Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

NÉPÜJSAG

1983. január 6., vasárnap

Max Reimann beszámolója a párt feladatairól

BERLIN (MTI): A Neues Deutschland szombati számának egész negyedik oldalán kivonatot közöl Max Reimann- nak, a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a KB legutóbb tartott XXII. ülésszakán a párt feladatairól szóló beszámolójából.

Max Reimann hangsúlyozta, hogy a Német Kommunista Pártnak elő kell segítenie az összes demokratikus erők egyesítését, a szükségállapotról szóló törvények életbeléptetésének megakadályozására, a békeszerető és demokratikus erők üldözésének megszüntetésére, az állami élet tisztaságának helyreállítására. El kell tüntetni az alkotmány szelleme és az alkotmányos lehetőségek között tátongó szakadékot.

Max Reimann ezután megállapította, hogy az alkotmányban lerögzített jogok védelméért vívott harcban a Német Kommunista Párt elsősorban a munkásokkal, a szakszervezeti tagokkal, a szociáldemokrata párt tagjaival és funkcionáriusaival, továbbá a polgárság demokratikus köreivel akár közös frontot kialakítani. A nyugatnémet munkásosztályon belül most két, egymástól világosan megkülönböztethető politikai irányvonal alakult ki. Az egyiknek Brandt, Wehner, Erler és a nyugatnémet szak- szervezetek jobboldali vezetői állnak az élén. Ez a vonal teljesen behódol az agresszív német imperialistáknak és militaristáknak. Ma már azonban kialakult egy második irányvonal is: ez a Bundeswehr atomfelfegyverzésének ellenzésében; a nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának követelésében; a szükségállapotról szóló törvények elvetésében; a német békeszerződés megkötésének követelésében; a munkások szociális és gazdasági érdekeinek védelmében; aktív bérpolitika kialakításában jelentkezik. A nyugatnémet kommunisták kötelessége, hogy szorosan együttműködjenek e második irányvonal híveivel. A közös munka fő területe: a szakszervezeti mozgalom.

Eredményes az E9K és a Szovjetunió gazdasági együttműködése

KAIRÓ (TASZSZ): A Szovjetunió 1982 folyamán tovább folytatta az asszuáni vízierőmű építésében, 41 ipari vállalat létesítésében és 46 más gazdasági terv megvalósításában nyújtott gazdasági és műszaki segítségét az Egyesült Arab Köztársaság számára.

Szuez környékén szovjet segítséggel épül egy kőolajfinoAmerika nyertesként, Anglia vesztesként került ki a bahamai paktumból

LONDON (MTI): Az angol közvélemény valamennyi politikai irányzata teljes összhangban harsogja a vészkiáltást a „Kennedy-veszedelem- ről”. Michael Foot baloldali munkáspárti képviselő ezzel kapcsolatban a következőket írja a Daily Héráidban: •

— Kennedy úgy véli, kezében tartja a legtöbb ütőkártyát és bombát. Elhatározta, hogy ezentúl még céltudatosabban él hatalmával, akár tetszik barátainak és ellenségeinek, akár nem. Most nem vitatkozunk arról, hogy talán ebben az egyetlen válságban indokolni lehetett a hatalom ilyen arcátlan magatartását egyetlen ember által. Mivel azonban most arra oldatnak ki bennünket, hogy ez a viselkedés lesz a jövőben az 'ügyek vezetésének iskolapéldája, itt az ideje, hogy tegyünk valamit. Vajon emberek vagyunk-e vagy egerek? A való tény az, hogy a jelen pillanatban sorsunk fölött a Fehér Ház gyakorolja a hatalmat. Vissza kell szereznünk elveszett demokratikus jogainkat. Elsősorban olyan angol kormányra van szükségünk, amely nem hajlandó jóváhagyni azt a politikát, amelyről nem tanácskoztak vele, olyan kormányra, amely hajlandó terjeszteni saját elgondolásait a világproblémák békés rendezéséről és amely megőrzi függetlenségét és méltóságát. Ha nem akarjuk, hogy sorsunkat a Palm Beach-ben döntsék el, cselekednünk kell.

Az erősen jobboldali Daily Express tudományos és védelmi szakértője ezeket írja:

— A Nassau-i egyezmény

inkább hasonlít hódító által kierőszakolt feltételek összességére, mint barátok közötti alkura. Az ijesztő egyenleg szerint az összes nyereséget Amerika vágta zsebre, az ösz- szes veszteséget Anglia szenvedte. (MTI)

mító és egy százezer kilowat- tos hőerőmű. A szovjet segítséggel épült vállalatok közül 1962-ben üzembe helyezték az alexandriai kőolajfinomítót, továbbá egy alumíniumkábelgyárat és egy fémforgácsoló gépgyárat. Az EAK most már saját szerszámgépiparral rendelkezik.

A múlt évben megkötött szerződések alapján a Szovjetunió több mint 50 millió rubel értékben nyújt további gazdasági és műszaki segítséget. Ennek alapján építenek például Alexandriában egy hajógyárat, amely tízezer tonnás kereskedelmi hajók építésére is alkalmas lesz.

A szovjet segítséggel Kairóban épülő antibiotikum- és gyógyszergyár üzembehelyezése évente kétmillió egyiptomi font külföldi valuta megtakarítását teszi majd lehetővé az EAK számára. (MTI)

IECÜÍ SHS SE I a külpolitikában

„Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlődésének, a megérett nemzetközi problémák rendezésének, az egymáshoz való közeledésnek és a nemzetközi feszültség csökkenésének éve lesz” — mondotta Hruscsov elvtárs a londoni Daily Express-nek adott újévi nyilatkozatában. A nyilatkozat nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Különösen nagy figyelmet szentel a világsajtó a nyilatkozat azon megállapításának, hogy „meg kell tenni az utolsó erőfeszítéseket, a német kérdés békés rendezéséhez”. Hruscsov elvtárs annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy „a karibi-válság igen mély nyomot hagy a nemzetközi kapcsolatokban”.

Ezekben a napokban ünnepelte Kuba a forradalom győzelmének 4. évfordulóját. Ebből az alkalomból Fidel Castro beszédet mondott, hangsúlyozva, hogy Kuba erős, modern fegyveres erővel rendelkezik, készen arra, hogy megvédje függetlenségét mindenfajta olyan invázióval szemben, amilyen 1961. áprilisában történt. Kubának — mondotta Castro — elég oka van arra, hogy ne higgyen az imperialisták szavának. Az ország csak saját elszántságában bízhat, amellyel minden támadásnak ellenáll. Az imperializmus elleni legjobb fegyver — mutatott rá Castro — a szocialista tábor szolidaritása. Ennek a szolidaritásnak köszönhető, hogy a távoli kis szigetország, amelyet a tavalyi októberi napokban, egy most elhangzott hivatalos amerikai beismerés szerint is, félszázezer amerikai

V. J. l SZlYI\Of .

a Szovjetunió távozó rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szombaton látogatást tett a Magyar Sajtó Házában, ahol Szakasits Árpáddal, a MUOSZ elnökével és Siklási Norbert főtitkárral baráti beszélgetést folytatott és elbúcsúzott a magyar újságíróktól (MTI)

Születésnapi ünnepség Bonnban a „kancellár-alkony” árnyékában

BONN (MTI): Szombaton Bonnban — az előző évekhez hasonlóan — nagy ceremóniával ünnepelték meg Adenáuer születésnapját és a nyugatnémet sajtó is vezércikkekben üdvözli a 87 éves kancellárt. Az idei ünneplés azonban — hangsúlyozzák a sajtókommentárok — „melankolikus hangulatban” zajlik, mivel a Spie- gel-ügy nyomán kirobbant kormányválságot Adenauer csak úgy tudta áthidalni, hogy Ígéretet tett: ősszel visszalép és másnak adja át a kancellári tisztséget.

A bonni pártok vezetői szombaton délelőtt egymásnak adták a kilincset a Schaum- burg-palotában, hogy gratuláljanak a kancellárnak. A szokásos szerencsekívánó szólamok azonban alig leplezték azt a tényt, hogy Adenauer alvezé- reit most elsősorban az a gond foglalkoztatja: vajon betartja-e a kancellár a visszavonulásra tett Ígéretét és nem próbálko- zik-e meg ismét azzal, hogy taktikai manőverekkel meghosszabbítja uralmát.

Jellemző, hogy még a kereszténydemokrata Bonner Rundschau is kifejezést an ennek az aggodalomnak. A kancellár születésnapjával foglalkozó vezércikkében elismeri: Adenauer tekintélye az utóbbi években állandóan csökkent. — Ez tagadhatatlan tény — írja tovább, majd így folytatja:

— Ez a tény pedig parancsoló következtetések levonását követeli meg. Ezeket a konzekvenciákat — Adenauer érdekében is — még az idén le kell vonni. A kancelláron múlik, hogy vajon a hatalom és a felelősség elkerülhetetlenné vált átadása megrázkódtatás nélkül megy-e végbe.

★

Miközben a bonni előkelőségek gépkocsijai egymás után érkeztek a Schaumburg-palota bejárata elé, néhány száz méterrel odébb a bonni parlamentnél rendőri felügyelet alatt folyt a parlament főbejárati üvegajtajának helyreállítása.

Szombatra virradóra ugyanis egy kölni fiatalember követ hajított az ajtóra és összetörte a hatalmas üvegtáblákat. A tüntetőt letartóztatták. Az incidens szemtanúi szerint a fiatalember — akinek nevét még nem közölték — letartóztatásakor azt hangoztatta, hogy tettével tiltakozni kívánt a bonni kormánynak a berlini kérdésben folytatott politikája ellen.

(MTI)

Nyugtalanság Szaud-Arábiában

A párttagok és pártonkívüliek kapcsolata

a gyöngyösi járásban

ÍRTA: MOLNÁR JENŐ, AZ MSZMP GYÖNGYÖSI JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA

LENIN TANÍTÁSAIBAN

mindig nagy jelentőséget tulajdonított a párt és a párton- kívüliek kapcsolatának. Mint az alkotó marxizmus továbbfejlesztője a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit kifejező, ez érdekekért harcoló pártvezér különösen a szocialista forradalom napjaiban és a forradalom győzelme után sokat írt a párt és a tömegek kapcsolatának fontosságáról. Nem egy esetben a párt és a maga nevében közvetlen felhívásokban fordult a dolgozó néphez, kérte tanácsaikat és támogatásukat a szocialista forradalom, a béke, az emberi haladás érdekében. 1922-ben A harcos materializmus jelentőségéről című cikkében a következőket mondta: „Az élcsapat csak akkor teljesíti az élcsapat feladatait, ha nem szakad el az általa vezetett tömegektől, ha valójában magával viszi előre a tömeget. Szó sem lehet semmiféle eredményes kommunista építésről, ha a legkülönbözőbb munkaterületeken szövetségre nem lépünk a nem kommunistákkal.”

A Magyar Szocialista Munkáspárt a személyi kultusz idején kialakult dogmatizmust és szektarianizmust, valamint a revizionizmust leküzdve, elsősorban arra törekedett, hogy helyreállítsa az ellenforradalom előtt meglazult párt és páríonkívüliek közötti kapcsolatot, hogy visszaállítsa a párt és pártonkívüliek kölcsönös bizalmát. Ez. hála pártunk helyt? politikájának, sikerült. Azóta egész pártunk és népünk

érzi e kölcsönös bizalom gyümölcsöző hatását az élet minden területén.

Ha e kérdést járási szinten vizsgáljuk, úgy megállapítható, hogy a gyöngyösi járás kommunistái az elmúlt évek nagy munkájában és bonyolult harcaiban — a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelésben, a szocialista kultúra terjesztésében, a dolgozó ügyes-bajos dolgainak elintézésében — példamutatóan és odaadóan a munka nehezét vállalva, dolgoztak és küzdöttek. E munkában párttagságunk a dogmatizmust ól, a szektarianizmustól megszabadulva, a marxizmus—leniniz- mus elméletével felfegyverezve szervezte és mozgósította a pártonkívüliek ezreit a nagy és kis feladatok végrehajtására.

Elmondhatjuk, járásunkban olyan jó ma a párt és pártonkívüliek kapcsolata, amilyen eddig soha nem volt. E jó kapcsolatot nemcsak a termelésben, a kultúrában elért eredmények bizonyítják, hanem olyan politikai szempontból pozitív gyakori jelenségek is, hogy alig lehet a párt rendezvényeit megkülönböztetni a nem pártrendezvényektől, sem tartalmában, sem pedig formájában. Bármilyen rendezvényen vesz részt az ember, mindenütt egységes célokról, a szocializmus teljes felépítéséről, a béke védelméről, a jobblétről, üzemük, gazdaságuk, intézményük fejlődéséről, feladatairól, vagy éppen hiányosságairól beszélnek a részvevők. A formája

pedig mondhatni egyformán pártszerű, reális, őszinte, de féltő és segítő.

A párt és a pártonkívüliek jó kapcsolatát bizonyítja az is, hogy egyre kevesebb névtelen levelet küldenek párt- és állami szerveinkhez, mert gyakorlattá vált, hogy névaláírással sokkal hathatósabban lehet a hibák ellen harcolni, és hogy senkinek nem származhat baja azért, mert valamilyen ügyben felemelte szavát. A párt és a pártonkívüliek összefogását az is mutatja, hogy a járási pártbizottság és a járás párt-alapszervezetei, de más társadalmi és gazdasági szervek mellett is többezer pártonkívüli társadalmi aktivista dolgozik. Ezentúl áok más tényezőt lehetne felsorolni, ami mind a pártonkívüli- ekkel való jó kapcsolatot bizonyítaná. Meg kell mondani e jó viszony kialakításában jó munkát végezte^ pártszervezeteink vezetői és tagjaik többsége, de velük együtt elismerés illeti azt a sok pár- tonkívülit is, akik hallgatva a párt szavára, aktívan részt vesznek az előttünk álló politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldásában. Különösen sok pártonkívüli aktivista vállal munkát most a tanácsválasztások előkészítésében.

HA ILYEN JÓ A PÄRT és

pártonkívüliek kapcsolata, mondhatná bárki, mégis miért kell erről annyit beszélni? E kérdésre a válasz csak az lehet, beszélni kell erről egyrészt azért, mert a jó tapasztalatok mellett voltak és vannak rosszak is. Másrészt pedig a párt VIII. kongresszusa által megszabott feladatok a párt és a pártonkívüliek még szorosabb együttműködését kívánják.

Elöljárójában szeretném megemlíteni, hogy járásunkban ha számbelileg nem is sokan, de vannak olyan párttá-» gok, akik sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem értik mindenkor helyesen sem a párt szövetségi politikáját, sem pedig a párt és a pártonkívüliek kapcsolatának helyét, szerepét és jelentőségét.

Nem is olyan régen, a párt VIII. kongresszusa előtt közvetlenül, az egyik gyöngyösi pedagógus alapszervezetben, amikor' a párt és pártonkívüliek viszonyáról esett szó, azt mondta az egyik elvtárs: „dicsérjék csak a pártonkívülie- ket, csak nekünk hagyjanak békén”, vagy így: „nem gondolják, hogy e langyos, szövetségi politika megbosszulja magát”. Ismét másik elvtárs azt mondta: ,.jó, hadd dolgozzanak csak a pártonkívüliek, de azért az én családom ügyeibe ne szóljon bele senki”. Ezalatt azt értette, hogy a pártszervezet, a párttagok ügyeibe ne szóljanak Jpele a pártonkívüliek. E szóbanforgó, elméletileg helytelen, gyakorlatilag pedig káros nézeteket hangoztatják más párttagok is, csak más kifejezési formákban.

Atkáron néhány párttagunk azt mondja: „akkor az a politika volt jó”, mármint a Ráko- si-féle. „Most pedig ez a politika a jó” — hangoztatják ugyanezek az elvtársak. Hozzá kell tenni ehhez azt, hogy ebben a községben nem a legjobb a pártonkívüliek és a párttagok kapcsolata. Ez abból ered, hogy nem vonták le egyes elvtursak a tömegeket lebecsülő helytelen RákosiArab Köztársaság tájékoztatásügyi minisztere kijelentette: „ez az intézkedés azt mutatja, hogy Szaud-Arábia vezetői a forradalom kitörésétől félnek”. A jemeni tájékoztatásügyi miniszter egyébként elítélte azt a segítségnyújtást, amelyben az imperialista államok részesítik Szaud-Arábiát, s amelynek célja: harcolni Jemen ellen. Végül kifejezte meggyőződését, hogy Szaud-Arábia népe támogatni fogja a felszabadító jemeni forradalmat. (MTI)

KAIRÓ (TASZSZ): Fejszal Emir, Szaud-Arábia miniszter- elnöke azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államokhoz, hogy sürgősen küldjön amerikai hadihajókat és repülőgépeket Szaud-Arábiába — jelenti az Akhbar Al-Jom . című lap washingtoni tudósítója. Mint a tudósító rámutat, Szaud-Arábia vezetői a nép felkelésétől tartanak.

Azzal összefüggésben, hogy Fejszal miniszterelnök általános mozgósítást rendelt el Szaud-Arábiában, a J emeni

tengeri gyalogos inváziója fenyegetett. folytathatja új társadalmat építő munkáját.

Ennek a szolidaritásnak köszönhető, hogy a most folyó szovjet—amerikai tárgyalások

a Kuba körül támasztott válság megoldásáról közel vannak a megegyezés létrejöttéhez.

A fekete kontinensen ezen a héten további fejleményeket jegyzett fel a krónika, a kolo- nializmus teremtette kongói csatatéren. Az ENSZ-csapatok kiszorították Csombét legfontosabb hadállásából, Jadotvii- leből és körülzárták utolsó erődjét Kolweitzit is. Jadot- ville elfoglalása után az ENSZ kongói parancsnokságának szóvivője kijelentette, hogy Csőmbe nem tárgyalóképes fél többé. Az óév utolsó napjaiban tett angol erőfeszítések Csőmbe pozíciójának megmentésére, nem (jártak sikerrel. Csőmbe csendőrsége visszavonulóban vandál pusztításokat visz végbe a katangai üzemekben és közművekben. Az ENSZ-szel bújócskát játszó Csőmbe, akit külföldi laptudósítók felkutattak Kolwezitben, még Jadot- ville elfoglalása előtt nagyhangú nyilatkozatot tett közzé. Hangoztatta, hogy ha az ENSZ- csapatok nem szüntetik be előnyomulásukat, teljesen elpusztítja Katangát. U Thant ENSZ- főtitkár elutasította Csőmbe új tárgyalásokra irányuló követeléseit. — Csőmbe a rejtekhelyét felfedező újságírók előtt kifakadt az ENSZ ellen, árulóknak nevezte a belga Union Miniere alkalmazottait, mert azok már Adoulával, a kongói központi kormány miniszter- elnökével tárgyalnak az eddig Csomóénak fizetett adó beszolgáltatásáról. Csőmbe azzal vádolta az amerikaiakat, hogy a belgák helyére törnek.

Nem érdektelen, hogy U Thant határozott válasza Csőmbe tárgyalási ajánlatára angol kormánykörökben is ingerült visszhangot váltott. A kongói példán világosan láthatjuk, milyen következetesen és szinte kendőzetlen erőszakossággal tör az amerikai imperializmus a csődöt mondott európai gyarmatosító hatalmak örökségének birtokba vételére. Nem fogja tehát kellemesen érinteni Londont az a hír sem, hogy az Egyesült Államok azonnal megkezdi páncélos csapatszállító kocsik és más hadi-felszerelések szállítását a kongói ENSZ-haderők részére. A kongói nép tragédiája az, hogy Washington éppolyan kevéssé viseli a lelkén a kongói állam egységét és népének szabadságát, mint London, vagy Brüsszel. A katangai urán fogyasztója Washington, a saját pecsenyéjét süti a kongói tűzön.

Továbbra is hullámokat ver az óév végén a nemzetközi politika vizeire dobott polaris rakéta is. Ezt az amerikai mono- póliumú rakétát Kennedy felajánlotta Angliának, az angolokat mélyen sértő módon, kárpótlásul az egyedül Anglia számára tervezett, de kútba esett skybolt rakéta helyett. De Kennedy egyben felajánlotta ugyanezt a rakétát Franciaországnak is és ezzel világossá vált, hogy Amerika a saját kezében akarja tartani továbbra is a NATO atomfelszerelését. Az önálló francia atomfegyverhez és rakétához mániákusan ragaszkodó De Gaulle francia elnök az ajánlatra sem igen, sem nemmel válaszolt. Bonn viszont megorrolt, mert Aden- auerék a NATO rakéta ütőerejét úgy képzelték és képzelik, hogy a Bundeswehr kapja meg Európában elsőnek a polaris, vagy bármilyen más típusú rakétát. A nyugatnémet solda- teska egyre sürgetőbben követeli magának az atomfegyvert. Sticker, a NATO főtitkára Bonnba utazott, hogy tárgyaljon a polaris-megállapodás megtorpedózására készülő nyugatnémet militaristákkal.

Így lett a polaris rakétából Eris almája, heves viszályok oka az egységét oly nagy dobra verő nyugati . imperialista táborban. Ez a viszály felettébb felemelő látvány. Az Egyesült Államok lóvá tette Angliát azzal, hogy nem szállította az ígért rakétát; ezáltal Anglia megszűnt önálló atomnagyhatalom lenni. Azután Amerika és Anglia megállapodtak abban, hogy lóvá teszik a harmadikat, Franciaországot,

amely temérdek pénzzel és fáradsággal már kiizzadt magának egy akármilyen, de mégis francia rakétát. És még hozzá nincs is nevető negyedik. Bonn ugyanis dúl-fúl dühében, mert még nem kapta meg a rakétát.

KOMOR IMRE