Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
1968. májas 28., kedd NÉP0J8AG 3 „Cjj-űtyacLmn.. Új kisdobosok, úttörők és KlSZ-tagalc Vidám arcok a nemzetközi gyermeknapon (Fölytatís az 1. oldalról) sail készítették élő a gyermeknap eseményeit is. A járási úttörőelnökség néhány tagja a délután folyamán meglátogatta a lőrinci úttörőcsapatot, hogy égy esztendővel a vörös selyérttzászló átvétele után részt vegyen a csapat ünnepségéin. HEVESEN Az idén a megye csapatai kőiül á legboldogabb volt a he véti II. számú Általánós iskola csapata, hiszen a KISZ Központi Bizottsága és áz Úttörők Országos Elnöksége nekik adományozta a kitüntető vörös selyemzáézlót. Már az elmúlt esztendőben is csak egy ’"'aiszállal előzte meg őkét a lőrinci csapat, de nem csüggedtek, fokozták eredményeiket, dolgoztak becsületesen, a hat és a tizenkét pont szellemében, s amikor Szabó István megyéi mb. úttörőtitkár átadta Csontos Béla csapatvezetőnek a zászlót, a néma csend többet mondott minden hangos fogadalmi szónál. A feszes vt- gyázzb&n álló gyermekek helvett csapatvezetőjük mondta cl a köszöntő szavakat, s amikor az iskolában, fő helyen elhelyezték a zászlót, a csapat tisztelegve vonult el előtte. Délután tréfás sport- és kultúrműsor szórakoztatta a kicsikét és avatószülőket, s az esti órákban fáradt, de nagyon boldog gyerekek hajtották álomra felüket a programban gazdag, díszes ünnepség után. Füzesabonyban is, a járásban is, mindenütt csapatonként ünnepelték a pajtások új szervezeti tagjaikat, s az I. számú általános iskola nagyszerű tábortüzet, műsoros estet állított össze, ahol vidáman. szórakoz- '■q töltötték a naitások a kel- I»trips estét szüleik, rokonaik, meghívott pajtásaik társaságában. GYÖNGYÖSÖN Az egész város megmozdult Gyöngyösön az elmúlt vasárnap. Nemcsak a fiatalok készültek az ünnep boldog óráira, hanem a felnőttek is: szülők és avatószülők. Az iskolákban, a szabadtéri színpadon és a Mátrai Ottörővasútnál zászlók lebbentek a szélben, énekés zeneszó szárnyalt a magasba. Több száz fiatal fogadalma hangzott el a májusi kék ég szikrázó fénye alatt... Az I. sz. Általános Iskola udvarán 97 kisdobos, 92 úttörő és 83 KISZ-tag fogadta meg, hogy becsületes emberként él továbbra is. Kiss Ferenc őrzi kiskertben pünkösdi rózsák nyílnak. Egy lány simogatja, szagolgatja őket, aztán egyetlen mozdulattal magához öleli az egész bokrot. Lány és rózsa. Milyen csodálatos pillanatképe a természetnek? — Édesanyám a konyhában van —, rebben fel, amint megszólítom. — Tessék arrafelé — és a nyári konyha irányába mutat, ahonnan zörgés hallatszik. Amíg átmegyek az udvaron, végigpillantok a csinos házon. A szürke palatető felett galambok húznak, a ház falán sok színben csillog a nemes vakolat. A verandára lépcsők vezetnek, az ajtókon, ablakokon még meg sincs kopva a festék. Az eresz alatt levert fecskefészek. — összepiszkítanák a falat •— szabadkozik Simonné és köténye sarkában megtörli nedves kezét. — Tessék a verandára — mutat felfelé a nyári konyhából. A veranda csinos. A vázában virágok, nyiladozó piros pünkösdi rózsák. — A lányom, Esztike, szereti a virágokat —, mosolyo- dik el Simonné, miközben letörli a széket, amelyen hellyel kínál. — Sokba került? — mutatok tzéjjel és a beszűrődő nap vibráló fényes csíkját lesem a felvikszelt mozaiklapon. nagy kötötte fel az első nyakkendőt a kispajtás fehér ingére, az avatószülők nevében pedig Buczkó István fogadta meg, hogy később is gondos szeretettel ügyelnek a fiatalok életút j ára. A szabadtéri színpadón a II. sz. Általános Iskóla tartotta meg az ünnepséget. Iványi János ezredes avatta a kisdobosókat és az úttörőket. Meleg szavakkal köszöntötte a fiatalokat ebből az emlékezetes alkalomból. Az Egyesült IZ2Ó Gyöngyösi Gépgyárának KISZ- stervezete nevében Bokros István titkár üdvözölte a kórti- munista fiatalokat. A vasutas úttörők jubileumi ünnepségén részt vétt á budapesti póstáS és véEutas úttörőcsapat díszegysége iá- Zeneszóval vonultak fel a hősi emlékműhöz, májd áz állomásón tartották még á díszünnepséget. A parancsfelolvasás után a második raj tett esküt, azután a távozó úttörők átadták a csapatzászlót utódaiknak. Tizennégy ifjú vasutas úttörő búcsúzéit el a társaktól. Az úttörővasút gyöngyösi állomásának épületén ma már az élüzem-iélvény büszkélkedik. Az V. sz. Általánós Iskola 106 kisdobosa és §4 úttörője nyakába délután került fel a háromszögletű nyakkendő. Juhász István őrnagy előtt tettek fogadalmat a pajtások. Berka Márta kiváló úttörőjelvényt kápott eddigi lelkes munkájának elismeréséül. Hasonló kereték között, üh- népélyés külsőségekkel avatták kisdobosokká és úttörőkké a pajtásokat a város minden általános iskolájában. Nem hiányzott a szeretet egyéb megnyilvánulása sem, ami fagylalt, habos kávé és más édésségek formájában bőségesen jutott a fiataloknak. Vásámap a fiatalók körül fórgótt az élét Gyöngyösön is. ★ Közel hatezer kisdóboe és úttörő lesz tagja a megyében a légkisébbék Szervezetének, s mind a csápatok vezetőségé, mind a szülők és avatószülők megértették annak a jelentőségét, hogy valódi, igazi ünneppé kell tenni gyermekeik Számára ezt a nápót, és így a délelőtt, a komoly avatási ünnepség, a délután és esté pedig a gyermeknap jegyében zajlott, sok örömmel vidámsággal. Tapasxtalalcsere-ériekexlet Erken Az Egri Járási Tanács mező- gazdasági osztályának rendezésében tegnap tapasztalatcsere- látogatásén és értekezleten vettek részt az egri járás tsz-elnö- kei, agronómusai és állattenyésztési brigádvezétői az erki Oj Barázda Termelőszövetkezetben. A mintegy hatvan látögató tegnap a reggeli órákban különjáratú autóbusszal indult el Egerből, s fél tíz órakor értek Erkre, ahol a községi tanács épületében Agócs József, a helybeli termelőszövetkezet fő- agrcmómusa tartott előadást. A főagronómus a megjelentek előtt ismertette az erki Oj Barázda Termelőszövetkezet állattenyésztésének eredményeit, problémáit, elmondotta, hogyan, milyen hasznos módszerek, eljárások bevezetésével sikerült rövid idő alatt országos hírnévre szert tenniük állat- állományukkal. A tájékoztató előadás után a látogatók megtekintették a közös gazdaság majorját, állat- állományát, majd a kora délutáni órákban a látottakkal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg- A közös ebéd elfogyasztása után a tapasztalatcsereértekezlet részvevői visszautaztak Egerbe. NyugaUberlini milliomot dolce vlta-ja a Wörthi-tó partján A klagenfurti törvényszék fiatalkorúak bírósága kiskorú lányok megrontása és különböző erkölcstelén cselekményeik miatt tízhónapi börtönbüntetésre és a büntetés letöltése utón Ausztriából való kiutasításra ítélte Gerhard Berndt-et, egy nyugat-berlini vegytisztító és mosoda 43 éves milliomos tulajdonosát, aki a Wörthi-tó partján fényűzően berendezett villáját az erkölcs botrányok sorozatával tette hírhedtté. A nyugat-berlini mosód ás fölhajtókkal hozatta Dolcé VI* ta-nak néveaett tóparti villájába a környékbeli 16—18 éves leányokat, török basaként háremet tartott és ólyan tömeges erkölcstelenségekre vette rá a félrevezetett kiskorúakat, hogy a tanúvallomások legtöbb részlete csak zárt tárgyaláson hangozhatott el. A szodómia — állatokkal végzett fajtalankodás — bűntettének vádját, kielégítő bizonyítékok hiánya miatt, elejtette a bíróság. (MTI) Megkezdődött az ünnepi könyvhét. A könyvek után megérkeztek a városokba és a falvakba az Írók is, ez alatt a hét nap alatt nem egyedül a betű „közvetít” író és olvasó között: megjelentek maguk az írók is. Vasárnap délelőtt Egerben, a Gárdonyi Géza Könyvesboltban nyitották meg az ünnepi könyvhetet. Bóka László professzor, József Atti- la-díjas író méltatta az ünnep jelentőségét és áz ott megjelent írótársái (Hidas • Antal, Katkó István, Baráth Lajos) nevében köszöritötte az olvasókat. A rövid, meleg hangú beszéd után az egri Gárdonyi Gimnázium diákjai adtak kultúrműsort, majd az írók dedikálták műveiket. Az ünnepélyes megnyitót méltó folytatás követte: a könyvesboltban, valamint a városban felállított sátrakban az első napon mintegy ötezer forint értékű könyv fogyott el. Az első órákban eltűnt a pól- cokról Bóka László Alázatosan jelérttem és Baráth Lajos Házak táblák nélkül Című könyve. Gyöngyösön dr. Molnár Mihály, a Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottságának elnöke nyitotta meg a könyvhetet, vasárnap délután, a járási könyvtárban. Hetvé- nen-nyolcvartän gyűlték ősszé az Örczy-kastélyban. amikor megérkezett Egerből Bóka László, az Alázatosan jelentem, a Karfiol Tamás és a Karoling trón szerzője. A dedikálások, a hivatalos fogadás után került sor a megnyitó ünnepségre, amelyen Bóka László beszélt munkásságáról, terveiről, a közeljövőben megjelenő könyveiről. — Az ősszel lát napvilágot az a regényem, amelyben 1912- től napjainkig „vallók életemről”, a nyáron pedig kiadják az utolsó tíz év alatt írott verseimet. Ezenkívül a karácsonyi könyvespolcon már kapható lesz az elmúlt ősz válságos hónapjainak idegfeszültségében, vívódásai közt írt naplóm. A könyv hete a mai könyv, a mai író és a mai olvasó ünnepe, éppen ezért a kérdezők, amelyekre a vendég írótól választ vártak, a mai magyar olvasóközönséget foglalkoztató problémáknak adtak hangot. — Nem öncélú-e a formának az a kultikus keresése és szenvedélyes rombolása, amellyel a mai magyar költök és néha az lírók is „meg akarják váltani a világot és a literatúrátV” Van-e joga valakinek olyan hangon írni Józséf Attiláról, mint azt Juhász Ferenc tette az Uj Irásbán? Mi a véleménye a professzor úrnak — mert megbízható irodalmi véleményért, ítéletért azért inkább a tudós professzorhoz, mint a kortárs íróhoz fordultak. — Fejes Endre Rozsdatemetőjéről? Tikkasztó a meleg a könyvtár kölcsönző-helyiségébén, a nyitott ablakokon át is csak párás, fülledt levegő árámlik be olyan lassan, hogy meg sem lebbenti a függönyt — fnégse kel fel senki a székről — mégsem lankad az érdeklődés. Tart a vita, s a hallgató úgy érzi, folytatódik az a párbeszéd, amit mégkezdétt akkori amikór kezébe vétte az író könyvét, amely megszakadt akkor, amikor az utolsó Oldalt elolvasta. A kérdések, á vita után az egri versbarátok körének szavaiéi adtak műsort. Hatvartban, az ünnepi könyvhét-bizottság dekoratív meghívója invitálta a vendégeket a szombat éstí nyitóünnepségre, amelyre a Vörösmarty Művelődési Ház klubtermében került sór. Az este hét órakor kezdődött ünnepségen Stankóvlcs István, Hatvan Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese mondott beszédet az irodalom nevelőhatásáról, és az írók és olvasók gyakori találkozóiról, s üdvözölte Baráth Lajos József Attila-díjas írót. Baráth Lajos a megnyitó részvevőinek felolvasta legújabb, még nyomtatásban meg nem jelent novelláját. Gyöngyöstarjánban a nemrég felépült kultúrház előcsarnokában állt a könyvárus asztala. — s rajt az első sorban Bóka László, aki Gyöngyösről érkezett a könyvhét tarjáni „nyitányára”. Karfiol Tamása. Bent a nagyteremben háromszázan várták az írót, s virágcsokorral köszöntötte egy bájos, fiatal lány. — Évtizedek óta járom az Országot, — ebben a faluban is voltam már — kezdi vallomásait az író, s most sem merném határozottan állítani, hogy ennek, vagy annak a hősömnek a mosolyát, indulatos arcrándulását, nem éppen itt, nem éppen valamelyik Mátra alji faluban lestem el. Most, miután az egész országot bejártám, úgy érzem, mindenhova ismerősként megyek, — mondotta, — és azt hiszem, egy kis túlzással hozzá lehet tenni: őt is ismerősként. fogadják mindenütt, hiszen az irodalmi viták, amelyeket regényéi kavartak fel, felhívták rá a figyelmet, s az Alázatosan jelentem filmvászonra került B é n e d é k magyar királyi hónvéd- őrnagya azokat is „besorozta” az író olvasói közé, akik kissé idegenkedtek Bóka intenzív intéllektusú íráSéitóL Az író — aki a könyvtárszobából ment a nagyterem pódíu* mára, s a könyvtár falán látta azt a térképet, amelyen kigyulladó villanyégők jelezték, hogy ebben és ebben az utcában, ebben és ennek és értnek a háznak a népéből valaki béíratkO- a>tt a könyvtárba (és nagyon ,=’k „kigyulladó fényt” látott) — nyugodtan beszélhetett az alkotás műhelytitkairól, a hősformálás, az eszményfócmélás nehézségeiről, hiszen bétűértő olvasók vették körül, akiket nem az „illem” vagy az alig titkolt sznobizmus csalt be a kultúfházba, hanem az igazi érdeklődés. És az érdeklődés tartotta fogva a vendégekét, mért a„ érdeklődés nem csökkent később sem. amikor a vendég „belelendült” a beszédbe, amikor a saját hősei világába tett kirándulásairól beszélt — látszólag legszemélyesebb ügyeiről' De mint az első mondataiban említette, nem jó Olvasó, aki nem érdeklődik, az Író gondjai, problémái, nehézségei, törekvései, ambíciói iránt, mint aki maga is meggyőződött róla, hogy itt „jó olvasók” között van, természetesnek tartotta a kitárulkozást, természetesnek tartotta, hogy az olvasókat elvezesse azokra a titokzatos tájakra, ahol a hősök felöltik külső alakjukat, elnyerik jellemüket. temperamentumukat, — és funkciójukat a művekben. A vallomás után került sor a gyöngyöstarjáni fiatalok kultúrműsorára. A „második félidő” alaphangját a Babits-sza^ valat (Ritmus a könyvről) adta meg, és az a regényrészlet, amelyet a Karfiol Tamásból olvastak fel. Kun Béláné az Egri Tanárképző Főiskola fiúkollégiumában HAZAK ES EMBEREK — Tízévi munkánk van benne, kevés híján kétszázezer forint. Először két szobát akartunk, de azután a férjem mégis csak a három szoba mellett döntött. Ha ház, akkor legyen ház — igy mondta. Legyen egy szobája Esztikének is, elvégre ■ augusztusban tölti már a tizenhat évet. — És a bútor? — Az is megvan. Tavaly vettük Egerben. — Nézze meg — mosolyog Esztike. Igazi „teleháló’’. Nekem ez tetszett legjobban. Simonné szélesre tárja az ajtót, a küszöbön mindketten levetik a cipót és mezítláb követnek. Megállók és nézem a takaros bútort. — Kényelmes az új ágy? — Még nem aludt benne — válaszol Simonné. Ezt a szobát nem használjuk. Ez az Esztike szobája... — És a másik? — Az a „tiszta szoba”, nyitják be előttem a másik ajtót is, amelyben idősebb, de komoly bútorok vannak. Amint az ajtó kinyílik, fülledt, nehéz levegő árad ki onnan és a leheletszerű por —, mint szürke zománc — csillog a zárt ablakon át besurranó fényben. Állok, és egy pillanatra nagyanyám „tiszta szobája” jut az eszembe. A fekete komód, a nehéz tölgy asztal, a kanapé, amelynek zöld huzatán szerelmes galambpár csókolódzott. Igen. Nagyanyám és a szoba, amelyben kiterítve feküdt ravatalán, viaszsárga arccal. Első és utolsó éjszakáját töltötte akkor abban a szobában... — Itt sem lakik senki? — Csak búcsúkor, meg hús- vétkor vagyunk itt, amikor a locsolkodók jönnek és itt van felterítve az asztal. Ez pedig a harmadik szobánk — mutat a távoli ajtóra Simonné. Ez még üres. Kombinált bútort szeretnénk ide, de annak az ára még... — és kezével a messzi távolba legyint. — Szóval hárman élnek ebben a szép házban? — Négyen! — vág szavamba Esztike. Jancsi, az öcsém is, aki még csak hatodikos és fogorvos szeretne lenni. Ezen mindnyájan mosolygunk és visszamegyünk a verandára. Dicsérem a szép házat, a lakást, beszélgetünk. Simonné elmeséli, hogy ók hárman a konyhában alszanak, a gazda a nyári konyhában. — Télen se fázik, mert tüzel magának. — Esztike nagy lány, 6 már lakhatna külön szobában. Megvan hozzá a módjuk — kockáztatok meg egy közbevetést. — Jancsi is nyugod- tabban tanulhatna... Simonné szavamba vág. — Nem úri gyerekek ezek! Aztán, minek piszkálnánk any- nyi helyiséget? Ha szanaszét laknánk, nem győznénk csak takarítani. Megaztán ... nálunk faluhelyen már csak ilyen a szokás... — A régi házban hány szobájuk volt? — Egy. Földes. Ott is a konyhában aludtunk, az ember meg az istállóban, a lovak mellett. — Hol beszélgetnek, ha jön a legény? — kérdezem Esztikét. — Kislány ő még, ráér a legénnyel — válaszol sietve lánya helyett Simonné, de Esztike elpirul és kicsúszik száján a válasz: — Itt a verandán. Itt a rádió is. „Sanyi” szerelte ide ... Később megtudom, hogy „Sanyi” villanyszerelő és ha igaz, akkor Simonék egy év múlva lagzit csinálhatnak a lányuknak. — No látja, akkor majd szolgálatban lesz minden szoba — kap bele Simonné lánya szavába. Az Egri Tanárképző Főiskola Kun Béla fiúkollégiumának diákjai és a főiskola vezetői — És azután megint a nyárikonyha lesz az igazi otthon — szólok közbe megint. — A Jancsi esküvőjén is lesz felfordulás — nevet Esztike, de édesanyja arcáról elröppen a mosoly. — Ha ők elmennek, kettecs- kén maradunk a nagy házban. Megöregszünk — mondja inkább csak magának. — És nem is használták az új házat, a szép, kényelmes szobákat, amelyekért egész életükben dolgoztak! — Mit csináljunk? — tárja szét karját tétován Simonné és friss vizet önt a pünkösdi rózsákra... ★ Messzire járok már Simonék házától, de még mindig a Petőfi utcában. Hat, nyolc, tizenkét új ház egy sorban, egyik sem idősebb tíz esztendőnél. Városra is beillő falusi házak, amelyek száz és ezerszámra épülnek manapság. Mennyi szép szoba és mennyi üres családi fészek, amelyeket gazdáik csodálnak, de nem lakják soha. Kint az utcán mélyet szippantok az akácdús illatból és szélesre tárnék minden ablakot, hogy a friss tavaszi szél örökre kiűzze a házakból a „tiszta szobák" áporodott, dohos levegőjét ... Szalay István meghívták a kollégium névadójának özvegyét, Kun Bélá- nét. A vendégek tiszteletére vasárnap délelőtt adott fogadást a főiskola igazgatósága, párt- és, KISZ-szervezete. A fogadáson, ahol megjelent a nagy kommunista harcos veje, Hidas Antal író is, dr. Somos Lajos igazgatóhelyettes méltatta Kun Béla tevékenységét, majd a vendégek beszéltek Kun Béla emberi tulajdonságairól. Tegnap ismét a főiskolára látogattak a névadó hozzátartozói, az ünnepi könyvhétre Egerbe érkezett írókkal együtt. Hegyre fel, völgynek le ■— 12 kilométeren Az Ifjú Gárda tagjai vasárnap tartották meg egyéves kiképzésük befejezéseként járőrversenyüket, amelynek útvonala Gyöngyöstől Sástóig húzódott. Hét raj indult egymás után, hogy megküzdjenek az idővel és az akadályokkal. Reggel fél nyolckor indult az első raj, s alig múlt el dél, mind beérkezett a célba. A legjobbnak a XII-es akna bányász raja bizonyult. Második lett a mezőgazdasági technikum II. csapata, míg a harmadik helyet a nagyfügedi tsz fiataljat érték el. A délutánt már vidám szórakozással töltötték a járőrverseny részvevőt a festői környezetben. ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1963
