Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-11 / 8. szám

1363. január 11., péntek KEPŰJSAG s A marxista pedagógiai egységről (Gondolatok a Népújság vitájáról) A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítése a fő célkitűzésünk Nyilatkozik a Termelőszövetkezeti Tanács Heves megyei Irodájának vezetője dagógus-egyéniségek kibonta­kozását a nevelőközösségben. L elmerült azonban a pe­1 dagógiat egységnél a kérdés: mennyiben általáno­sítható tapasztalat az egyik hozzászóló megállapítása: „megnyugtató, hogy a konzer­vatív nevelési szemlélet és gyakorlat már mind szűkebb területre szorul vissza, isko­láinkban már kisebbségben van ... Sehol sem hangadó, te­vékenysége csupán defenzív jellegű.” Vajon csakugyan ennyire korszerű, tudatos és eredmé­nyes iskoláink munkája, hogy a maradiságnak úgyszólván alig van tere? Ha „konzervatív nevelés”-en az elavult, reakciós pedagógia legszembetűnőbb megnyilvá­nulásait értjük (pl. a verést, a gyermek megtörését, az eszte­len magoltatás, stb.) — akkor igaza lehet az idézett véle­ménynek. De ha a pedagógiai egységet korszerű, marxista értelemben, tudatos, és ered­ményes nevelőmunkaként ér­telmezzük, — akkor alighanem jóval több még a leküzdendő hiba. És itt mindjárt egy sor kérdésre kell keresni a vá­laszt, mint pl. a következők­re: Vajon nevelőink milyen mértékben tudatosan, vagy „ösztönösen” (és ezen • belül: „ösztönösen jól”, vagy „ösztö­nösen rosszul”) végzik mun­kájukat? Kellő mértékben fel­használják-e a korszerű szem­léltetési eszközöket, módszere­ket? Változatosak, érdekesek, aktivizáló hatásúak-e a taní­tási órák? Sikerült-e megsze­rettetni ifjúságunkkal a fizi­kai munkát? stb. Ilyen, és ehhez hasonló egész sereg kérdésre kell megfelelnünk, mégpedig pozitívan felelnünk ahhoz, hogy állíthassuk: le­küzdöttük a konzervatíviz­must! Fje nem árt még tovább- menően is feltennünk kérdéseket: Vajon érvénye­sül-e nevelésünk egészében a szocialista közösségi életre, kö­zösségi áldozatvállalásra, fele­lősségtudatra nevelés? Sajnos, nem egy esetben ennek kirívó ellentétét tapasztalhatjuk, amikor a fiatalok egy része önző, szinte nyárspolgárias módon választ pályát. Azt, ami hajlamainak, kedvének, társadalmunk érdekeinek leg­inkább megfelel? Nem (sőt, talán eszébe sem jut az emlí­tett szempont) — hanem azt, ahol a legkevesebb munkával (szerinte) a legtöbbet lehet keresni...! ★ Nagy hiba lenne természete­sen a meglevő hibákat felna­gyítani, túlozni. De a tisztán­látáshoz mindenesetre reális .szemlélet szükséges, mely az eredményekkel együtt meglát­ja a hibákat is, amely mentes a túlzó optimizmustól és az in­dokolatlan, bomlasztó pesszi­mizmustól. Még nagyobb hiba lenne vi­szont az említett hibákat, vagy a pedagógusok, vagy a szülök, vagy egyszerűen a „mai fia­talság” nyakába varrni. Lát­nunk kell azt, hogy iskoláink munkájában ma még számot­tevő konzervatív vonások oka nem egyszerűen a „pedagógu­sok „rosszindulatában”, egyéni hibáiban keresendő. E tekin­tetben is reálisan kell mérle­gelnünk nevelőink munkakö­rülményeit, objektív adottsá­gait is. A hhoz, hogy valóban kor- * szerűen, aktivizálóar neveljen a pedagógus — igen széleskörű, komoly elmélye­désre, erőfeszítésre van szük­ség. Pedagógusaink jelentős része viszont heti, 30—35 órá­ban (sőt, ennél is nagyobb óraszámban) tanít, ezen felül végez többségük rendsze­resen társadalmi munkát is. Joggal vetődik fel az a kér­dés, hogy ilyen hatalmas elfog­laltság mellett mennyire jut ideje és energiája arra, hogv rendszeresen képezze magát, hogy olyan intenziven készül­jön fel oktató-nevelő munká­jára, amennyire ezt korszerű szocialista pedagógiánk köve­telményei kívánják, amennyi­re az iskolareform, a nevelési terv eredményes megvalósítása szükségessé teszi. A hozzászólások általában viszonylag szűk, személyes ta­pasztalati körben, mozogtak. Egy-egy iskola, szülői munka- közösség’, egy járás tapasztala­tairól írtak. Ez a viszonylagos szűkkörűség érthető, sőt hasz­nos is, mert ennek köszönhető a hozzászólások frissesége, köz­vetlensége, személyes élmény jellege. A vita befejezésekor azonban talán nem felesleges, ha nyomatékosan, általánosít­va is hangsúlyozzuk: a szocia­lista pedagógiai egység — ered­ményes nevelőmunkánk lénye­ges feltétele. Széles társadalmi perspektívában és politikusán kell tehát kezelnünk. Nem csu­pán az egyes nevelőtestületek és a helyi vezetők feladatait, vagy egyes családok nevelési problémáit kell itt meglátnunk, hanem az országos irányító szervek, a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a tudományos in­tézmények, az Országos Peda­gógiai Intézet egyre fokozódó teendőit is. A szocialista pedagógiai ^ egység megkívánja, hogy állhatatosan harcoljunk mind a „baloldali” mind a „jobb­oldali” túlzások ellen. Nevelé­sünkben nem kaphat helyet az önzés, a langyos liberalizmus szelleme, — de óvakodnunk kell a dogmatikus felszínességtől, frázisossógtól is. Mert mi a leglényege a szo­cialista pedagógiai egységnek? Az, hogy teljes határozottság­gal törekedjünk a világmére­tekben győztes kommunizmus fiatal nemzedékének felneve­lésére. Dr. Berencz János, főiskolai tanszékvezető Termelőszövetkezeti Ta­nács. Új szerv, kevés múlttal rendeikezik, néhány évvel ez- ' előtt ismerkedtünk meg vele, s ekkor kezdtük használni nevét is egyre sűrűbben. Mi­kor hívták életre a termelő­szövetkezeti tanácsot, milyen feladattal bízták meg, mi a rendeltetése, s hogyan tudja feladatát ellátni? — Ezekkel a kérdésekkel nyitottunk be Hudák Imre elvtárshoz, a Ter­melőszövetkezeti Tanács He­ves megyei Irodájának veze­tőjéhez, s arra kértük: is­mertessen meg bennünket munkájukkal, hiszen sokan vannak még a megyében olyanok, akik nem ismerik, vagy pedig nem eléggé isme­rik a termelőszövetkezeti ta­nács tevékenységét. — A Termelőszövetkezeti Tanács létrejötte — mint a ne­ve Is sejteti —, szorosan egy­beesik a szocialista nagyüze­mek létrejöttével —, tájékoz­tat Hudák Imre. — Az Elnöki Tanács 1951-ben, attól a gon­dolattól vezérelve hozta létre az Országos Termelőszövetke­zeti Tanácsot, hogy, az ország­ban megalakuló közös gazdasá­gok gazdasági megerősítését elősegítse, szorgalmazza, ezen­kívül óvja, védje, támogassa a szövetkezeteket ügyes-bajos, dolgaik elintézésében. 1954-ben létrejöttek a megyei irodák' is, hiszen az előbb említett hatal­mas munkát egyedül az orszá­gos központ nem tudta teljes egészében ellátni. Azt a felada­tot kaptuk, hogy segítsük elő a megye termelőszövetkezetei­nek gazdasági megszilárdítá­sát, őrködjünk a termelőszö­vetkezeti demokrácia betartása fölött, ügyeljünk arra, hogy a szövetkezet betartsa az alap­szabályban előírtakat és a tsz- re vonatkozó jogszabályokat. Az is feladataink közé tartozik, hogy vigyázzunk arra: a ter­melőszövetkezetek kapcsolata az állami vállalatokkal, intéz­ményekkel normális legyen, betartsák, teljesítsék a szövet­kezetek az állam iránti kötele­zettségeiket, valamint segítsük elő a szocialista munkaverseny kibontakozását. A tsz-ek jogi képviseletét is mi szervezzük. Felvilágosítást adunk jogi kér­désekben, s nem utolsó sorban a tsz-tagok által beküldött pa­naszok kivizsgálása is a mi fel­adataink közé tartozik. — Ami a gazdasági szervező munkát illeti, elmondhatom, hogy a megyei szervekkel kö­zösen szép sikereket értünk el az elmúlt években. Megyénk szövetkezetei többnyire meg­erősödtek, sokat javult a mun­kafegyelmük, emelkedett veze­tésük színvonala. Nagyban hozzájárultak a szövetkezetek- megerősödéséhez a 3004/4-es kormányrendelet, valamint a megyei pártbizottság határoza­tai. Ügy hiszem, erről nem kell részletesen beszélnem, hiszen mindenki előtt ismertek -ezek az intézkedések, és az is, hogy az elmúlt évben megyénk kö­zös gazdaságai a fagy- és jég­kár, valamint a többi elemi kár ellenére megközelítőleg teljesítették éves tervüket, sőt, egyes gazdaságok túl is teljesí­tették azt. Ezen eredmények elérésében nagy része van a szocialista munkaversenynek, amelyben tavaly a Vili. kong­resszus tiszteletére 110 szövet­kezetünk vett részt, közel 25— 30 ezer tsz-tag közreműködésé­vel. Ügy hiszem, nem megala­pozatlan az a kijelentésem: megyénk szövetkezeteiben te­kintélye van már a szocialista munkaversenynek, s ez a ver­seny állandósulni is fog. 1962- ben értékes díjakban részesül­tek a verseny élenjárói. Szö­vetkezeti parasztságunk jelen­tős részé felismerte már a ver­senyben rejlő lehetőségeket. — Mit tett a termelőszövet­kezeti tanács a szövetkezetek jogi képviseletének, jogi ellá­tottságának biztosítására? — Egy kicsit távolról kell kezdenem — válaszol Hudák Imre. — Néhány évvel ezelőtt még a szövetkezetek jogi kép­viseletét nem mindenkor és nem mindig megfelelően tud­tuk biztosítani, éppen a szer­vezetlenség miatt és az intéz­ményesítés hiányában. Eleinte társadalmi munkában végezték ezt az ügyvédek, amit nem te­kinthettünk végleges megol­dásnak. Később a költségek akadályozták az eredménye­sebb munkát. Gyökeres válto­zás állt be 1961. év végéig. A megyei tanácson értekezletet tartottak a megye szövetkeze­teinek vezetői, és ott a tanács­kozás olyan határozatot hozott, hogy megyénkben tsz-jogi iro­dát; kell felállítani és olyan jo­gászokat kell foglalkoztatni, akik kifejezetten a szövetkeze­tek ügyeivel foglalkoznak, te­hát tsz-jogászok lesznek. Ezt a határozatot sikerült megvaló­sítani, és 1962-ben csaknem minden járási székhelyünkre tudtunk biztosítani egy-egy já­rási tsz-jog tanácsost. Felada­tuk a szövetkezetek jogi prob­lémáinak intézése, képviselete. Legutóbb 1982. decemberben értékeltük a jogi irodák mun­káját. A termelőszövetkezetek véleménye az volt: a jogi iro­dák beváltották a hozzájuk fű­zött reményeket, ezért tovább kell bővíteni és 1963-ban járá­si székhellyel kell működtetni azokat. Ezt a kérést a megyei szervek is elfogadták. — Milyen hasznát látták a tsz-ek 1962-ben a jogi irodák­nak? — Tavaly mintegy 350 peres ügyünk volt. Ennek 80 száza­léka befejeződött. A befejezett, lezárt ügyek 60 százalékában a termelőszövetkezetek voltak a kezdeményezők, azaz, ők vol­tak a felperesek, s megnyerték a pert. A megnyert perek ér­téke hárommillió forint. 40 szá­zalékban alperesek voltak, de itt is egymillió forintot sike­rült megmenteni. Nem lenne teljes a kép, ha azt el nem mondanánk, hogy peren kívül mintegy 600 tárgyalást folytat­tunk le a felek között, s közös megegyezésre sikerült juttat­nunk. Kiszámítottuk, hogy kö­rülbelül nyolcmillió forint ma­radt így a szövetkezetek birto­kában. Ügy hiszem, ez a szám válaszol a fejeit kérdésre. Minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy a bírósági tárgya­lások helyett közös megegye­zésre juttassuk a feleket, mert ez jobban megfelel valameny- nyiük érdekének. — Milyen feladatokat tűz­tek maguk elé az idei eszten­dőben? — Tovább folytatjuk a ter­melőszövetkezetek megerősí­tését a többi szervekkel, 6 igyekszünk mindent megtenni a termelőszövetkezetekért. Ma már a tsz-ek jogi védtelensége megszűnt, és azt szeretnénk elérni, hogy minél kevesebb bírósági tárgyalásra kerüljön sor a szövetkezetek, vagy más vállalatok között ebben az év­ben. Bízunk, hogy munkánk évről évre eredményesebbé vá­lik, és sikerül az elénk tűzött feladatokat maradéktalanul végrehajtani — fejezte be nyi­latkozatát Hudák Imre, a Ter­melőszövetkezeti Tanács He­ves megyei Irodájának vezető^ je. Fazekas István GYURKÖ GÉZA: Tímár János büntetése 1 Jégtörő ha jók dolgoznak a Dunán határ déli (őrsegében. Baja és az orszag­Az asszony az utolsó öltést húzta, aztán felemelte a nad­rágot, kicsit megrázta és a vi­lágosság felé tartotta, nem bi- lágit-e át rajta valahol a fény. De nem, több lyuk nem volt rajta. — Veheted, János ... Bete­szek egy lepényt a tarisznyá­ba — kelt fel és indult a kamrába, amely olyan üres volt, hogy az egereknek sem akarödzott itt tanyát verni. — Minek az, Juliska, minek? Délre a városban vagyok és ott már kapok én enni... Ke­nyeret — mondta Tímár. — A főszolgabíróság kenyeret ad ám. Az ad, csak ott kell ülni érte. Hát ülök — kezdte rán­gatni magára a nadrágot. — Baj lesz abból, hallja-e, Tímár, ha a fia nem járja az iskolát — ezt a jegyző mond­ta, még kora tavaszon ... — Nem járhatja, tekintetes jegyző úr ... Elment kanász­nak Gila Illésékhez ... Kell a pénz, nincs kitartás az újig, meg aztán így neki se kell éheznie, ott legalább enni is adnak neki... — mentegető­zött Tímár. A jegyző hallgatott egy ide­ig. Mert mit is mondjon, öt azért szútyongatják a járástól, hogy miért nem mennek ezek a parasztgyerekek iskolába, mikor erre törvény van. Neki hát érvényt kell szereznie a törvénynek. Az emberek itt kinn a tanyán, de a faluban is, meg otthon ülnek, vakar­ják a hasuk, ásítoznak bele a világba, mért a gazdák nem fogadnak fel embert. Azokat is meg lehet érteni. A gyerek olcsó napszám, kisebb falat, hajtani is jobban lehet őket, és se a búzának, se a disznó­nak ára nincs. Ki lát ebben tisztán? Hol van itt a kiút? De sokat töprengett már ezen a fiatal jegyző, de a jó isten­nél tovább nem jutott, ám úgy látszik, itt a jó isten sem tudott okos lenni. Út van ez a Tímár is. Éppen ő az ötödik, akit be kell idézni, fel kell szólítani, és ha nem járatja a gyereket, meg kell büntetni, Pénzre. Hát hol van ezeknek pénzük? Hát jószerint már azt is elfelejtették, hogyan néz ki a pénz. Tízes bankót meg még nem is láttak. Életükben sem... — Hát, én nem tudok magá­val, Tímár, mit csinálni... Én nem. Törvény az törvény. Azt be kell tartani. Vagy egy hé­ten belül megjelenik a fia az iskolában, vagy megbüntetem öt pengőre ... Érti? — Értem, hogyne érteném, bólintott Tímár —. de honnan vegyek én öt pengőt. A Sanyi fiam egy egész esztendőben tí­zet kap ... Még ha dolgoznék, akkor is, egy hónap alatt ke­resném meg azt az öt pengőt, jegyző úr ... — Nem tudok mit csinálni — tárta szét a jegyző a kar­ját és hivatalos hangon foly­tatta — amennyiben a bünte­tést meg nem fizeti, a pénz- büntetés arányában a járási szolgabíróságon, azt börtön­ben letölteni köteleztetik... Be­fejeztem. Ehhez tartsa magát... És most Tímár János ehhez tartja magát. Megjött az idé­zés, nem fizetett, miből is fi­zetett volna, Sanyi gyereket dehogy is hozza vissza arról a jó helyről, így hát megy a szolgabíróságra, vagy három hétre. Úgyis, mit csinál itt­hon? Csak rágja a semmitte­vés, csak őrli a semmi. Férfi létére ganajt gyűjt, a tenyérnyi kertben piszmog, meg legyet fogdos a ház végén. Hogy a magasságos ég rogyjon az ilyen életre.. Az átalvető a vállán. Pipán, maroknyi dohányon, két zseb­kendőn, meg egy váltáson kí­vül abban aztán semmi sincs. A máiét az asszony beletette a tarisznyába, ő meg gyorsan ki­tette. Minek neki. Az úton elvan, ott meg már kap enni. Éheztetni csak tán nem éhez- tetik. Julis sírt és imádkozott, mintha ezer évre zárnák bör­tönbe, ő meg elmormogott egy istenveledet és most itt rúgja a port a szárba szökkenő bú­zatáblák között. Jó termés mutatkozik. S ha az isten megsegíti, meg ereje is lesz hozzá, az aratáson, cséplésen megkeresi a télre valót, Sanyi hozzá á malacot, s ha kenyér, meg zsírozó van, már szebb az élet, mert végtére is, mi kell több az emberfiának. Egészen nekividámodott,,. ' Tímár János útra készül. A készülődés, most persze in­kább csak úgy értődik, hogy a folt mellett megfeslett nad­rágra újabb foltot vet az asszony, míg Tímár kereszt­be dobott lábbal, gatyában ül az ablak mellett, s nézi a nyár­ba forduló világot, amely kö­rülöleli a csendes házakat, rá­terül a messze nyúló földek­re, hogy zöld ruháján sehol egy szürke folt... Az asszony lehajtott fejjel, szipogva öltögeti a nadrágot, egyik talpa a másik láb fején, mert hiába május, hideg a szoba földje, vagy hogy in­kább nyirkos, mintha csiga jár­ta volna. — Ne picsogj már, te ... Három hét nem a világ -r- húzza össze szemöldökét Tí­már, hogy haragos legyen a képe, de nem harag látszik azon, hanem inkább valami­féle keserűség, de talán még az sem, inkább hogy bele­nyugvás a dolgok rendjé­be, amely az embert börtönbe viszi, amikor semmit se csi­nált, csak élni akart, megélni, mint az útszélre vetett mag. — De a szégyen ... János, ez a szégyen, hogy az isten verje meg őket... — Kicsi ez az ablak, ide nem lát be az isten ... Meg aztán, ha az a törvény, mit. tehetsz ellene? Semmit... Mi­re kijövök, — nyújtózkodott Tímár akaratlanul is —, lehet menni aratni... Tán még jobb is. Eszem az állam ke­nyerét, te meg csak megleszel valahogy. C ókat ittak, viláztak, beszéltek már a peda­gógiai egységről. A marxista pedagógia idevonatkozó elvi álláspontja alapjában kikristá­lyosodott. Ezt foglalta össze — a korlátozott terjedelem miatt igen röviden — a Népújság 1962. október 21-i számában közölt vitaindító cikk. Azóta, mintegy két hónapon át, több hozzászólás törekedett a neve­lés különböző területeire (a középiskolára: dr. Dienes Éva és dr. Bartos Imre, — az álta­lános iskolára: Draviczki Im­re, — a családi nevelés és az iskola kapcsolatára: Kimecz Istvánná, — a művelődésügyi apparátusra vonatkozóan: Fe­jes János cikkei) konkretizál­ni a nevelési egység problé­máit. Az említett hozzászólások általában eleven tapasztalato­kat, több helyes és megszív­lelendő megállapítást tartal­maztak. Figyelmet és méltány­lást érdemel ez a vita azért is, mert, bár pedagógiai szaksajtónkban nemritkán je­lennék meg cikkek a nevelési egységről, — ezeknek színvo­nala mind elméleti, mind gya­korlati téren eléggé vitatható. A nevelőtestületek, az iskolák és a társadalom sokoldalú kap­csolatának problematikája pontos felmérést, tudományos és gyakorlatias kimunkálást érdemlő terület a jövő szá­mára. ★ A pedagógiai egységről szóló vitát böngészve, a figyelmes és érdeklődő olvasó emlékezetében számos élmény (esemény, beszélgetésrészlet, stb.) bukkan fel. Politikai egység? — Hirtelen sokféle be­szélgetésfoszlány jut eszünk­be.. - Hányszor tapasztalhat­tuk négyszemközti beszélge­tésben, milyen széles skálája a véleményeknek forog sok ember tudatában — a „min­denáron való békét” jelszótól —■ az Imperialisták mielőb­bi megsemmisítésének sürge­téséig. — Az természetesen nem vitás, hogy a szülők és pedagógusok túlnyomó több­sége híve a -szocializmusnak, a békének. De talán mégsem árt e kérdésekkel kissé diffe­renciáltabban, élesebben szem­benézni, mint ahogyan né­hány hozzászóló tette. Kétségkívül szembetűnő a fejlődés mind a szülők, mind a pedagógusok részéről, világ­nézeti téren. Látni kell azon­ban azt is, hogy számos aka­dályt kell leküzdenünk e téren is — amint erre több hozzá­szólás nagyjából (ha talán kis­sé elmosódottan és bátortala­nul) utalt. ■ A politikai és világnézeti egységnél kissé többet, részle­tesebben foglalkoztak a hoz­zászólások a szoros értelemben vett „pedagógiai egység” hely- . zetével, problémáival. E te­kintetben több fogyatékossá­got látnak és többféle teendőt említenek, nagyrészt helyesel- hetően. Hibáztatható viszont, hogy a politikai és világnézeti egységnek a pedagógiai egy­séggel való szerves összefüg­gése a vita során nem dom­borodott ki eléggé határozot­tan. örvendetes, hogy a hozzá­szólók egyöntetűen elítélik az uniformizálást, fontosnak tart­ják az alkotó, szocialista pe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom