Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

1963. március 21.. csütörtök

NÉPÚJSÁG

s

Mátraderecskcn megkezdték a cserépgyártást

Francia szénbányászok sztrájkja

— Ez a lelke a gyárnak. A prés magyar, de Nyugat-Né- inetországban gyártották az automatát, az elszedő szerkezetet. Ma meg próbaüzemelést tartunk, inkább most álljanak néhány órát, de évközben simán menjen minden. Igaz, asszonyok?

— Mi is úgy szeretnénk — válaszolnak kórusban — a derecskéi menyecskék Schreiner Antalnak, a nyersgyártás művezetőjének. Kiss R. József gyárvezető és a művezető, Szántó Ferenc újítását mutatják az elszedő kanálnál. Most vizsgázik az újítás, de úgy látszik jó lesz, beválik.

— Milyen veszteséget okozott a gyárban az elhúzódó tél?

— Február 1-én kellett volna kezdenünk a cserépgyártást. A késedelem 2.2 millió darab cserép. Március 15-én a téglagyártással is indulni kellett

volna. De amíg éjszakai fagyok lesznek, nem lehet, mert mínusz két foknál szétfagy, tönkremegy a nyerstégla. Április elsejére téglából is lesz egymilliós lemaradásunk, de azt könnyebben behozzuk, mint a cserépgyártás lemaradását. A folyamatos és kellő ütemű cserépgyártáshoz egercsehi szénre van szükségünk — közli a gyárvezető.

— Sok a törmelék, az elta- karítatlan törött tégla a gyár mögött.

A GYÁRVEZETŐ és a munkavezető előbb egymásra, aztán rám néznek, és rövid habozás után a gyárvezető válaszol.

— Valóban sok. Több mint 800 ezer tégla fagyott szét. Csak most tudtunk hozzálátni az eltakarításhoz, hogy felengedett a fagy. Bizony, a kár jelentős részét el lehetett volna kerülni, ha felsőbb rendelkezésre nem állítják le a ffglaégetést. De ez volt a parancs. Csak cserepet égethettünk. A derecskeiek, meg a környékbeliek káromkodtak az ősszel, hogy messziről szállított, jóval drágább téglát kellett vásárolni.

— Tavaly sok volt az állásidő, de sok a selejt és sem a mennyiségi, sem az önköltségi tervet nem tudták teljesíteni. Mit tesznek az idén a derecskeiek?

— Másfél év alatt az új gépeket megismertük, minden kopást, hibát kijavítottunk. Anyag, munkaerő van, az éves tervet teljesítjük — fogadkoz- tak a gerincprés munkásai. Kiss t. József és Kovács Jó- zsefné. az egyes cserépprés dolgozói és a vágóasztal beállításán dolgozó lakatosok, a bánya munkásai és a vezetők

Dr. Fazekas László

Százak egy tervért...

Forbach, Lotharingia: A sztrájk hivatalos lejárta után sem voltak hajlandók a bányászok a munkát felvenni, noha pénzbírság, börtön, vagy elbocsátás veszélye fenyegeti őket. A képen: a hatóságok óvintézkedéseket foganatosítottak, rendőrök őrködtek a bányák bezárt kapui előtt.

Vasércbányászok vonulnak Párizs felé, hogy előterjesszék követeléseiket a kormánynak. %

A képen: A felvonuló bányászokat nagy tömeg éljenzi Párizs Pantin nevű elővárosában.

MTI Külföldi Képszolgálat

A BÄNYA FELÖL tompa

dörejek hallatszanak. Robbantanak. Héttőn kezdték a termelést a mátraderecskei téglagyárban. Hosszú volt az idei tél, december 30-a óta tétlenül pihentek a prések és kemencék, nem adott cserepet a német automata.

— Reggel kopogott talpunk alatt a keményre fagyott agyag. Most meg a csizmát akarja lehúzni lábunkról a sár. Alul még fagyos, de robbantottunk és a csillékéin dél óta kifogástalan agyagot adunk a gyárnál?. Ebből jó cserép lesz, nem fog megrepedezni — morzsolgatja az ujja között a hamvasszürke agyagot Fónagy p. János fúrós.

— A ceglédiek még nem javították meg az exkavátort. Pedig most kellene az leginkább, hogy a fagyot felszedje, így kézierőVel megizzadnak vele az emberek. Különösen reggel, amíg kemény az agyag. Kilenc ember birkózik a sárral, a nagy, nehéz csillékkel, ketten meg a vágányhosszabbításon dolgoznak — mutatja a fúrós és a lőmester.

Még nem teljes a létszám. De a jövő héten már két műszakban dolgoznak, akkor több, mint 300 embernek ad munkát a gyár. Februárban 60 körül volt a létszám. De nemcsak a karbantartók dolgoztak a nagyjavításon, a német automatánál a kezelők is. Szántó Ferenc és Lajos Sándor üzemmérnök irányította a munka nagyját, de a gépjavításból derekasan kivette részét Jóna György, Fónad élek András és Tóth Péter is. Űj és kicsit ismeretlen ez a gép, nemcsak Mátraderecskén, de az országban is. Másfél éve üzemel és nincs több belőle az országban.

A FELVONÓN sorjázik a nyerscserép. Szép sorban, ahogy a gép rakta. De Kovács István üzemlakatos egy kézmozdulattal leállítja a szerkezetet

— Azt akarom, hogy ne essen a ráma közé egy se. Ügy működjön, mint az óra — mondja Jóna Györgynek,

— Ügy iparkodjunk, hogy a tavalyi teljesítményt egy kicsit tetőzhessük és kevesebb legyen a eelejt mert már letelt a kísérleti idd.

Pár szót váltanak, s Kovács István karbantartó lakatos és Jóna György, a gép kezelője, együttes erővel dolgoznak a német automata pontos beállításán. Kezükben gyorsan cse-. rélődik a villáskulcs, sietni kell. Ezek az utolsó simítások a téli javítás után.

Délután két órára hirdették a makiári Űj Élet Termelőszövetkezet ez évi tervtárgyaló közgyűlésének kezdetét. Háromnegyed kettőkor már zsúfolásig megtelt a párthelyiség és újabb székekről kellett gondoskodni. Az emberek a várakozás szünetében sok szót ejtettek a közeli napok legnagyobb eseményéről, az árvízről, de szó került a termelő- szövetkezet előtt álló közvetlen feladatokról is.

— Szántani, vetni kellene már — mondja az egyik idősebb gazda szomszédjának.

— Arra is sor kerül hamarosan, csak hadd szikkadjon még a föld — válaszol rá a másik, majd kíváncsian tekintenek az asztal körül helyet foglaló elnökségre, hiszen most a legfontosabb probléma az, milyen elgondolások, tervek születnek majd.

Szarka István agronómus és Németh József főkönyvelő, — a számok embere, — a vezetőség elgondolásait ismertetik a jelenlevők előtt. Azt mondják el, milyen növényből mennyit, milyen átlagterméssel tervezték, hogyan képzelik el az állatállomány növelését, a beruházásokat, s a szövetkezet vagyonának további gyarapítását.

Röpködnek a számok.

100 holdakban, százezer és millió forintokban gondolkodnak itt az emberek.

— 380 hold búzát, 123 hold tavaszi árpát, 180 hold kukoricát termelünk — hangzik a beszámolóban, aztán a várható termésátlagokat, az egész évi kiadás és bevétel alakulását ismertetik, majd felcsattan a taps, amikor a különbözet és az egy munkaegységre eső részesedést ismertetik:

— Egymillió 794 ezer forint a különbözet a kiadás és a bevétel között. A munkák elvégzésére 40 ezer munkaegységet terveztünk, így egy munkaegységre 40 forint jut majd a terv alapján.

Hallgattam a számokat, a terveket, s elnézem a figyelő arcokat, akik szinte mozdulatlanul igyekeznek minden számot jól megjegyezni. Ügy tűnik, hogy saját elképzeléseikkel egyeztetik össze az elhangzottakat, s igenlően bólintanak, amikor a vezetőség terve egyezik a gondolataikkal.

— Lehetőségünk van, hogy

növeljük

az állatállományt és javítsuk a kondíciót,

— írom jegyzetfüzetembe az

elhangzott mondatokat.

S valóban, Makiáron a növénytermesztés mellett nagy hagyománya, lehetősége van az állattenyésztésnek is, s ezt a lehetőséget az eddigieknél jobban ki akarják használni az Űj Élet Tsz tagjai. Takarmányuk is bőségesen van ahhoz, hogy az állatokat élláthassák. Biztos alapokra építenek, hiszen tavaly 49 forinttal zárták az évet, az idén pedig — mindezt a felszólalók hangsúlyozták — a 40 foi'int tervezettel szemben 50 forintot szeretnének már osztani.

— 448 ezer forintot javasolunk gépi beruházásra, 280 ezret új szőlő telepítésére. Ha 2 112 000 forintos áruértékesítési tervünket teljesítjük, akkor valamennyi beruházásunkat megvalósíthatjuk majd, és lesz miből prémiumot is osztani, — magyarázza tovább a főkönyvelő.

Az emberek figyelmesen hallgatnak. Bele-beleszólnak, kérdést tesznek fel a jövőt illetően.

Igen! A jövőt illetően, mert ebben a teremben most egy egész termelőszövetkezet gondolkodik, töpreng. Terveket szőnek, terveket készítenek együtt, közösen a bőségesebb és gazdagabb holnapért; Együtt szövik a tervet és együtt váltiák majd azokat valóra az elkövetkezendő hónapok során...

Gyenes Ferenc, Egerszőlát:

Kérjük, közölje velünk pontos címét, miután a posta levelünket ..A címzett ismeretlen” jelzéssel visszahozta.

Shöti Sándor, Eger:

Levelét közöltük lapunkban, az illetékesek válaszát szintén közöljük valamelyik számunkban. Kérjük, írjon máskor ts az észlelt hiányosságokról. Máskor közölje lakáscímét is.

Vágföldl Ferenc, Csány:

Levelét, amelyben a csányl tej- elíátás hibáiról írt, leközöltük lapunkban. Az illetékesek válaszát szintén közöljük.

Sallós Irén, Heves:

Az Ifjúsági Ház műsoráról szóló cikket közöltük. Kérjük, keressen fel bennünket máskor is, írjon az Ifjúsági Ház műsoros rendezvényei ró! bővebben is.

Békési Tibor, Hatvan:

A jelenlegi lakástörvények értelmében a kilakoltatás! határozatnak csak abban az esetben lehel érvényt szerezni, ha az illetőt van hová költöztetni. A lakbért * lakónak bírósági letétbe keU helyeznie. Amennyiben ez nem történt meg, felmondási ok. Panaszával forduljon a kllakoltatási határozatot meghozó bírósághoz.

Mlkula Jánosné, Gyöngyös, Attila u. IS:

Panaszának kivizsgálásához gyöngyösi munkatársunk személyesei! is felkeresi önt.

Gál József, Keséd:

Levelét, amelyben a gyöngyösi tejbolt szocialista brigádjának jó munkájáról ir, leközöltük lapunkban. Kérjük, keressen fel bennünket máskor is soraival.

Holló János, Reesk:

Panaszát továbbítottuk az illetékeseknek. Válaszukról levelben értesítjük.

Fazekas István

MAROKBA SZORÍTOTT PENGE

A

z idézetekről beszélünk. Nagyon elszaporodtak. Főleg a szó szerinti idézetek. De Gaulle mondotta itt és itt. Leonardo da Vinci írta ott és itt, Darwin említette ennek és ennek, Du Bois írja ebben és ebben a könyvében.

Az idézetek segítségével megpróbálnak mindent megmagyarázni. Ha többen próbálkoznak: egymással homlokegyenest el lentétes állítások emelkednek az igazság rangjára. Igazsággá mossa őket az idézetek szentelt vize. Az idézet afféle szellemi Ultraszeptil lett, — „minden sebre gyógyszert’.

Ha most Magyarországon statisztikát állítanánk össze az idézetekből — kétségkívül a marxizmus—leni- nizmus klasszikusai és jelenlegi reprezentánsai vinnék el a pálmát. Őket citálják a legnyilvánvalóbb állítások igazolására is. — Hallottam termelési értekezleten olyan beszámolót, amelyben az „alaphangot” a bővített újratermelésről szóló marxi idézetekkel „ütötte meg” a főmérnök. A legújabb magyar filmben (Félúton) a járási pártbizottság titkára azzal „hűtögeti” a termelőszövetkezet kezdeti nehézségekkel küszködő elnökét, hogy: „Az új termelési módra való áttérés szükségképpen bizonyos nehézségekkel jár.” A rosszul exponált idézet derültséget kelt a nézőben — és véres konfliktust robbant ki a — „szükségképpen bizonyos nehézségekkel küszködő” tsz-tagok között.

A z is érdekes felfedezést tehet, aki figyelemmel kíséri az Űj írás erkölcs-vitáját. A felszólalók homlokegyenest ellenkező nézeteiket dúcolgatják az ellenségei által is a legkövetkezetesebbnek elismert filozófia téziseivel, a marxizmus—leni- nizmus megállapításaival. Dezséry László feudalizmusból átmentett gondolatait Marx és Engels megállapításaival próbálja életben tartani. A vitapartnerek egzisztencialista,

anarchista kispolgári megnyilatkozásaikat balzsamozzák szorgalmasan a marxizmus—leninlzmus klasszikusainak — természetesen összefüggéseikből kiragadott — mondataival. Az olvasó, ha egy kicsit pesszimistább, nem is gondolkozik azon, kinek is lehet igaza, ő — várja a következő hozzászólásokat, amelyek, hasonlóan az eddigiekhez, ugyancsak marxista idézetekkel próbálnak besétálni az olvasó bizalmába. Egy előnyük van a „következő hozzászólásoknak”, — kimutatják az előzők gyengéit. Igaz viszont az is: eszményien összekeverik az igazságot és az igazságszínűre mázolt — mellébeszélést, áligazságot.

Persze, helyesen időzített, tisztességes környezetben elhelyezett idézeteket is talál itt az ember, — csak felismerje őket!

Ú rdekes vitát kavart az iroda-*-J lom kedvelői között a Szol- zsenyicin-regény is. Az újságok — még mielőtt a regényből valameny- nyit is közöltek volna — ismertették Tvardovszkij nyilatkozatát, Szimo- nov forró, üdvözlő szavait. Sejteni lehetett, miről is szól a regény, s kiki vérmérsékletének, politikai nézeteinek, morális és esztétikai felfogásának megfelelően előre megformálta véleményét. Ezen már a regény sem változtatott sokat, A figyelmesebb olvasók megkeresték azt a néhány mondatot, amelyek azóta már több kilométert tettek meg a közhellyé válás útján, s ezzel vitáztak, ezek mellett álltak ki.

És következtek a „belföldi” állás- foglalások. Az Élet és Irodalom cikkírójának tetszett a kisregény, — szubjektív, vallomásnak is beillő sorai egy kicsit bontották azt a falat, amely néhány ember és a regény

között emelkedett.

Megjelent Lengyel József, szintén lágerélményekből sarjadt (nem tudom, minek nevezzem, talán:) regénye? — és a vélemények egy csapásra „átcsoportosultak”. — Lengyel munkája — mondták akkor még teljesen önállóan, senkit sem idézve — művészibb, színvonalát tekintve, felülmúlja a Szolzsenyicin-regényt, és nem is hat annyira mesterkéltnek, nehézkesnek, mert nem akarta egy nap históriájába „belegyömöszölni” az évek és évtizedek keservét.

Iván Gyenyiszovics tiszteletére kikerültek hüvelyükből az idézetszab- lyák. Az egyik élét Tvardovszkij és Szlmonov köszörülte, esetleg Szolzse- nyicin is segített, a másikat a friss élmény, az olvasmányosabb regény keltette szimpátia: Lengyel József műve.

L1 s megszülettek az összehason- lítások is. Az irodalomnak nem lehet módszere a centiző, deká- zó méricskélés, most mégis mérlegre tették a két írót. a két regényt. A vita kezd hasonlítani a bátyjukkal dicsekvő kisiskolások veszekedéseire.

Csak itt az „én bátyám az erő- sebb”-szerű érveket a sajtó szolgáltatja. Aki egy hete arra esküdött — mert valahol így olvasta —, hogy Lengyel József plasztikusabb, irodalmibb, élvezhetőbb — most „megtudta”, hogy a magyar író voltaképpen szűk horizontot rajzolt a regényében, az egész országot tábornak állította be, a külvilág alig kapott helyei nála. Vagyis: a másik oldalt elhanyagolta. És nem is lehet annyira meggyőző egy „idegen” ember kálváriája a lágerben, mint azé, aki „na- Cionálisan” is belül érezte magát a körön, — mármint hogy születés szerint is orosz volt. j.

Ismét ki a szablyát, szabad a pást, és kezdődik az idézetek „pengevezetése”. A kezdetben határozott rohamok lassan elerőtlenednek, — pontosabban: elbizonytalanodnak. A vívó úgy érzi: ma még jó helyen fogja a pengét, de ki tudja... Holnap már nem a markolatot szorítja, hanem a penge közepét és úgy vív: úgy készteti újabb „csőriére” az idézetkényszer. És a középen átfogott penge a legveszedelmesebb fegyver. Gondolkozás nélkül használják; így egyébként sem lehet úgy megszorítani, hogy oda sújtson, ahova a gazdája (van az ilyennek gazdája?!) akar?

A középen megragadott fegyver nem engedelmes eszköz. Annak önálló akarata van: külön törvényeknek engedelmeskedik, a fizika törvényeinek. A gondolkozás nélkül bevetett idézetek is középen megragadott fegyverek, marokba szorított pengék, s gazdájuk azt sem tudja, kinek árt vele, kinek használ. Azt sem tudja: nem diszkvalifikálja-e vele holnapi önmagát? Azt sem tudja: nem vágja-e ketté a kezét már a következő pillanatban az éles penge?

Mert általában éles pengékhez, jó fegyverekhez folyamodnak az idézők. Kizárólag „márkás” idézetek, kipróbált „lepriorált” igazságok jöhetnek számításba. Így költöznek a politikusok, történészek, ideológusok, közgazdászok, írók mondásai az idézőjelek satrai alá. így szolgál a nemes cél érdekében kikovácsolt penge gyakran méltatlan kisszerű törekvéseket.

Mert nem az a baj, hogy sokat idézünk, hogy sokat idéznek, iiogy a lovas, melegítős, eszpresszós és egyéb nemzeti „jellegünk” mellé felvehetjük ezt a címet is: idéző. Az idézetek pontosságával sincs baj.

Mielőtt egy mondatot idézőjelekbe öltöztetünk: pontosan megnézzük* hogy minden „stimmel”-e, helyéi* van-e minden pont és vessző. Csak a mondat, vagy a „fejezet”, esetleg az egész munka gondolatköréből ragadjuk ki, az összefüggéseiről feledkezünk meg. — Mintha lefegyvereznénk azt, aki a fegyvert kovácsolta. Mintha ellene fordítanánk a saját „gyártmányát”.

Mert a középen megragadott penge válogatás nélkül fordulhat mindenki ellen. Hiába szorítja keményen a j<S szándék, hiába szeretné gazdája esetleg „divatosan’’ forgatni: nerrt ura a fegyvernek.

jV em is lehet ura az — aki nem -1 tudja, mivégre kovácsolták. Aki nem ismeri azt a stratégiát* amelyet ezek a fegyverek megteremtettek maguknak. Aki a „korszellemet” minden esetben a legaktuálisabb kortünetekből akarja kétségbevonhatatlan bizonyossággal megállapítani.

A marxizmus klasszikusait emlegettük a cikk első soraiban. Helyes az, és csak üdvözölni lehet, hogy minél többen próbálnak megismerkedni a marxizmus—leninizmus tanításaival: de semmiképpen sem helyeselhető az, hogy kialakult egy újfajta politikai sznobizmus, amely megkövetel bizonyos számú „klasz- szikus” idézetet, úgymond ez kell & „politikus” magatartásához. — „Vonalas” dolog lett felületes ismeretekkel is idézni a legmélyebb, legösszefüggőbb ismeretek rendszeréből. „Vonalas” dolog lett minimális hozzáértéssel, de annál nagyobb önbizalommal hozzányúlni a legbonyolultabb „géphez”.

És a kevésbé bonyolulthoz is. Sikk lett az idézetkardok forgatása. De még nem mestervívás.

Krajczár Imre