Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
Í9Ö3. március 1., péntek WtPÜJSAO s Ott, ahol abba sem Tulajdonképpen most kezdődik a munka és tulajdonképpen nem is kezdődik semmi új. Furcsa paradoxonnak hangzik ez: de így igaz. Tulajdonképpen, most, a választások után kerül sor a munkára, az „igen”-ek után a sorra alakuló községi tanácsokban, a közeljövőben összeülő ország- gyűlésben. De tulajdonképpen semmi új nem kezdődik Semmiféle szenzációs politikai fordulat, újszerű és meghökkentő gazdasági tervek nem várhatók. Mindaz, amit a most megválasztott tanácsok, az új országgyűlés végezni fog, ugyanaz, mint amit eddig is végzett az országgyűlés és végezlek a tanácsok. A párt politikája nyílt, világos és hosszú-hosszú távlatokra megszabott: a szocialista, majd a kommunista társadalmi rend felépítése, s ami ezzel jár, vagy ami ezt jelenti — a népjólét állandó emelése, a legteljesebb demokratizmus, népi, nemzeti egység, béke, függetlenség, a tudomány, a kultúra állandó virágoztalása. Ezt a politikát folytatja évek óta az MSZMP, ennek a szellemében dolgozik az állam- hatalom, ezt a politikát hagyta jóvá a kongresszus és ezt hagyták jóvá most a választók milliói is. Minek kellett hát. akkor a választás? Minek és mire kellett szavazni? Mi új van mégis a mostani munkában? A párt, a kormány a néptől kórt megerősítést további munkájához — megerősítést és bírálatot is. Mint ahogy a bírálat kifejezője volt, hogy 147 községi tanácstagot nem választottak meg. Mint ahogy a bírálat kifejezője volt, hogy a Hazafias Népfront egész sor volt tanácstagot nem is jelölt a választásokra. Hazánk mind erőteljesebb ütemben halad előre a szocializmus építésének útján, a két választás között lezajlott nagy történelmi átalakulás, a mezőgazdaság szocialista átalakulása döntő lépés volt ezen az úton. De még csak a szocializmus alapjait raktuk le. A szocializmus teljes felépítése lényegesen . nagyobb erőfeszítéseket követel az élet minden területén. Munkában is. Tudásban is. Politizálásban is. Mindenben. A mostani választásokon azok kerültek a nép vezető szerveibe, akiket alkalmasnak találtak arra, hogy biztos kézzel, szakértelemmel, demokratikus életünk viszonyai között képesek megoldani mindazokat a tennivalókat, amelyek egész népünk előtt állnak. S ha ebben van új. akkor feltétlenül az, hogy az utóbbi idők legdemokratikusabb választásán, nemeseik a párt, a kormány programjára szavaztak bizalmat, de a választók e programhoz azzal adták a legnagyobb segítséget, hogy soraikból a legjobbakat adták a végrehajtáshoz. Nemcsak jóváhagyás volt, nemcsak egyetértés. Az kevés lenne. Sőt: semmi. A program hagytuk 4 mindaddig holt betű. az eszme csak idea, amígt azt emberek meg nem valósítják, az ideát kézzelfogható valósággá nem változtatják. S népünk a jelölő gyűlésektől, végig a választásokig abban is tevékeny részt kért, hogy a párt, általa helyeselt politikájához, olyan embereket adjon, akik ezt a politikát képesek a gyakorlatba is átültetni. Igaz, nem nagy szám a községi tanácsok jelöltjei közül nem megválasztott 147... De ez egyúttal azt is jelenti, hogy már a jelölő gyűléseken igyekeztek a legjobbakat jelölni, hogy a népfront is alapos, körültekintő munkát végzett. Ám, a legfelső „revízión” 147 ember mégis kihullt. Ennyit nem tartott érdemesnek, vagy alkalmasnak körzete választó- polgára, hogy megfelelő módon képviselje őt a tanácsban ... Nagyfokú politikai érettségre és felelősségtudatra, megfontoltságra és a jövő iránti feltétlen bizalomra mutat ez a „bizalmatlanság”, amely min-, dennél jobban példázza közéletünk demokratizmusát. A tanácsok sorra alakulnak, a képviselők átvették mandátumaikat — a munka ott, de mégis magasabb szinten folytatódik, ahol lényegében abba sem hagytuk. A nép bizalmát érezve a felső vezetés és a felső vezetés bizalmát érezve, a nép, dolgozunk most serényen tovább, hogy szenzációktól mentes, de nagyszerű célokhoz vezető politikánkat mielőbb megvalósíthassuk. Gyurkó Géza A talajerózió problémáiról tanác§koztak Pétervásárán Szerdán egész napos tanácskozást rendeztek a talajerózió elleni védekezésről Pétervásá- rán. A tanácskozáson részt vettek a pétervásári járás termelőszövetkezeteinek elnökei, agronómusai, brigádvezetői, az egri járás északi területeinek tsz-küldőttei, valamint a két járás és az erdészet képviselői, is. A Heves megyei Tanács és a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának közös rendezésében megtartott tanácskozáson jelen voltak Bíró József, a megyei pártbizottság titkára, Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese, Klajsz Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa, Vajda László, a megyei tanács osztályvezetője, ár. Fekete Béla, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa, Zsoldos László, B Kertészeti és Szőlészeti Főiskola talajtani tanszékének munkatársa és Fülöp Gábor, a Gépkísérleti Állomás kutatója. Bíró József megnyitója után dr. Fekete Béla adjunktus tartott előadást A talajvédelem fontossága a mezőgazdasági termelés fokozásában címmel. Elmondotta, hogy országosan egy év alatt egymillió tonna istállótrágyának megfelelő mennyiségű tápanyagot pusztít el a víz és a szél a talajból, amely kétmilliárd forint kárt jelent a népgazdaságnak. Éppen ezért — különösen a hegyvidéki területeken — fokozott mértékben gátat kell szabni a természet romboló erejének. Az előadó ezután azokat a módszereket és eljárásokat ismertette, amelyeknek segítségével ezt a feladatot sikeresen lehet megoldani. Megyei és járási vonatkozásban első helyen említette a talajvédelmi intézkedési terv kidolgozását, amelynek komplex intézkedéseket kell tartalmaznia, ugyanakkor a feladatok közé sorolta a vízgyűjtő medencék határainak a megállapítását és a művelési ágak átalakításának a megoldását. Külön felhívta a figyelmet a földutak védelmére, a patakok karbantartására és a vízgazdálkodási és talaj- védelmi bizottságok létrehozására is. A második előadó Fülöp Gábor, a Gépkísérleti Állomás kutatója, aki Gépesítés és talajvédelem címmel tartott vitaindító előadást. Zsoldos László Nagyüzemi gyümölcstelepítés az eróziós területeken címmel tartott előadást a jelenlevők előtt. Cáfolta azt a helytelen nézetet, hogy a lejtőkre nem lehet gyümölcsöst telepíteni. Számtalan példával Igazolta állítását, és többfajta eljárást ismertetett, amelyeknek segítségével meg lehet oldani a hegyvidéki gyümölcsösök telepítésének problémáját. Előadásában szintvonal szerinti és a teraszolt telepítéssel foglalkozott sokáig. A vitaindító előadások után filmvetítés, majd vita következett. Bíró József, a megyei pártbizottság titkára felszólalásában a pétervásári járás eddig elért gazdasági eredményeivel foglalkozott. Elmondotta, hogy a legutóbbi 25 év alatt óriásit fejlődött ez a járás is a mező- gazdasági termelésben. Állítását több gazdasági mutató ismertetésével igazolta, majd azokat, a konkrét feladatokat ismertette, amelyeket mielőbb meg keil valósítani a talajvédelem érdekében. Hangsúlyozta a talajvédelmi bizottságok újjáalakítását. a gazdasági szakemberek fokozottabb bevonását ebbe a munkába, és a konkrét intézkedési tervek kidolgozását az erózió megfékezésére. Felszólalásának végén Bíró elvtárs a hegyvidéki szőlő- és gyümölcstelepítés problémáival foglalkozóit. Az itt tapasztalható országos •tervszcrütlen- ségre hívta fél a figyelmet. Példának említette meg, hogy Rendőrkutyák érkeztek Frankfurtból New Yorkba Hat német juhászkutya érke- kos felkutatáséban, aki már »tt repülőgépen Frankfurtból több mint egy éve terrorizálja New Yorkba, ahonnan tovább- ® vájms lakosságát. Egy berlini ........... ,, . . . __, detektívfelügyelő is Bostonban sz állítják őket a bostoni rend- tartózkodik, 5 tanitja meg a őrségnek. A kutyák segítenek bostoni rendőrséget , a német majd a bostoni fojtogató gyil- rendőrkutyák használatára. gyümölcsöst szeretnének telepíteni, ez a tervben Is elő van írva —, de ehhez az országos szervek nem tudják biztosítani a csemetefákat.' Nem tudják, mert nem gondoskodtak előre a szükséges faiskoláról, s ez ideig sem történt intézkedés a hibák kijavítására. Verebélyi Antal, & Pétervásári Járási Tanács mezőgazda- sági osztályvezetője, Molnár János, a bátort Hegyi Csillag Tsz elnöke azokat a talajvédelmi lehetőségek megvalósítását sürgették, amelyeket kevés beruházásból, gyorsan meg lehet valósítani. A felszólalások elhangzása után, Molek Jenő zárszavával ért véget a talajvédelmi tanácskozás. —f. K1 Rost néni int déli napsütésben szikrázik a fehér takaró, millió és millió hókristály csillámlik. S hiába a napsütés, még mindig foga van a fagynak, s nem csordul az eresz. Rozi néni ott ül a konyhában, az asztal mellett, s kitekint az ablakon. Előtte papírlap fekszik. Levelet ír a húgának: „Drága Herminkám! Annyi a baj, hogy ki sem látszok belőle. Tegnap beszéltem az Albert orvosával. Azt mondja, csoda, hogy eddig is kibírta a rákos gyomrával.. A toll, amely sebesen szántja a papirost, s vékony, dőlt szarkaláb betűket karcol a gyűrött kockáslapra, most pillanatra megpihen. Rozi néni gondolkozik, hogyan is folytassa. Aztán még sebesebben sorjáznak tolla alól a szavak, a mondatok: a tojást megint 2,60-ért adják a piacon, hiába olcsó más városban, a mi piacunkon mindent, drágábban adnak ... A rádió mondja, hogy még jó ideig várni kell az enyhe időre. Nem is lehet számítani változásra, mert azt az én reumás bokám jelezte volna már előre, de még csak egyszer se nyilallt bele a fájás! Rozi néni megigazítja fején a kendőt és tűnődik. Az ablakon kitekintve látja a szomszédék udvarát. Véres meg kormos a hó a lépcső körül. Disznót öltek. A szomszédék minden télen disznót ölnek. Ügy visított, árválkodott ma Iparunk gyártmányai a% idén hétssám külföldi szakkiállításon állnak a gazdasági verseny rajtjához Ez évben külkereskedelmünk 25 nemzetközi vásár hivatalos részvevője, de ezenkívül még mintegy kétszáz szakosított kiállításra kerülnek el iparunk gyártmányai. Az exporttermékek széles körű megismertetéséért csaknem valamennyi baráti országban lesznek magyar árubemutatók. Az európai tőkés országok közül Olaszországban, Angliában, Franciaországban jelenik meg a legtöbb magyar külkereskedelmi vállalat, de számos kiállításon vesznek részt Belgiumban, Ausztriában, Hollandiában, Görögországban és az NSZK-ban is. A tengerentúlon 18 államban lesznek magyar kiállítások, köztük Algériában, Ausztráliában, Kolumbiában, Ghánában, Indiában, Indonéziában, az Egyesült Államokban és a Közel-Kelet több országában. (MTI) A minap, csak úgy kutyafuttában szén őfenségével találkoztam. Meglehetősen sovány és nekikeseredett képe volt, ahogy ott döcögött mellettem az úton. Néhány pillanatig azon tűnődtem, megszólítsam-e egyáltalán, érdeklődjem-e, hol- és hogyléte iránt, hátha szóra sem méltat ... Az ember nem szereti, ha megszégyenítik. Végül mégis megszántam és megszólítottam ... ' — Hogy van, hogy van? — Ajaj — legyintett lemondóan... — Hát mégis, mi baj van, tisztelt szén őfensége? Elkínzott arccal nézett rám, aztán felnyögött ... — A köveim, tudja, a köveim, azok kínoznak ... őszinte részvétem és együttérzésem: engem is az ö kövei kínoznak! (-ó) Selypi MOZAIK A selypi medence munkájából jelentős részt vesz ki a selypi vasútállomás. Húszezer ember utasforgalmát látja el, fő „profilja” azonban a teherszállítás, Hű segítőtársa a Selypi Cukorgyárnak, a Cementgyárnak és a Zsófia- malomnak, jó szomszédja Fe- tőfibányának, Lőrincinek, így fontos bányaállomás is. Napi „szenes” forgalma 45—50 vagon. ★ Ebben az évben — a tervek szerint — bővítik az állomást. A jelenlegi bat vágány-mellé még egyet fektetnek, s az állomás területét körülbelül 500 méterrel meghosszabbítják. Az állomás bővítésével kapcsolatban olyan kérdések merültek fel, amelyeket nefti ártana meghallgatni — s felelni is rájuk! — az illetékeseknek. Itt van például a váróterem. Apró, kicsi helyiség, pedig naponta 900—1000 utas fordul meg az állomásán. A váróhelyiség még az utasok tizedré- szét sem tudja „magához ölelni”, akik így kénytelenek a sínek között várakozni a vonatra. Ez pedig könnyen bajt okozhat, s még az sem segít (bár helyes kezdeményezés), hogy naponta felderítik az állomás területét. Így azonban csak a „műszaki” baleseteknek tudják elejét venni. Ami a hangosbemondót illeti, az is elkelne az állomáson. A váró- helyiség kérdése azonban égető, a a bővítésekkel, átépítésekkel egy időben azt is át lehetne, kellene építeni, bővíteni. ★ Eddig úgy beszéltünk a selypi vasútállomásról, hogy „bővebben” nem szóltunk azokról az emberekről, akiknek a munkája biztosítja, s széppé teszi a „sínek harmóniáját”. Olyan emberek, akik szeretnek tanulni. Arra törekednek, hogy ismeretkörük állandóan bővüljön, ée ne csak a szakmában (ez ia fontos!), az élet, a mindennapok más területein is. Sokat beszélhetnek el erről a számok: 35-en járnak az Időszerű kérdések címmel tartott előadássorozatra, 15-en pártoktatásra, s ezek hetvenöt százaléka rendszeresen részt vesz az oktatásokon. Az állomás példamutatója a két szocialista brigád, amelyek az elmúlt évben már elnyerték a megtisztelő címet, s most terjesztette fel őket a vezetőség az „oklevélre”... Az állandó szakmai továbbképzéseket rendelet 'Írja elő. Az állomás dolgozói azonban igyekeznek a szakma más munkaköreiben is otthonosan mozogni. Janik János például váltókezelő. Elvégezi« a nyolc általánost, majd letet# te a távirdász vizsgát — jelenleg a raktárnoki vizsgára készül. Három dolgozó jár középiskolába, három már letette az érettségit, hárman elvégezték a közlekedési technikumot, ugyanott még öten tanulnak. Vagy beszéljünk arról, hogy sokan tettek távirdász- vizsgát, és van, aki munkája mellett a forgalmi vizsgára készül? Ahogy említettük, példamutatóan járnak az élen * szocialista brigádok, Csak egyet említsünk: Kerek István váltókezelő általános iskolába járt. Ügy esett az idő, hogy munkából kellett elmennie ’órára. Addig, amíg távol volt, brigádvezetője, Vancsák István forgalmi szolgálattevő látta él helyette feladatát. Nagyon szép példája ez az emberi segíteni akarásnak, s burkolóköve annak az útnak, mely a szocialista embertípus kialakuláséhoz vezet... Ebben a brigádban, a Béke-brigádban hasonló eset többször is előfordult. KG Két Ifirténet t Dilemma levele . . . hajnalban az a jószág, hogy őt Is felébresztette lármájával. Persze, a kíváncsiság sem engedte, hogy tovább feküdjön az ágyában: megleste, kövér állatot sivalkodtatnak-e most Csabrákék! Az bizony kövér volt. Legalább 180 kilós. A saomszédék udvaráról visszahúzza tekintetét, s hunyorogva les be a szomszédba a fél karnyira nyitott ajtón. Öccse, a nyugdíjas vasutas, a megvénült agglegény, Albert, mocorog a sezlonon. Valamit keres, hallja a neszeket, s látja is matató mozdulatait. — Rózái, adj egy kis vizet! — szól ki az ajtón nyöszörögve. Rozi néni ráncolt szemöldökkel nézi, s hirtelen rászól: —Várhass már, hadd fejezzem be ezt a levelet! Nézi a szomszédék udvarát, a vér és korom nyomát a hóban. Látja, hogy Bori, a szomszédék kislánya, kilép az ajtón, s fehér papírba csomagolt holmit vigyáz a kezében. Kóstolót visz. Ide nem hoznak — gondolja Rozi néni — mióta Albert összeszólalkozott a férfival. nem is köszönnek neki. Dühösen nézi a sezlonon fekvő embert, aztán arca hirtelen élénk színre vált. A levél végére sietve odarója az utóiratot: „Herminkám. ha Albert meghal, s jöttök, a temetésre, né felejtsetek el hozni egy kis kóstolót, a disznótokból.. /” /~*sengŐszóval bocsátja út- ^ jára diákjait az iskola. Nagy ricsajjal jönnek a fiúk, lábuk alatt ropog a frissen hullott por hó, öten-hatan lehetnek, 13—14 évesek, s a patakon átívelő, keskeny híd körül megállnak. Az iskola kapujában feltűnnek a lányok is, táskájukat lóbálva, dudorász- va jönnek a kacarászó kedvű kis fruskák. Ók sem lehetnek idősebbek a fiúknál. Rosszban sántikálnak a lesben álldogáló fiúk, egyikük legugolva gyúrja a havat. No, lesz itt haddel- hadd, sírás-rívás, lányok meg- mosdatása! — gondolom. És már röpködnek is a hógolyók. — Jaj, szemtelenek! — hallom a lányok kétségbeesett hangját, de egyebet látok. A fiúk hógolyói rendre célt tévesztenek, a lányok viszont pontosan céloznak, teledobálják a fiúk fülét, nyakát. Két szál tízesztendős forma legényke nézi a hócsatát érdeklődve a keskeny hídról. Akkorák, hogy tán csak. a derekamig érhetnek. — Ne hagyjátok magatokat, hóé! — kiabálnak, dobogva, nekipirosodva. — Takarodjatok innét, tak- nyosok! — mordul rájuk az egyik nyakigláb fiú. A két kis- legény elhallgat. s némán nézi az „egyenlőtlen” küzdelmet. A fiúk. mintha kímélni akarnák a lángoltat, vigyáznak. nehogy megdobják őket a hóval. — Mulyak! Mulyákl! — kiált az egyik kislegény a hídról. —Megijedtetek a szoknyásoktól? — s lehajol, sebbel-lobbal alt neki hógolyót gyúrni, segíteni idősebb férfitársainak. Az előbbi, a nyurga fiú, aki taknyosoknak nevezte a közbeszólókat, megdühösödik: — Mi az, potyorók, még mindig itt vagytok?! — Eé puff! Csodálatosképpen, most hajszálpontosan talál célba a legénykék mellén a hógolyő. A két kis férfi iszkolva dübörög el mellettem. A házak között kikanyarodnak a térre. Én is indulok utánuk. A kő- hidon megállnak, s lesnek vissza a csatázókra. — Hagyják magukat, hiszen a vak is látja, hogy hagyják magukat — mondja a dühösebbik. — Ugye, milyen hülyék? Mélységesen felháborítja mindkettőjüket az eset. Táskájukat lerakják a havas járdára, s úgy kapaszkodnak fel a híd karjára. — Persze, hogy hagyják magukat! — morfondírozik még mindig a kis dühös. — Miért hagyják? — szólal meg a másik, a csendesebbik. — A frász se tudja ...! — tüzel újra a dühösebb. — Pedig biztos, hogy a fiúk erősebbek. Mégis hagyják maguliat! Miért? Sorra beléköpnek az Egér- patakba, s mikor elhaladok mellettük, hallom, hogy a csendesebbik azt mondja: — A frász se tudja ... Pataky Dezső
