Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

Éljen a népek barátságai Egy ügy — négy pártfegyelmi — sok tanulság| rási pártbizottság osztályveze­tője: — Külöp-külön, minden hi­bájuk ellenére jóképességű, dolgozni tudó és akaró elvtár­sak. Ügy gondoltuk, ha van erejük, becsületük hozza, te­gyék ők rendbe ott dolgaikat. A pártbizottság Bodó Antalt szigorú megrovásban, Juhász Miklóst megrovásban, Végh Ferencet és Nagy Lajost dor­gálásban részesítette... Most rajtuk múlik, hogy okultak-e, vagy sem, tudnak, akarnak-e dolgozni, vagy sem... Nos, amikor Rózsaszentmár- tonban jártam, mind a két elvtárs arról beszélt, hogy tud­nak is, akarnak is dolgozni. Egyetértettek azzal az intéz­kedéssel, hogy külön szövet­kezeti és külön községi párt- szervezet alakult, amely a ma­ga területén hatékonyabban tud dologzni, segíteni a ter­melőszövetkezet, a község problémáiban. Az ügy tehát lezárult volna, ha.­Ha magukban valóban le­zárták volna. Az volt az érzé­sem, hogy mind a ketten, Ju­hász Miklós és Bodó Antal is, akar dolgozni, hogy a helyi pártszervezetek, a csúcsveze­tőség, segít, hogy tudjanak is. De még most sem győződött meg egyikük sem arról, hogy az eltelt egy esztendő falut megosztó politikájáért együt­tesen és külön-külön is felelő­sek. Mind a két elvtárs, alig titkolt fenntartással fogadta azt a pártbüntetést, amit ő, de fenntartás nélkül fogadta azt, amit a másik kapott. A fel­sőbb pártszervek döntésének ilyen „megosztott” helyeslése, ha emberileg magyarázható is* dea további és valóban ered­ményes munkához még nem; elegendő. i Tudom, nem könnyű, .ha, nem is baráti, de legalább emberi jobbot nyújtani a má-! síknak. Nem könnyű saját vélt; és igaz sérelmeiket félretenni, a közös ügyért, az egész falu­ért, többezer emberért* Külö-' nősen nem, ha akadnak — és, ilyenek mindig akadnak — fa-, lubeliek, akik gúnyos fintorral' szemlélik a „fene nagy ba­rátságot”. De mégis az egyet-, len becsületes, emberi és kom­munista magatartás, ha nem a' fintorgók mércéjéhez, nem a< kapott és adott sérelmekhez,S A tavasz egy kicsit már nyár is. Aki nem hiszi, menjen hanem a falu, a közösség? el az egri strandra. Az első napozók már megtalálhatók, .csak ügyéhez mérik munkájukat,? hozzájuk kell társulni. magatartásukat. Két ember, ? ha megvan hozzá tehetsége,| lehetősége, ha segíti őket a kö-5 zösség, a kommunisták több< mint félszázas kis hadserege,S nagyszerű dolgokat tnd vég-t hezvinni. Ugyanez a két em-S bér, legyen bármilyen tehet-? séges, egymással szemben, \ magárahagyatottan értéktelen-? né válik nemcsak a közösség,? de saját maga számára is. ? A rózsaszentmártoni ügy M-> vatalos része lezárult, most? arra van szükség, hogy a min-? dennapi közös, alkotó munka? tüzében végleg leolvadjon av jég a szívekről* megenyhülje- í nek a gondolatok és emberi,? kommunista összefogás iga-^ zolja: valóban becsületes, ér-? tékes, a hibáikat belátó, a? botlással leszámolni akaró\ kommunista vezetők dolgoz-? nak ebben a nagy múltú bá-< nyászközségben. > Mikor indul az autóbusz? Hová lehet a környékben ki­És ez lesz a legjobb péTda, a\ rándulni? A mátrafüredi autóbusz váróterem falán elhelye- legnagyobb tanulság. ^ < ze£t menetrend előtt az érdeklődők sokasága áXL Reméljük, fifWbí GÉza-A tqgf« bemérte tél tttán szép és tantá^Kgárkövetkezik. Ut és cél , Szocialista brigádvexetők tanácsa alakult a Mátravidéki Erőműben Négy éve lesz lassan, hogy a Mátravidéki Erőműben meg­alakultak az első szocialista brigádok. A távolság azóta le­gendák ködébe mosta a kez­deteket. Akkor sokan nevettek a brigádokon, mások ajkukat biggyesztették és legyintettek: „mit akarnak!? Ez is csak rossz divat... majd szétszaladnak, befulladnak...” És mi történt? Egyetlen jóslat sem vált be ? Az új, nemes szándékokat, természetes vágyakat megfo­galmazó és egyesítő mozgalom gyökeret eresztett. S ma egyre inkább terebélyesedik. Olyasmi történt itt, mint a föld alatti és a külfejtési bá­nyászok problémájának eseté­ben ... Támadták, szidták, ká­romolták és gúnyolták a kül­színi üzemet, azokat, akik ott dolgoztak. „Legalább nektek is lesz halastavatok, ahol pecázni lehet!” — mondták az ecsé- dieknek. Aztán fordult a koc­ka. A külszíni bányában több mint 100 forinttal olcsóbban termelik a szén tonnáját. A föld alatti bányászok láthat­ták, mennyivel könnyebb dol­guk van társaiknak az „égre- nyíló” bányában, s hogy a ke­reset sem megvetendő. Elsze­gődtek többen. S éppen azok váltak legharciasabb védelme­zőivé a korszerű bányászkodás- nak, akik tamáskodtak, fölé­nyesen tréfálkoztak. A Mátravidéki Erőmű szo­cialista brigádjaiban is együtt dolgoznak most azok, akik a rosszízű vicceken bosszankod­tak, s azok, akik a vicceket gyártották. Mindenki sajátjá­nak, magáénak érzi a brigádot. Új vonások teljesednek Az évek során az „első fecs­kék” megszaporodtak. Mind több emberben érlelődött meg a családiasság gondolata, az ott­hon légkörének „betelepítése” a gyárba. A munka egyhangú­ságában, megszokott verklijé­ben újabb és újabb friss áram­latok plántálódtak. S ott, ahol a gépek körül, a kapcsolótáb­lák mellett, vagy a munkapa­doknál korábban gyakori ven­dégek voltak a magasfeszültsé­gű indulatok* a megnemér­tés ideges vibrációi — ma a kö­zösséghez, a munkához, a tár­sadalomhoz való viszony új vonásai születnek és teljesed­nek. Az otthon, a család sok­fajta öröme-gondja gyári be­lépőt kapott, s most már a bri­gádproblémák sem maradnak benn az öltözőszekrényekben. A szocialista brigádok egész mai társadalmi valóságunk emberi arculatát veszik ma­gukra, s mintázzák még éle­sebbre. — A brigádok száma ötven­kettőre nőtt — mondja Molnár Gyula ügyeletes mérnök, a szakszervezeti bizottság terme­lési felelőse — több a gond és a törődés is, hiszen a népes kö­zösségekben 963 fő tömörül. Egy ember ma már képtelen megbirkózni azokkal a felada­tokkal, amelyeket a kiterjedt mozgalom irányítása, összefo­gása jelent. Ezért hívtuk életre a szocialista brigádok vezetői­nek tanácsát. Kilences tanács „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni!” — e jelszó­ból következő feladatok telje­sítésének ellenőrzésére szer­veztek 9 tagú tanácsot. A há­rom csoportból álló tanács koordinációs tevékenységet lát el. Gazdasági, műszaki felada­tokat adnak, kézben tartják a társadalmi munkával, az okta- tással-tanulással kapcsolatos tennivalókat, s biztosítják a verseny szélesebb nyilvánossá­gát. Mindenekelőtt: a brigádok és a gyár céljai kettéhasadásá- nak megszüntetésén kell mun- kálkodniok; a lehetőségek és eszközök egész arzenálját kell mozgósítani a brigádok, s a gyár legközvetlenebb feladatai, a brigád-munka és a terv har­móniájának megteremtésére. A szocialista brigád-mozga­lom már kinőtte magát a spon­taneitás bölcsőjéből. Tudato­sabban, sőt, céltudatosabban kell haladni azon az úton, amely a szocialista emberré válás jövőjét és távlatait hoz­za közelebb. A Mátravidéki Erőmű hasznos kezdeményezé­se épp e céltudatos törekvés szükségéből fakadt. Pataky Dezső Közvetlen telefonösszeköttetés az Egyesült Izzó és Gyöngyös között Az Egyesült Izzó és a gyön­gyösi gyár között közvetlen távolsági telefonösszeköttetést létesítettek. Az egyetlen vona­lat az izzó diszpécser központ­ja „tartja kézbein”, kapcsolja az előre bejelentett beszélgeté­seket, szigorúan három percig. (MTI) Helyreigazítás Lapunk tegnapi számának első oldalán tévesen arról tu­dósítottuk olvasóinkat, hogy ülést tartott a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Szombaton nem a végrehajtó bizottság, hanem a Heves me­gyei Tanács tartott ülést, ame ­lyen részt vett és felszólalt Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke is. Az AKÖV kitüntetése Tegnap etste az egri Helyőr­ségi Klub dísztermében adták át a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját az egri 4-es számú Autóközleke­dési Vállalatnak. Az ünnepségen Földvári László elvtárs, a közlekedési és postaügyi miniszter első he­lyettese, Lendér Jenő, az Autó- közlekedési Vállalat vezérigaz­gatója, Kaszás Béla, a KPDSZ országos titkára, valamint Zi- mándi Mátyás, az MSZMP he­ves megyei bizottságának osz­tályvezetője is megjelent. Borsányi Lajos, a vállalat igazgatójának ünnepi beszéde után mintegy' 150 dolgozó ka­pott „kiváló dolgozó” kitünte­tést és 12 szocialista brigád­oklevelet Hárman: Borsányi Lajos igazgató, Fekete Ferenc gépkocsivezető és Deák Sándor szerelő kormánykitüntetésben részesültek. Gömöri Marika Romániába megy... Fekete, rövid hajú, „Izormos” szemű kis­lány. Kissé zavar­ban van, bár ezt hő­siesen igyekszik lep­lezni. Hetedik osztá­lyos, „bés”. Az egri Tanárképző Főiskola II. számú Gyakorló Általános Iskolájában tanúk Romániába ké­szül, az augusztusi nemzetközi úttörőtá­borba! — Egy hete tudtam meg, hogy engem is visznek... nagyon örültem, már csak azért is, mert még soha nem voltam tá­borban, s most egy­szerre kettő is: az egri városi úttörőtá­borba is megyek (Lil­lafüred mellett lesz), és a tengerpartra .,. — A városból csak te utazol Romániá­ba? — Igen, a megyéből pedig velem együtt öten megyünk... Szü­leim in nagyon örül­nek! — Ott sok idegen­nyelvű úttörő lesz. Hogy fogsz velük be­szélgetni? — Az utcánkban lakik egy család, Ro­mániából jöttek, ők tanitgatnak most... Aztán németül is ta­nultam egy évig, most felfrissítem, és az iskolában oroszul. Szeretnék sok pajtás­sal megismerkedni, hogy itthon el tud­jam meséim az őr­sömnek, mindenkinek az élményeimet. Ha megérkeztem, első dolgom lesz, hogy irok haza. Gömöri Marika jó úttörő munkájáért és szép tanulmányi elő­meneteléért kapta ezt a kitüntetést. Két hét a Fekete-tenger part­ján! Az útlevél-kérő lap már elment, csak az idő halad olyan lassan!... K. G. NAPSÜTÉSES VASÁRNAP (Képes riport folytatása az első oldalról) Mindenki örül a tavasznak, különösen a gyerekek. Száll a labda, víg gyérmekkacajtól hangosak a játszóterek. számos olyan ügyben, amely a községi tanácsra tartozott vol­na. Nemcsak élt, de vissza is élt azzal a ténnyel, hogy őt jól ismerik a községben, a tanács­elnök pedig új ember Rózsa- szén tapártonban. Kétségtelen tény az is, hogy a gyenge ter­melőszövetkezet talpraállításá- ban némelykor meglehetősen önhatalmúlag járt el, intézke­dései nem mindenkor váltot­ták ki a tagság egyetértését. Bodó Antal tanácselnök elő­ször jó szóval próbálta figyel­meztetni Juhászt, hogy mi a különbség a szövetkezeti el­nök és a tanácselnök szerepe között egy község életében, az­tán a jó szót sértődés, talán pozícióféltés is felváltotta, s a szövetkezetben előforduló hi­bák kitűnő alkalmat nyújtot­tak a „törlesztésre”, mende­mondákra, meg nem vizsgált tényekre alapozott feljelenté­sek indultak a szövetkezeti el­nök ellen, Juhász Miklós erre most már nyíltan hátat fordí­tott a tanácsnak, intézkedett a saját feje után, s még a jó ta­nácsot sem hallgatta meg ... Végh Ferenc párttitkár és Nagy Lajos pártvezetőségi tag ahelyett, hogy már a kezdet kezdetén határozottan fellé­pett volna a falu közvélemé­nyét megosztó személyeskedés ellen, hol ennek, hol annak adott igazat —, a pártszerve­zet a következetes és elvi harc. meggyőzés helyett a személyi bosszú, a szubjektív megítélé­sek játékszere lett A járási pártbizottság, s a felsőbb me gyei szervek vizsgálatot foly­tattak ebben az ügyben és megtették a kellő intézkedése két Szabó Serene a hatvani )&■ Juhász Miklós szövetkezeti Hnök: — Dolgozni kell és dolgozni fogunk. Most ez a döntő... Bodó Antal tanácselnök: — Rajtam, a tanácson nem fog múlni... tíanesz János, a csúcsveze­tő ség titkára: — Minden segítséget meg­adunk, hogy jól, eredménye Sen és közös erővel dolgozza­nak a falu vezetői. Nem a múlt a döntő most, hanem a jövő... A szarkasztikus tömörségű mondatok biztatóak és re ménykeltőek, s egyben igazol­ják, hogy az illetékes párt­iszervek helyesen mérlegeltek a rózsaszentmártoni vezetők ügyében, akik hosszú időn ke resztül intrikákban, vádaske dósokban őrölték fel saját és községük erejét. Az ügy lezá­rult, minek tehát akkor erről írni? Ez a kérdés elhangzott a hatvani járási pártbizottságon, de Rózsaszentmártonban is... — Csak feleslegesen felszag­gatja a sebeket — körülbelül így fogalmazták meg a „feles­legesség” indokát. A valóság azonban korántsem ilyen egy­szerű, s ha néha talán felsaj- dulnak az adott és kapott se­bek, mégis kell írni erről az ügyről, vagyhogy inkább kel l: a tanulságról. Ne bocsátkoz­zunk most túlságos részlete­zésbe, néhány tényt csak a helyzet világosabb megismeré­séhez ... Juhász Miklós, a rózsaszent­mártoni szövetkezet elnöke, volt tanácselnök, benszülöt.t ró­zsái lakos, jószándékkal ugyan — legalábbis kezdetben két­ségtelenül — nemcsak meg­hallgatta, de intézkedett is

Next

/
Oldalképek
Tartalom