Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

1963. ápril's 13., szombat NÉPÚJSÁG 3 Törőcsik Gábor, a hevesi < Egyetértés Termelőszövet­kezet kertészeti brigádve- < zetője, négy éve dolgozik; a szövetkezetben. Régen is ' kertészkedéssel foglalkozott; és tapasztalatait, nagy gya-; korlátát szívesen osztja^ meg társaival. A szövetke- 5 zet épitöbrigádja most új; Űvegházakat épít, a bri-5 gádvezető útmutatásai sze>; rint SzBveg: SZÁLÁT ISTVÁN Kép: MÁRKUSÉ LÁSZLÓ Egy pillanatra abbamarad a munka és a fényképezőgépre tekintenek a zaránki asszonyok. Sokat segít a gép, de Urbán Andrásné, Nagy Lászlóné, Molnár Lajosné, Barna Lajoené és Csintalan Jánosné munkája nélkülözhetetlen a palántázás­ban. Finoman kell bánni a fiatal palántákkal, vigyázni, hogy la tövüknél megtapadjon a féld. Páradús meleg van a hevesi Egyetértés Termelőszövetkezet csillogó fóliái alatt. A műanyagtetó szinte trópusi meleget áraszt a palánták fölé. Pontosan, egy nyomon; ! jár a hatalmas traktor­kerék. Balogh István, a He­vesi Gépállomás traktoro- I ; sa, aki a zaránki Oj Élet ; Tsz-ben palántaültető gé- ! pével dolgozik, nagy figyel­met követelő munkát vé-1 géz. A gép egyenletes se-; bességgel haladhat csak, 5 hiszen a palántát rakó asz-; szonyok csak így tudják < pontosan földbe rakni a j gyenge növényeket. termelőszövetkezet van már, ahol csupán a kertészetből több milliós bevételre számíta­nak az idén a gazdák. — A kertészkedéshez tudás és szív kell! — mondta a mi­nap az egyik Tama menti ker­tész. Igen. A kertészkedést sze­retni kell, de ez egymagában kevés. Érzik ezt már a szövet­kezeti gazdák is, akik százával végzik a különböző tanfolya­mokat, iskolákat, hogy megis­merjék a nagyüzemi kertész­kedés módszereit. Hevesen Törőcsik Gábor, az Egyetértés Tsz kertészeti bri­gádvezetője elmondotta, hogy milyen más most száz holda­kon a kertészek munkája, mint volt annak idején. Itt milliók­mint 128 millió forint bevételt várnak a kertészetekből és je­lentős mennyiségű zöldáruval jelentkezhetnek a bel- és a kül­földi piacokon. Igaz, sokba kerültek és ke­rülnek még ma is az öntöző- berendezések és egyéb kerté­szeti felszerelések, viszont ez a befektetés megtérül, sőt több helyen már kamatozik is. Csu­pán ez év tavaszán állami se­gítséggel 55 000 melegágyi ab­lakkeretet vásárolhattak a szö­vetkezetek, amely mintegy 100 000 négyzetméter üvegfelü­letnek felel meg. Aki járja a határt, tapasz­talja, hogy mindenütt lázas munka folyik a kertekben. Kü­lönösen a lányok és asszonyok talni lehet azt is, hogy lassan- lassan minden szövetkezetben kialakul egy kertészeti törzs­gárda, akikre számítani lehet. A legfőbb feladat most az, hogy a kertészkedést szerető asszo­nyok minél többen bővítsék szakmai ismereteiket, iratkoz­zanak be tanfolyamokra, isko­lába. A gyakorlat bizonyítja, hogy a hagyományos munka- szeretet ma már kevés, hiszen új gépek, vegyszerek, friss ag­ronómiái eljárások születnek, amelyeket ismerni, alkalmazni kell. Reméljük, az idei tavasz és nyár nem lesz mostoha és a kertészetek meghozzák a várt milliókat, a kertészkedők szor­galma és tudása nyomán. Varga Miklósné, Forgács Andrásné és Törőcsik Mihályné három és fél ezer pap­rikapalántát ültetnek a hevesi Egyetértés Tsz műanyag-fóliája alá. A félesziendős tél után végre kimozdult dermedt fagyos­ságából a világ, és élni, lélegzeni kezd a föld. A nap párá­kat szippant a barázdákból, életre kelnek a holtnak látszó búzavetések és friss fű sarjad a patakok partján. — Élünk, élünk már! — kiáltja minden, nagyot nyújtóz­kodnak a fák és vastag kérgük alatt újból csörgedezni kezd az élet. A réteken sárga virágját bontja a gólyahír, fecskék és galambok röppennek a magasba, hogy végleg megnyugtas­sák a világot: itt a tavasz! A föld illata bejárja a falvakat, az udvarokat, és ilyen­kor valami kimondhatatlan nyugtalanság szállja meg a pa­rasztember szivét. Nincs többé maradás a falak között, pezs- dül az erekben a vér, és még a beteg is kimegy, legalább a kertbe, hogy megkóstolja a tavaszt. A tavasz varázsa, a munka szeretete ezreket hív a ha­tárba. Asszonyok és férfiak, idősebbek és fiatalok látnak do­loghoz, mert sürget a tavasz, az idő. A hosszú tél után egy­szerre szakadt ránk a munka, egyszerre kerül dolog a gyű. mölcsösben, a szőlőkben, a kertekben, a szántóföldeken is. Emberek, gépek, munkáskezek, amerre csak ellát a szem. A. Bükk és a Mátra dombjaitól a Tiszáig népes a határ, traktorok hasítják a földet, gépek és lovak húzzák a vetőgé­pet, földbe kerülnek a tavaszi magvak. Az iparkodásban, a munkában nincs hiány, s a falvak népe a dolgos tavasz után méltán remélhet gazdag aratást. Heves megye aranya a szőlő és a kertészet. Megyénk föld­rajzi fekvése, adottságai lehe­tővé teszik, hogy tovább fej­lesszük a már hagyományos kertészkedést és azt szocialista viszonyainknak megfelelő szín­vonalra emeljük. A hevesi paradicsom, diny- nye, dohány, paprika, az el­múlt esztendőkben különösen jól vizsgázott nemcsak itthon, de túl az országhatáron is. A gyöngyösi, a hatvani, a hevesi járás termelőszövetkezetei ki­váltképpen felismerték a ker­tészkedésben rejlő óriási lehe­tőségeket, és évről évre — az állam segítségével — növelik kertészetüket, a termeléshoza­mot is. Kevesen tudják, hogy Heves megyében az idén 12 és fél ezer holdon kertészkednek a szövetkezetek és 4000 holdat is meghaladja már az öntözött területek nagysága. A Tama mentén, a hevesi dombokon, Gyöngyös és Hat­van vidékén nem egy olyan A szürkelovas, kétkerekű hol itt, hol ott bukkan fel a zaránki földeken. Berta János tsz-elnök és Ballagó László elnökhelyettes már kora hajnaltól járják a határt. Ha egyikük nem ér rá, megy a másik, de ha csak lehet mind­ketten kint vannak a földeken az emberek között. Azt mond­ják, naponta 30 kilométernyi utat is megtesz a ló, amíg a két vezetővel összejárja a széles határt. A kertészetben találtuk a kis fogatot, ahol két palántázógép ültette a képosztapalántákat. A zaránkiakat dicséri az így®* kezet, de a palánták is, ame­lyekhez nehéz hasonlót találni a megyében. Amint az asszo­nyokról esik szó, Berta János tsz-elnök dicsérettel beszél munkájukról. Elmeséli, hogy az első időben még idegenked­tek a gépi palántázástól, de most úgyszólván mindegyik mestere a munkának. Jelenleg 20 hold káposztát palántáinak, amely két hétig tartott volna 100 asszonynak, kézi erővel, így két géppel 14 nap alatt fe­jezik be az ültetést. Az asszonyok között olya­nok is vannak, akik szakmun­kás iskolába járnak és komo­lyan, „tudományosan” is ér­dekli őket a kertészkedés. ök már szakemberek lesz­nek, a kertésztörzsgárda tagjai, akik kora tavasztól késő őszig a szövetkezet 125 holdas ker­tészetében dolgoznak. — Nem kis tétről van szó —• jegyzi meg az elnökhelyettes, hiszen ez évben a zaránki ter­melőszövetkezet kétmillió fo­rint bevételre számít a kerté­szetből. Bővül az öntözés is és a?, idén már 90 holdat öntö­zünk majd a Tama vizéből. ban kell gondolkodni, ton­nákban beszélni, és ez nagy különbség, amelyhez szokni és tanulni kell. Az idei tavasz arról beszél, hogy a termelőszövetkezetek kertészetei mindenütt fejlőd­nek, bővülnek és növekszik az öntözött területek nagysága is. Így lehetséges, hogy az idén a közös gazdaságok már több végzik nagy szorgalommal és szeretettel ezt a munkát, és sokan közülük a további évek­ben is kertészetben akarnak dolgozni. A kertészet „arany­bányának” számít, de csak ak­kor, ha az ott dolgozó embe­rek a munka dandárjában nem sajnálnak időt és fáradsá­got. Az idei tavaszon már tapasz­KERTÉSZKEDŐ EMBEREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom