Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-22 / 117. szám

Y963. májas 22., szerda wepojsÄö T ársasház-épitési be jelentésüket tudomásul vesszük . . „Társasház-építési beje­lentésüket tudomásul vesz- szük. Fel kell hívni szíves fi­gyelmüket, hogy földszintes + egy emeletes, négy lakásos ház építéséhez teljesen köz­műves területet biztosítani nem tudunk. Az E.(pítésügyi) M.(inisztérium) városrende­zési terve alapján a város központi területén földszin­tes -f- négy szintes szecesszi­ós épületek építése engedé­lyezhető — á város részletes rendezési terve szerint.” — A Hatvani Városi Ta­nács VB Építési Közlekedési és Vízügyi Osztályától kapta ezt a levelet (ügyiratszám: 1754—1—4/1963.) március hu- szonharmadikán E. Z. újhat­vani lakos. E. Z. rossz, egészségtelen, szűkös lakásban húzza meg magát. Ö is, felesége is mesz- sziről jár be a munkahelyé­re. Tudja, hogy a városban hatszáznyolcvan lakásigény­lőt tartanak nyilván, és az ő neve nem az elsők között szerepel. Nem akar várni, amíg rákerül a sor, „saját erőből” akar otthont terem­teni magának, s ezért anyagi áldozatokra is kész. Szívesen építene társasházat — jelen- kezett is már kétszer egy-egy „csoportba” — pedig még azt sem tudja pontosan, mibe kerül majd. Egyesek szerint száznegyvenezer forintból (természetesen OTP segítség­gel) ..ki lehet hozni” egy két- két és félszobás lakást, má­sok, állítólagos tapasztalatok­ra hivatkozva, kétszázhúsz­ezerről beszélnek. E. Z-t és azt a három tucat hatvani lakost, aki máris jelentkezett a társas-házépítők közé, nem kedvetlenítik el ezek a hí­resztelések sem. Legfeljebb az aposztrofált levél — amelyet nemcsak E. Z. kapott meg — kikézbesí­tették a „partnereknek” is. A lakásra várók pedig — bármennyire szívükön vise­lik egyébként a. városfejlesz­tés ügyét: . tanácstalanok. Mert a , \ levélből mindent megtudtak, csak azt nem, hogy a tanács igent mondott, vagy nemet. Ők úgy sejtik, elutasították a kérelmet, s ezt eddig nem cáfolta meg senki, ők úgy tudják: nem kapnak házhelyet. Anélkül pedig az OTP nem építhet lakást, se kétszinteset, se többszintesét, /^sakugyan, telek kelle- ne — így az OTP ve­zetője — telekről pedig a ta­nácsnak kell gondoskodnia. — Mi már tettünk néhány javaslatot is, hogy hol is le­hetne építkezni: de a tanács elutasította őket. Arra is volt példa, hogy a tanács egyik nap felajánlott egy telket, a .másik nap, amikor nekünk a minisztériumban kellett vol­na intézkedni az ügyben, visszavonták a „tippet”. Ez­után merült fel a Cukorgyár melletti üres telek ötlete, de ez még nincs közművesítve és parcellázva. Ehhez szükség volna legalább két-három- százezer forintra, s ezt a ta­És rácsnak kellene biztosítani. (Közművesítetlen területre nem szabad emeletes házakat építeni). Sürget az idő: smég nem tudjuk, hogy a tanács megadja-e a pénzt, mert azt csak a tanácsülés szavazhatja meg. — Nekünk rendelétek kö­tik meg a kezünket — mond­ja Tóth János, a tanács vég­rehajtó bizottságának titkára és Endrei László, az építési és közlekedésügyi oeztály ve­zetője. A vb nem dönthet ilyen nagy befektetésről. A tanácsülésnek kellene meg­szavaznia. 's nem lehetne egy rendkívüli ta­nácsülést összehívni lakás­ügyben? — Nem vagyunk berendez­kedve arra, hogy az OTP-ben szabják meg, mit kell ten­nünk .., Nem vagyunk berendez­kedve? — Ez talán „beren­dezkedés” kérdése? A lakás­ra várók hosszú sora nem ér­demelné meg azt, hogy egy kicsit előbbre hozzák azt a bizonyos dátumot? Hiszen minden perc drága — mond­ják az OTP-ben — mert a hosszan elhúzódó építkezé­sek. ha későn kezdődnek meg, nem fejeződnek be az idén. S a tél tetemesen megemeli a költségeket. Ez a beszélgetés április kö­zepén zajlott le, s május má­sodik hetében sor került a tanácsülésre is. Ellenszavazat nélkül ajánlott fel a tanács félmillió forint hitelt: a köz­művesítésre és a parcellázás­ra. |ost már megkez­dődhetik a munka — fordulok az OTP vezető­jéhez. — Nem tudom, hogy a ta­nács ebből a pénzből parcel­láztat is. Nem tudom, hogy mikor lesz kész a parcellá­zással. Nem tudom... A tanács ugyanannak a térnek a másik felén van, ahol az OTP, s a takarék- pénztárban nem tudják: mi foglaltatik pontosan abban á bizonyos határozatban. Sőt, azt is az újságírótól tudják meg, hogy megszületett a döntés — lehet társasháza­kat építeni. — Társasházakat? — Szö­vetkezeti lakásokat — igazí­tanak ki a tanácson, mert arról van szó. Tehát ez a száz méter olyan nagy távolság, hogy ezt sem lehetett tisztázni. — Hová is építhetnék eze­ket a házakat! — mondják a tanácson —, s gondolatban ismét végigjárom a hatva­niak telekkálváriáját, most más „elmondásban”. i nem ajánlottunk fel semmiféle te­rületet, amiről az OTP-ben beszélnek, mert a laktanya körül rész a HM tulajdona. Azelőtt pedig a mezőgazda- sági szakiskolára gondoltunk, de a területet inkább nekik ajánlottuk fel, mint az OTP- nek. Egyébként az OTP is többet segíthetne, ha — fi­gyelembe véve a mi tervein­ket —■ a város központjában négyemeletes házakat építe­ne. Olcsóbb is lenné az, és nem is kéllett volna eddig várni az építkezésre. Es: amellett vállalkozhatna egy­két régi épület lebontására — ez esetben természetesen őt terhelnék a szanálási költ­ségek — s újakat építhetne a helyükbe. OTP: Nekünk szanálásra nincs pénzünk. A több eme­letes épületektől egyelőre idegenkednek az emberek. Egyébként ismétlem, mi tár­sasházat építünk, s nem szö­vetkezetiéket. Ha a tanács megfelelő módon segített volna bennünket — akkor már megkezdhettük volna az építkezést is. Ezeket persze nem egy­másnak mondják el. — ha­nem az újságírónak. „Egy­más” szándékairól nem sokat tudnak, mintha kozmikus távolságok választanák el egymástól ä két szervet. A tanács — jóindulatúan, elő­re — megszavazza (ha ké­sőn is) a félmilliót, de fogal­ma sincs arról, hogy hány év múlva térül meg az a pénz, mert nem tudja: hányán és pontosan mikor akarnak építkezni. Azt sem tisztázták végérvényesen, hogy társas­házat építenek, vagy szövet­kezeti lakásokat. Abban sem született kompromisszum, hogy az OTP akciói a ké­sőbbiekben — miként segí­tik majd a városfejlesztést és a lakáskérdés megoldását. P ersze, Z. E. nem tud semmit a vitatkozó illetékesek gondjairól. Z. E. legutolsó hivatalos értesülése az idézett levél, s ebből még annyit sem tud meg, hogy „folyamatban van” az ügy... Z. E. a válaszból bürokratiz­musra következtet, arra, hogy az idei kérvénye az előző sorsára jutott: nem lett belőle lakás. Pedig á tanácsülés nagy­vonalú ’ megajánlása, 1 „fél­milliós jóakarata” — igazán elindíthatná a gépezetet — közmegelégedésre. Es Z. E. is megnyugodhat­na végre. Krajczár Imre ötezer ember — békegyűléseken Már elmúltak az első tava­szi hetek, amikor május 9-én megkezdődött a leszerelési hó­nap. A meleg tavaszi időjárás, a mezei munkák közben sem csökkent az érdeklődés a le­szerelési hónap rendezvényei, eseményei iránt. Mint a Ha­zafias Népfront Heves megyei Bizottságán megtudtuk, eddig 23 békegyűlésre került sor a megye városaiban és falvai­ban, s a gyűléseken mintegy ötezren vettek részt. Különö­sen jól sikerült a sarudiak, verpelétiek, és a szihalmiak békegyűlése. 1963. május 29-ón Miskolcon kerül sor — még mindig a le­szerelési hónap keretében — az északmagyarországi tudo­mányos konferenciára, ame­lyen Nógrád, Heves és Borsod megye tudományos, kulturális életének vezetői vesznek részt. A konferencián Heves megyét 40 delegáció képviseli. Egri „csendháborítóku Tőlük, ponto­sabban a ke­zükben tartott légkalapácsok fülsiketítő zú­gásától hangos már több mint egy hete az egri Széchenyi utca. A légkalapá­csok előtt nincs akadály, áttö­rik, átfúrják az úttestet. fel­szaggatják a bitument, s ösz- szezúzzák a ke­mény altalajt is. ök, a lég- kalapácsokkal dolgozó mun­kások készítik elő a „terepet” a gázvezetékek számára. ÜVEG ROZSAK nyílnak... A Mátra ölében, élénk zölden pom­pázó dombok közül mutat az égre a híres Parádi Üveggyár kéménye. A szürke épület fölött észrevehetően remeg a hőségtől a levegő. Bent a falak mögött a köszörűk emelik fel néha a hangjukat, türelmetlenül, mert nem sze­retik a csöndet, márpedig kevés szó esik errefelé. . Kint, a csarnokban, még élénk ugyan a munka, s szinte bűvész könnyedséggel „pipázzák a fújok, formálják az üveget — többnyire fiata­lok. A festőknél azonban a művészi munkát megillető csend uralkodik. Angyal László harmad­éves ipari, tanuló egy üveg­tálca fölé hajol, finom ecset­jét'néha belemártja a fehér- festéltes, üvegbe. rajzol,. Ke­ze nyomán horgolt terítő .születik,. négy, . . sarkában (mert ugye, futball-nemzet is vagyunk!) futball-labdára emlékeztető díszítéssel. „Csa­lafinta” dolog ez, úgy hin­néd: a tálca alatt igazi terítő van, s nem csupán játék, íz­léses, szép játék az egész. 36 millió forint a takarékszövetkezetek betétállománya Megyénkben egyre többen fordulnak bizalommal a falu­si bankokhoz megtakarított pénzük elhelyezésével és hitel- igényléssel. Nő a takarékszö­vetkezetek betétállománya és egyre több új takarékszövet­kezet alakul. Az első negyedévben példá­ul Boldogon, Mczőtárkányban és Atkáron takarékszövetke­zet, Ecséden, Tarnaörsön, Gyöngyöstarjánban és Átány- ban takarékszövetkezeti ki- rendeltség létesült. Ezzel a ta­karékszövetkezetek száma el­érte a 25-öt, a kirendeltségeké pedig 12-re növekedett. Me­gyénkben jelenleg ’ 37 falusi bank vesz részt a lakosság pénzforgalmának lebonyolí­tásában. A községek dolgozói magu­kénak érzik ezeket a takarék­szövetkezeteket és kirendelt­ségeket. Bizalommal helyezik ♦1 pénzüket a faluli bankok­ban. A bizalmat viszonozva valamennyi községben segíte­nek a rászorultaknak és ki­elégítik a kölcsönigényeket. A takarékszövetkezetek részt vesznek a termelőszövetkeze­tek pénzügyleteinek lebonyolí­tásában is. Az év elején 20 ta­karékszövetkezet fizette a zár- számadási. jelenleg pedig 12 fizeti a munkaegységelőlege­ket. Azt a bizalmat, amelyet a takarékszövetkezetek munká­jával kapcsolatban éreznek községeinkben, az első ne­gyedévi eredmények bizonyít­ják. Ezerrel nőtt a takarék­szövetkezeti tagok száma, a részjegyállomány 100 ezer fo­rinttal és a betétek 34 millió forinttal. így jelenleg me­gyénk takarékszövetkezeteiben elhelyezett betétek összege meghaladja a 36 millió forin­tot. A piacról élünk ! Egerben is — szoktak volt mon­dani a városi házi­asszonyok. Így má­jus kornyékén megindul a nép- vándorlás, a reg- gelenkinti mozizás, mert minden nap tartogat valami újdonságot, vala­mit a család asz­talára. Alig három napja, hogy meg­jelent a májusi cseresznye, s máris 14 forintra esett az ára. Különlegesen jó ízű, annak elle­nére, hogy köztu­dott dolog: ez még csak primőr, színe van, de íze alig. Talán használt a „jó" tél afáknakV Az uborka egy­két nap alatt vesz­tet t népszerűségé­ből. talán azért, mert most már bőven van. Viszont egy piaci árunak úgysept a népsze­rűség a fontos, ha­nem hogy minél több. minél ol­csóbb és minél jobb minőségű áll­jon a vásárlók ren­delkezésére. Mel­lette a finom pet­rezselyem, ami va­lósággal újjá vará­zsolja a tavaszi le­vesek izét. Cso­korba kötve, job­ban kel, mint a virág! Vasárnap még közel hat forint volt a friss kara­lábé, tegnap már háromötvenért ko­sárszám vásárol­ták. Nemcsak fő­zésre. hanem a gyerekek kedvenc csemegéje ez most alma helyett. Az egres a szószt ked­velők táborában aratott• nagy si­kert, s most m.ár szomorúan árvál­kodnak az aszta­lokon a szinte meg- aszalódott almák, amik szívesebben mosolyogtak volna januárban, mint most. a .sok friss áru között. S aztán tegnap Turcsányi Berta, lanné, aki immá­ron 25 éve árul a piacon, szenzációs meglepetéssel szoU galt — lehozott két és fél kiló bórsót. Igaz, hogy har­minc forintba ke­rült egy kiló. az is igaz, hogy a borsó még most virág­zik, s az is igaz, hogy ha hatszor ennyit hozott vol­na, akkor is kevés lett volna. Szét­kapkodták öt perc alatt szinte deká­jával, s aki kapott, örömmel vitte ha­za zsákmányát. Érdekes a piac élete. Mindig attól függ az árhullám­zás, hogy mennyi áru van kinn. Pél­dául a gomba apró csomója tegnap négy forint volt, vasárnap kettő, s ha esik az eső, és hoznak bőven, ak­kor már utána szólnak az ember­nek. mert senki­nek sem kell. Legalább is így mutatják a házi­asszonyok. Mert ez Így szo­kás ... (á) — ügyes kezű, jó rajzoló — mondja Tóth Kálmán szakoktató, aki már három éve foglalkozik vele. Ámbár — teszi hozzá —, a rajzkész­ség még nem elég, az üveg­festés művészetét meg kell tanulni... Jó érzéke van hozzá. — Nemcsak tőlem függ, hogy sikerül-e valamelyik darab — hárítja el a dicsé­retet az alacsony termetű fiú. Ahány ember kezén vé­gigmegy a formázótói az előrajzolóig, mind tesz hoz­zá valamit... én csak befe­jezem a díszítéssel. Laci nagyon Angyal szereti ezt a szakmát, s ez nem a riport­alany néha óhatatlanul álta­lánosságokba hajló nyilatko­zata. Szíwel-lélekkel festi a vázákat; a tálcákat, s . újabb mintákon is töri a fejét. Vizs­gamunkája egy szép váza volt, s - erre jeles osztályza­tot kapott — a gyöngyösi vizsgamunka-kiállításon so­kan gyönyörködtek benne. Másik szenvedélye a sízés, amin egy „bennszülött mát­rainál” nincs mit csodálkoz­ni! Tavaly 30 métert ugrott, s első lett az országos serdü­lő síugró-bajnokságban. A mellette levő asztalnál évfolyamtársa, Horváth Éva borosüvegekkel „foglalko­zik”. Forgatható fémkorong­ra teszi az üveget, s az Olda­lát függőleges, vízszintes vo­nalakkal osztja fel a díszí­tésekhez. — Fodrász szerettem volna lenni — mondja, de hangjá­ban s2ikrányi csalódottság sincs. — Evés közben jön meg az étvágy .. . s így meg sem tudnék mór válni az üvegektől. Huszonhárom harmadéves — végzős — tanulója van a Farádi Üveggyárnak. Kétség Könyvhéti ünnepségek megyénkben A Boripari Tröszt, az Álla­tni Gazdaságok Főigazgatósá­ga, a Szőlészeti Kutató Inté­zet és a Monimpex az ország legjobb tíz borával nevezett be a július 17-én Ljubjanában kezdődő, nagyszabású nemzet­közi borversenyre. A magyar „borválogatótt” tagjai: az eg­ri leányka, az egri bikavér és az egri medoc noir, a somlói tramini, a villányi vörös és a pécsi cirfandli, a debrői hárs­levelű, a tolcsvai szamorodni, a tolcsvai háromputtonyos aszú és a tokaji ötputtonyos aszú. (MTI) A magyar „borválogatott“... Az újságók már hetek óla írnak a közelgő könyvhétről. Az írók és az Olvasók egy­aránt várakozással tekintenek az ünnepi könyvhét elé, hi­szen erre áz alkalomra a ki­adóvállalatok 64 művet jelen­tetnek meg, háromnegyed mil­lió példányban, s a kiadott müvek fele magyar szerzőktől ered. Az ünnepi könyvhéten ki­lenc író érkezik Heves megyé­be. Egerben Bóka Lászlót, Katkó Istvánt, Baráth Lajost látják vendégül, Hevesen, Csányban és Komlón Fábián Zoltán, Heréden Pákolitz Ist­ván, Bodonyban Tímár Máté és Rideg Sándor, Hatvanban Gergely Márta és Hidas Antal találkozik az olvasókkal. Az ünnepi könyvhét meg­nyitójára Egerben május 26-án délelőtt 10 órakor kerül sor. a Gárdonyi Géza Könyvesbolt­ban, ahol Bóka László iroda­lomtörténész mond ünnepi beszédet. Május 27-én, hétfőn a Gár­donyi Géza Színházban a Gárdonyi Gimnázium tart centenáriumi műsoros estet, az Egri csillagok írója születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból. A földmüvesszövetkezeti könyt terjesztők is felkészül­nek az ünnepi eseményekre. Megszervezlek a házról hazra árusítást és több faluban könyvsátrakat állítanak fél. A tervek szerint a füzesabonyi könyvsátrakban úttörök és KISZ-fiatalok árusítanak majd. A könyvhét alatt adják at a sarudi, besenyőtelki, mező- tárkányi és kápolnai könyvtá­raknak a földművesszövetke­zetek 5000—3000 forint értékű könyvajándékát is. sem fér hozzá, szeretik mun­kájukat, csak az a panaszuk, hogy délutánösak mindig, s így még a KISZ-munkaban sem tudnak rendesen részt venni. Este kilenckor van vé­ge a műszaknak, délutánjuk sosincs ... Legtöbbjük sasvári, s itt szeretnének maradni a gyár­ban. mint például a csiszoló­szakma majdani mesterei, Kovács László. Narancs szí­nű köszörű-kerekek forog­nak, s a vékony falu boros- poiharakba üvegrózsákat vésnek. Leheletfinom kis le­vélkék. szirmok ... Ügyes ke­zek irányítják itt az „üveg­rózsák nyílását.” — Ha végeztünk minden vizsgával (néhány hét van csak hátra), itt maradunk a gyárban, brigádban dolgo­zunk az idősebb munkások­kal. ' - fii Megyeri Tamás is ezen gondolkozik, de lekét. hogy egy másik üveggyárban pró­bál majd elhelyezkedni, még • nem döntött. — Mi volt a vizsgamunká­ja? — Egy nagy váza. szudéta­mintákkal ... az „olyan”, hogy a díszítések közé függő­leges csíkokat csiszoltam, és ... ... És jelest, kapott rá. Akik itt megtanulják a szak­mát, majdnem mindannyian jelesre vizsgáznak. Az „üvegrózsák e kertészetében" sok olyan szép tárgy készült . már, és készül, amire a kül­föld is méltán figyel fél. Nem csoda, hogy évente több millió forint értékű ex­portja van a gyárnak... CLL-n az évben L U LJ e 11 h uszonhárom tanuló szabadul fél, akik az üvegcsiszolás és az üvegfes- tés művészei lesznek. (kátal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom