Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

1063. március 31., csütörtök népújság 8 MA: A KISZ megalakulásának 6. évfordulója 1957. március 21-én szer­vezték újjá az ifjúság nagy szervezetét, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Az 1956-os események sötét nap­jai után szinte közvetlenül megalakult szervezet tagjá­nak lenni elvhűséget, szilárd ■ állásfoglalást jelentett, bátor­ságot, s kiállást... Kevés tagot számlált akkor még a KISZ, de ma már az ifjúság százezrei tulajdonosai a piros tagkönyvnek. Az ifjú­ság szervezetének sokoldalú tevékenységéről, a KISZ-ta- gok munkájáról nem kell részletesebben beszélni. A fiatal KISZ-tagokkal minde­nütt találkozunk a kisebb- nagyobb kulturális megmoz­dulásokban, a szocialista épí­tő munkában, az agiíáeiók- ban, mindenütt, ahol érzik, hogy szükség van rájuk. A Kommunista Ifjúsági Szövetség komolyan veszi fel­adatát. az ifjúság nevelését harcra, munkára, tanulásra, hogy méltók lehessenek szer­vezetük nevére, a kommunis­ta névre. Erről győződhetett meg az ország az eltelt 6 év alatt. (K. G.) Husszein Radaui kivégzett főtitkára. (Zalan Adil), az Iraki Kommunista Párt (MTI Külföldi Képszolgálat) A 133 XI cxp történetéből A Tanácsköztársaság születésének napjára emlékezünk. Ez alkalomból közöljük Jackwert Ede elvtárs visszaemléke­zésének egy részletét. Jackwert Ede elvtárs kormányzótaná­csi biztosként dolgozott Heves megyében a Tanácsköztársa­ság idején. A Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélték, de a fogolycsere során kikerült a Szovjetunióba. Ott élt 1962-ig. Tavaly került haza Magyarországra, jelenleg Buda­pesten, a „Március 21.” Veteránotthonban él. ... Engem először Miskolc város politikai megbízottjának neveztek ki, május 4-én pedig Heves megye kormányzótaná­csi biztosa lettem. Ebben az időben az intervenciós csapa­tok Budapest felé vonultak. A burzsoá cseh csapatok a péter- vásári járásban voltak. Az el­sö feladatunk az volt, hogy a Vörös Hadseregnek segítsünk, meg is tettünk ebben az irány­ban minden intézkedést. Az egri kommunisták és dolgo­zók hősiesen helytálltak, a cseh csapatokat visszaverték. Eger városában helyreállott a rend. Most rá kellett térni a békés építésre. De a békés élet csak látszólagos volt. Aki eb­ben az időben ismerte Eger Ivarosát, annak tudnia kellett, ►hogy bizonyos körök a tanács- , rendszer ellen izgatnak és el­> lenforradalmat akarnak szíta- , ni. A kommunisták a dolgo- kzókkal együtt éberek voltak J bátor helytállással likvidálták >az ellenforradalmát. > 1919. június 21-én a város­háza előtt nagy tömeg gyűlt i össze és követelte a régi rend- * szer visszaállítását. Kormos s elvtárs, a munkástanács elnö­kké, a hadügyi népbiztos poli­tikai megbízottja és én, fel­> szólítottuk a felbújtatott töme­get, hogy vonuljon el, de bé- '•kés hangú felszólításunk da­cára ez nem történt meg és a " tüntetésnek két halálos áldo- í zata volt. ^ A városi munkástanács és a f megyei tanács ebből az eset­tből levonta a tanulságot és ? igyekezett a dolgozók helyze- s tén javítani. Felülvizsgáltuk a2 s élelmezési kérdést és javítot­tunk azon, amennyire a hábo- >rú utáni nehéz helyzet megen- i gedte, igyekeztünk útjavítási S munkákat elrendelni, hogy í \ munkanélküliséget likvidál- fjük. így például a füzesabonj ? —poroszlói, besenyőtelek—kis- 5 körei, poroszló—sarudi és í 5 poroszló—borsodivánkai tölté gseket, amelyek az árvízvesze- d delem idején készültek, elhor- a dattuk. Ezekkel a munkákká Stöbb száz munkást fogialkoz- f tattunk. Megszerveztük a; S adakozást kórházaink íehéme- 5 művel való ellátására, s e; | nagy sikerrel járt. Felállítot ? tűk a propagandaosztályt, t 5 népművelés színvonala nmeié- d sére líceumokat szerveztünk \ A tüdőbajos gyermekek ré ? szere szanatóriumot rendez­tünk be és megszerveztük a dolgozók gyermekeinek üdül­tetését. Négy elvtársat azzal bíz­tunk meg, gondoskodjék arról, hogy a frontra és Budapestre több élelem kerüljön Heves megyéből. Több intézkedést tettünk a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlesztése ér­dekében. Sajnos, a hadihelyzet romlá­sával a Tanácsköztársaság sorsa meg lett pecsételve. 132 nap, amíg a Tanácsköztársaság fennállt, nem hosszú idő. Ka több időnk lett volna, rendbe tudtuk volna hozni a gazdasá­got, akkor katonailag is erő­sebbé lettünk volna. Következett a fehér-terror, és sok becsületes kommunista esett áldozatul. Engem is letar­tóztattak és kilenc társam­mal együtt halálra ítél­tek. Csak annak köszön­hetjük életünket, hogy a Népszavában megjelent egy cikk és a fehér banditák Só­lyom Péter vezetésével nem merték végrehajtani rajtunk a halálos ítéletet. Meg kell em­lítenem Csirmaz, Kolacskov- szky, Nagy József és Németi elvtársakat ’ helytállásukért. Ezek az elvtársak Heves me1 gyében vezető állásokat töltöt­tek be. Ugyancsak meg kell említenem Nemecz és Nagy József élvtársakat, akik életü­ket adták a szocializmus ügyé­ért. Nemecz elvtárs kivégzése előtt magához hivatott. Én vol­tam az utolsó, aki vele beszél­tem. Azt mondta: „Ede, én igaz ügyért halok meg. Én úgy kép­zelem a jövőt, hogy a dolgozó nép győz. Én a viharból vissza­maradt porszem vagyok, a párt, a nép megy előre. Tiétek a győzelem, a szabadság, a testvériség.” Ügy halt meg mint hős, mint ahogy kommunistának illik. Negyven esztendős emigrá­ció után jöttem haza a Szov­jetunióból, ahová mint kicse­rélt politikai fogoly kerültem és most boldog vagyok, amikof olvasom Heves megye, Eger város sikereit a szocializmus felépítésében. Boldog vagyok; hogy az elvtársak a régmúltat felelevenítik. Munkásosztá­lyunknak, dolgozó népünknek gyönyörű múltja van és ez zá­loga a magyar dolgozó nép si­kereinek a szocializmus építé­sében. Jackwerth Ede kik voltak ennek a parancs-' nokságnak a vezetői. A kerü-‘ leti parancsnok Huszár Aladárt volt határrendőrségi százados.^ politikai megbízott Molnár Da-< niel vasmunkás, teljesein gyen-* ge, erélytelen ember, akinek« az idegrendszere sem volt' rendben. Közvetlen munka tár-! sai Stolzenberg volt rendőrszá-* zados, Berencz Leó rendőrka-, pitány és Soltész Imre csend-' őrfőhadnagy. Efféle emberek-! bői állt az egész tisztikar.« Munkájukban nem volt köszö-' net, mert a Vörös Őrségbe; volt csendőröket, rendőröket, fináncokat és börtönőröket szerveztek be. A helybeli di-1 rektórium tiltakozik is az ilyen < szervezés ellen, de hiába. A] helytelen szervezésnek nemso­kára meg is lettek a szomorú; következményei. Az első ellen-< forradalmi megmozduláskor ezek lettek az ellenforradalom1 leghívebb támaszai, s a *kom-' műn bukása után éppen ezek-, bői, a Huszár Aladár és Mol­nár Dániel által szervezett ,,vö-' rösőrökből” verbuválódtak az első terrorise fehércsapatok. Kimutatták azonban a fo­guk fehérét a szociáldemokra­ták vezetői is. Egy részük passzivitásba vonult, s így le-' maradt a forradalom szekeré­ről. Egerben tipikus példája ennek Fischer Manó polgár- mester, aki visszalép állító­lagos betegségére hivatkozva. Helyét Vályi István foglalja el. A jobboldali szociáldemokra­ták leváltása természetesen nyereség Is volt az igazán be­csületes vezetőségi tagok szá­mára. Megtisztulva az oda nem illő bomlasztó elemektől, a vá­ros vezetősége aktívabban se­gítette elő a dolgozók jólétéért való küzdelmet „Aminek persze, mindig értéke van, azt a proletáruralom meg­becsüli és a líceumi múzeum­ba helyezik el majd a proletár- ság gyönyörködtetésére.” A régi karhatalmat meg­szüntetve, a karhatalmat is új alapokra helyezték. A régi karhatalom helyébe az egész országban Vörös Őrség szerve­zését rendelte el a Forradalmi Kormányzótanács. Sajnos, a Heves megyei Direktórium a Vörös őrség megszervezésével a volt községi csendőrőrsöket bízta meg. Ha a súlyos hiba gyökerét keresni akarjuk, ak­kor a két párt, a szociálde­mokrata párt és a kommu­nista párt egyesüléséig kell visszamemnünk. A két párt egyesülése a proletárdiktatúra szempontjából fontos és helyes volt Szükséges volt az, hogy a munkásság teljes egészében tá­mogassa a Tanácsköztársasá­got, s a munkások örömmel is fogadták a két párt egyesülé­sét. A baj csak az volt, hogy a két párt nem a marxi—leni­ni irányvonal alapján egye­sült, s az egyesüléskor az új pártba jobboldali elemek is bekerültek. Ez meglátszott a párt első intézkedésében is. Ez volt a helyzet Heves me­gyében és Egerben is. A hely­telen elvek érvényesülését jól mutatta a Vörös őrség helyi szervezése is. Eger nem csupán a megyei Vörös őrségnek lett a székhelye, hanem a Belügyi Nópbiztosság remdelete értel­mében itt ütötte fel tanyáját az V. Vörosőr Kerületi Par rancsnokság is. Ennek a ha­táskörébe tartoztak Borsod-, Gömör-, Kishont-, Szép es-, Árva-, Túróc-, Líptó-, Zólyom- és Nógrád megyékben felállí­tandó összes vörösőrségi ala­kulatok. Érdemes megnézni, forradalmi törvényszék első elnöke Demmer Géza volt mé­szárossegéd lett, utóbb dr. Nagy Nándor ügyvédjelölt. A vádbiztosi teendőket Nagy Já­nos volt pincér látta él. Az át­alakulás simán és rendzavarás nélkül ment végbe. A z új rend alapjainak le- rakásában, a helyzet megszilárdításában fontos sze­repe volt a helyi sajtónak. A még zavarosan látók tisztán­látását nagyban elősegítette. Rámutatott < az 1918. októberi forradalom és az új típusú szocialista forradalom közötti különbségre: „Két forradalmat csinált Magyarország rövid ’ négy hónap alatt. Az egyiket, ■ az októberit, amikor lerázta a 1 monarchikus rend bilincseit és gazságait, már eddig is pél- ' daként emlegetik, de a másik, ' a mai, az mindenekfelett áll, 1 példa nélkül való az egész vi- : lághistóriában. Az októberi ’ forradalom csak egy régi ren- ’ det, korhadt börtönfalakat ' döntött le, a március 21-i for- ' radalom az egész régi világot 1 és társadalmat döntötte le.” ‘ összefoglalta, hogy mit hoz a ’ Tanácsköztársaság a dolgozók ' számára: a munkanélküli jö- 1 vedelemszerzés eltiltását, a 5 dolgozók egyenlőségét, a szo­cializmus építésének megkez- 1 dósét, stb. j A városi direktórium meg­- választása a városi munka éle­- lében felfrissülést hozott. A s maradiság, nemtörődömség, és- a tehetetlenség helyét felvál- i tóttá a céltudatos proletár­- munka. Az új vezetőség részé­- ről a jó és helyes intézkedések- egyre szaporodtak. A városhá­- zárói a régi idők lim-lomjait- (régi püspöki és főispáni ké- \ pékét, stb.) lomtárba helyezték. tott városi és megyei vezető­ség pár nap múlva direktó­riummá alakult át, s már már­cius 24-én közzétette Kolacs- kovszky fajos alispán megyei hivatalfőnök, a városi és falu­si direktóriumoknak szóló rendeletét. A rendelet így kez­dődött: „A magyar állam új címe: Magyar Tanácsköztársaság, mert a proletárok, munkások, katonák, s szegényparasztok akarata érvényesül ebben az országban. Magyarország kül­politikailag meghasonlott a nyugati imperialistákkal és a nemzetközi vörös lobogó alatt testvéri kezet nyújtott a bolse­vik proletariátusnak. Ezen nagy lépés folytán a tőke és a munka a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak több évszá­zadra nyúló, elkeseredett har­ca az utolsó stádiumba jutott. A polgári társadalom, amely n kizsákmányolás alapján épül gyalázatosán összeomlott. He­lyébe a kollektivizmus lép, ki­zárólag a munkások társadal­ma, amelynek alapelve, hogy csak az eszik ebben a társa­dalomban, aki akár eszével akár két keze munkájával ke­resi kenyerét.” A rendelet i továbbiakban felhívja a város és a megye lakosságát a mun­ka további folytatására, s rend és a nyugalom megőrzé sére. A megválasztott megye direktórium tagjai Lájcr De zső, Kolacskovszky Lajos, Fi scher Manó és Németi Lajo lettek. Később Fischert április ban Vályi István, az addig párttitkór váltotta le. A vá ros ügyeit intéző direktórium ba dr. Petrík Jenő volt fószol gabíró, Szepesi András föld .műves és Lóránt Gyula ma !<ján tisztviselő került be. I gyártottunk, azokat osztogat­tuk. A fő feladat a meggyőzés volt. Amikor elvégeztük a sze­mináriumokat, bennünket is beosztottak az újak mellé, s most már mi vezettük be őket a mozgalomba. így terjesztet­tük lépésről lépésre, fokról fok­ra a marxista tanokat, a szo­cializmus eszméjét. A háború alatt, a német megszállás ide­jén azonban feloszlott a szer­vezet. Néha ugyan találkoz­tunk az elvtársakkal, de ko­molyabb akcióra, a fojtogató terror miatt már nem kerül­hetett sor. — Mit tudnék még mondani erről az időről? ... Amikor ifi voltam? ... Életem legszebb ideje volt ez. Nem tudnám el­választani egyik napot a má­siktól. A szemináriumi vias- gák... beszélgetés egy-egy ve­zetővel ... Amikor tanítot­tunk. amikor láttuk, hogy mun­kánknak van eredménye... Azok a lelkesedéstől lázas be­szélgetések ... Csak át tudnánk adni azt a lelkesedést, ami ak­kor az ifikben volt... Ha meg tudnák érteni a mai fiatalok a mi küzdelmünket, ha ismernék azokat, akik ezer veszély között is harcoltak... Amikor elkaptak valakit a „hekusok” és verték... állták a sarat, erősek voltak. Sokan meghaltak közülük. Hauser Károly, az „öreg ifi”, akit any- nyira szerettünk ... Ségvári Endre... és nagyon sokan. Gondolniok kellene a mai fiataloknak is a múltra, látniok kellene, milyen nehéz, küzdel­mes volt az a munka, amely előkészítette nekik ezt a nyu­godt életet... Kátai Gábor zafias Népfront ‘i Bizottsága nácsvál asztátok tapasztalatai­ról és végül indítványok és ja­vaslatok egészítik ki a megha­tározott napirendet Az egyes napirendi pontok előadói: Márton János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Agrárgazdasági Kutató Intéze­tének csoportvezetője és Sály János, a Hazafias Népfront me­gyed titkára. Néhányukat tovább küldték az Országos Ifjúsági Bizott­ságba, köztük őt is. Itt ismer­kedett meg Ságvári Endrével, az ifik vezetőjével. — Nagy kitüntetés volt ez! Az OIB szemináriumait Ság­vári elvtárs vezette... Egysze­rű, közvetlen ember volt, tu­dott a fiatalok nyelvén beszél­ni... Abban az időben renge­teget tanultunk, különösen a marxizmus—leninizmust. Min­dennap jártunk a helyiségünk­be. Télen körülültük a kály­hát, s ha éppen nem tanultunk, egész délutánokat énekelget­tünk át, nép«ialokat, mozgalmi dalokat. Székely Endre Népdal­kórus, ez volt a nevünk, ezen a címen jöttünk össze mi, er­zsébeti ifimunkósok. Sokat sze­repeltünk. Ott énekeltük elő­ször a Poljuskát: Székely elv­társ eredeti szovjet lemezt ho­zott, arról tanultuk meg... Nyáron a Duna-partra jártunk, Haraszti volt a törzshelyünk. Szép napokat töltöttünk el együtt. A férjemmel is az ifik között ismerkedtem össze. — Az összejöveteleket nem zavarták meg? — Sokszor jöttek detektívek, de nem tudtak semmit ránk fogni. Mire bejutottak, már nem voltunk ott, vagy a legár­tatlanabb .arccal néztük őket. Vigyáztunk. Volt riasztócsengő... — Részt vett nagyobb tömeg- megmozdulásokban is? — Igen! Amikor a Petőfi-szo­bornál volt tüntetés. A rend­őrök kardláppal zavartak szét bennünket. — Mivel foglalkoztak még az ifik? — Legszívesebben „meszel­tünk” ... — jelszavakat írtunk a házfalakra, meg röpcédulákat Ülést tart a Ha Heres megy* Március 23-án, szombaton délelőtt 10 órakor a megyei ta­nács irodaházának klubtermé­ben ülést tart a Hazafias Nép­front megyei bizottsága. Az ülés napirendjén a követ- , kező napirendi pontok szere- , pelnek: A falusi élet új formái , és követelményei, jelentés az 1963-as országgyűlési és ta­]Vem a természet tél utá- ni ébredéséről, az évek öröik és csupán szépet ismerő megújhodásáról van szó. A ta­vasz itt annyit tesz, hogy éb­redés: a fiatal, lelkek között egy fiatal lélek ébredése. Je­lenti a küzdelmet és jelenti az igazságtalanság dzsungelében bolyongó igazság erejét, jelenti a fiatal szívek dobogását az életeket fojtó légkörben és je­lenti az öntudat ébredését. Aki emlékezik, már idősebb asz- szony. Sötétbarna hajából ezüs­tös szálait csillannak elő, a szemei beszédesek, őszinte fé- nyűek. Nyugodt derűt sugároz minden szava, emlékképei ele­venek és megkapóak. Odakint a tél már az utolsó­kat rúgja... a szemközti kerí­tés falában a téglák vonalai élesek, tiszták, mint a jelek. Idebent a múltról beszél az emlékezés. Balázs Gyuláné személyzeti előadó most az egri MÉK-nél. — Pesterzsébeten éltünk. Oda való az egész család. Apám segédmunkás volt a Weisz Manfred Műveknél. Öten éltünk a fizetéséből, volt két öcsém is, ők már szakmun­kások. — Tizenhat éves voltam, ami­kor 1937-ben négy ismerősöm­mel elmentünk táncolni a „Csi- ribe”. Ilyen egyszerű nevet ad. +ak a Csillag utcai Vasas Szék­háznak. Itt volt a szakszerve­zet és a Szociáldemokrata Párt is és itt dolgoztak a munkás- mozgalom fiataljai, természete­sen szigorú illegalitásban. Volt ott egy nagy táncterem, ott szórakoztak a munkásfiatalok. — Hogyan ismerkedett meg áz „ifikkel”? — Felkért egy fiú, és tánc közben mondta, hogy van ne­kik egy külön helyiségük, ahol összejönnek, pingpongoznak, énekelgetnek és — tanulnak. Mondta, hogy menjek el én is a következő vasárnap. És attól kezdve minden vasárnap el­mentem közéjük. Az volt itt a szokás, hogyha egy „új” kerüli be, valakit beosztottak mellé, aki beszélt neki arról, hogy mi is a szocializmus, mi az, hogy társadalmi fejlődés, mi a mate­rializmus ... Az én tanítómat úgy hívták, hogy „Ufi”. Ma Pé­csett dolgozik, alezredes ... — Ennyiből állt a tanulás? — Dehogy. Amikor már így a beosztott segítségével sói minden világos lett előttünk szemináriumokra jártunk. Na­gyon érdekes és nagyon szét: volt. Tiszte lelkesedés... Éí a vizsgákon olyan izgalom mint ma az érettségin. cAz a tavasz télien nőit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom