Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-11 / 289. szám

196£. december 11., kedd NÍPÜ1SAG 5 A lefagyott talaj ellenére folytatni kell a szántást is! Megyénk területén a leg­utóbbi felmérés Szerint 100 ezer hold kész mélyszántás mellett még 15—20 ezer hold­ra tehető az a terület, ame­lyet nem szántottak fel a traktorok. E száraz számadat világosan mutatja azt, hogy az elkövetkező napokban bi­zony sok tennivalója, mun­kája akad az erőgépeknek, és hágyon igyekezni kell, ha a végleges lefagyás előtt mara­déktalanul teljesíteni akarják gépállomásaink, s termelőszö­vetkezeteink őszi mélyszán­tási tervüket. Sietni, igyekezni kell a munkával! Nem szabad egy percet sem elveszteni, mert bár teljesítettük őszi vetési tervünket, a kalászosok a földben vannak, nem utolsó dolog, hogy jövőre milyen ta­lajba, milyen szántásba ke­rül a burgonya, a kukorica, és a többi fontos növény. Nem utolsó dolog, hiszen az őszi mélyszántásba került növé­nyek — az elmúlt év tapasz­talatai bizonyítják — öt—tíz mázsás többletterméssel há­lálják meg holdanként ezt a munkát. S nekünk nem mind­egy, hogy jövőre milyen át­lagtermést tudunk elérni. Szántani kell! Szántani, an­nak ellenére, hogy most a le­fagyott földben esetleg törik az ekevas és sok fáradságba, igyekezetbe, szorgalomba ke­rül minden egyes felhasított barázda, mert enélkül aligha számíthatunk megalapozott, az ember által nyújtható leg­jobb talajelőkészítésre. Kemény a talaj? Nem sza­bad akkor sem abbahagyni a munkát. A 30 centiméteres mélységet nem tudják kifor­gatni a gépek? Akkor szánt­sanak húsz centiméterre, de szántsanak, mert erre most nagy szükség van. A meteoro­lógia enyhülést jelez az elkö­vetkezendő napok időjárásá­nak alakulásában. Éppen ezért már most mozgósítani kell, készülni erre a lehető­ségre és alkalomra, hogy az enyhültebb, melegebb napok­ban végleg el lehessen végez­ni a mélyszántást. Tehát nincs nagyobb fel­adat most megyénk traktoris­tái előtt, mint szántani, szán­tani, — mielőbb befejezni a 20 ezer hold mélyszántást! A földmű vesszőiét kezetek összevonásáról A SZŐ VOSZ igazgatósága ^ októberi ülésén határo­zatot hozott a kisebb földmű­vesszövetkezetek egyesítéséről. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése és a lakosság állan­dóan növekvő igényeinek ki­elégítése szükségessé teszi a szervezeti változásokat, a ki­sebb földművesszövetkezetek összevonását. Földművesszövetkezeteink az országos és megyei tapasztala­tok alapján már megkezdték az előkészítő gazdasági és szö­vetkezet-politikai munkát. Nagyfügeden már a küldött- gyűlést is megtartották, ahol kimondották csatlakozásukat a szomszédos karácsondi föld­művesszövetkezethez. A kis szövetkezetekben sok helyen még ma is nagy prob­lémát jelent az egységek átala­kítása, korszerűsítése. Egyes községekben a boltok üzleti célra nem alkalmas épületek­ben árusítanak, ahol nincse­nek biztosítva a szocialista ke­reskedelem feltételei. Kevés lehetőségük van az áruválasz­ték bővítésére és ezen keresz­tül a forgalom növelésére. Ha pedig ezek a feltételek nincse­nek meg, akkor a, vásárlók kénytelenek a szomszédos köz­ségekben, vagy a városban vá­sárolni. Az ilyen szövetkezetek önál­lóságuk idején keveset tudtak tenni fejlődésükért, bármilyen jelentős is volt a tagság hozzá­járulása. Az üzletek átépítése, korszerűsítése nagyobb anyagi erőt, költséget igényel, mint amivel ezek a kis szövetkeze­tek rendelkeztek. Elsősorban a község fejlődésének üteme, a szövetkezetek iránti követel­mények megnövekedése tették szükségessé a nagyobb szövet­kezetekbe valé tömörülést, il­letve az egyesülést. A nagyobb szövetkeze- ^ tek anyagi erőit célsze­rűbben tudja felosztani, és így az igényeket jobban ki tudja elégíteni. A kis szövetkezetek csekély forgalmuk miatt nem bírják el a vezető és admi­nisztráló apparátus költségeit, de még ha elbírnák is, na­gyobb szövetkezetek admi­nisztrálását gazdaságosabban lehet megszervezni. Kisebb helyeken nem biztosított a megfelelő szakemberek nevelé­se sem és így nem lehet a ve­zetés színvonalát emelni sem. A korszerű boltok minden szónál ékesebben bizonyítják azt, hogy az egyesítés már ed­dig is előnyükre vált a kis szö­vetkezeteknek. A körzeti szö­vetkezetekben magasabb szín­vonalú a vezetés, az irányító tevékenység egyre inkább sok­oldalúbbá válik. A körzeti földművesszövet­kezetek szervesebben kapcso­lódnak a falu megváltozott éleiéhez, eredményesebben befolyásolják a termelést. A termelőszövetkezetekkel több irányú politikai és gazdasági kapcsolat kialakítására képe­sek, különösen ott, ahol a fel­vásárlást is ők végzik. Ezek a szövetkezetek létrehozhatnak szakképzett émberekből álló felvásárlási üzemágat is, akik segítenek az áruk termeltetésé­ben. A tagságnak azért jelent előnyt a körzetesítés, mert egyes helyeken a kis szövetkezetek nem tudtak gazdaságosan mű­ködni. Ha jól dolgoztak is, vá­sárlási visszatérítésben nem tudtak olyan összegeket kifi­zetni, mint a körzeti földmű­vesszövetkezetek. Nagyobb gazdasági egységek nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, gazdaságosabb a működésük — így a szövetkezeti tagok is több vásárlási visszatérítést kaphat­nak. I' apasztalataink alapján, A annak ellenére, hogy a helyi szerveknél nem igazga­tóság és felügyelő bizottság működik, hanem intéző és el­lenőrző bizottság, lényegében azonos hatáskörben a válasz­tott vezetőség munkáját job­ban végzi. Az intéző és ellen­őrző bizottságok a helyi szer­vek gazdái. Képviselőik a kör­zeti földművesszövetkezet igazgatóságában és felügyelő bizottságában egyenlő arány­ban vesznek részt és dolgoz­nak, a gyakorlatban valósít­ják meg a helyi szervek kéré­seit és problémáit. Az eddigi egyesülések ta­pasztalatai tehát kétséget ki­záróan a nagyobb szövetkeze­tek mellett szólnak. Ezek a szövetkezetek az előállott új helyzetben eleget tesznek a rájuk háruló magasabb köve­telményeknek. A MÉSZÖV igazgatósága gondos előkészítő munka után tett javaslatot a kisebb földművesszövetkeze­tek összevonására. A javaslat alapján megyénkben 17 föld­művesszövetkezet összevonása vált szükségessé. Fontos irány­elv, hogy az egyesülésnél al­kalmazni kell az ellátási kör­zetek kialakításét, a közleke­dési viszonyok és egyéb gaz­daságpolitikai adottságok fi­gyelembevételét. Olyan nagy­ságú és összetételű körzetek létrehozása szükséges, ame­lyekben a legeredményeseb­ben lehet mind a népgazda­ság, mind a szövetkezeti tag­ság érdekeinek megfelelően megszervezni a szövetkezeti munkát. Nem szabad figyel­men kívül hagyni a szolgálta­tási hálózat kiépítését sem. Arra kell törekedni, hogy a szolgáltatások bevezetésével és annak további szélesítésével megkönnyítsük a község dol­gozóinak munkáját. A körültekintő munkának főként majd az elkö­vetkezendő évben lesz meg az eredménye. Maguk a szövet­kezeti tagok a megváltozott életükben tapasztalhatják majd a nagy szövetkezetek előnyeit és az egyesülés folya­mán létrejött körzeti földmű­vesszövetkezetek gazdasági munkájának javulását. A fel­szabadult irodahelyiségekből az egységek számát növelik, vagy a raktározási problémák megoldására használják fel, míg egy helyiséget a helyi ve­zetőség működésének biztosí­tására tartanak fenn. Fontos, hogy az igazgatósági üléseken, küldött-közgyűléseken beha­tóan tárgyalják meg a föld­művesszövetkezet csatlakozá­sát, illetve egyesülését, és hogy az átszervezés a tagság egyet­értésével is találkozzék. Süveges Benedek í Üj sikk, új divat kezd tért hódítani sok bolondériát megért hazánkban: a profesz- szorizmus. A feledé­keny ség. Ünnepségen vagyok, ahol megje­lenik egy valaki, s fáradt arccal meg­kérdi tőlem: Mondd, kérlek, mi van itt? Honnan is tudná, mi­kor ő az előadó ... Belém botlik egy má­sik valaki Egerben, régi ismerős, így hát nyugodtan és bizal­masan megkérdezheti tőlem, elgondolkodó arccal: Mondd, kér­lek, milyen városban is vagyok most? A feledékenység sikk lett! Látja, akit nem is illet, hogy mennyi gondja, baja van az embernek, s ha annyi van, igazán nem lehet csodálkoz­ni, hogy sokszor azt sem tudja, hol van ... Utóvégre szocializ­must építünk, tudo­mányos alapon, egy olyan rendszerben élünk, amely a tudó­sok rendszere, már­pedig a tudós onnan ismertetik meg, hogy feledékeny... Erről jut eszembe, nem tudná valaki megmondani, milyen rendszerben is élünk? Már megint elfelej­tettem ... Gyöugyöspaián is hódít az új 1964-RE ELKÉSZÜL A VÍZTÁROLÓ — MOSER-FÉLE ELJÁRÁSSAL 400 HOLD SZŐLŐT TELEPÍTENEK — ŰJ SEGÉDÜZEMAGAKAT VEZETNEK BE A jó termelőszövetkezetek között tartják nyilván a gyön­gyöspatai Béke Tsz-t. Nemcsak a magas munkaegységérték mi­att, hanem a vezetőség és a tagság közötti helyes és jó vi­szony miatt is. Egy gazdasági év befejező­dött, és új esztendő előtt ál­lunk. Tudják a gyöngyöspa­taiak is, hogy az új esztendő új feladatokat, új lehetőségeket hoz. Az 1963-as terveket már elkészítették, s ezek a tervek már egy kicsit megmutatják a jövőt is. Nemcsak a gyöngyöspataiak­nak, hanem a környező közsé­gek valamennyiének komoly gondot jelent a vízhiány. Emiatt az öntözést kívánó nö­vények termesztése háttérbe szorult. A gyöngyöspataiak új víztároló építését határozták el, és már tavasszal megkezdik a földmunkákat. A helyi adott­ságok kihasználásával félmillió köbméter vizet tudnak tárolni, — félezer holdat öntöznek majd. Terveik szerint jövőre oltvány előállítással is foglal­koznak a termelőszövetkezet tagjai, s ehhez nélkülözhetet­len a víz. A gazdaság a direkt termő szőlők irtása mellett rendszere­sen végzi az új szőlő telepíté­sét. Az ötéves terv végére 400 holddal növelik, összesen pedig 1500 holdra emelik szőlőterü­letüket. A telepítést a korszerű Lene—Moser magas kordonú eljárással végzik, s már meg­kezdték az egységes állományú 100 holdas táblatömbök kiala­kítását. Gondot jelent a termelőszö­vetkezetnek a tagok téli foglal­koztatása. Ebben az évben 10 holdon termesztettek seprű­cirkot, és a termés feldolgozá­sát a téli hónapokban maguk a termelőszövetkezeti gazdák iiégzik. Negyven hold szántó­földi növénytermesztésre alkal­matlan területet fűzfával tele­pítenek be további hasznosí­tásra. A megyében — de talán az egész országban —, ezen a Vi­déken terem a legszebb, leg­jobb minőségű őszibarack. Ter­veik között szerepel egy 100 holdas őszibarackos telepítése is, bár erre még nem kapták meg az engedélyt. Lehetne még sorolni a terve­ket, elgondolásokat, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy erősödjék, gazdagodjék a ter­melőszövetkezet Gyöngyöspa­tán. A jelen eredményeiből ar­ra következtethetünk, hogy a gyöngyöspatai Béke Termelő- szövetkezet tagjai valóra vált­ják szép elgondolásaikat. (tóth) *x2 December 15-én kezdődik a- i. ­EBSBEBSEBEBEBBEESBEEBBSEBEBEBSEEEBBBBBSSBBEEESBSSBBBBEEBBBEBBEEBBBBSSBBBBBBEBBEBBBBBBBEIs] ! nyolchetes, nagy téli totópályázata. Tanít ! Ssórahostat ! Nyerhet! mint ez — a szekér előtt. Húsz esztendeig várt erre a lóra. Húsz esztendeig csak némán a szájába harapott, ha a szom­szédok lovait látta és üres zsebbel járta a városokat. Nem értik, hogy negyvenötben talán még a könnyei is eleredtek volna a boldogságtól, ha a négy hóid föld mellé még lovat is kap. ILI eggörnyed, a szekéren, most nem délceg a tar­tása. Szomorú, pedig semmi se történt, tulajdonképpen senki se bántotta. Behúzott vállak- kal a feje búsan a mellére csuklik, és a ló izmait pattaná­sig feszítve húzta a szekeret a városka szélső házai között. Mire a piactéri református templom tornyában délre kon- dulnaik a harangok — Jónás már eladta a szekér krumplit. Az üres zsákokat a kocsi­derékban kupacba hányta és most cigarettázik. Elégedetten füstöl a szekér mellett. Mehet­ne már haza, de jó a piactéren ácsorogni, nézni az embereket, a kendős, nagykabátos forga­tagot. A csőszt már elfelejtet­te. A szeme ismerősöket keres, majd csalódottan, nagy ívben eldobja a cigaretta végét. Le­húzza a ló hátáról a pokrócot. Az állat szőre csatakos, mint­ha megázott volna. A bordái között az oldala behorpadt. Jónás gyanakodva nézegeti, ta­pogatja. Kifeszíti a száját, be­lenéz a nagy, kifejezéstelen szemekbe. Kedveskedve rábiccent a ló­ra. — Hazamenjünk, Deres? Beköti az istrángot, felül a szekérre és elindul. Befordul a főutcába. A gyógyszertár előtt meglátja a csőszt, amint éppen a szövetkezet szekerére ka­paszkodik. A homlokán felhő suhan át. Megrántja a ló szá­jában a zablát, és elzörög a másik kocsi mellett. A fejét is elfordítja. Kinn az ország­úton hangosan fütyörészik, mint egy vásott kamasz. Ne- vethetnékje van. Jókedvében a ló vékonyára csap. A jószág megugrik, szalad, vágtat, húz­za a szekeret. Jónás lelkét majdnem kirázza a rossz út, de nem bánja. Csak azt saj­nálja. hogy nem most ballag előtte a csősz, mert úgy elvág­tatna mellette, hogy még utá­nanézni sem maradna ideje. A csősz jár az eszében. — Gyerünk, Deres! — kiabál Jónás, és rázza a gyeplőt, pat­togtatja az ostort. — Gyerünk, az apád teremtésit! Nógatja a lovat, de néhány száz méter után a vágtatás ész­revehetően gyengül, a nekiru­gaszkodások már erőtlenek. Lassul a ló szaladása, és a domb előtt már csak lépésben, nagyokat fújtatva megy. Jó­nás fogai összecsikordulnak. Feláll a szekéren, magasba emeli az ostort és a lóra ordít. — Hallod, te Deres! Gye­rünk! ... — kiáltja és a ma- gasbalendült kézből az ostor a ló nyakára csap. A ló néhányat botlik, a n lábai ügyetlenül kalim­pálnak, azután rádúl a kocsi­rúdra. Izmai elernyednek, resz­ket a bőre, az orrából forró, nyálkás párát lehel. A kocsirúd félrebillerl. és a ló az ország­úira roskad. Jónás néhány pil­lanatig tűnődve bámul, mintha nem értené, hogy mi történt. Áll a szekéren, a kezében még mindig ütésre készen az ostor, mintha abban akarna megka­paszkodni. A ló hullámzó oldalét nézi. Később — ki tudja, hogy mennyi idő múlva — lemászik a szekérről, és a lóhoz támo-> lyog. Imbolyog, mint éjszaka a tó felett a lidércek. Körülnéz. A szája hangtalanul mozog. Borzong a háta. Az égre tekint, azután a Deresre zuhan, a feje a ló nyakán rázkódik. Nem érzi, nem tudja, hogy meddig kuporog a ló mellett. A húsz esztendőből néhány elszáradt könnycsepp, néhány boldog os­torcsapás és egy döglött ló ma­radt. Semmi több. Érzéketlenül bámul. Később feláll, mert az embernek mindig fel kell áll­nia. A lovat megszabadítja a szerszámoktól, és megnyúlt, merev szemmel az árokba rán­gatja a kihűlő állatot A szer- számok üresen lógnak a kocsi rúdján. Egykedvűen leszedi, és feldobja a zsákokra. Tanácsta­lanul. gyámoltalanul körülnéz, mintha még mindig nem érte­né, — mi történt. A kocsirúd mellé áll. Ne- kidűl, két erős kezével megmarkolja. Soha nem érzett még ennyi erőt a karjaiban. Most talán a fákat is fél kéz­zel kicsavarhatná. Most min­dent bírna — a hegyeket a há­tán, még a csősz gunyoros te­kintetét is. Nem volt még ilyen — talán soha. Előredől. A sze­kér megmozdul és Jónás húzza. Leszegett fejjel, a fogait össze­szorítva. A domb aljéban meg­áll, nem bírja tovább. Legszí­vesebben ő is összerogyna, mint a deres, de tartja a ko­csirúd. Elkeseredetten cibálja a szekeret, a rudat jobbra- balra csavargatja, de nem moz­dul. Nem bírja fel a dombra. Lecsukott fejjel a szekér kö­rül babrál, amikor a csősz utoléri. Az öreg megállítja a kocsit, leugrik, Körülnéz, és mindent megért. Néhány pilla­natig zavartan áll, legszíveseb­ben illő tisztelettel levenné a sapkáját, majd Jónáshoz lép, a karját ügyetlenül a másik kar­jába fűzi. — Utána kötjük — mondja rekedten és más most nem jut az eszébe. Nézi a lovat, nézi a szekeret. Azután az embert, amint üresen, szomorúan ácso- rog az országúton. Jónás nem szól. Egyik lábá­ról a másikra áll, gyámoltala­nul pislog. Hangot hall, de oda se fordul. — Megdöglött — mondja va­laki a közelben. Szótlanul tűri, hogy a szekerét a másik után kössék. A fejét se mozdítja, csak a földet nézi. — Nem ül fel? — kérdezi csendesen a csősz. T inás nem felel, csak a “ fejét rázza, és elindul a szekér mellett. A lőcsöt mar­kolja, de később azt is elen­gedi, mert nehéz így a járás. Thiery Árpád December 15-től február 15-ig hetenként négyszer jelent­kezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést! neszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pá­lyázóinknak kell majd kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre | {melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy X ? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként j i mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad, tehát akinek teli- I • találata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyv-] jutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek j I névsorát. ★ 1 Akik nvolc héten keresztül részt vesznek pályázatunkon, \ azok sorsolás útján nyerhetnek: í 96 PONT: I. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában,! Romániában, vagy a Szovjetunióban (vá-| lasztás szerint). II. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába,! Lengyelországba, vagy a Német Demokra- | tikus Köztársaságba (választás szerint), III. díj: Világvevó rádió. 80-TÖL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép, 1 db kerékpár, 1 db villanyborotva. 60-TOL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány, VIGASZDI.I: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybekötött nyereménysorsolás Eger- I ben, 1963. február 25-én, hétfőn. A pályázat szelvényes. Vegyen részt ön is a Népújság nyolchetes nagy téli totó­i pályázatán. Tanít! Szórakoztat! Nyerhet! 1X2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom