Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

4 NEPÜJSAG 1983. május 1., szerda " ----­' I smertetőjel ? Pesten jártam.. Sikerült el­kapnom egy délutáni csúcsfor­galmat a hatos villamoson. Ember ember hátán és lábán utazott, a lépcsőkön is fürtök­ben lógtak az emberek. A ko­csi belsejében a kényelmes bőrüléseken két fiatalember is helyet foglalt. Körülöttük ve­gyesen álltak és szorongtak idősebbek és fiatalok. Az egyik ülő fiú társához hajolt, majd mindketten átad­ták helyüket két idősebb néni­nek. Egv. kezében táskarádiót szorongató, ős-pesti kinézetű fiatalember lesújtóan megje­gyezte: — Vidékiek!... De nagyon halkan mondta. Talán szégyenkezett? (t. i.) — MAGYAR BOROK kós­tolóját tartották meg Bratis- lavában. A meghívott vendé­gek a legtöbb szavazatot a ilebrői hárslevelűre, a szürke­barátra és a tokaji aszúra adták. — A POSTAI tisztviselők és a közönség'közötti jobb viszony kialakítása érdekében elhatá­rozták, hogy a párizsi posta- hivatalokban ezentúl csinos fiatal hölgyek fogadják és ka­lauzolják az ügyfeleket és könnyűzene szól a szórakozta­tásukra. — ISMÉT KIVÁLÓ SZÖ­VETKEZET lett a Gyöngyösi Cipész Ktsz. A szövetkezeti ' munkaverseny megyei első helyezéséért odaítélt vándor­zászlót, oklevelet és pénz­jutalmat Karnis Pál, a KISZÖV megyei elnöke adta át. — A TELEVlZlÖ-közvetíté- tekhez eddig igen költséges speciális kábelekre volt szük­ség. A nyugatnémet Grundig gyár most közölte, hogy olyan műszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy televízió- közvetítéseket normál kábelen át továbbítsanak, akárcsak te­lefonbeszélgetéseket. Az új mű­szer kiiktatja a normális kábel torzításait. — MÁR AZ IDÉN 72 lakás épül Gyöngyösön a visontai I-es külfejtés műszaki és fizi­kai dolgozói részére. — A LEGÚJABB rendelet értelmében Ausztriában kizá­rólag jóddal kevert konyhasót szabad forgalomba hozni. — RECSKEN a napokban rendezték meg a Hámán Kató kulturális szemle kör­zeti bemutatóját Mátraderecs- ke, Recsk és Párád községek művészeti csoportjainak rész­vételével. — A LEGKORSZERŰBB irodafelszerelésekhez tarto­zik az ún, „visiphon”, amely lehetővé teszi, hogy a főnök ne csak telefonon érintkezzék be­osztottaival, hanem televízión kérésziül láthassa is őket. — 500-ZAL NÖVELI az v idén juhállományát a tárná-S leleszi Tarnavölgye Termelő-§ szövetkezet. A felfejlesztett^ juhállomány az év végére el-s éri az 1500 darabot. § — OLYAN ERŐS dohányo-y sok részére, akik mérsékelnie szeretnék a dohányzást, ázz egyik svájci gyár új cigaretta-y tárcát készített. Szerkezettel § van ellátva, amely csak bizo-r nyög idő eltelte után engedi ki-g nyílni a tárcát. § — 120 ÁGGYAL bővítik a§ hevesi kórházat. A munkála-«; tokra 11 millió forintot for-| dítanak. § — AZ EGYIK New York-i§ filmszínházban újfajta auto-e métát állítottak fel. Az előadási befejeztével a néző pénzdarabS bedobása ellenében megkap-§ hatja a film főszereplőinekc 'autogramos fényképét. j — 2500 BAROMFIT értéke-§ sít egykilogrammos átlag-§ súlyban a jövő héten a hevesig tJj Barázda Term elősző vetke-^ zet. A szövetkezetben már§ beállítottak egy újabb 2500-asK állományt. A csirkék öthete-^ sek és az átlagsúlyuk mégha-y ladja a 20 dekát. § — NYUGATI sajtójelenté-Z 'lek szerint Marlene Dietrich-í 'állítólag filmgyártó vállalatot§ 'alcar alapítani, amely kizáró-K Tag. úgynevezett „Western” fil-e Smeket készítene. v Korokat, társadalma­kat, ideológiákat ismer­hetünk meg abból, hogy mit ünnepeltek; mert nem az alkalom te­remti az ünnepet, ha­nem a megünneplésre méltónak talált gondo­lat teremti az alkalmat. Az alkalom: csak ürügy, pódium, keret - az eszméhez, amely ün­nepet érdemel... HOMO LABORÁNS. A munkás, a munkálkodó em­ber... Magas, őszes férfi. Ar­ca, homloka mélyen barázdált. Alakja kicsit föld fölé hajló. Ötven esztendő, kerek fél év­század nyomja vállait. S eb­ből több mint három évtized munkában telt el. 1954 óta dolgozik a Mátravidéki Erő­mű gépüzemében. Sok meghatározását isme­rem az embernek: sapiens, fa- ber, ludens — a bölcs, a szer­számkészítő, a játékos. Őrá in­kább azt mondhatnánk, a „la­boráns” mellett, hogy viator — a vándor ember ... Lajosmizsén született. S Ke­rekegyházáról indult el, ke­nyeret adó szakmával a kezé­ben. Heten voltak testvérek; s mikor az apa meghalt, a leg­idősebb alig volt több 13 éves­nél. „Kis lábaskában hazahoz­ta a kegyelmeséktől vacsorá­Traktátus az emberről s a munkáról ját...” Az édesanyja is mások cselédjének szegődve próbálta éhüket oltani. A távolság az­óta már elmosta a rossz em­lékeket, s Rirnár Sándor on­nan számítja igazi életét, mi­kor 1946*ban belépett a kom­munisták soraiba. Három év múltán fontos feladattal bízta meg a párt. Az Agrártudomá­nyi Egyetemre küldték, ahol egy évig tanult. Utána a 36 éves géplakatost, a Nógrád megyei Állami Gazdaságok központjába nevezték ki, ő lett az egész megye gépesítési felelőse. Nógrádból Borsodba került, ugyanazon posztra, s mikor a megyei állami gazda­ságok központja helyett táj­egységi igazgatóságok létesül­tek, idejött Lőrincibe, gépesí­tési előadónak. Innen már az erőműbe vezetett az útja. öt szocialista brigádot ju­talmaztak most harmadszorra oklevéllel és zászlóval a hatal­mas gyárban. Petró János gépüzemi brigádja is szerepel az öt legrégibb, s legjobb kol­lektíva között. Miért mondogi el mindezt? Mert Rimár Sán­dor is alapító tagja volt ennek a brigádnak. Aztán „elcsábí­tották^. A gépüzem másik brigádja ugyanis nem tudott ötről hatra haladni; a sistergő indulatok, a belső feszültsé­gek szétdarabolták a közös energiát. Szóltak Rimámak, vállalja el a „brigadérosságot”, más nem kell, csak ő. És Ri­már, a sokat tapasztalt, sokat értő ember — rendbe szedte a brigádot. Bizonyíték kell? Idén másodszorra adományoz­ták nekik az oklevelet és a brigádjelvényt. HOMO FORTIS. A bátor ember... A veszé­lyekkel dacoló... Szemben a meredek kőfal, a kőfalak tövében üresen guva- dozó csillék. Ember sehol a széles, mélyszintű bányaudva­ron. Csak fent, a kőfal tetején látni miniatűr emberalakot. Bartha Mihály még kezében szorongatja a horpadozott réz- trombitát; a hegyek, s a völgy fái visszhangozták előbb a fi­gyelmeztető, éles hangot; az öreg trombitás résnyire össze­húzott szemmel tekint a kőfal ormára. A miniatűr emberalak gyors, beidegzett mozdulatok­kal dolgozik, öngyújtójának lángját a kanócokhoz érteti és sietve keres védelmet a fák között. Bartha pedig a felborí­tott csilleszekrény mögé hú­zódik. Néhány másodperc, s mintha nehézütegek ágyúi bömbölnének, egymás után sorra robbannak a pakszit- töltetek. Zúdul a kőzápor, ne­héz robajjal lehasadnak a hegy testéről a türkiz színű ande­zittömbök. Robbantás után tü­zetes vizsgálat: fürkész tekin­tetek „tapogatják” végig az ir­datlan falat, nem leselkedik-e kőhalál a falak tövében hajla­dozó bányászokra. — Itt kezdtem a bányászko­dást, itt ismerkedtem össze a munkával — mondja Sike Jó­zsef lőmester, az előbbi „ágyú­zás” előidézője. Cigarettával kínálom, s keze sem rezdül, amikor tüzet is adok. Napjá­ban 100—120 töltetet robbant. Megszokta. Tizenöt éves volt, mikor elő­ször a mesterségbe belekóstolt; maga is ott hajladozott a kő­falak tövében, — aztán lőmes- teri szaktanfolyamra küldte az üzem. Négy év után a Debre­ceni Öntöző és Talajjavító Vállalat mónosbéli üzemében lett bányamester, majd újra visszajött ide, Tardosra. S már innen vonult be katonának is, a román határra. Fiatal ember, nemrég töltötte be a 28-at. Homo forlis — bátor ember. Veszélyekkel dacoló. Robban­tások után, derekára csavart kötélen ereszkedik le a kőfa­lon, hogy a meglazult tömbö­ket a mélybe görgesse. Nehéz szakma az övé. S éppen nem­rég csökkentették munkaide­jét heti 40 órára. Esténként odahaza, Mikófalván, fiatal felesége várja. Három éve sincs, hf>gy megnősült. Házat akarnak építeni még az idén. És éppen azokból a kövekből vetik meg az új ház alapját, amelyet a fiatal lőmester sza­kít ki a konok hegy oldalából... Két ember, két munkás arc­élét villantotta fel e kurta írás, akik — mint annyi más társuk — névtelenül, de szív­vel, becsülettel helytállnak a hétköznapok sűrűjében. S bár munkájuk, mesterségük más és más próbatételre hajtja őket, értékük nem kisebb, mint azo- ké az elődöké, akik a történe­lem fordulóin szembenéztek a hatalom fegyvereivel, düledező házak tövében, s városok tün­tető útjain. A munkát emle­getve — róluk beszélünk. Az embert, s a munkát együtt ünnepeljük... Pataky Dezső tett terjedelemben, a vitazáró választ és a zárszót teljes ter­jedelemben. Megtalálható a jegyzőkönyvben a kongresszus küldöttek, valamint a kong­resszuson részt vevő testvér­pártok küldöttségei vezetőinek, s a kongresszusi munkabizott­ságok tagjainak névsora, 9 műsora nyék műsora: 1. A zsémbee pillangó, képes mese. 2. Óvo­dások találkozása Böbe babá­val. — 18.30: Thoraldsen. Dán kisfilm. 18.40: Az üvegpipa mesterei. Közvetítés a Tokodi Üveggyárból. Riporter: Me­gyeri Károly. 19.00: A jövő hét műsora. 19.05: Telesport. 19.30: Tv-híradó. 19.45: Szép álmo­kat. gyerekek! 19.55: Mai ven­dégünk ... 20.05: Figaro házas­sága. NDK film. 21.35: Hol tart ma az orvostudomány? 22.00: Hírek. Tv-híradó (ism.) (MTI) műsora ^ FÜZESABONY 1-én: Emlékek éjszakája pétervasara 1-én: Egy csepp méz fíSÍ IM H '■ > AA Ü SO C? - *C 1- én: Egerben este 19,30 érakor: Férjek a küszöbön (Bérletszünet) 2- án: Egerben este 19,30 érakor: Férjek a küszöbön (Bérletszünet) A jegyzőkönyv tartalmazza a Központi Bizottság beszámoló­ját, a Központi Revíziós Bizott­ság, a Mandátumvizsgáló Bi­zottság és a Fellebbviteli Bi­zottság jelentését, a testvérpár- tok küldötteinek felszólalásait, a Politikai Bizottság tagjainak hozzászólásait, valamint a töb­bi küldött felszólalását rövidí­A televízió május l-én, szerdán: 7,45: 1963. május 1! Közve­títés a május elsejei ünnepsé­gekről. 17,15: A Magyar Hir­dető műsora. 17,25: Bajnoki kézilabdamérközések. Közvetí­tés a csepeli stadionból. Ri­porter: Szőnyi János. 19,00: Vaskövácsok. A Magyar Tv kisfilmje. 19,30: öt perc sport. 19,35: Majális lámpafénynél. Közben 20,30: Tv-híradó. 22,30: Hírek. (MTI) Május 2., csütörtök: 17.55: Hírek. 18.00: Kicsi­ig Mónik i EGRI VÖRÖS CSILLAG l^én: Meztelen diplomata 2-án: A bérgyilkos EGRI BRODY l-én: Francia kandalló mellett EGRI BÉKE 1—2-án: Vadállatok a fedélzeten GYÖNGYÖSI PUSKIN 1- én: Keresztesek (I.—II.) 2- án: Meztelen diplomata GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1- én: Az élet újra kezdődik 2- án: Huszárkisasszony HATVANI VÖRÖS CSILLAG 1- én: Feltámadás (I.—II. rész) 2- án: Keresztesek (I.—II. rész) HATVANI KOSSUTH 1- én: Az ismeretlenség határán 2- án: Csuda pest HEVES l-én: Boldogság országa Megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának jegyzőkönyve a Kossuth Könyvkiadónál | 1963. MÁJUS 1., SZERDA: A MUNKA ÜNNEPE j Í MÁJUS ELSEJE a munka nemzetközi ünnepe, a proletár nem- > zetköziség napja. Hivatalos megünneplését az 1889-t párizsi kong- < resszus határozta el, Budapesten először 1890-ben került sor meg­1 ünneplésére. Napjaink MÁJUS ELSEJÉNEK alapgondolata a nvun- J kásosztály harca a szocializmusért, a népek közti barátságért és > a világbékéért. S 105 évvel ezelőtt, 1858. május l-én született RUDNYANSZKY I GYULA költő, a múlt századvég modern lírájának egyik képvi- J selője. Írásaiban romantikus és kapitalistaellenes volt, Habsburg- } i gyűlölete miatt börtönbe zárták, majd onnan kiszabadulva, Ame- < I rikába vándorolt ki. Első kötete Fanni dala címmel jelent meg, I utolsó kötete, amelyben az amerikai munkások szomorú életét < < dalolta meg: Napszállat felé (1913). ( f 90 évvel ezelőtt, 1873-ban e napon halt meg az afrikai Bang- [ veolóban DAVID LIVINGSTONE skót A f r Ik a-kutató. 1849-től ( > kezdve többször beutazta Dél-Afrikát, 1854—1856-lg tartó útja so- > < rán ő volt az első, aki Afrikát nyugat-kelet irányban először át- | utazta. Számos felfedezése közül a Viktória-vízesés és a Nyassza- l tó felfedezését említjük meg. A közvélemény 1871-ben már elve- ' > szettnek hitte, amikor H. M. Stanley, a New York Herald ripor- ‘ r tere, kutatásai során megtalálta. ? 80 évvel ezelőtt, 1883-ban e napon született HAMBURGER j \ JENŐ orvos, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, 1 a Tanácsköztársaság idején földmüvelésügyt népbiztos. A prole- ( f tariátus vívmányait a végsőkig védte. Az ellenforradalom vérdí- > [ jat tűzött ki lejére. Az üldöztetés elől sikerült Ausztriába, majd l s a Szovjetunióba menekülnie. Lalinka-ballada című verse a ma- I ? gyár proletárirodalom egyik megrázó erejű alkotása. ) 65 évvel ezelőtt, 1898-ban e napon nyílt meg Budapesten a ) 1 KÖZLEKEDÉSI MUZEUM. j talmas kiterjedésű faluban minden éjjel akad egy-egy be­teg, aki kihívatja. Nappal biz­tos nem, mert naponta benéz az iskolába, ahol a gyerekek pillanatok alatt körülfogják, elmesélik minden otthoni bú­jukat, bajukat. Kijár minden héten a távoli tanyára, a még távolabbi istállóba. Hol itt, hol ott tűnik fel, ahogy a motor­ján siet vagy éppen csinálgat- ja. Ellenőrzi a boltokat... — Tudja milyen ő? — Egy pillanatig töpreng, kezében ön­kéntelenül forgatja a gyufés- dobozt az elnök. — Olyan, akire a magyar azt mondja: talpig ember a javából. Nem azért, mert mióta tanácstag, egyetlen ülése sem maradt el az egészségügyi állandó bi­zottságnak. Nem azért, mert a tiszta udvar mozgalomban mind a 43 tanácstaggal egyen­ként lejárta a község összes házát, hogy elmagyarázza ne­kik, mit is kell, hogyan is kell ezt értékelni. Nem is azért ki­váló, mert a tanácsülésre min­den napirendhez pontosan és lelkiismeretesen elkészül. Mást akarok mondani, de nem találom a helyes kifejezést... Minden mozielőadást megnéz, utána csoportokban beszélget a filmről az emberekkel... A feleségét csak úgy hívják az idősebbek, hogy „Klárika!”... — HAGYD, ANTAL! Aki ebből nem látja, milyen em­ber a mi orvosunk, az nem is... — Megvan! Ezt akartam mondani, csak nagyon hang­zatos, az meg nem hozzávaló. De igaz. A mai kommunista értelmiségi ő, akinek nagysze­rű emberi tulajdonságai van­nak, s aki szerénységével, el­pusztíthatatlan munkabírásá­val magával ragadta az egész falut a szépért, a jóért való törekvésben. ... s míg mindezt elmondták róla, ő éppen egy gyöngyös- oroszi bányász sérülését gyó­gyította a gyöngyösi kórház­ban, ott, ahonnan kikerült, ahová szívesen visszamegy ta­nulni, mert igazán jól csak otthon, a falujában érzi ma­gát. És amikor ma mellére tű­zi a megyei tanács művelő­désügyi osztálya nevében a Szocialista Kultúráért kitün­tető jelvényt Dienes Tibor, akkor... — Tudja mi lesz? — néz rám az elnök — Nem foPia érteni, -hogy miért, mert ő nem ezért, nem a népszerűségért, hanem egész leikével, ember­ségből teszi azt, amit a falu­ért tesz! Cs. Adám Éva Idő járásjelentés Várható időjárás szerda es­tig: Felhőátvonulások, több he­lyen kisebb esővel, élénkülő szél, előbb déli, később észak- nyugati irányból. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 14—18 fok között. már meg is oldja az elnök. — ötvennégy óta van itt. Azóta nincs olyan ügy, ami ne érdekelné — így az elnök. — A társadalmi munkában nem ismer időt, órát, fáradsá­got — kontráz Feri bácsi. — Ide hallgass, Feri bácsi! Van egy ötletem. Te is gon­dolkozz, meg én is, aztán mondjuk el mindazt, amit az orvosi munkáján túl tett, de úgy, ahogy eszünkbe jut. Mu­tassuk be mi őt, mert tőle ma­gától ugyan keveset tud meg az elvtársnő! Hát akkor kez­dem én. Január volt. Este. Gyöngyösről jött haza, vala­milyen értekezletről. A bezárt kocsma előtt egy holtrészeg ember feküdt. Már kikezdte a 20 fokos fagy. Dermedten te­rült el az árok szélén. Az or­vos fogta, hátára vette a te­hetetlen embert, elcipelte ide hozzánkig, aztán felzörgetett és ketten vittük haza. — Az árvíz miatt a cigányo­kat az iskolába telepítettük. Alig raktuk le a szalmát nekik — ekkor az orvos már Gyön­gyösön tanult — cseng a tele­fon. ö hívott fel engem, hogy azonnal doboltassuk ki, hogy senki nem ihat mást, csak ar­tézi vizet, meg azt kérdezte, van-e elegendő fertőtlenítő szerünk. Hát én ezt nem tud­tam neki megmondani. Elké- redzkedett a kórházból, este­felé itthon termett, hozott ma­gával. mindent és hajnalra végzett a fertőtlenítéssel. — Egy másik alkalommal tanácsülés volt, de még két ember hiányzott.. Rögtön kö­rülnézett, felpattant ócska mo­torjára, s mielőtt valakinek is szólt volna, elhozta a két ta­nácstagot, hogy senki ne hiá­nyozzon. — Elment egy hétre roko­naihoz Romániába. Mindepki- nek küldött üdvözlő lapot. Még a hivatalsegédet sem fe­lejtette ki. Azt hiszem, ez nem egészen orvosi munka. — A KASTÉLYKERTBEN volt egy régen kiásott hatal­mas vízgyűjtő gödör. Meglát­ta. Eljött egyszer, hogy tömes- sem be, mert beleesik egy gye­rek. Eljött kétszer, eljött tíz­szer, addig kilincselt, míg meguntam és betömettem azt az átkozott lyukat. Újra eljött és megköszönte. Mintha neki tettem volna szívességet?! — Elromlott a vetítőgép. De hogy szavát ne felejtse az el­nök elvtárs, azt is hadd mond­jam el, hogy nemcsak az egészségügyi előadásokon ve­tít, ő vetít a parasztakadémi­án is, nem enged a géphez nyúlni senkit. No, szóval el­romlott a vetítőgép. Csak hú­zódott mindenki tőle, ki kel­lett volna vinni a buszhoz. Egy nap bemegy az iskolába, előveszi a harminc kilós ma­sinát, becsomagolja, viszi a buszhoz, már másnap volt ve­títés az akadémián. — Csak azt nem tudom, mi­kor alszik. Mert ebben a ha­OLYAN EMBER Ö, akiről írni kell. Olyan ember, aki a nagy-nagy szerénysége és igénytelensége mellett példa lehet a falusi értelmiség előtt. Olyan valaki,* aki először és másodszor is ember a talpán, akit tisztelnek, szeretnek a falujában... ... nem ... róla így nem szabad írni, mert ha valakinek, dr. Nagy lojos nagyfügedi or­vosnak kedvét szegi, visszahú­zódóvá teszi a dicséret. Elöl­járóban hadd mondjam el, mennyit sikerült megtudnom tőle, saját magáról. — Erdélyből jöttek a szü­leim, én már Versegen, a kis Pest megyei községben szület­tem. Apám szegényparaszt volt, most tsz-nyugdíjas. Két nagyon aranyos kislányom és egy mindenben segítő felesé­gem van. Ebből aztán őt nem nagyon tudnám bemutatni! A többi kérdés lepereg róla. őszinte lelkesedéssel beszél a gyógyí­tás, a megelőzés munkájáról, de mihelyt sokoldalúságára terelem a szót, begubózik. — Tizenhatezer orvos van az országban. Mind olyan, hogy mindezt el lehet róluk mondani, amit rólam. Semmi­vel sem tettem többet, mint más, mipt ők. Nagyfügeden port kavar a hűvösre fordult szél. Juhász néni, úgy a hetven táján jár, kis kertjében kapálgat, amikor megállók mellette. Ernyőt formálva szeme fölé* az eget kémleli. — Nem akar eSni. Csak bo­rul, borul, oszt sehol semmi. — Juhász néni! Hallom, magát is sokáig kezelte a dok­tor. írni szeretnék róla. Mit mondhatna róla? — Nem írni akar maga, ha­nem fi akarják innen vinni! Tudém én, mondtam is a me­nyemnek, hogy baj lesz ebből, hogy a doktor úr már két hó­napja Gyöngyösön van! Elvi­szik! — Dehogy viszik! — nyug­tatom meg. — Minden falusi orvosnak be kell mennie öt­évenként gyakorolni a kórház­ba, mert fejlődik ám az orvos- tudomány, s ők a jó gyógyí­táshoz tanulnak ilyenkor. — Mondhatja nekem! Majd elhiszem, ha itt lesz újra' kö­zöttünk! — ezzel elfordult, s mire újra kinyitnám a számat, már a saláták közt matat, közbe-közbe megvonja a vál­lát, megcsóválja fejét, mintha valakivel vitatkozna. TÉTOVÁN ÁCSORGÓK egy darabig, aztán befordulok a tanácsházra. A déli csendben csak ketten vannak még benn: Kisspál Antal vb-elnök és Esz­tergályos Ferenc, a pénzügyi előadó. — Doktor Nagy Lajosról mit tudunk mondani, Feri bá­csi? — néz össze a két munka­társ. S mielőtt kérdeznék valamit, Orvos, — a kultúráért

Next

/
Oldalképek
Tartalom