Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-13 / 60. szám

T9§3, Március 13., síerda NÉPÚJSÁG S HÁLOM SS MUNKA Együttes ülést tartott a Ma gyár Szocialista Munkáspár Központi Bizottsága, Központ Revíziós Bizottsága és a Köz ponti Ellenőrző Bizottság, fi párt három felső szervének ta­nácskozásáról közleményt ad tak ki, első oldalon közölte ez a Népszabadság vasárnapi szá­ma. Százezreik olvasták, párt­tagok és pártonkivüliek. Bizonyára akadtak sokan akiknek jólesett a bizalom hogy az ország lakosságával tehát személy szerint önnel, velem, a bervai munkással, a rózsád bányásszal és a kőrnlői termelőszövetkezeti paraszttal tudattáik, hogy miről tanácsko­zott a párt három központi szervének együttes ülése. De a bizalomról szól a közlemény első pontja is: „A Központi'Bi- zot-tság köszönetét mond a magyar népnek a bizalomért, amit a Népfront jelöltjeinek megválasztásával kifejezett” A köszönet és a bizalom kife­jezésre juttatása tehát nem udvariassági szólam és nem politikai f' "’ás, hanem a nép és a párt kapcsolatának szi­lárd alapja, további munkánk és nagyszerű céljaink záloga. A választások előkészítése, a több ezer felszólalás, tanács és javaslat de leginkább a vá­lasztások eredménye bizonyít­ja, hogy a lakosság bízik ve­zetőiben, helyesli és egysége­sein támogatja a párt. politiká­ját. De a párt is bízik a nép­ben, szavaknál és igent mondó voksoknál is többet kér tő­lünk, becsületes, kitartó mun­kát kíván. Hogyan fejezte ki ezt az együttes ülés határoza­ta? A választások után figyel­münket a mindennapi felada­tok megoldására kell irányí­tanunk. Ugyanolyan egység­ben, összeforrottságban, mint az a választásokon is megnyil­vánult, dolgozzunk teljes erő­vel országépftő terveink meg­valósításain — hangoztatja a közlemény. Mi más ez, mint tömör program, felhívás a párt politikájának gyakorlati meg­valósítására. Ez a program tar­talmazza a szocializmus teljes felépítését, és feltételezi a szo­cialista nemzeti egység megva­lósítását, de megjelöli a köz­vetlen feladatainkat is. ösztö­nöz és biztat. Fogjunk össze, ne „holnap”, hanem ma, most rögtön. Nemcsak a párttago­kat, hanem minden becsületes dolgozót hív. összpontosítsuk erőinket, hogy a hosszan tar­tó, makacs tél által okozott el­maradást és súlyos károkat az év hátra levő időszakában be­hozzuk. Most folynak a felmérések, de máris milliókkal jelezhet­takarékszövetkezetek eredményeiből Az elmúlt esztendőben meg­erősödtek, jelentősen fejlőd­tek- megyénkben a falusi ön­segélyező takarékszövetkeze­tek, növekedett falun a taka­rékszövetkezeti mozgalom tá­bora. Mindezt beszédes számok bizonyítják. Csupán az 1962-es évben öt­ezren váltottak takarékbetét­könyvet, s így ló ezerre szapo­rodott a takarékszövetkezeti tagok tszáma. (Ahol takarék- szövetkezet működik, minden harmadik családra jut egy-egy betétkönyv). Egyre nagyobb a bizalom, s ma már 35 millió forintra emelkedett a betétek összege. A nagyarányú fejlődésről tanúskodik az is, hogy a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályának közreműködésével három községben takarékszö­vetkezet és négy községben ki- rendeltség kezdte meg műkö­dését. A táncolda egyik arra rendelt sarká­ban, összebújva, mini két tuba madár, egy férfi és egy nő. A nő. mint első számú tu­bamadár, belebúg a férfi fülébe imigyen: — Edesapucikája anyukájának... Nézem a nőt, s né­zem a férfit.. . Hm... Hm... Ha jól látom, az édesapuclka anyu­kájában az anyuka az stimmel. De az édes- apucíka még akkor se lehetne ' apukám anyukájának, ha fél évszázaddal ezelőtt jegyezték volna be az anyakönyvbe. Meri az édesapuclka lehet édesfiacskája anyu­kájának, de anyuká­nak. semmiképpen sem lehet édesapuci- kája ez az ifjonc, aki öntudatos megadás­sal tűri a ráncos gü­gyögést, ... Nem értem az egé­szet! Aztán jön a pincér, és apucika édesanyu- ctkája fizet. Nem apúcika, anyucika. Most már értem ■’■z egészet: a pénz le­het, hogy nem bol­dogít, de úgy látszik: fiatalít... istenem, de korán megöreg­szem! (—6) WaTTANJG Köszönet a honvédeknek — Nagyszerű kezdeményezés Elkésett nőnapi tudósítás Nem lehetne udvariasabban? — Vasárnapi számukban kö­zölték, hogyan harcoltak egy emberként Hatvanban az ár­víz ellen. Ehhez szeretnék né­hány szót fűzni. A napokban Pétervásárán is baj volt. Az Árpád utcában, ahol én is la­IGAZI ÉRTEKEZLET Az igazi értekez­let, amelyen a Gomb- likasztó Vállalat éves munkáját tár­ták nyíltan és őszin­tén, kertelés és ha­bozás, megalkuvás és tántorgás nélkül a likasztók elé, reggel 9 óra 30 perckor kez­dődött, az elnöki megnyitó után. A program gyorsan és szélesen hömpölygött, a beszámolók fel­ölelték a vállalat egész tevékenységét, mert... Beszámolót tartott az igazgató, hogyan és mit igazgatott. ... eszámolót tar­tott a h. igazgató, ho­gyan és mit helyet­tes igazgatott... ... számolót tartott a szakszervezet a szervezet * tevékeny­ségéről ... ... ámolót tartott a KISZ, az ifjúság problémáiról. ... mólót tartott a nőbizottság, a nők egyen j ogúságáért folytatott helyenkénti eredményes munká­járól ... ... ölöt tartott a he­lyi sportkör vezető­sége, miért esett ki a focicsapat az utcák bajnokságából.,. ... lót tartott az óvodai felelős az óvo­dások politikai neve­léséhek revizionista vonásairól... ... ót tartott a bér-, a munkaügyi, az üdü­lési felelős... ... t tartott a nyug­díjasok és a majdan nyugdíjba mahők bi­zottságának megbí­zottja ... ... tartott a járási, a megyei, a közpon­ti szerv kiküldötte... ... ártott minden szervezet minden szintű ide akkreditált képviselője... Más aztán igazán senki. Amikor rövid _ 17 órás értekezés után a részvevők felocsúd­tak álmukból, ájulá­sukból, s amikor Gor­don szaktárs közben visszajött a moziból, Fáni szaktárs Csö­mörről, a nagynénié­től, az elnök megelé­gedetten foglalta ösz- sze: sokat tettek ezen az értekezleten a gomblikasztás megja­vítására ... Ezúton kell beje­lentenem tiltakozáso­mat! A szocializmus építésének mai sza­kaszában 17 órás ér­tekezlet smafu, csak a problémák elkené- sére és nem kitár­gyalására alkalmas. Előre szaktársak, elvtársak, nőtársak, a 24 órás értekezletért! Hogy 25 órás jobb lenne? Helyte­len, elvtársam. A hosszú értekezlet az smafu, az csak a problémák elkenésé- re és nem kitárgyalá­sára alkalmas! (egri) kom, félméteres vízben álltak a házak. Szóltunk a tanácstit­kár elvtársnak, azonban senki nem jött a segítségünkre. Vé­gül a honvédség segített a ba­junkon. Munkához láttak, s néhány óra leforgása alatt le­eresztették a vizet, járhatóvá tették az utat. Az utca lakói­nak nevében szeretném meg­köszönni a honvédek áldoza­tos munkáját, amellyel a baj­bajutottakon segítettek. (Kár­páti Istvánná, Pétervására.) ★ ... A tanács kezdeményezé­sére cigánygyűlést tartottunk a nagytanácsteremben. A gyű­lésen a község vezetői a Ka- názsvár utca lakóival folytat­tak igen hasznos beszélgetést. Elsősorban az egészségesebb életkörülmények, a tisztaság, a higiénia került szóba. De be­szélgettünk arról is, milyen fontos, hogy állandó munkát kapjanak, hogy maguk is se­gítsenek a részegesek, a vere­kedést kezdeményezők neve­lésében. Elhatároztuk, hogy minden hónap második vasárnapján hasonló megbeszéléseket tar­tunk, amelyek során az érde­keltekkel, magukkal a cigány lakosokkal vitatjuk meg az ok­tatási, egészségvédelmi prob­lémákat. (Panyík Sándor, Mái- raderecske.) ★ ... Szombaton este tartot­tuk meg községünkben a nem­zetközi nőnapi gyűlést. Ünnep­lőbe öltözött asszonyok, lá­nyok siettek az iskolába, a gyűlés színhelyére. Az ünnepi beszédet Nagy János, községi párttitkár tartotta. Köszöntöt­te az asszonyokat Molnár San* domé is. A gyűlés után a nő­tanács tagjai szendviccsel és borral kínálták meg a rész­vevőket. Az asszonyok ezen a napon igazán érezhették, hogy őket ünnepük. (Szabó Mária, Andormktálya.) ★ ... A gyöngyösi KERAVILL- üzietben akadt vásárolni va­lóm a napokban. Ott álldo­gáltam többedmagammai, amíg a bolt három fiatal dol­gozója — elnézve, hogy idő­sebb kollégáik egyszerre több vevővel is kénytelenek foglal­kozni — nyugodtan beszélget­tek. Mikor a közelükbe kerül­tem, kértem — s kérésem vá­lasz nélkül hagyták. Aztán új­ra sürgettem a kiszolgálást, siettem, hiszen műszak után nekem is jólesett volna gyor­san hazaérni, — azonban a kért dolog helyett csak udva­riatlan választ kaptam. Jó lenne, ha a bolt fiatal dolgozói példát vennének az idősebbektől, vagy átmenné­nek egy kis tapasztalatcserére a szomszédos motorszaküzlet- be, ahol olyan kedvesen, fi­gyelmesen szolgálják ki a ve­vőket. (Nagy Béla, Gyöngyös.) 4 gyerekek védelmében A megyeszékhelyen keresz­tülfolyó, erősen megdűzzadt Eger patak melletti I. számú iskola tanulóinak védelmét szervezte meg tegnap Gerzo- vics József testnevelő tanár, Városi tanácstag és Borús Viola tanárnő. Az iskolából kijövő gyerekeket felnőttek kísérik ki a kiöntéssel fenyegető Eger patak által veszélyeztetett kör­zetből. A tanároknak az iskola idősebb úttörői is segítenek a kicsinyek megvédésében. A szülők nyugodtan enged­hetik el az iskolába gyerme­keiket, a tanárok és az úttörök megóvják a legifjabbakat. * szerencsétlenségtől jük az ipar termelési kieséseit. ■ A tél szeszélye miatt jelentős áruszállításokkal maradt adós a közlekedés és ki győzné csak felsorolni is az elmaradt, vagy megkésett mezőgazdasági munkákat? Nagy erőfeszítések­re van szükség gyárakban és falvakban, építkezéseken és bányákban, hogy visszaszerez­zük, amit elvett tőlünk a tél. Még mindig támad a tél, zajló jéggel, alattomos, szeny- nyes árral. De a lakosság vé­dekezik, végig a Zagyva és a Tama mentén. Árkolnak, ho­mokzsákokat cipelnek és szi­vattyúzzák a vizet. A közös­ségi összefogás és az emberi helytállás nagyszerű példáit láthatjuk. Saját magukban és az összefogás erejében bíznak most a bajba jutott vidék la­kói. A szárazsággal küzdöttek a nyáron, most meg a pusztító vízzel. Akikor is helytálltak és bizakodnak most is. Jó, de mi lesz aztán? Lé­pést tudunk majd tartani, bír­juk a tőkések versenyét? Bír­juk és győznünk kell, mert nem vagyunk egyedül. A ter­melőerők fejlesztésében, gaz­dasági feladataink megoldásá­ban hatalmas emelő a szocia­lista országok közötti gazdasá­gi együttműködés. Űjabb sza­kaszába lép a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa orszá­gainak gazdasági együttműkö­dése. A termelés szakosítása, a beruházások összehangolása, a sokoldalú külkereskedelmi kapcsolatok, a szociaüsta or­szágok közös vállalkozásai, valamint a rövidesen megala­kuló közös bank és az eddigi­nél sokkal szorosabb nemzet­közi együttműködés a gyor^ sabb fejlődés újabb távlatait biztosítja. A mi munkánk sokkal töbt és magasabbrendű, mint a na pi megélhetés biztosítása. Or szagot építő munkánk sikerei a szocialista brigádok és í szocialista üzem címért harco­lók példája bizonyítja, hogy i bizalom és a munka egymás feltételezi, egyik a másiknál nemcsak feltétele, hanem élte­tő eleme. Elsősorban munká­jukkal szolgáltak rá a biza­lomra azok, akiket különbőz! vezető tisztségekre választót' most a lakosság. De ha a vá­lasztók bizalmát, bírja a kép­viselő, tanácstag és a párt­funkcionárius, akkor ereje és akarata megsokszorozódik eredményesebb lesz munkája És százezrekre rúg azok szá­ma, akik munkájukkal szolgál­tak rá vezetőik, a párt és a? egész társadalom bizalmára megbecsülésére. A pártonkívü- liek vezető beosztása, kispol­gárok gyermekeinek egyetemi felvétele, kiváló dolgozó kitün­tetések és Kossuth-díja.k jelzik a bizalom és a munka diada­lát. A bizalom és a munka nem­zetközi méretű kiterjesztését valósítjuk meg akkor, midőn a most megjelent -közlemény nyomán határozottabb lépése­ket teszünk a gazdasági autar- kiára való törekvés maradvá­nyainak felszámolására. A munka diadalában bízunk, amikor a fegyveres harc he­lyett a békés egymás mellett élést és a gazdasági harc je­lentőségét hirdetjük a két vi­lágrendszer párviadalában. A békés termelőmunka fontossá­gát hirdetjük, mert hisszük, hogy ez hozza meg eszméink győzelmét és a világ békéjét. Dr. Fazekas László (A Béke-világtanács minden esztendőben felhívást tesz közzé az emberi kultúra ki­emelkedő alakjai emlékének megünneplésére. Azok kö­zött, akikről az 1963-as esz­tendőben világszerte megem­lékeznek, magyar tudós neve Is szerepel: Korányi Frigyes, a fél évszázaddal ezelőtt el­hunyt, a határokon túl is ne­vezetessé vált tüdőgyógyász professzoré. A Korányl-év al­kalmából közöljük a fenti címmel készülő Korányi élet­raj zregény befejező részét.) A diák még mindig a nagybeteg felé fordult. Indulna kifelé, csalt az ajtót ne kellene majd betennie. Többször elmondta már magá­ban a jóéjszakát, de hang nem tört ki belőle. Meghalnak az orvosok is, időnként úgy tűnik, különös buzgalommal suhint a halál soraik közé — gondolkodott el a diák. — Minden orvosok leg- derekabbjának mégsem lenne szabad odahagynia katedráját, nem szabadna végképpen el­mennie. Legendák keringenek a professzor előadásairól, ő maga már nem hallgathatta őt, de a professzor fia, a Sán­dor — most ó tanit — egyszer így vigasztalta hallgatóit: „Va­lamennyien Korányi Frigyes tanítványai vagyunk." Ügy le­het — fűzte tovább a diók a gondolatot —, minden orvos e hazaban ezentúl mindenkoron. i Jó éjszakát! Megborzongott, ^laga sem tudta, valóban kö­szönt-e, vagy csak úgy gondol­ja. Bálint tanársegéd úr húzta be a távozó után a nyitva ma­radt ajtót. A tanársegéd tett-vett óz ágy körül. A professzor, aki a diák látogatása idején mindvégig aludt — nem szabad senkit sem elküldeni, tanársegéd úr! :—, most alig láthatóan meg­mozdult a takaró alatt. Arca aránylag nyugodt volt, csak aj­kai nyíltak fel, hogy száját rászorítsa a levegő apadó for­rására. Légszomj! A tanár­segéd gyengéden Korányi feje alá polcolta a párnákat. — Jó... Sokkal jobb, tanár­segéd úr. — Kíván valamit, profesz- szor úr? — Semmit, köszönöm, sem­mit. , (Véhány pillanatig csend volt a szobában, majd a professzor fátyolos hangon egy szót ismételgetett: konzí­lium. Konzilium? Mivégre szüksé­geltetne? — tűnődött a tanár­segéd. A professzor jól tudja: rardiaüs insuíficientia .;... szív­izomelégtelenség. A diagnózis pontos. A vég. a jelenlegi ál­lapotban, kétségtelen. — A kamíorinjckcíöt,. i hány órakor kaptam? — zihált a beteg. — Fél ötkor. — Most pontosan öt, tehát féi órája. A professzor igyekezett fel­ülni. A tanársegéd támogatta. — Ez alatt a fél óra alatt rettenetes dolog történt a ha­zában: meghalt egy ember, a tbc áldozataként — a profesz- szor kínlódva, de határozottan beszélt. — A statisztika mu­tatja: minden fél órában meg­hal egy ember tbc-ben Ma­gyarországon. Rettenetes! — Igen, rettenetes — vála­szolta a tanársegéd —, de ha elgondoljuk, óriási fejlődés! Néhány évtizede még zabolát­lanul pusztított a kór, feltar­tóztathatatlanul szedte áldoza­tait. A világ elborzadva emlé­kezik Lipcsére, Waterloora, Magentára és Solferinóra, pe­dig a történelem legnagyobb csatáiban kevesebben haltak meg, mint a tüdőkór következ­tében, békeidőben, akkor... — Akkor — küszködött to­vább a szavakkal a beteg — az emberiség tehetetlen volt a kórral szemben, de ma tudjuk, mit kell tenni. A tudatlanság: felelőtlenség; de a tudás: fele­lősség! — Megtesszük, ami teük tő­lünk ... — Több, több tellene. Az elé­gedettség: könyörtelenség, a megtorpanás: bűn! Márpedig mi nem bűnözők vagyunk, ha­nem orvosok. Orvosi tanács­kozásra van szükség, — a pro­fesszor hangja most kissé erő­sebb lett. — Konzíliumot keli összehívni! — Most már ren­delkezett. — Jöjjön el minden­ki, aki akar és tud tenni a tü­dővész ellenébe. A szanató­rium, az egyesület vezetői, pro­fesszorai, orvosok. KonzíUum szükségeltetik — nem egy ... nem egyetlen beteg... százak, ezrek betegágya felett. Nem, nem engedhetjük, nem enged­hetik — ha én már ezen a kon­zíliumon részt nem vehetek —, hogy a tbc „magyar betegség” legyen. A professzort kimerítették ■1 az izgalmak, visszadőlt párnájára. Sokáig ismét csend honolt a szobában, mígnem a nagybeteg a tanársegédet szólította. — Segítsen rajtam. A tanársegéd nem tudta, mi­ben segíthetne. — Egy Petőfi verssel küsz­ködöm — mondotta Korányi, — Petőfi verssel? — csodál­kozott Bálint. — Még alig hogy játsszánk apáink térdén, s már mahol­nap ott alszunk nagyapáink mellett... „nem... nem foly­tathatom” ... nagyapáink mel­lett ..Talán ön tudja, tanár­segéd úr, kisegítene?... A tanársegéd lázasan kuta­tott emlékeiben: — „ ... Ott alszunk nagyapá­ink mellett”. „Csak annyi az élet,..” — „Csak annyi az élet” — zihált a professzor. A tanársegéd fogta a beteg pulzusát. A professzor kiáltani szeretett volna: tudom! Tudom a verset! ...„Csak annyi az élet, mint futó felhőnek árnya a folyón”... Mint... mint tük­rön a lehelet... A tanársegéd alig érezte a pulzust. Nem tudott uralkodni indulatain: — Mint tükrön a lehelet! Ennyi az egész? Hát csak eny- nyi volna? Az ember küszkö­dik... Vajon érdemes? A professzor kötelessé- ** gének érezte, hogy fe­leljen a tanítványnak: , — Vidéki orvos voltam, já­ratlan utakon, tengelyig érő sárban, mocsaras vidéken akárhányszor elakadtam, míg eljutottam egynémely bete­gemhez. Akkor és azóta! Sok., sok hálás szempár melege si­mogatott. Érdemes volt! Szép volt! KONZILiUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom