Heves Megyei Népújság, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

2 NEPOJSAG 1963 január 22., kedd Üzenetváltás Hruscsov és Kennedy között a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásának kérdésében (Folytatás az 1. oldalról) eltiltásáról szóló egyezmény ellenőrzésének alapját a nem­zetek birtokában levő észlelési eszközök alkotnák az önmű­ködő szeizmikus állomásokkal együtt. A helyszíni ellenőrzé­sekre, Dean kijelentései sze­rint, intézkedésekkel kerülne sor, amelyek megakadályoz­nák. hogy az ellenőrzést kém­kedésre használják fel. Ügy véljük, hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez. 1963. január 1-től kezdve a világ mentesül­het a nukleáris robbanások dörejétől. A népek ezt várják és erre szólított fel az ENSZ közgyűlése. A kubai válság megszüntetésével megszabadj - tottuk az embereket átlói a közvetlenül fenyegető veszély­től, hogy a halált hozó nukleá­ris fegyverek háborús haszná­lni ára kerül sor.. Vajon nem. oldhatjuk meg békésen a kí­sérleti nukleái is fegyverrob­bantások megszüntetésének sokkal egyszerűbb kérdését? Azt hiszem, ml meg tudjuk ezt tenni és meg is kell ezt ten­nünk. Ez kötelességünk orszá­gaink es minden más ország népei iránt. Megvan e kérdés gyors megoldásának minden feltétele. Ha ez megtörténik, ezzel megkönnyithetjük a le­szerelési szerződés kidolgozá­sát és még határozottabban hozzáfoghatunk a közöttünk, sajnos, bőségesen fennálló töb­bi halaszthatatlan probléma megoldásához is. Kennedy válasza Hruscsovnak 1962. december 28-án Igán tisztelt Elnök Űr! Nagyon örültem 1962. de­cember 19-i levelének, amely­ben ön kifejtette a nukleáris kísérletekre vonatkozó néze­teit. Ügy tűnik, nincs eltérés az Ön és az én nézeteim között abban' a vonatkozásban, hogy atomszázadunkban ki kell kü­szöbölni a háborút. Talán csak azok, akik felelősséget éreznek a nukleáris fegyverek ellenőr­zéséért, vannak teljes tudatá­ban annak, milyen borzalmas pusztítást okozna e fegyvferek használata. E megfontolások alapján, az atomfegyver-kísérletek eltiltá­sának problémáját illetően őszintén remélem, hogy az' ön levelében tett javaslatok hasz­nosnak bizonyulnak olyan szempontból, hogy a megegye­zés felé haladhatunk. Felbáto­rít az a tény, hogy ön hajlan­dó elfogadni a helyszíni ellen­őrzés elvét. Fontosnak' tartom ezt nemcsak azért, mert kong­resszusunkban nyugtalanság tapasztható, hanem azért is, mert úgy vélem, ezek az ellen­őrzések a nukleáris fegyver- kísérleteknek véget vető, meg­bízható egyezmény leglénye­gesebb részét érintik. Ha nekünk az a szándé­kunk, hogy béke legyen az ideológiailag messzemenően el­térő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszkö­zöket, hogy csökkentsük, vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás ismétlődő hullá­mait, amelyek a tájékozatlan­ság talajából, a kölcsönös meg­értés “hiányából, vagy abból fakadhatnak, hogy az egyik, vagy a másik fél szerint szer­ződésszegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevá­góan fontos tényező a békés, kölcsönös kapcsolatok széle­sebb körű kibontakozásához. Ami a helyszíni ellenőjzés kérdését illeti, én természete­sen elfogadhatónak tartom bármely ésszerű javaslatot, amelyet ön terjeszt elő annak ellensúlyozására, hogy a hely­színre utazó ellenőrök, — mi­ként ön aggódik — „kémke­désbe keveredjenek”. Az ENSZ-ben elhangzott nyilat­kozatában Stevenson kijelen­tette: az Egyesült Államok hozzájárul bármiféle ésszerű biztonsági intézkedéshez arra az időre, mialatt, az ellenőröket a helyszínre szállítják, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrök ésszerű módon megbizonvod- hassanak,, valóban azon a he­lyen vannak, ahová indultak és olyan szabadsággal rendel­keznek, amely az illető körzet ellenőrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések számát illetőleg, úgy látszik, bizonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyomása támadt, hogy Dean azt mondta Küznyeeov külügyminiszter-helyettesnek: az Egyesült Államok elfogad­hatna évenkint 2—4 helyszíni ellenőrzést. Dean engem úgy tájékoztatott, hogy az az egyet­len szám, amelyet Kuznyecov külgyniiniszter-helyettessel folytatott megbeszélései során említett, 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egye­sült Államok lényegében csök­kentette követelését, mert az­előtt 12—20 volt a- a szám. amelyhez vr g°«7,'odtunk. .. Azt reméltem hogy ez Egre­sül t Államoknak erre a lépésé­re a Szovjetunió egyenértékű lépéssel válaszol ahelyett ‘ a két vagy három helyszíni el­lenőrzés helyett, amelyet bizo­nyos idővel korábban tett kije­lentése szerint megengedhető­nek tart Tudom, hogy a helyszíni el­lenőrzés kérdése lényeges ne­hézségeket teremtett az Ön számára, bár nem értem telje­sen, miért kell ennek így len­nie. Számomra annyira fontos a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés hat­hatóssága, hogy nem engedném meg, hogy egy ilyen nemzet­közi egyezményt megzavarjon azon óhajunk vagy bármely más országnak azon óhaja, hogy másféle értesüléseket pró­báljon szerezni a Szovjetunió­ról. Teljes őszinteséggel feltéte­lezem, hogy ki lehetne dolgoz­ni olyan egyezményt, amely meggyőzné önt és miniszter- társait is, hogy így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bi­zonyos nehézséget támaszt szá­munkra az az utalás is, hogy a helyszíni ellenőrzésnek a szeiz­mikus körzetekre kell szorít­koznia. Igaz, az események szo­kásos menete esetén nyugtalan­ságot kelthetnek bennünk a szeizmikus körzetekben elő­forduló jelenségek, mégis az igazi komoly gyanakvást az olyan fel nem derített, szeizmi­kus jelenség keltené, amely olyan térségben zajlik le, ahol rendszerint nem fordulnak elő földrengések. Az Egyesült Államok feltéte­lezése szerint ilyen körülmé­nyek között a Szovjetuniót megilletné a helyszíni ellenőr­zés joga, ha ilyen jelenség megy végbe a mi területünkön. Ennél fogva az Egyesült Álla­moknak szintén rendelkeznie kell ugyanilyen joggal az évi ellenőrzések számának keretei között. ön talán azt mondja, hogy az ellenőrzésre kijelölendő más körzetek közül „esetleg olyan helyen fordul elő szeizmikus jelenség, ahol rendkívül titkos védelmi objektum van. Elisme­rem, hogy ez tényleg problé­ma, de úgy vélem, hogy bizo­nyos intézkedések kidolgozásá­val meg lehet gátolni, hogy e kevéssé valószínű lehetőség le­küzdhetetlen akadályt jelent­sen. Hasznos, de véleményem sze­rint nem eléggé messzemenő az a javaslata, amely szerint a Szovjetunióban három helyen lehetne létesíteni személyzet nélküli szeizmikus állomásokat. Ezek az állomások ugyanis kí­vül esnének azokon az öveze­teken, ahol a leggyakoribbak a szeizmikus rengések és így nem regisztrálnának minden olyan jelenséget, amely ezekben az övezetekben történik. Ezek az állomások haszno­sak lehetnének az egész észle- iőrendszer lehetőségeinek fo­kozása szempontjából, de két­lem, hogy ugyanilyen értékük lenne abból a szempontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelenségek száma oly módon, hogy e jelenségek­ről kiderítik, földrengéstől származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak, a földrengésektől leginkább fe­nyegetett övezetekben kell lennlök. Nem pedig a» •"— tek határain túl. Ennek érde­kében egész sor állomást k«l* lene felállítani Kamcsatka övezetében - és a íaskeriti öve­zetben. Természetesen kiss'; csökkenteni lehetne a Szovjet­unió területén létesítendő ál­lomások számát, oly módon, hogy állomásokat létesítenének Hokkaido szigetén; Pakisztán­ban és Afganisztánban. Ha a szovjet területen levő állomá­sokat ott állítanák fel, ahol nincsenek helyi rengések és ezeket az állomásokat idősza- konklnt megvizsgálhatnák il­letékes amerikai,' vagy nemzet­közi megfigyelők, akiknél hor­dozható földrengésmérök len­nének és ezeket a megfelelő pontokon elhelyezhetnék: ez nagyon elősegítené az észlelés­sel járó problémák számának csökkentését. ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban le­folyt 10. Pugwash-értekezleten az úgynevezett „fekete dobo­zokról” megvitatásra került javaslat az Egyesült Királyság javaslata volt, őrhellyel ez Egyesült Államok is egyetér­tett. Nem hiszem, hogy így állt a dolog. Ahogy velem kö­zölték, ez szovjet javaslat volt. amely egyes amerikai tudósok részvételével került megvita­tásra. A nyilatkozatot aláíró ame­rikai tudósok közül senki sem képviselte az Egyesült Álla­mok kormányát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hiva­t;í3 os személyiségekkel. Mind­az. amit mondtak, saját véle­ményük volt, és közülük senki sem volt szeizmoilógus. Egyet­értésük csak azt jelentette, bogy ez olyan terület, amely további tanulmányozást érde­mel. Az Egyesült Államok kor­mánya elvégezte ezt a tanul­mányozást, és ennek eredmé­nyeként jutott a lentebb emlí­tett következtetésekre. E problémák ellenére felbá­torított az ön levele. Nem hi­szem, hogy az általam érintett problémák közül valamelyik is megoldhatatlan volna. Meg kell őket oldani. Szeretném tudni, hogy az Ön véleménye szerint miként láthatnánk hoz­zá a legjobban e kérdéseit megvitatásához, aminek során szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések megvitatá­sa is. Gondolom, talán az Ön óhajának is megfelel, hogy tz önök képviselője találkozzék William C. Fosler-rel. a lesze­relési és fegyverzet ellenőrzési hivatalunk igazgatójával, egv kölcsönösen megfelelőnek lát­szó helyen, például Név/ York­ban, vagy Genfben. Örülnék, ha megtudnám, mik az ön ja­vaslatai erre nézve. A tárgyn- lások után értékelhetjük majd, mire jutottunk, cs folytathat­juk közös munkánkat abból a célból, hogy létrejöjjön egy hatékony egyezmény az összes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Hruscsov szovjet miniszterelnök január 7-én keltezett válasza Kenned/ amerikai elnök 1962. december 28~i üzenetére Tisztelt Elnök Űr! Megkaptam válaszát 1962. december 19-én keltezett üze­netemre. Megelégedéssel tölt el, hogy ön helyesen úgy érté­kelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesz­tett javaslatait, mint olyano­kat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövidebb időn belül-, biztosítsák az összes nukleáris kísérleti robbantás betiltását. Válaszét úgy értékeljük, hogy ön nem tiltakozott az el­len, hogy a föld alatti nukleá­ris robbantási kísérletek betil­tásával kapcsolatos egyez­mény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési eszközök legyenek az automatikus föld­rengésjelző állomásokkal együtt. Utalunk az ön hozzá­járulására, hogy az automati­kus földrengésjelző állomások felállítása hasznos abból a szempontból, hogy növeljék a föld alatti kísérleti robbantá­sok betiltásával kapcsolatos ellenőrzés hatásossági fokát. A genfi leszerelési megbeszélése­ken joggal hangoztatták — köztük az ön küldöttei —, hogy az ilyen földrengésjelző állomások elhelyezése megfe­lelő módszer a nemzeti föld­rengésjelző állomások munká­ja helyességének ellenőrzésére. A szovjet kormányt éppen ezek az elgondolások vezérel­ték, amikor javasolta, hogy a pugwashi tudósértekezlet ja­vaslatának megfelelően állít­sanak fel, automatikus földren­gésjelző állomásokat. 1962. december 19-én kelte­zett üzenetemben ismertettem azt a három térséget, amely­ben tudósaink véleménye sze­rint szükséges lenne önműkö­dő földrengésjelző állomásokat létesíteni a Szovjetunió terü­letén. E térségeket azután vá­lasztották ki, miután pontosan és sokoldalúan tanulmányoz­ták e helyek földrajzi és szeiz- mograíikus feltételeit. Kokcsetav és Bodajbo térsé­gében az önműködő szeizmi­kus állomásokat javaslatunk értelmében a hegyi kristályos kőzetek végződésénél. Ja- kutszk térségében pedig az örökös fagy övezetében kelle­ne elhelyezni. . Ismeretes, hogy a kristályos eredetű és a nagy mélységben befagyott talajban mindig megfigyelhetők kisebb szeiz­mográfikus zavarok, amelyek megkönnyítik a föld alatti nukleáris robbantások hatásos feltárását. A Szovjetunió szeiz- mográftkus övezeteihez tarto­zó területeken elhelyezendő külföldi földrengésjelző állo­másokkal együtt a megadott pontokon felállított automati­kus állomások megbízható módszert jelentenek ahhoz, hogy ki lehessen küszöbölni a másik félnek azokat az eset­leges kételyeit, amelyek a földrengésjelző állomások nemzeti hálózatának megbíz­ható munkájával kapcsolatban adódnak. ön nem tett semmiféle meg­jegyzést az alt áj övezetben, Bcdajbo város. térségében el­helyezendő önműködő föld­rengésjelző állomásokkal kap­csolatban, és így ezt a kérdést mi elfogadottnak tekinthetjük. ön azonban kétkedését fe­jezte ki másik szovjetunióbeli szeizmográfikus övezetben lé­lesítendő földrengésjelző auto­matikus állomással összefüg­gően — a távol-keleti és a kö­zép-ázsiai állomások kérdésé­ben. Az Ön véleménye szerint ezekkel az övezetekkel kap­csolatban célravezetőbb lenne ilyen állomásokat létesíteni Kamcsatka és Taskent térségé­ben. A szovjet tudósok vélemé­nye szerint az önműködő föld­rengésjelző állomásoknak Tas­kent. és Kamcsatka térségében történő elhelyezése rosszabb változatot jelentene a mi ja­vaslatainkhoz képest, mivel az önműködő állomások munká­ját e térségekben komolyan nehezítik majd a szeizmográíi- kus zavarok. De ha önök célra­vezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állomásokat, mi nem tiltakozunk ez ellen. Az Önhöz intézett üzenetemben már utal­tam arra, hogy a Szovjetunió kész arra, hogy keresse a köl­csönösen elfogadható megol­dást az önműködő földrengés­jelző állomások elhelyezésé­ben. Egyetértenénk azzal, hogy az önműködő földrengésjelző állomást helyezzék át Taskent térségébe, Szamarkand város közelébe. A távol-keleti övezet állomását pedig állítsák fel a kamcsatkai szeizmografikus térséghez tartozó Szejmcsan- ban. Az önműködő földrengésjelző állomásnak közvetlenül a Kamcsatka-félszígeten törté­nő elhelyezése a szovjet tudó­sok véleménye szerint nyilván­valóan elfogadhatatlan, tekin­tettel azokra az erős zavarok­ra, amelyeket az óceán közel­sége és a magán a félszigeten fellépő erős vulkanikus, tevé­kenység idéz elő. Mindez ká­rosan befolyásolja az állomás munkáját. Ügy tűnik, hogy’ ily módon megáll apodottnak tekintheti ük a Szovjetunió közép-ázsiai és távol-keleti szeizmográfikus övezeteiben elhelyezendő ön­működő földrengésjelző állo­mások kérdését is. A szovjet kormány a szakér­tőivel folytatott tanácskozás után arra a következtetésre ju­tott, hogy a Szovjetunió terüle­tén teljesen elegendő három önműködő földrengésjelző állo­más létesítése. Ez annál is in­kább így van. mivel az Ön üze­nete, Elnök Űr, utal arra a le­hetőségre, hogy önműködő föld­rengésjelző állomásokat he­lyezzenek el a Szovjetunió szeizmográfikus övezeteihez tartozó területeken — Mokkái­don, Pakisztánban, Afganisz­tánban, természetesen az illető kormányok hozzájárulásával. A szovjet kormány megne­„Hruscsov szárnyakat adott a reménynek66 A Hruscsov — Kennedy üzenetváltás visszhangja LONDON: Az angol külügyminisztéri­um szóvivője vasárnap este üdvözölte Hruscsov szovjet (üzaluy Attila rajza) miniszterelnök új javaslatait az atomfegyver-kísérletek be­tiltására. Kijelentette: „Ez nyilvánvalóan fontos fejle­mény, különös tekintettel arra, hogy a szovjet kormány elfo­gadja a helyszíni ellenőrzés elvét." A külügyminisztérium nyi­latkozata hangoztatja, hogy ..még számos probléma megol­dásra vár”, s hozzáfűzi: „erő­sen reméljük, hogy a mostani tárgyalások eredményre ve­zetnek, s aláírhatjuk az egyez­ményt az atomfegyver-kísérle­tek betiltásáról”. A nyilatkozat bejelenti, hogy Nagy-Britan- niát sir Davis Ormsby-Gore washingtoni nagykövet képvi­seli majd az amerikai főváros­ban kedden kezdődő három­hatalmi tárgyalásokon. A hétfő reggeli angol lapok hatalmas, elsőoldalas szalag­címekben üdvözlik a szovjet] kormányfő javaslatát. vezte azokat a helyeket, ahol a Szovjetunió területén önmű­ködő földrengésjelző állomáso­kat lehet felállítani. Ezenkívül, Elnök Ür, figyelembe véve az ün óhajait, hozzájárulunk ah­hoz, hogy két állomást új pon­tokra helyezzünk át. Teljes jog­gal várjuk ezért, hogy az önök részéről is nevezzék meg azo­kat a bizonyos térségekét, ame­lyeken az Egyesült Államok te­rületén ilyen állomásokat he­lyeznek el és az amerikai fél az állomáshelyekkel kapcsola­tos megállapodásban vegye fi­gyelembe a mi óhajainkat is. Elnök Ürl Meggyőződésünk, hogy jelenleg adva van min­den lehetőség az ellenőrzés kérdésének megoldására. Is­meretes, hogy az utóbbi idő­ben nemegyszer hallottuk a nyugati fél részéről — járul­janak hozzá az ellenőrzés alap- elvéhez, és akkor nyitva áll az út a megegyezéshez. Ügy gon­doltuk és továbbra is úgy gon­doljuk, hogy egyáltalán nincs szükség az ellenőrzésre és ha mi hozzájárulunk az évenkén­ti két-három ellenőrzéshez, ez kizárólag abból a célból törté­nik, hogy megszüntessük a meg­állapodást akadályozó véle­ménykülönbségeket. Amint látja, igen komoly lépést tettünk előre, figyelembe véve az Ön elgondolásait. A valamennyi nukleáris hatalom területén végzendő ellenőrzé­sek általunk javasolt száma teljesen elegendő. Hiszen a ta­nácskozások során az Ön kép­viselői is elismerték: ahhoz, hogy visszatartsák az országo­kat a szerződés megszegésének kísérletétől, nem szükséges el­lenőrizni minden gyanús jelen­séget, vagy ezek nagy részéi. Eközben megnevezték az éven­kénti 1 ellenőrzések számát, amely gyakorlatilag egybevág az általunk javasolt kvótával. Magától adódik, hogy az el­lenőrzéseket mindenekelőtt a szeizmográfikus térségekben célszerű végezni, ahol a legtöbb fel nem ismert szeizmográfi­kus jelenség léphet fel. Ha Ön azonban szükségesnek tartja, nem tiltakozunk az ellen, hogy ellenőrzéseket végezzenek a nem szeizmográfikus térségek­ben azzal a feltétellel, hogy ezek az ellenőrzések megma­radnak az általunk' javasolt évenkénti szám keretében. Felhívtam arra a figyelmet, hogy ün válaszában elismeri az ésszerű óvatossági intézke­dések szükségességét, amelyek kizárnák annak a lehetőségét, hogy az ellenőrzési utazásokat és az önműködő földrengésjel­ző állomásokhoz vezető utazá­sokat titkos adatok szerzésére használják fel. Természetesen, a helyszíni ellenőrzés során létrejöhetnek olyan körülmé­nyek, amikor az illetékes tér­ségben valamilyen védelmi jellegű objektum található. Nyilvánvalóan ebben az eset­ben megfelelő intézkedéseket kell tenni, amelyek kizárnák annak lehetőségét, hogy meg­károsítják annak az országnak a biztonságát, amelynek terü­letén az ellenőrzést végzik. Ezzel kapcsolatban teljesen egyetértek az ön üzenetében kifejtett elképzelésekkel. Elnök Ür, ön üzenetében ja­vasolja, hogy képviselőink ta­lálkozzanak New York-ban, vagy Genfben, hogy rövid ide­ig előzetes megbeszélést foly­tassanak az ön által érintett problémák némelyikéről. Nem tiltakozunk az ellen, hogy kép­viselőink ily módon találkoz­zanak. A szovjet kormány e célból megnevezte Fjodorcn- kót, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjét, és Carap- kint, a Szovjetunió képviselő­jét a tizennyolchatalmi lesze­relési bizottságban, akik talál­kozhatnak az ön képviselőjé­vel. William C. Fosterral, ja­nuár 7—10. között New York­ban. Eközben abból indultunk ki, hogy a képviselők találko­zóinak már a közeljövőben a fennmaradt megoldatlan kér­dések rendezéséhez kell vezet- r.iök, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkájá­nak felújításakor képviselő­ink közölhessék, nyitva áll az út az összes nukleáris kísérleti ■' o' r■ n tós betiltásával kapcso­latos megállapodás előtt”. {MTI).................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom