Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

1963. február 10., vasárnap NEPtJSAG 3 Bányász képviselőjelölt a bányászok előtt Választói nagygyűlésen találkozott a bányászokkal Tiliezki József Bányász gyűlésnek is nevez­hetnénk a pénteken, az ecsédi külszíni fejtés felolvasó termé­ben lezajlott választói nagy­gyűlést. A hallgatóság sorai­ban zömében az ecsédi külszí­ni fejtés bányászai ültek, de nagyobb részt bányászok fog­laltak helyet az elnökségben és bányász volt a nagygyűlés elő­adója, Tiliczki József képvise­lőjelölt is. A délelőtti műszak után gyűltek össze a bányászok. Az elnökségben helyet foglalt Ze­ke Sándor, a hatvani járási pártbizottság első titkára, Papp János, a megyei pártbi­zottság tagja, a Népújság fő- szerkesztője, Kovács Ferenc üzemi párttitkár, Burkus Béla főmérnök, Tóvizi László szak- szervezeti titkár és Berta Fri­gyes, az ecsédi pártszervezetek közös vezetőségének párttitká­ra. Kovács Ferenc megnyitó szavai után Tiliczki József csapatvezető vájár, szocialista brigádvezető, képviselőjelölt mondott beszédet Bevezetőben köszönetét mondott bányásztestvéreinek azért a megtisztelő bizalomért, hogy képviselőjelöltként az országgyűlésbe delegálják. Ezután részletesen foglalko­zott a választás jelentőségével, a megyében lezajlott jelölő gyűlésekkel, hivatkozott a Horthy időszak parlamentjé­nek összetételére, vitatkozott azokkal a nyugati nézetekkel, amelyek azt hirdetik, hogy Magyarországon nem választ­hatnak, hanem csak szavazhat­nak az emberek. Emlékeztette bányásztársait Ivády kegyel­mes úrra és Cseresznyés csendőrszázadosra, akik a iO-as években az ő választó­kerületükben versengtek a mandátumért, beszélt azokról a tőkésekről, földbirtokosokról, grófokról, és bárókról, akik a felszabadulás előtt a felsőház­ban „képviselték” a dolgozó népet. Példákat sorolt fel az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország választási ma­nővereiről, megmutatva azokat az eszközöket, amelyekkel igyekeztek megcsorbítani a dolgozók jogait, egyre szűkíte­ni a demokráciát Ma — tette fel a kérdést az előadó — kik közül lehet vá­lasztani? Bányászok, vasasok, építömunkások, termelőszö­vetkezeti tagok, pedagógusok, orvosok kerülnek a parla- menetbe, a társadalom vala­mennyi rétegéből becsületes emberéből lehet országgyűlési képviselő. Nem lehet választa­ni grófot, bárót, bankárt, mert ez szerencsére, már nincs tár­sadalmunkban. Nem is kell, senki nem siratja, hogy nem választhat ezek közül. A következőkben arról be­szélt, hogy február 24-én a szocializmusra, a népjólétre, az emberiség békéjére, és je­lenlegi politikánkra szavazunk. — A mi választási progra­munk — mondotta — a szocia­lizmus. a kommunizmus, az emberiség jövője. Ennek a programnak a megvalósulását sietteti ötéves tervünk sikeres megvalósítása, pártunk VIII. kongresszusa elveinek érvény- rejutíatása. S hogy ezek minél gyorsabban, minél eredmé­nyesebben megvalósuljanak, valamennyi magyar állampol­gárnak szorgalmasan, lel kiis­meretesen kell munkálkodnia. Népünk — bár vannak még gondjai, nehézségei — elége­dett. Társadalmi rendünk egészségesen fejlődik, népünk világosan és bizton tekint a jö­vőbe. Társadalmunk új alapokra j helyeződött, befejeztük a szo­cializmus alapjainak lerakását. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése, egységes gazdasági alapot teremtett, szilárdabbá vált rendünk tartópillére, a munkás-paraszt szövetség. Megkezdődött az egységes nemzettéválás folyamata, ha­zánkban megszűntek az egy­mással kibékíthetetlen ellen­tétben álló osztályok és érde­kek. A következőkben a megye bányaiparának . fejlődéséről beszélt, megemlítve a visontai külszíni fejtés távlatait, és az ecsédi külszíni fejtés perspek­tíváit. Szólt a szakmai tovább­képzés fontosságáról, s azok­nak a problémáknak a mielőb­bi megoldásáról, amelyek a munkát, a bányászok munka- körülményeinek javulását aka­dályozzák. Az előadó a következőkben adatokat sorolt fel a népjólét, a népművelés alakulásáról, hangsúlyozva, hogy ahogy az ország helyzete megengedi, a jövőben is tovább megyünk előre népünk életszínvonalá­nak emelésében. Beszélt az életszínvonal emelésének fel­tételeiről, a jobb munka, a ter­melékenység fokozásáról, a még tapasztalható hibák minél gyorsabb felszámolásáról. Beszédének befejező részé­ben programunk hitvallásáról, a béke, a függetlenség, a nép­jólét és a törvényesség felada­tairól beszélt. — A szocializmus teljes fel­építését tűzzük zászlónkra. De e vígabb esztendőt hozó mun­kás napokat jobb munka vált­hatja valóra. Február 24-én azokat válasszuk meg az or­szággyűlésbe, akik képesek az első sorokban küzdeni azért, hogy megvalósuljanak célja­ink — fejezte be nagy tetszés­sel fogadott beszédét Tiliezki József képviselőjelölt. Az ecsédi külszíni fejtés bá­nyászainak választói nagy­gyűlése Kovács Ferenc zársza­vával ért véget. — P — Választási nagygyűlés Bükkszéken Választási nagygyűlést tar­tott Bükkszéken Csabai Mi­hály országgyűlési képviselő- jelölt, a terpesi Rákóczi Tsz elnöke, A mozihelyiség meg­telt erre az eseményre. A nagy­gyűlést Maruzs János, a Haza­fias Népfront járási titkára nyitotta meg, majd Csabai elv­társ ismertette a legutóbbi vá­lasztás óta eltelt idő alatt elért eredményeket. Mátraderecskén Ivádi Jó­zsef, a megyei tanács elnök- helyettese tartott választási nagygyűlést. Ivádi elvtársat a mátraderecskeiek jelölték ' a megyei tanácsba. A gyűlés részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták meg Ivádi elvtárs beszámolóját. MONDATOK. NYOMÁBAN OSTOROSTOL KERECSENDIG Heves megyei tartózkodása során egy napot töltöttem Sza- kasits Árpáddal, a Magyar Üj- ságírók Országos Szövetségé­nek elnökével, aki, mint He­ves megye* listavezető ország- gyűlési képviselőjelöltje, járta a községeket, részt vett gyűlé­seken, találkozott, beszélgetett a választópolgárokkal. Osfo roson TETSZETT. Kilenc órára hirdették az ostorosi Kossuth Termelőszövetkezet zárszám­adási közgyűlését és már há­romnegyed kilenckor zsúfolá­sig megtelt a kultúrház „nagy­terme”, sőt, sokan kiszorultak a szűk helyiségből. Az embe­rek csendesen beszélgetve vár­ták a vendégeket. Kalap, szőrmekucsma, fényesre pucolt csizma, rövid, fekete télikabát a férfiakon, s ugyanígy ün­neplő az asszonyokon is. Mint­ha templomban lennének. A BESZÁMOLÓK. Az elnöki beszámoló kissé hosszúra sike­rült, de azért érdeklődéssel hallgatták. Igaza volt a kis Bartók Erzsinek, aki köszön­tőjében mint a „szüleik bizo­nyítvány-osztását” üdvözölte a közgyűlést. Igaz is, olyan volt az egész, mint egy bizonyít­ványosztás, ki hogy tanult, il­letve dolgozott, olyan az osz­tályzat, a kereset. Igaz, nem egészen pontos a hasonlat, mert itt közbelépett a rossz idő, és eléggé lerontotta a bi­zonyítványt. Képessi István elnökhelyettes sorolta a szö- szövetkezetek eredményeit, hi­báit, értékelte az elmúlt év munkáját. HÁT IGEN! — Ezt egy hat­van körüli bácsika mondta, olyan félhangosan, de szívből igazán, amikor éppen arról be­szélt az elnökhelyettes, hogy az április végi és a május ele­ji fagy miatt mintegy 1000 hektoliter bor kiesése van a tsz-nek. Nagy kár. Az állami pincegazdaság szakemberei­nek véleménye szerint nem is akármilyen borról van szó. Az ostorosi Kossuth Tsz ter­melte a megye legjobb minő­ségű borát. Csupán felárként j kaptak 361 104 forintot. A ké­sőn jött hideg másfélmillió forintos kiesést jelentett a tsz- nek. FONTOS A SORREND IS. A főkönyvelő a számok embere, beszámolójában is ezeket so­rolta rendületlenül. Bevétel, kiadás. Jövedelem: pontosan 3 millió 370 ezer forint. A számadatok ismertetése alatt kétszer zúgott fel a tagság. Először mérgesen, csalódottan, néhány pillanattal később, he­lyeslőén. Ebből a két zúgás­ból is tapasztalhatta a főköny­velő, hogy a sorrend nem mindegy. — Egy munkaegy­ségre 23,07 forintot fizetünk — hangzott a beszámoló, és jött mindjárt utána a csalódott zú­gás. — A többit természetben fizetjük. így egy munkaegység értéke 29,32 forint. És jött a másik zúgás, most már csen­desebben, helyeslőén. EGY KÖZBESZÓLÓ EGYE­DÜL MARAD. Amikor a fő­könyvelő arról beszélt, hogy milyen nagy segítséget ad az állam a szőlőtelepítéshez, megemlítette, hogy egy hold új telepítés végül mindössze 8—10 ezer forintba kerül. — Hogy tudnák ezt a kis paraszt- gazdaságok ilyen összegből kihozni? — tette fel a jogos kérdést. — Még kevesebből is — harsogta egy közbeszóló, mire a többiek nagy szakér­telemmel lehurrogták. A VITA. Ez különösen tet­szett. Voltak felszólalók, akikkel egyet kellett érteni, akadtak olyanok is, akikkel nerp. Nekem azok is tetszet­tek, akikkel nem értettem egyet. A tagság egy része még nem szokta meg a parlamen­táris embert. Beleszóltak egy­más beszédébe, fel-felmorajlott egy-egy helyeslés, biztatás, de ugyanígy az ellenvetés hangja is. A szövetkezet létéről senki nem vitázott. Arról inkább, hogy jobban meg kell szer­vezni a munkát, a tanács ne rokonsággal, hanem a szövet­kezettel dolgoztasson. Vigyázni kellett volna a répára, ki a fe­lelős azért, hogy 400 mázsa megfagyott. (Azt mondják, csak 30 mázsa, szerintem ezért is kár.) Fizettek-e a fúrósok az összeszabdalt földekért? — Miért nem veheti át a tsz a szeszfőzdét? — Jobban kelle­ne segíteni az öregeket. — Mennyi jövedelmet terveznek a 63-as évre? Vizsgálják felül a fegyelmi büntetéseket, nem mind volt igazságos! — Nem a pénz izgat, a szégyen inkább — mondta az egyik felszólaló. — Kell-e függetlenített párt­titkár? — mondtak erre igent, meg nemet is. DÖNTSÖN A TAGSÁG. Ezt Kreskai János, a járási párt- bizottság titkára mondotta, aki szenvedélyes hang^ felszólalá­sában sorolta érveit. Arról be­szélt, hogy milyen nehezen szokják az emberek az újat. így volt ez a gépesítéssel, a napközivel, az üzemi konyhá­val, s így vagyunk mindennel. A párt, a kormány is; a szö­vetkezet hasznát akarja! A föntő szó a tsz tagságáé, a párttitkár ügyében is. ASSZONYOK DICSÉRETE. Ezt akkor jegyeztem fel a no­teszba, amikor Szakasits Ár­pád elvtárs emelkedett szó­lásra. Az asszonyokról be­szélt, a nőkről, a szövetkezet­ről, a békéről, s okos szóval bizonyítván, mi minden tarto­zik ahhoz, hogy az óhajból va­lóság, béke legyen. AKINEK NEM TETSZETT. A tagság meghozta a határoza­tokat. befejeződött a közgyűlés és kifelé menet hallom, hogy volt akinek nem tetszett ez a közgyűlés. — Vendégek ©lőtt ilyen vita! — Ügy láttam, a vendégnek ez tetszett legjob­ban. Nekem is. Kerecsenden A BESZÉLGETÉS, A VI­TATKOZÓ kedv nem hiány­zott Kerecsenden sem, ahol a délutáni órákban a község ve­zetőivel találkozott) Heves me­gye országgyűlési képviselője­löltje. Hogy miről folyt a szó? Az emberekről, a faluról, je­lenről, s főleg a jövőről. Több járda kellene, kultúrház és törpevízmű is. Az esti választási nagygyűlé­sen mindpz ismét szóba került. Vanlkó Gábor, népfront titkár megnyitója után Szakasits Ár­pád elvtárs beszélt. Fenn a kis színpadon az elnökség. Az előadó itt is a békemoz­galom feladatairól, a párt poli­tikájáról, az emberekről be­szélt, és arról, hogy ynii minden kellene még Kerecsend község­ben is. Ez a falu lakóin is mú­lik. A majdani új kultúrház „keresztapaságát” elvállalta a képviselőjelölt. A gyűlésről kijövő emberek azt vitatták, mikorra lesz meg a faluhoz méltó új, nagy kultúr­ház ... (márkusz) „Olajos''-hírek képekben PRÓBAÜZEMEL A SZÖNYI KobLAJIPARI VÁLLALAT ÜJ LEPÁRLÓ ÜZEME A Szőnyi Kőolajipari Vállalat évi egymillió tonna kapa­citású atmoszférikus nyersolaj lepárlót épített, amelynek próbaüzemeltetését nemrég kezdték meg. A modern elvek alapján készült új berendezés működését egy automatikus műszerekkel felszerelt vezénylő teremből irányítják. ÉPÜL AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB NYERSOLAJ LEPÁRLÓJA (Komárom merve). A Szőnyi Kőolajipari Vállalat fejlesztési tervének kere­tében ez évben állítják üzembe a most épülő nyersolaj le­párlót. Ez az atmoszférikus desztillációs berendezés az ország első ilyen típusú és a legnagyobb — évi 1 millió tonna — kapacitású egysége lesz. A fejlesztési tervben szereplő thermikus krakküzem egy részében már megkezdték a próbaüzemeltetést. Nyolcán visszajöttek ... Az elmúlt év tavaszán egye­sült Tarnamérán az Űj Erő és az Ezüstkalász Termelőszövet­kezet. Az <első közös zárszám­adáson a termelőszövetkezet tagjai zsúfolásig megtöltötték a kultúrházat. Juhász Jenő, a termelőszö­vetkezet elnöke beszámolójá­ban részletesen ismertette a közös gazdaság 1962-es ered­ményeit, amelyekre joggal büszkék lehetnek a termelő- szövetkezet tagjai. Negyvenkét forintot fizet a tamamérai Ezüstlkalász Tsz egy munka­egységre, de a számszerű ered­mények egyedül nem tükrözik I híven az eredményeket. Az el­múlt évben nem volt a terme­lőszövetkezetnek megműve- letlen területe, és sikerrel al­kalmazták több üzemágban a premizálást is. Ebben az év­ben még tovább szélesítik az anyagi ösztönzést, s több új termesztési eljárást vezetnek be. A közgyűlés nyolc új tagot vett fel, akik az iparból jöttek vissza Tamamérára dolgozni. Valamennyien fiatalok. Bodó István, Éliás József, Laboda László és társaik visszajövete- le elsősorban az 1962-es gaz­dasági év eredményes zárásá­nak tudható be. (t. i.) Mindketten fiatalok. Elmúl­tak tizennyolc évesek, áze- mükben a komoly dolgok köz­ben is huncut fény, az ifjúság szikrái csillognak. Jó velük beszélgetni, mert telve vannak tervekkel, sok sok ötletük van, s mindezt egyszerre szeretnék elmondani annak, aki hallgatja őket. S jó hallgatni. Naigyon jó... Mit is mondanak az új vá­lasztópolgárok ? ★ — Jaj, egy pillanatig tesse- nék már várni, nemrég jött ha­za a lányom, és most lefeküdt, mert belázasodott, fáj a torka! — állít meg bennünket For- gácsné a tiszanánai lakásban. Egymásra nézünk. Tizennyolc éves lánya lenne?! Hiszen ma­ga is olyan fiatal. De mégis így van, a lánya nagyion hason­lít rá. Szőke haja gazdag für­tökben omlik a vállára,, arcát kicsit túlzottan is megfestette a láz, de azért mosolyogva hall­gatja kérdésemet, hogy milyen érzés is az, amikor először sza­vaz egy igazi nagylány? — Véglegesen csak aikkor tu- ; dóm megmondani, ha már ott állok majd a szavazó urna előtt. Egyelőre minden olyan i érdekes, szokatlan. Elhallga- ■ tóm az idősebbeket, akik a ré­Először szavaznak cl!múltam tizeniujolo IrvoLS ! gi választásokról beszélnek, né­zem a televízióban, hog$ egyes gyarmati országokban, nyuga­ton milyen módon szavaznak az emberek, s aztán a gimnázi­umban tanultam is arról, hogy régen a magamfajta lányok nemigen járulhattak a szava­zatszedők elé. — Mit dolgozik itt a terme­lőszövetkezetben ? — Bérelszámoló vagyok és nagyon jól érzem itthon ma­gam. Amikor elmentem Eger­be a Szilágyi Gimnáziumba, úgy gondoltam, hogy egyetem­re megyek. Menet közben az­tán meggondoltam. Jobb itt­hon. A KISZ-ben szervezőtit­kár vagyok, és olyan sok min­dent kell itt még elvégezni amit elterveztünk, hogy nem is vágyom sehová. Forgács Piroska megtalálta a helyét, jó KISZ-szervezetből ■ került haza, föltétien eredmé- ’ nyes munkát várnak tőíp. ★ — Egy halászlét kérek! — Az nincs, de talán ajánlhatnék valamit?! — nyúl az étlapért Homonnai Gábor a kiskörei halászcsárda fiatal pincére. — Jó, akkor majd később. Most, mivel úgy sincs rajtunk kívül más vendég ebben a zi­mankóé időben, üljön le maga is és beszélgessünk. Furcsállkodva néz rám, va­jon mit akarok beszélgetni?! — Hogy nincs hal? — vág elém. — Befagyott a Tisza! — Nem erről! Magáról. Ar­ról, hogy ha jól értesültem, maga is most szavaz először! Igaz? — Igen. Egyszerre két tény is nagykorűsított — megkap­tam a katonai összeírásra a pa­pírt, és most választhatok elő­ször. Hiába! Elmúltam tizen­nyolc éves! — sóhajt fel. — Ezen már nem lehet vál­toztatni, — tréfálkoznak vele a konyhaiak. — Aztán milyen érzéssel várja február 24-ét.? — Furcsa kérdés. Nem gon­dolkodtam rajta. Édesapám ugyan beszélt már arról, hogy milyen volt a régi idők válasz­tása, de talán nem tetszik könnyelmű fiatalembernek gondolni, ha azt mondom, hogy azért nem gondolkodtiam, mert most nem kell félni senkitől, semmitől, minden olyan tisz­ta. Jól ismerem azokat, akiinek a neve akár országgyűlési kép­viselőként, akár megyei tanács­tagként, vagy éppen hevesi ta­nácstagként) szerepel a beszél­getésekben. No nem mindet, de sokat. A hevesi állami gazda­ságban dolgoztam mindaddig, amíg édesapám is ott dolgozott, hevesi vagyok, úgy érzem, min­den olyan egyszerű és világos1. Inkább az furcsa, hogy való­ban felnőttszámba vesznek és számítanak arra, hogy én is szavazok, az én szavam is dönt! ★ Igen. Mindegyikük szavából ez csendül — felnőttem. Felnőt­tek, tanultak, értelmükben csi­szoltabbak. gondolataikban gazdagabbak lettek, elrepült felettük a gondtalan gyermek­kor, s egyenrangú választópol­gárokká érlelte őket az élet. Cs. Adám Év»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom