Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

2 «EPOJSAG 1963. február 27., szerda. „Villanykapcsoló“ — a szomszédban A mikor a szocialista or- szágok energiarendsze­rének egyesítése szóba került, többen is így aggályoskod­tak: „Ez bizonytalanságot te­remt. Senki sem örül annak, ha villanykapcsolója a szom­szédban van.” Azóta már ösz- szekapcsolták . Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és a Szovjetunió nyugat­ukrajnai részének villamos- energia-rendszerét. Munkácson át hamarosan ehhez csatlakoz­nak még Románia, illetve Bulgária távvezetékei is. Prá­gában már működik a nem­zetközi teherelosztó központ, e nemzetközi kooperáció üzem­vitelének központi irányító szerve, és az együttműködés­ből kölcsönösen mipden tagor­szágnak csak előnye szárma­zik. Ahogy a nagyüzem fölé­nye érvényesül a, kicsivel szemben, például a mezőgaz­daságban, ugyanígy a nagyobb együttműködő rendszer gazda­ságosabban és biztonságosab­ban üzemeltethető a nemzeti határok közé zárt, kisebb rendszereknél. A különböző országokban a napi csúcsfogyasztás más-más időpontban jelentkezik. Más az üzemek munkarendje, ener­giaigénye, s az esti csúcsfo­gyasztás (a közvilágítás és a lakosság tv-, rádió-, világítási szükségletei) eltérő időben je­lentkeznek. Az egyesített ener­giarendszer keretében az idő­legesen jelentkező teljesít­ményfeleslegeket át lehet irá­nyítani oda, ahol éppen meg­növekedett a fogyasztás. Így az erőműveket gazdaságosab­ban lehet kihasználni, s keve­sebb tartalékteljesítményre (gépegységre) van szükség. Ugyanígy, az energiarendszer nagyságával arányosan növek­szik az üzembiztonság is. Kép­zeljük el, hogy az egyik or­szágban váratlanul kiesik a termelésből egy áramfejleszfő gépegység. Több ország tarta­lék gépeivel biztonságosabban lehet ezt pótolni, mintha az adott állam csak magára lenne utalva. Amikor a nagy hide­gek miatt a csehszlovák vízi­erőművek teljesítménye csök­kent, hazánk 50 megawatt vil­lamosteljesítményt adott — tartalék gépegységeinek segít­ségével — a szomszédos bará­ti országnak. Mi viszont cse­rébe kaptunk 75 ezer tonna jó minőségű darabos szenet, ami­ből nálunk mutatkozott hiány. \ biztonságosabb áram- n szolgáltatás ellenére, jelenleg kevesebb tartaléktel- jesítményre van szükség a nemzetközi együttműködés ke­retében. Jövőre, amikor Ro­mánia és Bulgária is bekap­csolódik a szocialista villa- mosenergia-kooperációba, a szocialista villamosenergia­rendszer összteljesítménye el­éri a 20 ezer megawattot. Ha csupán — igen szerényen szá­molva — egy százalékkal csökken a hét ország együttes teljesítménytartaléka — ezzel összesein 2000 megawatt telje­sítményű erőművet takarít­hatunk meg. (Ennyi a jelenle­gi legkorszerűbb, tiszapalko- nyai erőművünk összteljesít­ménye.) Az együttműködésből az el­mondottakon kívül még más előnyök is származnak. így például az egyes országok már olyan nagy teljesítményű, kor­szerű gépeket is üzembe he­lyezhetnek most, amelyek ré­vén jelentősen csökken az egy kilowattóra önköltsége Ko­rábban nem volt erre lehető­ség, hiszen egy kis ország sze­rény tartaléka nem képes egy ilyen nagy gépegység váratlan meghibásodása esetén kiesett termelés pótlására, üzembiz­tonsági okokból ezért nem is alkalmaznak ilyen nagy gép­egységeket. A KGST villamos­energia állandó bizottsága ke­retében egyébként széles körű műszaki és tudományos együttműködés, s az üzemi ta­pasztalatok kölcsönös kicseré­lése is folyik a tagállamok között. Ez biztosítja az új lé­tesítmények korszerű színvo­nalú tervezését és kivitelezé­sét, s az energetikai beruházá­sok ésszerű területi elhelyezé­sét. A szocialista országok 20 éves távlati energiaterve alap­ján már minden ország a leg­fejlettebb tapasztalatok sze­rint, a nemzeti adottságok fi­gyelembe vételével az energia- termelés számára leggazdasá­gosabb formáit fejlesztheti. Nem véletlen, hogy a szo­cialista országok közötti terv­szerű együttműködés éppen az energiaiparban a legelőrehala- dottabb. Csakis az energiafor­rások pontos ismeretében fej­lesztheti minden tagállam ipa­rát és egész népgazdaságát a legkorszerűbb színvonalon. M inden országnak igen előnyös tehát a nem­zetközi villamosenergia-koopa- ráció. Hazánknak, mint ener­giaszegény országnak pedig különösen kedvező az, hogy a kapcsoló a „szomszédban” van. Jelenleg is importálunk távvezetéken át villamos ener­giát a baráti országokból. A tervek szerint az import meny- nyisége 1980-ig a jelenlegi ér­ték 20-szorosára növekszik. A közgazdasági módszerek ma még ugyan tisztázatlanok, de hazánk anyagilag is hozzá fog járulni, hogy a szomszédos or­szágok nagy beruházásokat igénylő, de a mienkénél gaz­daságosabban hasznosítható energiaforrásait jól kihasz­nálják. Az ilyen közös, nem­zetközi beruházások hozzáse­gítik népgazdaságunkat ah­hoz, hogy a modern ipar alap­ja, a villamos energia, megfe­lelő mennyiségben rendelke­zésünkre álljon, s a jelenlegi­nél kisebb költségekkel terhel­je iparcikkeinket, termelvé- nyeinket. Kovács József BUKAREST (Agerptes): A Román Munkáspárt Központi Bizottsága nyilatkozatot adptt ki. Ebben megbélyegzi azt a véres hadjáratot, amelyet az iraki kommunisták és haladó erők ellen folytatnak. A Román Munkáspárt az egész román nép nevében eré­lyesen elítéli az iraki kommu­nisták, demokraták és haza­fiak kiirtására irányuló terror­hadjáratot. A román nép min­dig szolidaritást érzett az iraki népnek a nemzeti független­ségért és a társadalmi hala­dásért vívott harcával. A' párt kifejezi azt a meggyőződését, hogy az iraki nép, ha szoros­ra vonja sorait, győzelmet arat, mert igaz ügyért harcol. (MTI) Miért változnak a leszerelési javaslatok? GENF: Pirityi Sándor, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti: fe Gopfben a tárgyalóasztalnál a leszerelés politikai szakértői, a diplomaták mellett ott ülnék a katonák is, mégpedig azért, nehogy róluk nélkülük döntse­nek. A leszerelési tárgyalások problematikáját, a leszerelési javaslatokat elsősorban befo­lyásolja a haditechnikai fejlő­dés, befolyásolják a stratégiai, vagy ha tetszik, biztonsági el­képzelések, befolyásolják a nemzetközi katonai és politi­kai erőviszonyok. Jelentős változások mennek végbe a NATO-ban. Az Egye­sült Államok visszavonja Európából elavult rakétáit, megszünteti a B—47. mintájú szuperszonikus atombombázók angliai és spanyolországi tá­maszpontjait. Ez történik az egyik oldalon, a másik oldalon 1966 végéig harci készültségbe helyez 950 Minuteman típusú interkontinentális rakétát, atomhajtású tengeralattjáró­kon helyez el 656 Polaris tí­pusú köséphatósugarú rakétát és több mint 700 stratégiai atombombázót tart bevetési készültségben. A Polaris-stratégia miatt óriási jelentőségre tesz szert a skóciai Holy Loch tengeralatt­járó támaszpont, vagy a csen­des-óceáni Guam-sziget, ahol az amerikaiak szintén beren­deztek egy utánpótlási támasz­pontot atomhajtású tenger­alattjárók számára. Ezeknek a hideg- és forró­háború mezsgyéjén fogant tá­madó elgondolásoknak megvolt a megfelelő reakciójuk nem­csak a szocialista országok ka­tonai védelmi területén, ha­nem a genfi leszerelési tárgya­lásokon is. A szovjet küldött­ség a többi között egy olyan nyilatkozat-tervezetet javasolt elfogadásra, amely kikötötte, hogy az atomhatalmak terüle­tén kívül nem állomásozhat­nak atomfegyverek célba jut­tatására, vagy szállításira szolgáló stratégiai eszközöké A javaslat új, de csírájában már^ tartalmazta az a korábbi szovjet követelés, hogy meg kell szüntetni a külföldi kato­.................................... na i támaszpontokat. 'Újszerű­sége abban áll, hogy egyrészt felismeri a NATO stratégiájá­nak új irányzatát, amely auto­matikusan magában foglalja egész sor repülő- és rakéta- támaszpor.t megszüntetését, másrészt számol az atomhaj- iású tengeralattjárók megnö­vekedett szerepével és támasz­pont-szükségletével. A szovjet javaslatban en­gedmény-elem az, hogy nem irányozza elő a rakéták meg­semmisítését a leszerelési fo­lyamat kezdetén, amit a nyu­gati hatalmak hevesen elle­neztek. Számol azzal, hogy az amerikai katonai vezetés a középhatósugarú rakétákról elsősorban interkontinentális rakétákra és bombázókra szán­dékozik átállni, nem ellenzi, hogy az atomhajtású tenger­alattjárók később nagyobb ha­tósugarú Pölaris-rakétákat is kapjanak, de ne használjanak amerikai kikötőkön kivül más támaszpontokat. Ilyen megfontolások tették indokolttá az új szovjet javas­latot, illetve a régebbi tá­maszpont-megszüntetési ja­vaslat korszerűsítését. Felesle­ges itt ismét utalni arra, hogy BRÜSSZEL: Brüsszelben hétfőn délután megnyílt az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának kétna­pos értekezlete. A külügymi­niszterek első ízben ülnek tár­gyalóasztalhoz azóta, ljogy ja­nuárban kudarcba fulladtak az angol csatlakozási tárgyalá­sok. A kétnapos értekezlet az ál­talános érdektelenség jegyé­ben kezdődött. Kedden kerül sor a „hatok” és a tizennyolc társult afrikai ország közötti új szerződés aláírása kérdésé­nek megvitatására. Mint a DPA tudósítója rámutat, az angol csatlakozási tárgyalások kudarca k övetkeztében előál­lott feszült helyzetben aligha valószínű, hogy meg tudnak egyezni az új társulási szerző­éi. szocialista országoknak a Karib-tengeri válság megoldá­sa érdekében tett szovjet lépé­sek alapján most minden er­kölcsi okuk meg van arra, hogy az Egyesült Államok ré­széről megfelelő viszontlépése- ket ^igényeljenek. És ha Lem- nitzer Párizsban azt hangoztat­ja, hogy a Nyugat „védelmét” (valójában a Kelet megtáma­dását) a „vasfüggönynél” kell megszervezni, válaszul ott van a_ Rapaczki-terv, a közép- európai atomfegyvermente» övezet lengyel terve. Ha a Pentagon atomfegyvereket szándékozik a Bundeswehr tá­bornokainak adni, válaszul ott van az ENSZ-ben a támogatá­sunkkal elfogadott Unden- terv, amely az atomfegyverek terjedésének megakadályozá­sát célozza. Változnak az időik, változ­nak a leszerelési javaslatok. Természetesen változnak az amerikai leszerelési javaslatok is; egy dolog azonban 1946 óta változatlan bennük: olykor tetszetős, éppen ezért félreve­zető csomagolásuk ellenére egytől-egyig a világuralmi stratégia katonai megvalósítá­sának eszközei. (MTI) dés aláírásának időpontjában. Franciaország, Nyugat-Német- ország, Belgium és Luxemburg a mielőbbi aláírás mellett kar­doskodik, Olaszország és Hol­landia azonban halogató ma­gatartást tanúsít, hogy ezzel is kifejezésre juttassa szemben­állását Franciaországgal. PÁRIZS: A Nyugat-Európai Unió parlamentjének elnöki bizottsága hétfőn sürgette, hogy mielőbb hívják össze az unió miniszteri tanácsát. A bi­zottság véleménye szerint a sürgősen megoldásra váró eu­rópai és atlanti problémák miniszteri szintű tárgyaláso­kat tesznek szükségessé a tag­államok között. (A Nyugat- Európai Unióhoz Anglia és a Közös Piacban tömörült hat ország tartozik.) (MTI) Megnyílt a Közös Piac miniszteri tanácsának kétnapos értekezlete DCasAZcm ülcf évál Sok európai lap rész­letesen tudósít az iraki eseményekről. Alább közöljük a párizsi Le Monde tudósítását az államcsínyről. A Ramazan 14. napja, mint minden péntek, az állami tiszt­viselők és a magániparosok pihenő napja volt. Azon a reg­gelen csendesek és kihaltak voltak az utcák. 'A rádió mind­össze azt közölte, hogy Kasz- szem tábornok az előző éjjelen körutat tett néhány városne­gyed ben. Reggel fél 9-kor a rádió adása megszakadt. Egy kiscso­port katona éppen akkor fog­lalta el a rádióállomást, amely Bagdadtól 5 kilométerre észak­keletre feleszik. Fiatal tisztek voltak a támadók, mint aho­gyan legnagyobbrészt fiatal tisztek vettek részt az állam­csínyben is. Ugyanebben az időben a fiatal tisztek egy másik cso­portja betört az iraki légierő főparancsnokának lakására. Géppuskákkal sarokba szorít­va, követelték tőle, hogy írja alá azt a parancsot, amellyel csatlakozik a honvédelmi mi­nisztérium épülete, vagyis a Kasszem tábornok rezidenciá­ja elleni hadművelethez. Ele­inte nem volt hajlandó ezt megtenni, s a fiatal tisztek egyre türelmetlenebbül kö­vetelőztek. A tábornok egyik gyermekét a térdére vette, hogy támadóit engedékennyé tegye, de végül mégis kényte­len volt aláírni a parancsot. Alighogy aláírta az okmányt, gépfegyverrel kivégezték. Ez volt az igazi hadművele­tek kezdete. Abban a pillanat­ban a Habbaniyából jött, re­pülőgépek megtámadták a Bagdadtól délnyugatra, fekvő Hasid támaszpontot, ahol rend­szerint jelentős számú repülő­gép és tank állomásozik. A lá­zadók ugyanis tudták, hogy ügyüknek nem tudják meg­nyerni a Rasid tábor repülős tisztjeit. Ezért indítottak tá­madást ellene. Néhány perc alatt az ügyesen végrehajtott bombázás megsemmisítette a repülőrajt. A támadás kezdete A véderőminisztérium épü­lete elleni támadás már álta­lános zűrzavarban kezdődött meg. A repülőgépek alacso­nyan a Tigris folyó fölött szállva, lőtték ki rakétáikat és azután a város fölött ismét a magasba emelkedtek. A gépek zaja felébresztette a várost. A lakosság eleinte azt hitte, hogy légigyakorlatokat tartanak. A bagdadi rádió nem sokkal ké­sőbb azonban sugározta a Nemzeti Forradalmi Tanács első közleményét, amely ki­hirdette, hogy véget vetettek az áruló diktátornak és ban­dájának, s úgy végeztek ve­lük, mint a patkányokkal, a véderőminisztérium épületé­nek romjai alatt hevernek. Ez azonban nem felelt meg a va­lóságnak. Abban a pillanatban Kasszem még nem tartózko­dott a bombázott épületben. Kora reggel Kasszem tábor­nok szárnysegéde kíséretében — ugyanúgy, mint ahogyan majdnem minden reggel, a még alvó Bagdad utcáin meg­tett. séta után — belépett any­jának a Karadak városne­gyedben fekvő lakásába. Mint a többi bagdadi lakost, őt is meglepte a légitámadás. Majd két órán át telefonösszekötte­tésben volt a minisztériummal. Tíz és fél tizenegy között az­után elment a vezérkarba és átvette az ellenállás Irányítá­sát. Mielőtt még belépett volna a bombázott épületbe, végigautó­zott néhány városnegyeden, hogy a lakosok lássák, még él, tehát nem igaz a bagdadi rá­dió közleménye. A honvédelmi minisztérium épületében egy körülbelül 700 emberrel megerősített zászló­alj tartózkodott, Kasszem gárdája. Először csak légitámadást hajtottak végre az épület el­len. A MÍG és a Howker Houn- ter típusú repülőgépek egyen­ként vagy kettesével zuhanó repüléseket végeztek és igen nagy pontossággal néhány ki­sebb bombát és rakétát enged­tek az épületre. Ez idő alatt a lakosság szem- és fültanúja volt a televízió és a rádió furcsa párharcának. A lázadók kezében levő rádióál­lomás, Kasszem haláláról adott hírt, viszont a televízió, amely­ről a Nemzeti Forradalmi Ta­nács, úgy látszik, megfeledke­zett, közölte, hogy a hű vezér még él és az ellenállás élén álL Ennek bizonyítékaként a képernyőn megjelent Kasszem, ahogyan beszédet mond a nép­hez. A Nemzeti Forradalmi Tanács, miután telefonon ke­resztül nem tudta rábírni a te­levíziót adásainak beszünteté­sére, repülőgépeket küldött a tv-áílomás ellen. Az adások hirtelen megszakadtak, s így Kasszem elvesztette utolsó le­hetőségét is arra, hogy kap­csolatban álljon Bagdad pol­gáraival. Délelőtt Kasszem és 700 ka­tonája még olyan jól tartotta magát, hogy egyedül a repülő­gépek mertek támadásokat ve­zetni ellene. Ezután megje­lentek a páncélos egységek is, s az államcsíny fordulópontjá­hoz érkezett, a fiatal tisztek javára fordult a szerencse, no­ha ők ezt az egész akciót elég ügyetlenül készítették élő. Bagdadban két katonai tá­bor van. Az egyik Rasidban, a másik Vasasban. Mind a két támaszponton számottevő pán­célos egységek állomásoznak. A Vasas támaszponton levő katonai egységek rögtön csat­lakoztak az államcsínyhez, de a tankok és páncélautók csak délután jelentek meg Bagdad­ban. Távolról kezdték körül­keríteni a véderőminisztérium épületét, mert a légierő táma­dásai miatt nem közelíthették meg. A végzetes tétlenség A véderőminisztériumban tartózkodó Kasszem szerette volna megnyerni a Rasid tá­bor páncélos egységeinek tá­mogatását. A páncélos egysé­gek parancsnoka azonban tud­tára adta, hogy nem léphet akcióba. (Az államcsíny után ugyanis olyan hírek keringtek, hogy a páncélos tisztek tud­ták: Kasszem gyanúsnak tart­ja óikét. Tavaly december 18-i sajtóértekezletén ugyanis Kasz- szem állítólag egy papírsZele- tet mutatott nekik és azt mondta: — Tudom, hogy Van­nak közöttetek olyanok, akik összeesküvést szerveznek. Mindegyik nevét tudom. Né­melyikük magas rangú tiszt.) Ettől kezdve a páncélos egy­ségek tisztjei állítólag nem bíz­tak többé főparancsnokukban. Nem támadták ugyan meg, de amikor Kasszemnek a legna­gyobb szüksége volt rájuk, nem siettek segítségére. Délután öt órakor már ke­vesebb repülő támadt. Az epük gépet a véderőminiszté­rium légelhárító ágyúja elta­lálta, s lezuhant. Egy harma­dik páncélos tábor egységei eléggé távol állomásoztak a fővárostól, s csak este fél hét­kor érkeztek Bagdadba. A tankok felvonulása előtt a tisztek . dzsipekben óvatosan, lassan elfoglalták állásaikat. Nem sokkal később a páncél­kocsik tüzet nyitottak a véd­erőminisztérium épületére. Et­től a pillanattól kezdve nyil­vánvaló volt, hogy Kasszem elveszett. A szemtanúk szerint Kasz- szem bátran halt meg. Elutasí­totta, hogy bekössék a szemét, azonban a négy halálraítélt közül egyedül az ő kezét kö­tötték hátra. Utolsó szavai ezek voltak: — Megölhettek, de nevem elválaszthatatlan lesz az iraki nép történelmé­től. A kivégzésről készített fil­men, amelyet február 5-én a bagdadi televízió, két amerikai rajzfilm között közvetített, Kasszem és a többi kivégzett teste mellett látszottak a rádió zenekarának hangszerei. Kasszem tulajdonképpen másnap reggel 6 órakor adta meg magát. Körülbelül dél­után fél négykor végezték ki. Mielőtt még parancsot adott volna az ellenállásra, szaka­datlanul telefonkapcsolatban állt a Nemzeti Forradalmi Ta­nács tagjaival és külön Abdel Szalam Aref ezredessel. Ki vezényelte a kivégzést — Mivel vádolnak? — kér­dezte Kasszem. Aref csak ennyit mondott: — Csak any- nyit követelünk öntől, hogy adja meg magát... Kasszem erre biztosítékot kért, hogy biztonságban elhagyhatja az ország területét. Megtagadták tőle. Megpróbált a Tigris fo­lyó felé vezető titkos folyosón át menekülni, amelynek vé­gén, a folyón motorcsónak várta. A folyami rendőrség azonban már lefoglalta a csó­nakot Később telefonon át Kasz- szem követelte Areftól, hogy álljanak jót életéért. Aref csak ennyit válaszolt: — Vajon Fej- sza) kapott ilyen biztosítékot? (Fejszal volt iraki királyt 1958. július 14-én ölték meg). Amikor véget ért a harc, és az ejtőernyősök behatoltak a véderőminisztérium épületé­be, hogy elfogják Kasszemot és a hozzá hű maradt tisztek cso­portját, Kasszem már a véd­erőminisztérium mögötti me­csetben tartózkodott. A kato­nák nem akarták a helyszínen kivégezni. A bagdadi rádióál­lomás épületébe szállították. Vele volt Abasz Fadel Mah- dawi ezredes (a népbíróság egykori elnöke), Taha El seik, Ahmed ezredes és Kalil Ka- man parancsnok. A rádióállomás épületében Aref megkezdte kihallgatásu­kat. A szemtanúk szerint rövid volt, de hajthatatlan. Azt akar­ta, hogy Kasszem beismerje, hogy nem ő volt igazi vezére az 1958. július 14-i forradalom­nak, és hogy elárulta ezt a for­radalmat Míg a hadbíróság a rádióál­lomás egyik termében ülése­zett, hogy így Kasszent és tár­sai halálának törvényes for­mát adjon, a fiatal tisztek azon vitatkoztak, hogy kié le­gyen a dicsőség vezényelni a kivégző osztagot. Végül is Abdel Monen Hamid kapi­tányt választották, azért, mert Kasszem parancsára annak idején letartóztatták. Ezután egy géppuskasorozat kioltotta mind a négyük életét (Kasszem és Máhdawi széken ülve várta be a halált, a másik kettő pedig állva). A kivégzés után a bagdadi rádió közölte a hírt A kivégzésről szóló jelentést Tabahdzsali tábornok lánya olvasta fel. Ezt a tábornokot korábban a bagdadi bíróság halálra ítélte. Az akkori bíró­ság elnöke Mahdawi ezredes volt, a halálos ítéletet nedig Kasszem írta alá. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának nyilatkozata az iraki terrorról

Next

/
Oldalképek
Tartalom