Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

1983. január 18., péntek R6POJSAO 5 „Koccintsunk a rekordtermésre!“ mintha hunyo­rított volna zöld macskaszemé­vel: ' kezdhetjük. Máris moc­cant a szalag, amely egy kis emberközösség, az andornakts- lyai Búzakalász Tsz kertészeti munkacsapatának meghitt, év­záró ünnepségét őrzi mágneses mezőin. A riporter szerépét Czifra Miklós, tsz-elnök vállalta, a be­szélgetés részvevői pedig a közös munka részvevői voltak, akik hol nevetve, hol sí ima dolgozták végig az évet, de tö­retlen szorgalommal. De adjuk át a szót a magne­tofonnak, illetve az ünnepség részvevőinek. — Kezdetben sehogy sem ér­tettünk szót a vezetőséggel, — halljuk a szalagról Szuroml Jó­zsef kertészeti brigádvezető őszinte szavait. Aztán láttuk, hogy mindjobban segítenek, becsülik munkánkat, attól kezdve másként dolgoztunk. Hegy is? — Jó húsvétot vártunk ... Szép meleg idő jött, — pergeti vissza az emlékezés fonalat a brigád vezető. — Nagycsütörtö- kön nem kaptunk kocsit az öntözéshez ... Jó, akkor nem lesz öntözés! — mondtuk mér­gesen és néztük a palántákat. De hát miként magyarázzuk meg a növénynek, hogy húsvét van, meg kocsit se kapunk, várjanak az ünnep utánig, ne száradjanak el. Átforgolódtam az éjszakát... Húsvét vasár­napján nem bírtam tovább. Be kellene futtatni egy kis vízzel a palántát — mondtam ma­gamban, s elindultam. Mire kiértem, a többiek is ott vol­tak a táblán. Volt, aki károm­kodott, az asszonyok sírtak, de húsvétkor nemcsak a lányokat locsolták Andomakon, hanem a szövetkezeti kertészeti táb­lát is. Másnap is kiment a csa­pat ... De erről már Tóth La­jcsiié szavait őrzi a magneto­fonszalag. — Féltünk, hogy egész nap a vízzel kell kínlódni, mégse tudunk vele locsolni. Sírva kúcsongtunk, csináltuk az ár­kot, csak vizet kapjanak a pa­lánták. Varga Sanyi bácsi mu­tatta, hogy lesz a legjobb. — Most övé a mikrofon. — Néztem őket, hogy kín­lódnak. Aztán segítettem, pe­dig nekem is lett volna más munkám. s A szemtanok] életre kel az év sok-sok ese­ménye, a kollektív munka, a közös iránti felelősségérzet sok szép epizódja, amelyet Barczi Antal elnökhelyettes ja­vaslatára, „mivel a palánta csak úgy nő, ha locsolják”, egy pohár borral „hitelesítet­lek” az ünnepség részvevői. Az elnök. riporter rögtön ja­vasolta, nyilatkozzék a kis Szúr ami Kati, aki négyéves lé­tére is részt vett a brigád munkájában. — Én is szeretem szedni a paprikát... de csak ha dalol­nak az emberek — tagolta a mikrofonba, s tőle máris ko­moly férfi vette át a szót: Nagy János párttitkár. — Szépen összetartott ez a csapat. A családtagok is sokat segítettek, a vasútállomásról egyenesen a kertészetbe men­tek, kapálni, gyomlálni. A csapat vigyázott a becsü­letre. — Kérés nélkül megmutat­ták a bátyit, nincs abban egy szem termény sé — bizonyítja elismerően Kovács András raktáros, aki gyakorta ellen­őrizte a munkacsapatot. — Mondták pedig, milyen jó a kertészeknek, mindent haza­hordhatnak, — toldja meg Tóth Lajos vasutas, aki feleségének segített a szövetkezeti mun­káknál. — Pedig mi is ugyan­úgy pénzért vettük a zöldsé­get. mint a többiek. Megható vallomások kerül­nek a' lassan forgó szalagra. Bőgős Laci bácsi nyugdíjas lé­tére nem tudta tétlenül nézni, hogy lemaradjon a munkával a kertészet, amely korábban csak nyűg volt a szövetkezet nyakán, az utolsó évben pedig rekordtermést hozott és szép jövedelmet. Varga Zoltán mezőgazdász elismerő szavai is erről szól­nak, s bejelenti, hogy a tava­lyi hét hold helyett az idén legalább 30 hold kertészetet bíznak erre a csapatra. A MIKROFON jár. Tóth, Margitka harmadi­kos középiskolás is elmondta a véleményét, aki nyáron ott hajlongott a paprika- és ká­posztatáblákon. Mint mondja, mindenhol azt tanulja, látja iskolában, s otthon is, hogy a munka a boldogulás alapja Ezt vallja Ipacs Józsefné Is, aki sokszor betegen is elgya­logolt a szövetkezeti földre, hogy férjének könnyebb le­gyen. Mert hogy is lehetett volna ellenállni a gyengéd cél­zásnak? — Te ne gyere... — mond­ja a férje —, neked nem mu­száj. Aztán hozzá sóhajtotta: de jó lenne legalább a papri­kával végezni. És Ipacsné ment, együtt a férjével, dolgozott estig, szá­raz koszton, s most mégis azt mondja: — Nem bántam meg, na­gyon szépen sikerült ez az év. Nincs egyedül e vélemény­nyel, Szuromi Józsefné há­rom gyerek mellől is eljárt dolgozni. — Még aludtak, amikor el­mentem dolgozni. Pedig a leg­kisebb csak ötéves. Ők főztek, Jóska, meg a testvérei; Igen, Jóska főzött a család­nak. A riport meg is örökítet­te az általa készített paprikás krumpli receptjét. De a. kö­zépső gyerek, a nyolcéves is elboldogul már a konyhában. Jóskának nem passziója a fő­zés. Kellett, hogy főzzön. Mint ahogy Szükség volt Tóth Erzsi­kére is, aki 13 éves korát meg­hazudtolva dolgozott a csapat­tal, s főzött a szülők helyett, vagy Szuromi [Maira, aki lo­vat vezetett, Bőgős Lászlónéra, a közkedvelt Teri nénire, aki rokkant derekával is ott haj­ladozott a rekordtermést ígérő paradicsom fölött. őszinte nyilat­kozataikat, csodálkozva termé­szetes, egyszerű szavakba ön­tött véleményükön, amelyet e rendkívüli évről mondottak,' amely még sok esetben magán I hordozta a régi paraszti mun­ka vonásait; a fáradt derék­kal hajladozó öregek munká­ját, a gyermekföztek kezdet­leges ízeit, az ünnepeket is félretevő föld iránti ragaszko­dást, a termést mentő hősies­séget. S míg lassan lepergett a magnetofonszalag, éreztük az örvendetes tényt: ennek a kis emberközösségnek összefor- rottságát, magára találását a közös gazdaságban. S koccintottunk velük gon­dolatban — a rekordtermésre, az emberre, a szorgalmasra. Kovács Endre Ériékes vitaest az A TIT műszaki szakosztályá­nak rendezésében, az egri TIT- kiub helyiségében, értékes vita­est zajlott le a napokban. „A közlekedés szerepe a szocialista országok gazdasági együttmű­ködésének fejlesztésében” cím­mel dr. Kádas Kálmán, a buda­pesti Közlekedési és- Műszaki Egyetem dékánja tartott tudo­mányos szintű vitaindító refe­rátumot, amelyet nagy tetszés­sel és elismeréssel fogadtak a szép számmal megjelent egri I A MAGNETOFON HALLGATJUK MAGTAR LOVON, poroszlói pej kancán lovagol a dán ki­rály, — s a Nádor — huszárok egykori laktanyájának udva­rán, Gyöngyösön, ismét egy új, külföldi érdeklődő előtt futtat­ják a büszke tartású, nemes vonalú paripákat Kedves ven­dég — a szovjet lótenyésztési főigazgatóság export-import vezetője — topog a havas, sá­ros pálya szélén, és csodálat­tal nézi az előtte elvonuló, ug­rándozó, prüszkölő, ragyogó táltosokat: szeme csillogásából kivehető, hogy-a Németország­ban, közelmúltban vásárolt húsz pár hannoveri mellé vesz vagy egy tucatra valót a ma­gyar lipicai tenyészetből is ... „Jó bornak nem kell cé­gér ..— tartja a régi mon­dás —, s hogy mennyire áll ez a Borsod—Heves—Nógrád me­gyei Lótenyésztési Felügyelő­ség munkájára is, mi sem bi­zonyítja jobban, mint — e fen­ti két példa, az oly gyakori üz­leti érdeklődés, meg az a sok­sok bejegyzés, név a hatalmas emlékkönyvben, a világ csak­nem minden tájáról:■«Dániától Hollandiáig, Németországtól a Szovjetunióig... A felügyelőség helyettes ve­zetőjével, Szemerényi Lajos­sal és Zs. Nagy Károly főállat­tenyésztővel beszélgetek az emeleti irodában, cifra öltöze­tű, nyalka huszárok hajdan Volt szálláshelyén. A FELÜGYELŐSÉG műkö­dési területe —, mint nevében is benne van — Borsod, He­ves és Nógrád megye lóte­nyészeteire terjed. Feladatuk, az említett megyék mintegy harmincezres létszámú lóállo­mányának tervszerű nevelése, tenyésztése, irányítása, és a A dán király is magyar lovon jár Hollandiától a Szovjetunióig népszerűek u gyöngyösi lovak megtermékenyítő állomások hálózatának kiépítésével az utánpótlás biztosítása, a szük­ségletnek megfelelően. Bor­sodban, Hevesben, a hegyes vidéken lipicait, míg a síksá­gon magyar félvért, Nógrád- ban meg inkább a nóniuszt te­nyésztik. Főként a termelőszö­vetkezetek és állami gazdasá­gok között oszlik meg az em­lített lóállomány. Van azonban a Lótenyésztési Felügyelőség­nek önálló törzstenyészete is: a szilvásváradi, és a Füzesabo­nyi Kísérleti Állami Gazdaság nagyállási ménese, Poroszló mellett. Tulajdonképpen, erről a két helyről kerülnek ki azok a márkás, nagyszerű lovak, — ezek az istállók szereztek hírt, dicsőséget a felügyelőségnek, s egészében a magyar lótenyész­tésnek is! Poroszlón inkább sportlova­kat tenyésztenek —, míg Szil­vásváradon, az országban egyetlen helyen: a híres lipi­cai fajtát. Pénzt, komoly valu­tát jelent ez a felügyelőség­nek, az állampénztárnak. Csak a szilvásváradi ménesből tíz­tizenöt lovat exportálnak kül­földre évenként. Harminc­ötvenezer forintot fizetnek egy-egy darabért, de a belföl­di eladásra kerülő állatok is szép összeget hoznak: tizen-, nyolc-huszonötezer forintot azokért is adnak! AZ EXPORT lovakat lénye­gében a sportiskolákban, sportistállókban készítik.. elő. A jó gondozás mellett nagy súlyt fektetnek az állatok kép­zésére, tanítására. Fényképek, tablók, grafikonok kerülnek elő a szekrényből. Kis csi­kók útja, fejlődésüknek állo­másai mindaddig, amíg azok kész, érett lovakká, okos pari­pákká nem válnak, amikor ők is elindulhatnak már a világ­hírnév felé... Nagy munka ez, bizony hosszú út vezet idáig, de ezek az emberek, akik a lovak között élnek, dolgoznak, akik oly nagy szeretettel, oda­adással végzik napi munkáju­kat, nem sajnálják az időt, nem gondolnak a fáradságra, nem türelmetlenek, és azt mondják: megéri! Ritka örömben, büszkeség­ben van része annak a csikós­nak, akinek keze alól, 1959-ben a dán Benneweis Cirkuszhoz vittel; el két szép lovat. A po­roszlói lovász is büszke lehet, akinek pejkaneóját most a dán király lovagolja! Híre, becsülete van a magyar lónak, a magyar lovasnak, szerte a világon! A külföldiek élvezettel, nagy lelkesedéssel járják méneseinket, szívesen vásárolnak tőlünk. F.s nem múlhat el szinte egyetlen nem­zetközi verseny sem, magyar sikerek nélkül. Ache«, Lipcse, Fűből készült ruhák ? j I Nincs kizárva, hogy rövidé- > sen fűből készült ruhákban és öltönyökben fogunk járni. Ter­mészetesen nem közvetlenül fűből, ahogyan a mezőn terein, hanem megfelelő eljárással kezelj fű-alapanyagból. A fű- j vet üstökben összekeverik egy ! tejszerü anyaggal, felolvaszt- t ják, hevítik, lehűtik, majd fa- j gyasztják. Mélyhűtött, állapot- ; ban három hónapig áll, azután , felolvasztják és hozzákevernek ! különféle műrostokat, amelyek ■ ellenállóbbá teszik. Ezt a ter­méket azután olyan rostokká dolgozzál; fel, amelyekből már szövetét, lehet készíteni. Az így készült anyagok állítólag igen kellemes és praktikus viseletét biztosítanak. Szaknyelven „bio- textilrostoknak.” nevezik őkét. —- ADÁCSOBÍ az elmúlt négy esztendő alatt 41 tele­víziót vásárollak a dolgozók, s a rádióelőfizetők száma 661 főre emelkedett. Szovjet segítséggel épül a legnagyobb kőolajfeldolgozó üzem Etiópiában: a Vörös-tenger partján, szovjet és etióp szakemberek közös munkájával indullak el a munkálatok, — A képen: Fúrómunkások vizet keresnek. (MTI Külföldi Képszolgálat) Miért nincs KISZ-élet Mátraházán ? A KÉRDÉST először. Mon- gyi László fogalmazta meg ab­ban a levélben,, amelyet szer­kesztőségünknek küldött. En­nek nyomán mentünk el az in­tézetbe, hogy megkíséreljük , a feleletet megkeresni. Beszéltünk mindenekelőtt Kivés Jánossal, a pártszervezet titkárával. — Sajnos, a fiataljainknál elég nagy mértékű passzivitást tapasztaltunk — mondotta Ki- Vés János. — Egy példát mon­dok erre. November első felé­ben taggyűlést tartottak a ki- szesek. Ezen én is felszólaltam. A KISZ-szervezet belső életé­vel kapcsolatban mondtam vé­leményt. Alig volt visszhangja. És milyenek a lehetőségek? Az intézetben külön helyiség áll a fiatalok rendelkezésére. Az úgynevezett nővérszálláson két klubszoba is van. A felsze­relés? Rádió, televízió, társas­egri TIT*khibban közlekedési szakemberek, a 4. sz. AKÖV és a Közúti Üzemi Vállalat mérnökei, technikusai. A tartalmas előadást eleven és hosszan tartó vita követte, s az értékes tanulságokkal szolgáló vitaest végén sokan hangot ad­tak annak az igényüknek, hogy szívesen meghallgatnak több olyan előadást dr. Kádas Kál­mán közlekedéstudományi pro­fesszortól, amelyek e témakör további részleteit tisztáznák a helyi szakemberek előtt. csodálatos szépségű tiszteletdí­jak, plakettek, érmek, serle­gek körös-körül a szobában, vitrinekben, polcokon, asztalo­kon. Sok-sok értékes ajándék, ezernyi élmény, felejthetetlen, kedves emlék. Melyik volt a legszebb, a legmaradandóbb? Nehéz eldönteni, mert egyfor­mán él még valamennyi... De, talán legelevenebb az 1959-es lipcsei tenyészállat-kiállítás emléke, amikor a kiállítási te­rület hátsó kis kapuján edzés­re, rövidke bemelegítésre in­dult a magyar lovaskülönít- ményt a bíráló bizottság feltar­tóztatta. Leírhatatlan meglepe­tés látszott arcukon, szinte egyszerre kiáltottak fel a cso­dálkozó derék németek: mi ez, hát még léteznek ilyen lovak? A nagy háborúban néni pusz­tultak el? Igen. Él még a vi­lághíres arabs táltosok ősi di­csősége Magyarországon. NÉZEM, hallgatom a két ki­pirult arcú, csillogó szemű embert, milyen végtelen nagy szeretettel, lelkesedéssel be­szélnek lovaikról, a lótenyész­tésről. Látszik rajtuk, hogy vé­rükben van a szakmájuk, munkájuk szeretet«. Kíváncsi­ságból, megkérdem Szemerényi Lajost, mióta dolgozik a lóte-j nyésztés területén? — Moso­lyogva válaszolja, hogy idesto­va már harmincnégy éve... Mezőhegyesen született, s ide, Gyöngyösre, jelenlegi munka­helyére, a bábolnai gazdaság­ból került... Ügy gondolom, e szavakból nemcsak én értek meg min­dent .,. Gyóni Gyula játékok, két pingpong-asztal. És aki sportolni szeret, az sem panaszkodhat. Mivel töltik idejüket a fiata­lok? — Olvasnak főként. Most már dr. Bar át h Miklós adott, feleletet a kérdésre, ö a KISZ-titkár. — Egyet és mást elértünk már — folytatja az előbbi gon­dolatot Baráth doktor —, de nem sokat. Két dolgot hadd említsek. Szerveztünk autó- buszkirándulást Lillafüredre. Főként az idősebbek jelent­keztek. A karácsonyi ünnepek előtt vetélkedővel összekap­csolt teadélutánt tartottunk. Csak kevesen jöttek el, de akik ott voltak, nagyon jól érezték magukat. A TAGGYŰLÉSEKET meg­tartják. De nincs például mű­vészeti csoportjuk. Nincs olyan elfoglaltságuk, amely nemcsak állandó vonzóerőt jelentene, hanem fejlődést is nyújtana. Nincs, legalábbis szervezetten nincs ilyen. Kicsit magukra ha- gyatottan töltik el szabad ide- iüket a fiatalok. Számuk pedig tekintélyes, jóval több. mint félszáz. Méghozzá főként lá­nyok tartoznak Mátraházán ahhoz a korosztályhoz, ahon­nan a kiszesek kikerülnek. — Ügy érzem, hogy kinőttem már közülük — mondja dr. Baráth Miklós, miközben saj­nálkozva tárja szét a kariát. — Mintha nem találnám meg a kontaktust ezekkel a fiatalok­kal. Sok igazság van ebben. Ba­ráth doktor már elmúlt har­mincéves. A kiszisták pedig... És még valamit. A fiatalok túlnyomó többsége lány. Bár­mennyire is ellene vagyunk az egyenjogúság bármilyen fajta csorbításának, most nem ez el­len vétünk, ha a KISZ-titkár személyének kiválasztását a lá­nyok köréből tartjuk helye­sebbnek. Mégiscsak mások a lányok elképzelései, s jobban tudnák önmagukat vezetni. Még a vezetésről valamit. Kivés János párttitkár azt is elmondotta, hogy a fiatalok önállóságot követeltek maguk­nak. Önállóságot saját ügyeik intézésében. Ez helyes. Nincs arra semmi szükség, hogy ké­zen fogva gyámolftsék őket. De önállóságukat az nem csor­bítaná, ha a pártvezetöség va­lamelyik tagját megbíznák a KISZ-szervezet patronállásával. Azért az idősebbek tapasztala­ta csak segíthet egy-egy holt­pont könnyebb átlépésén. Nem gyámkodás ez, hanem igazi se­gítség. Dr. BARÁTH Miklós elmon­dotta, hogy a KISZ-titkári megbízatást azért vállalta el minden ellenvetés nélkül, mert a pártszervezettől kapta ezt a munkát. Akkor még eszébe sem jutott, hogy a közte és a kiszisták közötti, meglevő kor- különbség szinte akadálya lesz a megbízatás maradéktalan tel­jesítésének. Ma már látja. Még egy véleményt szeret­nénk idézni a mátraházi KISZ- élettel kapcsolatban. Fülöp Andornak, a járási KISZ-bi- zottság titkárának szavait. — Erről a szervezetről sem különösen jót, sem különösen rosszat nem tudok mondani. A tagdíjat rendszeresen fizetik. A taggyűléseket megtartják. Van tehát KISZ-élet Mátra­házán? Nincs. Nem is lehet? A körülmények olyan biztosíté­kot jelentenek, hogy ehhez már csak. a „motor” hiányzik, ahogy szokták mondani. Azt is valószínűnek tartjuk, hogy az új KISZ-titkár sem lesz képes máról holnapra kifogástalan eredményeket elérni. Talán a fiatalok passzivitása is sokkal nagyobb terhet jelent, mint azt most feltételezni lehetne. Talán. VÉLEMÉNYÜNK AZ, hogy a lányok közül választott fia­tal KISZ-titkár személye még­is képes lesz pezsgő életet ki­alakítani, azokban a klubhelyi­ségekben, amelyek ma még eléggé üresen, elhagyatottan várnak a fiatalok vidám, élet­tel telített kacagására, zsiva­jára. G. Molnár Ferenc Közérdekű közlemény! Mint ismeretes, a kötelező gépjárműszavatossági biztosí­tások díjai (szóló és oldal­kocsis motorkerékpároknál egy évre 100 Ft, személygépkocsik­nál egy évre 460 Ft, és az utóbbi két részletben fizeten­dő), január 1-én váltak esedé­kessé és folyó hó 31-ig fizet­hető pótlékmentesen. Hogy a díjak megfizetését a dolgozók részére lehetővé te­gyük és az érintett dolgozó!; kényelmének érdekében, alanti fiókjainknál folyó hóban, a hi­vatalos munkaidő után is ügyeleti szolgálatot tartunk minden munkanapon 19 h-ig, ILLETVE SZOMBATON 17 h-»g. A kötelező gépjárműszava­tosság: biztosítási díjak ezen irodáinkban fenti időpontig rendezhetők. Kérjük, logy az ügyintézés meggyorsítás* végett az 1962. évi biztosítási igazolást az autó- és motorkerékpár-tulaj­donosok hozzák magukkal. A múlt évi díj megfizetésének igazolása hiányában a folyó évi díjra vonatkozó igazolást nem adhatjuk ki. Ügyeleti szolgálatot tartunk: Eger: Bajcsy-Zsilinszky u. 13. szám alatt, Gyöngyös: Vértanú utca 2. szám alatt és a Fő tér 1. szám alatt, Hatvan: Kossuth tér 2. szám alatt (Városi Tanács épülete). A fontos közérdekre való te­kintettel ezúton is kérjük, hogy minden autó- és motor­kerékpártulajdonos mielőbb rendezze kötelező gépjármű- szavatossági biztosítása díját. Állami Biztosító Heves megyei Igazgatóság»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom