Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
2 népújság 1983. december 3., vasárnap Mikojan nyilatkozata Ruskkal folytatott tárgyalásairól Mikojan hdzaindult Washingtonból WASHINGTON (TASZSZ): Mint már jelentettük, Rusk amerikai külügyminiszter pénteken díszebédet adott Miko- janfiak, a Szovjetunió első miniszterelnök-helyettesének tiszteletére. Mikojan később újságírók és a rádió, valamint televízió képviselői előtt a következő nyilatkozatot tette: „A külügyminiszterrel együtt ebédeltünk. Jóllehet, többet beszéltünk, mint ettünk, mégsem maradtunk éhesek. A két országot érintő nemzetközi kérdések széles körét vitattuk meg. Nemcsak a kubai kérdésről tanácskoztunk, hanem szóba került a leszerelés problémája és a berlini kérdés is. A tárgyalások nyugodt, és a kölcsönös megértés légkörében zajlottak le. A megbeszéléseket mindkét fél részéről az a törekvés jellemezte, hogy megoldást találjanak valamennyi fontos problémára. Csütörtökön Kennedy elnökkel tanácskoztunk. Megállapodtunk abban, hogy utasítjuk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a karibi probléma rendezése céljából. Mi haladást várunk ezektől a megbeszélésektől. Reméljük, hogy ugyanezt várja az amerikai fél is.” Stewart Udall amerikai belügyminiszter péntek este vacsorát adott Mikojan szovjet miniszterelnök-helyettes tiszteletére. BONN (MTI): Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A múlt napok izgalmai után Bonnban a hét végén kissé megnyugodott a hangulat, miután Strauss leköszönésével elhárult a legfőbb akadály az elől, hogy Adenauer — a Szabaddemokrata Párt támogatásával — újjáalakíthassa kormányát. Politikai körökben azonban hangsúlyozzák, hogy még korántsem hidaltak át minden nehézséget, s Adenauer ötödik kormányának megalakulása előtt további hosszadalmas tárgyalások és alkudozások várhatók. Még mindig teljesen tisztázatlan több személyi kérdés, így például az. hogy ki lesz Strauss utóda. Ezzel kapcsolatban Paul Lückét, az eddigi építésügyi minisztert, valamint Jaegert, a bonni parlament alelnökét emlegetik elsősorban. de legutóbb felvetették Dufhuesnek, a CDU ügyvezető elnökének nevét is, aki azonban szombaton délelőtt határozottan megcáfolta azt, hogy vállalná a hadügyi tárcát. A Szabaddemokrata Párt állítólag újabb pontokkal akarja kibővíteni a tavaly kötött koalíciós szerződést. Ezzel kapcsolatos a legnehezebbnek ígérkező probléma is: Adenauer jövőre tervezett visszavonulásának kérdése. Most, miután minisztereinek kivonásával a SzabaddemokI rata Párt felmondta a kor- I mánykoalíciót — a kancellár állítólag arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezzel érvényét vesztette a «visszavonulására vonatkozó tavalyi ígéret. Adenauert most már elsősorban saját pártja, a CDU szeretné rávenni, hogy az új kormány megalakulásakor vállaljon határozott kötelezettséget visszavonulásának pontos idejére vonatkozólag (a CDU egy része azt szeretné, ha a kancellár már tavasszál visszavonulna), s egyúttal fogadja el utódaként Erhard gazdaságügyi minisztert, amit a kancellár eddig következetesen, makacsul megtagadott. A Strauss visszavonulásával foglalkozó kommentárok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a hadügyminiszter tisztségéről való lemondás egyáltalán nem vonja maga után Strauss politikai hatalmának megszűnését, mert, mint a CSU elnöke. továbbra is fontos szerepet fog játszani Bonnban. Maga Strauss félreérthetetlenül célzott arra is, hogy a kormányból való mostani visszavonulását csak átmeneti jellegűnek tekinti. (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Mikojan szombaton magyar idő szerint 16,00 órakor indul el Washingtonból egy II 18-as repülőgépen. WASHINGTON (MTI): Mikojan, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese kétnapos washingtoni látogatása után szombaton helyi idő szerint délelőtt visszaindult Washingtonból Moszkvába. Elutazása előtt a repülőtéren újságíróknak kijelentette: kétnapos tárgyalása során ..bizonyos haladás történt a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjának közelebb hozásában”. („Kennedyvel és Ruskkal folytatott tárgyalásom hasznosnak bizonyult” — mondotta Mikojan és hozzáfűzte: megbeszélte az Egyesült Államok vezető államférfiaival a két nagyhatalom között felmerült nézeteltéréseket. Kuba, Berlin kérdésében és más nemzetközi kérdésekben tisztázódott a két fél álláspontja — folytatta Mikojan és hozzátette, hogy az Egyesült Államok részéről „jóakaratot” tapasztalt, s ugyanezt a jóakaratot tapasztalhatta az Egyesült Államok is a Szovjetunió részéről. Pénteken a niszterrel eltölt' Mikojan azt mondotta, véleménye szerint bizonyos haladás várható a kubai kérdés megoldásában. (MTI) i Rusk külügymi- töltott ebéd után Hruscsov üdvözlő-távirata U Thanthoz MOSZKVA (MTI, TASZSZ): Nyikita Hruscsov miniszterMagyar segítséggel épül fel Guinea elnök szombaton táviratot küldött U Thanthoz, s a szovjet kormány és a maga nevében üdvözli őt ENSZ-fő titkárrá történt megválasztása alkalmából. uj üveggyára Guinea iparosításának támogatására Magyarország egy korszerű üveggyárat szállít Conakryba. A guineaiak kérésére Magyarország sokkal nagyobb segítséget ad ennek a gyárnak a felszereléséhez, mint korábban adott más exportmegrendelések lebonyolításához, most ugyanis nemcsak a szerelést, hanem az üveggyár üzemcsarnokainak építését is magyar szakemberek végzik. A berendezések kezelésének és a termelés irányításának elsajátítására mintegy 30 guineai szakember jött Magyarországra, hogy Salgótarjánban és Sajószentpéteren tanulmányozza üveggyáraink munkáját. Guinea új üveggyára előreláthatóan 1964-ben kezdheti meg a termelést. „Meggyőződésem — írja Hruscsov —, hogy az Ön politikai tapasztalatai, s az a gondoskodás, amelyet a népek békéjének fenntartása iránt tanúsított, elősegíti, hogy a jövőben is sikeresen oldja meg azokat a feladatokat, amelyek önre, mint az ENSZ főtitkárára hárulnak.” Távirata végén Hruscsov sok sikert kívánt az ENSZ főtitkárnak. (MTI) Üj-Kína hírügynökség ság határőrségeinek egységei Az sajtóközleményeiből ismeretes a Kínai Népköztársaság kormányának azoií bejelentése, hogy Kína nyugati határvidékén Ládák térségében a Chip Chap folyónál és a Pangong tó vidékén egyéb pontokon, továbbá a keleti határvidéken Che Dong falucskánál 1962. október 20-án az indiai csapatok nagyobb arányú támadást ellen. Mint az Űj-Kína hírügynökség továbbiakban jelentette, a Kínai Néphadsereg az indiai támadást elhárította és visszavágása során az úgynevezett McMahon vonaltól délre, To- wang, Bomdila helységek körzetében és Walong környékén, a nyugati határszakaszon a Pangong tónál fekvő Chushul- nál, a Shyok mellékfolyójának, intéztek a Kínai NepköztársaCsou En-laj levele Nehruhoz PEKING (TASZSZ): Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke november 28-án — két nappal azelőtt, hogy a kínai—indiai határ egész vonalán megkezdték a kínai határőr egységek visszavonását — levelet intézett Nehru miniszterelnökhöz. A levélben a Kínai Népköz- társaság kormánya nevében felhívta az indiai kormányt, hogy közös erőfeszítésekkel „segítsék elő a jelenlegi helyzet fejlődését a még nagyobb mérvű enyhülés irányában”. Csou En-laj levelében hangsúlyozza, hogy tárgyalások útján kell kiküszöbölni a határkérdésből éredő nézeteltéréseket. A kínai miniszterelnök rámutat: a kínai csapatok egyoldalú visszavonása 20 kilométerre az 1959-es tényleges elleti őrzési vonal mögé, még nem biztosíték a határkonfliktus felújulása ellen. Azt javasolja, hogy jelöljenek ki képviselőket, akik a helyszínen vitatnák meg a konkrét kérdéseket. Mint az Üj Kína hírügynökség által közölt levélből kitűnik, e konkrét kérdések közé sorolandó a két fél fegyveres erőinek visszavonása, demilitarizált övezet megteremtése, ellenőrző pontok felállítása és a hadifoglyok hazajuttatása. Ha a meghatalmazottak találkozásai gyümölcsözőnek bizonyulnak, Kína és India megkezdheti a tárgyalásokat a határvita barátságos megoldásának keresése végett. a Chip Chap folyónak térségében és egyéb pontokon folytatott fegyveres harcot az indiai csapatok ellen. 1962. november 21-én a Kínai Népköztársaság kormánya bejelentette, hogy a vitás határkérdések békés rendezése érdekében 1962. november 22-én 0 órától egyoldalú fegyverszünetet rendel el és 1962. december 1-ével kezdődően a fegyveres erőket a keleti szakaszon az úgynevezett McMahon vonaltól 20 kilométerre északra, Ládák térségében pedig a ténylegesen ellenőrzött terület határától 20 kilométerre vonja vissza. Ugyanakkor javasolja az indiai kormánynak, hogy az indiai fegyveres erők az említett két vonalat 20 kilométernél közelebb ne közelítsék meg JELMAGYARÁZAT: l. A Kínában kiadott térképen feltüntetett határvonal a Kínai Népköztársaság és India között. 2. Az Indiában kiadott térképen feltüntetett határvonal a Kínai Népköztársaság és India között. 3. A McMahon vonat, melyet 1914-ben a brit Imperialisták kényszerítettek Tlbetre, s mely vonalat Kína államhatárként sohasem ismert el. 4, Az Indiai csapatok támadás-iránya. 5. A Kínai Népköztársaság csapatainak támadási Iránya. 6. Mindkét ország fegyveres erőinek visszavonulására javasolt vonal az 1962. november 2l-i kínai kormányközlemény alapján. 7. N efa — Északkeleti Határ Ügynökség India tényleges ellenőrzése és közigazgatása alatt. 8. Fegyverszüneti vonal Jammu és Kashmlrban India és Pakisztán között. ‘ Visszatérünk cikkünkre r()illan t ás a patakltulról (Két évvel ezelőtt cikket írtunk az Eger patak parti két munkásszállásról. Most ismét ellátogattunk a kit szállásra.) AZ EGER PATAK hídjáról könnyen meg lehet figyelni a két patak-parti munkásszállás környékét. A Hadnagy utcai kis szálló — vagy ahogy régebben nevezték a „barakkszálló” vége alig pár méterre van a hídtól, de az Úttörő úti emeletes szállás lem esik messzire. Aki hétfőn reggel hétkor megáll a hídnál, vonatról érkező embereket lát, akik megrakodva „hazaival” igyekeznek bejutni a szállóba. Sietnek, még meg is kell reggelizni, át is kell öltözni, mert nyolckor kezdődik a munka: s addig jelentkezni is kell az építkezésen. De az ajtót zárva találják, mert a, takarítónő csak nyolckor kezdi a munkát, s a festő, a szerelő, a szigetelőmunkás, a kőműves, az ács, a kubikos felkerekedik, s a kulcsért elmegy a nagyszállóba — ahol a portás aláírás ellenében kiadia neki. — Szombaton délután ugyanez játszó- idik le: csak akkor a munkából visszatérő emberek rohannak a kulcsért, hogy a vonat indulásáig át tudjanak öltözni. Nem várhatná a vonatra siető, vagy a vonatról érkező munkásokat egy alkalmazott, mondjuk a takarítónő — aki így osztaná be a munkáját, s nem kellene neki így sem nyolc óránál többet dolgozni — ez az első kérdése annak, aki a híd korlátjára támaszkodva, hétfőn reggel és szombaton délután konstatálhatja: itt száz ember szaladgál — egy miatt. És, akinek több ideje van, alaposabban körülnéz, azt is észreveszi, hogy a kisszálló- ban nők is laknak. A szálló egyik felét — két szobát és egy főzőfülkét — biztosítottak számukra: fallal különítették el őket a férfirészlegtől. A csendes szemlélő, aki arra lesz figyelmes, hogy a riői részleg lakói felkerekednek, s a férfiak bejárata felé igyekeznek, ne gondoljon mindjárt rosszra: a munkáslányok és a takarítóasszonyok vízért mennek a férfiak fürdőszobájába, — mert nekik nemcsak fürdőszobájuk — de még egy árva vízcsapjuk sincs ... Ha a nézgelődő lelép a hídról: s csak úgy — az ablaküvegen át — (igaz, nem illik), bepislant a szobájukba, fura kötelet lat ott, teleaggatva a legintimebb száradó ruhadarabokkal. — Nincs hely, ahová kiteregethetnék őket. HA ELLÉPETT a híd karzata mellől, elfintorodik. Furcsa szagokat érez: mintha hetek óta zsírt olvasztanának, s a zsír átható, tömény, fojtós gőze beleszívódik a nyirkos falakba is. Ha belép a férfiak főzőfülkéjébe, látja a villanytűzhelyen és az asztal-,.sparherden” sercegő, sistergő szalonnát: idősebb kubikos, vagy megfontolt, középkorú szerelő bökdösi tempósan a szeleteket: készül a vacsora. Munka után ezzel telik az idő: ez a legolcsóbb étel — és csak ez van. Az üzemélelmezési vállalat vacsoráját nem tudják igénybe venni: mert majd két kilométerre van a konyha, körülményes oda elmenni fáradtan, munka után. S az idegen, aki csak néhány percre érkezett ide, önkéntelenül megkérdezi: nem lehetne helyükbe hozni a vacsorát? Nem érdemelnék meg ezek az emberek, hogy kényelmesen vacsorázhassanak ? Nem sokáig marad a főzófülkében a gyanútlan vendég, mert nem tudja megígérni a munkásoknak, hogy legalább az elektromos főzőlapot megcsinálják, amelyik nemrég elromlott. Nem tőle függ — a gondnokságtól. —' A gondnokság pedig láthatóan más véleményen van: ahelyett, hogy megjavíttatná a higiénikusabb, kulturáltabb főzőlapot, — beállított egy szénfűtéses asztaltűzhelyet. A „konyha” közelében láthatja a fürdőszobát. Az idegen egy kicsit megremeg, lúd- bőrzik a háta is, amint meglátja a csap alatt mezítelen felsőtesttel álldogáló ácsot. Dermesztő hideg van. Fűtés nincs, nem is lesz, nem is volt soha a fürdőszobában. Már éppen szörnyülködni kezdene, amikor az egyik szigetelőmunkás — nem, nem akart tréfálni,, egyáltalán nem — leinti: most legalább víz van, de a nyáron többször hetekig nem volt egy csepp sem. Elromlott a vezeték, s itt álltunk a legizzasztóbb melegben víz nélkül. ÉS BELÉP az egyik lakószobába. Gyenge villanyégő szórja a vigasztalan sárga fényét a barátságtalan bútorokra, a hét ember öt székére (kettő fürdőbe való rácsos ülőfelületű, „kincstári-szürke” hokedli, a többi íurnír felületű „borbélyszék.)” A sarokban alig lehet látni. — Olvasni szoktak — kérdezi gyanútlanul. — Hol? Mit? Mert könyvtár nincsen a barakkszállóban, újság sem, kul- túrszoba sem, legfeljebb egykét rádió. (Ezek fele rossz, már hónapok óta nem szól.) — Úgy élünk mi, kérem, mint valamikor Robinson — szögezi le egy huszonnyolc éves ács. — Ezt tessék megírni. Ezért fizetünk havonta ötvenöt, vagy hetvenöt forintot. — Mi meg havi háromszázat — kapcsolódnak bele a „külszolgálatosok”, akik napidijat és szállástérítést kapnak a vállalattól, s ilyen szállásért adják ki. — És hogy bírják ki ezt a kegyetlen meleget — kérdez újra a vendég, mert a kályhában csak úgy pattog a tűz, s aki a közeli ágyon fekszik (nincs olyan messze az ágy a kályhától, hogy a tűzrendészet! hatóság meg lenne vele elégedve) már levetette a pulóverét is. — Nem sokáig lesz ilyen hőség, reggel deresek lesznek a falak is, legalább most ne fázzunk — így a magas asztalos, s elegyengeti az ágy szélén száradó kapcát. Egy fogas is elkelne ide ■» veszi észre a vendég a lábas ruhaakasztóra akasztott kabátok, nadrágok garmadát. — Volt, de kiszakadt, mert rosz- szul erősítették őket a falra — így az egyikük, aki leakasztja pufajhanadrágját, s viszi ki a szekrénybe. — Kollektív szekrény — többen Is használják. Ennek legalább nem árt az ételszag, meg az egérszag. Mert az ételt is (a hazait, a nyersanyagot is) ott tartják, a cipők társaságában. — Éjjeli- szekrény nincs. Nem is nagyon férne el. És akkor az idegen az órájára néz. — Jé, már két óra is eltelt, s még nem is látta az emeletes szállót. Elköszön. AZ ÚTTÖRŐ ÜTI emeletes szállóban a gondnok fogadja, aki elmondja, hogy a tizenhét lakószobában százharmincegy ágy áll — közülük három üresen. Nemrég újították a bútorokat, néhány hónapja is hoztak ötven széket, és befestették a falakat. Vagyis sokat változott minden, az emberek hangulata is jó, elégedettek a szálláshellyé*» Strauss visszavonulása még nem oldotta me» “ r* a bonni kormányalakítással kapcsolatos összes problémákat
