Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

4 NÉPÚJSÁG #963. január 15., k«fti (v lEEEiu (Szopfroldéiz : ELEKTRA Jákli József gyöngyösi lakos, az ÉMÁSZ dolgozója mondta el: — A gyöngyösi Vöröshad­sereg utcában vagy tíz lakóház áll. Az itt lakóknak a szom­szédos utcába kellett vízért járniuk, mivel nem. volt veze­ték... Négy-öt éve már, hogy állandóan : küldtük a kérvé­nyeket, hogy kapjon a mi ut­cánk is vízvezetéket. S kará­csony előtt végre eljött a vár­va várt nap! Társadalmi mun­kában kiástuk az árkokat, a vízvezetékszerelők pedig még ünnepnap is — szintén társa­dalmi munkában — végezték a szerelést. Igaz, hogy az idő­járás „kissé” közbeszólt, de agy-két hét múlva már lesz vizünk, nemcsak az utcán, bent a lakásban isi Mindeze­kért köszönetét mondunk Ba­kos Sándor tanácstagnak, aki segítségünkre sietett, s „kilin­cselt” a városi tanácsnál és a vízműveknél is. (kg) — VASÁRNAP egész na­pos továbbképzésen vesznek részt a kezdő népi tánccso- port-vezetők Egerben. A fog­lalkozásokat Tárnái Ilona, a Népművelési Intézet külső munkatársa és Boruss Viola, a népművelési tanácsadó szakreferense vezeti. — VASÁRNAP este Átány- ba látogatott el a ludasi kul­túr ház színjátszó csoportja. Az együttes a *Legfeljebb elvá­lunk" című 3 felvonásos zenés vígjátékkal mutatkozott be. Az átányi közönség nagy taps­sal jutalmazta, elsősorban Nagy István, Nagy Ibolya és Csorba Éva jeleneteit. A ven­déglátók kérelmére az előadás után az együttes zenekara tánczenével szórakoztatta az összegyűlteket, s így az elő­adást éjfélig tartó bál követte. *- A HEVESI járásban most felmért adatok érdekes képet mutatnak a vásárlá­sokról. Míg 1958-ban nem le­hetett televízió-tulajdonost találni, ma 444 készülék van a járási székhelyen és falvak­ban. 517 mosógép, 139 motor talált gazdára az elmúlt ta­nácsidőszakban. rádióról és háztartási kisgépekről nem is beszélve. Mindez a termelő­szövetkezeti tagok jó munká­ja nyomán megvalósult jöve­delemből. — MA DÉLELŐTT 9 órai kezdettel tartja zárszámadási közgyűlését a gyöngyösoroszi Február 24. Termelőszövetke­zet a helybeli József Attila Művelődési Házban. A köz­gyűlés után, a délutáni órák­ban sor kerül a munkaegység­részesedés kiosztására is. — AZ ELMÚLT ÉVBEN ' összesen 109 újítást nyújtot­tak be a hatvani járás ipari üzemekben dolgozó KISZ- fiaíaíjai. A benyújtott újítá­sokból 90-et fogadtak el és vezettek be, amelyek össze-j sen 211 ezer forintnyi megta­karítást jelentettek. — AZ ELMÚLT három év alatt a füzesabonyi járás gép­állomásai 150 új' erőgéppel és 28 kombájnnal gyarapodtak. Ez idő alatt a termelőszövet­kezetek 60 új erőgépet vásá­roltak. —- FELSŐFOKÚ mezőgaz­dasági technikum létesítését tervezik az ötéves terv folya­mán Hatvanban, a cukor­gyárral szemben, levő, eddig kihasználatlan területen. Az építkezéshez előreláthatólag már ez évben hozzákezdenek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Rendkívüli kiadás EGRI BRÖDY Visszavárlak GYÖNGYÖSI PUSKIN Kenyér, szerelem és ... GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Gyáva HATVANI VÖRÖS CSILLAG Monte Cristo grófja HATVANI KOSSUTH Szombat esti tánc I HEVES Útközben (L rész? PÉTERVASARA En és a tábornok FÜZESABONY 49 nap l’SI ■ NI H ÄZ; w< M Ü SO Í2^*C Egerben este 19 órakor: CSACSIFOGAT (Bérletszünet) I9«3. JANUAR 15., KEDD: LORANT 415 évvel ezelőtt, 1548-ban született GIORDANO BRUNO olasz filozófus és humanista, akit merész tanaiért az egyházi inkvizí- ció előbb hét évre börtönbe vetett, majd máglyán elégetett. Mint dominikánus szerzetes, az egyház világképével éles ellentétben levő, jelentős materialista vonásokkal rendelkező, panteista filo­zófiát alkotott. Elvei miatt elhagyta a kolostort, bejárta Nyugat- Európát és az egyetemeken tanított. Tovább fejlesztette Koperni­kusz világképét, feltételezte, hogy Földünkön hívül más égites­ten is lehet élet. Tanaiban a középkor skolasztikájával szemben a tudomány kizárólagos jogosságát hirdette. 140 évvel ezelőtt, 1823 januárjában írta KÖLCSEY FERENC a „Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból” című költemé­nyét. A n. Rákóczi Ferenc szabadságharca leverése utáni Habs- burg-elnyomás alatt sínylődő nép hangulatát és reménységét Iá- fejező Himnusz, melyhez 1845-ben Erkel Ferenc írt zenét, a ma­gyar nép nemzeti éneke lett. 00 évvel ezelőtt, 1873. január 15-én született IVAN BABUS­KÉNT orosz munkás-forradalmár, Leninnek egyik közvetlen mun­katársa, az 1895-ben Pétervárott megalapított Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására elnevezésű munkásszervezet létre­hozatalában. valamint 1900-ban az ISZKRA (Szikra) című lap megalapításában. A KUCSMA számára, hogy bosszúja jogos, ?zt teljes felelősséggel, saját ^határozásából vállalja is: ,Nekem, mikor Püthóba ér­ám jóslatért — < megtudni, rogy miként állhassam bosz- izúmat... — Apollon azt a vá­laszt adta — halld te is — Hogy pajzsok és sereg nélkül :sak én magam — Csel által mérjek rajulc méltó bünte- ■ést.” Gellei Kornél, helyesen negértye a szophokleszi alak ényegét, nem tragikus hőst íbrázolt. hanem „a szofisták­ba emlékeztető bölcselkedése nagyon is életrevaló férfinak mutatja.” Berek Kati Krüszothémisze Slektra ellenpólusa. A bele­nyugvás, a hatalmasokkal va­ló kiegyezés szószólója. ____a ha talmasokat — Így kihívni nem jó” — mondja, hirdeti a drámában és a képernyő előtt finom, tartózkodó játékával. Kőmíves Sándor, az öreg ne­velő, bölcs és megfontolt nyu­galmát, s az ezzel , párosult mély gyűlöletét ötvözte hiteles egységbe. Bessenyei Ferenc Aigiszthosza • egyszerre volt nyersen robusztus, de bukásá­ban is félelmetes. Méltó arra, hogy pusztulnia kelljen! Szöliősi András zenéje mint­egy kiegészítette a Gobbi Hilda vezette női kart. Elismeréssel kell szólni Kézdi Lóránt dísz­leteiről és Schaffer Judit kifej jező kosztümjeiről. És nerr utolsósorban elismeréssel kell szólni a művészi élményért s — Magyar Televízióról! Gyurkó Géza idő járás jelen tés Várható időjárás kedd estig Megerősödő éjjeli, és helyen­ként viharos északnyugati, északi szél. Felhőátvonulások havazásokkal, hófúvásokkal. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet holnap mínusz 6— mínusz 10, legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet mínusz 10 —mínusz 14 fok között, a szél- védett helyeken mínusz 15 fok alatt. (MTI) Emlékszem, hogy néhány esztendő­vel ezelőtt, ami­kor Burbulyáné. azon panaszkodott, hogy fázik a haja, Burbulya így mor­dult rá: — Tegyél kucs­mát rá... — Ödön, te meg vagy őrülve, talán még pipáztam és sercintsek is... Azóta már Bur­bulyáné kucsmá­ban jár, mert ez a divat, s kucsmá­ban jár Kajevác- né, Galagonyáké, s minden divat­hölgy, aki csak hajlandó valamit is adni magára olyan kucsmadivat alakult ki nálunk, mint az ősturáni átkok idején. Van fehér és sima, van fekete és hosszú szőrű, van kicsi és van aklcora, mint a kirgiz hegyipász­toroké, van szűrte és van már tupi.ro- zott, hogy az em­ber nem tudja, hol kezdődik a fej, s hol végződik a kucsma. Megkucs- másodott tupíro­zott női nemünk, most tűzről pat­tant rövid csizmá­ban jár és csak azért nem húz lo­bogó gatyaszárat, mert az vádliban szélesít, s azért nem vet át vállán párduckacagányt, mert az ma már nem divat. Mert az is volt divat! Nekem spéciéi semmi kifogásom nincs a kucsma el­len. Melegít, ké­nyelmes, megóv a náthától és a mo­ziban le kell ven­ni, nem úgy, mint a kalapot. Ami az egészben bosszan­tó, hogy bennün­ket, férfiatet sem­mibe sem veszneki nekünk beleszólá­sunk az egész kucsmás-gatyás divatba semmi nincs, ha mi java­soltuk volna, juszt se viselnék, házas­sági évfordulóm ajándékképpen, biztos válást jelen­tett volna. Ugyan­akkor van kép a rúzsukon azt hí- Tesztelni immáron évezredek óta, hogy a nők azért öltöznek, mert a férfiaknak akar­nak tetszeni, ami­ben a tetszést még értem, csak az öl­tözési nem, s hogy a női szépség fo­galma nemcsak a korokkal, de a fér­fiak igényeivel is változik. Hol volt, van és lesz nekem igényem arra, hogy egy bozontos fejű rémület billegjen előttem tűsarkú csizmájában, os­tort és fokost pat­togtatva? Hol van nekem arra igé­nyem, hogy dúsan tupírozott hajuk helyett, gondosan cserzett kucsmáju- kát simogassam, várva, mikor me- kegi el magát az az izé ott a fejün­kön. Rendben van: a kucsma jó, meleg, ■praktikus. De leg­alább ne mondják hogy ezt énmiat- tam veszik fel Én- miattam, vegyék le, fokossal együtt. A csizma maradhat! (egri) j SN^W\\VXC^\\V\\\\!í^^NC^\V^\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ WS88& 'A. mi£iWIN> brigadéros lába alá gurult pa­razsat és — szívott, szívott — forogni kezdett előtte minden, mintha szédülés fogta volna el, mintha a mámor szállt vol­na fejébe és lábába. Alig gyújtott rá, két égő szempár irányult rá a csar­nokiról: Fetjukov. Talán meg is szánja és neki adja a ciga- réttavéget, a sakálnak, de ö már szívott ma, Suhov látta. Jobb, ha Szenyka Kljevsinnek .hagyja. Ö azt sem hallja, amit a brigadéros mesél, csak ül a szerencsétlen a tűz mellett, le­hajtott fejjel. A kályha tüze megvilágítot­ta a brigadéros himlőhelyes arcát. Minden szomorúság és bánat nélkül beszélt, mintha nem is saját magáról lenne szó. — Ami holmim volt, ne­gyedáron eladtam egy ócskás- nak, és feketén vettem két ke­nyeret, mert akkor már beve­zették az élelmiszer-jegyeket. Arra gondoltam, hogy teher- vonaton megyek haza, de az ilyen utazásra is szigorú elő­írásokat hirdettek lei. És aki még emlékszik, az tudja, vo­natjegyet pénzért sem szerez­hettél, hát még pénz nélkül. Csalt menetlevélre, vagy kikül­detési igazolványra. A peron­ra sem bocsátottak senkit: a bejáratnál milicisták, az állo­más felé vezető út mindkét ol­dalán őrség. A hideg nap le­nyugodott, befagytak a tócsák — hol tölteerp az éjszakát? Fel­kapaszkodtam a sima kőfalon, átugrottam a kenyerekkel és — egyenesen az állomás ár­nyékszékére ... Ott álltam egy ideig, senki sem üldözött. Ki­léptem, mint egy utazó kato­na. A síneken éppen ott állt a moszkva—vladivosztoki vonat, A forró víz körül nagy to­longás — egymás fejéhez ve­A televízió műsora 18,00: Hírek. 18,05: Ásványok és kőzetek világa. Közvetítés a Nemzeti Múzeumból. 18,35: A nagy kör. Magyar kisfiún, 18,50: Az aranyérmes úttörők műsorából. 19,05: Ez az év jól kezdődik. Költözés egy új la­kóházba. 19,25: Mezőgazdá­szok fóruma. 19,30: Tv-híradó. 19,45: A tv mesekönyve. 19,50: Szerencsés flótás-. Angol film 21,20: A Magyar Fúvósötös játszik. 21.40: Közlekedj bal­eset n"!i.üi! 21,50: Hírek. A ív- híradó ismétlésé. (MTT) rik teáskannájukat. Kék blű- zos lány járkált körülöttük, kétliteres teáskannával a ke­zében, de nem mer a kazán­hoz tolakodni. Leforrázza, vagy megégeti finom lábacs­káját. „Fogjad!” — mondom neki — „fogjad a kenyere­met, majd én szerzek forró vi­zet”. Mire megtöltöttem, elin­dult a vonat. Tartja a kenye­remet, sír, nem tudja, mit csi­náljon a kenyerekkel, már a teáskannát is szívesen elhají­taná. „Fuss!” — kiáltottam rá, — „fuss, majd utolérlek!” Ö előbb, én pedig utána. Utolér­tem, egy kézzel megragadtam és fölsegítettem — közben a vonat egyre gyorsabb. Végül én is felugrottam a lépcsőre. A kalauz nem taszított le, nem lökött mellbe: katonák voltak a vagonban, azt hitte, közéjük tartozom. Suhov megbökte Szenykát: no, fogjad, szívjad! Faszipká­jával együtt adta oda, szívja, ameddig lehet. Szenyka fur­csán viselkedett: szívére' tette egyik kezét és meghajtotta a fejét. Mit is vársz tőle, hiszen süket... A brigadéros tovább mesél: — Hat lány utazott a zárt kupéban, leningrádi egyetemi hallgatók. Az asztalkán — jó falatok, a fogason kabátok himbálóznak, kofferjeiken vé~. dőhuzat. Elmennek az élet mellett, nekik zöldet mutat a szemafor ... Beszélgettünk, tréfálkoztunk, teáztunk. Hát maga melyik vagonban van? — kérdik. Felsóhajtottam és el­mondtam: lányok, én olyan va­gonból vagyok: hogy ti élni fogtok, nekem pedig már be­fellegzett ... A csarnokban csend van. A kályha izzik. — Ah, oh... suttognak, ta­nácskoznak. Mégis elrejtettek kabátjaik alá_ a felső fekvőhe­lyen. Novoszibirszkig rejte­gettek, addig vittek maguk­kal ... Mellesleg szólva, ké­sőbb a Pecsoránál megháltam az egyiknél. Harmincötben Ki- rovba került a táborba, és én bedugtam a szabóműhelybe. — Nem indulnánk el a mal­terral? — súgva kérdi Pavle a brigadérost. _ Nem is hallja. — Éjnek idején értem haza a kerteken keresztül és éjjel is mentem el. Magamhoz vettem kisöcsémet, elvittem magam­mái, melegebb vidékre. Frunze- ba. Nem volt mivel etetnem, sem őt, sem magamat. Frunze- ban aszfaltot olvasztottak, csibészek ültek á kazán körül, Közéjük ültem: „Halljátok, nadrágtalan uraságok, fogadjá­tok magatok közé az öcsémet inasnak, és tanítsátok meg él­ni”. Befogadták ... Sajnálom, hogy magam is nem álltam be a tolvajok közé. — Találkoztál-e valaha az öcséddel? — kérdezte a kor- vettkapitány. Tjurin ásított. — Nem, soha többé nem ta­lálkoztam vele. — Még egyet ásított és így szólt: — Ne búsuljatok, legé­nyek! Majdcsak megleszünk a hőerőműben is valahogyan. Aki malteros, — lásson mun­kához, ne várjatok a sziréná­ra. Lám, ilyen a brigád. A pa­rancsnok még munkaidőben sem képes megmozgatni a munkásokat, a brigadéros pe­dig, ha munkaszünet idején mondja: dolgozni, akkor láss munkához! Azért, mert ő,. a brigadéros lát el. ő élelmez. Hiába nem hajt munkára. (Folytatjuk.) tok kristálytiszta szépsége, a drámai szerkesztés tökéletessé­ge mellett többek között ez te­szi ízig-vérig maivá, azaz, hogy inkább örök remekművé ezt a drámát is. Zsurzs Éva, az Elektra ren­dezője, avatott kézzel vitte kamera elé a mükénéi Elektra szophokleszi történetét, nagy segítséget nyújtva ehhez Cza- barka György- és többi opera­tőrtársa. , i Psota Irén Elektrája kima­gasló újrateremtése a szophok­leszi hősnőnek. Fájdalma és ■ bosszúvágya, kétségbeesése, amikor hírül veszi fivére halá­lát, s boldogsága, hogy Oresz- tész él, és bosszúja beteljesül, az emberi érzés minden mély­ségét és nagyságát felvillantja. Az ő alakja, hősi kiállása, hogy évekig nem tudja megtörni a zsarnokság, hogy újra és újra erőt tud meríteni igazságából, teszi őt valóban tragikus hős­sé, a drámai mondanivaló iga­zi hordozójává, megkapó pél­daképpé. Klütaimnésztrát, a gyilkos és áruló anyát, Sulyok Mária keltette újból életre évezredes álmából. Fenséges és aljas, gyáva és kegyetlen egyszerre, párbeszéde Elektrával, amely­nek keretében hazugsággal próbálja indokolni férje meg­gyilkolását, a televíziójáték egyik legmegkapóbb jelenet­sora. Gellei Kornél Oresztésze dinamikus egységbe olvad a dráma alapgondolatával. Egyetlen percre sem kétséges Az utóbbi idők legkitűnőbb ! televíziójátéka nyújtott hosszú i ideig felejthetetlen- élményt az elmúlt vasárnap, olyan „is- Jmert” televíziós szerző közre- ] működésével, mint Szophok- I lesz. „Sok van, mi csodálatos, — De az embernél nincs semmi csodálatosabb” — hangoztatja a majd két és fél ezer évvel ezelőtt élt athéni tragédiaíró, s az eltelt kereken huszonöt év­századon át sugárzó szelleme példázza legjobban állításának mélységes igazságát. Szophok- lész a kamerák előtt! Egy ki­csit meghökkentő, ugyanakkor magával ragadó, ugyanakkor elgondolkodtató is: lám, az an­tikvitás mily’ nagyszerűen megfér, — sőt, új ízt, újszerű élményt kap — a legmoder­nebb technikával. A huszonöt évszázaddal ez- j előtti szophokleszi tragédiában életre kelt Elektra és fivére. Oresztész, a zsarnokság ellen támad... „Ö, Átreusz-sarj, mily kínokon át — Törtél ne­hezen a szabadsághoz’ — Mely e tettel végre tiéd lett...” — hogy valóban leszámoljon ez­zel a zsarnoksággal, hogy megszerezze szabadságát. Eb­ben' a tragédiában nem az is­tenek döntenek, már nem a végzetszerűség szabja meg az emberek, a tragédia hőséinél: útját, mint Aiszkhülosznál, ha­nem az igazság" győz, az embe­ri akarat, a gyűlölet, s az em­ber cselvetése a zsarnokság felett. Az érzések és érzelmei megdöbbentő ereje, a gondola­22. ...Mellesleg megjegyezve, harmincnyolcban, amikor Kot- laszban voltam száműzetésben, találkoztam egykori szakasz­parancsnokommal. Neki is tíz évet sóztak a .nyakába. Tőle hallottam arról az ezredpa­rancsnokról és politikai biz­tosról: mindkettőjüket kivé­gezték harminchétben. / Akkor mindegy volt: proletár, vagy kulák, lelkiismeretes, vagy lel­kiismeretlen '.., Keresztet ve­tettem és arra gondoltam: Ma- gasságos teremtőm, mégiscsak ott vagy a mennyben. So­káig vársz, de szörnyen bün­tetsz! A két adag kása után csak j egy dolog járt Suhov eszében: I rágyújtani! És arra számítva, hogy a hetedik barakkbeli lett­tői vásárol két görbe-kapado- i hányt, úgyhogy visszaadhatja a tartozást, halkan így szólt az észt halászhoz: — Hallod-e, Ejno, adj köl- , csőn holnapig, hadd csavarjai? ■ egyet. Nem csaplak be. ; Ejno egyenesen Suhov sze- ! mébe nézett, aztán minden se­■ gítség nélkül földijére pillan­• tott. Náluk minden felesbe- megy, senki közülük még egy • szál dohányt sem szív el egye- ' dűl. Összesúgtak, azután Ejno- elővette vörös fonállal kivarrt- dohányzacskóját. Két ujjúval l durván vágott dohányt szedett- ki belőle, Suhov tenyerébe tet­- te, felbecsülte, elegendö-e, majd hozzáadott egy keveset. : Éppen annyi volt, amennyi : egy csavaráshoz kell, semmivel , sem több. Űjságpapirosa volt Suhov­- nak. Tépett egy darabkát, bé­li csavarta a dohányt, felvette a

Next

/
Oldalképek
Tartalom