Heves Megyei Népújság, 1963. február (14. évfolyam, 27-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

196S. február SS., szombat WBPOJSÄ© S PIROS h ZÖLD Farsangi emlék A piros fény azt jelenti, hogy: megállj! ■ A zöld fény pedig azt, hogy: mehetsz! Kerekek csattognak üdvöz­letét a kilométereknek, suhan a szerelvénykigyó, rikolt a síp, 8 a mozdony gőzt prüszköl a levegőbe ... Állomások ... Kék egyenruhás vasúti dol­gozók, váltókezelők, kocsikí­sérők, kalauzok, forgalmisták... Deres hajúak, s fiatalok. Egyi­kük előtt lassan-lassan pirosra fordul a szemafor jelzőfénye, meghajtja magát a kar tiszte­lettel a nyugalomba vágyó éle­tek éléit... Másikuk előtt ka­cag a zöld fény, szabadot int a kar, s mutatja a távolságot... * ★ Idősebb és ifjabb Tóth Amb­rus a nyugalomba vonult vasutas és a Ferencváros pá­lyaudvar forgalmi átmenesz- töje Adácgon lakik. Heves me­gyének abban a községében, ahol majdnem mindenki a kék vasúti egyenruhát hordja. Az apa hófehér hajú, hajlott hátú, idős ember. Nyugodt, szürke szemei a múltban ku­tatnak, utaznak, megpihennek az emlék-állomásokon. — Rég volt... én voltam az első vasutas a családban. 1902-ben kerültem Rákpribóc- ra pályamunkásnak. Akkor még tizenhat éves voltam. Kaptunk ugyan szabadnapot de hát az mit sem ért. Annyit, hogy néhány órára láthattuk a családot... képzelje, onnan reggel háromkor érkeztem Adácsra, délután hatkor már vissza is kellett indulni, hogy idejében felvehessem a szol­gálatot, mert Rákpribóc Buda­pesttől 312 kilométer távol­ságban van. Fárasztó volt. Végre kilencszáznyolcban a Ferencvárosi pályaudvarra ke­rültem, s aztán végig ott ma­radtam. Idősebb Tóth Ambrus nem vágyott eget rázó tettekre. Elég volt, mint ahogy az ő idejé­ben sokaknak — biztosítani a bírható életet a családjának, nevelni, s amennyire lehet, ta­níttatni gyerekeit. Veleszüle­tett természetes igazságszere- tete azonban nem szakította el a többiektől. Mint pályafenn­tartási munkavezető, felemelte szavát a „bedó-rendszer” el­len, s így 191D-ben egy időre el kellett hagynia a pályaud­vart. Munkája azonban nélkü­lözhetetlen volt, s így csakha­mar visszavették... A szema­for fénye a háború alatt vál­tott át pirosra. Bombázták a pályaudvart... ő szolgálatban volt... egy óriási detonáció aztán megtette a magáét, s Ambrus bácsi légnyomást ka­pott ... Negyvennégyben tör­tént, azóta nyugdíjban él. Ku­tat az emlékek, az elmúlt, ne­héz idők vágányszövevényé­ben. Fia, ifjabb Tóth Ambrus hamar követte a sínék közé." Amíg a tizennyolc évét be nem töltötte — Ferencvároson —, a postát hordta az osztály- főnökségre. Ennek már har­minchat éve, A vasúti „létrán” úgy haladt aztán tovább, volt fékező, kocsimester, majd egy súlyos baleset után könnyebb beosztásban nyert alkalma­zást, és jelenleg forgalmi át- menesztő, a kül- és belföldi forgalom irányításában dolgo­zik. Amikor az ország egysze­rű munkásemberei előtt „fel­húzták a sorompót”, 6 is sza­bad jelzéseket kapott. — Nem fárasztó a napon­kénti utazás. — Olyan régen csinálom, hogy már megszoktam. Nem fárasztó, aztán nem egyedül utazom, van sok Adácson lakó vasutas, van kivel, s miről be­szélgetni. Most éjszakás le­szek ... Szabadnapot ritkán kapok, és sokat kell írkálni, naplózni a vonatokat. Nehéz? Vagy fárasztó? ... Mit csinál­jak. Ebből élek, szeretem ... Munkaszeretetéről talán leg­jobban az a négy oklevél ta­núskodik, amelyeket a mun­kaversenyben elért szép ered­ményéért kapott. Na, és a ki­váló dolgozó jelvény. Vagy beszéljünk a pénzjutalmak­ról? ... — Két gyermekünk van, az idősebbik most végzi a vasúti gépészeti technikumot, a ki­sebbik is oda készül... Szó­val, két vasutast adok én is az országnak — mondja nevetve. — Bár itt, Adácson, ez nem is olyan rendkívüli. És az sem rendkívüli, hogy a mi fiaink magasabb beosztásban kezdik, mint apáik végezték. — Munka után mit csinál? — Hűha!... Akkor is akad tennivaló a szakszervezetben, és — hogy el ne felejtsem, a központi kerületi bíróságon né­pi ülnök vagyok ... Mit mond­hatnék még? Elégedett vagyok mindennel, és azt szeretném, ha mindenki elégedett lenne. És — igyekszem úgy dolgozni, ahogy erőmből telik. (Icátai) Nagy sikert aratott az Egri Tanárképző Főiskola farsangi bálján a színes népviseletbe öltözött matyó pár. (Foto: Tóth) Jelentősebb beruházások Tovább gazdagodik megyénk Megyénk meglehetősen gaz­dag a föld méhének értékes kincseiben. Szén és lignit, kü­lönböző fémek és bentonit ke­rülnek gazdasági életünk vér­keringésébe, megyénk dolgo­zóinak munkája nyomán. Népgazdaságunk mindent el­követ, hogy megyénk bányá­szata is hozzájusson azokhoz az értékes beruházásokhoz, amelyek nyomán tekintélyes mértékben emelkedik a ter­melés. Pergessük most le magunk előtt a folyó esztendő jelentő­sebb bányászati beruházásait. A Mátravidéki Szénbányá­szati. TrösztRöz tartózó gyön­gyösi lignitbánya korszerű osztályozóművet kap, amely a tervek szerint 1964-ben készül el teljesén. Az értékes gépi be­rendezést már ebben az évben leszállítják a helyszínre. Az ecsédi külfejtésnél to­vább folynak az építkezések, amelyek előreláthatóan majd 1965-ben fejeződnek be. Az ecsédi 111. mező feltárásának előkészítő munkálatai is meg­kezdődnek: elkészítik a szak­emberek a beruházásra kerülő létesítmények tanulmányter­vét. A visontai külfejtés fejlesz­tése tovább folyik. Folyamat­ban vannak a lignitbányászat fokozását' célzó előkészítő munkálatok. Folyik a gyöngyösoroszi érc­előkészítő mű rekonstrukció­ja. E munka befejezése nyo­mán 100 százalékkal fog emel­kedni — viszonylag csekély beruházással! — az ércterme­lés. Ugyanitt az ércbányászko­dás fejlesztésére egy völgyzá­rógát építésére kerül sor, amely az ércelőkészítő művet fogja szolgálni. Istenmezején van hazánk legjelentősebb bentonitlelőhe- lyev A bentonitnak igen nagy az ipari jelentősége, hiszen az olajbányászattól kezdve, használják a vas- és acélgyár­tásom át a szigetelésig. Az idei új beruházás révén előkészí­tik a „régi” bánya kimerülése, megszűnése után nyitandó új bányát. A bentonit iránt a kül­föld is élénk érdeklődést mu­tat. A Mátrai Ásványbánya fel­németi területén, 1963 végére, az új beruházások révén el­érik az évi 500 ezer tonna mészkőkitermelést. 1963 után pedig már az évi 700 ezer ton­nát! A kibányászott mészkő részben a felnémeti törő- és őrlőművet van hivatva táplál­ni. Szinte korlátlan mennyi­ségben igényli mezőgazdasá­gunk a mészkőőrleményt, ta­lajjavítási célból. A bányászattal kapcsolat­ban említjük meg, hogy a. Bél­apátfalvi Mész- és Cement­gyár kőellátását is korszerűsí­tik, jelentős beruházás révén. A régi bánya biztonsági szem­pontból már nem megfelelő, nem üzemelhető, — új bá­nyát kell rtyitni. Ezeket a munkákat is megkezdik a fo­lyó év során. Sugár István Néhány szó a főkönyvelők „ ügyességéről“ A napokban az egyik ter­melő vállalatnál jártam, ahol beszélgetés közben a múlt évi takarékoskodásra és álta­lában, az ezzel kapcsolatos lehetőségekre terelődött a szó. Ott hallottam az alábbi kijelentést, még pedig felelős beosztású gazdasági vezető szájából. — Sok függ az élelmes fő­könyvelőtől... — A csupán papiros gyár­totta eredmény igazságtalan —. próbáltam ilyen enyhe ki­fejezéssel tiltakozni. — Az igazság relatív — fe­lelte 6 —, attól függ, hogy...' Hiba lenne észrevétlenül elsiklanunk az ilyen helyte­len, megalkuvó nézetek mel­lett. Főleg ebben az időszak­ban, amikor a múlt év gaz­dasági eredményeinek a summázása folyik, és bizo­nyos tételekben valóban a főkönyvelők ceruzája mond­ja ki a döntő szót. Nem aka­runk kákán csomót keresőén vádolni becsületes, jó szán­dékú embereket. Mert az tény, hogy a fenti nézet néni általánosítható, sőt ma már a legritkább esetben talál­kozhatunk hasonlóval. Hála a javuló gazdaságvezetésnek, egyre ritkábbak az olyan vállalatok, üzemek, ahol a szervezetlenséget az éves mulasztást, vagy éppen a rendelkezésre álló anyagok Csáky szalmájaként való ke­zelését, könyvelési manipulá­cióval próbálják jóvá tenni. Az igazság relatív — ér­velt az illető, nézetének bi­Felhivás A rendkívüli időjárás any-1 nyira síkossá tette megyénk- j ben az utakat és gyalogjáró­kat, hogy megnövekedett a közúti és gyalogos balesetek száma. Felhívjuk az illetéke­sek figyelmét; hogy gondos­kodjanak az ingatlanok előtt elhúzódó járdarészek felszórá­sáról (hamuval, homokkal, fű- részporralí kőporral). A köz­területeken és közutakon a felügyeletet gyakorló vállala­tok saját hatáskörükben köte­lesek intézkedni az utak jár­hatóvá tételéről. A fenti mun­kák elvégzését a városi taná­csok rendeletéi is előírják. A Heves megyei Tanács építési és közlekedésügyi osztálya zonyítására. Ezt a tételt el« fogadhatnánk, ha a termelés» a terv teljesítése kizárólag filozófiai bizonyítások soro­zataiból állna. De a termelés­sel kapcsolatos igazság nem lehet relatív, amikor a telje­sítését általunk létrehozott törvény írja elő. és szerves mozaikként kapcsolódik a népgazdaságunk egészébe. F.zt ma már minden józanul gondolkodó embernek meg keil értenie, kibúvók keresé­se nélkül. Az ilyen emberek úgy ér­telmezik az igazságot, hogy hoz-c valamit — ebben az esetben prémiumot — a konyhára. A mai viszonyok között, amikor minden terü­leten a maximálisát kell nyújtanunk, bogy a gazdasági harcból a mi zászlónk kerül­jön ki győztesen, igyekeze­tünkre féket szorít az ilyen szemlélet, még akkor is, ha elszigetelten jelentkezik. Volt időnk a saját káruiikon ta­nulni. Beláttuk, hogy mellék- ösvényen bolyongtunk? Igen! De akadnak még olyanok —, ezt éppen az említett kije­lentés idézi —, akik nem akarják ezt elismerni, hiába érvel egyéni kicsinyességük eilen a józan ész. Ne gyárt­sunk látszatcredményekei, még akkor sem, ha azok pil­lanatnyilag dicséretet, vagy anyagi előnyöket biztosíta­nak. Ha hiba csúszott az éves munkába, merjük azt beval­lani. Mert van erőnk az or­voslásra. ha... ismerjük a „diagnózist”. Laczik János ! Kenőcs és tabletta stroneium-90 ellen Helsinkiben Kai Selata pro­fesszor Beroniumnak nevezett kenőcsöt és tablettát állított elő, amely szerinte védelmet nyújt a radioaktív lecsapó­dással szemben. A stroncium —90 tudvalévőén háromféle­képpen hatol be a testbe: a bő­rön, a légzőutakon és különö­sen az élelemmel együtt az emésztőszerveken keresztül. Setala professzor kenőcse imp­regnálja a bőrt, a kenőcs egyik alkotóeleme leköti a stronciu- mot, úgyhogy egyszerűen le- moshatóvá válik. Az élelem­mel a gyomorba került síron- elümot a Beronium tabletta hivatott lekötni, hogy ne ke­rülhessen a bélfalakon át a véredényekbe, hanem termé­szetes úton távozzék a testből. mázzá a szocializmust építő ember erkölcsi kódexét, amely magában foglalja azokat a főbb általános emberi erköl­csi szabályokat is, amelyeket a néptömegek évezredek alatt társadalmi elnyomással és az erkölcsi fogyatékossá­gokkal vívott harcban kialakí­tottak. A kommunistákat jel­lemző erkölcsi tulajdonságok: a kizsákmányolás elleni harc; szenvedélyes gyűlölet a társa­dalmi elnyomás, és igazságta­lanság ellen; odaadás a béke és a szocializmus ügye iránt, a szocialista haza szeretete; a nép önzetlen szolgálata; test­véri szolidaritás minden or­szág dolgozóival, valamennyi néppel; harcos internaciona­lizmus, a szocialista világrend- szer egységének erősítése; a társadalom javára végzett lel­kiismeretes és becsületes munka: a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés; kér- lelhetetlenség a társadalom és az egyes emberek kárára elkövetett visszaélésetekéi, az önzéssel, a becstelenséggel, a karrierizmussal, a hatalom­mal való visszaéléssel, az ön­teltséggel és a kritikátlanság­gal szemben; erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és 'magánéletben. Küzdenünk kell ezeknek az el­veknek következetes érvénye­sítéséért. Mindez lényegében azt jelenti, hogy meg kell ta­nítani az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gon­dolkodni. Az eszmei offenzíva igen fontos feladata a marxista- leninista elmélet alkotó alkal­mazása a gyakorlatban. Nem elég szocialista módon gon­dolkodni, így is kell csele­kedni. A marxista—leninista tudomány egyre inkább át­hatja és önmagával telíti az egész társadalmi életet. Az eszmei offenzíva magá­ban foglalja a marxista—le­ninista elmélet továbbfejlesz­tését is. A marxizmus—le- ninizmus fejlődő tudomány, szemben áll a skolasztikával, a dogmatizmussal. A párt a le­nini eszmék alkotó alkalmazá­sával tudományos választ adott olyan bonyolult problémákra, mint az osztályharc és az osz­tályszövetség összefüggése; az ellenforradalommal vívott harc és a szocialista építő­munka viszonya; a gazdasági és a politikai tényezők köl­csönhatása a mezőgazdaság szocialista átszervezésében; a falu társadalmi viszonyainak átalakítása és egyidejűleg a mezőgazdasági termelés eme­lése; a középparasztság szere­pe és a kulákkérdés megoldá­sa; az egységes • szocialista pa­raszti osztály kialakulásának útja. Mindez jelentős hozzá­járulás a marxista—leninista elmélet gazdagításához, to­vábbfejlesztéséhez. A párt eszmei-politikai irányvonala változat­lanul a kétfrontos harc. Ezzel kapcsolatban Kádár János elvtárs a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1961. de­cember 8-i ülésén ezeket mondta: „Belpolitikai irány­vonalunkat, a párt politikai harcát úgy nevezzük, hogy két­frontos harc. Azon az úton megyünk előre, amelyet ne­künk a marxista—leninista el­mélet, pártunk, kormányunk, népünk politikai tapasztalata sugall. Közben azért — úgy ol­dalról — kísérgetnek bennün­ket az ilyem nagy .menetet’ rendszerint követó böglyök, s jobbról is, balról is csipked­nek bennünket. Ezek ellen har­colni fogunk továbbra is." A kétfrontos harc azt jelenti, hogy következetesen harco­lunk a párt marxista—leninis­ta politikai irányvonalának maradéktalan megvalósítása érdekében és leküzdünk min­den ellenállást a szocializmus teljes felépítéséhez vezető úton. A lényeg az, hogy a párt marxista—leninista politikai irányvonala alapján tömörít- jük és mozgósítjuk az egész dolgozó népet, a szocializmus építésében. Enhek során har­colunk a revizionista akna­munka és a szektás, dogmati­kus ellenállás minden meg­nyilvánulása ellen. De kísér és csipked bennünket egy har­madikféle bögöly-raj is. Kik­ből áll ez? „Olyanokból — mondotta Kádár elvtárs —, akik sem baloldaliak, sem jobboldaliak, aki lenek volta­képpen nincs is semmiféle ol­daluk, csak valahol ott vannak közéletünk különböző polcain, azokon helyet foglalnak, és harácsolással, gazemberséggel foglalkoznak ... Ezeknek a száma elenyésző, de az ilye­nek ellen is harcotnunk kell.” A kétfrontos harcot tehát nem-szabad úgy értelmezni, hogy ha kifejezetten jobbolda­li, vagy baloldali elhajlás nem fordul elő, akkor nem is kell harcolni. Ma már teljesen nyílt formában jelentkező és összefüggő rendszert .képező revizionista, vagy dogmatikus megnyilvánulás csak igen rit­ka esetben fordul elő hazánk­ban. Mégis, állandó harcra van szükség. Ez. a harc a párt marxista—leninista politikai irányvonalának védelme mel­lett arra irányul, hogy végle­gesen leküzdj ük mind a revi­zionista, mind pedig a dog­matikus megnyilvánulásokat, tendenciákat. A revizionistákra jellemző, hogy opportunista módon meg­hamisítják a párt szövetségi politikáját. Szövetséget akar­nak, ideológiai harc nélkül, tagadják a munkásosztály és a párt vezető szerepét az osz- táíyszövetségben, elvetik a szövetség félját: a szocializ­mus teljes felépítését. Még mindig megkísérlik a marxis­ta—leninista elmélet és a pol­gári, kispolgári ideológia ösz- szebékítését. Ezzel kapcsolat­ban emlékezetünkbe kell idéz­ni Lenin szavait: „... a kér­dés csak így tehető fel: bur- zsoá, vagy szocialista ideoló­gia. Itt középút nincs (mert az emberiség semmiféle harma­dik’ ideológiát nem dolgozott ki, minthogy általában egy osztályellentétektől szaggatott társadalomban soha nem is lehetséges osztályon kívüli, vagy osztályfeletti ideológia). Ezért a szocialista ideológia bármilyen lekicsinylése, az at­tól való bármilyen eltávolodás egyben a burzsoá ideológia erősbítését' jelenti”. A szektás-dogmatikus szem­lélet ma főképp azzal gátolja és nehezíti az előrehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista társadalmi fejlődés szükségleteivel, korábban idő­szerű, de elavulttá vált jel­szavakat kér számon. Ez a szemléletmód szemben áll a párt szövetségi politikájával, nem az egységes szocialista paraszti osztály. fejlődését mozdítja elő. hanem „osztály­harcot” hirdet a termelőszö­vetkezetekben a volt szegény- parasztok, a volt középparasz­tok és a volt kulákok között. A dogmatikus szemlélet ve­szélyét fokozza, hogy a sze­mélyi kultusz régi hagyomá­nyaihoz kapcsolódik, s a nemzetközi helyzet álradikális, antileninista megítélésével is összefügg. Az eszmei offanzívának és a kétfrontos harcnak mindenek­előtt pozitív. tartalma van: a marxista—leninista. világnézet terjesztése és a párt eszmei­politikai irányvonalának vég­rehajtása közben kell legyőz­ni a jelentkező akadályokat. A kétfrontos harc során teljesen felszámoljuk mind a revizio­nista, mind pedig a dogmati­kus megnyilvánulásokat. De vannak más helytelen és ká­ros nézetek is, amelyeket az eszmei offenzívában * le kell küzdeni. Az eszmék frontján a fő el­lenség a nacionalizmus. Ezt bizonyítják az ellenforrada­lom tapasztalatai is. A bur­zsoázia minden .eszmei táma­dása valamilyen formában kapcsolódik' a nacionalizmus­hoz. Az 1956-os ellenforradal­mi lázadás idején az ellensé­ges erők a nacionalizmus zászlaja alatt gyülekeztek. Ez­zel szemben a szocializmus erői a szocialista, internaciona­lizmus alapján egyesültek és győztek. A nacionalizmus elle­ni harc.a dolgozó tömegek ne­velése a szocialista hazafiság és internacionalizmus szelle­mében, állandó jellegű feladat. Az eszmei .offenzívában igen fontos a magántulaido- nosi szemlélet leküzdése. Ez a szemlélet összefügg az embe­rek jelentős részének régi életmódjával, a magánbűn'- don évszázados létezésével, amely kialakította a polgári, kispolgári szokásokat és gon­dolkodásmódot. Innen táplál­kozik az egoizmus, a közöm­bösség, a harácsolás és a kar­rierizmus. A termelési eszkö­zök társadalmi tulajdona megszüntette a magántulajdo­nosi szemlélet objektív alapját, de a régi életmódból fakadó kispolgári szemléletmód meg­szüntetése még komoly mun­kát igényel. ÍZ’ övetkezetes eszmei harc­•**- ra van szükség a vallá­sos-idealista világnézet ellen. Ezen a területen a legfonto­sabb a tudományos materialis­ta világnézet terjesztése. A szocialista gazdasági rend és a modern tudomá.ny segítségével harcolunk a marxista—leninis­ta világnézet győzelméért. A kultúrforradalom további fejlődésében meghatározó sze­repe van a közoktatásnak. A szocialista társadalom teljes felépítéséért folyó forradalmi harcnak egyre fontosabb szín­terévé válnak az iskolák, az egyetemek. Ezért figyelemmel kell kísérni és minden módon elő kell segíteni az oktatás­ügy szocialista fejlődését szol­gáló intézkedések végrehajtá­sát. A kulturális-ideológiai munka alapelvei szerves ré­szét képezik a párt eszmei-po­litikai irányvonalának. A Vili. kongresszus marxista—leninis­ta politikai irányvonalának következetes megvalósítása út­ján haladunk a szocialista tár­sadalom teljes felépítése felé. Ennek során sikeresen meg­oldjuk a kulturális-ideológiai munka toröMén előttünk álló bonvotoii, c - nagyszerű fel» adafokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom