Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-05 / 284. szám

1962. december 5., szerda NÉPÜJSAG s A JUSZKU-TANYA LAKÓI A TANYA ott húzódik meg az er­dőtelki határban. Az országút- ról nézve csak sejteni lehet Juszku-tanya” körvonalait, a sok-sok fától, amely nyáron árnyékot ad, télen pedig szél­viharok elől nyújt védelmet a lakóknak. A körbekerített ud­varon szárnyas állatok rebben­nek szét, amikor idegen érke­zik. S hogy elül a zaj, megjele­nik a házigazda, meg a felesé­ge és szélesre tárják az ajtót az Idegen előtt, hiszen ki tudja miért jött, talán egy pohár víz­re szomjazik, de az is lehetsé­ges, hogy az eső elől keres me­nedéket. Csendes a ház, ritkán jön látogató. Sok a munka, főleg a tavaszi és nyári hónapokban. Ilyenkor, télen csak a ház kö­rül akad tennivaló, de most esik a havaseső, fúj a szél, ka­varja a megsárgult faleveleket, s a kutyát is kár kiverni a me­leg szobából, ahol izzik, duru­zsol a kályha. Körülüljük a tüzet, beszél­getünk. Lassan pergetjük a szót. nagyokat hallgatunk a sötétes szobában, amely csak a konyhaajtón át kap némi vi­lágosságot. A szoba közepén petróleum- lámpa ég hosszú, fehér papír­ral díszített zsinegen, amelyről sokáig nem veszi le tekintetét beszéd közben Szalmást Jó­zsefire, e ház asszonya, az er­dőtelki Űj Élet Tsz tagja. — Én még soha nem szere­peltem az újságban. Azt sem tudom, mit mondjak magának. Nem tudom, hogyan került Ide, a tanyára — mondja zavará­ban és kezét tördeli. Később megnyugtatom: nem hozok 6emmi rosszat a házra. Figye­lem arcát, amelyen a nélkülö­zés, fáradtság látható nyomo­kat hagyott, a kezét, amely ke­A bormi politika Achilles-sarka mény fogásokról, sok-sok mun­káról árulkodik. Nézem az asszonyt, a lakásukat, hallga­tom 40 évének regénybe illő történetét és arra gondolok: ennek az asszonynak vasból vannak az idegei, vasból az akarata is, mert ily mostoha sorsot csak vasidegekkel lehet elviselni. Egyedül tartja el nagy családját, gondozza őket anyai hűséggel, panasz nélkül. Férje beteg, 1959 óta rokkant, így szakadt az ő vállára a csa­lád eltartása... ILYEN AZ ÉLET! Van, aki­nek könnyebb, van, akinek ne­hezebb, s a megpróbáltatások tengerén kell keresztülgázol­nia, míg egyszer révbe jut. Szalmásiné is ez utóbbiak közé tartozik. Egész élete munka és küzdelem, hiszen szülei sum- mások voltak, föld nélküli em­berek, akik mindig annyit tud­tak csak magukénak, ameny- nyin álltak. Hárman voltak testvérek és a család vándor­munkával tengette életét. Do­hánymunkásokként járták be Csehszlovákiát, a Dunántúlt, Pest megyét. Nem csoda, hogy Szalmásiné csak négy osztályt járhatott iskolába, s utána dol­goznia kellett. Így telt el gyermekkora. Ké­sőbb az egyik Pest megyei nagygazda földjén kapálta a kukoricát, amikor az egyik summáslegény vízzel kínálta, s ebből a vízkínálásból végül is szerelem lett. Így kezdődött aztán kettőjük élete. Sokáig készültek az esküvőre, mert lassan gyűlt a stafirungra va­ló. Közben kitört a világhábo­rú. A férfinak el kellett men­nie a frontra, katonának. Újabb két esztendő késleltette az esküvő napját. De eljött ez a nap is, a háború után: egy­bekeltek. tó sóhaj rebben el ajkáról. Fa­kó arcával rám néz, s hosszú ujjaival feleségére mutat: — ö tart el bennünket. A kereset iránt érdeklő­döm, s így tudom meg, hogy minden hónapban átlagban megkeresi a 950 forintot az asszony, igaz, az idén már a kislány is segített, a férj pedig szerződéses alapon ser­téseket hizlalt az államnak. Az állatokat valahogy még a férj is el tudja látni, a komo­lyabb munkákat pedig elvég­zik ä gyerekek. S ez is szép jövedelmet biztosít. Ebben az évben négyezer fo­rintért vesznek stafirungot a | nagyobbik lánynak, mert ki j tudja, mikor gondolja meg magát, mikor akar férjhez menni? Most 19 éves. A bútor már megvan, s hamarosan a többi is meglesz. Beszélgetünk már egy jó ideje, amikor az asszony szó­ba hozza a munkacsapatot, amelyiknek ő is a tagja. Ar­ról beszél, hogy a tavasszal határozták el, úgy dolgoznak, hogy két éven belül elnyerik a szocialista munkacsapat címet. GYORSAN SZALAD FÖLDET KAPTAK, (Erdei Sándor rajza) majd ___________jöttek a gyerekek, öt egymás után. I Két lány, három fiú. A gye­rekek enni kértek, dolgozni kellett. Mindketten dolgoztak is, látástól vakulásig. Aztán jött a szövetkezet, és ők beléptek a közös gazdaság­ba. Házat vettek, — amiben jelenleg is laknak, — és igye­keztek szebbé tenni életüket. Már minden jól ment, amikor férje 1959-ben teljesen munka- képtelenné vált. A sok munka, a sok vándorlás, szenvedés és a szűkös élet tette tönkre. — Ha én is dolgozni tud­nék, akkor ott tartanánk, ahol a többiek, de így mi lassab­ban jutunk előre — magyaráz­za most a férfi és alig hallha­az idő, esteledik. A szobában hamarosan lámpát kell gyúj­tani. Már az ajtóban állok, amikor az asszony még meg­jegyzi: — Nehéz volt az életünk a háború előtt. Ma is van ép­pen elég bajunk, de most biztos támaszunk a szövetke­zet. Nélküle nem is tudom, mi lenne velünk!... Már messze járok a Juszku- tanyától, de még mindig Szal- másiék életén, sorsán töpren­gek. Valóban különösen nehéz a sorsuk, fájdalmas, bús, mint az idő itt, a határban, ahol megállás nélkül esik az eső, fúj a szél. Nehéz, de azért bi­zakodás csendül ki savukból. Hit és bizalom az életben, amelyet már nem egyedül kell megharcolniuk... Fazekas István TIT-hirek Ma este 7 órai kezdettel „A KGST szerepe szocialista gaz­daságunk fejlődésében” cím­mel előadást tartanak az egri TIT-klubban. A magyar származású Ázsia- kutató, Stein Aurél születésé­nek 100. évfordulóján emlék­estet rendeznek az egri TIT- klubban. A december 6-án dél­után 5 órakor kezdődő emlék­estet a Hazafias Népfront vá­rosi titkársága, a Városi Mű­velődési Ház igazgatósága és a TIT közösen szervezik. Szerkesztői Üzenetek Rózsa József né, Heréd: Panasza ügyében felkerestük az illetékeseket, kérjük, értesítsen bennünket, kapott-e már érdem­leges választ, illetve megküldték-e az elmaradt bért. M. L. Gyöngyöspata: Levelét megkaptuk, szeretnénk, ha arról írna részletesebben, ho­gyan hasznosítják a tanfolyamon szerzett ismereteket a mindennapi munkában. Várjuk további leveleit. S-né, Rózsaszentmárton: . Hiányosságot bíráló levelét csak akkor áll módunkban leközölni, ha felelősséget vállalva, közli nevét is. Értesítsen bennünket, elintéző­dött-e már panaszuk. Kiss János, Zagyvaszántó: Levelét megkaptuk. Csak az el­ismerés hangján- lehet megemlé­kezni arról, hogy mint többszörös véradó, segíti embertársait. Pél­dája valóban követésre méltó. ír­jon máskor is. Gyurika József, Heréd: Közöljük, hogy keresztrejtvé­nyeink helyes megfejtői között minden esetben sorsolás útján döntjük el. kik kapják a könyve­ket. Legutóbbi, az Aggteleki-csepp- kőbarlangról szóló rejtvényünket ön hibásan küldte be (Kaffka és nem Kaff Péter), így nem is került a kisorsolásra kerülők közé. — 150 HOLD szőlőt telepi- lenek a jövő évben a gyön­gyöspatai termelőszövetkezet tagjai. Az új szőlő telepítését a korszerű Lene—Moser eljá­rással végzik. II Hevesi Gépállomás gondjai a téli gépjavítás megkezdése elült Százötven erőgépet, hu­szonhat kombájnt, húsz csép­lőgépet és nyolcszáz munka­gépet kell megjavítania a tél folyamán a Hevesi Gépállo­más dolgozóinak. Nem többet, mint a megye bármelyik más gépállomásának, s Hevesen mégis súlyos gondokkal küz­denek. A vezetőknek már most fő a fejük a téli gép­javítás miatt. A legnagyobb hiányosság, hogy nincs korszerű, megfe­lelő nagyságú szerelőműhe­lyük. Három külön helyiség­ben egyszerre mindössze csak nyolc gép fér be, s ez nagyon kevés. Huszonötén dolgoznak a műhelyben, s valamit segít a hevesiek gondján, hogy Bo- conádon tizenhárom műhelyi dolgozó is végzi a téli gépja­vítást. A műhely felszerelése, gépi berendezése nem a leg­korszerűbb. s nefn egy ízben alkatrészhiány hátráltatja a javítások időben történő el­végzését. Négy RS-09-es gé­pük már három hónapja ki­használatlanul áll a gépállo­más udvarán, mert nem sike­rült az erőgépek meghibáso­dott olajgyürüi helyett újat szerezni. A műhelyek kicsik, két épületben vannak elhelyezve, s nem biztosítják a gyors ja­vításhoz szükséges nélkülöz­hetetlen feltételeket. Szakem­berben nincs hiány, mert tél­re a traktorosok is a műhely­ben dolgoznak, sőt, még in­kább az a probléma, hogy a szűk helyviszonyok miatt n%m tudnak elegendő munka- alkalmat biztosítani dolgo­zóiknak a gépállomás vezetői. Minden elismerést megér­demelnek a Hevesi Gépállo­más dolgozói, akik tudatában vannak kötelességüknek és a rossz körülmények között is igyekeznek már most meg­gyorsítani a munkát, hogy a téli gépjavításoknál majd ne mrtatkozzék fennakadás. Ts csupán a dolgozók igyekezete kevés, és az illetékeseknek is feltétlen cselekedniük kell mielőbb a Hevesi Gépállomás munkakörülményeinek meg­javítása érdekében. (T. I.) Amíg a vonat elindul NAGYOKAT füttyentenek a mozdonyok a hatvani vasút­állomáson. Siető, tolongó em­bersereg, amerre csak nézünk. A vasúti tiszt magasra emeli jelzőjét és máris indul a sze­mély Budapest felé. Egy vonat elment, de sokan vannak olya­nok, akik korán érkeztek, vagy akik lekésték a vonatot, s meg kell várni a következőt, amely csak egy—két óra múlva indul. Az emberek fázósan húzzák össze magukon a kabátot. — Micsoda hideg! — kapom el az egyik beszélgető szavát. — Mínusz tíz és még tél sincs.., Tényleg hideg van, s aki csak teheti, a peronról befelé indul az épületbe. Bekukkantunk a restibe. A megszokott rend, tisztaság és ami a legfőbb, „szép adagok”. — Csontleves, sertéspörkölt savanyúval, pohár sör... — jegyzi a pincér a rendelést, s máris siet a konyha felé. Benézünk az emeleti várók­ba. Az olvasószobában kelle­mes a meleg és teljes a csend. Két nő s néhány férfi üldögél könyvbe mélyedve a barátsá­gosan megvilágított szobában. — Bocsásson meg a zavará­sért, riportot készítünk ... És Korim Éva, a jpaivani gimnázium történelem—orosz szakos tanárnője, elnéző mo­sollyal csukja be könyvét. — Szabad? — Tessék! Aragontól a Nagy­hét. Most kezdtem, s amíg a vonat elindul... — Mindennap itt tölti a vá­rakozási időt? — Igen. Budapestről járok ki tanítani. Reggel fél hatkor ke­lek, s bizony, rég kígyóinak már a pesti lámpák, amikorra hazaérek. Kellemes az olvasó­szoba, itt töltöm el mindig a várakozási időt.._. Rabecz Lajosné, a könyvtá­ros, közbeszól. — Közel ötszáz kötet köny­vünk van és sok folyóirat, új­ság. Vannak, akik sakkoznak, csendesen beszélgetnek. Na­gyon hiányzik egy rádió. A régi elromlott, újat még nem kaptunk... A szomszéd várószobában népes tanulósereg. Lányok, fiúk ülik körül az asztalokat, amelyek füzetekkel, könyvek­kel telítve, olyanoknak tűnnek, mint egy csatatér. közelebb kerülünk az egyik kislányhoz. Latint tanul. Az olvasmány címe, amelyet fordít: „De civibus et servis.” Kiss Tériké első gimnáziumba jár és naponta itt tölti idejét fél kettőtől háromig, amíg el­őtt be­beszélt. Nemrégen olvasta az Elveszett illúziókat; sokat be­szélt és hevesen magyarázott Lucien Rubempréről. Erzsi szemlátomást érdeklődéssel hallgatta, néha szólt csak köz­be, olyasmiket kérdezvén, hogy a pesti lányok mostanában kétrészes fürdőruhát horda­nak-e inkább, vagy egybesza­bottat; s hogy divatszín-e még odafent a rozsdabarna. Az irodalmi előadást ilyen­kor hosszú másodpercekre meg kellett szakítania, s bizony, eléggé nehéz volt aztán vissza­találni az elvesztett fonalhoz. De mindannyiszor visszatalált. Lucien Rubempréről még mindig sokkal könnyebb volt beszélni, mint arról, mennyire tetszik neki Erzsi szőkesége. Egész délután a cukrászdá­ban ültek. Balzac után újra Shakespeare került sorra, az­tán Móricz Zsigmond. Erzsi annyi odaadással hallgatott, hogy Jancsinak nem volt szíve abbahagyni. Néha egymáséba tévedt a pillantásuk;'olyankor gyorsan elkapta a szemét. Sötétedett, s már azon tana­kodtak, hogy indulni illenék, amikor Jancsinak eszébe ju­tott, hogy kerek egy hete nem írt már a szüleinek. Igaz, min­dennap az eszében járt, hogy otthon bizonyára várják már a levelét. Irma nénje is megkér­dezte néhányszor, mikor ír már — de a strand, az új tár­saság mindig előbbre való volt. Ma reggel viszont megfogadta nénjének, hogy ir. — Bocsáss meg egy pillanat­ra — mondta Erzsinek. — Csak átszaladok ide a trafikba, le­vélpapírért. írnom kell a szü­leimnek, hazafelé menet majd bedobom a főpostán. Erzsi biccentett, s ő már in­dult is. tört, s tisztességgel rótta a so­rokat. Erzsinek feltűnt, hogy a lap felül üres; a fiú nem írt meg­Visszajövet gyorsan megírta a lapot. Golyóstolla ugyan da- coskodott egy ideig, de néhány erélyesebb mozdulat után meg­szólítást. — így küldöd el? — kérdez­te meglepetten. Jancsi ránézett. Éppen most kanyarította a sorok alá a ne­vét, s voltaképpen már várta ezt a kérdést. — Persze, hogy így! — szólt mindjárt határozottan. — Mi­ért? Mit írjak? Drága anyu­kám és apukám? Férfiak va­gyunk, mit érzelegjünk. Nem igaz? Az érselgés asszonyok dolga! Azzal állt is fel, hívta a kis­asszonyt, fizetett — érdekes, Erzsi most már engedte — s elindultak. A főpostánál a fiú tétován megállt. — No — mondta Erzsi — hát nem dobod be a lapot? Ott a láda! — De igen — felelte gyorsan. — Csakhogy expresszlapként akarom feladni, régen nem ír­tam már haza. Bocsáss meg egy pillanatra! S már lódult is be a forgó­ajtón. Odabent megállt, kipil­lantott, nem figyeli-e a lány, aztán odahúzódott az írópult­hoz. előkapta golyóstollát, s széditő gyorsasággal odaírta a lap tetejére: „Drága Anyukám és Apukám!” Azzal zsebébe süllyesztette a lapot, s nyugodt lassúsággal kilépett a kapun. — No, feladtad? — kérdezte Erzsi. Megrázta a fejét. — Hosszú sor áll az ablak előtt, nem érdemes várni. Vég­eredményben holnap így is megkapják... Igaz? — Igaz — biccentett a leány. A férfi ekkor kimért léptek­kel odament a postaládához, a zsebébe nyúlt, majd határozott, férfias mozdulattal útjára bo­csátotta a levelezőlapot. Bárány Tamás indul a vonat Selyp felé. lakik, s társaival együtt járó. A másik asztalnál Vicián Jó­zsef, a Bajza Gimnázium I/H. osztályának tanulója, a szám­tannal bajlódik. Rágja egy ki­csit a ceruza végét, de aztán felcsillan a szeme. Mégiscsak érdemes volt figyelni az órán... Újra a földszinten vagyunk. Gyermekváróterem. Aprósá­gok, kisebbek és nagyobbak érkeznek ide néhány félórás időtöltésre. Itt is kellemes a meleg, s igen-igen kedves a gondozónő. Újabb vendégek érkeznek: kisfiúk valameny- nyien. Egy kicsit idegen itt a világ, de csak néhány percig, amíg össze nem barátkoznak egymással a kedves gondozó nénivel, aki egy nagy könyvbe még a nevüket is beírja és ha jól viselkednek, mesét is mond nekik... KINTRŐL ÚJABB vonat füttye hallik, de nyugodtan maradhat mindenki, hiszen a hangosbemondó pontosan tájé­koztat. És míg a vonat elindul, addig kellemesen töltheti itt mindenki az időt... Szalay István 1*2 j December 15-től nyolc héten keresztül On is nyerhet! 1X2 j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom