Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
J963. február 26., kedd Riportereink jelentik a választásokról Ragyogó napsütésben, vidám, derűs hangulatban folyt a szavazás vasárnap délelőtt. Öregek cs fiatalok egymásnak adták a kilincset a szavazóhelyiségekben és minden körzet törekedett, hogy elsők között fejezze be a szavazást. Az egyik szavazókörzet előtt fiatalok gyülekeztek, többnyire lányok. Látszott arcukon az izgalom láza, hiszen életükben először indultak szavazásra, első ízben mondhatnak igent, sorsdöntő kérdésben. Molnár Irén Boco- nádon szintén első szavazó volt és a pillanat komolyságának megfelelően élt állam- polgári jogával. Már menni készült, amikor a szavazatsze- dö bizottság elnöke átnyújtotta neki az első szavazók emléklapját, amelyet minden bizonnyal gondosan megőriz majd. Húsz-negyven esztendő múltán kedves emlék lesz ez, amelyet érdeklődéssel mutogatnak egymásnak majd az unokák... ★ Idős bácsika lépeget a szavazóhelyiség felé. Látszik menésén, nehezére esik már a járás, de azért maga vállalta a fél kilométernyi utat, személyesen akarta látni a szavazást. Amikor belépett a vá- lasztóhelyiségbe, megkapta a szavazólapokat. Akkor derült ki a nagy baj. Otthon maradt a szemüveg. Mellette álló ismerőse felolvasta néki a neveket, de 6 csak fejét csóválta, majd odalépett az asztal elé és azt mondta: _Hadd vigyem haza ezeket a szavazólapokat. Otthon maradt a szemüvegem, szeretném áttanulmányozni őket. Az elnök megdöbbent egy kicsit, hiszen ilyen kéréssel, amely még a szabályokat is sérti, még senki se jött a választási elnökséghez. De aztán mégis beleegyezőleg bólintott. _ Vigye csak haza, bácsikai Az tán, ha áttanulmányozta, hozza majd vissza és adja le szavazatát! Egy óra múlva ismét yisz- szajött a bácsi, szépen összehajtogatta a lapokat, ott az elnökség szeme láttán belehelyezte azokat a borítékba cs bedobta az urnába, és nagy süveget emelve, megindult csendesen hazafelé... ★ Egy negyven körüli asszony szavazni indult. Megkapta a szavazólapokat, bement a fülkébe, ahol hosszasan időzött. Amikor kijött, megállt az urna előtt és a borítékba csúsztatta szavazólapjait, s hozzájuk mellékelt egy másik kis cédulát is. — Ez is fontos — mondta és a borítékot az urnába dobta. Amikor összeszámláltik a szavazatokat, előkerült a kis cédula. S rajta a felírás: Arra szavaztam, aki építőanyagot juttatott a házamhoz. Megérdemli! ★ A hó és a jég ropog a lábak alatt az úttesten. Eger- baktán meglepően sokan tartanak az új iskola felé, amelyet erre a napra szépen, ízlésesen díszítettek fel az iskola úttörői. _Minél előbb szavazni akarunk — mondják az emberek, és hamarosan megnyitják az ajtókat a szavazóhelyiség felé. Ko rai még az idő, amikor az egyik lélegzetvételnyi szünetben gyors számolást végzünk. _ Negyven százalékban kész — állapítják meg a végén, — ha így haladunk, 8—9 órára be is fejeződik nálunk a választás. — Miért sietnek ennyire? — kérdem az egyik nagy bajuszú bácsitól, aki már leszavazott és kifelé tart a helyiségből. Ö rám néz, kacsint, aztán így válaszol: — Koránkelő emberek vagyunk mi, kérem ... Meg aztán nem szeretünk lustálkodni. Egyébként is, ma van a születésnapom, a 65-ik. Sietek haza, mert ebben a ruigyszesztila- lomban jólesik maid az asz- szoriv beígért „fél kupica” pálinkája ... APRÓSÁGOK mindenki leszavazott az egyik faluban. — Ki nem szavazott 'még le7 — kérdi kíváncsian a községi tanács elnöke a telefonban az I. számú szavazatszedő bizottság elnökétől, hiszen szeretné jelenteni a járásnak, hogy az ő községében már mindenki az urnákhoz járult. — Még nem tudjuk, de keressük a névjegyzékben — jön a vonal másik végéről a válasz, aztán leteszik a kagylót. — Valószínű, valamelyik fekvő beteget felejtették el felkeresni a mozgó urnával — tűnődik a tanácselnök és nyugtalanul jár fel s alá szobájában. — A legjobb esetben is, agy jó félórával elhúzódik az idő. Kis idő múlva felveszi kabátját, s aznap ki tudja hányadszor, elindul a szavazóhelyiség felé. Ott kitárt karokkal, meglepő jókedvvel várják. — Nos, mi van? — kérdi csodálkozva. — A maga szavazata hiányzik még az urnából — vágják rá nevetve, kórusban a bizottsági tagok. Az ötödik testvér nem szavazott öt testvérről szól ez a kis történet. £n egyet ismerek közülük, Ignatovszki Józsefet, Besenyőtelken. Vasárnap reggel hét órakor átballagott a választókörzetbe, az elsők között szavazott. Akkor ismerkedtem meg vele. Alacsony, szikár ember Ig- natovszki József, már túl a "?0. életévén. Idegen csengésű a neve, és ha megszólal, bárki észreveheti, bogy nem magyar anyanyelvű. Lengyelországból, egy Varsó melletti kis faluból került Besenyőtelekre. Ennek már közel fél évszázada. Pontosabban 1916-ot írtak akkor, midőn orosz hadifogolyként Kriston Máté birtokán kapálni, kaszálni kezdett. Mindebből csak annyi haszna volt, hogy számára véget ért az első világháború- Besenyőtelken ételt, szállást adtak neki. Ki gondolta volna akkor, hogy örökre Itt marad? Persze, Iguatovszkl József 1916-ban épp úgy kerülhetett volna német fogolyként Franciaországba is. A magafajta embernek semmi beleszólása nem volt akkor a világ dolgába, Különben is ki tudott volna eligazodni abban a nagy forgatagban. A lengyelek egy része orosz, a másik része német egyenruhában harcolt és százezrek haltak meg, — állítólag a hazáért. És mit érezhetett a messzi földre szakadt idegen, amikor 1949-ben Ismét szörnyű háború dúlt lengyel földön? Testvéreiről semmit sem tudott. De 1945 után kerestette őket a követség útján. Hosszú ideig semmi hír. Aztán megjött a levél Amerikából, Lengyelországból és Angliából.Munkára hajtották el őket a németek, aztán szétszóródtak, a világ három tájáról írt a három fiútestvér, a ne- irrediknek, Besenyőtelekre. De az ötödik testvér eltűnt. Eltüntette a háború vihara. Sem hír, sem fénykép nem maradt utána. Pedig nagy- családja lenne már neki is. mint ahogy az amerikai, az angol és a lengyel fénykép mutatja. Vagy talán unokák is, mint a besenyőtelkl Igna- tovszkiéknái? Ignatovszki József idős ember, évtizedekig ült a háromlábú suszterszéken. De annál többet mozog mostanában. El sem hinné az ember, hogy 71 éves. És önkéntes rendőr, önkéntes tűzoltó, sok éven át tanácstag volt és 1919-től párttag. A rendre, a fegyelemre és a békére vigyáz. Tisztelik, becsülik a faluban. Ignatovszki József nem feledte cl hazáját, ahonnét jött. Amikor kérdezem, miért, hosz- szasan tűnődik és rejtélyes mosollyal feleli: — Tudja, tavaly otthon voltam ... Otthon, Lengyelországban, aztán hazajöttem, ide Besenyőtelekre, a második hazámba. A lengyelországi testvér bányában dolgozik. Munkásember a másik kettő is. Angliában és Amerikában nekik van-e szavazati joguk, azt Ignatovszki József nem tudja. Az ötödik testvér soha többé nem szavaz. Négyüket szétszórta a háború, de az ötödiknek életét oltotta. Mindegyikre, de különösen az ötödik testvérre gondolt Ignatovszki József, amikor vasárnap reggel hétkor az urnába tette a maga voksát. (F. L.) A hevesi járásban korán keitek az emberek... Kilenc óra az idő. Egyetlen- légy ember kivételével már Sebesen fut velünk a gépkocsi megyénk „Alföldjén”, a hevesi járás sík vidékén. Csendes most a határ, alig van valami mozgás a napfénytől csillogó hómezőkön, csak az örökké éhes, zsákmány után kutató, lomha varjak, fürge fogolycsapatok és karcsú fácánkakasok mozgolódnak szorgalmasan. Annál népesebbek viszont a falvak utcái, ünneplőruhás emberek Igyekeznek a szavazókörök felé. Még csak nyolc óra múlt, de mintha csak sejtettük volna, hogy jó lesz igyekezni, ha valamit látni akarunk a szavazásból, — mindenütt azzal fogadnak bennünket: — Már a vége felé járunk... Még húsz szavazat hiányzik a száz százalékhoz... Hét óra után majd mindenki eleget tett állampolgári kötelességének ... Igen, ka hevesi járásban ma reggel korán keltek az emberek, pedig nem ébresztette őket zenés csinnadratta, muzsikaszó, meg harsogó kortes beszéd, nem folyt a kortesbor, — ma az öntudat pótolta az ébresztőórát, és a körzetek kerítésén lobogó piros cs nemzeíiszínü zászló volt a hívogató. És eljöttek az urnákhoz öregek, fiatalok. első szavazók és öreg nénikék, hogy hitet tegyenek a népfront politikája melleit. Talán Erdélyi István, a tárnáméra! iskola igazgatója járt legközelebb az Igazsághoz, aki beszélgetés közben ezeket mondta nekünk: — Erre a szavazásra a rend, a fegyelem, a csendesség és a falusi emberek növekvő öntudata volt a jellemző... ★ — Aggyonisten, Juli néni! — Aggyonisten, lelkem... — Hová Igyekszik, Juli néni? — Hát a reggeli misére, lelkem ... — És a szavazás? — Azon már túl vagyok, lelkem... Ellesett hajnali párbeszéd. Egy a sok közül... ★ A boconádi IV-es körzet előtt fényes csizmás, fekete ruhás emberek álldogálnak. A nap melegen süt, jólesik sütkérezni a ráérő időben. Már leszavaztak. Otthon fő a csigatész- tás húsleves, s addig egy kicsit meghányják-vetik a világ folyását, összcbóllntanak, amikor a hangszóró szerte sugározza a faluban: — Dobi és Kádár elvtársak cppen most szavaztak le... A térség túlsó részén vadonatúj, kék melegítőben futká- roznak a termelőszövetkezeti sportkör labdarúgói. Bizony ők is korán keltek, mert úgy volt megbeszélve: a szavazás után hasznos munkával, edzéssel töltik el az időt. Vidáman, frissen mozognak. Egészségesek, erősek, elegánsak, .. Mai falusi fiatalok... (— dy> Hét órakor . , , Szokatlanul forgalmas volt vasárnap reggel az egri Makiári utca. Hét órakor, a szavazás megkezdésekor, már szabályosan sorban álltak az emberek a 26-os szavazókörzet előtt. Az elsők között szavazott le Kozma András, aki Mátraházára igyekezett feleségét meglátogatni, — de nem akarta elmulasztani állampolgári kötelezettségét sem, — egy budapesti turista, aki két vonat indulása között kereste fel a szavazóhelyiséget. Gyorsan halad a sor, a szavazatszedő bizottság emberei a kis cédulák alapján kikeresik a választói névjegyzékből a jelentkezőt, s az máris kezébe kapja a szavazócédulákat, s a borítékot. Nagy Sándorné is, aki a kora reggeli órában jött el. Két gyermeke van, neki ez volt a legalkalmasabb időpont. Délelőtt már nyugodtan végzi a szokásos vasárnapi házimunkát. A sorban ott áll, kicsit meg- iUctődvc, a 18 éves Mata Márta, aki ebben az évben lett ..nagykorú”, s aki igazán érezheti — többi tizennyolc éves társával együtt —, valóban felnőtt lett, hiszen beleszólása van — szavazatán keresztül az ország dolgába. Ünnepélyesnek érzett pillanat ez, s oly jólesik, bogy ott áll mögötte édesapja is. Együtt jöttek szavazni. A szemközti ajtó mögött, a 27-es körzet választási helyisége. Az ajtón, öreg, kendős nénike szerénykedik be. Már előre nyújtja kis céduláját. Szavazni jött. Neve Tóth Rozália, kora 77 év. Kérdem, miért nem kérte, hogy keressék fel a vándorurnával, hiszen beteg, bizonyára nehezére esett, amíg eljött Kertész utcai lakásáról. — Tudom én a kötelességem, kedves — mondja válaszul. — Ha nehezemre is esett, eljöttem. És szívesen jöttem ... Telik az idő, az óramutató közeledik a nyolcas szám felé. A szavazatszedő bizottság asztalán gyűlnek a cédulák, az urnában a szavazatokat tartalmazó borítékok. Most még a Gólya utcai körzet vezet. Mintha csak így is jelezni akarnák az új lakások gazdái egyetértésüket,.. S habár rapszodikusak voltak is jelentéseink, lehet ezért szemrehányást tenni? Az érzelmek, az indulatok diktálták e sorokat, s a riporter itt csak fényképezett, rögzített. Az érzelmeket, az indulatok gyors mozgását pedig nehéz rögzíteni, írásban is, képben is. A megye dolgozóinak választási montázsa azonban a különbségek ellenére Is hordoz közös vonást: Heves megye választópolgárai kötelezettségüknek és joguknak eleget téve, éltek állampolgári jogaikkal. Hogy milyen eredménnyel? Erről napjaink és jövőnk tettel, munkái, sikerei, a népfrontra adott szavazatok mindennél ékesebben beszélnek. Dr. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó, zsinat! peritus, az egri 5-ös számú szavazókörben adta le szavazatát. Kovács Mária, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, Egerben a 38-as számú szavazókor urnája előtt Moskatal Ferenc és felesége, az egri Rákóczi Tsz tagjai, a 22-es számú szavazó körben adták le szavazatukat.
