Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

1963. május 31., péntek

NEPÜJSAG

3

Béketörféneíi múzeum

Tulajdonképpen nincs is ezó múzeumról, hiszen a múzeum valami hideg, rideg épületet jelent, ahol a múlt dohos levegője terjeng a rozsdától, földtől megtisztított emlékek fölött is. Tulajdonképpen aszó sem elég szabályos, hiszen a szótárak béketörténetit nem, csak hadtörténeti múzeumokat ismernek, ahol az emberek tágra nyílt szemekkel, a múltnak kijáró tisztelettel betűz- getik a rég használt fegyverek latin nyelvű feliratait, s régi metszetek, karcok, illusztrációit alapján kísérelik meg elképzelni, milyen is lehetett az a fegyver „működés” közben.

Tulajdonképpen béketörténeti múzeum nincs is. Az emberiség ismert történetéből békésen töltött kétszázkilencven- két esztendő (1945 óta például 1983 az első olyan év, amelyben nincs háború a Föld egyetlen pontján sem.) alkotásait nem lehetne felsorakoztatni egyetlen épületben sem. Még egy év termését sem tudná befogadni a négy fal.

Egy év ... legmagasabban szárnyaló fantázia sem képes fogalmat alkotni arról, hogy az ember mint tudja kihasználni a békében eltöltött háromszázhatvanöt napot Elég egy pillantás, elég egy nap, elég egy néhány kilométeres séta, elég volt csak futtában körülnézni a Budapesti Nemzetközi Vásáron —, s az érdeklődő, mire elfáradtak a lábai, s leült egy pohár mellé a Mátyás Pincében, konstatálhatta: egy ilyen nagy „béketörténeti kiállítás’' sokkal fárasztóbb, sokkal jobban igénybe veszi az ember kezét, lábát, szemét szivét, eszét, képzelőerejét, mint a pusztítás fegyvereinek legreprezentatívabb arzenálja. De mennyivel „hasznosabb" fáradság ez! Mennyivel több optimizmus sarjad nyomában!

Ez az első benyomás, az első következtetés, mert a „gyakorlott” múzeumjáró sem nézett meg több évtizedes földi életében sem annyi hadászati látnivalót, mint egyetlen nap

— a kiállításon. A gyakorlott múzeumjárót sem kényszeríti arra a múlt szeretete, hogy régi muskéták, szablyák, íjak, lószerszámok és hajóágyúk olyan mennyiségét nézze meg, mint amennyit egyetlen nap alatt rákényszerített a monstre „béketörténeti kiállítás”. Mert a „béketörténeti kiállí- táa"-nak kényszerítő ereje van, volt. (Ma, amikor az irodalmi folyóiratok is a természettudományos műveltség, a technikai tájékozottság fokozását, terjesztését szorgalmazzák: lehet-e eszményibb tömörítéssel „tálalni” a modern technika minden megnézni érdemes vívmányát, alkotását, mint itt, a nagy múzeumban, amely a béke történetének egy esztendejét próbálja illusztrálni?)

— Kirándulás a békébe

— ha magában egyetlen mondatban akarja megfogalmazni a nap, a kilométerek értelmét, körülbelül ezt állapítja meg, ezt írja az utazás utólag megállapított céljaként a szellemi „/menetlevélre”. £g amíg kortyolgatja a bort, próbálja ösz- szegezni az út tapasztalatait, be kell ismernie, hogy nagyog, sok dologról, tárgyról, gépről nem tudja, mire is használják, nem is jegyezte meg a nevüket. „Elektronika”, — csak a pavilon sarkára emlékszik, a hatalmas csövekre, amelyek belsejét, miként az emberi szervezetet, a láthatatlanná váló idegszálak, úgy hálóznak be a drótok, a vezetékek, a vezetők,

— Ha a vándor csak ismeretterjesztő könyvekből gyűjtött értesüléseket az elektronikáról, ha csak a vasárnapi újságban olvasott a kibernetikáról — rejtve marad előtte a ’csövek rendeltetése, mint azo- lté a hatalmas, barátságtalan Színű gépeké is. amelyekről a feliratokból csak annyit tuŰíjebbe. aág.á ajáéidék&k

dott megállapítani: vegyipari berendezések.

— Mennyire bonyolult a béke — szövögeti az utas a gondolatmenetet, mert egy hadtörténeti múzeumban legalább egyről biztos volt: az eléje került tárgy az ölést, a pusztulást szolgálta, még akkor is, ha elbújtatta a harcost az ellenség szeme elől. Itt pedig az áruk ezer tonnáiról, a kiállított tárgyak ezreiről a legcsekélyebb értesülése nincs, ezekkel most találkozott először, s talán még arról s^m tudott, hogy eddig mi pótolta, helyettesítette őket, vagyis, hogy miből fejlődtek ki.

— Egy esztendő termékei, egy év alatt csináltuk — mondja, mert ha a vásár felét (ha ez elmaradt volna) — nem is reklamálta volna —, akkor is az alkotás részesének érzi magát, mint aki kenyeret sütött, cipőt gyártott, földet szántott, amíg a technikus megszerkesztette a bonyolult transzmissziókat, amíg az elméleti fizikus új felfedezései a régi fizika általánosnak hitt törvényszerűségeit egy speciális esetté degradálta, amíg a szociológus elvégezte a legma- gasabbrendű szintézist, s a felfedezést, aminek ő még a nevét sem tudja, behelyezte a nagy összefüggésbe.

Földet szántott, cipőt gyártott, kenyeret sütött addig — és nem szívta az atom-óvóhelyek fojtott levegőjét, nem őrlődött a jövő hadtörténeti múzeumába kerülő gyilkos gépcsodák kapcsolótáblái mellett. Földet szántott, és nem sugárroncsolta szervezetek lihegé- sét hallgatta, fogat huzatott és nem kereste dupla gumiruhába bújva bajtársa szétszóródott végtagjait. — Es részesnek érzi magát mindenben akkor is, ha csak egyszerű halandója a világnak, ha az emberiséget nem ajándékozta

meg egyetlen felfedezéssel

sem, ha csak a mindennapi munka becsületét, helytállást, apró hősiességet kívánó feladatait oldotta meg óráról

órára. Mint az a munkás is, aki azt a barátságtalan, téglaszínű gépóriást összeszerelte, mint az az orvos is, aki először próbált embereken segíteni az új gyógyszerrel.

Es ha a vásárlátogató folytatni próbálja a sétát, már most. kapuzárás után, ismét egy felfedezést tesz, ami csak

Műszaki isme

Beszélgetés az Egri Tanári

Az 1959—60-as tanévben szegezték ki a táblákat az ódon, öreg Líceum épületének boltíves földszinti folyosóin: Műszaki ismeretek és gyakorlatok tanszék. Négy esztendő munkájáról, a tanszék rendeltetéséről, pedagógiai módszereiről beszélgettünk Somos János igazgatóhelyettessel, az Egri Tanárképző Főiskola tanszék- vezető tanárával.

— Hány hallgatója van a tanszéknek, s a főiskola elvégzése után az innen kikerülő pedagógusok milyen szakosítást kapnak?

— Nappali tagozaton 140, levelező tagozaton 120 főt ismer, tétünk meg műszaki problémákkal és gyakorlatokkal — mondotta Somos János. — Az innen kikerülő tanárok vezetik, irányítják majd az általános iskolákban az ipari jellegű foglalkozások gyakorlatait.

— Milyen ismeretekkel látják el a tanárjelölteket, milyen anyagok szerepelnek a négy főiskolai év tananyagában?

— Elméletben sajátítják el az anyag- és gyártástechnológiát, a géptan és az elektrotechnika ismereteit. A főiskolai nyolc szemeszter anyagában gyakorlati tárgyak elsajátítása is helyet kapott, pl. műszaki rajz, anyagmegmunkáló, gépszerelési és elektrotechnikai gyakorlatok; az anyagmegmunkáló gyakorlatok keretében papír-, fa-, fém- és műanyagokkal dolgoznak a hallmegerősíti az előbbit: a séta sokkal nehezebb, mint amikor egy hadtörténeti múzeum ajtaját tette be maga után. — Kétezer szavas magfizikai szótárt állítottak össze nemrég, olvassa az újságban, s ha a nukleáris fizikába akar „bepislanta- ni”, ezen a területen akar utánanézni néhány alapvető dolognak, „elöljáróban” — túl kell verekednie magát a kétezer terminus technikus-szőtte dzsungelén. — A legbonyolultabb hadieszköz lényegét is el lehet mondani pár tömör mondatban. ..

— Ez csak egy év termése, — nem is az egész világról szövögeti gondolatait a pihenő vándor, hiszen csak néhány tucat ország vállalatai, cégei szerepeltek itt: és a feladatot, a „béke megismerését", „felmérését" még reménytelenebb és felelősségteljesebb megbízatásnak érzi, mint előbb. A megismeréshez is idő kell, béke, élet és idő — teszi hozzá, azzal a meggyőződéssel, hogy: szimplán csak a zavartalan megismerésért, a tudásért, annak a bizonyos mondabeli, engedély nélkül leszakított almának a „sokszorosításáért", megízleléséért is érdemes lenne élni. Békében élni.

Csupán ezért is érdemes lenne hadtörténeti múzeumok csendes és ártalmatlan mélyére tenni a fegyvereket.

Es amíg az embert ezt a felnőtt gyereket, ezt a koravén kamaszt gyilkos játékokkal kényszerítik fontoskodni, kiengedi kezei közül az élet milliónyi szépségét, fantáziája előtt is rejtve maradnak azok az utak, amelyeket lábaival járhatna be. — Mert az ember — minden ország, minden földrész embere — „közhasználatú tárgyakká” tehetné, közvetlen környezetévé tehetné azt a technikát, — amely s béketörténeti múzeumban feltárult előtte.

Valósággá tehetné — o lehetőséget, — Mert ez a múzeum azért mégis a lehetőségek múzeuma, hiszen a gépek, a gyógyszerek, a textíliák még csak a tervezőasztalokon számítanak muzeális teljesítményeknek: a külvilág ebben a múzeumban a holnap valóságát. a holnap lehetőségét remélheti.

A béke valóra váló lehetőségeit

Krajczár Imre

eretek és gyakori

s Somos János igazgatói képző Főiskola tanszókve

gatók. Ugyanakkor a gyakorlati tanítás „gyakorlata” is szerepel tananyagunkban.

Fiatal, mindössze négyéves a főiskolán a műszaki ismeretek és gyakorlatok tanszék, legfiatalabb a többi tanszék között, s meggyőződésem szerint a legéletképesebb, legnagyszerűbb perspektívájú is. Különösen, ha a most befejeződött felső- oktatási reform munkatervezeteit tekintjük, amelyben súlyának, s jelentőségének megfelelően kapott szerepet s feladatokat a tanszék.

A tanszék oktatógárdája szakértelemmel, hozzáértéssel

■ felvértezett, rátermett embe• rekből áll: Somos János tanszékvezető és Lengyel Gábor adjunktus fizikusok; Binder Károly tanársegéd, mint lakatos szakmunkás jött a főiskolára, s szakmúnkás-bizonyít- vánnyal a kezében kezdett tanulni, szerzett diplomát. Os- váth Pál és Németh Tibor adjunktusok műszaki egyetemi végzettséggel rendelkeznek, Halász Vince tanársegéd pedig most iratkozik be a soproni faipari egyetemre. A technikai személyzet is kitűnő. MUnkó Lajos géplakatos például a Lakatosárugyár egyik legjobb szakmunkása volt, onnan kérték át a főiskolára; Mezei Lajos mestersége asztalos, Kocsis László pedig elektrotechnikus.

— S a pedagógiai módszerek?

— Az elméleti és a gyakorUnneprontó szándék nélkül, de szót emelünk egy elharapódzó, egyre terjedőbb „hagyomány-alapítás” ellen. Sajnos, mind többen felejtik el pedagógusok és szülők közül, hogy a kötelező nyolc általános elvégzésével a 14 éves gyermek még semmit sem alkotott, sehová nem jutott el. Éppen hogy akkor indul valamilyen pálya, az élet felé. S ha már bevezették — teljesen indokolatlanul — az általános iskolákban a ballagást, ám legyen ez csupán búcsú a megszokott, kedves környezettől, s ne avassák az iskolák és szülők olyan ünneppé, amelyik azonos, sőt vetekszik a diplomázók, szakmunkás-vizsgát tevők ünneplésével.

Sírokból levelet kaptunk, íme néhány sor belőle: . minden nyolcadik osztályos tanulónak be kellett fizetni fejenként 100 forintot és egy egész tortát kell vinni, ezenkívül két darab tojást és egy pár fej salátát. A ballag- tatónak pedig 20 forintot kellett befizetni, és egy tányér süteményt vinni... Mi, szülők. nem értünk egyet az ilyen nagyzási hóborttal.”

A levél nyomán azonnal kimentünk Sírokba. Beszélgettünk nyolcadikos gyerekek szüleivel, s megtudtuk, mire vonatkozik a „nagyzási hóbort”.

— öt, vagy hat éve ballagtam, akkor semmi nem volt. Azt mondta az akkori tanárom, Rudi of Tibor: aki egy könyvnél és egy szál virágnál többet vesz, annak vele gyűlik meg a baja ...” Most az öcsém ballagása legkevesebb 500 forintba lesz.

— Mit tudnak elkölteni fejenként 100—150 forintból. Honnan vegyem ezt is, meg a tortát is? Nemrégen egy napot

Rendelet a must és

n

A Magyar Közlöny legutóbbi száma közli az élelmezésügyi miniszter rendeletét a borszőlő, a szőlőcefre, a must és a bor felvásárlási árának megállapításáról.

Az Élelmezésügyi Minisztérium Borforgalmi Igazgatóságán tájékoztatásul közölték, hogy a felvásárlási árak rendezésével az a cél, hogy a szőlő- termelő gazdaságokat, gazdákat az eddiginél érdekeltebbé tegyék a borszőlő, illetve aszőatob tanszék

íelyettessel,

zető tanárával

lati oktatás mellett üzemi gyakorlatokra küldjük hallgatóinkat. A nyolchetes üzemi gyakorlaton megismerkednek diákjaink a nagyüzemek, a munkások életével a termelés folyamatában, s lehetőségük van, hogy gyakorlati ismereteiket még jobban gazdagítsák, szélesítsék.

— Mik a tanszék további tervei, céljai?

— Szeretnénk az öreg gépeket újakra cserélni, s erre évente 50—60 ezer forint áll rendelkezésünkre. Ugyanakkor szeretnénk elvégezni a munkatermek korszerű átalakításának munkálatait, amelyre két évet szánunk.

Az ódon, öreg épület boltíves folyosóin néma csend. Hallgatnak most a tanszék munkatermeinek gépei is. A fém- és famunkatermekben gondos, precíz rend: sorba rakott, kékre festett szerszámok a táblákon, a szekrényekben; s a levegőben ismerős olajpára. A hallgatók, akik néhány napja még a gépek fölé hajoltak, fát és vasat esztergáltak, a tv-szervíz berendezéseit szerelték, most ünneplő ruhában várakoznak a tanárok szobái előtt — vizsgáznak. És számot adnak a négyesztendei munkáról azok a hallgatók is — huszonnégyen —, akiket idén elsőnek bocsát szárnyára a főiskola, hogy a munka becsülésére, a munka szeretetére tanítsák majd a felnövő generációt. (pataky)

kapáltam napszámban, hogy tornacipőt tudjak venni a gyereknek.

— Egyes szülőknek jól megy, rázzák a rongyot, és szervezik az ajándékozást. Az a szokás alakult ki, hogy a tarisznyával ballagó gyerek előre nyújtott karjára teszik az ajándékot, és ezzel a drágasággal ballag tovább a falun.

— Egymást licitálják, utána egy hónapig megy a pletyka, hogy ki mit vett. Öra, fényképezőgép, kcmyhagamitúra, ágygarnitúra, drága ruhák, de van, akinek 1000 forintjába is belekerül egy ajándék.

— Az igazgató ugyan minden évben azt mondja, hogy a ballagta tók 30—40 forintnál drágább ajándékot ne vegyenek, végül mégis elnézik a nagy parádés, ajándékos felvonulást.

Ahány mondat, annyi szülő. Csak azt nem értem, ha nekünk elmondták, miért nem merik útját állni ennek az ízetlen vetélkedésnek. Az iskolának joga, és kötelessége lenne szerte a megyében kihirdetni, hogy az általános iskolás ballagása ünnepélyes lehet, hiszen búcsút vesz valamitől, valakiktől, de megengedhetetlen az ilyen arányú ajándékozási hajsza. Egy ballagóbot, egy tarisznya és talán egy könyv. Ez elég, a többi csupán külsőség, szülői vetélkedés, n®m egyforma esély- lyel, nem egyforma zsebbel.

A másik levél ugyancsak a szülők felelőtlenségéből született, és Gyöngyösről érkezett. Néhány sor ebből is: „Az óvónőnek 700 forintos perzsaszőnyeget vettek a névnapjára a szülők és most nem akarják a „szemét valami kicsivel kiszúrni ...” A fiam most búcsúzik az óvodától és képzelje, a ballagása, az ajándékok —

a borszőlő, a s a bor felvásári negállapításáró

lőcefre értékesítésében, s így a korszerű feldolgozó üzemekbe központosítsák a szőlőfeldolgozást. Az országos és a nemzetközi borversenyek tapasztalatai szerint ugyanis a jól gépesített, korszerű állami pince- gazdaságok az azonos mennyiségű és minőségű szőlőből, cefréből több és jobb minőségű bort készítenek, mint a kisüzemi felszereléssel dolgozó termelőszövetkezeti, illetve egyéni pincék. Az új árrendezés egyik jellemző vonása, hogy a borszőlő és a cefre átvételi árát a korábban érvényben levő árakhoz képest általában 17 százalékkal emelték, ugyanakkor eltörölték, illetve az alapárba vették be az egyes borfélék után járó minőségi felárat;

Eltérés a korábbi gyakorlattól az, hogy a szerződéses felárat nem a termelőterület alapján számított arány, hanem az össztermésből átadásra került árumennyiség-arány szerint kapják a termelők az alapár kiegészítéseképpen. A , rendelet kimondja többek között, hogy a mezőgazdasági terBevezet általános isk<

Az oktatási reform céljainak megfelelően készült új általános iskolai tanterv bevezetését ősszel kezdik meg. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, az első ütemben a következő tárgyak tantervei lépnek érvénybe: olvasás 1.—2., írás 1.—4., fogalmazás 3.-4. (a 2. osztályban a fogalmazás, mint önálló tantárgy megszűnik), nyelvtan, helyesírás 3., környezetismeret (új tantárgy) 1.—2., magyar nyelv és irodalom 5., számtan—mértan 5.-6., élővilág (az eddigi növény- és állattan új neve) 5.-6., gyakorlati foglalkozás 1.—8., rajz 2.-8., ének—zene 1.—3., testnevelés 1.—8., osztály- főnöki óra 5.-8.

A 4. osztályokban az 1963— 64-es tanévtől megszűnik a jöldrajzoktatás, mert a negyea kötelező nyakkendő és ruha nem beleszámítva — több mint 100 forintba kerül... Az egyik középiskolában 100 forintot csak ajándékra adtak össze a tanulók... Hová jutunk így el, mi lesz 4—5 év múlva?”

Ilyen körülmények között ki tud az utóbbi kérdésre választ adni? És most ismétlem, ünneprontás nélkül, meg kell mondani, hogy néhány pedagógus nagy hibát követett el azzal, hogy drága ajándékot fogadott el. Alapvetően mégis a szülőket kellene felelősségre vonni, ez ügyben őket kárhoztatjuk. Kényelmetlen helyzetbe hozzák a pedagógust, aki számára a paragrafus, de a szocialista erkölcs is megtiltja az ajándékok elfogadását Nem szorul rá az 500 forintos kristályvázára, meg tudja vásárolni, ha akarja a perzsát, s nem áll elő az a helyzet, hogyha az ajándékozó diák rossz jegyet visz haza, anyja, vagy éppen az apja a pedagógus orra alá dörgöli: „az ajándékot bezzeg elfogadta...”

A figyelmesség jólesik, a tisztelettel és szívből jövő szeretettél átnyújtott virág, egy könyv, egy szülő, vagy gyerek által hímzett, horgolt kis terítő mindig emlék marad, s ha ránéz, 10-20 év múlva, a nevelő, emlékezetében felbukkannak a szöszke, barna fejek, akik annak idején olyan figyelemmel hallgatták oktató tanítását. Ne rontsák hát örömét az iskola nevelőjének a pedagógusnapon azok, akiktől csupán tiszteletet ée megbecsülést vár a tanító azért, hogy az édesapával, az édesanyával együtt elindította az életbe a kisfiút, a kislányt.

Cs. Adám Év*

ző lő cefre, ási árának l

melőszövetkezet, termelőszövetkezeti csoport, egyszerűbb mezőgazdasági termelőszövetkezet és hegyközség részére, ha a szerződés alapján átadott borszőlő, szőlőcefre, must és bor mennyisége a tényleges termésének 60 százalékát nem éri el, úgy 10 százalék, ha a termés 60—80 százalékának felel meg, 20, ha a 80 százalékot is meghaladja, 30 százalék szerződéses felárat fizetnek ki.

A szerződés alapján átadott borszőlőnek, szőlőcefrének, mustnak legalább a 15 cukorfokot, a bornak legalább a 9 Malligand-fokot kell elérnie az átadáskor. Szerződéses felárat csak egészséges, tiszta ízű, di- rekttermő-mentes európai fajta borszőlőért, szőlőcefréért, mustért vagy borért, továbbá Otellószőlőért vagy — más direkt termőtől mentes — otelló mustért és borért szabad kifizetni.

A rendelet részletesen ismerteti a területcsoportonként, megállapított új felvásárlási árakat szőlő-, illetve borfajták szerint. (MTI)

ik az új ólai tantervét

dikes „Magyarország földrajza” anyag egy évvel később, az 5.-ben kerül sorra.

Az új tantervvel párhuzamosan napvilágot látnak a reformtankönyvek és a munkafüzetek is. Ezen kívül az oktatás köny- nyítésére kézikönyvet kapnak a pedagógusok az ének—zene, a környezetismeret, az élővilág című tárgyakhoz, valamint a gyakorlati foglalkozáshoz.

Az új általános iskolai tanterv következő lépcsője az 1964-—65-ös oktatási év, amikor a III. és IV. osztály, továbbá az V. és VI. osztály többi tárgyainak tantervei és könyvei lépnek érvénybe. A tervek szerint az 1965—66-os tanévben befejeződik az általános iskolákban az új tantervek és tankönyvek bevezetése»