Heves Megyei Népújság, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-19 / 65. szám

1963. március 19., kedd NÉPÚJSÁG 5 — Tessék ne­kem valami más színt mutatni, ezt meg kérem, cse­réljék ki, mert a férjemtől kaptam és olyan pocsék színe van! — áll meg az Állami Áruház kötött osz­tályán egy feltű­nően csinos asz- szony. — De kérem... — szólna az eladó. — Tudom, itt van a blokk, teg­nap vette, felkö- szöntött, aztán szépen visszacso­magoltam, tud­tam már akkor, hogy ki fogom cserélni. — Ejnye, de furcsa. Hát nem is örült neki? — kér­dem. — Ez az én ma­gánügyem, sen­kinek semmi köze hozzá — ezzel el­fordul tőlem, s egy másik na­gyon csinos hölgy­höz fordul. — Én még ilyet nem értem. Mil- liószor megmond­tam Lajosnak, hogy nekem ne vegyen ilyen vac­kokat! Én tudom, hogy nekem mi való! Tessék csak (mutatni azt a Hlás árnyalatúi! — Az nem ön­nek való. Nagyon kicsi szám. — Mi az, hogy nem nekem való?! Adja csak ide! Majd én felpróbá­lom! Talán ele­fántnak néz en­gem? —, s mél­tatlankodva el­rohan a próbafül­ke felé. Az eladó meg­vonja a vállát. Van ilyen vásárló is. Az ismerős nő azonban ott ma­rad, szerényen vá­sárol egy gyer­mekkardigánt, s éppen köszönne el, amikor kijön a barátnője. — Ugye meg­mondtam? Csak nézd meg, milyen jó rám. Látja, kisasszony? — for­dul az eladóhoz. — Nem vagyon kö­vér! 1— De azért fe­szül nagyon raj­tad, és a gyapjú­nak nem tesz jót — kockáztatja meg a másik. — Sebaj, akkor majd veszek má­sikat. De nekem most éppen ez tet­szik! Elég szégyen a kereskedelemre, hogy nincs olyan szám, amilyet az ember akar!... A különbözeiét fi­zetem! — Kérem, ez minden számban bőségesen volt, csak már elfo­gyott! — Micsoda? Hogy ebből leg­alább hetven da­rab szaladgál a vá­rosban? — Igen. Amit a férje önnek vett, abból pedig mind­össze néhány az egész megyében, mert mintadara­bok voltak. — Adja vissza, ; kérem! Nagyon kérem! Tessék visszaadni. Hogy ' ez a süket Lajos ezt nem is mond­ta! — Sajnálom, ké­rem, amíg válo­gatni tetszett, azt az egyet elvitték... — Ugye, a fele­ségem örülni fog ennek a szép da­rabnak? — jön vissza a pénztár­tól egy idősebb férfi, s boldogan, viszi a különleges pulóvert. — Igen... min­den bizonnyal... — néz a dühös nő után kevés meg­győződéssel Er­zsiké, a nyugodt, higgadt kereske­dő. (ádám) Egy ismerősöm nem­rég érkezett vissza Amerikából. — New Yorkban él­tem — beszélte —:, ahol pompás amerikai temetést ígértek, de én inkább az egyszerű, szabad magyar életet választottam. Kérdően néztem ró, és ő részleteket me­sél el „temetéséről”. — Egy New York-i kórházban feküdtem. Gyomorfekély, has- hártyagyulladás. Az orvos már lemondott rólam. Meg is mond­ta nagybácsimnak: — Tessék elkészülni a legrosszabbra. — Pszt, ne olyan hangosan — ijedt meg nagybácsim és az ágyamra mutatott:, még meghallja. — Mór nem hall semmit — mondta az Ezért nem temettek el Amerikában... orvos és tárgyilagosan megkérdezte: — Óhajt a temetésről tárgyal­ni? — Máris!? — riadt meg az öreg. — Véletlenül itt van a „Panoráma” temet­kezési egylet ügynöke. Ha önnek mindegy, akkor csináljuk a te­metést a Panorámával. Tőlük ugyanis öt szá­zalék jutalékot kapok. — Nem sok, — álla­pította meg a nagybá­csim — hetet is kap­hatna. Az orvos meglátta a temetkezési ügynököt a folyosón, aki a hal­doklókat írta össze és behívta a szobába. Az megkérdezte: — Második osztá­lyút akar 400, vagy harmadikat 300 dollá­rért? — Négyszázast ké­rek, — válaszolta gon­dolkodás nélkül a nagybátyám. — Dalárdával? — Igen. — Lehet kard az énekesek oldalán? — Lehet. — Hat gyertya, vagy tizenkettő? — Ha lehet, hu­szonnégy. Az ügynök szeme felcsillant. — Akkor talán vá­lasszunk első osztályú temetést, 600 dollá­rért. Szerettem volna megcsókolni az öreget, aki még délszaki nö­vényeket -és 500 sza­vas beszédet is ren­delt. — Milyen legyen a beszéd? — kérdezte az ügynök. A legmeg- hátóbb, könnyfakasz­tó gyászbeszéd 150 dollár. Megható: 100 dollár. Szép gyászbe­széd: . 80 dollár. Gyészbeszéd: 50 dol­lár. Beszéd: 30 dollár. — A . 150 dollárost kérem. Az ügynök azután odajött az ágyhoz és nyilván a koporsó miatt megmért engem. Amikor az ágy lábához ért, lehajolt és így jól belerúgtam. Nekiesett az orvosnak, aki cso­dálkozva nézett rám. — Maga nem hal­doklik? Ez nem egye­zik a diagnózisommal. Megnézte a láz­táblát és rám kiáltotti — Megsértette a kór­ház szabályait. Magá­> nak már órák óta ago­nizálnia kellene. Most felborította a Panorá­ma temetkezési egylet­tel kötött megállapo­dást is. Dühös lettem: — Nézze, én végig­hallgattam a temetke­zési tárgyalást és hal­lottam a maga öt szá­zalékáról is. Ami eb­ben a kórházban fo­lyik, ahhoz jó gyomor kell. Ha mostanáig ki­bírtam itt, akkor ne­kem jó gyomrom van. Viszont akkor miért haljak meg? Tehát semmi értelme, hogy itt feküdjem. Felöltöztem és el­mentem. Palásti László I A virágüzletbe meg éppen­séggel beköltözött a kikelet. Bóditó illatú jácint bókol a menyasszonyok ékességére szol­gáló kólák mellett-. Mögöttük a szegfű bodros feje. Még egy ■ tulipán pirosló szirmait is si­került felfedezni. Társait már elkapkodták, hogy a szeretet, a figyelmesség egy pillanatra be­lopja a nyár hevét a lakás fa­lai közé. Az ibolya és a hóvirág, a föld szerény, első kis tavaszi hírnökei hiányoznak csak, de úgy tudom, nem sokáig. A Bükk szélvédett, napos olda­lán már bontogatja fehér szir­mait az egyik, s zöld leveleit a másik. Fél órás séta az egri főutcán, ízelítő a tavaszból, amely si­mogató napfénnyel pásztázza végig az utcát. Néhány perc múlva végigszáguld ugyan a ta­vaszi szél. de ha csípős is, ha összébb is huzatja az embereken a. kabátot, mégiscsak azt jelen­ti: vége a télnek. — A — nölc« értékesítésére zerződést elkezdi szervek A helyes növényvédelemnek számos példája tapasztalható. A mindszenti Tiszavirág Mező­gazdasági Tsz 1962-ben 52 katasztrális holdon 65 vagon téli almát termelt. Egy kataszt­rális hold termőgyümölcsre 162,5 mázsa alma jutott, amelynek 95 százaléka export minőségű volt, öt százaléka is csak technikai okok miatt sé­rült meg. E kiváló eredményt tizennégyszeres szakszerű per­metezéssel érték el. Amint látjuk, a helyes nö­vényvédelem a termés és a mi­nőség fokozásában egyaránt megmutatkozik. Szakemberek számításai szerint egy forint ráfordítás almánál 7.7 forintos^ szilvánál 18.19 forintos, kajszi­nál 6.1 forintos, őszibaracknál pedig 6.7 forintos értéktöbble­tet eredményez; A földmüvesszövetkezeti szervek jelentős segítséget nyújtanak a helyes növényvé­delem megszervezéséhez Bács-j Pest-, Heves-, Szabolcs- és Zala megyében, továbbá a sze­gedi-, a szolnoki- és kunszent­mártoni járásban, vagyis első­sorban azokon a helyeken, ahonnan a legtöbb gyümölcs' felvásárlására számítanak. De helyes kezdeményezések van­nak Borsodban és Baranyában is a háztáji és szórványgyü­mölcsösök növényvédelmének megszervezésére, hiszen a föld­művesszövetkezeti szerveknek is érdekük, hogy minél több kiváló minőségű gyümölcsöt vásároljanak fel. tartanak, öregek, vagy fiata­lok, de egy azonos vonásuk van; nyoma sincs a téli, di­dergő sietésnek. Az újságárus néni megértő tekintettel kíséri őket. Ö sem fázik, nyugalomba vonult a kis parazsas fazék, amely olyan jó szolgálatot tett a zimankós napokon. Még a kirakatok js tavaszi színbe öltöztek. Az Anyák Boltjában üde, világos ruhács­kák, a cipőüzletben szebbnél szebb szandálok. Igazán min­den rosszmájúság nélkül, de mégis meg kell mondanom, siessünk, asszonytársak, most még van tavaszi szandál! És szépségüket még az sem csök­kenti, hogy meglehetősen ízlés­telenül elhelyezkedő lábakra tették mutatóba. Az Óra- Ékszerbolt az igazi tavaszt varázsolta egy pilla­natra a szemem elé. Pihés, csi­bék, egy húsvéti tojás lakói, önkéntelenül is megáll az em­ber, hogy észrevegye mellettük a színes nyakláncok halmazát, a tavaszi ruhák ékesítésére va­ló brossokat is. 16500 vaoon gvun kőinek s a ínldművesszöv A földmüvesszövetkezeti szervái ebben az esztendőben 16.500 vagon gyümölcs, ezen belül 8000 vagon téli alma, ,1730 vagon kajszi, 1700 vagon szilva, 1100 vagon őszibarack, 800 vagon málna, 500 vagon meggy és 200 vagon cseresznye szerződéses felvásárlását ter­vezik. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekkel, termelőszö­vetkezeti csoportokkal, egysze­rűbb mezőgazdasági szövet­kezetekkel és hegyközségekkel a szövetkezetek megyei érté­kesítő központjai, a termelő­szövetkezeti tagokkal és egyéni gazdákkal pedig a helyi föld- művesszövelkezetek kötik a szerződést. A szerződéskötések ország­szerte márciusban kezdődtek. Az átvételi árakat úgy állapít­ják meg, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, ter­melőszövetkezeti csoportok, egyszerűbb mezőgazdasági szö­vetkezetek és hegyközségek 15, a termelőszövetkezeti tagok, il­letve háztáji gazdák pedig 10 százalékkal kapjanak többet az adott gyümölcsfélére érvényes szabadfelvásárlási árnál. Na­gyobb termelés kilátása eseté­ben a termelők az átadás előtt két héttel pótszerződést köt­hetnek. A termés fokozása főként a szakszerű növényvédelemmel érhető eh Nagyon szerény szá­mításokkal is duplán megtérül a különböző kártevők elleni védekezésre fordított összeg, ha folyamatosan, mindig alkal- mos időben permetezünk. \ t égiscsak tavaszodik. Sok 1*1 apró dolog jelzi. Az el­tűnő hó, a latyak, az utcákon csörgedező patakocskák, s a forgalmasabbá váló napos ol­dal. De a legbiztosabbat teg­nap láttam: egy hófehér, tér­dig érő, legújabb divat szerint készült tavaszi kabátot. Akkor vettem észre, hogy bontakoz­nak ki a nők, — mint a lepkék a szürke bábból — a téli „cuccok- ból”. Előkerültek a tavaszi ka­bátok, a háromnegyedes, vagy éppen rövid kabátkáid kosztü- mög, az apró, kacér kalapkák. De legalábbis kinyitódtak a nyakhoz simuló nagy gallérok, s vidáman kandikál elő a szí­nes sál. A fejekről lekerül a kucsma, a kendő, s újra na­gyobb a forgalom a fodrászok­nál, hiszen a kis kalap alatt nem lehet akármilyen a frizu­ra. A jelek figyelmeztettek, ta­vasz bontakozik az epri főut­cám. alaposabban körülnéztem tehát.' A főiskola előtti kis park­ban a téli mozdulatlanságot se­rény mozgás váltotta fel. Fe­hér kavicshalom ácsorog az út mentén, arra vár, hogy szét­szórják a sétányokon. Szép lesz majd az üdezöld pázsit szegé­lyeként. Folytatják a kis kő­kerítés falazását, a tetejébe való palánták már ott ágas­kodnak az üvegházak langyot melegében, várva, hogy kike­rüljenek. Az emberek a kerítés tövé­ben szalonnáznak, arcukat a nap felé fordítva. Az egyik kis pádon fiatal pár ül. Ők egymás szemében fedezték fel a ta­vaszt. A főutca napos oldala népes, Van, akt a déli ebédidőt hasz­nálja fel egy kis friss levegő beszívására, mások hazafelé Félórás tavaszi séta Fölfelé vezet az út Az elinök fiatal, a pénzügyi problémák kitűnő ismerője, és már eddigi munkájával is iga-, zolfa, hogy szívén viseli a szö­vetkezet ügyeit. Az elnökhe­lyettes, a könyvelő, az agronó- mus, szintén olyan emberek, akik mindent megtesznek a fa­lu felemelkedéséért. A tervek­ről szólva így beszél az agro- nórnus: Az idén megoldjuk a jószágok vízellátását. Kutat fúrunk a tanyán, s így nem lesz többé vízhiány. Saját ku- tunkból öntözzük majd a ker­tészetet, a palántákat. Lesz­nek problémák s, különösen a takarmány terén, de a legna­gyobb gond abból származik, hogy kevés a munkaerő. Ezen úgy segítenek, hogy a területet családokra osztják ká, s így bevonják munkába a család­tagokat is. A premizálási rendszer tökéletesebb kidolgo­zása szintén segíti majd a munkát. Nehéz két esztendő áll az egerbakfaiak mögött. Az első két év sikerei és kudarcai után mégis bizakodással te­kinthetnek a jövő elé. Az új vezetőség és a tagság között helyreállt a bizalom, a szor­galmas munka máris meghoz­ta gyümölcsét és szép eredmé­nyekkel biztat. Aki látta a múltat; és ismeri a jelent, tudja, hogy az eredmények nem ma­radnak el és az út Egerbaktán most már fölfelé vezet... Pilisy Elemér Szocialista brigád, vagy mindenesek ? esetet felsorolni, a-példákat kü­lönböző üzemekből, gyárakból venni, amellyeknek lényege azonos: ha valamire valahová nincs jelentkező, akkor meg­próbálják a szocialista brigádok tagjait „beszervezni”, vagy tár­sadalmi munkára „kérni”, eset­leg különböző akciókra „rábe­szélni”. Igaz, a szocialista brigád cím rangot jelent, azért fáradságos munkával dolgoztak meg a bri­gádok tagjai, többet vállaltak, mint amennyit kellene dolgoz- riok. Vállalták, s becsülettel helyt is álltak a munkában. De ez nem jelenti azt, hogy most már mindenre őket kell felhasználni, minden plusz munkát csak ők végezhetnek el, őket mindenbe „beugrathat­ják”. Káros ez a szemlélet, mert csak rontja á szocialista brigá­dokban kialakult jó viszonyt ellentéteket szít. A szocialista brigádok tagjai az átlagosnál többet, jobb mun­kát vállaltak és példát mutat­nak a munkaidő letelte után is. De azon nem árt elgondol­kodni egyeseknek, hogy: a szo­cialista briádok tagjai is csak emberek és nem mindenesei az üzemeknek! T. I.----v ★ -------------­Az udvarias kopogtatás után az üzem párttitkárának ajtajá­ban először egy embernagysá­gú tabló jelenik meg, majd fel­tűnik a mű gazdája is. Körül­belül tízpercen keresztül ma­gyaráz, dicséri a különböző fényképes tablókat, hangsú­lyozza, hogy az ö tablógyártó ktsz-e kifogástalanul dolgozik, megrendelést részletfizetésre is felvesznek. Csodálkozik, amikor felvilágosító szavai után elutasító választ kap. Tá­vozása előtt még reménykedve megjegyzi: — Talán valamelyik szocia­lista brigádnál próbálkozhat­nánk... ★ A gyár egyik részlegének sürgősen el kell készíteni né­hány terméket. Az irodai dol­gozók arra a. megállapításra jutnak, hogy ez már csak túl­órában lehetséges, amikor egyiküknek „mentőötlete” tá­mad: — Miért túlórában? Megcsi­náltathatjuk a szocialista bri- gádókíkal társadalmi munká­ban is! De lehetne még számtalan Három kis történet. A vállalat udvarát vastagon borította a fagytól rhegjfegese- dett hó. El kell takarittatni, mert akadályozza a szállítást, a csúszós utak könnyen balese­tet okozhatnak, De kivel? Az idős portás természetesen egye­dül nem képes erre. Az egyik vezető „megoldja” a problé­mát: — Majd szólok valamelyik szocialista brigádnak, eltaka- ríttatjuk velük a havat. cÁz ajáiidék Lónak... Kétéves múltra tekint visz­sza az egerbatotai Dobó István Termelőszövetkezet. Meg­mondva az igazat, az első gaz­dasági évben mélfatlanok let­tek névadói ősükhöz. Aláírták ugyan^az emberek a belépési nyilatkoztak, de keveset tet­tek a közös ügyért. A vezetés gyengesége a közöny vissza­vert minden- helyes kezdemé­nyezést és nem engedte kibon­takozni az újat. Nem valósul­tak meg az egészséges gondo­latok, a szép tervek, rombolt az egyéni önzés, s ez a szellem láptalaja volt a visszaélések­nek. Egy évvel ezelőtt! még az egri járás egyik leggyengébb szövetkezete volt az egerbak- tai és akkor 17,20 forintot fi­zettek egy munkaegységre. — Hol tart most a gazda­ság. milyen lesz a jövő? —- ezekről esik szó a termelő- szövetkezet irodájában. Az iro­dát M kell hangsúlyoznom, mert egy évvel korábban még megtűrt vendégként a községi tanács adott nekik helyet. Három elnök egy óv alatt Ezzel kezdi a szót Mata p. József elnökhelyettes. El­mondja, hogy Krisztián Zol­tán, a jelenlegi tsz-elnök, két esztendőn belül már a negye­dik. Különös hangsúllyal mondja ezt és így magyaráz: — Ez még nem lenne hiba, hiszen nem születhet senki som elnöknek hanem a baj ott kezdődött!, hogy a régi el­nökök idejében útvesztőbe ke­rült a gazdaság. — Nálunk az állattartásnak van jövője, — meséli az el­nökhelyettes, viszont egyetlen nagyobb épületünk sem. vott akkoriban. Az állami segítsé­get annak idején visszautasí­totta az elnök és azt mondta: nem kell az adósság, nem kell a másfél millió! Hiába mond­tuk Bozó József akkori elnök­nek. vállaljuk é! a kölcsönt, olcsóbb lesz így a jószágneve­lés, kevesebb takarmány kell, ha együtt lesznek a jószágok. Nem így történt, Öfc győztek, és maradt minden a régiben. Az új vezetőkben bízik a tagság Később arról beszélgettünk, hogy a régi vezetőkből hiány­zott a ‘ nagyüzemi tapasztalat, a pénzügyi jártasság és^ olyan emberekre volt szükség, akik céltudatosan tud naiv tervezni, irányítani. Ebben segített a já­rási pártbizottság, a tanács, akikor, amikor szakembert küldtek a szövetkezetbe, és olyan vezetőséget választott a tagság, akikben bizalma is volt. Amióta az új vezetőség átvette az irányítást, szerve­zettebb a munka, megjavult a fegyelem. Közös férőhelyet biztosítottak az állatállomány­nak. Téliesítették a lovak nyá­ri szállásait, saját erőből bőví­tették a növendékistállót. Traktort, gépeket vásáróítak, hiszen az új tervekhez mind­ezekre szükség volt. Egy esz­tendő alatt nagyot fejlődött a jószágállomány is. Kőszegi József sertésgondozó, aki haj­naltól késó estig, vasárnap és hétköznap egyaránt a jószá­gok között tölti idejét, olyan állományt nevelt, amely ma már megyeszerte is számotte­vő. Száz kilogramm takar­mánnyal, a sertéseknél 20 kiló súlygyarapodást ért el, a ■ me­gyei 14 kilós átlaggal szemben. Egy oklevél díszeleg az iroda falán, amelyet tavaly a Föld­művelésügyi Minisztériumtól kapott a termelőszövetkezet abból az alkalomból, hogy ők fejezték be az országban első­nek augusztus 20-ra a gabona betakarítását. Szép reményekkel biztat a jövő A szövetkezet vezetősége és a tagság most megérti egymást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom