Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

1963. január 13., vasárnap NÉPÚJSÁG 8 (jazzel, üaj&al-bánnak NAGYJAVÍTÁS. Selypen ez mindig próbatételt és sok mun­kát jelentett. De az idei nagy­javítás ... az más. Ezt ők vál­lalták, az itteni lakatosok, ko­vácsok és kőművesek. Az ége­tők, cementmolnárok és segéd­munkások. Idegen vállalat és jóformán külső segítség nélkül dolgoznak. Pedig a két kemen­cén több, mint 1200 szegecs- cseret és körülbelül 60 méter köpeny hegesztést végeznek, ügyes kezű kőművesek falaz­zák a klinkerpor-kamrát. A Sslypi Cementgyárban nincs 'ácsorgás, időt rabló beszélge­tés. Mindenki iparkodik, lohol Gépeket, alkatrészeket visznek, mennydörgés szerű kopácsolás, tonnás súlyokat emelgető csi­gák csikorognak. A kemence szája üresen ásít. Foghíjas is, a több száz fokos tűz elemésztette a téglákat, ki­lódultak, elmorzsolódtak. Előbb a szegecseléseket kell rendbe­hozni. Ezen dolgozik Varga Jó­zsef brigádja. Tóth István olyan mestere a tűznek, a nagy méretű szegecsek izzításának, hogy maga Hefoisztosz, a gö­rög mondák tűzistene sem csi­nálta különben. Hosszú nyelű fogóval helyére illeszti az ezer fokon izzó szegecset, a három János, Potvorszki, Ludányi és Kerek János már készenlétben várják a feszítővel. (Saját gyártmányú, ügyes célszer­szám.) Kívülről, a kemence fa­lán felzúg a szegecselőpisztoly. Dübörög, morajlik a vasbordá- jú kemence. Varga József nya­kán dagadnak az erek, de vas­marka biztosan tartja a szer­számot. Pillanatok alatt helyén a szegecs, tüzes vasfejét meg­hajtotta az ember akarata és a szerszám ereje előtt. Nincs megállás, nem szabad, hogy a tüzes vas kihűljön. Varga Jó­zsef — mókány testű fiatal munkás — homlokán kicsit fel­jebb tolja a sapkát. Egy kap­csolás, újra felberreg a gép. Szűcs János és Tari Kálmán segédkezik körülötte. Nekidűl­nek a munkának, figyelem és erő kell ide. Válluk, karjuk estére elzsibbad, éjszaka, ál­mukban is a hegesztő pisztoly remegését érzik, fülsiketítő ko- pácsolását hallják. AMIKOR ELCSITUL a zaj. Bán Mátyás kalapáccsal ütö- geti a régi szegecseket. Kip, kopp. kong a három méter át­mérőjű kemence „vasfoga”. Hangja elárulja a hozzáértő fülnek, hogy melyik lazult, ko­pott, melyiket kell cserélni. Aztán neki a vágópisztolyt és a 27 milliméteres szegecs feje máris olvadni kezd, elég a vas. Majd helyére kerül az új sze­gecs. — Tavaly, meg az előző évek­ben a Cementipari Gépjavító Vállalat végezte nálunk a nagyjavítást. Sokáig tartott, és sok pénzt kellett érte fizetni. Most mi csináljuk, magunknak. Amilyen munkát végzünk, úgy látjuk hasznát Egész évben — magyarázzák a klinkerégetök- ből toborzott vasmunkások. — Tudjuk, egy-egy kemence falazása 400—500 ezer forint. Ha most rossz munkát végez­nénk és év közben meg kellene ismételni, hagy kiesést jelen­tene az. Odalenne a tervtelje­sítés és a nyereségrészesedés is. Meg a becsület is. Szóval, sok minden függ a mostani mun­kánktól. Ezért iparkodunk, — vallják egybehangzóan az emberek. Egy emelettel lejjebb Ccskó Mihály lakatos brigádja dolgo­zik három kőszállító köpeny­cseréjén. — A műhelyben is együtt dolgozónk, március óta pedig a szocialista brigád címért küzdünk. Összeszoktunk, egy­más gondolatait is megértjük, most vesszük ennek igazán hasznát. A kemencét javító brigád mellett találtuk Pásztor Miklós főmérnököt. Rövid kabátját be­lepte a cementpor. Hangja re­kedt. mert hangosan, kiabálva kell iít beszélni, hogy a munka zajában meghr'iják a szót. Na­ponként ezer ágyben kell in­tézkedni, véleményt mondani, utasításokat adni. — De rendben, jól halad a munka. Január közepére ké­szen leszünk a. nagyjavítással. Korábban indul a termelés, mint az előző években bármi­kor. Fehércementtel kezdjük a gyártást, 3000 tonnát kell adni az első negyedévben. De ehhez feltétlenül szükséges, hogy a Mátrai Ásványbánya hiány nélkül leszállítsa a megrendelt 2000 tonna felnémeti darabos mészkövet. Ezer tonnával még adósunk. Más panaszunk nincs. Az embereinket dicséret illeti. Nagyon iparkodnak — mondta búcsúzóul a főmérnök. A'ALOBAN DICSÉRET, elis­merés. illeti a selypi munkáso­kat, akik tűzzel, vassal bán­nak és szorgalmuk, akaratuk kemény, mint az acél. F. L. Felsőfokú gépipari technikumot •szerveznek Egerben Az egri 15. számú gépipari technikum felhívja az érdeklő­dőket, hogy a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium kellő szá­mú jelentkező esetében, esti, j felsőfokú gépipari techniku­mot szervez. A felsőfokú technikumra. pályázhatnak azok, a legalább j 2 éves munkaviszonnyal ren­delkező, 22 évet betöltött, de 45 évet el nem ért dolgozók, akik középiskolai érettségivel, középiskolai képesítő , oklevél­lel. illetve szakmunkásbizo­nyítvánnyal rendelkeznek, fel­vételüket munkaadójuk java­solja és a felvételi vizsgán megfelelnek. A felvételi vizsga megköny- i nyítésére, kellő számú jelent­kezés esetén, önköltséges esti ! előkészítő tanfolyamot indíta- | nak. Az előkészítő taníblya- ; mot 1963. január 21. és június j 25. között tartják, a délutáni órákban. ! A jelentkezők részére január j 17-én, csütörtökön délután 4 órakor, a Gárdonyi Géza Gim- ! náziumbah tájékoztatást tar- I lanak. Választások előtt... Válaszol az illetékes: < Figyelmeztettük az udvariatlan felszolgálót December 2-án „Nem kroko­dil” címmel bírálat jelent meg a füzesabonyi utasellátó étte­rem egyik felszolgálójának magatartásával kapcsolatban. A kivizsgálás során megállapí­tottuk, hogy az eset időpont­jában szolgálatot teljesítő fel­szolgáló a vendég kérdésére udvariatlanul, meg nem enged­hető módon válaszolt. A neve­zett dolgozót felelősségre von­tuk, és figyelmeztettük, hogy hasonló esetben szigorúbba járunk el. Korándi József főosztályvezető akad munka bőven a tanácsok­nál. A választási jegyzékek el­készítése a gépírókra hárul. Egerben közel harmincezer vá­lasztó névjegyzékét kell elké­szíteni. Tóth Erzsébet, az Egri Városi Tanács dolgozója is ki­vette részét bőven ebből a munkából. Tíz nap a boldogság szigetén Szövetkezeti gazdák üdülitek Párádon „Ez a tíz nap örökre feled­hetetlen marad számunkra. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a paraszt is megbecsült tagja ma már a magyar társa­Az üdülőben eltöltött kelle­mes időt igazolja a kömlői Május 1. Tsz tagjainak bejegy­zése is: „felej thetetlen üdülés­ben részesültünk, amelyhez most, itt, Farádon. Régebben hét hold földemen gazdálkod­tam, aminek egész esztendei jövedelme is kevés lett volna arra, hogy kifizessem mostani 220 millió forint, 70 ezer takarékbetétkönyv, 51 ezer takarékos d ák, 17 ezer 14ST tag Heves megyében Több mint százötvenezer ügyféllel foglalkoznak az Or­szágos Takarékpénztár fiókjai Hí ’es megyében. Milyen ügye­ket intéznek, hogyan segítenek a lakosságnak, erről beszélget­tünk Vadász Károllyal, a me­gyei fiúk igazgatójával. Munkájuk igen széleskörű, mert a lottószelvények értéke­sítésétől zz autónyeremény- betétkönyvek kezeléséig közel húszféle pénzügyi dolgot in­téznek. Most néhány olyan te­vékenységet ragadunk ki a tennivalókból, amelyek legnép­szerűbbek, amelyek legtöbb embert érintenek. A fontosabbak közé tartozik, hogy megnőtt a bizalom az OTP iránt, s ezt mi sem mu­tatja jobban, mint a következő összehasonlítás — míg 1957. jú­nius 1-én mindössze 8 millió forint volt a megye betétállo­mánya, addig az elmúlt eszten­dőben csak a kamat tette ki ezt az összeget, mert 220 millió forintra emelkedett a lakosság takarékosságból kamatozó, ta­karékba tett pénze. A bizalom megmutatkozott abban is, hogy a kubai válság idején sem csökkent meg a betétállomány. Az említett 8 milliós kamat például azt jelenti, hogy mintegy 50 darab öröklakás, 130 gépkocsi, vagy 1500 darab televízió jött volna teljesen in­gyen a megyébe, ha éppen el­vásárolta volna valaki a ka­matot. Nagy összeg ez, s an­nak ésszerűségét bizonyítja, hogy a pénz ilymódon csak nö­vekszik, míg a hozzá fűződő terveket szövögetik a takaré­kos emberek. A betéteknek egyik kedvelt formája az autónyeremény- beíéfckönyv, amely mintegy 27 millióra tehető a megyében, s már hét gépkocsi gazdára is talált. Napjaink legtöbbet emlege­tett problémája a lakáskérdés. Ennek megoldására sok erőfe­szítést tesz az állam, de maga a lakosság egy i'észe is belátta már, hogy mindent készen kapni nem lehet így, aki te­heti, akinek kellő anyagi alap­ja van hozzá, az OTP segítsé­gével — építési kölcsönnel — kiegészítve a tartalékolt össze­get, családi, társas, vagy eme- letráépítéses lakást építtet Csak az elmúlt évben 1121 csa­ládi ház épült a megyében OTP-kölcsönnel. EzenkíVül át­adtak Egerben egy 15 lakásos, modern öröklakást, Egerben, — — Gyöngyösön 45 szövetkezeti lakást és 45 emeletráépítéses lakást Megkezdték az egri Al- magyar dombon és a gyöngyösi Kálvária dombon 40, illetve 47 sorház építkezéseit, s számos telket biztosítottak az építke­zőknek. Ám az igények növekszenek. Űj lakásba új bútor kell, a dol­gozó asszonynak háztartási kisgépek munkája segítésére, a jól kereső fiatalember motort akar venni, sok család azért takarékoskodik, hogy autót ve­gyen. Egyszerre nem megy, hi­tel, könnyebben, részletekben fizethető pénzre van szükség, amelyet az OTP áruvásárlási kölcsön formájában biztosít. Az elmúlt évben 6552 darab hitellevelet adtak ki, közel 28 millió forint értékben, ame­lyekből utalványos bútor, rá­dió, televízió, motor, varrógép, hűtőszekrény és még sok más került a családokba. S ha hirtelen volt szükség nagyobb összegekre — általá­ban a családi nem várt esemé­nyek hozták magukkal az ilye­neket — akkor a személyi köl­csönhöz folyamodtak. Több mint 1800 ember kapott az eU múlt évben kisebb-nagyobb összeget ilyen formán. De nemcsak a takarékpénz­tárakban elhelyezett összeg jelenti a betétállományt, ha­nem figyelembe kell venni azt az örvendetes tényt is, hogy a falusi bankok, a takarékszö­vetkezetek ma már több mint 22 millió forinttal gazdálkod­nak, s az üzemi bankok, a KST-k is — 133 van a megyé­ben — éves szinten több mint 24 millió forint fölött rendel­keznek. 17 ezer tagé ez az összeg, s a decemberi kiosz­tás előtt közel 14 millió fo­rint kölcsönnel segítették tag­jaikat. Mindezek a számok azt bi­zonyítják, hogy a takarékos­ság népgazdasági haszna mel­lett elsősorban a lakosság ér­dekeit, céljait szolgálja. Ép­pen ezért nem közömbös az ifjúság nevelése a takarékos­ságra. Ezt a célt szolgálja a kicsik körében közkedvelt ta­karékból y eg -m ozgalom, ilyen formán 51 ezer tagja van az OTP-nek. Nem jelentéktelen az összeg, ha azt vessizük, hogy kicsik a gyerekek, s apró forintjaikból gyűjtöttek az el­múlt évben közel 3 millió fo­rintot. Aki korán kezdj, az meg is szokja a takarékossá­got, s megtanulja, hogyan­bánjon a pénzzel, hogy fel­nőtt korában pénzét igényed­hez igazítsa, s okosan hasz­nálja fel. Ezek után nézzük röviden a jövő terveit. Első és legfonto­sabb feladat — hámozom ki a tájékoztatásból —, hogy az egri és gyöngyösi sorházaikat ez évben befejezi a kivitelező vállalat. Ám az is lényeges a lakosság szempontjából, hogy a ktsa építő részlegének köz­reműködésével a városokban és a-járási székhelyekéin terv­be vették kis, négy lakásos tál-sas házak építését, s az egyéni családi házakhoz már eddig mintegy 50 millió forint hitel áll a lakosság rendelke­zésére, s az OTP tervei szerint több mint ezer ilyen családi ház felépítése a cél. A tervek­hez tartozik az is, hogy minél több fiatalt, bekapcsoljanak a takarékossági mozgalomba, hogy családalapításukhoz se­gítséget adjanak^ az anyagi alapok megteremtésében. A tervek magy része azonban éppen az Országos Takarék­pénztár esetében a dolgozók­tól függ, mert a takerékbelét- állomány növekedése adja a reális tervezés anyagi fedeze­tét. A. É dalomnak.” Parádfürdő egyik üdülőjé­nek vendégkönyvében olvas­hatjuk ezeket a sorokat, ame­lyeket az itt pihenő nagyhe- gyesi termelőszövetkezeti gaz­dák jegyeztek be. 1960-ban érkezett Parádfür- dőre először a termelőszövet­kezeti gazdák első csoportja tíznapos üdülésre. Azóta már, az eltelt három év alatt, Haj­dú, Heves, Szabolcs, Csongrád megyékből több mint kétezer termelőszövetkezeti gazda üdült ebben a kényelmesen be­rendezett épületben. Az Állami Biztosító önsegélyezési csoport­jának szervezésében térítés- mentesen üdülnek itt a szövet­kezeti gazdák, hasonlóan a miskolc-tapolcai, hévízi és har­kányi üdülőkhöz. Az üdülők többsége Hajdú-Bihar megyé­ből érkezik, akik a sík vidéket cserélik fel a Mátra festői tá­jaival. De jól érzik magukat itt a Heves megyeiek is, amit az is bizonyít, hogy Hevesből mintegy kétszázötvenen pihen­ték ki már itt fáradalmaikat. hasonlóról a felszabadulás előtt nem is álmodtunk”. Az üdülőben a szórakozás mellett sok szó esik a szövet­kezetről, a gazdálkodásról is. így írnak erről a vendégkönyv­be a hajdúbugasi termelőszö­vetkezetek tagjai: Sok szövet­kezeti taggal beszélgettünk, ki­cseréltük tapasztalatainkat és képet kaptunk más szövetke­zetek életéről, munkájáról is. A napokban hatvan Hajdú megyei szövetkezeti gazda pi­hente ki fáradalmait Párádon, akikkel módom volt személye­sen beszélgetni. A kultúrfele- lős elmondta, hogy tíz, nap alatt öt alkalommal szerveztek kirándulást és nagyszerű él­ményben volt részük az alföl­dieknek, amikor szétnézhettek a Kékesről, vagy amikor meg­látogatták Egert, a történelmi várost özvegy Török Lajosné, 62 esztendős asszony szavai igazán és őszintén csengtek. Ezt mondta: Életemben egy­szer voltam igazán boldog, üdülésem költségeit. De hason­lóan nyilatkozott Patai Béláné is, aki szintén túl van már a hatvanadik évén. Török néni baromíigondo- zással foglalkozik, öt éve szö­vetkezeti gazda és azóta 1800 munkaegységet teljesített. Az idei zárszámadáskor 400 mun­kaegységet jegyeznek majd be a kimutatásra, neve mellé. Az idősebbek mellett előke­rülnek a fiatalok is. A hajdú­böszörményi Zója és Dózsa szövetkezetből üdül itt 4—5 jó­kedvű lány. Szabó Erzsiké el­meséli, hogy alig múlt 18 éve* és tavaly már 240 munkaegysé­get teljesített. A családból őaz első, aki hosszabb időre üdül­ni mehetett. Párádon pénteken volt a váltás. Üjabb szövetkezeti gaz­dák érkeztek más vidékről, más faluból, hogy a Mátra egyik legszebb üdülőjében pi­henjék ki a nyári munka fára­dalmait. Kovács András Levél a szerkesztőnek Kedves szerkesztő elvtárs! Kötelessé­gemnek érzem én, hogy megírjam, mi­lyen rendes egy em­ber Tapsi Tivadar, az egyébként sok más rendes ember között. Tapsi Tivadar nem azért rendes ember, mert szép és szélesváüú, hanem azért, mert emellett igazán okos és meg­bízható ember, aki­nek a mutatóujjában van a Gombkerekítő Ktsz minden ügyes­bajos dolga. Amíg Tapsi Tivadar nem volt a ktsz-nél a gombkerekítésben gyakran fordult elő szögletesség, ma már ez alig-alig. Azelőtt rgy gombba négy lyu­kat fúrtak a kerekítés után, most csak hár­mat, ezáltal lényege­sen csökken az ön­költség, nem beszél­ve arról, hogy gyor­sul a termelékeny­ség... Tapsi Tivadar nem szégyellte, hogy sa­ját szavával intézze el: ezentúl havonta kell ablakot mosni, mert nálunk a tiszta­ság nemcsak fél egész­ség, de ■világosság is, ami nélkül mindig melléfúrnánk. Külö­nösen meghökkentő az a bátor merészség, amellyel a szarugom­bok termelési volu­menéhez nyúlt. So­kan voltak, akik azt javasolták, hogy mi­vel a szaruval nem állunk valami jól, sőt, néha behozatalra is szorulunk, csiszolt fém, vagy fagombo­kat gyártsunk, utóla­gosan kereken ke­resztbe erezve. Tapsi Tivadar elutasította ezt az ostoba kezde­ményezést, s vállaha, hogy hazai szaruter­melésünk elfekvő készleteinek felkuta­tásával biztosítja a hagyományos alap­anyagú gombok nyersanyagellátását. Minek folytassam, tisztelt szerkesztő elvtárs? Minek? Eny- nyiből is kiviláglik, hogy ez a hallatlanul szerény ember hozzá­nőtt a szarugom bök hazai termeléséhez, nélküle se előre, se hátra, nélküle sem­mise van, volt, lesz, méltó tehát arra, hogy megemlékezzen róla . nagyrabecsült lapjában. Teljes tisztelettel: Tapsi Tivadar a Gombkerekítő Ktsz elnöke (A levélmásolat hite­léül, eredetijét fel­használva: egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom