Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1363, április 28.. vasárnap NÉPÜJSAG 5 Társadalmi ösztöndíjasok HAZÁNKBAN tíz- és száz­ezer fiatal tanul közép- és fő­iskolákon, egyetemeken, akik ilyen vagy olyan formában kapcsolatba kerülnek a ter­melőmunkával, az élettel. A termelőüzemek, gazdaságok és az iskolák közötti kapcsolat erősödése jellemző viszo­nyainkra, amelyek nemcsak a politechnikai oktatás formájá­ban jelentkeznek, de mind jobban úgyis, hogy a gazdasá­gok, illetve termelőüzemek személyes kapcsolatot teremte­nek az általuk kiválasztott if- jakkal, őket tanulni küldik, hogy az iskola elvégzése után hozzájuk visszakerüljenek. Ezek az ifjak társadalmi ösz­töndíjat kapnak, viszont szer­ződést kötnek az illető gazda­sággal, üzemmel, és a jó maga­tartás, a szorgalmas tanulás mellett kötelezik magukat arra is, hogy tanulmányaik befeje­zése után öt esztendeig annál az üzemnél, gyárnál, vagy in­tézménynél dolgoznak, amely­től ösztöndíjukat kapták. Heves megyében 56 társa­dalmi ösztöndíjast tartanak nyilván, akik közül 16-nak a megyei tanács biztosít ösztön­díjat Az ösztöndíjak havi ösz- szege 400—500 forint. A megyei tanács éppen a pénteki ülésén hagyta jóvá 15 mezőgazdasági pályát választó és a különböző mezőgazdasági iskolákon, egye­temeken tanuló fiatal szerző­dését és biztosította számukra az ösztöndíj összegét. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után mindjobban előtérbe kerül a szakember-kérdés, illetve a mezőgazdasági szakember utánpótlás. Ahogyan a terme­lőszövetkezetek erősödnek," úgy emelkedik a társadalmi ösztön­díjasok száma is, azoké a fia­taloké, akiknek társadalnü ösz­töndíjukat a termelőszövetke­zet fizeti. Szombati András, aki jelenleg az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Tudo­mány Karán tanúi, szerződése értelmében a kompo'ii Üj Ba ­rázda Termelőszövetkezetbe kerüx májj, ha befejezte tanul­mányait. Szombati András kompolti születésű és édes­apja is itt, a termelőszövetke­zetben dolgozik. Vályi Ágnest tanulmányai­nak elvégzése után az egri Rá­kóczi Termelőszövetkezet vár­ja vissza, akinek havi 400 fo­rint ösztöndíjat biztosítanak. Ö, a gyöngyösi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum első éves tanulója. Kőházi István állatorvosnak készül, másodéves egyetemista és ha befejezte tanulmányait, a besenyőtelki Lenin Tsz:hez kerül majd állatorvosnak. A szövetkezettől 500 forint havi ösztöndíjat kap és jó tanulmá­nyi eredményének nemcsak édesapja — aki Egercsehiben bányász —, de a termelőszövet­kezet is örül. A napokban fel­kereste a megyei tanács sze­mélyzeti csoportját és közölte, hogy már a nyári gyakorlatát is a besenyőtelki Lenin Tsz- ben szeretné eltölteni, hogy így módja és alkalma legyen meg­ismerni alaposabban az embe­reket, a gazdaság állattenyész­tését. JELENLEG a megyei ta­nács személyzeti csoportja tartja nyilván az ösztöndíjat nyert tanulókat, itt foglalkoz­nak ezeknek a tanulóknak a problémáival is. Örömmel ér­tesültünk arról, hogy az 56 ösztöndíjas általában jól meg­állja a helyét, különösebb ma­gatartási vagy tanulmányi pa­nasz egyikük ellen sincs és va­lamennyien készülnek arra, hogy tanulmányaik befejezése után visszamenj Aiek abba a gazdaságba, vagy üzembe, ('.honnan továbbtanulásukhoz anyagi és erkölcsi támogatást is kaptak. Az egyetemek, a fő­iskolák és technikumok a vizs­gák, illetve kollokviumok után minden esetben írásban tájé­koztatják a megyei tanácsot, valamint az illetékeseket a fia­talok tanulmányi előmenetelé­ről. Ebben az esztendőben me­gyénkben már nyolc olyan fiatal lesz, aki tanulmányait befejezi és beáll a termelő­munkába. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ösztöndíjat nyert fiatalok általában jó kap­csolatot iparkodnak kialakíta­ni patronálójukkal és sokolda­lúan érdeklődnek az ottani életről, a gazdaság, vagy üzem helyzetéről. És hogy mennyire komolyan veszik ezek a fiata­lok a szerződésben vállalt kö­telezettségüket, azt az is mu­tatja, hogy eddig — noha a társadalmi ösztöndíj rendszere még nem tekint vissza hosszú múltra — egyetlen diáktól sem kellett megvonni a társadalmi ösztöndíjat. 1964-ben előreláthatóan Újabb 30 olyan fiatal kap majd megyénkben társadalmi ösz­töndíjat, akik különböző mező­gazdasági iskolákba mennek tanulni és tanulmányaik befe­jezése után mezőgazdasági üzemekben végeznek majd termelőmunkát. REMÉLJÜK, ezek a fiata­lok nemcsak az Iskolákban, de az életben, a munkában is be­csülettel helytállnak és méltók lesznek az előlegezett biza­lomra. Szalay István Ki a szabadba! Megerősített vonatok, kisegítő autóbuszok a hét végi kirándulóknak A turistáknak édes mindegy, hogy vad szél kavar-e hófel- leget vagy perzselő nap fa­kaszt verejtéket homlokukon, ők mennek, járják a hegyeket, felkeresik a turistaházakat, s pihenőjük alatt víg daluktól hangos a táj. De az egyszerű városi em­ber, aki nem éppen turista', csak vágyik a szabadba, az azért megvárja a jó időt. Most már itt van. Mármint a jó idő, s az elmúlt vasárnap is ezrek igyekeztek a zöld meghódítá­sára. Akkor sokan még csak igyekeztek volna, mert a MÁV, de a MÁVAUT sem ké­szült fel a hirtelen támadt forgalomra. Most más a helyzet. A put- noki vonalon már megerősített vonatok — két-két kocsival több indulásonként — szállít­ják Almárba, .Szarvaskőbe, Szilvásváradra a csoportosan és családosán indulókat. Tá­jékoztatásuk szerint, ha a nagy tömeg elszállítása még több kocsit igényel, akkor újabb gépet is állítanak be. Ez a szakasz nem oly egyszerű, hogy csak úgy rá lehessen kapcsolni a mozdonyra öt-hat kocsival többet. Nem bírja „tüdővel” a nehéz emelkedő­ket. A MÁVAUT-nál gyorsabb és rugalmasabb volt az intéz­kedés. Már az elmúlt hétfőn érkezett bejelentés a forgalom irányítóhoz, hogy például Sík- főkútra vasárnap alig lehetett kijutni, s azonnal kiadták az utasítást, hogy már húsz fő esetén indíthatják a kisegítő járatokat a forgalmisták. — A várható vasárnapi for­galomra felkészültünk — mondja Zéntai Elvtárs —, any- nyi kocsit tudunk biztosítani, amennyi igény lesz rá. Az üzletekben megjelent az ízletes turistaszalámi, turista­sajt, a legfinomabb konzervek garmada, vaj és hentesáru várja azokat, akik vasárnap egész napra átadják Eger vá­rosát az idegenforgalomnak. (á) Nagy a dilemmám: Idősödő férfi és. fiatal nő. Mi a kapcsolatuk,, hogyan szólítsam meg őket? Ha azt mondom a fér­finak, hogy a kedves lánya és közben a fele­sége, megsértem a fér­fit.. . Ha azt mondom a nő­nek, hogy kedves férje, mikor az apja, őt sér­tem meg, hogy már olyan idősnek látszik . . Ha azt mondom a fér­finak, hogy kedves fele­sége, pedig a lányáról van szó, ok nélkül di­csérem valakinek fiatat losságát, amikor nem is fiatalos . . . Ha azt mondom a nő­nek, hogy Kedves édes­apja, amikor pedig a férje, akkor azzal gya~ núsitom, hogy számítás­ból ment férjhez ... Mit mondjak? — Hm ... - izé ... szó­val az önök kapcsolata — makogom és mind­ketten elvörösödnek ... — ön tud róla? — kér­dik egyszerre. (-») Disszidálni akart. Barátai felcsillantották előtte a ha­mis reményt, hogy a „nagyvi­lágban” híres bunyós lehet, aki remek autókat tarthat, csak éppen át kell lépnie a ha­tárt. Téserfáról hozták vissza a határőrök Gyöngyösre. Ügy hitte, senki sem bocsátja meg botlását. Elveszettnek érezte magát. Tizenhat éves volt ak­kor Szalmási Imre, a MÁV Gyöngyösi Váltó és Kitérő- gyártó Üzemi Vállalat csök­kentett munkaidőben dolgozó ifjúmunkása. Akkor írtunk ró­la először, s most, két év múl­tán úgy ismerik őt, mint a gyár fogadott fiát. ★ — Mikor visszahoztak, azt gondoltam, rögtön kirúgnak, be sem akartam jönni a gyár­ba — idézi nehéz perceit két évvel előttről a nyugtalan sze­mű, fiatal munkás. Mégis maradt. Igaz, ez nem az ő érdeme, mert mig Szal­mási Imre tettének következ­ményeit latolgatta, a „háta mögött” összefogtak — mellet­te. Nádudvari István, az ak­kori KISZ-titkár például any- nyira ment optimizmusával, hogy azt állította:- — Imréből, idővel még jó KISZ-tag lehet. A többiek, a párt és szak- szervezet vezetői és munkahe­lyének főnöke, Gócza Zsig- mond osztályvezető, szerényebb célt vázolt Imrével kapcsolat­ban: legyen belőle jó munkás, becsületes ember. Két év pergett le azóta, hogy a tévútra siklott fiú fogadott gyermeke lett a váltógyámak, s most ismét együtt ülök vele, hogy megtudjuk: mennyiben igazolta az élet a gyáriak op­timizmusát, s milyen sikerrel formálták Szalmási Imre jel­Csehuslovák .szövetkezeti küldöttség Hatvanban Pénteken 40 tagú csehszlo­vák termelőszövetkezeti dele­gáció érkezett Hatvanba, a helybeli Lenin Termelőszövet­kezet vendégeként Szén erői. A szenei és a hatvani termelő- szövetkezet egy évvel ezelőtt vette fel a baráti kapcsolatot és ennek eredménye a mostani négynapos magyarországi, il­letőleg hatvani látogatás, A ba­ráti találkozás keretében a csehszlovák vendégek fogadá­sán a szövetkezet vezetőin kí­vül megjelent Dorkó József elvtárs, a »megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A csehszlovák barátaink megtekintették a Lenin Tsz üzemegységeit. A találkozó után Miklós Zel- man, a szenei szövetkezet el­nöke, a delegáció vezetője ba­ráti látogatásra hívta meg a hatvani Lenin Tsz tagjait. ___________________________I_____ Ta ktus... (loto: Gyurka) Kitünfei-fék földművesszövetkezetekef­a legjobb A MÉSZÖV igazgatósága nemrégiben megtárgyalta a földművesszövetkezetek elmúlt évi eredményeit, és az egysé­gek között folyó szocialista munkaversenyt. Az eredmé­nyek alapján úgy határozott, hogy megyénk földművesszö­vetkezetei közül a legjobbakat országos kitüntetésre terjeszti fel. A felterjesztett földműves­szövetkezetek közül „Kiváló földművesszövetkezét” címet és "a SZŐ VOSZ igazgatóságá­nak, valamint a KPVDSZ or­szágos elnökségének vándor­zászlaját, és az ezzel járó 2500 forint pénzjutalmat a gyön­gyöspatai földművesszövetke­zet kapta. Ugyancsak „Kiváló földművesszövetkezet" kitün­tetést és pénzjutalmat kapott az atkári földművesszövetke­zet is. Azokat a földművesszövet­kezeteket, amelyek országos dicséretet, vagy jutalmat nem kaptak, de eredményeik alap­ján a legjobbak közé tartoz­nak, a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei Bizott­sága dicséretben részesítette. A múlt évi eredményeik alapján a bélapátfalvi, a horti, az adácsi földművesszövetke­zetek és az egri méhészszövet­kezet kapott megyei dicséretet. A MÉSZÖV és a KPVDSZ értékelte a megyében működő takarékszövetkezetek munká­ját is. A betét- és részjegy­gyűjtés terén, valamint a köl- csönkihelyezésben elért leg­jobb takarékszövetkezeteket ugyancsak dicséretben része­sítették. A szocialista munka­versenyben végzett jó munká­juk jutalmául az abasári, gyöngyöspatai és pélyi taka­rékszövetkezetek kaptak dicsé­retet Ebben az évben harmadszor kerül kiadásra a „Megye Leg­jobb Szövetkezeti egysége” el­nevezésű oklevél és a vándor­zászló. 1960-ban a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyebizottsága versenyt hir­detett a megye földművesszö­vetkezeti egységei között. Az elmúlt években ez a verseny különösen jó eredményt ho­zott. A szövetkezeti egységek múlt évi eredményeinek érté­kelése alapján a megyei szer­vek úgy határoztak, hogy a hevesi konfekció boltot, a tar- naleleszi kisvendéglőt, cuk- rászdát, 3. számú italboltot és a gyöngyösi 2. számú felvásár­ló telepet az említett oklevél­lel és vándorzászlóval tünteti ki. Az egységek dolgozói között több mint 5500 forint jutalmat osztanak szét. Szabó Lajos DCaLáes fa oirgáei lemét a gyár társadalmi és tö­megszervezetei. Szűkszavúsága nem sokat változott első beszélgetésünk óta, bár mosolyogva, régi isme­rősként üdvözöl; rögtön újsá­golja: • l — Felvettek! — Hová? — A KISZ-be ... Meg abba a fiataloknak való mozgalom­ba. — ... az ifjúság a szocializ­musért ...? — Nem is engedi végigmondani, máris sorolja, mit is jelent ez a mozgalom számára. — Eljártunk a sástói üdülő­tábort építeni... Megszerettem az olvasást, különösen Jókai tetszik, meg az utazásokról szó­ló könyvek ... Együtt járunk moziba ... Táncolni... — A haverokkal? A kérdés elkomorítja. A ré­giekre gondol, akikkel együtt indult el a nagyvilágba. — A Dezső ... most szaba­dult ... amnesztiával! Betör­tek. Nem. érdekelnek azóta. Nem akarok velük tartani. A táncosokkal járok ... Olyan társaság ez! — s dicséri jópofa- ságukat, segítőkészségüket. — Gyáriak? — Azok. Május egyre készü­lünk, tánccal, meg a sereg­szemlére. — És a sport? A $agy lehe­tőség? — Nem bunyózok. Azóta a horgászattal is felhagytam. Most súlyt emelek ... Van ott­hon egy kocsikerék, azzal „ed- zünk” az unokaöcsémmel, meg a szőlőben segítek. De ... — De? Imre zárkózottá válik egy­szerre. Gócza Zsigmond szól a beszélgetésbe! — Otthon, sajnos, nincs megnyugtató helye Imrének. — ... mert az édesapám azt mondja: semmit sem dolgozunk anyámmal, — háborodik fel Imre, beteg édesanyját védve. — Tehetek én róla, hogy be­teg ... Hogy én is csak 500 fo­rintot keresek? — ötszázat? — Annyit. Mert még csak októberban leszek 18 éves. Nem dolgozhatok nyolc órát... ha kereshetnék rendesen. — Lett volna egy segédrak- tárosi állás, de még fiatal hoz­zá Imre. Bizalmi állás lett volna pedig — mondja büsz­keséggel a hangjában Gócza Zsigmond, mintegy bizonyítva, nem féltenék ilyen fontos he­lyen sem Imrét, akinek életút­ját annyi önzetlen, segítő ta­náccsal, jóakaratú szigorral igazította helyes irányba az utóbbi évek alatt. — Igazi szakma, rendes ke­reset —, ez volna a jó, igy summázza vágyait Imre, aki fölött, sajnos, már eljárt a „ta­nuló idő”, de mégis szeretne kőműves vagy esztergályos lenni, s mellette rendes fize­tést elérni. Mutatja izmos karját, bírná ő, már a nyolc órai munkát De mikor pillantásunkat érzi a tetovált karon, szinte restell- kedve húzza rá a kék lember- jackot, a fájdalmas tortúra maradandó nyomaira, a kék betűkkel égetett pálmákra, női nevekre. — Mi lett vele? — kérdezik kíváncsian az irodábar trécse- lő lányok a kézfejér. díszelgő Mari tetoválásra mutatva — Nem igazi. Csak enélkül nem vettek be senkit a galeri­ba, — ad kényelmetlen arccal választ a lemberjarck ujját húzogatva. Legjobb lenne ki* szedni az egészet. — Ki lehet? — kérdi aggód­va a gépiró Marika, kivel együtt táncol az üzemi kar­ban. — Nehezen. Azt mondják — kezd tétova magyarázatba Im­re, talán ha sokat dolgozik ve­le az ember... sokat koptatja a karját, elmúlik idővel. Szavaiból rendíthetetlen bi­zalom árad, hogy ilymódon tudja majd eltüntetni múltjá­nak régi jegyeit, amelyeket a húsba vágott tűvel rajzoltak karjára, s amelyek ma rnár büszkeség helyett a szégyen érzését tudják csak kelteni benne. És ez a bizalom megnyugta­tó érzést keltett a beszélgetés részt vevőiben, s remélhetőleg a gyári kollektívában is, akik Gócza Zsigmond bevált neve­lési elvei szerint e két év alatt hol a „kalácsot” mutatták Im­rének, s hasonló társainak, a jövő távlatait csillantva, hol pedig igazságos szigorral a „virgácsot” előszedve nevelték elhatározásuk szerint olyan emberré, akinél mindegyre ki- sebbedik annak a veszélye, hogy az egykori galeri bűnözői közé süllyedhet. Külön peda­gógiai tanulmány lenne azok­nak a nevelési módszereknek, ügyes fogásoknak a leírása, amellyel e fiút, a gyár foga­dott fiát olyan emberré for­málták, akit ma nyugodt lelki­ismerettel ajánlhattak bizalmi beosztásba. Ennek ismertetésé­re egész kötetek kellenének, így csak a tényt rögzítjük: egy fiatalember a társadalom se­gítségével meglelte életének becsületesen- járható útját... Kovács Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom