Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

1963. április n., kedd NÉPCJMO San Jose: Működik az Irazu vulkán, amelynek hamuja még San Jose-t is hamuréteggel borította be. Emberéletben nem esett kár. (MTI Külföldi Képszolgálat) Vulkánkitörés Costa Ricában ; ^Jxiücnzi haiujók. , „Intim” módon hangulat- í képet készítettem a kora J tavasz ébredéséről. ) Rejtett kamerával a hó- J nőén alatt belopakodtam a ) népkert öreg fái közé. — A pádon egy fiú és ; lány ül. A lány kezében j könyvet szorít, a fiú a lány I kezét... I A park napsütötte utain | vidám, nevetgélő emberek ■ sétálnak. A magas geszte­nyefák tetején hangos ma­; dársereg csivitel. A tenisz- I pályán fürge labdapattogás ' hallatszik, a futball-lelátó | felől kórusban zúg a „Huj, ; huj, hajrá!” — Tavaszi hangok — mondja a lány. — Megkezdődött a labda­■ rúgó-idény — válaszolja a ! fiú, s aztán ahogy hallgat­jak a tavaszi hangokat, a ■ I fiú tekintete megakad a : I lány ölébe csúszó könyvön: , Szutrély Gyula — Tomory ■ I Emília: „Szívhangok és zö­rejek.” < — A Tavaszi hangok... í (Simon) I 208 mássa füstölt áru9 Sói mássa tőkehús9 10 mássá élöhal9 közel egymiilió forint értékű csokoládé a húsvéti fogyasstásra leg a háziasszonyokat érdekli: a megyében 361 mázsa tőke­húst mérnek ki, s ennek fele sertéshús lesz. Húsvét hetében csak Eger 10 mázsa élő halat kap, s egyes helyeken vágott baromfit is elad a kereskede­lem. Ez azt jelenti, hogy a me­gye minden lakosa — a piacot ■ nem is számítva — megtalálja amit keres, és kap elegendő húst. Régi dolog az egrieknek ama meggyőződése, hogy a Gyöngyös környéki borok a legjobbak és viszont, így aztán megindul a „borvásárlási for­galom” is, de a különböző ke- reskedelmi szervek vélemény* j szerint az üzletekben minde­♦ nütt annyi palackozott bor, li- Jkőr és egyéb italféleség lesz, $ sőt van már most,. hogy az J igényeket teljes egészében ki «tudják elégítem. J Bár évről évre élcelődnek ♦ humoristáink a „sonka- beigli- ! mérgezéssel”, azért csak szo- « k ás ban marad a locsolkodókat } sonkával és bejglivel megkí­♦ nálni. Éppen ezért megnyug­tató, hogy míg az előző eszten- ♦dőben nagy dolog volt, ha ♦ valaki kapott dióbelet, az idén I korlátlan mennyiségben áll a ♦ háziasszonyok rendelkezésére. »Sonka és füstölt áru is jóval ♦több kerül e héten forgalom­éba, mint bármikor. A megyé­dben 208 mázsa kötözött és »csontos sonkát, füstölt olda- | Isist és tarját, csülköt, fejet és é lapockát mérnek az üzletek és *a hentes boltok. » A tej és a sütőipar határo- ; zott ígéretet tett, hogy tej, ke- ínyér, tejtermék és sütemény [ a szükségletnek megfelelően »lesz a megye minden részében. [ A gyerekek sem panaszkod­hatnak, mintegy 25—30 száza­lékkal több csokoládéfigura ivárja őket a kislányos házak­nál. Egerben, Gyöngyösön, (Hatvanban és a falvakban kö­zzel egy millió forint értékben »árusítják már a színcsokoládé- jból készült nyuszikat, tojáso­dat, s hogy ne hiába készül­jenek a lányok, locsolóvízből, .kölniből, csaknem ugyanennyi ♦ áru a készlet. » Ennyi jó hír után már csak egy kis jó idő, s a locsolko- 1 dóknak egy pontos névsor kell a kabátzsebbe, hogy senki ki ne maradjon, hiszen mindeb­ből a sok finomságból csak akkor lesz fogyasztható étel, sütemény, ha a gondos házi­asszonyi kezek nekilátnak, s fáradságot nem kiméivé, éjjel­nappal sütnek-főznek azért az egy-két napért... m még egy boltnyian maradnak, hogy megvásároljanak min­dent, ami egy ilyen vendé­gekkel tarkított húsvéti ün­nepre kell Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat központjától nyert értesülésünk alapján el­mondhatjuk, hogy bár a sta­tisztikusok már tavaly is ször- nyűködtek, hogy egy ilyen al­kalommal mennyi enni-, inni­valót vásárolunk fel, most arról is számot adhatnak majd. hogy a kereskedelem sokkal jobban felkészült a húsvétra, mint eddig bármikor. — íme néhány adat, ami fő­Volt Idő, amikor ezt a szek­tát egységesen ellenségnek te­kintették. Természetes, hogy a törvények azok törvények: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré” — mondhat­nánk mi is a bibliával, ame­lyeket betartani és betartatni ugyancsak törvény. De hogy ellenségek lennének? — sem­miképpen sem. Áldozatok. Egy rettenetes kor kései kóresetei1 ők, akik nem tanúi, de rabjai, annak, akit hirdetnek és val­lanak. Nem véletlen, hogy1 Nagyvisnyón talált megfelelői talajra ez a megszállottság, | amely nyomorával és elzártsá-' gával egy sötét országnak, ha! lehet; még sötétebb pontjai volt. Két világháború, s ami kö-! zötte volt, az utána követő | eszmélés és útkeresés nehéz j időszaka, a meggyőződés és; megértés helyett a szankciók; politikája, amely még csak! jobban összezárta a jehovistá- j kát, — ime az okok, amelyek« megszülték és táplálták a Je-j hova tanúinak árnyékba vo-l nult, naptól félő szektáját. ! Telnek az évek, s az évek < hátán pompás virágként bon- < takozik ki életünk minden j gazdagodó szépsége. Nem két-; séges, hogy az illat betör a fél-1 homályos lakások mélyére is, I nem kétséges, hogy a virág j megkapó színe mellett véglege-« sen elhalványulnak a biblia J sárga-fehér lapjai, hogy az al kislány, ott a konyha köveze-í tén megtalálja a vidám dal-’ iamot csöppnyi szájtíarmoni- ♦ teáján. Nem kétséges! Ha segí-í tünk benne, óvatos, de ha- ♦ tározott, hozzáértő, de kitartó j ujjakkal... Nemcsak a bibiiá- ♦ •iák, nekük is, ó. nekünk mégí sokkal jobban megér félszáz, J fagy még több. nem megtért ♦ bárány, de életre döbbent lé-| ekben is felszabadult ember...-» Gynrkő Géra ♦ Napok óta telve mindenfaj­ta üzlet. Kinek új cipő, kinek új ruha, kinek új kesztyű, ka­lap, ballon, zokni, harisnya meg ki tudná sorolni mi minden kell húsvétra, az első nagy tavaszi sétára, amikor végre — ha minden jól megy, s a meteorológia is betartja, amit ígért — kicsit könnyedeb­ben lehet naphosszakat róni az utcákat. De minden forgalmát felül­múl az élelmiszer boltoké. Zsúfoltak reggel, zsúfoltak dél­előtt és zsúfoltak este. A rá­csot alig tudják feltenni zá­ráskor, mert bent legalább RABSÁGBAN a Cjjze./.f '<((badnlás ((teában — Mi már teljesen leszerel­tünk ... S mégis megbüntet­nek, ha nem fogunk fegyvert — így az asszony ... — Csakhogy ezt mások aligha vennék figyelembe... Ha ölni akarnak, s maguk véd­telenek, elpusztulnak. .. — így én ... — Jehova tanúi nem lőnek egymásra, sehol a világon ... — És a többiek, a falubeliek, az országbeliek? — Vivják meg harcukat sa­ját ellenségeikkel, mert meg van mondva a bibliában — és itt egy újabb idézet. Elzárkózás minden elől, ami az embert emberré teszi, a szekta szektássága egy dohos és menthetetlenül naiv világot ötvözött lelkűk, gondolkodá­suk köré, amelyen, legalábbis ebben a házban, ahol egyéb­ként az apa nem tanúsítja Je- hovát, alig tud keresztültörni az ember igazi szabadságának nagyszerű levegője ... — Szoktam én rádiót hall­gatni ... Leginkább régészeti előadásokat... S ekkor össze­hasonlítom, mit mond ugyan­erről a biblia — könyököl az asztal másik végén a lány, s barna szemei ártatlanul tekin­tenek rám. — Könyveket? Csak elveszi az időm, moziba meg minek járjak, nem szere­tem én a szerelmes, meg há­borús történeteket... — Mi nem érünk rá az ilyes­mire... Nekünk más a külde­tésünk — ejti ölébe az elma­radhatatlan. agyon forgatott, ezerszer aláhúzott bibliát Si- morané, aid a Félszabadulás ut­ca 77. szám alatt lakik... hökkentő logikával bizonygat­ja nekem a Jehova tanúi igaz­ságát A konyhában, bibliával a kézben, ott ül az anyja is és versenyt citálják, fejből citál­ják az idézeteket a bibliából... — Mert a papok, meghami­sították a bibliát... A Jehova nevét, ahol tudták, Ürra vál­toztatták ... Pediglen meg va­gyon írva, hogy az én Jehova nevemen..'. — magyarázza Rozália és újabb idézet követ még újabbat, amelyből lassan körvonalazódik nemcsak az, hogy miben, de az is, hogy mi­ért hisznek... — Mert a mi hitünk a mi­énk— így az asszony, Simon­ná. Nem erőltetjük senkire, csak elmondjuk, ha meghall­gatnak. Nekünk ez a föld sem­mi. Mi vagyunk Jehova kivá­lasztott népe és tanúi és miénk a mennyek országa ... Hallgatom a két nőt, az any­ját és a lányát, a félhomályos .konyháiban, ahol a kövön egy pöttöm kislány próbálkozik a szájharmonikával: hátha vala­mi vidám dalt csalhatna ki be­lőle. Künn autóbusz döcög vé­gig a hepehupás utcán, a vég­telen magasságokban a Luna— 4. száguld el a Hold mellett, és itt benn, két nő azt bizony­gatja nekem komoly arccal, mély hittel, hogy a gyufa, amivel rágyújtok, a cigaretta, amit szívok, csak azért van, mert Jéhova akarta, hogy le­gyen. Mosoly és keserűség ka­varog bennem, tisztelet a meg­szállott hittel szemben és ki­csit kétségbeesett aggodalom a beteg és talán itt, gyógyítha­tatlan leltekkel szemben ... magam, mint mindenható Is­ten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismere­tes ...” És Toldi József, aki az Űr, azazhogy Jehova tanújá­nak tekintette magát, bibliás leikével próbálta kimenekíteni a nagyvisnyóiakat a siralom völgyéből, még ha a napsütöt­te hegycsúcsok ormai a meny- nyekbe is vesztek ... Lassan fél évszázada ennek, s a két világháború között, majd a második vére, szennye után meggyarapodtak Jehova tanúi itt, Nagyvisnyón .., — Egyébként jó munkások. Minden szó és minden vita nélkül végeznek el mindent, amit rájuk bíznak — ezt a ta­nácselnök mondja azokról, akik' közül szép számmal jár­nak el dolgozni a környező és távolabbi üzemekbe. Mert a község az elmúlt évtized alatt munkások lakta településsé vált, Ózdtól Borsodnádasdig, a környező bányákig mindenütt találunk idevalósi embereket. S a rendszeres munka, ha las­san is, de megváltoztatja a község arcát, új házak, tele­víziós antennák, jól öítözött- ség jelzi, hogy az anyagi jólét fejlődik, teljesedik, de azt is, hogy még a tudat nem tart lé­pést ezzel a fejlődéssel: a szép, modem kultúrház sem nem szép, sem nem modern több mint félszáz ember számára ... ★ Felszabadulás utca 77.: — Írtak már rólunk újság­ban, de nem az igazat — ezt Simon Rózái mondja, aki 22 évével, értelmes arcával és a megszállottság erejévé* meg­éri vagytok az, én tanúim, igy szól az Or...” (Ezsaiás könyve. 13. rész, 10. verse) Kicsit remegő ujjakkal ka­paszkodik a környező, másutt hegynek is beillő dombok ol­dalába Nagyvisnyó. Másfél ezer ember otthona és egyben rezervátuma is egy letűnt kor­nak, olyan rezervátum, ame­lyet védeni senki sem akar, de mégis szinte zárt egységben konzerválódott itt egy olyan élő, létező „kövület”, amelynek eleven múzeuma tanulmányok egész sorát írathatná meg az iránta érdeklődőkkel. Ha valahol volt szegénység, hát itt volt. Ha valahonnan próbáltak menekülni az embe­rek, hát innen próbáltak: ki Amerikába, ki csak szűkebb hazája távolabbi vidékeire, ki csak oda, ahová ki sem kell lépni a falu határából: a misz­tikumok, a babonák, a furcsa szekták világába. Erdőben élő, járó, abból élni, de megélni sohasem tudó emberek nyo­morúságos verébfészke tapadt itt a környező hegyek Oldalá­hoz, ahol lázadni ki ellen lehe­tett volna: nemcsak az úristen, dé Pallavicini őrgróf is mesz- sze esett innét. Valamikor a 20-as évek elején egy Toldi József nevezetű ember jött vissza ide, Amerikából, ahová még a századforduló első évei­ben „tántorgott ki” annyi más társával együtt. Nem hozott magával semmit, vagyont, kin­őhet, csak egy ideát, egy re­ményt, amelynek beteljesedé­sét nem az e, de a túlvilágon tehet majd realizálni. Fellapozta az ételre és igaz­ságra éhes, de az igazságot még sejteni is alig sejtő erdei embereknek a bibliát és ol­vasni kezdte először Ezsaiás könyvét, majd Mózes II. köny­ve 6. részének, 3. versét: j, .Ábrahámnak. Izsáknak és "«»Jótiák úgy jelentettem meg Turgenyev egyik hősének meghal a felesége. A férfi ak­kor fakad sírva először, akkor döbben a csapás tragikumára amikor észreveszi a halott asszony szemhéján sétáló le­gyet — Patologikus reláció, — de konkrét példa: igazolja azt a közhelyet, amely szerint „az elet *'i-**át a kis, jelentékte­lennek látszó dolgok szabják meg”. Jelentéktelen apróságok. — j elenték t ellennek. meg sem említjük őket akkor, ha tűz­vészről van szó, árvízről, óri­áskohóról, paralíziisről és nem­zetközi munkamegosztásról. — De nem örökké ezekről beszé­lünk, nem örökké ezek jelen­tik, a ..tárgyakat az ember lel­ki provinciájában. A pillanatnyi" kellemes köz­érzetet általában nem ezek ha­tározzák meg, hanem az, hogy nem ért-e i gazSágtalanság a prémiumnál, fel tudtam-e szállni arra a buszra, udvaria­san válaszolt-e a pincér, jól javították-e meg a cipőmet és a rádiómat? Hetek óta jár a szerkesztő­ségbe egy férfi, akivel packá­zik a vállalat bérosztálya, — egyik hónapban megadják neki a törvényes különélési pótlé­kot, a másikban nem. Egyik hónapban nem kérnek egyet­lenegy pecsétes írást sem a másikban aktagy űj töményt akarnak látni. — Elismerik esetleg, hogy ők a hibásak, — de azért megkövetelik, hogy a baklövés összes kellemetlen következményeit a munkás vi­selje. Egyik levélírónk azt pana­szolja, hogy az írószerboltban hiába kért Parker töltőtollat, a kiszolgálók egybehangzóan azt mondták neki: tavaly kará­csony óta nem kaptak. A követ­kező két vásárló pedig — a hoppon maradt vevőjelölt sze­me láttára — megkapta a tolla­kat. Hány keserű percet szerez­tek ezzel levélírónknak, amíg megszf’W't1 * «“enne ez a mon­dat: „Jó lenne megtudni, hol tanítják azt a bűvös szót, ame­lyet a másik két vevő bizonyára ismert, de én nem.”, Gyöngyöshalászi levelezőn­ket az háborítja fel, hogy a köz­ségi kultúrotthon televíziós-ter­mét sokan, — főleg a fiatalok — „dühöngő” helyiségnek né­zik, ahol kedvükre rendetlen­kedhetnek, kiabálhatnak, s minden különösebb következ­mény nélkül zavarhatják a né­zőket. Füzesabonyi tudósítónk a vasutasok panaszát írja meg levelében: az állomáson ugyan­is a vízház mögötti szolgálati kaput bezárták, így a telepi va­sutasok csák na°v kerülővel tudnak hazamenni A bodor»yiák mái- évek óta hiába kémek jobb áruellátást még egy autószifon­ba való patronért is buszra kell ulniök. Két recski lakos azt kifogásolja, hogy a megrend- szabályozctt Tárná régi medre betömődött, s ezzel megsemmi­sült egy „belvíztartály”. Sorolhatnánk még a levele­ket. A panaszok egy része je­lentéktelen, másodlagos ügy. Némi jóakarattal, egy kis igye­kezettel lehetne segíteni raj­tuk, könnyű volna változtatni a hefyzeten — akiknek ez fel­adatuk volna mégsem teszik. Küldözgetik a panaszosokat — akik számukra úgyis csak ügyfelek, egyik hivatalból a másikba, egyik ajtótól a má­sikhoz — csak éppen az ügyet nem intézik el­Egy szovjet pszichiáter nem­rég feltűnést keltő cikket írt a „törvényes” durvaságokról. Tudományos eszközökkel, pon­té® mérésekkel mutatta ki, hogy a lelketlenség, a hivatali packázás milyen ártalmakat okoz az embereknek, milyen idegi é® lelki sérüléseket ered­ményez. — Törvényes durva­ságnak neveztem ezt jobb szó híjával — mert a törvényt néni sérti meg az, aki valakivel vé­gigjáratja a hivatali letra min­den lépcsőjét, akkor is, ha az ügy első pillantásra is világos­nak látszik. A pszichológus szerint a felgyorsult élettem­póval együtt nem növekedett az embere^ ellen állóképessége, s a rengeteg élmény között az ilyenek sem múlnak el nyom­talanul. Törvényes embertelen ség­nek neveztem az előbb — mert nincs törvény, amely „Kiváló OTP-fidk Egyéves munkájuk eredmé­nyeit tárgyalták meg az OTP gyöngyösi fiókjának dolgozói tegnap. A tanácskozáson részt vett Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának pót­tagja, a járási pártbizottság első titkára, Mikula György, az OTP Országos Központjá­nak szakelőadója és Vadász Egy köveíkezfefés- megbüntetné azt, aki a tör- t vény betűjét végül is betartot- 1 ta. De a törvény értékét nem a ; betűk, a törvény szelleme i szabja meg, szocialista társa­- daimunkban pedig az ember- 1 teienség semmiféle megnyil­vánulása nem egyeztethető 1 össze törvényeink szellemével.- Mint ahogy nem egyeztethető 1 össze morális követelményeink t szellemével sem. Mégis... • Aki hanyagságból kárt okoz ■ a népgazdaságnak — nem bűnhődik túl szigorúan. Aki ■ hanyagságból, nemtörődömség­- bői lelki sérüléseket, kellemet­len órákat, szorongásokat okoz ■ embertársainak —, sehogy sem ■ bűnhődik. Legfeljebb — na­gyon silány elégtétel! — ami­kor ő lesz az ügyfél, vele is „elbánnak”. Turgenyev gyászoló férfi hő­sét egy légy döbbenti élete tragikumára. A ma emberét sok kis légy — azt sem mer­ném kijelenteni, hogy sok gyorsan pusztuló légy — sér­tegeti, bosszantja, tudva, vagy tudatlanul. lelki rokkanttá akarja tenni. Mert a „kis dolgok” .nem­csak-a mai „időjárást” szabják meg —, esetleg a holnapit, a holnaputánit is. És a követke­ző apróbb kellemetlenségek — egy megvalósult pesszimista távprognózist jelentenek. A kis dolgok, az apróságok csak az „ügyintéző” szemében bagatell ügyek. — Illetve az ügy nem intézők szemében. Azok számára, akik „elvise­lik” őket.: lényegesek. A bürokraták — miként a pszichiátria kimutatta — nem­csak a karika!urista ceruza­hegyére illő humoros fjgurács- kák — - hanem... de kár is kimondani, kár is. befejezni a mondatot, hiszen az egész írás ezért az egyetlen megbélyegző következtetésért született. Krajczár Imre “ — Gyöngyösön Károly, a megyei fiók vezetője. Körösi Géza, a gyöngyösi fiók vezetője részletesen ele­mezte az elmúlt év eredmé­nyeit és az idei feladatokat. Tervüket minden vonatkozás­ban túlteljesítették és elsőnek érték el a megyében a kiváló fiók címet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom