Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, BQYESÜUETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIV. évfolyam, 100. szám ARA: 60 FILLÉR 1963. május 1., szerda Nótás, új tavaszok... ii ii Legendák ködéből bontakozott ki május ünnepe. Atlasz első leánya, Maya, a természet istennője avatta a megújhodás, az ébredés napjává, s lett belőle századok múltán az új eszmék hirdetésének napja, a munkások ünnepe. Akik az elsőt látták, kevesen élnek már közülük, de élményeik maradandóak, s az utókor őrzi feljegyzéseiket, amelyet a vará- zsos májusoknak hatalmáról papírra vetettek, amelyről félős borzadállyal írtak a burzsoá toliforgatók újjongó örömmel a költők, higgadt bölcsességgel az államférfiad de mindannyian tanúsítva: ez a májusi ünnep valami rendkívüli erővel megáldott nap. „A mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek.” — E sorokat vetette papírra Engels, az 1890-es május elsejének lenyűgöző hatása alatt, a költő pedig így fogalmazta meg a tavasz ünnepének nagyszerűségét: „Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet!” Így köszöntötték a megújhodás ünnepét, pedig akkor még sokan nem értették, miben van a májusi zászlók alá tömörülök ereje. Mégis az első májuson, a bécsi burzsoáziát valami titkos balsejtelem kergette bezárt ajtói mögé, s szerte a világon csodálói és félői akadtak a május elsejei proletármeneteknek. Májusi énekük új volt a világnak. Nem a szerenádok' érzelgős dallamai hangzottak fel május első napján, de harcos indulók, erőteljes ének. Dal, amely szabadságot, jogot követel a munkásoknak, ének, amely bosszúért kiáltott A chicagói munkások kiontott vérét idézte vörös zászlaján a felvonuló sereg, a proletár szolidaritás szimbólumát mutatták az egybefonódó kezek. Párizsból indult világhódító útjára a májusi gondolat, s egy év alatt kiteljesedett, átfonta a földkerekséget, utcára szólította az elnyomottakat, sejtetője lett a „nótás, új tavaszok” eljövetelének, amikor a hatalom azok kezébe jutott, akik kiszolgáltatva éltek egykoron a tőke kénye-kedvére. Félték és irigyelték ezt az ünnepet. Szánalmas kísérleteket tettek lebecsülésére, bc- mocskolására, elorzására. Az AFL, az amerikai szakszervezet vezetősége 30 évvel a május elsejei tömegdemonstrációk elfogadása után elhatározta, hogy „gyermekegészségügyi napként” ünnepük május elsejét. És május elseje mégis munkásünnep maradt. Ekkor a fondorlat helyett a drákói szigorhoz menekültek a hatalom bitorlói, s e szomorú időkről így emlékezik meg a kor krónikása: „A hatalom kiadta’ a parancsot: / ne legyen ünnep május elsején! / Zászló ne lengjen, és ének ne zengjen, / csak robotoljon csendben a remény.” A reményt nem tudták megölni az új májust várókban, s az egykori kevesek lettek százezren... millióan... milliárdnyian és eljött az ő hatalmuk ideje, akiket e szomorú, csendes és véres májusokon erdőkbe, illegális találkozóhelyekre menekítettek a szuronyok elől. Eljött az idő, hogy kijöhettek ünnepelni a májusi fényre, s láthatták harcuk, munkájuk értelmét, éltető eszméjük valóra válását. Mennyire más ünnepek voltak ezek! A láncaitól megfosztott nép Ady akaratos sorait megelevenítve bizonyította, hogy a tavaszt nem lehet megkötözni, a május mégis izgat, beszél ... S szabad! S eljöttek a „nótás új tavaszok” úgyis, hogy a zászlók alatt százmilliók örülnek, ünnepelnek szabadon, úgyis, hogy ezeken a májusokon mind többen tekintenek reménykedve e zászlók által szimbolizált eszmékre. A világ különböző tájain már több mint egy- milliárd ember ünnepli szabadon a munka napját és szinte átfogja ezen a napon a földgolyót a vörös zászlótenger. Egyetlen ünneplő sereg a világ munkássága, zászlain ott aránylik a jelszó, amelyet újból és újból szentesítenek a májusi egy akaraton felvonulók: Világ proletárjai, egyesüljetek! Hallgatjuk a májusi dalt, önfeledten né»zük az ünneplő sokaságot, emlékezünk és a jövőt nézzük, miközben örülünk a jelennek, amely emberséget ad az embernek, becsületet azoknak, akik két kezük munkájával, vagy szellemi képességeikkel építik a szocializmus társadalmát. Célunkat most igy sűrítik egy szóba: kommunizmus! Azt akarjuk, hogy ezekre a nótás, élctfakasztó tavaszokra eljöjjön az emberiség „évszázados nyara”, az osztály- és kizsákmányolás nélküli társadalom, amelynek építőit ott látjuk az ünnepi menetben, a munka és az eszme diadalát hirdetve'. Zászlónkon ez áll: mindent az emberért, az ember javára. Mindent az emberért... Ezt érezve, tudva, akarva gyűlnek a májusi zászlók alá megyénk lakosai is, győzelmi jelvényekként magasra emelve munkájuk elismerésének jeleit. Közös vágy, akarat vezérü őket mikor lépteiket egymáshoz igazítják az ünnepi menetben. Ok, akik tegnap még a bányák zegzugos vágataiban verejtékeztek, vagy a szövetkezeti földeket művelték, papírra álmodták gyárak és lakóházak terveit, okos szóval tanították a felnövekvő nemzedéket, üzletekben, hivatalokban adták tudásukat a köz javára. S nemcsak a menetben eggyek, nemcsak a dal teszi hasonlatossá őket, de igaz tartalmat adva a munkások és parasztok szövetségének a cél nagyszerűsége, a megvalósítás egyöntetű akarata kapcsolja össze e két testvéri osztályt, a társadalom szinte valamennyi rétegét. Ok is magukénak érzik ezt az ünnepet, amely új tartalmat nyer azáltal, hogy a népi. nemzeti egység jegyében, a párt politikájának megvalósítására ösztönzi az ország lakosságát. Nemcsak a májusi menetben eggyek. Nemcsak a ünnep varázsa szólítja zászlónk alá az egész népet. De eggyek a munkában, tanulásban, jellcmformáló akaratban, mert bizonyságot nyertek, hogy velük, értük valósulnak meg a célok, amelyeket májusi transzparenseink hirdetnek. Ma velünk ünnepelnek, holnap velünk dolgoznak az újabb nótás tavaszok eljöveteléért. S akitől a társadalom értékes tetteket kap, annak kijár a társadalom megbecsülése. Így ünnepelünk együtt, az ország lakosai, s zászlónk ott piroslik abban a hatalmas menetben, amely világtájaktól világtájakig terjed, együtt száll kiáltásunk a munkásembe- rck óhaját, akaratát kifejező hangözönben, amely fegyver nélküli világot, békességet követel. Ez a tavasz különös erővel teljesítette ki a föld más tájain élő emberek békeakaratát. A haladás erői ezen a napon is a béke védelmében tömörülnek, és ezek a májusi nagy vonulások, egyben békemenetek is, demonstrációk a megújhodás, az élet győzelme mellett, a pusztítás, a halál ellenében. Tavasz és pusztulás, megújhodás és elmúlás, mennyire élesen tagadják egymást. Legalább olyan erővel, mint a májusi zászlók alatt felvonulók tagadják a fegyverek világát, a termonukleáris őrületet. S most, a proletár szolidaritás erejével emeli fel a világ dolgozó társadalma tiltó kezét a háborús készülődés útjába! Megálljt parancsol ez a kéz, s a munkásóriás hangját hallatja Tokióban és Párizsban, az olasz utcákon és London terein, hangját, akaratát hallatja: az embernek munka, kenyér, béke és boldogság kell. Május követelései még mindig megvalósultak. Immáron valóság a világ nagy részén az első harci jelszóban követelt nyolcórás munkaidő, valósággá váltak a marxi—lenini eszmék, valóság a szocializmus, és közel a nagy vágy beteljesülése: a kommunista társadalom felépítése is. Váljon tehát valóra ennek a májusnak az akarata, követelése is; legyen szerte a világon munkája, kenyere, békéje és boldogsága az embernek. Lehet-e ennél szebb akarattal utcára menni, zászlót emelni, egymáshoz igazítani lépteinket, nótás, új tavaszunk reggelén... Kovács Endre JHújíts, q ij ííjts ti sereqed! (Majakovszkij) (Wüi-fez Ádárn rajza)!
