Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

4 NEPÜJSAG 1963. január 23., szerda A zöld pléd A verpelét—gyöngyösi autó­busznál szokás szerint óriási a tumultus. Eleve látszik, hogy nemigen fér jel mindenki. Ek­kor a tömegben feltűnt egy fia­tal férfi, aki zöld plédbe bu- gyolált csomagot szorongatott karjaiban. Az utasok a cse­csemőnek és ifjú apának kijá­ró előzékenységgel engedték felszállni, s lélekben együtt aggódtak a hidegben utazgató csecsemőért. Ám nemsokára eljött a le­szállás ideje. A férfi ekkor az utasok nagy megdöbbenésére hanyagul hóna alá csapta az eddig féltve szorongatott pléd­be takart csomagot, s néhány magabiztos lépéssel elindult a járdán. _ Ember! Hogy bánik azzal á g yerekkel! — kiáltottak utá­na, mire a férfi nevetve visz- szafordult: — A gyerekkel? Fehérnemű van benne! Csak nem akartam a buszról lemaradni... K. E. — KÁPOLNÁN beindult az ezüstkalászos tanfolyam kertészeti tagozata. A terme­lőszövetkezet tagjai közül a tanfolyamnak 26 női hallga­tója van. A tanfolyam nap­pali tagozatú és három hé­tig tart. ' • — JANUÁR 21-ÉN. este 21,45 órakor tűz ütött ki Egerben az OTP Heves megyei fiókjá,nak helyiségében. A tűz rövidzárlat miatt keletkezett az elektromos kapcsolószekrényben. Az oko­zott kár értéke: 15 864 forint. — BEFEJEZŐDÖTT Ecsé- den az Édesipari Célgazda­ság és a termelőszövetkeze­tek szervezésében december elején beindult mezőgazdasá­gi szakmunkásképző tanfo­lyam első évfolyama. A hall­gatók az elméletben tanulta­kat már a kora tavasz folya­mán a gyakorlatban haszno­sítják. « A VONATKORLÁTOZÁ- SOKKAL kapcsolatosan az egri 4. számú AKÖV felülvizsgálta az egri helyijáratok utasfor­galmát, s ahol ez lehetséges volt, korlátozást rendelt el. En­nek alapján az egri vasútállo­másról 9 óra 10 perckor induló és a Dobó-laktanyától 9 óra 22 perckor induló Baktai úti he­lyijárat mától kezdve a vonat­korlátozások ideje alatt nem közlekedik. — ŰJ PÁNCÉLPAJZS sze­reléséhez kezdett a rózsa- szentmártoni 35. fronton Ju­hász Máté szocialista laka­tosbrigádja. Ez lesz a har­madik Ursitz-féle pajzs Ró­zsában. — HÉTFŐN ALAKULT MEG az Egercsehi Bányaüzem önálló önsegélyző csoportja, amelynek intéző bizottsága a bányaüzem, vezetőségének tag­jaiból áll. Ezentúl az önsegély­ző csoport tagjai számára kü­lönböző segélyeket (házasság, születés, hosszan tartó beteg­ség, stb. esetén) utal ki, bél­és külföldi tanulmányútokat szervez. ' ■> — TÖBB MINT kétezer melegágyhoz szükséges ab­lakkeretet szállítottak ki ed­dig a megye termelőszövetke­zeteinek. Tekintettel a kerté­szet jövedelmezőségére, az idén újabb közös gazdaságok kezdik el a kertészkedést. — A PÉTŐFIBÁNYAl Ifjú­sági Irodalmi Színpad január 27-én, vasárnap este 6 órakor mutatja be a második bérleti előadás keretében Sándor Iván Két nemzedék című drámáját, amelyet Sőregi Károly rende­zett. Az előadáson kerül sor 3 jól dolgozó színjátszó ünnepé­lyes búcsúztatására, akik meg­válnak az ifjúsági színpadtól. — MA TARTJA zárszám­adási közgyűlését a bélapát­falvi Március 15 Tsz. A köz­gyűlés, amelyen az egész tag­ság részt vesz, délelőtt tíz órakor kezdődik a községi kultúrotthonban. — A SZÉNSZÜNET ideje alatt az egri Városi Művelődési Ház biztosítja az iskolások ré­szére a tv délelőttönként 10 órától 12 óráig sugárzott műso­rának megtekintését. STENDHAL ben legnagyobb stendhali mű: a Vörös és fekete. Alapötletét három, a valóságban is meg­történt história adta. Az egyik a Törvényszéki Híradó lapjá­ban került nyilvánosság elé (egy Laffargue nevű asztalos megölte kedvesét, mert szerel­me nem talált kellő viszonzás­ra, s tettét „juliensoreli” hideg­vérrel „magyarázta” a bíróság­nak); a másik az író szőkébb hazájából való történet, egy fiatal pap — nevelői tisztben — gyilkosságot kísérel meg munkaadójának felesége ellen; a harmadik história pedig Mé- rimée-től, a híres iró-kortárs- tól származik, akinek egyik kö­zeli ismerőse egy miniszter­lányt csábít el, ám a botrány ellenére sem kapta meg hitves­ként a megejtett kedvest. Íme a valóság, amely Stendhal mű­helyében művészi alkotássá nemesült, azzá a regénnyé, „... amely az osztálykonfliktu­sok első nyílt ábrázolását” ad­ta a francia irodalom történe­tében — megteremtve a kriti­kai realista regény sziklaszi­lárd bázisát, amely után Bal­zac kolosszális ciklusa követ­kezett, mintegy betetőzve a stendhali kezdeményt. A Vörös és fekete után még két nagy regény következett, a Vörös és fehér, s A pármai kolostor — Stendhal realizmusának újabb dicsősé­gére. Lökös István Idő járásjelentés EGRI VÖRÖS CSILLAG Forrongó város EGRI BRODY Malachias csodája GYÖNGYÖSI PUSKIN Az aranyember HATVANI KOSSUTH A vád tanúja HEVES Útközben (IL rész) PÉTERVáSAHA A 30. születésnap FÜZESABONY Pedro a Sierrába megy len: kevés felhő, havazás nél­kül és gyengébb légáramlással. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz 5—10, leg­alacsonyabb éjszakai hőmér­séklet északon mínusz 10—15, délen mínusz 15—20 fok kö­zött. (M^I) 4 televízió műsora 17,05: Szakmunkásképzés. — 18,05: Ritmus és építészet. Ro­mán kisfilm. 18,25: Tanuljunk oroszul. 18,45: Világhíradó. 19,05: Közyetítés: Tabi László: Esükvő. Vígjáték. 1963. JANUAR 23., SZERDA: ZELMA íöú évvel ezelőtt, 1783. január 23-án Született FRÉDÉRIC DE STENDHAL (Henri Beyle) francia író. a modern lélekelemző iroda­lom előfutára. Műveiben ragyogó rnegfigyelőképességgel leplezte le. a papság züllöttségét, a burzsoázia r ofi t éhes s ég át és a nemesség ’rothadtságát. Fő műve a Vörös , és fekete (1831), amelynek hőse, ki­használva kora korruptságát, a hi­deg számítás révén ragyogóan ér­vényesül. A pármai kolostor (1830) r í mű regényében a Waterlooi üt­közet leírását az irodalmi impresz- sziönizmus első példájának te­kintjük. Egyéb müvei: Római tör­ténetek, A szerelemről és egy Na­póleon-életrajz. Frédéric de Stendhal 120 évvel ezelőtt. 1843-ban szüle­tett MARK ANTOKOLSZKIJ orosz szobrász. Párizsban szobrasziskolája volt, közeli ismeretséget kötött Munkácsy Mihállyal is. Kitűnnek az orosz történelem nagyjairól realista vonásokkal megalkotott szobrai (I. Péter, Jer- mák, Rettegett Iván). 50 évvel ezelőtt, 1913-ban e napon született WITOLD L.UTOS- LAWSKI lengyel zeneszerző. Két ízben állami díjjal tüntették, ki, zenekari és zongoraművei vannak, a Gyászzene Bartók Béla em­lékére címűt nálunk is bemutatták. _ 100 évvel ezelőtt, 1863. január 23-án Lengyelországban felkelés tört ki a cári önkényuralom ellen. FILMs Keserű szerelem Egyre több nyugati film foglalkozik a faji megkülönböz­tetés kérdésével. A magyar mozilátogatók a Tisztességtudó utcalány, a Megbilincseltek, s A gyűlölet áldozata után most újabb ilyen témájú haladó alkotással találkozhatnak, a Ke­serű szerelem című francia filmmel. Már az első képsor ma­gával ragadja a néző figyelmét. Fehér orvosi kezek, magas­ba emelnek egy fekete újszülöttet. Francoise, a fehér fiatal- asszony, fekete gyermeknek ad életet, A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház január 24-től január 30-ig tűzte műsorára. 29. Mivel a száznégyesek a vé­gén álltak, ott is csoportosul­tak. És Suhov látja: az egész brigád üres kézzel áll. Annyi­ra belemerültek a munkálja, hogy nem is szedtek forgácsot. Csak ketten tartanak egy-egy kis köteget. A játék mindennap megis­métlődik: indulás előtt a mun­kások forgácsot, léchulladékot, fadarabkákat gyűjtenek, rongy- gyal, vagy madzaggal átkötö­zik és magukkal viszik. Az el­ső motozás az őrháznál van: a munkavezető, vagy valamelyik tizedes, motozza őket. Ha ér valamit a holrhi, rögtön meg­parancsolják: mindent ledob­ni! (A kéményeken már mil­liók szálltak ki, most forgács­csal akarják pótolni az elszállt milliókat.) Azonban a munká­sok is megtalálják a számítá­sukat: ha a brigád minden tag­ja csak néhány forgácsot visz magával, attól is melegebb lesz a barakkban. Egyébként a na­pokban 5—5 kiló szénport kap­nak minden kályhára, attól hiába vársz meleget. Ezért is csinálnak így: forgácsot szed­nek, apróra morzsolják és zub­bonyuk alá rejtik. így járnak tűi a motozó múnkavezető eszén. A kísérő őrség itt a munka­helyen sohasem rendeli el, hogy dobják le az összeszedett fát: az őrségnek is szüksége van tüzelőre, de a katonák nem vihetik magukkal. Először is az egyenruha miatt, másod­szor azért, mert kezük az auto­mata puskával van elfoglalva, hogy rájuk lőjenek. Amikor a tábor közelébe érnek, az őrség elrendeli: „Ettől a sortól addig a sorig dobják le a fát!” De igazságosak, mint az isten: a tábori felügyelők részére is kell hagyni valamit, no meg a raboknak is, mert különben egy darabka fát sem visznek magukkal. Így aztán mindennap min­den rab visz magával fát. Nem tudja, melyik nap ér vele a tá­borba, és melyik napon veszik el tőle. Miközben Suhov körültekin­getett, nincs-e forgács, vagy fahulladék a közelben, a bri- gadéros megszámlálta őket és jelentette az őrségparancsnok- nak: — A száznégyes-komplett! Cézár is ott van, előkerült az irodából és övéihez csatla­kozott. Szívja a pipáját, vö­rösük benne a parázs, fekete bajusza csupa dér. — Hogy van, kapitány? — kérdi. Aki meleg, nem érti meg a fagyoskodót. Értelmetlen kér­dés — hogy van? — Hogy lennék? —‘válaszol­ja a kapitány vállat vonva. — Majd megszakadtam a munká­ban, alig tudtam kiegyenesíte­ni a derekam. — Eszedbe juthatna, hogy megkínálj egy kis dohánnyal. Cézár megkínálta. A bri­gádban csak a kapitányhoz hú­zódik, nincs más, aki előtt ki­öntené a lelkét. — A harminckettesek közül hiányzik egy ember. A har­minckettesek közül — kiáltoz­nak mindenfelől. Elszaladt a harminckettesek brigadéros helyettese és vele együtt még egy legény. Az au­tójavító műhely felé futnak, hogy megkeressék a hiányzót. — Ki az? Miért? — kérde­zik össze-vissza. Suhovhoz is eljut a hír: a kis feketeképű moldvai hiányzik. Melyik is az a moldvai? Az, akiről azt mondják, hogy román kém volt, igazi kém? Minden brigádban akad kém, akár öt is, de ezek mestersé­ges kémek, ezekre csak ráfog­ták, hogy kémkedtek. Irataik­ban az áll, hogy kémek, pedig közönséges hadifoglyok voltak. Suhov is ilyen kém. De az a moldvai, az igazán kémkedett. A kísérő őrség parancsnoka csak bepillantott a névjegy­zékbe és menten elvörösödött. Mert ha a kém megszökött, a parancsnoknak is meggyűlik a baja. Az egész csoport, köztük Suhov is éktelenül feldühösö- dött. Undok dög, piszok alak! Már sötét az ég, csak a hold világít, a csillagok is feljöttek, eljött a kemény éjszakai fagy és ez a kutya még mindig nem került elő. Nem dolgozott ele­get az a dög? Rövid neki az ál­lami nap. 11 óra? Csillagnyug- vástól csillagkeltéig? No várj csak, majd lesz neked! Suhov furcsálja, hogy valaki úgy elmerülhet a munkában, •hogy a csöngetést sem hallja. Tökéletesen megfeledkezett arról, hogy ő is éppen annyira elmerül munkájában, és rossz néven vette, hogy olyan korán kezdtek gyülekezni az őrház­nál. Most együtt fagyoskodik a többivel, együtt dühöng a többivel és ha a moldvai még egy félóráig feltartóztatja őket és az őrség netán átadja a tö­megnek :— ízekre tépik, mint a farkasok a borjút! Csak ne lenne olyan der­mesztő a hideg? Senki sem áll — vagy helyben topog, vagy fel s alá járkál. Arról beszélgetnek, sikerült- e megszökni a moldvainak? Ha nappal lógott meg — az egé­szen más. De ha csak elbújt és azt várja, hogy a tornyokból vonják vissza az őrséget, azt bizony nem tudja bevárni. Ha nem találják meg a nyomát a szöges drót alatt, ahol kibújt, és ha három napig sem talál­ják meg az épületekben, akkor három napig az őrtornyokban maradnak. Vagy akár egy hé­tig is. Ez a szabály, jól tudják ezt a régi rabok. Általában ha valaki megszökik, a kísérő őr­ség issza meg a levét, étel-ital és pihenés nélkül űzik-hajtják a katonákat, úgyhogy annyira dühösödnek, hogy — a szöke­vényt nem élve hozzák vissza. Cézár igyekszik valamiről meggyőzni a kapitányt: — Például az a hajókötélen lógó evikker, emlékszik-e? — Igeeen. — A kapitány rá­gyújt. — Vagy a lépcsőn legördülő gyerekkocsi... — Igen... De a tengerész­élet mégis kissé mesterkélt ab­ban a filmben. — Ez azért van; mert elké­nyeztettek bennünket a kor­szerű felvételezési technikával. — A kukacok- úgy nyüzsög­tek a húsban, mint eső után a giliszták. Mit. gondol, vannak akkora kukacok? — A film eszközeivel nem lehet kevesebbet mutatni! — Arra gondolok, hogyha ezt a húst most ide hoznák a táborunkba és a megszokott hal helyett az üstbe dobnák csak úgy, mosatlanul, meg- tisztítatlanul, akkor mi ... — Uuuuú! — vonítottak a rabok! Uuuuú! Észrevették, hogy három alak ugrott ki az autójavító műhelyből, vagyis a moldvai is köztük van. — Uuuuú — vonított a ka­punál ácsorgó tömeg. (Folytatjuk.) / gó fiatalembernek; a „eorso” tömegében gyönyörködik, es­ténként pedig a híres milánói Scala operaelőadásait látogatja előszeretettel. A hogy Napóleon szeren­^ cse-csillaga ívelni kezd, Stendhal is belép a hadseregbe, gazdasági tiszt lesz. Ez újabb „utazásokra” ad lehetőséget; a császár seregeivel jut el Ber­linbe, szemtanúja lesz a nagy napóleoni győzelmeknek, 1809- ben Ausztriába is követi a császárt, sőt! Végigpróbálja az oroszországi hadjáratot is. Ek­kor sem- hazudtolja meg mű­vész voltát; Berlinben német költők verseit olvassa, Bécsben Mozart muzsikájában gyönyör­ködik, Moszkvából meg egy Voltaire-kötetet hoz magával emlékül. A császár bukását követő, számára is nehéz esztendők (elveszti állását) aztán válaszút elé állítják Stendhalt, Benedek Marcell szavaival élve: „Most már valóban íróvá kell lennie, hogy megélhessen.” Így kezdő­dött most már a másik, az író Stendhal pályafutása. Első ihletője a muzsika volt, Haydn és Mozart életét dolgoz­ta fel, majd’ 1822-ben megírta egyik legnépszerűbb fiatalkori művét, amelyet A szerelemről címen tart számon az irodalom- történet, s csak az 1824-ből való Rossini élete, s az Arman- ce (1827) című regény után ké­szül el 1830-ban az első és egy­A francia kritikai realista regény első mestere volt Stendhal — igazi nevén Henri Beyie, áld 180 évvel ezelőtt, 1783. január 23-án született Grenoble-ban, egy paraszti fa­míliából elszármazott ügyvéd gyermekeként. Anyja hamar elköltözött az élők sorából; így a kis Henri a nagyapához, az egykori híres orvostanárhoz került (Henri Gagnonnak hív­ták). Ő volt tán egyetlen és egyben legigazabb nevelője is. A tudós öreg úr a felvilágoso­dás eszméinek híve, az encik- lopédisták rajongója volt, csak természetes hát, hogy unoká­ját is felvilágosult szellemben nevelte. A Ids Henri első ol­vasmányai a kor francia mate­rialistáinak műveiből, no meg Rousseau remekeiből kerültek ki. Ilyen szellemi előkészítés után nem csoda, hogy kicsi­nyesnek, nyomasztónak érzi a grenoblei környezetet, s alig várja, hogy beléphessen a fő­város, a rajongott Párizs cso­dálatosnak hitt világába. 1799- ben indult útnak a ragyogás felé, hol az École Polytech- nique hallgatóinak sorába lé­pett. Párizs, a csodák és álmok városa, persze, korántsem vál­totta be Henri új életében a hozzá fűzött reményeket. Kis padlásszobájában megtanult párizsi diákmódra nyomorogni, s sorsában aligha történik kü­lönösebb változás, ha nincs a fővárosban egy előkelő rokon­család — Daruék —. amelynek támogatása révén bejuthat a közéletbe. Pierre Daru úr köz­benjárásával a hadügyminisz­térium tisztviselője lesz. Volta­képpen ez a szolgálat ad lehe­tőséget neki későbbi olaszor­szági utazásaira is, amikor Na­póleon seregei elfoglalják Mi­lánót A pompás olasz város kitűnő környezet a művészetért, no meg a szép asszonyokért rajon­Várható időjárás szerda es- ig: Felhösebb idő, kisebb ha­vazásokkal, mérsékelt, időn­ként élénk északi széllel. Dé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom