Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-22 / 117. szám
1995. májirt 2?., szerda NÉPÚJSÁG 3 Egy elmaradt utazás Fürjes József, az egri IV-és iskola VIII. osztályos tanulója, kiváló rajzkészségéről már több esetben tanúságot tett, s tanára B. Saár Zsuzsi méltónak találta alkotásait arra, hogy egy olasz pályázati felhívásra elküldje. A híres festőakadémia tanárainak tetszését megnyerte a fiú munkája, s meghívták, vegyen részt a május 23-án, az olasz állam költségén, a Luccában megrendezésre kerülő kiállításon. A nagy örömet sok szaladgálás, telefonhívások és intézkedések özöne követte. A csillogó szemű gyerek kicsit hitetlenül állt az események sodrában. Magyar tájak, önarckép-sorozat, portrék, tájkép „utazott” Olaszországba, de sajnos, Fürjes Jóska itthon maradt... Míg a magyar hatóságok szinte órák alatt elintézték a gyors meghívásra az útlevél kiadását, addig az olasz követség nem tudta a vízum kiadását időre biztosítani. A tehetséges fiú szomorú szívvel vette tudomásul, hogy Luccában nélküle nyitják meg a kiállítást, s ő nem gyönyörködhet sem a maga, sem mások képeiben, hanem itthonról értesülhet majd csupán arról, hogyan értékelik képeit a hozzáértők. Milliárdos gyár épül a Bélkő alatt Mi lesz a betiltott kőbánya sorsa ?! Pasztell tónusú, irdatlan kőfalak fénylenek á napsütésben, rózsaszínűn és mész- fehéren. Az égbólt felettük, mint ónozott lemezből feszített, hatalmas kupola, mesz- szlre zendül a robbantások morajától. A völgy laposában, a Bélkő lábainál, „megszámlált” hónapjait éli a cement- és mészgyár. Békésen pipáló kéményeinek kócos füstbozontját horgasujjú szelek tépik, cibálják. Kőbánya — ex /ex / Jogilag még nem emlegethetjük a törvényen kívüliséget, mert végső döntés még nem született a bélkői kőbánya ügyében. A bányában dolgozni régóta életveszélyes vállalkozás, szabály szerint a kőlépcsőkön embernek tartózkodni is tilos! A vonatkozó műszaki-biztonsági rendelkezések értelmében ugyanis a kőbányák üzemeltetése, működése csak 40—50 méter falmagasságig megengedett. S a Bélkőn ezt a határt már négy-ötszörösen is túllépték: a kőfal 230 méter magas! — Január elsején lejárt az idő a bánya felett — mondja Hegyi Imre, igazgató. — Gyors ütemben halad az egri Beloiannisz utca aszfaltozása. Csak nemrég kezdték a munkákat, s az úttest fele már új aszfaltburkolatot kapott. Hamarosan befejezik ezen az útszakaszon a munkákat, s megindulhat a fokozottabb forgalom. (Foto: Kiss Béla) Teljesen érthető okokból, a bányaművelési éngédéíyt a Miskolci Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség megvonta. Azóta annyi történt, hogy iparigazgatóságunk a miskolci átiratot véleményezte, s továbbította az Országos Bányaműszaki Felügyelőségre. Onnét válasz a mai napig nem érkezett. Pedig sürgős választ várunk! Út a tetőre Hogyan akarják most már — ha megkésve is — a kőtermelés problémáját megoldani? Űj bányát nyitnak a Bélkö tetején, s felülről léfelé haladva, a tetőről végzik művelését: a kőtömböket belerobbantják a „tölcsérbe” vagy ahogyan a köznyelv nevezi, a „saktába” (még olasz kőbányászok adták a tölcsérnek ezt a nevet, ők nyitották a bányát 1909-ben; akkoriban a kőbányák megnyitásához csak az olaszok és lengyelek értettek Európában), s a tölcsér alól széles szállítószalagon jut le a kő a gyárba. Az új bányához mér építik az utat, 20 millió forintos költséggel. fel a Bélkö tetejére. „öt évenként egy cementgyár úszik el . . — Annyira korszerűtlen már az üzem, s oly nagymérvű a plusz termelési költség, hogy öt évenként egy cementgyár árát költjük el. Idén tízmillió forintot fordítunk gépi felújításokra, s jövőre már a 20 000 000 is kevés lenne. Ideje megkezdeni a rekonstrukciót, szükséges egy modem, s korszerű üzem felépítése, amely gazdaságosabb a jelenleginél — Ez a véleménye Horváth főmérnöknek, aki nemrég tért vissza az olaszországi Comó-tó partjáról, Lécedből, ahol az olaszok részére épített magyar mészüzem bein- ditási munkáiban vett részt. 1.2 milliárdos beruházás! 1.2 milliárd forint — horribilis összeg. Ennyi pénzből teremtenek új gyárat, a Bükk alatt, nyitnak új bányát a Bélkő tetején. Vasúton szállítják majd továbbra is a gyár termelésének jelentős százalékát: naponta 70—80 vagon cementet (a közúti szállítás naí>i 3Ó—46 vagonnyi cementet tesz majd ki ezen felül). Természetes tény, s ez a jelenlegi termelésnél is valóság ma már, hogy a vasút jelenlegi állapotában erre nem alkalmas. Az 1,2 milliárd forintból 50 milliót fordítanak hát a vasút korszerűsítésére is; az egri vasútállomás koHzetüsítésére, fejlesztésére külön 14 millió forintot szánnak. 1967-ben indul a gyár első gépegysége, s addigra e fontós munkákat is él kell végezni. Természetesen a teljes rekonstrukció tervének megvalósítása a váciakon is múlik, a DCM dolgozóin; ha jövőre megfelelő mennyiségű cementet adnák, Bélapátfalván megkezdődhet a „milliárdos üzem” építése. Pataky Dezső A minap, a Magyar Televízió helyszíni riport keretében néhány külföldi üzletembert mutatott be ä nézőknek, akik a BNV idejére látogattak el hazánkba. A Röyal-szállú halijában készült riport keretében megszólalt a nyugatnémet Kfupp-cég képviselője is. Kétségtelen: üzlet az üzlétl Ae Is kétségtelen, hogy a ketés- kedeltni kapcsolatok kiépítése bármely tűkés Országgal a két fél érdekelnék tiszteletben tartása és e kölcsönös előnyök biztosítása mellett megfelel á békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politikai koncepció húzódott végig egyébként a félórás riportón, s hogy mégis rossz szájízzel keltem fel a képernyő elöl, annak egyetlen mondat az oka: — Kedves nézőink, önök bizonyára jól Ismerik a Krupp-cég gyártmányait! Nos, a kedves magyar közönség jól ismert a cég gyártmányait: többek között két világháború. szolgált adatokat a megismeréshez l' Más dolog a kereskedelmi kapcsolat és más a riport! Nem lehetett volna esetlég olyan cég képviselőjét megszólaltatni, amelynek gyártmányait kevésbé ismeri a magyar közönség? (- ó) Séta a vásárban NEGYVENHÁROM május havában Kallay Miklós magyar királyi miniszterelnök felesége és „munkatársai”, néhány miniszterné — főispán, gyáros és nagybirtokos feleség — fogadták a fővárosi lap körükben közkedvelt szerkesztőjét, az Országos Hadigondozó Szövetség Kecskeméti utca 10. szám alatti irodájában. A kegyelmes asszony ismertette elképzeléseit az „Apát a hadiárváknak” akcióról. Valóságos ostrom folyik — mondotta —, a levelek rohamosan szaporodnak, mindenki azt kéri, hadd kapjon legalább egy hadiárvát, akit magához vehet. írja meg: gyereket nem tudok adni örökbe. Az anyák nem akarják odaadni a gyerekeket, ezért hát ajánljanak fel ezek a készséges és lelkes kérelmezők rendszeres havi összeget, hogy ott helyben, az eredeti családi körben tudják neveltetni a hadiárvákat. Minden áldozatkész embernek kijelölünk egyet, vagy ő választhat, akinek ő lesz a jelképes apja. Ezt ő meglátogathatja sűrűn, törődik vele, s irányítja nevelését, de ott kell hagynia az anya mellett, mert ez szent joga az özvegynek, örömmel közölhetem — mondta a minisztér- elnökné —, hogy a mozgalom méretei imponálóan nőnek. A mozgalom méretei valóban „imponálóan” nőttek. A fronton már a II. honvédsereg téli pusztulása után megmaradt roncsok őrlődtek, fokozódó sebességgel. Irattárban őr- *zött feljegyzései? tanúsítják Apákért könyöradomány Sétára hívjuk a Kedves Olvasót. Utunk a Budapesti Nemzetközi Vásár területére vezet. Ütitársunk: a Véletlen. Azaz... vagy inkább sétánk játékszabályai: minden előzetes tájékozódás nélkül vágunk neki a pavilonok rengetegének, sehol nem érdeklődünk senkitől. Kezdjük hát... A főbejáraton belépve induljunk el balra. Nehogy már rögtön az elején megszegjük a játékszabályokat, ezért az út mellett álló eligazító táblát most figyelmen kívül kell hagynunk. Első állomásunk egy nemzetközi pavilon. Hatalmas, több épületből álló makett vonja magára a figyelmet. Az információs fülkét kikerülve — ne adjunk alkalmat a játékosok segítésére — közelítjük meg az angol kiállítókat, Magyar nyelvű felírat világosít fel a makett rendeltetéséről: egy teljesen felszerelt atomerőművet láthatunk — kicsiben. Érdeklődéssel olvashatjuk, hogy a brit kutatási reaktorok voltak az elsője — 1956-ban —, amelyek belföldi használatra termeltek elektromosságot. S a fejlődés? 1970-re a már meglevő kettőn kívül még további nák — mármint Kállay Mik- lósné és a többiek —, tündé- rien szórakozhatnának. De ők a szegény emberek sorsát igyekeznek megjavítani. Gazdagok, előkelők, tehetősek és hatalmuk is van, módjuk is van arra, hogy kitérjenek a munka elől. Nem ezt teszik, hanem az egész napot itt töltik. S a jó példát a magyar királyi miniszterelnök felesége adja.” MÁJUS VOLT. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok és szétoszlottak a győzelem kilátásainak legutolsó foszlányai is, a földbirtokosnék, gyárosfeleségek nagylelkűsége lelohadt. Már csak magukra gondoltak: hogyan mentik ki vagyonukat az ország omló falai közül. Egyébként is: sem ők, sem az ő kedvükért jótékonykodó tehetősek nem gondoltak arra, hogy felnevelkedésükig segélyezzék az árván maradt proletárgyerekeket. Csak addig — gondolták —, amíg a hitleri csodafegyverek kivívják a győzelmet. Akkor majd minden munkás és paraszt úgy és any- nyiból él, úgy szolgálja urát, ahogy az parancsolja. Addig pedig: „csak meghalni lehet, hátrálni nem”. VÉGÜL elmentek a felkon- colók, a jótékonykod ók, a kérlelhetetlen nagylelkűek. Az özvegyek könnyeit a születő új rend szárította fel. Az árvákból embereket nevelt a népi hatalom, olyanokat, akik tanultak apáik sorsából. Vadasz Ferenc ezt: „A hadseregparancsnok úr Legeza vezérőrnagynak, a VII. hadtest parancsnokának távbeszélőn a következő parancsot adta — mondja az egyik feljegyzés —: Felsőbb parancsra a 19. és 23. könnyű hadosztályoknak az utolsó emberig ki kell tartani! Egy lépést hátrajönni nem szabad. A legkíméletlenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is hátrajőjjön. Csak meghalni lehet, de meghátrálni nem.” A NÁCIK visszavonulását testükkel fedező könnyű hadosztályok katonái Osztrogozsszk és Volcsje környékén naponta százával hullottak. A többi alakulatnál sem volt jobb a helyzet. De Kállay Miklós kormánya még mindig küldte a náciknak az utánpótlást. Kállay Miklósné és a többi „jótékonykodó” pedig a „jelképes apákat” toborozta. Látványos interjúra készültek őméltóságáék. Mélységes gond nehezedett rájuk: mi történjék a sok ezernyi árvával? Számukat nem lehetett korlátozni, mert apáiknak csak meghalni lehetett, hátrálni nem. A meghátrálókat felkoncolták. Az így elveszett apákat, férjeket, csekkekkel kívánták pótolni. „Mennyi jött ma?” — kérdezte a miniszterelnökné Németh Nándort, a hadígondozó : igazgatóját. — 352 darab, kegyelmes asz- szonyom! „Gyönyörű ... Egyetlen nap 352-en küldenek havi neveltetési pénzt. Ha ez így tart, minden hadiárva könnyét letörlik ...” AZ ÜJSAGlRÖ nagy meghatottsággal jegyzett: „Itt ülnek a miniszterelnökné körül leglelkiismeretesebb munkatársnői, köztük Mádi- Kovách Imréné. a tolnai, Hed- ry Lőrincné, a hevesi főispán- né és a többiek. A legkomolyabban veszik a munkát: Két- hetenkint személyesen felutaznak Budapestre, hozzák a hadi- gondozottak ügyelt, elintézik és viszik a végzést.” Vitéz Asztalossy vezérőrnagy a fronton történt eseményekről beszélt az elesettek tiszteletére rendezett megemlékező gyászünnepségen. ..Ezer és ezer hősi halott áldozata tette lehetségessé — mondotta —, hogy elváljunk az ellenségtől, hogy sok-sok ezer magyar megmenekült a pusztulástól és magját képezheti egy újabb magyar hadseregnek.” A munkások és parasztok vérét olcsón mérték. Árváiknak, özvegyeiknek könyörado- mányt küldtek érte a háborúban is jól élő, földi javakban dúskáló gazdagok. Az újságíró nem tudta visz- szat.artani elismerésének kitörését: „Kint ragyog a nap — írta —, idejüket elpazarolhathét energiát termelő atomerőművet építenék, Nagy-Britan- nia villamos energia szükségletének 15 százalékát atomerőművek állítják majd elő. Atomról van szó, s mégis milyen nyugodtan olvassuk ezeket az adatokat... Egy pillantást vetve a Német Szövetségi Köztársaság sakk programvezérlésű automatájára (mágnes emeli és teszi helyére az üvegkalitkákban levő bábukat), lapos, dobozformájú pavilon, homlokzatán olvashatjuk a feliratot: Krupp müvek. A bejáratnál hatalmas, hi- deghengersori, közel három méter hosszú fényesen csillogó munkahengert csodálhatunk. A falon elhelyezett színes, több négyzetméter területű fényképek mögött sorra gyúl- nak ki a vUlanyégők, s nyomon követhetjük, hogy hogyan lesz a vasércből például golyóscsapágy. Itt is láthatunk egy makettet, 350 ezer tonna nyersacélt termelő gyár kicsinyített mását, de ezt most kerüljük el, mert a közelében újságírók faggatják a házigazdákat. Itt esetleg olyan tájékoztatásokat hallanánk, amelyek kizáró okok lehetnének szabályokhoz kötött sétánkból. Apró, ízléses kivitelű mező- gazdasági gépek, bonyolult ci- | pókászitő automaták, ötletes [műanyagkészítmények. na és > | az elmaradhatatlan férti és női divatcikkek: j|ez mind-mind az olasz pavilon 11 látványosságai közé tartozik. ! — Táskarádióink elemmel ! működnek — meséli az érdekli ődőknek egy tolmács az oszt- [i‘ák pavilonban. ! Kezdjük tehát ismerkedé- | sänket a 75. osztrák cég készítményeivel a másik oldalon. Imert itt súgási lehetőség van. lE gy zajtalanul működő kis 'gép, amelybe felül bedobjuk 'a megírt levélpapírt, s a gép ’alján levő kosárban már lebélyegzett, cégjelzéses, leragasztott borítékban hullik ki a lelnél . Okafoldék még több pos- |tai munkát könnyítő gépet is 'kiállítottak. | De szívünk, vagy inkább fü- [lünk a vidám dallamokat su- | gárzó táskarádiókhoz húz. | Formájuk, élénk színeik teszik I tetszetőssé a készülékeket, s , háromévi garanciát vállal a \ gyártó cég. A mellettük levő , magnetofonokat csodálva — I mert ezeket nem lehet csak i nézni — kissé szégyenkezve gondolunk a mi Mambónkra. De játsszunk, azaz sétáljunk tovább. A létszám még teljes, senki nem esett még ki a játékból. Az NDK pavilonja előtt — egy kicsit tolakodni kell —, de aztán láthatjuk: a Wartburg család legifjabb tagját, a sportcombi változatot. Itt is vidám dallam csalogat, s a tömeg feje felett egy fiatalember bőröndben szállítható elektromos dzsesszorgonán játszik. A hangszerek mellett a jénai Kari Zeiss Müvek fényképezőgép csodáinak lencséi merednék ránk. Elemmel működő automata fényképezőgéptől a csaknem méter hosz- szúságú teleobjektiven keresztül, a legújabb filmfelvevő kamerákig itt minden megtalálható. Hatalmas gépek zúgnak a szovjet pavilonban. A kezelőmunkások fehér köpenyt viselnek, és csak gombokat nyomnak meg a gép oldalán, s a monstrumok egymás után hajtják végre a ..parancsokat”. A forgácsoló, a maró és az esztergáló gépek mellett a sportszerek a szovjet pavilon másik nagy látványosságai. A szabályoknak megfelelően sétáltunk eddig, most megérdemeljük, hogy a bolgár pavilonban a sok nézőt vonzó ipari televízió kamerái a képernyőre vetítsenek bennünket is. De annyi itt a látnivaló, hogy lépten-nyomon új érdekességekre bukkanunk. Diesel—Mercedes személy- gépkocsik, csehszlovák traktorok, motorkerékpárok, önjáró NDK, négyezer méterig használható mélyfúró berendezés és még mennyi minden ... A séta nem volt hosszú, mégis sok mindent láthattunk. A magyar autóbuszokat, a lakberendezési tárgyakat, műanyagkészítményeket, stb. szándékosan kerültük el. Ezekkel majd az utcán, a boltokban szeretnénk találkozni. — A játékosok — reméljük — végig kitartottak, s senki nem veszített. A győztesek ju- talma: ízelítőt kaptak a méreteiben és látványosságában hatalmas Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítóinak termékeiből. Búcsúzik a séta vezetője: Tóth istváa
