Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-16 / 12. szám
Tanácstagokat jelöltünk A Hazafias Népfront Országos Elnökségének felhívására a mi üzemünkben is megtartottuk a tanácstagjelölő gyűlést. A gépműhely falai a fel- szabadulás óta nem láttak együtt ennyi embert, mint ahányan a különböző üzemrészekből eljöttek, mert tudták, hogy fontos dolgokról lesz szó — egy megyei és két járási tanácstagot kell jelölniük. A jelölés előtt az üzemi pártszervezet vezetősége tájékoztatta röviden a dolgozókat a VIII. pártkongresszus határozatáról, majd az üzemre háruló . feladatokról. Értékelték az elmúlt választás óta elért eredményeket is. Üzemünk dolgozói egyetértéssel vették tudomásul a beszámolót, majd a jelölésre került sor. Megyei tanácstagnak Balogh Cyulánét, a termelőszövetkezet párttitkárát jelölték, aki az elmúlt négy esztendő alatt tevékenységével bebizonyította, érdemes a megyei tanácstagságra. Járási tanácstagnak Péti Jenő elvtársat jelölték, a járási tanács megbízott elnökét, akit a Hazafias Népfrontnál, majd a járási pártbizottságban végzett munkájáról már régebben ismertek. Jelölték járási tanácstagnak ár. Kovács Géza körzeti állatorvost is, aki több mint tízéves munkájával szintén bizonyította, érdemes a bizalomra A jelölés a kb. 600 dolgozó részéről egyhangú volt, mert ismerve a jelölteket, tudták, hogy arra érdemesek, s képviselik majd a község, a járás érdekeit. Az üzemi jelölő gyűlés után a község területén is megkezdődtek a jelölő gyűlések. Barta Károly, Bélapátfalva, Cementmű Még nem szavaznak... Harmincnyolc, szőke, barna hajú, piros arcú gyerek hajol a füzetek fölé, és gyorsan róják a sorokat. Látni, szinte alig győzik a mondanivalójukat papírra vetni. Nemrég tanultak Móra Csaló című elbeszéléséről, Fétörről, a rongyos, éhező, tatárképű kis hősről. A dolgozat témája, ebből önként adódott: „A Pétörök sorsa régen és ma. Vártam, hogy sikerül, s az eredmény a vártnál jobban meglepett. A nagymamák, akik esténként mesélget- tek unokáiknak, nem is tudják talán, milyen sokat tesznek azzal, hogy megismertetve gyermekkorukat, lehetőséget adnak a gyermekeknek, hogy összehasonlítsák életüket a múlttal. Amikor kijavítottam a dolgozatokat, úgy éreztem, egy választási beszámolót lehetne összeállítani belőlük. — Sivár szenvedésekkel, rettegésekkel teli múlt jellemzése után sokszínűén ismertették mai' életünket. Olvashattam a dolgozatokban a Szovjetunió felszabadító szerepéről, a népi hatalomról, a munka és tanulási lehetőségekről, a kirándulásokról, táborozásokról, a jó öltözködésről, a színház, mozi, rádió, tv nagyszerűségéről, úttörőéletükről. írtak Ecséd község fejlődéséről js, a villamosításról, a buszmegállóról, korszerű üzletekről. Bár a helyesírásban voltak hibák, a tartalom vitán felül bizonyította: a mi életünk szebb, jobb, mert a szocializmust építjük. A fiúk még csak 14 évesek. Február 24-én nem járulhatnak még az urnák elé, de állásfoglalásukat kifejtették: felnövekedve apáik nyomdokain akarnak haladni. Szilágyi Franciska, Ecséd. Kettős névadó ünnepség Nagyrédén Igen kedves, bensőséges ünnepségen kaptak nevet Tóth József és felesége, Papp Etelka ikergyermekei: Ágnes és Tivadar. A szülők és a névadó szülők fogadalomtétele után az anyakönywezető méltatta az ünnep jelentőségét, és beszélt a szülők felelősségéről. Az újszülötteket, kis ünnepség keretében köszöntötték az óvodások, az úttörők és a KISZ-fiatalok, védnökséget vállalva felettük. A tanács, a művelődési állandó bizottság és a nőtanács ajándékokkal kedveskedett a piciknek. Márton József Nagyréde ítVSl Egy érdekes, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató viccet olvastam a minap, amelyet tanulságánál fogva, nem mulaszthatok el azonnal közreadni. Tessék nevetni és okulni: Az igazgató viccet mesél. A vicc unalmas, hosszú, rossz, ötlettelen és az igazgató bűnrossz előadó, de körülötte mindenki nevet. Csak egy valaki marad komoly. — Miért nem nevet? — kérdi tőle aggódva és suttogva a szomszédja. — Én más vállalatnál dolgozom... Hát nem jó? Na természetesen nálunk ilyen elképzelhetetlen. Nálunk az az egy is nevetne. Mit lehet tudni, hátha holnap, éppen hozzájuk helyezik az igazgatót. Nevess mindenkinek a viccén, nem tudod, holnap ki lesz az igazgatód! (-6) Főzőtanfolyam Mátrahallán Az elmúlt évben a nőtanács kezdeményezésére főzőtanfolyamot szerveztek Mátraballán. A tanfolyamon harminc asz- szony vett részt, vannak közöttük 17 évesek, akik most ismerkednek meg igazán a háztartás vezetésének tudományával, és negyvenévesek, akik a modern, új követelményeknek megfelelő módokkal barátkoznak. Valamennyien tsz- tagok, vagy ipari munkások feleségei. A tanfolyam vezetője, kitűnő szakácsnő, hetenként kétszer, kedden és pénteken, Recskről jár át tanítani az asszonyokat. Már csak néhány nap, és a tanfolyam részvevői vizsgáznak abból, amit majd egy esztendő alatt tanultak. A vizsga eredménye, reméljük, mindenkinél jó lesz. Forgó Mártonná Mátraballa JlaúL iupjb ej t Gyöngyössolymoson ! IV| iért nem viszik ki a pos- ' tát? Ezt kérdezték tőlünk Gál Antalék, akik Gyöngyössolymoson laknak a fűtőháznál. A kérdésre megkerestük a választ. Tény az, hogy hozzájuk a posta sem a levelet, sem a csomagot, sem az 1 újságot nem viszi ki. A fűtőháznál nyolc család lakik. A község utolsó házától még majdnem fél kilométert kell menni — úttalan utakon —, hogy eljuthassunk hozzájuk. Más kérdés az, hogy az útépítésről megfeledkezett a tanács, de az erdőigazgatóság sem tett annyit sem, hogy legalább annyira rendbe hozná az utat itt, mint az erdőben szokás. Kerékpárral közlekedni is vakmerő mutatványnak számít errefelé, pedig heten is járnak innen Gyöngyösre iskolába. Egyetlen közlekedési lehetőség van, az erdei vasút. A postát is erre lehetne bízni. Mert a külterületnek számító fűtőházig már nem köteles kézbesíteni a posta. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a községbe majdnem minden délelőtt bent van valaki a nyolc családból. Ilyenkor benéznek a postára is. Mi sem lenne egyszerűbb, minthogy a küldeményeket magához veszi és eljuttatia a címzetthez. De nem hajlandó mindenki mindenkinek a levelét elvinni — közli velünk a posta vezetője, mert a nyolc család köpött nincs teljes egyetértés. Ennek ellenére született I megoldás, nem is olyan régen. ) Gál Antal vállalta, hogy a { postát naponta kiviszi a fűtő- ] házhoz. És ezzel le is zárhat- J nánk,ezt az ügyet. j Még sem tesszük. Szeret- ] nénk ezt az esetet is példaként I felhasználni. Érzékletesen bi- \ zonyítja azt, hogy a meg nem 1 értés, a civakodás milyen kel- J lemetlenségeket okozhat. í Nyolc család él együtt a fűtőháznál. Mondhatjuk úgy: eü < zárva a külvilágtól. Mennyire j egymásra vannak utalva! Mi- ] lyen megértésben kellene él- J niök! Mennyi segítőkészséget í kellene mutatniok! Mindig, | minden esetben, hogy meg- 1 könnyítsék életüket. ( És a „török átok”: a rossz J szomszédság keseríti meg né- j hányuk életét. Meddig még? S Mi értelme van ennek a szét-. I húzásnak? 5 Gál Antal példája talán ser- ] kentőleg hat a többire is: jó I volna, ha a békés együttélést ( a gyöngyössolymosi fűtőház | nyolc családjának tagjai mi- j előbb megvalósítanák. Senki j se várja az első lépést a má- I siktól, tegye meg azt ő maga. i Levél ügyről volt szó a kéz- ) detben. De az élet már ilyen: ? összetett, szétágazó. Néhány ] egyéb ügy, az előbbinél nem I kevésbé fontos merült fel ! most is. ' Szeretnénk, ha mind megöl- ! dódna. (g. molnár) j Dr. W. G. McBride, ausztráliai nőgyógyász „az év embere'1 Dr. W. G. McBrídet, egy Sidney-i nőgyógyászati klinika orvosát nevezik az „év emberének” Ausztráliában, mivel ő volt az első orvos, aki észrevette a Thalidomide gyógyszer veszélyes hatását és erre felhívta a világ figyelmét. A képen: Dr. McBride a klinikán. (MTI Külföldi Képszolgálat) I 2 Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Kgy-egy alkalommal három kérdést teszünk tel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pályázóinknak kell kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy Xt ,„E§y kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletei ad, tehát akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyvjutalmat nyerhet. n^Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyert«* • • • Akik 1963. február 15-ig rendszeresen részt vesznek pályázatunkon, azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: I. díj: 14 napos tengerpart! üdülés Bulgáriában, Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). H. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába. Lengyelországba. vagy a Német Demokratikus ... Köztársaságba (választás szerint). III. díj: Világvevő rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép, 1 db kerékpár, ! db villanyborotva. 60-TÖL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlás! utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vigaszdij: 100 értékes tárgy nyeremény. l983NfibVrtTr%5™nSOrhr?U6ngybe kÖ‘Ött n'VereménJ'sorsolᣠEgerben. eEvszeí?pkküfrf^„ rt^e£ie" a,f,, újságból kivágott szelvényeken .kulclenao he. Az V. hét szelvényeinek beküldési határ, ideje: 1963. januar 25. A borítékra kérjük ráírni: Reiívónypaiyázat. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. AZ AUTÓBUSZ simán futott a hóval borított úton. A vezető óvatosan és nagy tapasztalattal „vette” a derékszögű kanyarokat. Az utasok pedig, bízva a vezetőben, akire egy röpke órára az életüket bízták, a motorzúgást túllicitálva beszélgettek. így a magányos utas akaratlanul, vagy mondjuk, hogy éppen akarva, gazdája lesz az elhangzott szavaknak. Jobb kézre két asszony üldögél csomagoktól eltakarva, ' A meleg kendőt, amely a várakozás perceiben a csípős hidegtől védte arcukat, Itt benn sem bontották meg. Beszélgettek. — Hallod csak...! Jól nézünk ki ebben az évben is. Keveset fizetnek a tsz-ben, nagyon keveset... — így az öregebbik, majd mélyet sóhajtva hozzátette: — Pedig ránk férne a pénz. — A szőlő még hagyj án, Sári néném! — kapott a szón a fiatalabb, — de a kukorica!... Csak kétszer kapálták, és azt is későn. Mert munka helyett csak veszekedtek. A brigádvezető miatt, meg a háztáji... A BESZÉLGETŐ két asszony előtt fiatal menyecske ült, az Utolsó szavaknál látható rószindulástól az érkezésig szállássá! fordult hátra. — Lehet, hogy magúknál ilyen a tsz, de nem mindenütt. Nálunk, Gyöngyösorosziban, 50 forinton felül fizetnek egy munkaegységre. — Hát, akkor maguknál jól megy — bólogatott irigységgel vegyes belenyugvással az öregebb. Maguknál is mehetne jobban, maguktól függ...! A busz lassított, majd alig észrevehető zökkenéssel megállt. A két asszony leszálláshoz készülődött. „“Rózsaszent- mártonba értünk ...” A régiek helyére új utasok jöttek, Két férfi. Egyik alacsonyabb, szerény. A másik magas, hangosabb. Láthatólag többet fogyasztottak a hegy levéből, mint amennyit az egészség megkíván. — Komám, azt el kell ismerned, hogy ilyen barátod, mi nt a Görög ... — itt büszkén széles mellére ütött — még nem volt, de ... nem is lesz. — Szó. ami szó, így igaz — bizonyította az alacsonyabb, közben szeme hosszan lecsukódott. — Pedig most engem biztosan lenéznek a tisztelt utasok — így a magasabb, majd ma- gyarázólag hozzátette. — Nincs rajtunk nagykabát. Pedig a komám bizonyíthatja, hogy van három is. De sietve jöttünk el, mármint Szűcsiből, ahol a tsz-ben dolgozom, — az utolsó szavakat hozzám hajolva súgta. Visszasúgtam. — Talán kergették .. . ? — No.., engem? Nagyobb baj van. Megszökött a falka, amíg mi egy pohárral leeresztettünk. — Miféle falka? — Magának nyugodtan elmondhatom, mert idegen. Eltűnt, elkóborolt a tsz juhfal- kája. Azt keressük. Én juhász vagyok. De miért kesergek? Máskor is elmentek már, majd megkerülnek! Ha az enyém lenne, nem bántana, de népva- gyon. SZŰCSIBE értünk. Az alacsonyabb búcsúzkodott, de Görög erősen a lelkére kötötte: — Komám, a falkáról, senkinek egy szót se! Hajnalban jövök és utánuk... Két fiatal ember, akik előttem ültek, és eddig érdeklődéssel hallgatták a juhokkal esett kalandot, így vitatkozott: — Mit ér, ha megnyitották, de... nincs zene — így a fekete hajú. A másik a saját igazát védte. — Sokat ér így is, mert a gyöngyösi 80-as lakótelepről ezelőtt egy feketére is a városba kellett mennünk. — De ezután is a városba kell gyalogolnunk, ha táncolni akarunk. — Ez igaz. De úgy hallottam, hogy a vendéglátőipari vállalat vezetői arra hivatkoznak, hogy nincs keret. A fekete hajú nem nyugszik bele a. keréthiányba. — Ha zene lenne az új, nyolcvanas presszóban, többszörösére emelkedne a forgalom. Mert nemcsak mi járnánk oda, hanem a bányásztelepi fiatalok is. — Ez megint igaz! Szólnunk kellene valakinek, hogy intézze az ügyet! FÉNYEK vágódnak be az ablakon, a gyöngyösi MAVAUT-megállóhoz érkeztünk. Végállou.'is...! Laczik János i ( J (
