Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

1363. május 21., kedd NÉPÚJSÁG s Francia birtok a Mátra alján VAA^V\/»\n-VOAAC\/VVV^.'Vr.r^JVV\C\n,^/V-UVV\-AA--VV»\/V-V\W\y-inv-\.lV-ÜV-UV»\/\/»U"V.­4S0 éves kastély — Magánkápolna a tó partján — Koszorú a szovjet katona sírján Szabálytalan, különös tartalmú beszélgetés DR. TOSEF DANIEL A MUNKALÉLEKTANRÓL AZ EGYKORI makadámút már alig járható. Gépkocsink csak a legnagyobb óvatosság­gal tudott haladni a hepe­hupás úton. Többször is kérde­zősködnünk kellett, hogy meg­találjuk a végcélt: a Gyön­gyöstarján melletti Fajzat- pusztát. És ahogy haladtunk a francia tulajdonban levő öreg kastély felé, mindenütt a gyön­gyöstarján i termelőszövetkezet tagjait láttuk a határban. A furcsa ellentétet most'is az élet szolgáltatta. Jó félórás rázkódás után megálltunk. Az utolsó százmé­tereken a foghíjas vadgeszte- riyefasor volt az útjelzőnk. Az öreg kastélyt körülvevő hatal­mas park burjánzó bokrai még eltakarták előlünk az épületet, csupán a termelőszövetkezet egyik istállója vonzotta a sze­münket, ahol emberek kisebb csoportja beszélgetett. A fel­csattanó kutyacsaholás termé­szetesnek tűnt itt, a Mátra va­donénak szélén. Pedig ez a kutya már ahhoz a‘kastélyhoz tartozott, amelynek gazdáját kerestük. Utóbb kiderült, hogy a nagy hangú, de kis termetű kutya a tulajdonos legkedve­sebb állata. Plútó. A borzon­gató, mitologikus név sehogy sem illett hozzá. Idősebb hölgy igyekezett féken tartani a ku­tyát, és mindjárt barátságosan ránk kérdezett: — Perryt keresik? Mi bizony azt sem tudtuk, ki a kastély tulajdonosa. Za­vartan kezdtünk magyarázko­dásba. A bemutatkozás segí­tett rajtunk. — Perry Magdolna vagyok — nyújtotta felépk kezét a hölgy. — Apám nincs itthon, felesé­gével Pestre mentek. A FURCSA, idegen akcentus, a lágyan pergetett r-hangok adták a bizonyságot, hogy ma­demoiselle Magdolna nem a honi táj szülötte. Francia. Jean Perry, de ahogy már errefelé mondják, Perry János, a kas­tély tulajdonosának a lánya. Franciaországban született. És hogy mióta él itt? 1939-től! Azóta csak Gyöngyösön volt és a Mátrában néhányszor. Szívesen kalauzolt bennün­ket. így kerültünk itt, a Mátra aljában mi, magyarok, francia tulajdonban levő birtokra. Ez a birtok már csak morzsája az egykori uradalomnak, öthol­das park, a kastély és a ma­gánkápolna adja össze az egé­szet. A kastély, ötödfél százada áll itt a park közepén. A domb aljában zöldes víztükör csil­lan elő a lombok közül. Fel­jebb, a harsogóan friss pázsi­té rét végén is kis tó szomor- kodik a féltékenyen ráhajló lombsátrak mélyén. A vizébe nyúló félszigeten áll a kápol­na. — Tessék, jöjjenek beljebb! — jut el hozzám a szíves in­vitálás. Mademoiselle Magdolna mér a kulcsot veszi elő, s a kas­tély nikkeltől fényes lakatján bíbelődik. Segítünk kinyitni a zárat Bent márványpadlós elő- részbe jutunk, ahonnan a nagyszalon is nyílik. Valami furcsa hűvösség a gyéren bú­torozott teremben: ezt érez­zük. önkéntelenül összébb húzzuk a zakónkat. Az egyik oldalon kandalló. Még az el­szenesedett csonkok mutatják, hogy nemrég lángok lobogtak benne. Fölötte festmény. Szép, vonzó hölgyet ábrázol. Olasz származású. A család egyik őse. KÖZBEN a távollevő házi­gazda kisasszonylánya a kas­tély és a család múltjáról ad szíves tájékoztatót, ö mondja, hogy a jezsuita vörösbarátok építtették a kastélyt négyszáz­ötven éve. Amikor II. József, a kalapos király feloszlatta a rendet, az Almássy grófok tu­lajdonába került. Az Almássy- ak pedig rokonságban voltak a szopori Scultétyakkal. A mostani tulajdonos, Jean Perry édesanyja is Scultéty lény volt. Ez a kastély tulaj­donjogának rövid története. Szerettünk volna monsieur Jean Perry-vei személyesen is találkozni, de ő Péstre autó­zott. Néhány dolgot azonban megtudtunk róla. Talán nem tartja indiszkréciónak, ha most elmondjuk. 79 éves és autót vezet. Negyedszer nő­sült. Felesége magyar. Szeret­ne ellátogatni Párizsba, de autóval. A hosszú út azonban meggondolásra készteti. Min­dene ez a kastély. Talán a leg­kedvesebb a számára. Bocsá­nat: csak a földi javakra vo­natkoztattuk az utóbbi két megállapításunkat! Itt, Fajzat-pusztán csak a kastélya van az ötholdas park­kal. Plútón kívül még állatót sem tartanak. Miből élnek te­hát? A francia olajrészvények osztalékaiból, amit a Nemzeti Bankon keresztül kapnak meg. Monsier Perry tehát tőkés. Francia birtok, francia ál­lampolgárok a Mátra tövében! 1963-ban. Isten ments! Nem akarok agitálni ellene. Még kuriózumnak is, megéri! A kastély műemlék. Monsier Perry pedig attól tart, hogy államosítják. De amikor a földreform a birtokot a dolgo­zó parasztság tulajdonába jut­tatta, a kastélyt is államosít­hatták volna. Véleményem sze­rint tehát az előbbi aggodalom Damoklész kardja már nem fenyegeti őt. Érdeklődtem fe­lőle — elnézését kérem érte! — a járási pártbizottságon, a községben, és mindenütt csak jókat hallottam róla. Nem ár­tott még nekünk soha! Csak szemlélődik, nézgelődik ebben a mai életben, s mint ahogy mademoiselle Magdolna mon­dotta, meglepődve veszik ész­re, hogy mennyit minden meg­változott körülöttük. Ha sza­bad azt mondanom: lojálisak velünk. A télen még a rádió­ban is nyilatkozott monsieur Jean Perry a mai faluról. ÉS NÉZZÜK az ősöket! A kápolnát a magunkkal hozott kilinccsel nyitjuk 3d. Bent, a szemben levő falat, emeletes beosztásban márvány táblák töltik ki. Az alsó szint ajtaja és a templompad mellett friss kereszt. Ez a család temetke­zési helye, kriptája. A fal fel­ső' részén hatalmas szarvas­trófea. Az agancsok között ke­reszt. Sanctus Hubertus: olvas­suk a nevet a trófea alatt, íme: a szimbólum. Innen indultak el az életbe a család tagjai, ide tértek meg életük legfontosabb állomásá­nál és itt pihennek végső nyu­galomban: keresztelő, esküvő zajlott itt le, s a márvány­táblák őrzik emléküket. Nyomasztó ez a hely szá­momra. Nem az, élet, hanem az elmúlás jegyei mindenütt. Nemcsak a sírköveken, hanem a molyrágta szarvasfejen, az aranykeret mögött porladó mirtuszkoszorún, az oltárké­pen, az imazsámolyon. Az el­múlás: ismét szimbólumként is. Az előbb még a kéklő Mát­ra csúcsait éreztem karnyúj­tásnyira magamhoz, most pe­dig a halottakat. Ez a kont­raszt a nyomasztó. Jólesik ismét a friss levegőn lenni. És itt újabb meglepetés ér bennünket. A kápolna egyik falánál egy német katona fű­vel benőtt sírja, a másik olda­lon pedig nemrég rendbe ho­zott sírhanton vörös szalagos koszorú. — Itt egy szovjet harcos pi­hen — magyarázza mademoi­selle Magdolna. — Sokáig állt itt a front. Többször gazdát cserélt a kastély. A szovjet katona a kápolnában kapta a halálos lövést. Ml is itt vol­tunk, végig. A BELÜVÉSEK nyomait még most is mutogatja a ká­polna. A szovjet katona sírjára a községi tanács és a tsz nevé­ben helyezték el a koszorút, felszabadulásunk évfordulójá­nak ünnepén. Furcsa véletlen talán, de nem marad meg bennem: a német katona a ká­polna jobb, a szovjet katona pedig a bal oldalán talált örök nyugodalmat. És micsoda kü­lönös: a szovjet és a német katona sírja a francia tulai- donban levő kápolna tövé­ben — Fa.izat-pusztán! Visszafelé az úton, a szőlők­ben dolgozó tsz-parasztok in­tegettek autónk felé. Az égen harsogón vakított az áldott májusi nap, amely simogatva dédelgette a Mátra aljában tenyésző szőlők zse.n- gezöld hajtásait. (g. molnár—laczik) A szabálytalanság két okból j fakad. Az egyik: a beszélgetés I csak tolmács segítségével voit lehetséges, hiszen dr. Josef Daniel, a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia tagja, csupán vendégként tartózkodik Gyön- j gyösön a TIT országos vá- I lasztmánya ülésekor, bár ma- | ga is tartott előadást. A mun- | kalélektanról, amely kutátá- sáinak a területe. A szabály­talanság másik oka pedig az a körülmény volt, hogy nem ép­pen alkalmas időben, vacsora idején tudtam vele beszélni. Szívesen állt rendelkezé­semre, bocsánatkérésemet is elhárította, megértve, hogy zsúfolt programja kényszerí- tett a különös idő megválasz­tására. Amikor már együtt ültünk, amennyire az illem engedte, megnéztem dr. Josef Dánielt, a tudóst, akinek életkora egy­általán nem árulkodik a tudó­sokról kialakult közfelfogás­sal megegyezően. Fiatal em­ber. Alig túl a negyvenen, ahogy én megítélhettem. Erő­teljes alakja talán ellentétben áll foglalkozásával. csupán magas homloka az, ami az „általános képpel” összevág. Az említett „rendellenessé­gek” fogalmaztatták meg ve­lem az első kérdést: miért vá­lasztotta élethivatásul ezt a pályát? Mi vonzotta ehhez a kutatási területhez? Személyes vallomással kezdte. Középiskolás diák ko­rában lélektani problémával küzdött önmagát illetően: a tanulásban voltak gátlásai, társaihoz viszonyítva kisebb­ségi érzései. Maga sem értette az okát. A magyarázatot csak a lélektan adhatta meg. ö pe­dig tudni akarta a magyará­zatot, az okot. Így választotta egyetemi tanulmányaiul a pszichológiát. És miután a munka az élet legerőteljesebb jelensége,, az ember legfőbb jellemzője, nem volt nehéz a munkalélektanhoz eljutnia. Talán azt is mondhatnám, hogy a ma, de még inkább a jövő legégetőbb kérdése a munkalélektan. A nagyüze­mi gyártás, az automatizálás, a technika szédületes fejlődése rákényszerít bennünket arra, hogy a dolgozó ember lélekta­nával foglalkozzunk. Példát Is mondott erre. Egyszerű, de szemléletes példát. Röviden: a vasút villamosí­tása miatt Csehsziovákiában a gőzmozdonyok vezetőit kellett a villanymozdonyokra áttenni. Néhány hét múlva az átkép- zett vezetők nagy fáradtságról kezdtek panaszkodni. Az inté­zet ekkor lépett közbe. Meg­vizsgálták a munkakörülmé­nyeket. Kiderült, hogy arosz- szul elhelyezett kapcsolók, műszerek és egyéb körülmé- •nyek. okozzák a bajt. Javasla­tuk alapján nemcsak a veze­tőfülkét rendezték át, hanem az oktatásban is lényeges vál­tozásokat vezettek be. És minden rendbe jött. Ekkor kérdeztem meg. hogy a munkalélektannak milyen szerepe van az ipar távlatait illetően. — Eddig azt vizsgálták, hogy a dolgozó alkalmas-e a munka elvégzésére — vála­szolt dr. Dániel. — Most a jó eredménnyel végezhető munka feltételeit igyekszünk kialakí­tani úgy. hogy lényegében mindenki alkalmas legyen a munkafolyamat elvégzésére. Leegyszerűsítve: eddig a géphez keresték a munkást, most a munkáshoz szabják a gépel. Hogy ez mennyire lényeges, elég csak az automatizálás következtében beálló, állandó­an azonos módon ismétlődő munkafázisokra gondolnunk. De még inkább így van ez a félautomata gépek esetében. És a szalagmódszerrel végzett munkáknál. — Mi az ön kutatásainak a területe? — A félautomatizálás prob­lémáinak a megoldása — hangzik a rövid felelet. Egy kicsit bővebben is ki­fejti gondolatait. A legfonto­sabb a felesleges mozdulatok megszüntetése és az egyhangú­ságból eredhető unalom ve­szélyének az elhárítása. Most már nem tudom elke­rülni a kifejezést és a huma­nitást említem, amire dr. Da» niel helyeslőleg bólint. Ehhes fűzi a következő gondolatso­rokat is. Elmondja, hogy a jö­vőben többet kell törődnünk a munkahellyel, a megfelelő kör­nyezet kialakításával. Miután a munkások érdekében törté­nik minden, ennek a tudo­mányágnak a területén is, ért­hető, ha a dolgozók nagy ér­deklődéssel kísérik a kutatás eredményeit. De a vezetők, a nagy üzemek és vállalatok ve­zetői még fokozottabban fi­gyelnek a munkalélektan ered­ményeire. Eljutok az utolsó kérdéshez: milyen tapasztalatokat gyűj­tött a nálunk folyó, azonos ku­tatásokat illetően? Válaszának első részében udvariasan megjegyezte, hogy a magyar tudósok ismerik a feladatokat, szép eredménye­ket értek el eddig. Véleménye szerint azonban többet kellene törődni o munkahellyel, a munkahelyi körülményekkel — folytatta ezután. Ennek a megállapításának a jogosultsá­gát nem nagyon lehet kétségbe vonni, véleményem szerint is. Eddig tartott ez az „áttéte­les” beszélgetésünk. Olyan té­máról volt szó, ami ma még kevésbé tartozik érdeklődé­sünk köréhez, de hogy egyre többen és többször beszélnek majd ezekről a kérdésekről, gondokról, nálunk is már a legközelebbi jövőben, ezt nem tartom túlzásnak megállapí­tani. A szabálytalan, de különös tartalmú beszélgetés ezért volt számomra is érdekes. (g. molnár) Egyelőre nincs fagyveszély A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint a most ér­kezett hűvös hullám nyilván­valóan a 25-én esedékes utolsó íagyosszentnek, az Orbánnak, illetve az ilyenkor szokásos le* hűlési periódusnak az előfutá­ra. Ma előreláthatólag még erős lesz a szél, sűrű a felhő­zet, de lassan már újabb fel- melegedés kezdődik. (MTI) Égnek meredő kerekek »58 MOTORKERÉKPÁR 83 t W»fcfiuy'- Tent* fttRóM»' f<*irca 'itíiLm /. «iPKou« J' Hi Józan megfontoltsággal, kelló körül tekintéssel és a közleke­dési szabályok betartásával vezetnék a járműveket, előfordulna-e olyan baleset, bogy bukfencet vet a vontató és kerekeivel az ég felé fordulva, az árok túlsó partján áll meg? Legfeljebb nagyon ritkán és akkor is műszaki hiba következtében. De az ital, az elő­zési, a kanyarodást szabályok szándékos és súlyos megszegése kö­vetkeztében történnek súlyos balesetek. Az elmúlt negyedévben Heves megyében a legtöbb baleset gondatlan vezetés és gyorshajtás következtében keletkezett és csak kettő műszaki hiba miatt. Csalá­dunkra, Önmarunk és embertársaink testi épségére gondoljunk, '«.mikor jármüve ülünk. hA kormány a Magyar , Kommunista Ifjúsági Szö­i vétségét a magyar fiatal­i ság képviselőjének tekin­i ti és ezért felhívja a mi­i nisztereket, a Miniszter­> tanácsnak közvetlenül I alárendelt országos ha­táskörű szervek vezetőit, a tanácsok végrehajtó bi­zottságait, a vállalatok. Intézmények és egyéb ál­lami szervek vezetőit, va- , lamint felkéri a szakszer­i vezetéket, hogy a dönté­i sük alá tartozó és az lf­i júságot érintő minden i ügyet a Kisz-szervezetek­kel tárgyaljanak meg.” (A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor- . many 1087/1957 (XI. 21.) számú határozatából). Közel száz főt számlál az eg­ri 4. számú AKOV egri KISZ- alapszervezete. Az elmúlt év első negyedévében pedig csalt harmincnyolc szervezett KISZ- tag dolgozott a vállalati alap­szervezetben, s ez a létszám év végére 20—25 főre csökkent. „Mintha nem is lett volna KISZ-szervezet, megszűnt élni, létezni és betölteni szerepét a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségen belül. Ehhez elsősorban hozzájárult az is, hogy segít­ség és támogatás nélkül ma­radt a szervezet, valamint az, hogy nem volt megfelelő irá­nyítója, vezetője az alapszer­vezetnek”. (A KISZ-bizottság beszámolójából). Az 1962. de­cember 20-án újjáalakult vég­rehajtó bizottság azonnal meg­kezdte munkáját, s az azóta el­telt időszakban olyan eredmé­nyeket ért el a szervezet, ame­lyekre méltán felfigyelhet a vállalat vezetősége, s a reális lehetőségeken belül hathatós támogatást Is nyújthat a fiata­loknak. Egymás után alakulnak a KISZ-brigádok és a szerve­zet által Is támogatott, szocia­Egy úton haladni lista címért küzdő brigádok. Nagy látogatottságnak ör­vendenek a különböző oktatá­sok, s a taggyűlések részvételi százaléka is kielégítő. Sajnos azonban, az újjáalakult szerve­zet gyűlésein eddig még senki nem jelent meg a vállalat műszaki, szakszervezeti, Illet­ve pártvezetősége részéről, márpedig az egyes határozatok meghozatalánál, javaslatok, el­gondolások megvitatásánál nél­külözhetetlen az idősebb veze­tők tanácsa, támogatása. Knapp József kapta azt a megbízatását, hogy irányítsa a KISZ munkáját. Határtalan és példamutató lelkesedéssel „ve­tette bele” magát a munkába, amelyben elsősorban a válla­lat műszaki, illetve tömegszer­vezeti vezetőinek támogatásá­ra számított. — Knapp elvtárs mindjárt igényekkel állt a vezetőség elé — mondta Tary László fő­mérnök. Ha elgondoljuk, hogy egy szétzülléshez nagyon is közel álló szervezet létéről volt szó, természetesnek látjuk, hogy a KISZ-szervezet mindenben igényli a segítséget, hogy aztán megerősödve dolgozhasson to­vább. s meghálálhassa tettek, ben is a nélkülözhetetlen se­gítséget A „legfelső” vezetés tulajdonképpen támogatja munkájában a szervezetet, mégis, talán a személyi ellen­tétek miatt, talán a fiatalság túl heves vérmérséklete miatt, egv-egy elért eredmény nem váltotta ki az őszinte, igazi örömöt. Szükség volt egy he­lyiségre, a tárgyi feltételek „kézügyben álltak”, s mégis, majd kéthónapos harcba ke­rült a szervezetnek, hogy megkapja a helyiséget. Pedig ez egyik alapvető feltétele a jó szervezeti munkának. Más egy KISZ-gyűlés, egy összejö­vetel a saját helyiségben, és más egy ,,kölcsön vett” helyi­ségben. A harc szép, de a könnyebben elérhetőért foly­tatott harc fölösleges erőpa­zarlással jár. Előfordult-e az elmúlt idő­szakban olyan eset, olyan fia­talt érintő probléma, amit a KISZ-szervezettel közösen tár­gyaltak meg? Probléma volt, de az ifjúsági szervezet „köz­beszólását” közbeszólásnak, fö­lösleges szópocsékolásnak, tü. relmetlenségnek vették. Mint már többször is elhangzott, a KISZ nem munka-rohambri- gád, a szervezetnek éppen olyan joga, kötelessége a válla­lat vezetőségéhez fordulni ké­résekkel és kérdésekkel, mint a vállalatnak a KISZ-hez. Ter­mészetesen a szervezet vezető­jének nem szabad türelmetlen­nek lennie, nem szabad egy­szerre nagyot markolnia, külö­nösen az út elején, mert így könnyen felemás eredmények születhetnek. Kire, kikre támaszkodhat az AKÖV egri alapszervezetének fiatalsága? Elsősorban a párt­titkárra, az igazgatóra, a szak- szervezeti vezetőre, s az idővel bőven, de lelkesedéssel, segítő­készséggel, sajnos, nagyon gyé­ren rendelkező fiatal műszaki értelmiségre. Ott azonban, ahol egy értekezleten olyan kijelen­tés hangzik él, hogy mit akar maga, magának ennyi embere van, de nekem ennyi és ennyi?! —, már komoly, a «helyes mód­szertől eltérő, elvtelen állás­ponttal találják magukat szemben a fiatalok. Kész a visszavágás, a fölösleges vita. Türelemre lenne szükség, saj­nos, így kell mondani: mindkét részről. A vállalat pártszerve­zete tisztán, világosan látja a hibákat, és segítő kezet nyújt a fiataloknak. Az igazgató, Borsányi Lajos személyes segít­sége is sokban hozzájárult az eddigi eredményekhez. A fiata­lok felkarolása, munkájuk tá­mogatása azonban nemcsak az igazgatónak, nemcsak a párt- szervezetnek a feladata lenne, hanem a vállalat egészének, az idősebb dolgozóknak és vala­mennyi vezetőnek. A vezetésen belüli esetleges ellentétek, vagy a műszaki értelmiség ér­dektelensége hátráltathatja a komoly munkát, s így a fiata­lok nevelése, támogatása csak a nagy szavak használatában kap szerepet, míg a „konkré­tumok” elkeseredve nézhetnek a füstbe ment lehetőségek után. A kormány rendelet* nemcsak papírforma, nemcsak kötelező olvasmány, hanem az évek tapasztalataiból nagy gonddal összeállított irányelv, amelynek megvalósítása a „kö­tél ezőségen” túl szép feladat Egy úton kellene és kell ha­ladni az idősebb vezetőkkel a fiataloknak, ne szoruljanak az út szélére a jövő tulajdonosai. Ugyanakkor azonban a türel­metlenség nem alkalmas az út égvén getéséhez! Kéz a kézben. . Szép kife-*. jezés. Ha ezt mutatná a való­ság is, még szebb lenne. Hátai Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom