Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

1963. január 25., péntek NEPÜJSAO 9 Látszólag — magánügy Az utasok csendben kászá­lódtak lefelé a pesti buszról. A hideg szélben megszaporázták lépteiket, de néhány méter után mégis megtorpantak. Az élesen csattanó szavak hallatán szinte földbegyökerezett a lá­buk. — Te, ribanc! Te! A szemed szedem ki. Azt hitted, aludtam? Láttam, hogy ránéztél arra a férfira. — Te, Jóska, te megbolon­dultál.? — tört ki a sírós hang az asszonykából. — Én bolondultam meg? — rivall rá újra az ember. — És a bőrönd? Ki segítette le a polc­ról? Az utas-szomszédok körül- éllják a veszekedő emberpárt. Csitítják a férjet, mondván, „hova nézzen az asszony, ha szemben is ülnek”. S azt, hogy míg a férj alvást színlelt, miért segítettek levenni a bőröndöt? Udvariasságból. Lassan csitul a vita szenve­délye. A féltékeny férj végül igazat ad az utasoknak, s asz- szonykájába karolva, mennek tovább. A békítők a fülükhöz kap­nak. — A fene egye meg. Egész megdermedt — mondja az idős bácsika, elindulnak valameny- nyien megbocsátó, elégedett mosollyaL Csak egy válaszolatlan kér­dés maradt utánuk az autó­busz-pályaudvar hideg csarno­kában. Miért nem mentek el érzéketlenül a civakodók mel­lett a dermesztő hidegben, mi­ért vesztegették idejüket két, számukra idegen ember kibékí- tésére, miért vállalták a férj gyanakvó, sokszor sértő sza­vait, miért osztoztak az asz- szonysírás csendes fájdalmá­ban? Hiszen a férj—feleség vita — magánügy. Magánügy a javá­ból, amin idegennek, be nem Nézzék tétlenül a fiú vergő­dését, vesztébe rohanását? ösz- szefogtak, győzködtek, bizony­gattak, s az ügy — noha még nem fejeződött be —, de a fiú már látja, milyen komoly dön­tés előtt áll. Magánügy? Igen! A legszo­rosabban vett magánügy ez! De a kiszesek számára, nagyon he­lyesen, csak látszólag volt ez magánügy, hiszen segítő szán­dékuk esetleg egy családi tra­gédiát akadályozott meg, s egy fiatal társukat akarták megkí­mélni a csalódástól, az elrontott élettől. Ezért vállalták a fiatalok en­nek a cseppet sem népszerű magánügynek a megoldását. Ezért nem érték be néhány két­értelmű élcelődéssel, vagy csen­des cinizmussal. S vajon miért járt utána a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat szakszervezeti aktivistája, hogy egy fiatal fiú­nak mire kell a fizetett sza­badság? Firtatjuk ezt általában? Nem! Horgászni megy, vagy aratni, házat épít, vagy céltala­nul sétál a szabadságolt mun­kás, az üzemnek egyre megy, az a lényeg, hogy megkapja a szabadságos papírt. De ez a fiú egysaer-kétszer már „elté­vesztette” a lépést szabadsága alatt, — többek között a határ felé. Ezért megkérdezték édes­apját: tényleg a ház renoválá­sához kell-e a fiú szabadsága? Oda kellett Így hát nyugodt lelkiismerettel elengedték. Pe­dig akkor sem görbült volna meg hajuk szála sem, ha a fiú törvényes szabadságát szó nél­kül kiadják. A kitérőgyárban azzal indo­kolták ezt a gondoskodást és ezt a magánügybe való „be­avatkozást”, mert ők felelőssé­get éreznek minden emberért, különösen munkatársaikért, s az önzetlen törődés, a segítő- készség olyan szokás a gyárban, mint a köszönés. Ez a „szokás” terjed, egyre nagyobb tért hódít társadal­munkban. Akadnak, akik még úgy fogják fel, mint felesleges, kényelmetlen gyámkodást, gá­láns urat majmoló viselkedést, gentleman tempót... De mu­tatja az élet azok igazát, akik nemcsak „eltűrik”, de igénylik is egyéni benső ügyeik intézé­sének jóakaraté segítését. Ügy is mondhatnánk, a szo­cialista erkölcs uralmának el­jövetelét hirdetik ezek a jelek is. Ezek az önzetlen, segítőkész emberek a szocialista erkölcs előőrseiként már itt csatároz- nak köztünk az individualiz­mus, a gőgös bezárkózás, a ré­gi, káros „erkölcsi” hagyomá­nyok derékhadával. Zászlajukra ezt írták: „kol­lektív szellem és elvtársi köl­csönös segítség; egy minden­kiért, mindenki egyért; humá­nus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek kö­zött, az ember az erríbemek bdrátja, elvtársa és testvére”. Ezeket a nemes elveket az SZKP XXII. kongresszusán fo­galmazták meg, s térhódításá­val, úgy érezzük, fokozatosan szabadulunk fel az önzés, az egymás iránti közömbösség, a cinizmus, a káröröm, a többi szellemi béklyók alól, ezért nem ítéljük el azoknak a fára­dozását, akik jó szándékkal se­gítenek embertársaik gondjai­nak elűzésében. Ezért fogadjuk ennek az új erkölcsnek előőr­seit; a naponként előbukkanó szép emberi cselekedeteket, az önzetlenséget, a segítőkészsé­get, a szellemi felszabadítók­nak kijáró tisztelettel. Kovács Endre avatott embernek csámcsogni, kárörvendve vihogni, enyhén szólva nem ildomos. De segí­teni, közösséget vállalni más bajában, baráti kezet nyújtani a rászorulóknak, — ez nagyon is ildomos dolog, úgy is mond­hatnánk: kezd nálunk nemzeti szokássá válni. Jó szokás ez? Talán sorakoztassunk még fel néhány esetet a könnyebb idöntés kedvéért. Fiatal, alig 19 éves fiú, aki­nek alig száradt meg szak­munkás-bizonyítványán a tinta, flörtölni kezdett egy 35 éves asszonnyal, akinek tizennégy éves kislánya volt — s fölöt­tébb kétes erkölcse. A gyári kiszesek látták a fejleményt: a gyakorlatlan fiú „beleesik majd a csapdába” és könnyen csaló­dással végződő házasságnak néz elébe. Abszolút leváltás: leváltot­ták a váltóőrt! ★ „Vennék televíziót, de hát, tudod, a részleteket nem az én fizetésemhez szabták” — pa­naszkodik ismerősöm, miköz­ben a vasárnapi zsíros libasült után jóízű borral gargarizál. ★ Megoldódik Egerben a víz­probléma! Napokban arról ér­kezett hír, hogy a csatornázok műkedvelő színiegyüttese be­mutatja őribe „Egy pohár viz” című drámáját. Sőt egy Shakes- peare-bemutató terve is foglal­koztatja őket: „Vízkereszt, vagy amit akartok”. ★ „A gép forog, s az alkotó pi­hen...” Íme: a teljes automatizált­ság! Az irodalom: ítélőszék!,.. Csemő Leót új könyvének meg­jelenésekor, olvasóinak népes tábora féltéglákkal várta e?V belvárosi utca sarkán. ★ Ha vitatkozol, óvakodj az idézetektől, mert meglehet, hogy egy-egy idézet kiáltó el­lentétben van saját gondola­taiddal. ★ Mi a véleményed erről az új képzőművészeti tárlatról? — „Hivatalosan, vagy félhivata­losan?!” ★ Miért nem készült el soha a bábeli Lyteum-torony? Mert az asszír műemléki felügyelőség kötött szerződést a kivitelezési munkákra. (pataky) fürdők, milyen munkát végez a köztisztasági szervezet, stb. Ezen a téren még van tenni­való, különösen a peremterüle­teken. A vállalatokon és irá­nyító szakosztályokon múlik, hogy ezen a területen is jobb eredményeket érjünk el. Lakóházak javítása, karban­tartása is komoly ütemben fej­lődik. Például az Egri Ingat­lankezelő és Közvetítő Vállalat lakóház javításra és karbantar­tásra 1958-tól 1962-ig több mint 21 millió forintot fordított. A megyei tanács központi erőforrásból igyekezett megol­dani a lakosság ivóvíz-szük­ségletének kielégítését. Köz­műveket építettünk Hatvan városban (ivóvíz és szennyvíz), Eger városban vízmű-rekon­strukciót végeztünk, Gyöngyös városban folyamatban van a város vízellátási problémájá­nak megoldása. Kutakat léte­sítettünk kisebb beruházással Vécsen, Hevesen, Tiszanánán, Poroszlón, Nagyrédén. Községi tanácsaink saját erőforrásból nagy összegekkel törpe vízmű­veket építettek, vagy teljesen saját erőből, vagy ál­lami beruházás kiegészítése­ként. Különösen jó példát mu­tatott ezen a téren Sarud köz­ség. Fejlesztési terveinkben to­vábbi vízműbővítés, illetve lé­tesítés szerepel Hatvanban, Gyöngyösön, Egerben, Lőrinci­ben és Mátraszentimrén. A ^ttiegye második ötéves tervé­ben szerepel Eger város gáz­ellátása, amelynek keretén belül és fűtési gázszükségletét, intézmények és üzemek gáz­szükségletét elégítjük ki. A beruházások A beruházás jellegű munkák komoly felkészültséget és jó szakirányítást követeltek a vállalatoktól és az irányítást ellátó szakigazgatási osztályok­tól. A tanácsok rendelkezésére bocsátott állami beruházások­ból valósulnak meg megye- szerfe az egészségügyi, az ok­tatásiba népművelés létesítmé­nyei, valamint a lakásépítke­zések. Például: a hatvani kór­ház, a hevesvezekényi, az an- domaktályai iskola és az új lakótelepek, elsősorban há­rom városunkban. Az ipari termelés korszerűbbé tételére 1958—1962-ig 19 milliónál több ipari beruházást végeztünk, részben saját erőforrásból és ezen belül gépi beruházásokra 9 millió forintot költöttünk. Községfejlesztés Községeink nagy erőfeszíté­seket tesznek a központi erő­forrás mellett a lakosság igé­nyeinek kielégítésére. Közsé­gi tanácsaink községfejlesztési beruházások cimén 1958-tól 1962-ig 102 000 négyzetméter szilárd burkolatú utat, 236 000 négyzetméter szilárd burkola­tú járdát, 9 kilométer vízveze­téket, 19 fúrott kutat létesítet­tek a lakosság igényeinek ki­elégítésére, hogy csak a na­gyobbakat említsük. Igen fon­tos helyet foglal el a tanácsi beruházásokon belül a lakás­beruházás. Az összes lakásépí­tésének országosan körülbelül 80 százalékát a tanácsok bo­nyolítják le. A jövőben még az eddiginél is na"'fobb feladat vár a taná­csokra. Szükséges <tz alapo­sabb, Icörültekintőbb gazdál­kodás és szervezés. Módszerei­ben is fejlődniük kell taná­csainknak. A megyei pártbi­zottság határozata a tanácsok főbb feladatát a gazdasági szervezés és kulturális munka területén jelölte meg. Fokozot­tan kell tehát fejleszteni a ta­nácsok gazdaságszervező mun­káját, még jobban, hatéko­nyabban kell felhasználni á ránk bízott eszközöket, szoro­sabb egységben kell dolgozni a megye lakosságával, hogy a ta­nács elé állított feladatokat végrehajtsuk. Az elmondottak­ból is látszik, hogy milyen sok­rétű, de mindennapi életünk­kel kapcsolatos területeket ölel fel a tanácsok gazdasági munkája. A kép természétesen nem teljes. Külön cikkbe kíván­kozik a tanácsok gazdasági szervező munkáján belül a mezőgazdaság gazdasági szer­vezése, irányítása. A tanácsok elmúlt négy­éves gazdaságszervező mun­Köszönet..• Akik sokat beszélnek és akik kulijainak • • • Vállalatunk a Barátság kő- olajvezeték szászhalombattai építkezésén az erőmű és fino­mító tartálypark építési mun­kálatait végzi. E fontos beru­házás szempontjából döntő volt, hogy a megadott idő­pontban a teljes, terv szerinti létszámmal fel tudjunk vonul­ni. A felvonulás azonban csak úgy kezdődhetett meg, ha elő­ző szerelési helyünkről, Ké­kestetőről, az ott maradt lakó­kocsi elvontatásra kerül. Az AKÖV nem tudta vál­lalni a fuvart, mert Tátra von­tatójuk rossz volt, a KPM ille­tékes budapesti szerve szintén nem vállalta a szállítást, mert Tátra vontatóik hóekékkel fel­szerelve úttakarítást végeztek. Ebben a nehéz helyzetben nyújtott segítséget a Heves mégyei Állami Építőipari Vál­lalat, amikor vállalták, hogy 5 tonnás darukocsijukkal el­vontatják a lakókocsit. A vál­lalat két dolgozója, Szűcs és Szigetvári elvtársak sikerrel oldották meg e nehéz munkát, s lehetővé tették számunkra, hogy időben hozzáfogjunk az új szereléshez. Köszönet a vállalat vezetői­nek és a két dolgozónak, hogy munkánkat és egyben e nagy fontosságú beruházás megva­lósítását segítették. Dorozsmai József, Budapesti Tartály és Tároló- berendezések Gyára. Javában tartanak a zár- számadási közgyűlések és alig akad olyan nap, hogy valahol ne kerülne sor egy-egy zár­számadásra. Magam is részt vettem jó néhányon és éppen ez indít arra, hogy véleményt nyilvá­nítsak. Köztudomású, hogy a zárszámadási közgyűlések ak­kor töltik be hivatásukat, ha azokon a tagság részletes tá­jékoztatást kap az elmúlt gaz­dasági év eredményeiről, hiá­nyosságairól, sikerül tisztán látnia az összefüggéseket, a célkitűzéseket és mindezeken túlmenően, ha a szövetkezeti gazdák saját véleményüket is kifejthetik a vezetőség mun­kájáról. Több zárszámadási közgyűlésen mindezeket így is tapasztaltam, viszont több helyen láttam az ellenkezőjét. Csupán egyetlen példát: A közgyűlést megnyitották, utána az elnök előadta a ve­zetőség beszámolóját, majd a főkönyvelő tartott alapos is­mertetést a gazdálkodás me­netét illetően. Ezek elhang­zása után került sor az ellen­őrző bizottság elnökének rö­vid tájékoztatójára, majd a járási tanácsot képviselő ki­küldött emelkedett szólásra, maga is értékelve az elmúlt évi munkát. De miután a já­rási KISZ-bizottságtól is je­len voltak, ők is kötelessé­güknek érezték, hogy néhány szóban elismerjék a fiatalok jó munkáját, ugyanezt téve a I nölanács helyi vezetője, aki viszont az asszonyok szorgal- I mát dicsérte. A közgyűlésre viszont betévedt az Állami Biztositó megbízottja is, aki örömmel ragadta meg az al­kalmat, hogy ilyen nagy ple­num előtt kifejtse, hogy mit jelentett a biztosítás 1962-ben a falunak. És miután „mindenki” el­mondta a mondókájdt, ezt kérdezte a gyűlést levezető elnök: — No, el vtársak, akar-e még valaki hozzászólni? — Termé­szetesen újabb felszólaló nem akadt, hiszen több mint há­rom órája tartott már a köz­gyűlés, elkészült a kitűnő va­csora is, amely szintén nem utolsó „napirend” egy zár- számadási közgyűlésen. A kiküldöttek tehát jól ki­beszélték magukat, viszont a szövetkezeti gazdák hallgat­tak és meg sem kísérelték, hogy idő hiánya miatt véle­ményt nyilvánítsanak saját zárszámadásukon. Nehéz receptet adni, ki szólaljon fel és ki ne egy-egy ilyen közgyűlésen, annyi azonban bizonyos, hogy a zárszámadási ' összejövetele­ken maguknak a szövetkezeti gazdáknak kell megtárgyal­niuk, sőt megvitatniuk prob­lémáikat és egyetlen zár- számadási közgyűlés sem éri el célját akkor, ha a vendé­gek sok hozzászólása miatt a házigazdákban bennreked a sző! Közel száz zárszámadási közgyűlés még hátra van. EZ ügyben érdemes lesz egy ki­csit elgondolkodni... (szalag) c/h- illetékesek figyelmébe Miért nem fűtik a hatvani Utas-éttermet ? Hatvan nagy átszálló állo­más, sokfelé ágazik a vonal, éppen ezért, az Utasellátó kel­lemes éttermében szívesen fo­gyasztanak a várakozók Kiss Bakos József jóízű készítmé­nyeiből. Az étkezést illetően nincs is semmi hiba. Udvarias kiszolgálás, jó ételek várják a fáradt utasokat. Annál nagyobb baj, hogy már hetek óta tart az áldatlan állapot — vad hideg uralkodik az étteremben. Az égre nyíló nagy ablakajtók alatt ömlik be a hideg. Filcfüggönyt ígért az Utasellátó Vállalat, de az egy­re késik. Nyilván majd musz­lint küldenek a nyárra, szú­nyogok ellen, az olcsóbb. De nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy a radiátor egytől egyig jéghideg. Egyszerűen nem fű­iének a hatvani Utas-étterem- .ben. Két ízben jártam ott, idő­káját vizsgálva eredményes­nek mondható tevékenységük. Megfeleltek tehát választóik bizalmának, eredményesen váltották valóra saját terüle­tükön pártunk célkitűzéseit. A gazdasági szervező mun­ka továbbjavítása érdekében tanácsainknál törekedni kell a műszaki és közgazdasági elem­ző munka kiszélesítésére, a tervfegyelem megszilárdítá­sára, a rendszeres és feszes el­lenőrzésre. Ezekhez szükséges a tanácsi dolgozók képzettsé­gének növelése, a tanácsok megfelelő felkészültségű mű­szaki emberekkel történő meg­erősítése. A végrehajtó bizott­ságoknak alaposabban kell foglalkozni a tanácsokkal, az állandó bizottságok és a ta­nácstagok munkáját meg kell szervezni. A megválasztandó új ta­nácsra tehát komoly feladatok várnak, de az elmúlt időszak eredményei alapján jó alapot örököltek a további munkához. A jó eredmények folytatása lesz a megválasztandó tanács­nak legfőbb feladata, a gazda­sági szervezés, a kulturális élet területén, hogy az ötéves terv hátralevő feladatait sikeresen megoldjuk, megyénk lakossága és egész dolgozó népünk javá­ra. Berecz István a Heves megyei Tanács VB tervosztályvezetője ben elég távol egymástól, s mindkét esetben azt mondták, hogy valami mozdony rossz, vagy nem bírja a fűtést, vagy hasonlót mondtak, nem teljes meggyőződéssel, csak éppen azt nem tudta megmagyarázni senki, hogy miért van hideg egy étteremben, ahol naponta százak étkeznek!? Egészségtelen, s veszélyes Is, segíteni kellene Egerben, az Alkotmány ut­cában van egy hentesüzlet. Többen tették már szóvá, hogy amikor minden elfogy, s a bolt dolgozói hozzáfognak az üzlet takarításához, akkor ki- söprik a véres, nyáron eléggé „szagos” vizet az utcára. Vé­gigsöprők a Dobó tér felé, mert bár nem túl messze az üzlet­től — a Széchenyi utca felé — van egy kanális, de az utca szeszélyesen az ellenkező oldalra lejt, s hiába is terelnék seprűvel jobbra a vizet, a fizi­kai törvények szerint balra igyekszik, ott viszont nem vár­ja kanális, és egész nap ott terjeng, terpeszkedik az Alkot­mány utcaiak nagy „örömére”. Télen megfagy és veszélyezte­ti az arra járók testi épségét, nyáron egyenesen bacilusfé- szek, amely ellen már nemegy­szer tiltakozott a városi főor­vos. De mit csináljanak a bolt dolgozói? Takarítani kell,ahhoz víz kell, az üzletben nincs le­folyó, így-minden marad a ré­giben évek óta. Ezen mielőbb változtatni kell. <é) Mire jó Gyöngyössoly moson az autóbuszváróterem A felelet erre az lehet, hogy várakozásra, amíg megjön az autóbusz. A valóság azonban más. Még az ötvenes évek első felében épült fel a községfej­lesztési alapból. Közben egyik részébe beköltözött a földmű­vesszövetkezet cukrászdája. S ezek után a buszváróterem nyitva tartása nem a busz me­netrendjéhez alkalmazkodik, hanem a cukrászda nyitva tar­tási idejéhez. így fedett helyi­ségben csak a cukrászda hiva­talos nyitva tartási ideje alatt lehet várakozni. Azt senki sem kívánja a cuk­rászda vezetőjétől, hogy reggel 5-től, az első autóbusz indulá­sától, este tizenegyig ott üljön, de azt meg kellene érteniük az illetékeseknek, hogy nem kel­lemes a hóban, esőben, fagy­ban kint várakozni a szabad ég alatt. A kérés: használják a busz­várótermet rendeltetésének megfelelően, vagy vegyék le a feliratot és tegyék a helyére; földművesszövetkezeti cukrász­da. Persze, olyan megoldást is lehetne találni, hogy két mű­szakban üzemeltessék a cuk­rászdát. így, az utasoknak is, a cukrászdának is lenne megfe­lelő helye. Tihanyi József DOKTORRA AVATAS 1935. (Kiss Béla raj2t&

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom