Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

1963. május 3., péntek NÉPŰJSÍO S rjékoi jzÁLtiutk, s igazunk Leit Május elsején hatalmas tö­meg hömpölygőit az utcákon Egerben, a Népkertben, s mindenütt, ahová a szem el­látott, tarkán hullámzott, szó­rakozott a nép. Volt egy olyan érzésünk, hogy a felvo­nulás mellett a fél város la­kosságában feltámadt a gon­dolat: kapcsolódjunk ki, ren­dezzünk majálist, ma nem főzünk, ahol amit kapunk, megesszük, aztán irány a szó­rakozás! Akkori szavunkat egyedül a Dobó Tsz szívlelte meg, fel­állította sátrát a főiskolával szemben, s még tegnap is nagy keletnek örvendett a szinte kifogyhatatlan márkás egri bor. Viszont a Népkert bejáratánál felállított egyet­len fmsz-sátor képtelen volt a tízezer ember rohamát ki­elégíteni. Kora délután elfo­gyott az ízletes hurka, laci- pecsenye és más harapnivaló, de ha tízszer annyi lett volna, akkor is kevés volt az egyet­len sátor. Azt az elgondolást nem lehet helyeselni, hogy a Népkertet le kell zárni a ma­jális elől, mert „tönkreteszik az emberek a parkot". Ez egy­részt nem igaz ilyen formá­ban. mert az emberek azért vigyáznak, s mert a fű jó tu­lajdonsága, hogy ha egy vi­dám, sokgyermekes család le­telepszik, ráteríti a pokrócot, egy-két nap múlva újra dú­san pompázik azon a helyen, ahol jól érezte magát egy ke­délyes csoport. Másrészt az egriek egy kicsit joggal üt­köztek meg azon, hogy nincs majális, nincs sátor, nincs semmi a Népkertben, hiszen ezelőtt 20—30 évvel ugyanígy nem lehetett bejutni majális­ra, mint ma, mert az érsek féltette csodálatos parkját. Amelyik város közepén nincs ilyen nagyszerű park, ott sír­nak érte. itt van. viszont csak a köves útjain lehtt sétálni. Ha ez helyes is egész eszten­dőben — bár vitatható egyes részek kivételével! —, a majá­lisra fel lehetne oldani ezt a kötöttséget, s mint valamikor, öt-hat évvel ezelőtt: étellel, itallal, fagylalttal, gyermek- játékokkal tömött sátrakat kellett volna felállítani, hadd érezze jól magát az a sok ezer ember, aki május elsejét va­lóban majálisnak tartja. Ha ez sem helyes a város gazdái előtt, akkor még van egy elfekvő javaslatunk: autóbuszjáratokkal megold­ható lett volna, hogy a szó­rakozni vágyó emberek sok százas tömege kimehessen a Szépasszony völgybe, s ott az­tán semmi akadálya sem lett volna a sátorozásnak. Benn a városban egysze­rűen képtelenség volt helyet, s ételt kapni. Nem azért, mert nem volt mit enni, hanem mert aki egyszer leülhetett az aprócska étteremben, az bi­zony még egy pohár sör mel­lett is elüldögélt akár egy órát vagy többet, hiszen ez nem étkezőkocsi, ahol az ét­kezési idő 45 perc. Idejében szóltunk, s bár te lett volna igazunk. m * Egerben és Gyöngyösön megnyílt az ipari tanulók kiállítása A MŰM 212-es Bornemissza Gergely nevét Viselő egri ipa- ritanuló-iskola május elsején, válogatott munkákból nyitotta meg kiállítását a nagyközönség előtt. Az előző évekhez viszo­nyítva, rendezésben minden eddiginél jobban oldották meg a mesterek, s a növendékek a kiállítást. Elsősorban azért, mert nem zsúfolt, figyelmet szétszóró az elrendezés, hanem az iskola sokoldalú képzésének megfelelően, keresztmetszetet ad abból a szintből, amelyet munkájuk, tanulóéveik során elérnek a tanulók a szakmun­kás bizonyítvány kézhezvéte­léig. Akár a vasasok, akár az asztalosok, a villanyszerelők, a szabó-varró lányok munkáját nézzük, elmondhatjuk: élveze­tes képet nyújt e kiállítás a tudás, a tanulás, a helyes ipa- ritanuló-képzés eredményei­ből. Körülbelül ez a jellemzője a gyöngyösi MŰM 214-es Erkel Ferenc iskola szakmunka- vizsgakiállításának is, amelyet április 30-án nyitottak meg a Mátra Múzeum kiállítási he­lyiségében. Most már kiszorul­tak a pár éve még annyira kedvelt, apró szerszámok, BALCZER ELEMÉR: Gyöngyvirág A Z ÖREG BALOGH harapós kedvében volt Neki ugyan beszélhet akárki. Elmegy, itthagyja a gyárat. Hasztalan jár gépe körül a művezető, hogy Lajos bácsi, így meg úgy. O nem marad. Vén kecs­kének kemény a szarva. Fogjanak maguknak más bolondot, aki ennyi pénzért esztergályozza a szelephá­zat. Bezzeg, Bódi András okosabb volt, mint ő. Nehéz volt, hát letette. Átlépett más gyárba. A napokban, ahogy találkoztak, mondta is neki Andris: — Maga még mindig ott gürcöl, Lajos bácsi? Nálunk akár a Göncöl- szekeret is elérhetné, de ha maga inkább azokkal a vacak szelepházak­kal kínlódik, nekem úgyis jó... Azóta szüntelenül ott motoszkál valami a fejében. Nagyon szíven ütötte az a beszéd az öreget. Ebéd­idő alatt oda sem ült a többiekhez, i .nagy rajzpad mellé, mint máskor. Kimerültén számolgatott a szamár­füles pepita füzetben. Időnként meg- nyalazta kurta tintaceruzáját, s erő­sén csóválta a^fejét. Itt van ni, dol­gozhat, iparkodhat az ember, de ol -an időt adnak, hogy 120 százalék­nál az istennek sem mehet feljebb. N? csak jöjjön az a normás. Nem teszi a kalapja mellé, amit majd tő1” kap... . da haza — abból, ahogy a kony­haajtót betette — látta az asszony, hogy valami történt az emberével. Tudta., hiába is faggatná. Tölgy ez a vén ember, nem tengeri nád. Nem hajlik minden szíre-szóra. Aztán csak úgy, időtöltésképpen, szóba hozta: — Hallod-e, apja. meg kellene élesíteni már a húsdaráló kését, olyan, akár a bot. Csak vesződik ve­le az ember. . Az öreg szöszmötölt a cigarettá­val, szólt is rá, nem is. Aztán várat­lanul kibökte: — Anyja! Holnan megyek utoljára á Fémipariba. Kilépek ...! A Z ASSZONY megütódve kap­ta fel a fejét. Öregségére fcient el az esze ennek az embernek? A jó helyet is ott akarja hagyni. Az ember csillapítólag vágott a szemé­vel. Ne féltse őt senki, talál ő ma­gának helyet, akármelyik pillanat­ban. Más világ járja most. Nem úgy van, mint a múltban. Munka bőven akad. Egy darabig még ment közöt­tük a diskurzus, aztán az asszony le­feküdt. Az öreg Balogh magában üldögélt az asztalnál. A gondolatok forogtak az agyá­ban. Különös érzése támadt. Ejnye, nehogy' valami bolondságot csinál­jon ... , Másnap elkészült az utolsó szelep­ház. Mintha nehezebben, lassabban ment volna a munka, mint a többi­nél. No, megkezdi hát a rámolást. A kilépő munkás először is a szerszá­mait adja le. Nála rendben van minden. Gondosan becsavargatta egy jókora rongydarabba az esztergaké­seket, külön a csigafúrókat, a forgó­csúcsot, olyan heme-humit, amely egy esztergályosnál több mint ne­gyedszázados munka után, a kis szerszámszekrényben összegyűl. Ml tagadás, azért fáj kicsit a szíve ... Hiszen igaz. Hiába, régi, gyakorlott esztergályos, más üzemben mégis­csak új ember. Aztán kár a dolgot szépíteni. Az új embernek mindenütt „hallgass” a neve ... Na, és itt van a gépe. ügy ismeri az a keze járását, hogy az valami csudálatos. Csak olyan ember kerülne már a helyébe, aki megbecsülné. Megbecsülés...? Na hiszen. Még őt sem igen értékelik, nemhogy a gépét. Hát ezért. •.. éppen ezért megy el. Nehogy azt higgyék odafönn, hogy ő csak a borítékot nézi. No, gyerünk. Szótlanul ballagott a szer­számokkal a kiadó felé. Nem nézett sem jobbra, sem balra. A széles ab­lakpárkányra rátette a szerszámokat. Verőn, a szőke, fiatal lány, a szer­számkiadóban rgmosolygott: — Jó, hogy jött, Lajos bácsi már éppen keresni akartam ... Az öreg meghökkent. No fene! Annyira sürgős?! Leadja ő magától is a szerszámot, nem kell őhozzá instanciát járni ... — Halljam hát, mi a baj? A lány ném szólt, csak odanyúlt a polcra, s a csorba szélű, kékmázas csuporból kivett egy csokor gyöngy­virágot. Odanyújtotta az öregnek. No ilyet... Zavartan, kétkedve vet­te át a virágot. Megkérdezte aztán, minek köszönheti a figyelmességet. A lány mosolygott: — Hiszen „jubileuma” van, Lajos bácsi... Az öreg nagy szemeket meresztett. — Jubileumom? Ne bolondozz ve­lem, hallod-e. Már csak tudom, pe­dig elmúlt harminckét esztendeje, hogy június derekán léptem be a gyárba. A LÁNY NEVETETT. kissé csúfolódó volt a hangja: — Ejnye, Lajos bácsi! Hát nekem kell tudnom, hogy most esztergályoz- ta meg az ezredik export szelephá­zat. Ott van a műhelyirodán, a gra­fikonon. Azt hitte ugye, hogy más se lát, se hall. csak egyedül maga szereti ezt a gyárat... Az öreg arca fakó lett. Hét ez a takonypóc, ez a gyerek ... Még az­zal is törődik, hogy áll a terv, ki mi­re halad. O meg... Restellkedve morgott valamit a bajusza alatt, de érteni nemigen lehetett, mert meg­szólalt a gőzkürt: ebédidő. Az öreg azzal, hogy majd ebéd után vissza­jön, hóna alá kapta a szerszámokat, s indult vissza a géphez. Bizonyta­lan volt a lépte, akár a pityókás embernek. Az ebédidő alig telt el, már megjelent a fiatal, szeplős képű targoncás, szelepházakat hozott. — Hova rakjam a szelepházakat, Balogh Bácsi? Itt van az új széria! A Z ÖREG SÖTÉT arccal mére- gette az öntvényeket, ame­lyek glédában sorakoztak a targon­cán. Kurtán csak ennyit mondott: — Várj egy kicsit, hadd gondol­kozzam! ... Már most mit csináljon?... Hogy állítson oda ahhoz a lányhoz, hogy hallod-e Vera, itt vannak a szerszá­mok. Köszönöm. Elmegyek. Ittha­gyom a gyárat. Szóval, hogy mondja ezt meg ennek a lánynak, aki úgy szereti a gyárat. Pedig hát az vitte el az apját. A gyár. Igaz, hogy akkor még a Glock úré volt. Kutyába sem vette az a munkást. Szegény Lipták János. Éppen formázott — úgy be­szélték —, mikor a nyakába zuhant jó tíz mázsa, szikrázó, folyékony vas.... — Meddig várjak még, Balogh bácsi? Már gyökeret eresztenek a ke­rekek ... ■ Hallottak már ilyet, hogy ond- mond ez a tejfelesszájú legény, ez a targoncás. Várj csak, hékás, lassab­ban a testtel: — Ha tudni akarod, én már nem esztergályozom a szelepházakat... A targoncás egykedvűen vállat vont. — Nekem ugyan nyolc. Vigyem akkor Böresökhöz? — Nem, oda ne! A gyerek csak fújja tovább a ma* gáét: — Akkor hát hová: Vidához, Kó* sához, vagy Lovászihoz? Ne, te ne. Bolond vagy te öcskös, csak nem futsz. Azt hiszi ez a tar­goncás, hogy a szelepház valamiféle hólyag, amihez csak nagy száj kell, s fel lehet fújni. Hohó, nem akár­milyen munka az! Eleinte ő is úgy volt vele, mint a süldőlegény a pen- dellyel: tapogatta, tapogatta, csak éppen nem boldogult vele. Az öreg, mint akinek hirtelen eszébe jutott valami, a targoncás felé vágott a szemével: — Hát, ha már nem tudod sehová se vinni, te élhetetlen, rakd le ide őket, a gépem mellé, a fene rágja meg! Ha végeztél, ott a, felső fiókban találsz egy kis dióspatkót. A felesé­gem sütötte. Aztán lódulj, ne is lás­salak! Ennyi szelepházat idehozni a nyakamra!... A targoncás vigyorgott. A vén kópé, hogy murizik, pedig látni az arcán, hogy madarat lehetne vele fo­gatni. Az ebédidő eltelt, de Verőn, a kiadó­ban hiába várta az öreget. Másnap is, harmadnap is. Negyednap reggel egyszer csak odaállít a szerszámki­adóhoz, egy jókora orgonacsokorral. Kurtán csak annyit mondott, hogy a felesége küldi a virágot, aztán isz- kolt is tovább. Már hogyne. Még az a bolond lány meg találná kérdezni, hogy: ejnye, Lajos bácsi, hát mi lesz azokkal a szerszámokkal? Mi az ör­dögöt mondana neki? CIETETT A GEPEHEZ. A bá- ^ gyadt napsugár beszűrődött a széles műhelyablakon, s megpihent a sarokban, az alacsony, vaslábú szer­számos-szekrényen. Horpadt bádogpohárhan ott fe­hérlett egy kis csokor, s aradi gyöngyvirág. Parádfürdőn vetkeznek, amelyben részt vesznek a külföldi vendégor­vosok is. Szinte évről évre mind na­gyobb érdeklődés előzi meg a belgyógyász szakcsoport gastroenterológiai szekciójá­nak parádfürdöi orvosgyűlését. I ÉGIG ÉRŐ FA sites, zenés mesejáték Géza Színházban Rezessy László tanszékvezető főiskolai tanai: hangszerelte. Rendezője Nagy Miklós, a táncokat betanította Boruss Viola, s az énekszámokat elő­készítette Szepessi Györgyné tanár. Az énekkar számait Moskovszky Víncéné és Dienes Tiborné tanárok tanították be. Az előadásra május hatodi­kén este 7 órakor kerül sor az egri Gárdonyi Géza Színház­ban. »Idekről iákat — Megkezdődött ikoricát az Üj Élet Tsz e héten kezdte meg a munkát. Tegnap mindhárom szövet­kezetben megindult a kukori­cavetés. A gépek mellett szor­galmasan dolgoznak az embe­rek is és nekifogtak a rrták, a cukorrépa sarabolásához, de készítik a talajt a dinnye alá is. A kertészetekben kiültették a káposztapalántákat és rövi­desen sor kerül a paradi­csom-, paprikapalánták kiülte­tésére is. ★ A TARNAÖRSI DÓZSA TSZ-BEN jól haladnak a tavaszi mun­kák, így máris sikerült behoz­ni a tél okozta lemaradást. Ma befejezik még az árvíz sújtotta területeken is a tavasziak ve- _ lését. A szépen kikelt mákju­kat már egyszer sarabolták és bekapálták az étkezési hagy­mát is. A szövetkezetben be­fejeződött a paprika- és para­dicsompalánták kiültetése, s az elkövetkezendő hetekben fő feladatuk a növényápolás lesz. (Pilisy) orvoskongresszus A kongresszus vendégeit dr. Csillag Endre igazgató főor­vos. Kovács Mária főnővér és Kovács Pálné fogadták. Az első előadást május 3-án tartják a kórház társalgójában 10 órai kezdettel. Az előadás után szakmai referátumok kö­Juhász Géza: A Háromfelvonásos ént az egri Gárdonyi Évente hangversennyel mu­tatkozik be az egri közönség előtt az I. számú általános is­kola zenei tagozata. Ez évben az édesanyák tiszteletére aján- ■ lották fel műsorukat, a há- rómfelvonásos, énekes, zenés mesejátékot, amelyik tartal­mában az édesanyját minden veszélyen át megkereső gyer­meki szívről, a mindent legyő­ző gyermeki szeretetről szól. A gyermekdaljáték zenéjét Szabó Emil válogatása után ___________±_____________ hí rek a fii fal? — Vitetik a palán nyúpolás — Vetik a kt donítanak a kertészkedésnek. A melegágyakban előhajtatott paradicsom-palántákat 25 hol­don kiültették, öt hold korai paprika is a földbe került, s így lehetőség van arra, hogy korán vihessenek primőr pap­rikát a piacokra. Az idén 15 hollandi ágyat készítettek, amelyben karalábét és papri­kát termelnek. Eddig már há­romezer fej karalábét adtak el, darabonként kétforintos áron, de paprikából is tízezer darabot szállítanak a közeli napokban piacra. A szövetke­zet üvegházából május köze­pén kezdik meg a szállítást. A gyöngyöshalásziak jól halad­nak a munkákkal a szőlőkben is. Befejezték a szőlőmetszést és néhány nap múlva végez­nek a kapálással. ★ A MAKLARI termelőszövetkezetekben húsz­húsz holdon telepítenek szőlőt.. A Béke és a Rákóczi Tsz tag­jai már befejezték a telepítést, Nemzetközi Ebben az évben is megtart­ják a már hagyományossá váló nemzetközi orvoskongresszust, május 2-tól 5-ig Parádfürdőn. Erre a kongresszusra bejelen­tette érkezését a bolgár, az NDK, a csehszlovák, a lengyel, a román, a szovjet, a francia, az angol orvosc-k küldöttsége is. Az állami gyógyintézetben már jól felkészülten várták a nagy jelentőségű kongresszus kezdetét, igyekeztek a vendé­gek részére a lehető legjobb elhelyezést biztosítani és olyan programot összeállítani, hogy a szakelőadásokon és a szak­mai vitákon kívül legyen idő a környék nevezetességeinek a megtekintésére is. ászát jövője: «I FEJTÉS! meggyökeresedett régi nézete­ket kell trónjaiktól megfoszta­ni. (laczik) Tavaszi Májú« l-én is dolgon a nőiéi MEZÖTÁRKÁNYBAN a szövetkezeti tagok csak egy része ünnepelt, a többiek a ha­tárban dolgoztak, hogy behoz­zák a tél okozta lemaradást. Az egy hete megkezdett ku­koricavetés május l-én sem szünetelt, mert három gép, négy lovas fogat végezte ezt a fontos munkát és eddig 450 holdat vetettek el. Az ünnepi felvonulás után a termelőszö­vetkezet három erőgépe is munkába állt, s így lehetővé tették, hogy vasárnapra telje­sen befejezzék a kukorica ve­tését. Ugyancsak május elsején kezdték meg a szövetkezetben a káposztapalánták gépi ülte­tését A mai napon öt holdon kerülnek földbe a paprika­palánták. A szövetkezetben megkezd­ték a növényápolást is. ★ A GYÖNGYÖSHALÁSZIAK az elmúlt évihez hasonlóan, az idén is nagy jelentőséget tulaj­IHa este: LILI BÁRÓNŐ bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban Huszka Jenő—Martos Fe­renc: Lili bárónő című operett­jének ma esti bemutatóján Szabadi József, a miskolci Nemzeti Színház művésze játssza Illésházy gróf szerepét. A főbb alakítások Bencze Ist­ván (kettős szereposztás IUés- házy grófjában), Fekete Ala­jos, Lehoczky Éva, Kopetty Lia, Mendelényi Vilmos, Pető- házy Miklós, ■ Huszár László, Lenkey Edit, Olasz Erzsébet játékát ígérik. A szénbánya A KÜLSZll ' A gyöngyösi Bányászklub helyiségében gyűltek össze ta­nácskozásra a Bányász— Kohász Egyesület Mátra vidé­ki csoportjának tagjai. A ta­nácskozáson Kráfli Gábor, a Szénbányászati Földkotró Vál­lalat főmérnöke tartott elő­adást a korszerű bányászat módszereiről, a külszíni fejté­sekről. Számszerű adatokkal bizonyította, hogy a szocialista és a kapitalista államokban ez a módszer teszi leggazdaságo­sabbá az alacsony fűtőértékű, de jó energiahordozó (főleg lig­nit) szenek bányászatát. — Az 1980-ig terjedő bányá­szati fejlesztési tervek, főként a lignitbányászatot érintik — mondotta —, ami azt jelenti, hogy a bányászaton belül a lignit termelését a hátralevő tizenhét év alatt 50 százalék­kal kell növelni. A Mátra kör­nyéké több százmillió tonna lignitet rejteget, s különösen a visontai külfejtésről hallunk majd sokat, amely az ország legnagyobb bányászati létesit- 'ménye lesz. A tanácskozáson felszólalt Vrsitz József is, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Kos- suth-díjas főmérnöke, aki a külföldi tanulmányutak jelen­tőségét szorgalmazta, a hely­színi tapasztalatszerzést az NDK és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság hatalmas külszíni bányáiban. Végezetül azt hangoztatta, hogy a mű­szaki és fizikai dolgozóknak meg kell szeretniök a modern s gazdaságos bányászati mód­szereket, de mindenekelőtt a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom