Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-13 / 36. szám
1863. február 13., szerda NEPOJSAO n Mégy esztendő Négy évről ezelőtt népünk fontos megbízást adott az országgyűlési képviselőknek és tanácstagoknak. Alkotmányunkban gyökerező jogát gyakorolta akkor a nép. Az országos és helyi állam- hatalmi szervekben nagy feladat várt a képviselőkre és tanácstagokra. Azóta gazdaságilag megerősödtünk és a megzavart fejekben évről évre tisztultak a nézetek. Mind nagyobb tömegek zárkóztak fel pártunk politikája mögé, egyre sokasodott azoknak a száma, akik segítették képviselőink és tanácsaink munkáját. Az elmúlt választási ciklus legnagyobb feladata a mező- gazdaság átszervezése volt. Énnek az eredménynek elérésében döntő jelentőséggel bírt tanácstagjaink előrelátása, bölcsessége és bátor példamutatása. A sok okos szó, a türelmes meggyőzés, és a munkában való helytállás segítette, erősítette újonnan alakult termelőszövetkezeteinket. Hangoskodás és parancsolgatás helyett a tanácsülések okos gyülekezetei fontolgatták, mérlegelték a feladatokat. Bátor hangon megmondták a hibáikat és megmutattak az utat, amely termelőszövetkezeteink megerősödéséhez vezetett. A községfejlesztési munkára is büszkék lehetnek az elmúlt ciklus tanácstagjai. Mintegy 130 millió forint értékű község- (városj-fejlesztési feladatot oldottak meg megyénkben. Bölcsődék, napközi otthonok, kultúrtiázak, járda-, villany- hálózatbővítés, vízművek, iskolák létesültek ebből az ösz- szegből. És ennél is jelentősebb, hogy 18 millió forint értékű a társadalmi munka eredménye. Megvalósulhatott volna mindez a tanácsok szervezőkészsége, példamutató segítsége nélkül? Aligha. Az elmúlt négy évben sokat fejlődtek, szépültek községeink. A tanácstagok tolmácsolták a választók kéréseit, hogy hová kell járdát építeni, hol kell villanyhálózatot bővíteni, hol létesítsenek napköri otthont. A tanácstagok javaslatokat tettek, kértek és ha kellett, követeltek is. A kérelmek valóra váltak. A tanácstag kötelessége, hogy munkájáról heszámoljon választóinak. Megyénk területén az elmúlt négy év alatt több mint 23 ezer tanácstagi „Paprikás“ újítás A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál gépesítették a legnehezebb, illetve „legcsípő- sebb” fizikai munkát, a paprikacsövek felhasítását és az erezet eltávolítását. Ezt a műveletet azelőtt asszonyok, leányok végezték, apró késekkel, miközben a paprika erezetében rejlő, csípősséget okozó hatóanyag, a capsaicin felmarta a kezüket és égő fájdalmat okozott. Az újítás mindezt megszüntette és meggyorsította a munkát. Már a kísérleti gép is jól bevált, ezekben a napokban pedig már szerelik a géptervező mérnökök által szerkesztett, tökéletesített, modem vonalú gépsort. Ennek alkalmazásával a vállalat évi megtakarítása meghaladja majd a két és fél millió forintot. (MTI) Tisztelem a tudományt és a technikát, de félek. Mind többet és többet hallok a kibernetikáról, a valóban meghökkentő biztonsággal működő robotemberekről. Hová visz ez az út, mi lesz például a szerelemből? Nem akármilyen kérdés ez... Képzeljék el. mondjuk tíz, vagy húsz esztendő múlva, iiéglgsétálnak egy erdei sétányon, s egy öreg platánfa derekába egy alfa-sugár íve lesz bevésve és alatta a bűbájos, örök szöveg: 4xy 3dz- -f (a2 — h3. cos alfa tg beta ’ ... és a platán mögött összeforrt kató- dokkal két robotember, amint a feltett képletre keresik a választ ... Tisztelem a technikát, de minek mindent automatizálni? (—ó) AZ UTOR <w»-.-vwvwwwvwv.-. TÉL A FALUN M O Z Ä * 1 K (Foto: Kiss Béla) Baj van a reprezentációval — állapítjuk meg, valahányszor arról hallunk, hogy egy üzemben, termelőszövetkezetben „pazarul megvendégeltek” valakit. Egy kicsit az irigység is beszél belőlünk ilyenkor, hogy mi kimaradtunk a „buliból”, azután megpróbáljuk humoros oldaláról I nézni a dolgot, nevetni is meg- j próbálunk — és sikerül is. Az egyik termelőszövetkezet például a dús reprezentációt, ami a boroshordók tartalmát vette igénybe főleg, emígyen tartja nyilván: „A bor kilenc százaléka elapadt Másutt keresetlen őszinteséggel közük az érdeklődőkkel, hogy a nehezen beszerezhető alkatrészek útját teszi zökkenőmentessé a jól időzített demizson, ismét másutt az ácsok prémiumaként kiutalt bort a szociális és kulturális alap terhére írták. Leleményességben azonban az a termelőszövetkezet visz el minden pálmát, amelyikben a traktorosoknak juttatott bort és pálinkát védőitalként könyvelték el... •AA kertes házak utcája című film rendezője szerint az újságírók jobban tennék, ha nem foglalkoznának annyit a filmgyártással. Nem beszélt a' levegőbe — és nem akarta megnehezíteni az újságírók dolgát —, produkált is egy olyan filmet, ami direkt csábítja az újságírót arra, hogy ne foglalkozzék vele. A közönséget is csábítja, hogy ne figyelje, mi történik a vásznon. Arra is csábítja, hogy lebeszélje ismerőseit a film megtekintéséről. ■AGyönyörű kucsma, s a bőr- mikádón gallér, ugyanabból az anyagból. A gallér és a sapka között bájos eredeti babaarc es divatos frizura. Csakugyan eredeti arc, olyan, mint egy Shaw-dráma felvágott nyelvű kamaszlánya. — Statisztikus vagyok — mondja bemutatkozáskor a neve helyett, és csak úgy mellékesen hozzáteszi: Erzsi. — Most éppen a számosállatokat számoljuk össze; készül róluk valami nyilvántartás. Ezek a parasztok ugyan kérdezgetik, hogy minek az, nem tudják, de hát én nem sokat adok rójuk. — És maga tudja? — Én? Hát... kell. És ez a fontos! ★ , A termelőszövetkezet és a falu sok helyütt már ugyanazt jelenti. Ami a falué, az a szövetkezeté, ami a szövetkezeté, az a falué. Mégis... Ha a faluban öt termelőszövetkezet van, mindegyik alapít egy-egy könyvtárat, mintha saját lelkiismerete megnyugtatására tenné, hogy tudniillik, költ a kultúrára. Ezek a könyvtárak (általában jelentéktelen kötetszómmal, tervszerűtlen gyarapítással) porosodnak a tsz- iroda, vagy a raktár valamelyik szekrényében: s a községben — „általában” — csak a tanács könyvtárát látogatják az olvasók. A termelőszövetkezetekben pedig — bőven akad példa erre — kézzel-láb- bal tiltakoznak az ellen, hogy a könyveiket egyetlen könyvtárba, a községibe tömörítsék. A községi könyvtárba, amelyet hozzáértő, szakmai továbbképzésre járó könyvtáros irányít. Többet profitálhatnának a könyvekből, ha azok egyetlen könyvtárban fellelhetők lennének —. ha a termelőszövetkezetek a kultúra területén is belátnák a „nagyüzem” elö^ nyeit. , (krajcz&r) eredményeként szövetkezeti vezetőségi tag? Ezek ellen harcot hirdetni — egész egyszerűen ostobaság lenne. Mi tehát mostani viszonyaink között az osztály harc fő frontja? A termelés, továbbá a kultúra és az ideológia. Ebből következik, hogy a szürke hétköznapok termelőmunkájában elért siker ma a legforradalmibb cselekedet, ugyanis frázisokból .nem lehet felépíteni a szocializmust, utolérni a fejlett tőkés országokat, hanem kizárólag csak az anyagi javak bőségének megteremtésével. Ehhez pedig többet, jobbat, gazdaságosabban kell termelni az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Igen, ez ma a legforradalmibb cselekedet, mert ez viszi Leginkább előre a szocializmus és a béke ügyét. Vannak elvtársaim, akik szemérmesek módjára szégyellik a termelési agitációt mondani, mondván, hogy az már elcsépeltnek hangzik, holott akad gondunk a termelés területén és ezek megoldására való mozgósítás egyszerűen nélkülözhetetlen. Szívósan, türelmesen és következetesen kell megmagyaráznunk mindazoknak, akiket illet, hogy az életszínvonal növekedését nem elég csak óhajtani, mert az még sohasem nőtt az óhajoktól. Nemhiába dolgozunk, de jelzők helyett inkább néhány szigorú tényt! 1956 óta a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 31, a parasztság fogyasztásának reálértéke 21, a lakosság fogyasztása 20 százalékkal emelkedett. Az 1958—60-as esztendőkben 180 ezer lakás épült. Az elmúlt két esztendőben szerény mértékben emelkedett az életszínvonal, s nem rejtjük véka alá, hogy miért. Részint azért, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése a vártnál korábban következett be, s ez megkövetelte beruházásaink átcsoportosítását. Másrészt a nemzetközi helyzet éleződése hazánk védelme érdekében, szükségessé tette néphadseregünk felszerelésének modernizálását. No, meg a két aszályos esztendő sem hagyható figyelmen kívül. A kongresszus óta másfél hónap sem telt el és mit látunk. A párt nemcsak deklarálja, hanem nagyon komolyan gondolja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának növelésével. A párt és a kormányzat a szociális juttatásokkal az arra legjobban rászorult rétegek helyzetén kívánt javítani, amikor bejelentette az özvegyi nyugdíjak, a szülési szabadságidő és zz ingyenes kórházi kezelési idő felemelését, a gyógyászati segédeszközök egységes ómnak 15 százalékban való megállapítását. A január 1-cl életbe lépett árleszállítás évi 300 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. S hogy ez a sor miként fog folytatódni, az alapvetően a gyárakban, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben dől el. Emlékszem, amikor az 50-es években egyszer idehaza jártál, egészen elképedtél az újságok hangjától, a bombasztikus frázisoktól, -hogy reggel, délben, este, otthon, munkában és szórakozóhelyen, állandóan oktattuk a népet. Előtted sem ismeretlen, hogy ez ma már mind csak rossz emlék. Hol van már az a szellemi áporodottság! Fejlődésünk sodrában, megváltozott életritmusában egy új szellemi atmoszféra alakult ki. Az emberek igényesek, lehullanak róluk a sematikus frázisok, a szépen megmagyarázott, de közelről sem szép tények. Az emberek igénylik, hogy komolyan és felelősen beszéljenek velük. A húsbavágó problémákat is megértik, ha nyíltan, köntörfalazás nélkül, őszintén feltárjuk előttük nehézségeinket, gondjainkat, mert senki ne gondolja, hogy ilyenek nincsenek. Hol van már az az idő, amikor féltünk a vitáktól, mert mai állásfoglalásunkat esetleg holnap revidiálhatjuk. Nem félünk, magunk igyekszünk olyan légkört teremteni, ami szüli a vitát. Ezt azért tehetjük, mert a párt politikája tudományos és reális, elhajlásoktól mentes, következetes lenini politika. Senkinek sem kell attól tartania, hogy évente változik a párt politikájának alapja, hiszen több mint hat esztendeje töretlenül előre haladunk. A meggyőzést, az érvelést józanság jellemzi. Arra tanítjuk az elvtársakat, hogy személyekre való tekintet nélkül, kritikusan és önkritikusan tárják fel a hibákat, hogy mind az érvelés, mind a bajok feltárása csak akkor igazán célravezető, ha mentes az általánosságoktól és konkrét. Ki tagadhatja eredményeinket? Még ellenségeink sem, akiknek ha tetszik, ha nem, számolniok kell gyors iramú gazdasági és politikai fejlődésünkkel, a párt és a nép egységével, amelyek mintegy növelik a világban, a nemzetközi fórumokon a Magyar Népköztársaság „árfolyamát”. Lenne mivel dicsekednünk, s mégis a mértéktartás, a szerénység a domi- nens, mint ahogy azt Kádár elvtárs kongresszusi beszédeiben is olvashattad. Kedves Barátom! Levelem végére értem, az új esztendőben is erőt és jó egészséget kívánok, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcotokhoz.” ölel barátod: BOROS BÉLA mint négy évvel ezelőtt? EZ'.a munka semmivel sem lesz kevesebb és könnyebb, mint az előző ciklus munkája volt. Igaz, az épület hatalmas alapköveit leraktuk, de az építés további szakasza finomodó, nagyobb szaktudást igénylő építőket követel. Ehhez a munkához az egész társadalom ereje szükséges. Az egész nép együttes tapasztalata, segítőkészsége és őszinte bizalma szükséges. A tanácsi munkába egyre szélesebb tömegeket kell bevonni, a demokratizmus szélesítésére hívja fel figyelmünket a VIII. pártkongresszus határozata. Világos, hogy a ránk váró nagy feladatok teljesítéséhez a Hazafias Népfront, a nőtanács, a szakszervezeti és egyéb politikai és társadalmi szervek aktíváinak segítségére, feltétlenül szükség van. A tanácsok végrehajtó bizottságai mellett mintegy 15 ezer főnyi aktíva segédkezik és fontos munkát végez. Az aktívák munkáját kell tanácsainknak még szervezettebben, még eredményesebben irányítaniuk. Végrehajtó bizottságainknak és a mellettük működő választási szerveknek most az a legfőbb feladatuk, hogy segítsék a Hazafias Népfront választási munkáját, teremtsék meg annak előfeltételeit, hogy a február 24-i választásokon népünk egysége, a szavazások eredményeiben is megmutatkozzék. Varga Mihály beszámolót tartottak, amelyeken közel 300 ezer választó jelent meg. A tanácstagok fogadóóráinak száma 26 ezer, s ezen mintegy 90 ezer ember jelent meg. A tanácsi állandó bizottsági tagok közvetlenül foglalkoztak a választókat érintő szakigazgatási feladatokkal. Választóik javaslatai alapján napirendeket dolgoztak ki a vb- és a tanácsülésekre. Ehhez adatokat gyűjtöttek és a közösség, a nép érdekében határoztak. Csupán a két utóbbi évben 9176 állandó bizottsági ülést tartottak megyénkben. A szakigazgatási szervek munkáját is . vizsgálták, tanácsaikkal, észrevételeikkel segítették és 3644 helyszíni ellenőrzést végeztek. Ha a tanácsüléseken végzett munkát is figyelembe vesszük, amelyeken a tanácstagok 65— 67 százaléka rendszeresen részt vett, nyugodtan elmondhatjuk, tanácstagjaink törődtek azokkal a feladatokkal, amelyekkel választóik megbízták őket. Nem értékelhető kellő módon ebben a pár sorban a tanácstagok négyéves munkája. De azok a tanácstagok, akik a felsorolt számok mögött rejlő munkát a gyakorlatból ismerik, tudják, hogy mennyi utánjárás és tennivalót igényelt, hogy csak egy példát mondjunk: a 18 milliós értékű társadalmi munka megvalósítása. Most ismét választásra készülünk. Az új tanácstagok előtt vajon kisebb feladat áll, — Idős Tuza József útőr vagyok — mutatkozott be, és a közeli fának támasztotta lapátját. Nem egy különös foglalkozás ez, mégis, az utóbbi hetekben szerte az országban, sokat beszélnek munkájukról. Tuza bácsival Sírok és Tarnaszent- mária között találkoztam. Lassan esteledett, s az idős útőr vállára vett lapáttal igyekezett hazafelé. Kérdések nélkül is mesélt az elmúlt hetek munkájáról. — Mint útőr, még fiatal vagyok, csak az ötödik esztendőt taposom a Sírok és Tama- szentmária közötti országút négy és fél kilométeres szakaszán. Egyébként már elmúltam ötvenéves. Nyáron nem sok ez a négy és fél kilométer, alig egy jó séta, de most egy nap is kevés, hogy végigjárjam a szakaszt. — Igaz, hogy jelenleg már csak az utak leszórósa jelent munkát, de járt volna csak erre egy héttel ezelőtt. Sok helyen méter magasan állt a hó, alig haladtam a lapáttal néhány métert, mögöttem a szél már ismét az útra gyűjtötte a havat. Hideg is volt, nem győztem a munkát. Nemegyszer éjszaka is kint voltam az országúton. Több társammal együtt küzdöttünk a hóval, átsegítettük a kocsikat a torlaszokon. Gyakran előfordult, hogy egész karaván gyűlt össze, s a gépkocsivezetőkkel szinte átemeltük a járműveket a járhatatlan útszakaszon. Most már, hogy enyhült az . idő, a meredek, jéggel borított lejtők leszórása jelent munkát. Munkaidőről nem beszélhetünk, mert kora reggeltől egészen sötétedésig az úton vagyok, sőt, még most is gyakoriak az éjszakai riasztások. Egyik fiam szintén útőr, s 6 is panaszkodik, hogy sokszor három-négy éjszaka egymásután nem alszik, lapátolják az országúton a havat, szórják a homokot. Nyáron még csak hazamegyünk ebédelni, de most egész nap a tarisznyából élünk. így beszél munkájáról, s aztán elmosolyodik: Nagyon várom már a tavaszt... Lapátját vállára veszi, búcsúzik, s a több mint tízórai munkából hazafelé indul. Ebédelni, vacsorázni, pihenni. (tóth)
