Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

1963. május 7., kedd NEPOJSAG 3 •• „On, elvtársam, megméretett...66 — Valamikor atletizáltam. A magasugrás volt a kedvenc sportágam. Azért is veszem innen a hasonlatot Valahogy most is úgy érzem magam, mint akkor, a léc előtti dob- bantás pillanatában. Felpillan­tok, elérém-e a kívánt magas­ságot, vagy legjobb lesz a len­dületet lefékezve, átbújni a léc alatt? így töprengett az egyik vita­partner, mikor a VIII. kong­resszus tanulmányozása köz­ben szó esett a kommunista erkölcsről, a párttagsággal já­ró követelményekről. S vele együtt nagyon sokan tették fel a kérdést; leverik-e a lécet, vagy bízva erejükben, akaratukban, szorgalmukban, lépést tudnak tartani a roha­mosan növekvő követelmé­nyekkel. S milyen magas hát a mérce, amelyet a VIII. kongresszus körvonalazott, milyen köve­telményeknek kell eleget ten­nie azoknak, akik magukat kommunistáknak nevezik, s a párt szabta erkölcsi, normák szerint akarnak élni? „A kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságok: a ki­zsákmányolás elleni harc; mindenféle elnyomás és társa­dalmi igazságtalanság szenve­délyes gyűlölete; odaadás a szocializmus ügye iránt, a szo­cialista haza szeretete; testvéri szolidaritás minden ország dolgozóimi, minden néppel; harcos internacionalizmus; a társadalom javára végzett lel­kiismeretes munka; a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés; kérlelhetetlenség a társada­lom és az egyes emberek kárá­ra elkövetett visszaélésekkel, az önzéssel, a becstelenséggel, a karrierizmussal, a hatalom­mal való visszaéléssel, az ön­teltséggel és kritikátlansággal szemben; erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és magánéletben.” Való igaz, nem alacsony er­kölcsi szintek ezek, a kommu­nista ember számára kívánatos jellembeli tulajdonságok, de az is igaz, hogy nem önkényesen, néhány bogaras elméleti ember fantazmagóriája alapján ösz- szetákolt tézisek. Ez a mai kor, a gyorsan fej­lődó társadalmi rendünk köve­telménye, az élet követelmé­nye — mondhatni minimális követelményei még akkor is, ha néhány ember számára ez a maximumot jelenti. Át lehet-e jutni mégis ezen, á kommunista erkölcs szintjét szimbolizáló lécen? Már a VIII. kongresszuson is bizonyítást nyert, s egyön­tetűen állapíthatták meg a rész­vevők, az élet sűrejéből szűrt tapasztalatok alapján, hogy a párttagság döntő része, sőt, a pártonkívüliek tekintélyes tö­mege is sikerrel „veszi” ezt a magasságot, s fel tud emel­kedni a kor szabta erkölcsi, tudásbeli csúcsra. Hozhatnäns példák sokaságát a szocialista brigádok életéből, amelyeknek tagjai nemcsak a munkában valósították meg a legmaga­sabb rendű társadalom erköl­csi normáit, de magánéletük­ben is ragaszkodnak a fent idé­zett követelményekhez. Idéz­hetnénk példákat a kommu­nisták helytállásáról az árvíz- veszély elhárításában, vagy a mindennapi tettekben, ahol végtelen türelemmel, példamu­tató szorgalommal végzik teen­dőjüket, segítenek társaik jel­lemének formálásában is. Idéz­hetnénk annak a hatvani, idős kommunistának esetét, aki de- resedő fejjel ült be a pártis­kola padjaiba, hogy ne marad­jon alul az ideológiai vitákban és élő bizonyítékként szólít­hatnánk tanulságtételre azok­nak az embereknek ezreit, akik buzgó, lankadatlan szorgalom­mal tanulnak a középiskolá­kon, egyetemeken, hogy a kor követelményei szerint élhesse­nek, dolgozhassanak. Nagyon sokan keményen birkóznak e magasság legyő­zésével, akik nem engednek a kényelem csábításának és rendszeres tanulással, művelt­ségük állandó emelésével, tu­dásuk csiszolásával készülnek arra, hogy újra és újra legyőz­zék a hiányos tudás „nehézsé­gi erejét,** Mint a sportoló, aki évről évre lépést akar tartani a szé­dületesen fejlődő technikával, a felnövekvő új nemzedékkel, oly igyekezettel képen magát a párttagság zöme, megértve, hogy a mérce magasságát nem titokzatos természetfeletti erők, nem emberi szeszély és önkény szabják meg, de a tár­sadalom fejlődése rakja hite-, las súlyait a „másik serpenyő­be”, s így, vagy úgy, tudtára adja a fejlődésben lemaradók­nak, „ön, elvtársam, megmé­retett és könnyűnek találta­tott”. Manapság is vannak olya­nok, akik kevés kitartással, akarással lendülnek neki a lécnek és vagy leverik azt, vagy egyszerűen átbújnak alatta, mert felkészültségükből nem futja annak átugrására, mert felkészültségük még az alacsony szinteknél megakadt és az évek szinte reménytelen magasságban állították fel a lécet előttük. S ők nem értik, miért nem becsülik oly sokra őket, mint „fénykorukban”, miért sürge­tik, hogy rendszeresen képez­zék magukat, s egyes esetek­ben miért alkalmaznak velük szemben szigort és büntetést. S ezek az emberek, akik maradi politikai nézetekkel csetlenek-botlanak társadal­munk napfényes útján, akik üldöztetésnek veszik, ha bírál­ják helytelen nézeteiket, a kommunistához nem méltó magatartásukat, még ma is sok gondot okoznak. Gondot okoznak, mert nem értik, mint ahogy nem értette az átányi Béke Tsz egyik volt párttagja sem, hogy eszmei vitákat nem lehet késsel nyugpontra juttat­ni, vagy mint másik társa, aki az Intemacionálé becsületét kocsmai verekedéssel akarta „megvédeni”. Ök még ma is azt hiszik, számukra a kommunista er­kölcs mércéje olyan alacsony, hogy téves Eszméiktől meg­béklyózott lábbal is átsétálhat­nak rajta, mások őszintén megmondják, nincs kedvük, erejük továbbtanulni, lépést tartani a fejlődéssel, s félre­állnak az útból, különböző igaz, vagy mondvacsinált okokra hivatkozva. Ez utóbbiak őszintesége be­csületre méltó, s reményt ad arra, hogy egyszer ők is erőt gyűjtenek a nekirugaszkodás­hoz, s ott látjuk majd őket is, amint biztatóan szárnyalnak a kommunista erkölcsöt jelképe­ző léc fölött. Ezt a reményt erősítette bi- zodalommá Varga Sándor, az andornaktályai Búzakalász Tsz pártonkivüli tagja is, amikor arról beszélt, nekik is jó lát­ni, hogy a kommunisták nem az állásért törtetnek, s mégis mindig többen vannak, akik csatlakoznak hozzájuk. Mind többen vannak... Jól látta ezt Varga Sándor, s kö­zülük — akik a párt tagjai —, ha néhányan meg is torpannak a léc előtt, vagy megfutamod­nak a sűrűsödő feladatoktól, helyettük újak állnak, akik számára már természetes ez a magasabb mérce, amelyet a párt VIII. kongresszusa — az élet szabott a kommunisták számára. S nekirugaszkodásukhoz szí­vesen drukkol minden hala­dást kedvelő, a kommunista erkölcs életrevalóságában hivő ember. Kovács Endre A Nemzeti Múzeumban újból bemutatják a fejedelmi kincseket A Magyat Nemzeti Múzeum­ban a Budapesti Nemzetiközi Vásár alkalmából újból bemu­tatják a Fejedelmi kincsek cí­mű kiállítást A múzeutn régi anyagai mellett az újabb szer­zemények is kiállításra kerül­nek. Láthatja majd a közönség az őskori aranykincsekét, a két szkíta aranyszarvast. A ki­állított három korona közül a legértékesebb Konsztantinosz Monomakhosz bizánci császár arany rekesz-zománc díszű ko­ronája, amelyet valószínűleg I. Endre magyar király kapott ajándékba a császártól. Nagy érdeklődésre tarthat számot az Országos Széchenyi Könyvtár­ban őrzött Nagy Lajos-kori ké­pes krónika, továbbá a corvi­nák. Szerepel a kiállításon Mátyás király Címerével díszí­tett aranybrokát trónkárpitja és hatalmas velencei üvegser­lege is. II. Ulászló díszkardja egy olasz ötvös remekműve, s II. Gyula pápa ajándékaként került Magyarországra. íme, a szerelem há­rom napja; — Soha... soha, egyetlen percet sem nélküled ... Jobb ve­led a száraz kenyér, mint a világ bármely híres férfijával egy ünnepi lakoma ... A második nap: — Soha... soha nem akarsz megérteni... Jó véled, de még jobb lénne, ha megértő lennél, mint más férfi... A harmadik nap: — Soha ... soha, egyetlen percben nem voltam boldog veled. Jobb bárki mással a száraz kenyér, mint veled egy ünnepi la­koma ... Lám, az évek ho­gyan szaladnak, s mondatok hogyan változnak. De jön, mégis jön a negyedik nap és a huszonötö­dik együttes év: — Lányom, nekem ne panaszkodj... Egy év után! Én huszonöt éve élek apáddal jó­ban, rosszban, de so­se panaszkodtam, s mindig szerettem ... (-ó) — Jesszusom — csapta össze sikítva két kis kacsóját Piriké, az igazgató titkárnője, amikor kitekintett az ablakon a gyár udvarára. — Jesszusom, egy víziló a gyárudvaron. Víziló napernyővel — sikított még egyet, hogy a szomszédos szo­bából berohantak az ott dolgo­zók és Burbulya igazgató is lé­lekszakadva csapta be maga mögött a párnás ajtót... — Mi történt, kérem? — kérdezte felháborodott han­gon. — Egy víziló... Egy víziló a gyárudvaron... Víziló naper­nyővel — vágtak egymás sza­vába a kartársak... — Ez nem a mi profilunk, kérem — legyintette dühösen Burbulya, aztán megtorpant. — Hogy micsoda, kérem? Víziló a gyárudvaron és napernyő­vel? A mi selejtmentesen dol­gozó gyárunkban? Kolosszá­lis... A víziló közben, mit sem tö­rődve a maga és ernyője által keltett szenzációval, egyked­vűen állt mind a négy lábán, nagyot ásított, aztán a naper­nyőt jobb csűdjéből a balba he­lyezte át... — El kell vitetni innen ezt a fenevadat■ — riadozott Piri­ké... — Kisasszony kartársnő, a víziló nem fene vad, ha nem birizgálják, igen békés állat — jegyezte meg Tormai a köny­velésből, aki kétszer olvasta ''végig Brehm v/igy állatvilágát. — Most nem a birizgáláson Víziló napernyővel van a hangsúly, kérem — vá­gott közbe ingerülten Burbu­lya igazgató. — A lényeg, hogy a víziló nem a mi profilunk, a napernyő még kevésbé ... Le­het, hogy valamelyik gyár be­csempészte ide, hogy bebizo­nyíthassa a közvélemény előtt, hogy mi vízilóval és napernyő­vel is foglalkozunk, csak a csizmaalátét-betétek profilját nem akarjuk elvállalni... Ké­retem a főmérnököt, a szak­szervezetet, szóljanak a titkár elvtársnak, s a főkönyvelőnek... A víziló közben egykedvű hunyorgással tűrte, hogy kö- rülállják és csodálják, majd kinyitotta a napernyőt és ké­nyelmesen leheveredett a fal mellé, egy pocsolyába ... A rögtönzött értekezlet pilla­natokon belül összeült, s Bur­bulya igazgató még pillanato- kabban belül vázolta a helyze­tet... — Mi a teendő, ki, mit java­sol? — tette fel végül is a kér­dést ... — Szóljunk az állatkertnek? — rántotta meg a vállát a párt­titkár ... — S akkor mi lesz a naper­nyővel? — így az üb. — Nem beszélve arról, hogy a víziló nem a mi profilunk — tette hozzá a főkönyvelő... — Sőt, ha megtudják, hogy mi egyáltalán vízilóval és nap­ernyővel foglalkozunk, még a végén ránk sózzák a pumate­nyésztés technológiáját és nagyüzemi szériagyártását — így a főmérnök, szemmel lát­ható idegességgel. — De valamit tennünk kell — ütött az asztalra határozot­tan az igazgató és kinézett az ablakon. A víziló most fordult a másik oldalára, a pirosló napernyő alatt. — Kell, ez kétségtelen — ráncolta homlokát a főkönyve­lő... — De, hogy a vízilovat elszállítsuk, arra nincs költség­keretünk ... Egy napernyőt még csak ... csak . de vízi­ló ... A keretek kötnek, ked­ves elvtársak.... — A vízilovat mégis el kell távolítani, mert rontja a mun­kafegyelmet ... Nézzék, meny­nyien állnak ott, ahelyett, hogy lelkesen versenyeznének — szögezte le határozottan az üze­mi bizottság vezetője... — A fenébe is azzal a vízi­lóval, meg a napernyővel — vö- rösödött el a párttitkár. — Hát telefonáljunk az állatkertnek és majd elviszik ők, emyöstől... Mit kell ezen annyit vaca­kolni ... — Vacakolni? A titkár elv­társ könnyen veszi ezt a súly­ponti kérdést, mert nem önnek kell döntenie — replikázott az igazgató. — A felelősség as enyém, végül is csak az enyém. Így aztán könnyű a titkár elv­társnak egyszerűen azt java­solnia, hogy telefonáljunk ... Nem beszélve arról, hogy azok a minden lében kánál újság­írók kiszimatólják, és az egész világ rajtunk röhög majd ... De ez a kisebb... Képesek, valóban képesek, hogy a víziló mellett még a fókát is felve­gyük profilnak... Nem ilyen egyszerű ám a dolog... Ebben a pillanatban tízéves forma fiúcska rohant be az udvarra. Körülnézett, meg­látta a vízilovat és már sza­ladt is hozzá... — Jónás ... Hát már megint elcsavarogtál... Takarodsz vissza! — kiáltott rá és Jónás nyögve, lesúnyt fejjel, hóna alatt a piros napernyővel koco­gott vissza a közeli cirkuszos kocsihoz, ahol kilyukadt a kád és szárazon hagyta barátunkat, Jónást... — Hála a természetfelelős­nek — sóhajtott fel Burbulya igazgató és megnyugodva nyúlt a mappája után... — Ha már együtt vagyunk, elvtársak ... Szeretném meg­beszélni önökkel, hogy immá­ron tűrhetetlen az a határozat­lanság, az önállóságnak az a teljes hiánya, amely műszaki vezetőink körében eluralko­dott ... Jónás, nagyot kaffantva, ép­pen ebben a pillanatban me­rült vissza nagy megelégedet­ten az időközben színültig töl­tött vizes kádba... Gyurkó Géza Az első szocialista brigád Visontán * A külszíni fejtésnél, Vison- Jtán egyetlen szocialista brigád ♦dolgozik, amely ennek a cím­ének már a birtokában van. ^Hannos Lajos, a laboratórium {vezetője áll a héttagú brigád «élén. A laboratórium dolgozóiból álló brigád most azért küzd, hogy az idén a cím mellé a jel­vényt is megszerezzék. A bri­gádnapló bejegyzései arról ta­núskodnak, hogy vállalásaik­nak igyekeznek maradék nél­kül eleget tenni. kát, azok szereplőinek és kar­nagyainak (Tóth András, Dó­zsa Ferenc és Vasa Tibor), di­cséretes munkáját. Továbbá az arany oklevelet nyert novaji, verpeléti és kerecsendi KISZ- tánccsoportokat és azok veze­tőit: Stepán Lászlódét, Takács Imrénét és Németh Magdol­nát, és a. szintén aranyokleve­iét nyert felsőtárkányi cigány­együttest. Nagy sikA'e volt még az ugyancsak felsőtárká­nyi kiszesek által bemutatott Tárkányi bál című táncpro­dukciónak is, amelyet Kele­men Márta, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze tanított be. Ezüst oklevelet nyert a bélapátfalvi cigányegyüttes. A legjobb úttörő tánccsoportok FÜZESABO Poroszló község művelődési otthonában került sor a Há- mán Kató kulturális szemle füzesabonyi járási döntőjének megrendezésére. A vetélkedőn elhangzott 35 műsorszám hí­ven tükrözte a járás kulturális életében, művészeti munkájá­ban végbemenő fejlődést, hű tükörképe volt az egyes közsé­gekben folyó művészeti mun­kának. . A színjátszó együttesek mű­sorai közül kiemelkedően jó volt az egerfarmosiak teljesít­ménye, akik a Citeraszó című egyfelvonásos darabot mutat­ták be. Arany oklevelet és ér- ♦tékes tárgyjutalmat kaptak. JSzép teljesítményt nyújtott a ♦ kápolnai színjátszó csoport, ♦ amelynek tagjai részletet mu­♦ tatták be Az ifjú gárda-ból. A {poroszlói színjátszók Tamási {Áron Énekes madár címűszín- { művének első felvonását mu­♦ tatták be jó rendezésben. A biráló bizottság arany ok- J levéllel és ezüst serleggel ju­♦ talmazta a Füzesabonyi Erkel {Ferenc Férfikórus műsorát. A ♦ seregszemlén fellépő hét tánc­♦ csoport közül a káli művelődé- ♦si otthon Háromugrós tánca {aragta a legnagyobb sikert, de ♦ nem sokkal maradtak mögötte ♦a dormándiak sem, akik az t Ajaki leánytáncot'adták elő ♦nagy sikerrel. Jó helyezést ért Jel, és értékes jutalmat kapott ♦ még. a káli és a verpeléti hon- {védség tánccsoportja is. { Az együttesek közül külön ♦ elismeréssel kel szólni a nem­♦ « ... ....... ........ No vajról és Szilvásváradról jötték. Egyéni úttörő szavalók közül a legjobbak: Boái Erika és Molnár Éva (Egercséhi-bá- nyatelep). A legjobb kiszea szavalók: Bodor Margit (No­va j), Bertalan Imréné (Nagy- visnyó) és Bukta Margit (Osto­ros). Legjobb úttörő mese­mondók: Somodl Rózsa és Krausz Ágota (Egercsehi-bá- nyatelep). Legjobb bábjátéko­soknak bizonyultak a bélapát­falvi úttörők a Pákosztos med- vebocs, című bemutatóval. Az eredményhirdetés után a zsűri mintegy tízezer forint ér­tékű ajándéktárgyakat osztott szét a részvevők között. O. M. NY I JÁRÁS rég alakult poroszlói cigány­együttesről, és vezetőjéről, Krisár Miklósról, a művelődési otthon igazgatójáról. 'Az együt­tes műsorából említésre méltó még Balogh Mihály szereplése, aki egyéni díjazásban is része­sült. Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is sikert aratott az eger- farmosi női citeraegyüttes, és az új együttesek között mutat­kozott be osztatlan nagy siker­rel a kápolnai rajkózenekar. A tánczenekarok versenyében a verpeléti honvédség tánczene­karának bemutatója vitte el a pálmát. A szavalatok közül Komija- vies Irén káli szavaló nyújtot­ta a legjobb teljesítményt, és arany jelvényt kapott. Ezüst jelvényt kaptak Gaál Sándor káli, Székest István egerfarmo- si és Magyar Klára káli sza­valók. Nagy sikert aratott Gu- thi Tamás egyéni pantomim­száma, maga mögött hagyva a poroszlói művelődési otthon pantomim együttesét. Az egyé­ni énekszámok versenyében Fodor Margit füzesabonyi tánc- dalénekes arany, Báder Mária kápolnai népi énekes pedig ezüst jelvényt kapott. Külön dicsérettel kell végezetül meg­emlékezni Dobos Józsefről és , Szentgyörgyi Lászlóról, akik gitáros, illetve tangóharmoni­ka szólószámaikkal érdemel­ték ki a közönség tetszését és az elismerő jelvényeket. Cs. T. A kulturális szemle járási bemutatóiról jelentjük : EGRI JÁRÁS Népi tánccsoportok, zenéka­rok, kis úttörők és nagyszámú közönség igyekezett vasárnap az egri művelődési házba, amelynek nagyterme zsúfolá­sig megtelt a Hámán Kató kulturális seregszemlére érke­zett érdeklődőkkel. Noszticzius Ferenc elnöki megnyitója után kezdődött a produkciók bemutatása. Az egyéni számok és kiskórusok müsorszámaira tizenegy, a szavalatokra mintegy huszon­négy és az úgynevezett nagy műsorszámokra nem keve­sebb, mint 32 nevezés történt A szavalatok: Arany János Vörös Rébék-jétől és váltakoz­va mai és klasszikusaink kö­zött, az iraki és a szovjet köl­tészetben; Dezineczki Jelentés- tétel Lenin elvtársnak című költeményéig terjedt. Az egyéni és kiskórusok műsorába az úttörő énekka­rok, harmonikaduettek, a ka­marakórusok, klarinét szólók és egyéni énekszámok voltak csoportosítva. Ez a szemle minden előző­nél több volt, színvonalban az elmúlt évihez mérten is emel­kedett. Nem volna elegendő helyünk arra, hogy közel het­ven müsorszámot méltassunk, de példaképpen néhány kivá­ló, sikert arató csoportot és műsorszámot meg kell említe­nünk: Mindenekelőtt a novaji, tár­kányi és verpeléti zenekaro-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom