Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-05 / 53. szám
2 NÉPÚJSÁG 1963. március 5., kedd fiz osztályharc tapasztalatai és feladatai megyénkben Irta: Bíró József, a megyei pártbizottság titkára ii. A pártszervezetek, állami és tömegszervezetek, a termelőszövetkezeti vezetők feladata, hogy a még fennálló, lényeges különbségeket megszüntetve, tovább fejlesszék azt az alapot, amelyre az egységes paraszti osztály épül. Ez az alap azonban csak úgy lesz tartós, ha ezzel párhuzamosan megszüntetjük azokat a politikai, ideológiai különbségeket, amelyek a termelőször vetkezeti parasztok felfogásában, szemléletében fennállnak. A termelőszövetkezeti parasztok az elmúlt három év alatt sokat fejlődtek politikailag, ideológiailag egyaránt, megnőtt kulturális igényük, műveltebbek, kulturáltabbak lettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűntek azok a megoldható ellentmondások, amelyek még mindig gátlói az egységes paraszti osztály kialakításának. A termelőszövetkezeti parasztok még mindig sok múltbeli örökséget hordanak magukkal, amelyeknek leküzdése igen szívós munkát igényel. Ezek közül különösen kiemelkedik a régi vagyoni helyzetből és az osztály rétegződésből eredő nézetek'mint a volt szegényparasztok a volt középparasztok és a volt kizsákmá- nyolók közötti nézeteltérés, valamint a vezetők és vezetettek között fennálló ellentét. Ezekkel kapcsolatban főleg két helytelen nézettel találkozunk: a baloldali szektás, dogmatikus és az opportunista, revizionista nézettel. A baloldali szektás, dogmatikus nézet legfőbbképpen abban jut kifejezésre, hogy figyelmen kívül hagyja a megváltozott körülményeket, makacsul ragaszkodik a régi, betanult elvekhez. Ilyen többek között a lenini hármas jelszóhoz való ragaszkodás. A lenini hármas jelszó betöltötte történelmi szerepét. Politikai tartalma és célja az volt, hogy a parasztság rétegződéséből eredő ellentéteket kihasználja és az osztályharc politikai eszközeivel ezeket az ellentéteket feloldja, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás irányába. Ez, mint ahogy a tények mutatják, sikerült is. Először kisebb, különböző típusú termelőszövetkezetek alakultak; ezek megszilárdultak és létrejöttek a nagyüzemi termelő- szövetkezetek. A dolgozó parasztok olyan nagy termelési egységekbe tömörültek és dolgoznak, amelyekből mindenki a végzett munka arányában és képességeinek megfelelően részesül a termelt javakból. Mi értelme lenne ezek után a régi, idejétmúlt osztályrétegződést ráhúzni a mai, megváltozott helyzetre!? Az ilyen nézet és cselekedet nem segít, ellenkezőleg, gátolja az egységes paraszti osztály kialakítását: Persze, hiba lenne a régi vagyoni és osztályrétegződést teljesen figyelmen kívül hagyni. Ezt azonban csak annyira lehet figyelembe venni és felhasználni, amennyiben elősegíti a termelés növelésétj az egységes paraszti osztály megteremtését. A lényeg; nem megosztani a parasztokat — még ha egy adott községen belül az egyes paraszti rétegek külön termelőszövetkezetben dolgoznak is —, hanem eszmei, politikai munkával, a meggyőzés eszközével, azonos világnézetet valló, egységes paraszti osztállyá forrasztani őket. A dogmatikusok másik hibája, hogy különbséget tesznek a volt középparasztokból és volt szegényparasztokból álló termelőszövetkezetek, volt szegényparaszt és volt középparaszt termelőszövetkezeti tag között, csupán a régi vagyoni és ősztályrétegeződés alapján. Nem veszik figyelembe, hogy ez is, az is mezőgazdasági termelőszövetkezet, hogy ez is, az is, egyforma jogokat élvező és kötelességekkel bíró szocialista gazdaság, vagy termelőszövetkezeti tag. Számos községben (Márkáz, Verpelét, Tarnaszentmiklós, stb.) a pártszervezetek vezetőinek és tagjainak egy része betanult dogmákhoz ragaszkodva, „kizárólag” volt szegényparaszti „érdekeket” képviselnek. Régi „ellenfeleknek” tekintik a volt középparasztot, vagy a volt kulák termelőszövetkezeti tagokat. Rendkívül bizalmatlanok ezekkel az emberekkel szemben. Ez a magyarázata annak, hogy az ilyen pártszervezetekben a bizalmatlanság légköre uraldo- dik, hogy a vezetők között — mint például Markazon is —- éles ellentétek keletkeztek. Ez teljesen ellentétes a párt politikájával, a VIII. pártkong- x-esszus szellemével. Az ellen- forradalom óta elért eredmények legfőbb titka a párt és a tömegek közötti bizalom helyreállításában és elmélyítésében van. Miért nem akarják ezt tudomásul venni egyes kommunista vezetők? Miért akadályozzák dogmatikus felfogásukkal, bizalmatlanságukkal a párt politikájának kibontakozását a szövetségi politika érvényesülését, az egységes paraszti osztály kialakulását? A párt politikája helyesnek bizonyult, a párt nem élezi az osztályharcot Azokban a párt- szervezetekben, amelyekben dogmatikus felfogás és a bizalmatlanság légköre uralkodik, nem értik és nem érthetik <tz osztályharc lényegét, akarva- akaratlanul élezik az osztályharcot, fékezik az egységes paraszti osztály kialakítását. Természetesen, a kommunisták hűek a munkásosztály érdekeihez. De most a párt, a munkásosztály legfőbb érdeke, hogy legnagyobb szövetségese, a termelőszövetkezeti parasztság egységes paraszti osztállyá kovácsolódjék, hogy az egész parasztsággal, értelmiségi és városi kispolgári réteggel szilárd szövetségben építhesse a szocializmust. Aki ezt nem képes megérteni, ha önmaga nem is akarja, az élet előbb- utóbb félreállitja és utat enged azoknak, akik a marxizmus— leninizmus tanításait az adott helyzetnek megfelelően fogják fel és alkalmazzák. A másik helytelen nézet amellyel itt-ott találkozunk, az opportunista, revizioxiista nézet. Ez falun legfőbbképpen abban jut kifejezésre, hogy egyes volt középparaszt termelőszövetkezeti tagok a termelőszövetkezetet még mindig átmeneti helyzetnek tekintik, amely bizonyos idő után valamiféle külső, vagy belső erők nyomására megváltozhat és visszaállhat az egyéni paraszti gazdálkodási forma. Tévedés ne essék, az ilyen nézetű emberek nem akarnak kapitalizmust, szocializmust akarnak, de úgy képzelik, hogy a szocialista társadalmat kisparaszti gazdálkodással is fel lehetne építeni. Az ilyen emberek is, csakúgy mint a dogmatikusok, elszakadnak a való élettől. Nem akarják tudomásul venni, hogy a szocializmus falun csakis a mezőgazdasági termelőszövetkezetek útján valósulhat meg. Más út nincs, minden más út végül is a kapitalizmushoz vezetne. Az elmúlt három évben a termelőszövetkezetek minden tekintetben kiállták a próbát. Bár vannak még gyenge termelőszövetkezetek, ahol még nem kielégítő, sőt egyenesen alacsony az egy tagra jutó jövedelem, de ez nem a termelőszövetkezet rendszeréből, hanem elsősorban a hozzá nem értésből, a gyenge vezetésből és a szocialista munkafegyelem hiányából, valamint a kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyokból fakad. Ezt azonban jó szervező munkával, ésszerű gazdálkodással, a tagok szocialista tudatának fejlesztésével — a kormány adta segítséget is felhasználva — rövid időn belül meg lehet és meg is kell szüntetni. Vannak olyan termelőszövetkezeti tagok, különösen egyes volt középparaszt termelőszövetkezeti tagok, akik nemigen tudják mi a revízionizmus, vagy opportunizmus, de a régi megszokott gazdálkodási formát nehezen felejtik el, visz- szavágynak az egyéni gazdálkodási formához. A termelő- szövetkezetbe csak a földjüket adták be, de eszüket, erejüket, szívüket még nem teljesen adták a termelőszövetkezetnek, nem hisznek a termelőszövetkezet létjogosultságában, biztos jövőjében. Ezért az ilyen emberek akarva, akaratlanul táplálják a különböző helytelen nézeteket és az opportunizmust. Egyes volt középparasztok bizalmatlanok a felsőbb szervekkel, a helyi kommunistákkal, párt- és tanácsvezetőkkel szemben, lenézik a volt szegényparasztokat. Az ilyen nézetek és cselekedetek csak élezik a helyzetet, akadályozzák a termelőszövetkezet politikai és gazdasági megerősítését. Pártszervezeteinknek az elkövetkezendő időben fokozottabb mértékben kell szembeszállniuk a helytelen nézetekkel, az opportunizmussal és a maradisággal szemben. Ma már, miután három év telt el a nagy átszervezés óta, a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége egyetért a termelőszövetkezettel: megbarátkoztak vele, meg is szerették a termelőszövetkezetet. Tehát pártszervezeteinknek van kikre támaszkodniok a visszahúzó erőkkel szembeni harcban. Meg kell értetni velük, hogy visszaút nincs az egyéni gazdasághoz, hogy egyetlen helyes út van: ez a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Minden termelőszövetkezeti tag legtöbb érdeke fűződik ahhoz, hogy a termelőszövetkezet erősödjön, gazdagodjon, mivel jövedelmének fő forrása most már a közös vagyonból származik. Mindez azt mutatja, hogy o pártszervezeteknek falun továbbra is kétfrontos harcot kell folytatniok. Harcolni kell mind a szektás baloldali, mind pedig a jobboldali revizionista nézetekkel szemben a marxizmus—leninizmus tisztaságáért. Egyszersmind harcolniok kell a maradiság, az úgynevezett visszahúzó erőkkel szemben. Minden pártszervezetnek, kommunista vezetőnek kötelessége fellépni a fejlődést gátló, a párt tömegkapcsolatát akadályozó bizalmatlansággal szemben. Csakis ez a politika segíti elő a termelőszövetkezeti parasztok politikai tisztánlátásának, szocialista tudatának ki- fejlesztését. Természetesen a szocialista tudat formálásának vannak más eszközei és formái is. Ilyenek a kulturális nevelőmunka, a termelőszövetkezeti parasztok szakmai továbbképzése, stb. Ebben is nagy fejlődés tapasztalható. Sokan tanulnak a dolgozók esti iskoláin, az ezüstkalászos tanfolyamokon, tsz-akadómiákon, szak- mxinkásképző tanfolyamokon. Azonban a követelmények ennél sokkal nagyobbak, még sok olyan község van, ahol a kulturális tervek végrehajtása elmarad, nem szervezik meg a dolgozók esti iskoláját, nincsenek különböző tanfolyamok. Ez nem segíti elő a fejlődést. Elzárt pártszervezeteinknek, tanácsainknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniok ezekre a kérdésekre. Különösen sokat tehetnek ebben a tanácsok. Egyetlen községi tanács sem nézheti tétlenül, hogy községükben nincs dolgozók esti iskolája, nincsenek különböző tanfolyamok. A szocializmus teljes felépítésének korszakában a községi tanácsok jó, vagy rossz munkája abban jut kifejezésre, mennyire képesek felfogni és tökéletesíteni az osztályhaxc két fő területe, a gazdaságszervező tevékenység és a kulturális nevelőmunka fontosságát A jó szervező és kulturális nevelőmunka a termelőszövetkezetek további megerősítésének, a termelőszövetkezeti parasztok szocialista tud,átformálásának, az egységes paraszti osztály megteremtésének kulcskérdése. Ez persze nem jelenti és nem is jelentheti az osztályéberség elaltatását, a meglevő osztályellenség figyelmen kívül hagyását Vannak még ebben az országban----és itt megyénkbe n is — olyanok, akik ellenségei rendszerünknek. Ennél a kérdésnél azonban különbséget kell tenni az osztályidegen és azok leszármazottai, valamint a tényleges osztályellenség között Az osztályidegenek (volt Újabb amerikai provokációk Kuba eilen HAVANNA (TASZSZ): A kubai forradalmi fegyveres erők minisztériuma bejelentette, hogy a guantanamói amerikai haditengexészetí támaszpontról az Egyesült Államok katonai egységei újabb súlyos provokációt hajtottak végre Kuba ellen. Mint a minisztérium közleménye rámutat az amerikai tengerészgyalogság katonái február 27-én és 23-án tüzet nyitottak kubai területre. Elsősorban azokat az övezeteket tartották tűz alatt, ahol a kubai határőrállások vannak. (MTI) Budapesti és varsói pártvezetők megbeszélései VARSÓ: A Budapesti Pártbizottság küldöttsége, amely Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának vezetésével szombat óta Lengyelországban tartózkodik, Varsóban, Krakkóban és Nowa Hután több tapasztalatcsere megbeszélést folytatott. A küldöttség szombaton Titkow-val, a LEMP varsói városi bizottságának elsó titkárával és a titkárság tagjaival találkozott és ennek keretében megismerkedett a varsói párt-, szervezetek munkájának néhány jellemző vonásával, valamint Varsó más időszerű problémáival. A találkozón részt vett Szilágyi Dezső varsói magyar nagykövet is. A küldöttség vasárnap és hétfőn Krakkó és Nowa Huta pártszervezeteinek életét tanulmányozta, majd kedd reggeltől kezdve ismét több varsói kerületi hivatali és üzemi pártbizottságot látogat meg. (MTI) Tízmilliárd forint Egyszerű, de nagyszerű szám ez: ennyi pénzt helyeztek 1963 elejéig takarékba az ország dolgozói, Tízmilliárd forint van a takarékbetétkönyvekben, ilyen hatalmas összeggel takarékoskodik betétkönyvön keresztül az ország lakossága. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy 1956-ban Budapesten 355 millió, vidéken 156 millió, 1963-ban azonban már Budapesten kereken 4 milliárd 400 ezer, vidéken 5 milliárd 600 ezer forint a takarékbetét összege. Hallatlan nagyarányú a fejlődés! Hozzátehetjük rögtön, hogy ugyanilyen, sőt még nagyobb arányú „takarékossági” mozgalom színhelye Heves megye. 1956-ban - hogy itt is a számok beszéljenek - 8 millió, 1963 első hónapjaiban már 267 millió forint a betétkönyvekben elhelyezett összegek értéke. Egyedül Heves megyében 69 000 betétkönyvet tartanak nyilván, nem szólva a 18 000 KST- tagról, az 53 000 takarékoskodó iskolásról.- A gyöngyösi és egri járásban a családoknak mintegy 80 százaléka mondhat magának betétkönyvet, s itt az egy főre eső betétek összege meghaladja a 2000 forintot. Számos községünk, Eger farmos, Füzesabony, Domoszló, Terpes, Recsk, hogy csak néhányat említsünk példának, kitűnő példáját mutatja a takarékosságnak. Tízmilliárd forint! Kétségtelen, hogy gazdasági kihatása is rendkívül fontos. De talán még jelentősebb mindaz, ami a megtakarított és az állam gondjára bízott forintok mögött van. És ez: a bizalom! Csak olyan államra, olyan kormány bankrendszerére bízzák pénzüket az emberek, amely nemcsak a szavakban, de kézzelfoghatóan reális tényekben tudja szavatolni a reája bízott pénz kamatjait, bármikori visszafizetését. Nem beszélve arról, hogy mindenki tudja: milyen messzemenő hitelt, részletkedvezményeket biztosít államunk a takarékoskodó családok számára. Ismét és újra a kölcsönös bizalom: a takarékos ember bizalma az állam és az állam bizalma a forintjaival takarékoskodni tudó dolgozó emberek iránt. Természetesen azelőtt is, a felszabadulás előtt is voltak, akik takarékbetétkönyvvel rendelkeztek. Nem kell különleges adatokat keresni ahhoz, hogy megtudjuk, ezeknek a takarékbetéteseknek zömét kik adták. Alig, vagy egyáltalán nem a dolgozó ember, a munkás, summás, kisparaszt, nyomorgó városi kisember. A megtakarított tízmilliárd forint, a betétkönyvesek hatalmas hadserege, azt az egyszerű tényt példázza még, hogy van miből és van miért takarékoskodni. Kis és nagy vágyak realizálódnak e kölcsönös bizalom levegőjében, kis és nagy vágyak teljesülnek a megtakarított forintok, az állam szavatossága, s a forintokért kapott becsületes kamatok jóvoltából. Nem történelmi dátum ez, miért is volna az? De mindenesetre emlékezetes dátuma egy gazdagodó ország, egy gyarapodó nép életének, amikor a 10 milliós Magyarországon 10 milliárd forint a? államra bízott betétek összege. (9V...Ó) A Szovjetunió ENSZ-kép viselőjének levele az ENSZ főtitkárához Kongó ügyében NEW YORK (TASZSZ): N. T. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjp március 2-án felkereste ti Thant ENSZ-főtitkárt, és levelet nyújtott át neki a kongói kérdésről. Mint ismeretes, — hangzik a levél —, az ENSZ-csapatokat a Biztonsági Tanács határozata alapján küldték Kongóba, mert a Kongói Köztársaság kormánya katonai segítséget kért Belgium fegyveres agressziója ellen. A kongói ENSZ-csapatok pontos és meghatározott feladatot kaptak: megvédeni a Kongói Köztársaságot a külső agressziótól, biztosítani politikai függetlenségét, egységét és területi sérthetetlenségét. Az utóbbi időben — hangzik a továbbiakban a levél — a főtitkár tett bizonyos intézkedéseket a Biztonsági Tanács határozatainak megvalósítása érdekében. Ezek az intézkedések a Katangában folytatott szeparatista tevékenység felszámolását célozták. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy bár Kongóban az ENSZ hadműveletei véget értek, a ka- tangai probléma mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban ténylegesen megoldatlan maradt. A nyugati hatalmak nem szüntetik meg beavatkozásukat a Kongói Köztársaság belügyeiba és minden eszközzel megakadályozzák, hogy Kongó a szabad fejlődés útjára lépjen. Egyes hatalmak Katanga és Kongó újraegyesítésének kérdésében olyan rendezési módot erőszakolnak a Kongói Köztársaság kormányára, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Kongói Köztársaságot alárendelik a Katangában uralkodó külföldi monopóliumoknak. A nyugati hatalmak már most arra igyekeznek felhasználni a jelenlegi kongói helyzetet, hogy a központi kormányba bejuttassák a katangai szeparatistákat és megtarthassák monopóliumaik pozícióit. Érthető, hogy Kongó igazi barátai nem támogathatták és nem támogathatják ezeket a terveket, amelyek nyilvánvalóan ellentmondanak a kongói nép alapvető érdekeinek. A Szovjetunió abból az elvi álláspontból indult és indul ki, hogy Kongó népének, parlamentjének és kormányának meg kell adni azt a lehetőséget, hogy maga oldja meg a saját ügyeit. Az ENSZ titkárságának a Biztonsági Tanács elé terjesztett február 4-i jelentése szerint szükséges, hogy az ENSZ tőkés elemek, a múlt rendszer legfőbb kiszolgálói, aktív horthysta katonatisztek, stb.), s ezek leszármazottainak túlnyomó többsége lojális magatartást tanúsít rendszerünk iránt. Ezért az ilyen emberekkel szemben bizalommal kell lenni. Elő kell segíteni, hogy Képességüknek megfelelő helyen dolgozzanak és munkájuk alapján éljenek. Osztályellenségnek azoltat kell tekinteni, akik a szocializmus ellenségei, akik a rendszer ellen szervezkednek. Az ilyenekkel szemben határozottan fel kell lépni és ha szükséges, a törvény szigorával kell lesújtani. Figyelembe véve, hogy népünk túlnyomó többsége helyesli és egyetért pártunk politikájával, az osztályharcot nem személyek ellen — kivéve a tényleges osztályellenséget —, hanem az emberek helytelen nézete, a meglevő hibák ellen, a népgazdaság, a szövetkezeti vagyon továbbfejlesztése, az emberek szocialista gondolkodásának formálása, a jólét további növelése érdekében kell folytatni. Ezzel pártszervezeteink nagymértékben elősegítik a munkásosztály vezette szocialista osztályszövetség megszilárdítását, a szocialista nemzeti egység kialakítását, a szocialista társadalom teljes felépítését továbbra is katonai segitséget nyújtson a kongói kormánynak „a törvényesség és a rend fenntartásához” és „bizonyos számú ENSZ-csapatra továbbra is szükség lesz és e csapatok még egy évig is Kongóban maradnak majd”. Az ENSZ azonban, alapokmánya szerint nem tevékeny- kedhetik olyan esetekből, amikor a törvényességnek és, a rendnek valamely országban való fenntartásáról van szó, mert ez az illető ország kormányának előjoga. Ebből eredően világos, hogy az ENSZ alapokmánya elveinek és követelményeinek szempontjából nem lehet törvényes, ha ENSZ-csapatokat tartanak Kongóban, tisztán rendőri funkciók teljesítése végett. A levél rámutat a továbbiakban: a szovjet kormány véleménye szerint senki sem akadályozhatja a Kongói Köztársaság kormányát abban, hogy szuverén jogait érvényesítse az ország egész területén, ezen belül Katanga tartományban is. Az ENSZ-csapatok haladéktalan kivonása Kongóból, lehetővé teszi a kongói kormány számára, hogy az ország egész területére kiterjessze jogkörét, ami teljes mértékben meg fog felelni a kongói nép nemzeti érdekeinek és összhangban lesz a Kongói Köztársaság egységének és területi sérthetetlenségének helyre- állítására vonatkozó ENSZ-ha- tározattal. A szovjet kormány feltételezi, hogy a kongói nép iránt baráti érzésekkel viseltető minden állam sokoldalú segítséget nyújt majd a Kongói Köztársaság szuverenitásának megerősítéséhez és ,iíp gazdasági helyzetének megjf, vitásához. N. T. Fedorenkc n Szovjetunió állandó ENSZ-1 -ovi- -*• 5- je végezetül kéri, hop a jelen levél sző végét a Piz' p Tanács hivatalos doku mer almaként hozzák nyilvánosságra. <mtö
