Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-05 / 3. szám

1963. január 5., szombat NÉPÚJSÁG Cikkünk nyomán Halász Sándor újra párttag Lapunk 1962. november 9-i, pénteki számában „Fellebbezés egy határozat ellen" címmel megírtuk, hogy a Hatvani MÁV Pályafenntartás II. alap­szervezete kizárta a pártból Halász Sándort, s ezzel a hatá­rozattal egyetértett a MÁV pártbizottsága, s a járási párt- bizottság is. Cikkünk nyomán az MSZMP Hatvani Járási Párt-végrehajtóbizottsága új vizsgálatot rendelt el Halász Sándor ügyében, és ennek nyo­mán megállapította, hogy a határozatban foglalt legsúlyo­sabb pártbüntetés nem áll arányban a Halász Sándor ál­tal elkövetett hibákkal.,A párt- bizottság Halász Sándort szi­gorú megrovás pártbüntetéssel .visszavette a pártba. — NYOLC brigád küzd a Szocialista brigád címért az egri Kisipari Termelőszövetke­zetnél. — Egyszerűen nem értem, öregem, egy­szerűen nem értem — mondta egyik ismerő­söm a minap és telje­sen tanácstalanul tár­ta szét a karjait. — Olvastam az újságok­ban, helyiben is, or­szágosban is: nem tetszett a televízió szilveszteri műsora.. . Ez nem, tetszett, az nem tetszett, a tegna­pi műsor se tetszett, sőt megírják előre hogy a holnapi sem i jog tetszeni. De külö­nösen azt nem értem, miért és kinek és fő­leg, hogyan nem tet­szett a tv szilveszteri műsora. Furcsák ezek az újságok, s még fur­csábbak ezek a kriti­kusok. — Miért, neked tet­szett a tv szilveszteri műsora? — kérdeztem őszinte érdeklődéssel. — Nekem? Nevet­séges kérdéseid van­nak ... Nekem nincs :'s televízióm... A rádiót hallgattam ... (-Ó) Ojeiztlíieth eínj (fi/úiiíjíjúű tanáeUaQ-g,(d­Rég várt pillanat Eel volt tüntetve a keltezés, a raktáros neve és az, hogy a be­mért tétel mennyisége 19 má­zsa és néhány kiló. Ha a rak­táros véletlenül rossz szándé­kú ember, könnyen kísértésbe esik és visszaélést követhetett volna el, hiszen erre a tsz bi­zonylati rendszere kitűnő le­hetőséget nyújtott. Hisz itt a raktáros saját maga ellenőrizte saját munkáját. Egészen más lett volna a helyzet, ha a rakodási munkát végző tsz-tagok közül is egy- kettő — aki látta a mérleget — szintén ráírta volna nevét a bizonylatra és ezzel tanúsította volna, hogy a bemért és a raktári könyvbe bejegyzett súly azonos. Ha a tsz ellenőrző bizottsá­ga a rossz eredmények okait akarja kutatni, tudnia kell át­tekinteni a közös gazdaságot. Hogyan teheti ezt, mert eléggé korlátozott az ideje és ereje? Itt szükséges egy kis üzemtani ismeret is. Ha az ellenőrző bizottság a gazdálkodásban nyolc-tíz főbb összefüggést megvizsgál, arról mérlegszerű képet kap. Például megvizsgál­ja a munkaerőmérleget, a ta­karmánymérleget, stb., akkor rendszerint „kiugrik” a hiba és az ellenőrző bizottság je­lentheti a közgyűlésnek, hogy mit tapasztalt, mit javasol a hiba, vagy hibák kijavításá­ra. Az ilyen előterjesztés ala­pos megvitatása után a köz­gyűlés kötelezheti a vezetőket a gazdálkodás megjavítására, úgy, hogy nemcsak általában beszélnek hibákról, hanem tárgyszerűen szab feladatokat a közgyűlés a vezetők számára, amelyeket azoknak kötelessé­gük maradéktalanul teljesíteni. Abban, hogy az ellenőrző bi­zottságok minél jobban mű­ködjenek, a termelőszövetkezet közgyűlésének, a tsz minden egyes tagjánák nagy szere­pe van, illetve kell, hogy le­gyen. Ne múljon el közgyűlés anélkül, hogy az ellenőrző bi­zottság elnöke be ne számol­na az ellenőrző tevékenység­ről. Különösen most, a zár- számadási közgyűléseken fon­tos ez, amikor a tsz egész évi munkája kerül megvitatásra. Az ide vonatkozó rendelet is nagy fontosságot tulajdonít en­nek, amikor kimondja: az ellenőrző bizottság jelentése nélkül a mérleg megállapítá­sa, a tiszta jövedelem fel- használása, illetőleg a zár­számadás elfogadása felől a közgyűlés nem határozhat.”. Teszkó Sándor Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az egri Nép- kertben esküt tettek a fiatal katonák. Az ünnepség végén az alegységek katonái szüleikkel, testvéreikkel és szeretteikkel találkoztak. Képünk is e rég várt pillanatról készült, amikor a feleség csókja után máris ezer kérdés röppen el ajkukról: i,Milyen a katonaélet?”, s foraítva: „Gondolsz-e néha rám?” A KÉRDÉSRE, hogy mikép­pen zajlottak le tanácstagságá­nak évei — elgondolkozik. Lo- kodi János, a gyöngyösi 70-es körzet tanácstagja. Töprengő arcán látom, hogy emlékei filmkockáin kutat az elmúlt idők eseményei után. De vége­zetül mégis csalódottan tárja szét karját. — Ne haragudjon, de semmi érdekeset nem tudok mondani. — Akkor talán kezdjük az elején. Annak idején a városi kislakások eladásával kapcso­latban hallottam egyet s mást. Bólogat. — Eleinte bizony húzódoztak a lakók, már tisztelet a kivé­telnek. Most a többség megér­tette, hogy az állam nem bír el minden terhet. A városi kis­lakásoknál csupán egy renová­lás 700 000 forintba került, míg a lakbér 28 forint volt. Sokat beszélgettem erről a lakókkal. — Az eredmény ...? — Négy kivételével megvásá­rolták a házakat. — És mi lett a négy család sorsa? — Azok elcserélték a lakást olyanokkal, akik megvásárol­ták. . — A lakáshivatallal simán ment a csere? — Utánajártam... — mond­ja egyszerűen. — Ha már itt tartunk, azt is megérdeklődném, hogy megol­dódott-e már az Árpád tér és az Aba utca környékének jár­daproblémája? MOSOLYOG. — Sok szemrehányást kap­tam emiatt a körzetemben! Még azt is a szemembe mond­ták, hogy gyenge vagyok. De sikerült. Még a nyár folyamán megépítettük. A körzet lakói derekasan kivették részüket a munkából. Egyszóval, szépül a környékünk, a 70-es körzet. — Most már elégedettek az emberek? — Nem. De én sem. Mert az igaz, hogy járdánk van, de par­kunk nincs. És ez hiányzik a környékről. Ha a tanács jövőre egy kis segítséget ad, mi a töb­bit pótoljuk. Díszcserjék és padok kellenének. Tudja, a körzetben sok a nyugdíjas, akik jó időben szívesen elül­dögélnének a padokon. — A körzetben volt-e olyan kívánság, amelyet nem valósí­tottak meg? Elkomolyodó tekintetéből következtetem, hogy bizony ilyen is akad I^okodi János ta­nácstagsága idején, a 70-es körzetben. Az egyik gyűlésen. Dobos Károly azt követelte, hogy as utcába vízvezetéket építsenek Amikor azt mondtam, hogy e; addig lehetetlenség, amíg £ Mérges utca végleges rendezé­se meg nem történik, azzal fe nyegetett, hogy a legközelebb választáson nem jelölnek. Igaz a többség megértette, hog; ilyen beruházást csupán átme neti időre • nem lehet végezni És házi bekötést is 2—3 laki igényelt. De nem kell aggódni A hó csendjében, hatalmas fák között, több mint félezer ember keres gyógyulást a fáj­dalommentes betegségből — a tüdőbajból. Mátraházi Tüdő­szanatórium. Sorsok. Hetek, hónapok. Véglegesen gyógyult és aki visszatér ide. Évről év­re kevesebb halott: a csendes falak között birkózik a tudo­mány a halállal és kiküldi elő­őrseit a falakon túl is. És a ha­lál hátrál, egyre hátrál. S most mégsem erről a küzdelemről írok, nem a műtők „titkairól”, nem a kórtermek vágyairól, nem a laboratóriumok felfe­dezéseiről. Csak egy oszlopos kis csarnokról és egy csütörtök délutánról. A haliból lépcső vezet az emeletre. A lépcső mellett tábla, rajta írás „Humor-tur­mix” — vidám műsoros est. A táblától nem lehet látni, hogy a lépcsőfordulóban ajtó, azon is irás: Fodrász... Manikűr... Szemöldökfestés ... Hajfestés ... Kozmetika. Bal oldalt kis pos­takirendeltség, ablakán a lot­tó legújabb nyerőszámai. Kör­ben, az oszlopok között vidám színű, karton bevonatú fotelek, kerek, üveglapos asztalkák, kö­rülötte emberek. Legtöbbje, aki betegnek látszik, az a láto­gató és aki egészségesnek, az a beteg. Itt pihenni, enni és me­gint pihenni és megint enni kell. A falak itt nemcsak a téltől és széltől óvnak, attól kell legkevésbé. Itt a fal egy cA dáliun&t u talán, eiak én tildám. kicsit rózsaszínű szemüveg, vagy mintha idegnyugtatóból rakta volna egy furcsa kőmű­ves. Kerek képű, melegitős asz- szony, talán ha harminc és vé­kony, inas arcú, fekete vas­utas. Ülnek egymással szemben és hallgatnak. Az asszony be­teg, a férfi látogató. Ülnek, fogják egymás kezét, nem is néznek egymásra, csak a ke­zük simul egymáshoz. Negyed­órája, fél is talán? Fut, iram- lik az idő, az összekulcsolóáó kezeken átlüktet a vér, minden lüktetés egy pillanat és ezek a pillanatok megcsókolják egy­mást. Biztos szólnak is, vagy szóltak már, de a szó nem minden, néha sok, néha sem­mi. De a férfi érzi, hogy lük­tet a vér az asszony testében, látja, hogy sima, nyugodt az arca, érzi a keze melegét, ke­zén át az egész testét, amely él... Él! Hát kell ehhez szó? Cigányasszony a másik sa­rokban, szembántóan mintás pongyolában, de rajta jól mu­tat. Most vett egy csomag cuk­rot, az emberének. Azon me­legítő, műbörkabát és csokor­nyakkendő. Csokornyakkendő, az kell ide. Ez fejezi ki a tisz­teletet nem is asszonya, mint inkább a hely iránt, ahol egy érthetetlen betegséget győznek le, számára érthetetlen módon. Itt nem illik dohányozni sem, a férfi hát ropogtatja a cuk­rot és a szilveszterről beszél, mit keresett, milyen volt,. s mi van otthon. Az asszony so­vány arcán most nyugalom és figyelem. Nem fogják egymás kezét, nem is ülnek közel egy­máshoz. Szerintük az itt nem való... De a szem is tud si­mogatni! A nő fiatal, igen csinos, aj­kán leheletfinoman a rúzs, utóvégre nem színház ez, ha­nem szanatórium, de szanató­rium és nem kórház. Tehát a rúzsnak helye van — diszkré­ten. Hosszú, kék, suhogó lamé- pongyola és egy feketezakós váll, amelyre könnyedén rá­döl a fiatal nő. Járkálnak, las­san, megállva, körbe-körbe az oszlopok között. A fiú arcán visszafojtott aggódás, a nőén hálás szerelem és sétálnak az oszlopok között, mintha tava­szi ligetben járnának. 'Eskü­szöm: még a rigó füttyét is hallják. Odább három férfi és egy asszony. Az asszony ötven kö­rül, fején megoldott kendő, hátradülve ül a fotelban, ke­ze az ölében és derűsen nézi az asztalt. Az asztalt, amelyen mert a vízvezeték is meglesz 2—3 éven belül. — És a Víg utcai kút esete...? — Ott csak beugróként mű­ködtem közre, mert nem az én körzetemhez tartozik. Már öt éve kérték a vizet az utca la­kói, mivel kút nem volt a környéken. A tanácstag kollé­gámmal összefogtunk, és ment a dolog. Látta volna az embe­rek örömét...! — Ha már a víznél tartunk, mondjon valamit a mátrafü* redi és a sástói vízvezeték készítéséről is. — Igazán nem volt nagy do­log, mivel azt lehet mondani, hogy szakmába vágó. Egysze­rűen ment az egész. Összejöt­tünk itt, a vállalatnál, szervez­tünk egy brigádot, és félig tár­sadalmi munkában, terven fe­lül megcsináltuk azokat a víz­vezetékeket. Tudja, én vb-tag is vagyok. Ezért nemcsak a saját körzetem problémáit kell szem előtt tartanom, de gon­dolni kell a város egyéb terüle­tére is. Hát ennyi volt...! NEMCSAK ennyi volt! Szám­talan ügy megoldása, elintézé­se fűződik Lokodi János ta­nácstag nevéhez. Pedig nem fiatal ember már, haját ezüst színűre festette az idő. Azt mondta, nem tud semmi külö­nös esetet felhozni. Talán nem is voltak különösek ezek az esetek, de a 70-es választókör­zet lakói számára sokat jelen­tettek. Lokodi János eleget tett megbízatásának, a lakosság ügyét szolgálta. Laczik János t kártya forog, hol színes hasát; hol egyszínű hátát mutogatva. A három férfi, ultizik. Apa és a két nagy fiú. Járja a kártya, halkan vitatkoznak is', mint­ha az asszony, édesanyjuk ott se lenne, kontra és rekov.tra. és az asszony ül és derűsen néz. Pedig hozzá se szólnak. Mintha ott se lenne. Mintha otthon lenne. Éppen úgy! Es ez a nagyon jó... Orvos lépeget át a halion, aztán két takarítónő cipel vödröt, kötszereket visznek to­lókocsin, ápolónők sietnek emeletről le, emeletre fel, zsong, halkan, illedelmesen a beszéd, majdhogynem meg­hitt, de mindenképpen békés, derűs a hangulat. A vasutas most közel hajol asszonyához, de nem ereszti el a kezét... A cigány házaspár már együtt ropogtatja a cukrot... . A fiatal pár ott áll most a hatalmas ablak előtt és csend­ben nézi, mint viaskodik a hő fehérje a leszálló est fekete fátylával... 1 A.z asszony, aki körül három férfi ül, lehunyja a szemét egy pillanat ra... Egy óra telt el, vagy kettő? Most nem számolta senki az időt itt, ebben az oszlöpos csarnokban, egy csütörtök dél­után, 1963. január 3-án. A dátumot is talán csak én tudom: Gyurkó Géz« Védjük a közös vagyont A tsz-ellenőrző bizottságok szerepének fontosságáról dés az, ha utasítási kötelem nélkül felhívják az ellenőrző bizottság figyelmét valamilyen visszásságra. Munkakörükben, termelő munkájuk során tehát a tsz- ellenőrző bizottságok elnökei és tagjai ugyanúgy kötelesek végrehajtani az elnök, vagy más vezető utasításait, mint a tsz- bármely más tagja. Abban a pillanatban azonban, mikor ellenőrző munkához fognak, nem adhat utasítást számukra senki. Akkor már ők ellenőr­zői minőségben dolgoznak, s ellenőrző munkájukért egye­dül csak a tsz közgyűlésének tartoznak felelősséggel. Tehát, ha szükségesnek látják, ellen­őrizhetik az elnök, a főmező­gazdász, a főkönyvelő, vagy más vezető munkáját is. Ezt a jogi kettősséget nem nehéz megérteniük és főleg nem sza­bad szem elől téveszteniük a tsz-ellenőrző bizottságoknak. Egy másik fontos kérdés az ellenőrző munka iránya. Itt Is némi zűrzavar tapasztalható. A gyakorlatlan ellenőrző bi­zottságok könnyen, abba a hi­bába esnek, hogy minden gaz­dasági esemény lefolyásánál ott akarnak lenni, minden pénztári, vagy raktári bevé­tel nyilvántartásba vételét látni akarják, stb. Ez nem cél­ravezető munkamódszer, ehhez sem idejé, sem ereje nincs a tsz-ellenőrző bizottságnak. Az ellenőrző munka fő iránya a megelőzés legyen. A közös va­gyon védelme nem alakul ki csak úgy magától, azt szervez­ni kell. Olyan nyilvántartási rendszer szükséges minden közös gazdaságban, hogy lehe­tetlenné váljék a visszaélés, a közös' vagyon herdálása, to­vábbá az egyéni felelősség bármikor megállapítható le­gyen, bármilyen vonatkozás­ban. Az ellenőrző bizottság tehát elsősorban azt vizsgálja, hogy a fent említett követelmény­nek megfelel-e a tsz nyilván­tartási rendszere. De talán szemléltessük ezt egy gyakor­lati példa tükrében. A tsz ne­vét, ahol ez megtörtént, nem említjük, hiszen nyilván azóta kijavították a hibát. Itt a tsz ellenőrző bizottságának tagjai dicsekedtek, hogy a bizonylati fegyelem milyen jó náluk, s valóban minden gazdasági eseményről tudtak bizonylatot felmutatni a tsz: vezetői, ám ezeknek a bizonylatoknak egyike-másika nem bizonyított semmit. A termésbemérésről szóló bizonylatok egyikén például Ma már túljutottunk azon az akadályokon, amit a terme­lőszövetkezetekben még két-há- rom évvel ezelőtt rendszerint így fejeztek ki: „Kérem, ná­lunk az ellenőrző bizottság csak papíron működik .. Eleinte sok ilyen tsz-ellenőr­ző bizottságot tartottak nyil­ván. Később, a termelőszövet­kezetek erősödésével, a terme­lőszövetkezeti demokrácia mind erőteljesebb kiteljesedé­sével párhuzamosan e bizott­ságok összetétele is megválto­zott. A hanyagok, a közöm­bösek, a közösség ügyei iránt érzéketlen . emberek helyett másokat választottak ebbe a fontos szervezetbe, s ma már esetleg csak elvétve akad olyan tsz-ellenőrző bizottság, amely „papíron működik”. Más kérdés az, hogy is mű­ködnek a tsz-ellenőrző bizott­ságok. Itt még akad megol­dandó kérdés bőven. A tett­vágytól sarkalt, mozgékony, de még kevés ismerettel, ta­pasztalattal rendelkező tsz-el­lenőrző bizottságok sok eset­ben nem tudják, hogyan fogja­nak hozzá ellenőrző munká­jukhoz, hogyan óvják a közös vagyont, hogyan tegyanek eleget maradéktalanul a tsz- közgyűléstől kapott megbíza­tásuknak. Ezért az alábbiak­ban néhány olyan elvi kérdés­ről szólunk, amelyek a gya­korlati tevékenység során leginkább eltorzulnak. Említsük először is a tsz-el- ienőirző bizottságok jogi hely­zetét Elvileg ugyan tisztázza ezt az alapszabály és az 1959. évi 7-es számú törvényerejű rendelet. Az alapszabály és az említett rendelet szelleméből következik, hogy az ellenőrző bizottságok a tsz-tagok társa­dalmi szervei, s ellenőrző te­vékenységért csak a közgyű­lésnek tartoznak felelősséggel. Igen ám, de ugyanakkor az el­lenőrző bizottság elnöke és tagjai egyéb munkát is végez­nek a tsz-ben és ebben a mi­nőségben kötelesek végrehaj­tani a munkacsapat-vezető, a brigádvezetö, az elnök vagy más vezető utasításait. Nyilván ebből a jogi kettős­ségből erednek azok a torz je­lenségek, amelyek abban nyil­vánulnak meg, hogy az elnök gyakran utasítást ad az ellen­őrző bizottságnak, mondván, hogy most ezt, majd azt az üzemágat ellenőrizzétek és utána „munkátok” ered­ményéről tegyetek ne­kem jelentést”. Ilyen utasítást az elnök vagy más vezető nem adhat. Természetesen más kér­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom