Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A műanyagé a jövő §««§§ AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 292. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. december 14., péntek N. Sz. Hruscsov elvlárs beszámolója a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán Csak azt szeretném hangsúlyozni: ha valaki Nyugaton azt reméli, hogy a Szovjetunió lemond a német békeszerződés megkötésére és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésére vonatkozó elhatározásáról, akikor aki így gondolkodik, az téved. Mi tárgyalni akarunk a nyugati hatalmakkal, de a tartós türelemnek is van határa. Ezt a szerződést mi aláírjuk még akkor is, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók azt aláírni. Minden eszközzel támogatni a szabadságukért, nemzeti függetlenségük megerősítéséért szent harcot vívó népeket — ez volt és ez is marad a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik alapvető iránya. A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei Ezután Hruscsov elvtárs ismertette a nemzeti felszabadító mozgalom sikereit, ugyanakkor azonban rámutatott: a gyarmatosítók azonban nem tették le a fegyvert. A szuverén államok belügyeibe való beavatkozással, nemritkán erőszakkal igyekeznek aláásni ezeknek az országoknak a függetlenségét és szuverén jogait, akadályokat állítanak a népek forradalmi felszabadító mozgalmának útjába. Az imperialista gyarmatosítók a népek felszabadító harcába való beavatkozással a világ sok táján létrehozták a feszültség, a konfliktusok és a háborús összetűzések fészkeit. Továbbiakban Hruscsov példaként leleplezte a Jemeni Arab Köztársaság ellen irányuló imperialista mesterkedéseket. Az imperialisták nemcsak Jemenben, hanem a földkerekség más térségein is megpróbálják elfojtani a nemzeti felszabadító mohaimat. Elég emlékeztetni a kongói, az angolai, ,a dél-vietnami, a dél-koreai eseményekre — mondotta a továbbiakban, majd kijelentette: — Úgy véljük, hogy a vitás, konfliktusokkal terhes kérdések békés és igazságos megoldása mindig megtalálható, ha megvan erre az óhaj és a jó szándék. Csupán az szükséges, hógy a konfliktusok békés rendezésének óhaja ne csak az egyik fél, hanem valamennyi érdekelt állam részéről megnyilvánuljon, amiként a laoszi válság rendezésekor valameny- nyi állam jóakaratáról tesz bizonyságot. Az indiai—kínai határkonfliktussal foglalkozva, hangsúlyozta: A Szovjetunió mélységes sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt, őszintén reméltük, hogy mindkét ország kormánya gyorsan megtalálja a vita békés rendezéséhez vezető utat. Most is sajnáljuk, hogy a felek idejében nem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy a kezdet kezdetén elsimítsák a közöttük támadt határkonfliktust. Különösen fájlaljuk, hogy a testvéri Kínai Népköztársaság fiai és a baráti Indiai Köztársaság fiai vérüket hullatták — mondotta. — Elemezve a kilobbant határvita körülményeit, hangsúlyozta: A határviták kérdésében mi a lenini nézeteket valljuk. A Szovjetunió 45 esztendő során felhalmozott tapasztalatai azt sugallják nekünk, hogy nincsenek olyan határkérdések, amelyeket fegyver bevetése nélkül meg ne lehetne oldani, ha megvan erre a kölcsönös óhaj. A szovjet emberek erről az álláspontról értékelik a kínai—indiai határon lejátszódó eseményeket. A világon olyan erők is vannak — a nemzetközi imperialista körök —, amelyek örülnek az indiai—kínai konfliktus kiéleződésének. Messzemenő provokációs terveket fűznek hozzá. Sietnek fegyverszállításokra vonatkozó javaslatokat tenni, csakhogy az indiaiak é§ a kínaiak egymást gyilkolják. Az imperialista hatalmak készek erszényükbe nyúlni és „nagylelkűséget” tanúsítani, hajlandók „térítésmentesen”, „ajándékba” is küldeni fegyvert. Az imperialisták számára ez a konfliktus — tiszta nyereség. A kínai—indiai határon végbement fegyveres összetűzések táptalajt teremtettek a nacionalizmus és a háborús mámor ártalmas bacilusai számára. Szélnek eresztették a soviniszta jelszót: „Vérrel mosni le a kiontott vért”. De hiszen ez voltaképpen győzelmes befejezésig tartó háborút jelent! A háborúnak pedig az a logikája, hogy mennél több vér ömlik, annál több vérre van szükség a kiontott vér lemosásához. Hol itt a határ? A háború molochja napról napra egyre több és több áldozatot fal fel. A háború molochja telhetetlen. S csakis az értelem mondhat „megálljt” a vérontásnak, s ezzel az értelemmel az államférfiaknak rendelkezniük kell. Ezért mi ésszerűnek tartjuk a Kínai Népköztársaság kormányának lépését, amikor bejelentette, hogy egyoldalúan beszünteti a tüzet és december elsejével elkezdi csapatainak visszavonását. Nagyon örülünk' ennek, és üdvözöljük kínai elvtársainknak ezt a cselekedetét. Azt mondhatják, hogyan állíthatják önök azt, hogy ez észszerű lépés, hiszen azután került rá sor, miután annyi életet kioltottak és annyi vér kiömlött. Nem lett volna-e jobb, ha a felek egyáltalán nem folyamodtak volna hádművele- tekhez? Igen, természetesen, ez jobb lett volna. Erről mi több ízben szóltunk és megismételjük ezt most is. De ha nem sikerül megakadályozni az események ilyen alakulását, mégiscsak jobb most bátorságot venni a konfliktus beszüntetésére. Talán ez nem állami vezetőkhöz méltó bölcsesség? Természetesen, akadhatnák emberek, akik azt mondják: íme, a Kínai Népköztársaság most arra a vonalra vonja vissza csapatait, amelyen ez a konfliktus keletkezett; nem lett volna-e jobb, ha nem mozdulnak ki ezekből az állásokból, amelyekben a csapatok annak idején álltak? Az ilyen kérdésfeltevés érthető; ez azt bizonyítja, hogy az emberek mind aggódnak és sajnálják azt, ami történt. Csakhogy, elvtársak, vannak emberek, akik másként magyarázzák a Kínai Népköztársaság kormányának döntését. Ezek azt mondják: nem visz- szavonulás-e ez? Aztán felteszik a következő kérdést is: nem .engedmény-e ez a kínai elvtársak részéről? Ilyen kérdéseket természetesen feltesznek a különböző paragrafus-csavarok, hogy a meg- bántottság) érzését keltsék egyik, vagy másik félben, hogy gyűlölködést szítsanak India és Kína között, és ennek tűzönéi melengessék a kezüket. Mi hiszünk Kína és India vezetőinek bölcsességében és reméljük, nem törődnek az ilyen provokációkkal és biztosítják a konfliktus ésszerű megoldását. Egyesek máris azt mondják, hogy Kína nyilvánvalóan azért szüntette meg a hadműveleteket, mert Indiát támogatni kezdték az amerikai és angol imperialisták, akik fegyvert adnak neki. Következésképpen — mondják ezek az emberek — a Kínai Népköztársaság megerezte, hogy amennyiben a háborús konfliktus tovább bonyolódik, nagy háborúvá válhat, amely még több áldozatot követel. Igen, kínai barátaink nyilvánvalóan számításba vették a helyzetet, és ez újra csak az ő bölcsességükről, s annak megértéséről beszél, hogy amikor háború tör ki baráti, szomszédos népek között, akkor az imperialisták mindig megkísérelnek hasznot húzni ebből. Az Egyesült Államok és Anglia fegyverfölöslegekkel rendelkezik, és ha háború kezdődik, örömmel adják át ezeket a fegyvereket más országoknak, olyanoknak, amelyek készek lemondani saját nemzeti szuverenitásukról, hogy hozzájussanak az ilyen fegyverekhez, s nem értik meg, hogy ezzel maguk dugják a nyakukat a hurokba és függőségbe kerülnek. A halálgyárosok így gondolkodnak: miért ne nyerjünk mi a konfliktuson, amikor magunk semmit sem veszítünk, amikor az indiai és a kínai nép vére folyik, s amikor ráadásul profitra is szert teszünk. Ezenkívül az ilyen akció azzal is hasznot hajt az imperialistáknak, hogy visszaveti India demokratikus fejlődését, megteremti a reakciós körök megerősödésének feltételeit. Nem véletlen, hogy Indiában az utóbbi időben kommunistákat és más haladó személyeket tartóztattak le. Holnap pedig, ha a háború folytatódik, mindenkit kommunistának tekintenek, aki szót emel a háború ellen. Következésképpen ebbe a kategóriába kerülnek a pacifisták is. íme, a reakciós erők, a legádázabb militaristák és reakciósok tobzódása. Nyilván ezt is figyelembe vették kínai elvtársaink, amikor úgy döntöttek, hogy megszüntetik a tüzet és visszavonják csapataikat. Elvitathatatlan, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának tevékenységét méltóképpen fogják értékelni a békeszerető népek. Valóban: miért kellene háborút folytatni? Vajon Kína valamikor is' célul tűzte ki, hogy behatoljon Indiába? Nem, az ilyen állítást, mint rágalmat, visszautasítjuk. És természetesen teljesen megengedhetetlennek tartjuk azt a gondoCFőlyt. a 2. cídxdon) A Minisztertanács ülése Nemcsak a háztartásban, hanem a munkahelyeken is egyre nagyobb tért hódít a műanyag. Az egri Petőfi Termelőszövetkezet kertészetében már a nyáron is hasznosították ezeket a műanyag-csöveket az öntözéshez. Előnyük, hogy könnyűek, jól kezelhetők, és nem rozsdásodnak. Ilyenkor, télen, Posztós Vince, a kertészet egyik dolgozója rakja rendbe és tárolja, hogy tavasszal újra munkába állíthassák. (Foto: Kiss Béla) Szovjet vendégek Borionyban Bodony községben csütörtökön szovjet—magyar baráti estet rendeztek a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. A baráti estre az Ukrán Szocialista Köztársaságból 35 turista érkezett a faluba. Ebbe a Mátra alji kis községbe a felszabadulás óta először látogattak szovjet emberek. A lakosság baráti szeretettel vette körül az ukrán vendégeket A tanácsháznál a falu vezetői köszöntötték az érkezőket, majd délután a művelődési házban ünnepi nagygyűlést rendeztek, ahol Vecsei Dénes ált iskolai igazgató ismertette az Ukrán Szocialista Köztársaság történetét, majd Ukrajna életéről szóló filmeket vetítettek. A nagygyűlésen felszólaltak az ukrán vendégek is. Este a Mátragyöngye Termelő- szövetkezet és a tömegszervezetek látták vendégül a baráti ország képviselőit, ahol közvetlen hangulatú beszélgetés közepette cserélték ki véleményüket a két nép képviselői. Ebből az alkalomból dokumentációs kiállítást is rendeztek. r A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogadta az 1963. évi nép- gazdasági tervet, s utasította a Tervhivatal elnökét, illetve a minisztereket, hogy december 31-ig közöljék a vállalatokkal és intézményekkel tervfeladataikat. A kormány a pénzügyminiszter előterjesztésére megvitatta és jóváhagyta az 1963. évi állami költségvetés tervezetét, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti.' Az élelmezésügyi miniszter jelentést tett a . felvásárlás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beszámolt arról a vizsgálatról, amelyet a nem kereskedelmi jellegű külföldi kiküldetések tapasztalatainak hasznosításával kapcsolatban folytatott. A kormány a jelentést megvitatta és megfelelő határozatokat hozott. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) A lsz-ek zárszámadására és a válaszfásokra való felkészülésről tárgyal a HNF gyöngyösi járási bizottsága Szombaton délelőtt összeül Gyöngyösön a járási tanács nagytermében a HNF gyöngyö- jsi járási bizottsága, hogy taKülpolitikai vita a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán MOSZKVA (TASZSZ): Csütörtökön délelőtt a Kremlben együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két kamarája: a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács. Megvitatták Hruscsov kormányfő szerdán elhangzott külpolitikai beszámolóját. A vita szónokai, köztük Ambarcumjan akadémikus, ismert asztrofizikus, Jurij Gagarin, Nyikolaj Tyihonov író. Valamennyien helyeselték a szovjet kormány külpolitikáját,hangsúlyozták, hogy a kommunizmus és a béke egymástól elválaszthatatlan, a szovjet külpolitika fő irányvonala a békés együttélés politikája. A Karib-tengeri válsággal kapcsolatban megállapították, hogy a béke és a szocializmus erői újabb nagy győzelmet arattak. A válság megoldása megnyitotta a lehetőséget a még megoldatlan nemzetközi problémák rendezésére, megmutatta, hogy a legveszedelmesebb kérdéseket is meg lehet oldani békésen, tárgyalások útján. A vitában Gromiko külügyminiszter után felszólalt Tito jugoszláv elnök is, aki felszólalásában kijelentette, hogy a két ország kapcsolatai fokozatosan fejlődnek és a még meglevő nézeteltéréseket a konstruktív együttműködés útján meg fogják szüntetni. nácskozzék a termelőszövetkezetek zárszámadásra való felkészüléséről, valamint a választások előkészítését célzó feladatokról. A tennivalókat Bogi Endre, a járási tanács mezőgazdasági osztályának főkönyvelője, illetve Harangi István, a HNF járási titkára terjeszti elő a tanácskozáson. A művelődési terv a Gyöngyösi Járási Tanács előtt Ma délelőtt tartja ülését á Gyöngyösi Járási Tanács, amelyen az elmúlt évi és az idei művelődési tervek végrehajtását, illetve feladatait vitatják meg. A művelődési állandó bizottság nevében Végh Istvánná elnök terjeszti a beszámolót á tanács elé.
