Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

186Í. december 13., csütörtök NEPCJSÄG s Csak húsz forintot ér egy munkaegység A MÁV ügyeimébe: Zárszámadás előtt Egerszóláton Egerszólát kis község az egri járásban. Magas hegyek öve­zik minden irányból, s bizony úgy érzi itt magát az ember, mint az erdőbe tévedt vándor, aki ném talál kiutat. A felszabadulás előtt sok ember vándorolt él innét. Ki­mentek a szélrózsa minden irányába, mért a községhez tartózó határ: 3000 hold nem tudott eltartani a faluban min­denkit. Azóta mindéz másként van. Elrepült a rrfult sok igazságta­lanságával együtt. A földnél­küliek földet kaptak itt is, jo­gót, lehetőséget, alkalmat arra, hogy szebbé, kulturáltabbá te­gyék életüket. Ebből a sok le­hetőségből azonban nem sokat valósítottak meg az Egerszólá- tiák. Igaz, 12 évvel ezelőtt megalakult az első termelő­szövetkezet a faluban, de nem sok eredményt hozott. A régi szövetkezetei derékbatörte az ellenforradalom. A gazdasági­lag nem egészen megalapozott, politikailag is éretlen közösség 1957-ben felbomlott. A régi szövetkezet sok emberben ha­gyott kellemetlen emlékeket, a kívülállókban pedig szihte át- törhetetlen bizalmatlanságot ahhoz, hogy az egészet újra kezdjék most már együtt, kö­zösen. Sokan elmentek a kör­nyező bányákba, üzemekbe, állami gazdaságokba dolgozni és csak az asszonyok s az öre- gebbjei maradtak a faluban. S hogy mégis van ma Eger­szóláton közös gazdaság annak a néhány embernek köszönhe­tő, akik be akarták Bizonyíta­ni, hogy a szövetkezet jobb jövőt hozhat a falunak. Példa volt már előttük. Az Állami Pincegazdaság helyi üzemegysége, amely rövid négy év alatt olyan eredményt ért el, amellyel kivívta magának a „bemutató üzem” rangot. Ezek a hittel teli emberek azonban kevesen voltak és sajnos, ma sincsenek túlsúly­ban. Sokan immel-ámmal jöttek, írták alá a belépési nyilatko­zatot, inkább csak ilyen meg­fontolásból: ha megy a többi, én sem maradhatok ki. Majd lesz valahogy... Tény, hogy az első év ter­véből nem sokat valósítottak meg, s éppen hogy megmene­kültek a mérleghiánytól. Most, hogy ismét egy gazdasági évet zárnak le, készül a zárszám­adás, kitűnik, hogy ebben az évben sem léptek előre sokat, s talán meglesz a 20 forint egy-egy munkaegységre. A „miértre” keresve a választ beszélgettünk, vitatkoztunk a szövetkezet vezetőivel, brigád­vezetőkkel, a tagokkal az iro­dában, utcán és bent a laká­sokban, s ha nem is sikerü't valamennyi kérdésre megta­lálni a választ, mégis sok hasz­nos megállapodásra jutottunk, amelyekről érdemes nyilváno­san is beszélni. — Rossz a talajadottság, ke­vés a munkaerő, kevés a fia­tal és nincs pénzünk — sum­mázza tömören véleményét Hegedűs Mihály megbízott tsz-elnök, aki két hónapja irá­nyítja a szövetkezetét, mert a választott elnök katonai szol­gálatra vonult be. — A tavasszal 93 százalékos fagykár ért bennünket és az aszály is megtépázta növénye­inket — így pedig Prokaj Fri­gyes növénytermesztési bri­gádvezető vélekedik. — 250 000 forintos kárt okozott ez a ki­esés. Búzából négy vagonnal lett kevesebb, a kertészet 24 ezer, a borsó 30, a tej pedig 60 ezer forinttal maradt alatta a a tervezettnél. Csupán a vontatófuvaróZás, bárány gyapjú, hízó-ürü hozott többet — összesen 27 ezer fo­rintot. — A gépállomás is mosto­hán kezelt bennünket — foly­tatja panaszát az előbbiekre gondolva Nagy K. Sándor bri­gádvezető. — Hiába telefonál­tunk, hiába könyörögtünk, csak elkerültek minket... Fagykár és aszály . .. Gépállomási problémák, — ezek előfordultak a megye valamennyi szövetkezetében, és másutt még nagyobb is volt a kár. Gyöngyösön az Űj Elet Tsz-t közel egymillió fo­rinttal károsította meg a fagy és mégis osztanak 50 forint kö­rül. Miért? Mert nem hagytak abba a munkát, mint Egerszó­láton, hanem még jobban, oda- adóbban dolgoztak. Pótolták mással a kiesést és a kár meg­térült. Igen! Ez a tettrekészség, az élni akarás, az előrelátás hi­ányzott ebből a szövetkezet­ből és a vezetésből is, hiszen a rossz talajt javítani lehe­tett volna (van rá példa és le­hetőség is Egerszóláton), ugyanakkor munkaerőt is le­hetett volna biztosítani a fel­adatok elvégzésére, helyes munkaszervezéssel, a fegyelem megkövetelésével és a terme­lésben való érdekeltté tétellel. Ehhez viszont elsősorban a vezetőség hitére, akaratára, erejére lett volna szükség. De milyen következtetése­ket vonhatunk le az olyan ve­zetőségről, ahol az agronómus, Hanvay László, a tsz-elnök személyes felszólítására sem hajlandó „ott maradni” a ve­zetőségi ülésen, hanem eluta­zik haza, mit sem törődve a szövetkezet sürgető problémái­val. De szólhatunk a főköny­velőről is. Németh Bertalan­nak is lenne még mit elsajá­títania szakmájában. Ugyan­akkor megdöbbentő Vámos Rudolf vezetőségi tag és Pro­kaj M. Ferenc története is, akik ez év június elején hat­van bárányt hajtottak el Pest megyébe és a Jászságba azzal a szándékkal, hogy ott szabad­piaci áron értékesítik majd. Két hétig voltak távol, lábon hajtották a jószágokat, s az egészből 18-at sikerült eladni, azokat is visszafelé, a környe­ző községekben. Ez utóbbi ügy érthetetlen. Verpeléten 12 fo­rintért kérték kilóját a juhok­nak, de ők nem adták, holott a vezetőség tízforintos árat hagyott jóvá. Ki tudja mi le­hetett a szándékuk, miért „sé­táltatták” a gazdaság juhait megyéről megyére? E példák is igazolják, hogy a vezetőségben sok a hiba. De sok a hiba a tagokban is. Jelentős számban vannak olya­nok, akik ebben az évben nem tettek egy kapavágást sem a közösben. Egész pontosan az idén 40 tsz-tag nem teljesített egy munkaegységet sem és a 327-es tsz-tag közül csupán 130-nak van 50 munkaegységen felüli teljesítménye. E számok ismeretében önkéntelenül is felmerül a felelősségre vonás kérdése. A felelősségre vonás azonban elmaradt mind e na­pig ebben a szövetkezetben. Sem a fegyelmi bizottság, sem pedig az ellenőrző bizottság nem foglalkozott ezekkel a problémákkal. Igaz, nem is foglalkozhatott, hiszen csak pa­píron létezik. Mindez újra és ismételten a vezetőség gyengeségét, határo­zatlanságát és felelőtlenségét bizonyítja. A veaetőség felelős azért, hogy ném tudták úgy megszervezni a munkát, hogy abban mindenki részt vegyen. A vezetőségnek, a közgyűlés­nek alkalma lett volna és van ma is arra, hogy megbüntesse, felelősségre vónja a hanyag, a közössel ném törődő tagokat. Egerszóláton sem a vezetőség, sem a közgyűlés egyetlenegy embert nem von felelősségre azért, mert nem járt el dolgoz­ni, sőt előfordul, hogy a lógó- sok még több háztáji területet kapnak, mint a többiek. Véle­ményünk szerint a közgyűlés­nek joga, hogy megvonja azok­tól az emberektől a háztájit, akik nem dolgoznak, hátat for­dítanak a szövetkezetnek. Ah­hoz is joga van, hogy a telje­sített munkaegységek számá­hoz kösse az elkövetkezendő évben a háztáji terület nagy­ságát. Ahhoz viszont meg ép­pen semmilyen határozat nem kell, hogy felmérjék, kinek mennyivel nagyobb a háztáji területe, s a többletét a szövet­kezet hasznosítsa. Éppen az ok­tóberi közgyűlésen hangzott el, hogy id. Matili Jánosnak, Galambos Andrásnénak, Ke­rékgyártó Istvánnénak, Hoz- mann Jánosnénak, stb., több h háztáji területük a megenge­dettnél'. Ezek az emberek alig, vagy egyáltalán nem járnak a közösbe dolgozni. De ki felel azért, hogy a háztáji területek nagyobbak a megengedettnél? Senki, mert a termelőszövetkezetben nem is vontak senkit felelősségre érte. A közgyűlés még azt a bírságolást” is elengedte, amit a vezetőség nagy nehezen ez év végén néhány tagnál foganato­sított. Talán Kadlott István nem érdemelte meg a 100 forint bírságot, mert a közösben le­geltetett, vagy Berták Ferenc, Kovács S. József, Montvai Ist­ván, Berták János, ifj. Vere- bélyi József, Kovács P. Imre, mert önkényesen mentek el Szolnok megyébe rizst aratni? És a példák tömegét lehetne még felsorolni az előbbiek iga­zolására, arra, hogy az idei 18—20 forint munkaegység­értéknek nem annyira a termé­szeti csapások, de sokkal in­kább a termelőszövetkezet tag­sága, vezetősége az oka, akik fontosabbnak tartottak min­dent, mint a szövetkezet ügyét. Kevés ember kivételével nem nagyon törődtek Egerszóláton a szövetkezet boldogulásával. Tombolt a személyeskedés, a „házvita” és a munka nem ment úgy, mint ahogy annak mennie kellett volna. Egyesek, mint például özv. Hózmann Jánosné, éppen a szövetkezet ellen ..agitáltak”. Hozmaimé a munkák idején szinte házról házra járt, hogy lebeszélje az embereket: ne menjenek a szövetkezetbe dolgozni. Felvetődik a kérdés: mit tett a helyi pártszervezet, a tanács mindezek megakadályozására? Őszintén szólva: nem sokat. A helyi pártszervezet 21 tagot számol. Ebből nyolc-kilenC a tsz-tag és ők is idősek, nehe­zen mozgathatók a feladatok elvégzésére. Sértődékenyek, egymásra áskálódnak, és ke­vesen törődnek közijlük a szö­vetkezet ügyeivel. Ilyen okból nem járnak el taggyűlésre, s más egyéb összejövetelre sem. Bodnár Imréné, Prokaj M. Sándorné, Bánáti József ebben az évben egyetlen­egyszer sem volt taggyűlésen. Miért? Mert megsértődték! Summázva a tapasztalato­kat: az egerszóláti termelőszö­vetkezetben nem mennek rendjén a dolgok. Meg kell erősíteni a vezetést, mert a je­lenlegi nehezen birkózik meg feladatával. Ezenkívül szüksé­ges a munkafegyelem megszi­lárdítása is, hiszen a termelő- szövetkezet fennállása óta ez­zel volt a legtöbb baj, problé­ma. Végérvényesen le kell zár­ni a személyeskedéseket, a huzavonát és a sógor-koma szemléletet. Fontos, hogy az el­következendőkben jobban ügyeljenek a*szövetkezeti de­mokrácia betartására, és még jobban vegyék igénybe azok­nak az embereknek a támoga­tását, lelkesedését, akik har­coltak, küzdöttek azért, hogy termelőszövetkezet legyen a faluban, s akik ma is legtöb­bet törődnek a gazdaság ügyei­vel. Nem szabad könyörületes­nek lenni a hibákkal szembén. Akik hibákat követtek el, nyerjék el büntetésüket, mu­lasztásuk mértékében. Az igazság és határozott ve­zetés, a munkafegyelem meg­szilárdítása, az anyagi érde­keltség elvének megvalósítása, a szabálytalanságok megszün­tetése útján lehet csak előre jutni Egerszóláton. Mindez nem megy könnyen, egyszerre és mind a járási pártbizottság, mind a járási tanács részéről sok segítségre van szükség ah­hoz, hogy ebben a faluban is megváltozzék az emberek véle­ménye, a közös munkához való viszonya és hogy ez a gazda­ság is elindulhasson a felemel­kedés útján. Fazekas István Hasznosnak bizonyult a nyugdíjelőkészítő albizottságok munkája Nagy munkában vannak ezekben a hetekben a leg­nagyobb üzemek, állami gaz­daságok, hivatalok és egyéb intézmények nyugdíjelőkészí­tő albizottságai. A nyugdíjazá­sok legnagyobb része ugyanis még mindig az év végén kö­vetkezik be, bár az SZTK esz­tendők óta küzd azért, hogy a vállalatok az egész évre egyen­letesen elosztva helyezzék nyugdíj állományba a korha­tárt elérő dolgozókat. Száz üzem vizsgálata bizonyította be nemrég, hogy decemberben kétszer-háromszor annyi dol­gozót nyugdíjaznak, mint a Gyapjútakaró ......................... 366,— Ft Fl anelltakaró 160,— Ft Frottírtörülköző . i . t » 24,— Ft-tól 70,— Ft-ig Paplan . . 178,—, 241,—, 300,— Ft Danulon paplan......................... 470,— Ft ajá ndékozzon Damaszt asztalterítő . i i . Damaszt garnitúra . i . . Gallon függöny, 260x270 cm • Gallon asztalterítő, 100x100 cm Spárga összekötő szőnyeg, 90x160 cm Spárga összekötő szőnyeg, 50x115 cm Velúr összekötő szőnyeg, 65x130 cm Torontáli szőnyeg, 80x200 cm Velúr szőnyeg, 250x350 cm , /Velúr szőnyeg, 200x300 cm . ■. KAPHATOK AZ IPARCIKK KISKER MÉTERÁRU SZAKÜZLETEIBEN GYÖNGYÖSÖN ÉS HATVANBAN, AZ EGRI „NAPSUGÁR” RUHÁZATI a gyöngyösi Áruházban. lakástextilt! 75,— és 103,— Ft 176,90 Ft 289,— Ft 75,— Ft 97,40 és 125,— Ft 39,— Ft 346,— Ft 507,— Ft 2800,— Ft 2460,— Ft EGERBEN, BOLTBAN ÉS Utazzék párnás jeggyel fapadoson! Már csak ez a jelmon­dat hiányzik a Putnok- ról három óra harminchét perckor induló, s hat őrá öt­ven perckor Egerbe érkező személyvonat kocsijainak ol­daláról. Jelmondat ugyan, még nincs, de első osztályú kocsi sincs, azaz: csak egy szakasz első osztályú hely van ezen a szerelvényen. S éppen ez a furcsa. Ezzel a vóhattal több mint har­minc olyan ember jár be Eger­be dolgozni, akiknek első osztályú vasúti helyre van bérletük, s a MÁV még ezek számára sem biztosított he­lyet. Érthető és teljesen jo­gos az első Osztályú bérlettel rendelkezők felháborodása, akik ugyan kifizették az első osztályú jegy árát, de hely hiányában nagyrészük kény­telen beérni másodosztályú hellyel. Sőt, még a bérleteseken kí­vül mások is váltanak reg­gelenként első osztályú hely­re jegyet, de ők aztán már tényleg nem jöhetnek számí­tásba a párnás kocsikonN Nem értjük azt sem, miért adnak ki még a különböző állomásokon is párnás hely­re szóló jegyét, amikor tud­ják, hogy még a bérletesek nagy részének sincs hely? S ami a legsúlyosabb hanyag­ság: a bérletek számát már a hónap elején előre tudják, tehát, miért nem állítanak be erre a vonatra több első osz­tályú kocsit? Reméljük, hogy a MÁV meghallgatja t. az utasok jo­gos kérelmét, s rövid időn belül elegendő első osztályú kocsival közlekedik ez a vo­nat is. (t. I.) Egy ritka KISZ-gyűlés Tegnap délután történt, a Heves megyei Villany- és Épü­letszerelő Vállalat KlSZ-gyű- lésén. A klubteremben mintegy 20 fiatal, a tanulócsoport tag­jai, valamint a vállalat veze­tői foglaltak helyet. Felállt a KISZ-titkár, és fel­kérte helyettesét, hogy tartsa meg a szervezet beszámolóját az éves munkáról. Liptai László azonban nem kis meg­lepetést tartogatott a tarsolyá­ban. Az ígért beszámoló he­lyett rövid kis beszédet mon­dott. Hangja kissé bizonyta­lankodott a meghatódottság- tól. Rácz Feri bácsit, a tanuló- csoport nyugdíjba távozó ok­tatóját búcsúztatta, aki majd ötven esztendős szolgálat után ment pihenni a villanyvezeté­kek, a kapcsolók mellől. Bú­csúztatták tanítványai, szeren- csekívánatok, köszönő szavak kíséretében szorított kezet ve­le a vállalat igazgatója, Dell István, a műszaki vezető, Ko- menczi Lajos, a tanulócsoport vezetője, Berecz László. Rácz Ferenc 10 éve dolgozója a vál­lalatnak, négy éve foglalkozik a tanulókkal. Az idős szak­munkás meghatottan köszönte meg a kedves Szavakat, az ajándékokat. Ahogy kérték a volt dolgozótársai, megígérte, hogy nem végleges ez a bű- csúzás. Számít a fiatalokra, 8 ők is számíthatnak rá, ezután is. Ritka KISZ-gyűlés volt ez a tegnapi. Szép példája a mun­katársi hűségnek, szeretetnek. !x2 December 15-én kezdődik a # ! nyolchetes, nagy téli totópályázata. Tanít többi hónapokban. A főváros­ban például a többi hónapok kétezres átlagával szemben most decemberben hat-hétezer nyugdíjigény bejelentésére számítanak. Ilyenkor tehát különösen sok dolgozó számára van nagy je­lentősége annak, hogy a nyug­díjazásával kapcsolatos hiva­talos eljárások minél gyorsab­ban intéződjenek el. Mielőtt a nyugdíjelőkészítő albizottsá­gok munkája 1960-ban megkez­dődött, sok volt a jogos panasz etekintetben. Az igazoló okmá­nyok beszerzése hosszú hete­kig tartott és gyakran hónapok teltek el a nyugdíj első részle­tének megérkezéséig. Éppen ezektől a nehézségek­től szabadítják meg a dolgozó­kat a nyugdíjelőkészítő albi­zottságok. Legalább fél évvel előre tájékozódnak arról, kik közelednek a nyugdíjkorhatár­hoz és elbeszélgetnek velük. Ha valakinek kiskorú gyerme­ke, beteg felesége van, OTP- kölcsön törlesztési kötelezett­sége terheli, stb., javasolják a gazdasági vezetésnek — leg­többször eredményesen —, hogy nyugdíjazását halasszák el egy-két évvel, a többieknél viszont másfajta munkába kez­denek. (MTI) Szórakoztat I ISyerhet l December 15-től február 15-ig hetenként négyszer jelent- j kezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést | teszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pá- | lyázóinknak kell majd kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre J melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy X ? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad, tehát akinek teli­találata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyv- jutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát t ★ 'j Akik nyolc héten keresztü 1 részt vesznek pályázatunkon, > azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: I. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában, vagy a Szovjetunióban (vá­lasztás szerint). II. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába, Lengyelországba, vagy a Német Demokra­tikus Köztársaságba (választás szerint), III. díj: Világvevő rádió. 80-TÜL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép, 1 db kerékpár, 1 db villanyborotva. 60-TOL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány, VIGASZDÍJ: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybekötött nyereménysorsolás Eger­ben, 1963. február 25-én, hétfőn. A pályázat szelvényes. Vegyen részt ön is a Népújság nyolchetes nagy téli totó­pályázatán. Tanít! Szórakoztat! Nyerhet! !x2

Next

/
Oldalképek
Tartalom