Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
1392. december 1., szombat NÉPÚJSÁG BIZALOMÉRT SIKEREKKEL Amikor vagy négy esztendővel ezelőtt az Olasz Kommunista Párt rimini pártbizottságának titkárával beszélgettünk a Corso Augusto 28. szám alatt, jobbára még arról folyt a szó, hogy az olasz kommunisták hogyan vették fel a harcot a magyarországi ellenforradalmon fellelkesült belső reakcióval szemben. Akkor még az olasz, de francia testvérpártunk éppen úgy, mint a többi, határainkon túl védte a nemzetközi munkásmozgalom egységét, a magyar dolgozó nép szocialista vívmányait. Az eszme, a marxizmus—leniniz- mus tanításainak védelme volt ez és egyben a konszolidáció eredményeire alapozva, egyúttal előlegezett bizalom is a magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép számára, hogy építésének további sikereivel, a marxista—leninista tanítások tisztaságának következetes megóvásával jómaga is Hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom további erősítéséhez. S a párt nyolcadik kongresszusán bátran tekinthettünk testvérpártjaink küldötteinek szemébe: a két kongresszus között leraktuk a szocializmus alapjait, tovább emeltük népünk életszínvonalát, tevékenyen járultunk hozzá a nemzetközi munkásmozgalom egységének megóvásához és tovább szilárdítottuk pártunk és népünk egységét is. A két kongresszus között eltelt időszak is a kommunista ég munkáspártok céljainak helyességét, e küzdelem nagyszerűségét és igazságát, a békéért folyó harc győzelmeit, a szocialista viszonyok között élő, szabad, dolgozó nép felemelkedését példázta. A Corso Augusto 28. alatt dolgozó olasz elvtársainknak megcáfolhatatlan érveket, megdönthetetlen példákat tudtunk nyújtani — immáron az ő további munkájukhoz. Erről szólt egyébként a többek között Arturo Colom- bi elvtárs is, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. De erről beszélt Bias Roca is, aki a következőket mondotta: „örülünk a magyar nép sikereinek, amelyeket a kongresszuson ismertettek. Ezek az egész szocialista tábort, bennünket is segítenek és erősítenek". Nos, pártunk kongresszusa nemcsak a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták munkájából vont mérleget, nemcsak számukra „ adott ösztönzést és ugyanakkor további feladatokat, de tevőlegesen hozzájárult a nemzetközi munkásmozgalom további erősítéséhez, erőt és ösztönzést adott a még elnyomott milliók harcához. A szocialista tábor országainak eredményei, kisebb- nagyobb gazdasági, politikai, kulturális sikerei, nemcsak a szocialista tábor, vagy azon beiül egy ország belügye. „Beavatkozás” ez, a legtisztább és a leglelkesítőbb módon a még kapitalista országok,, belügyei- be” is. Egyszerűen az a tény, hogy hat év alatt a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34 százalékkal emelkedett, hogy három év alatt 700 000 ember költözött új lakásba, hogy majdnem egész dolgozó népünk részese a társadalom- biztosításnak, hogy közoktatásunk fejlődésében utolérte, sőt, az est és levelező oktatás rendszerével messze megelőzte Európa legfejlettebb kapitalista országait, — nos, mindezek a tények nem maradhatnak hatás nélkül sem Európában, sem Európán kívül. Ha hibáinkat fel tudta használni az ellenség határainkon belül és kívül is, ha az ellenforradalom után testvérpártjainknak igen nehéz körülmények közepette kellett hirdetniük a marxizmus—le- ninizmus igazságát, akkor most, a bolgár, a magyar, majd a csehszlovák testvérpártok kongresszusa után lényegesen jobb körülmények között, összehasonlíthatatlanul gazdagabb „agitációs- anyaggaJ” vehetik fel programjaik megvalósításáért a küzdelmet. Nemcsak általában a politikában, de konkrétan a békéért, a szabadságért, a kommunizmus nagy eszméjéért folytatott következetes, kitartó és egyre eredményesebb politikában sem lehet ma már elszigetelten dolgozni. Amit mi jól teszünk, azzal nemcsak hazánkat, de az egész világ dolgozó népének küzdelmét erősítjük és megfordítva: ami rossz, ami helytelen a politikában, a gyakorlatban, az rossz kihatással van nemzetközi szinten is. Történelmi korszakunkban rendkívül felelősségteljes feladat hárul minden pártra, minden kommunistára, de minden szabadságot, függetlenséget, a békét óhajtó, tisztelő dolgozó emberre. E felelősségtudat nélkül munkája jelentőségének felmérése, hatásának tudata nélkül, lényegesen kevesebb, kisebb a munka, az alkotás eredménye, kisebb, kevesebb az ösztönző erő e munka sikereit illetően. Amikor vagy négy esztendővel ezelőtt a rimini pártbizottság titkárával beszélgettünk, mind, amiről most, a nyolcadik kongresszuson szó esett, még csak terv, elgondolás volt. Az olasz elvtársak is bíztak és hittek abban, hogy a magyar kommunistáknak, a magyar dolgozó népnek van és lesz ereje e nagyszerű tervek valóra váltásához. Jogos volt a bizalom és nem alaptalan. Volt és van ereje népünknek, hogy tovább vigyük nagy ügyünket, hogy felépítsük a szocializmust, hogy gyarapodó hazánk tekintélyével, súlyával nemzetközi fórumokon, eredményeivel. népének boldogulásával pedig az emberek gondolkodásában, értelmében nyújtson segítséget mindenütt, ahol az igazságról, a békéről, a szabadságról. a népek függetlenségéről esik szó. Gyurkó Géza Dobi István üdvözlő távirata a Közép*Afrikí-' Köztársaság elnökéhez Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke a Közép-Afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte David Dackót, a Közép- Afrikai Köztársaság elnökét. (MTI) 4 Magyar l\ők Országos Tanácsának végrehajtó bizottsága pénteken délután ülést tartott. Az ülésen megvitatták a 8. pártkongresszus határozatai alapján a nőmozgalom előtt álló feladatokat. Elhatározták, hogy decemberben országos nőtanácsülést tartanak, a soron levő tennivalók széles körű megvitatására. (MTI) * PÉNZTÁROS Hírek, adatok vasút villamosításáról A november 18-án megjelenő újságokban örömmel olvashattunk arról, hogy az első villamos mozdonnyal vontatott szerelvény három- nappal a pártkongresszus kezdete előtt, november 17-én befutott a miskolci Tiszai pályaudvarra. Most néhány adatot és hírt közlünk a vasút villamosításáról, a Budapest—Miskolc fővonal közötti villamos vontatásról. ★ Hatvan és Miskolc között közel 50 ezer köbméter földet mozgattak meg, mintegy 18 ezer köbméter betont dolgoztak be, és 3000 vezetéktartó oszlopot állítottak fel a vasút villamosítása közben. Ezenkívül 320 ezer folyóméter munkavezetéket és mintegy 400 ezer folyóméter sodronyt, valamint 25 ezer darab szigetelőt szereltek fel. A villamos vontatás több szempontból is előnyös. A villamos mozdony nagyobb sebességgel közlekedik, mint a gőzmozdony. A személy- és gyorsvonatokat villanykály- hákkal fúthetik. Az állomások és a vonatok levegője kezd megszabadulni a gőzmozdony egészségtelen füstjétől, a koromtól és a szennytől. Ami ezeknél is jelentősebb: 1963- ban a villamos üzemmel mintegy 60 millió forint üzemköltség-megtakarítást érhet el a vasút. ★ Budapest és Miskolc között naponta nyolc pár, de Budapest és Füzesabony között is több villamos vontatású vonat közlekedik. Kényelmesebb, jobb lett utazás. Szigetváry József az özse Balázs, a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezet pénztárosa. Nyolc éve tsz-tag, s ez idő alatt állandóan a szövetkezet pénzügyeit intézi. Lelkiismeretesen, gondosan ügyel a közös gazdaság pénzére, vagyonára, hiszen soha nem volt még „leltárhiánya”, és szabálytalan pénzkezelése. Mint elmondotta, nyolc év alatt több mint 60 millió forintot kezelt, számolt át, fizetett ki a tagoknak. Képünkön a pénztárkönyv napi bevételi és kiadási bejegyzéseit ellenőrzi az 57 éves pénztáros. (Foto: Kiss Béla) 14 milliárd forintos megtakarítás Hét nagy kohó és hárommiiliárd kilowattóra helyett a legkedvezőbb a% önköltség a% alumíniumgyártásban Tegnap jelent meg az újságokban a hír a timföld- és alumíniumtermelés területén megvalósuló magyar—szovjet együttműködési egyezményről. Hazánk 1967-től kezdődően 1980-ig fokozatosan évi 330 ezer tonnára növekvő mennyiségű timföldet szállít ki kohó- sítás céljából a Szovjetunióba és az előállított alumíniumot a Szovjetunió teljes egészében visszaszállítja Magyarországra. Miért nem dolgozzuk fel itthon a timföldet? Mennyi munkaalkalmat jelentene ez és megtakaríthatnánk a szállítási költségeket oda és vissza. Mások arra hivatkoznak, hogy a nyersanyagexport és az abból gyártott kész-, vagy félkészter- mék importja egy ország számára sem lehet előnyös, est évszázados tapasztalatok igazolják. Nézzük meg, adottak-e nálunk a timföld feldolgozásának feltételei. Mintegy 450—• 500 megawattos hőerőmű teljesítményének megfelelő energiára és hét új — inotal nagyságú — kohóra lenne szükség. Számítsuk ezt át: 30 milliárd forintos beruházást kellene megvalósítanunk. Az alumíniumiparra ennyit csak akkor áldozhatnánk, ha minden másról lemondanánk. Nyilván, ezt nem tehetjük, ez öngyilkosság lenne. — Segítsen a Szovjetunió, vásároljunk kellő mennyiségű villamos energiát és gyártsuk itthon az alumíniumot, megtakarítjuk a timföld és az alumínium szállítási költségét — érvelnek mások. Az ország energiaszükségletének jelentékeny részét ma is külföldről hozzuk be. A Szovjetunió tudna több energiát adni, de további feleslege csak a távoli, ázsiai erőművekben van. És itt jön a bökkenő, ami felborítja a logikusnak látszó érveket. Ugyanis a fizika törvényei nem engedelmeskednek a mi kívánságainknak. Ezer, vagy annál is több kilométer távolságból vezetett energiából oly nagy az úgynevezett hálózati veszteség, hogy gazdaságosabb a timföld kiszállítása. A gazdaságosság ily módon való alakulásához hozzájárult az is, hogy a Szovjetunió vízierőművekből származó alacsony feszültségű, de rendkívül olcsó villamos áramot tud felhasználni a timföld kohósításához és szabad kohókapacitással is rendelkezik. Nem hanyagolható el a közgazdasági számításoknál az a körülmény sem, hogy a Szovjetunióból eddig sokkal nagyobb tömegű áru érkezett hazánkba, mint ameny- nyit mi exportáltunk, így részben a visszatérő üres uszályokat és vagonokat rakják meg timfölddel. Körülbelül 16 milliárdos beruházással fejlesztjük a hazai timföldbányászatot, mert európai viszonylatban is jelentős alapanyaggal rendelkezünk.' F, U tói nem függnek, és melyek azok a kieső idők, amelyek... A LAKATOS közbevág: — Tehát, még most sem dolgozunk eleget? Tudjuk! Azt fogják mondani, számolja fel az üzem a veszteségidőket, helyette termeljen hasznosan — szól oda társainak. A feszültség hamarosan feloldódik. — Ha nem lenne a munkának hangulata, nyolc óra alatt bepenészednénk — magyarázzák a munka lélektanát. S ha megjelenik az üzembén egy idegen nő, máris hurrog anye-1 rítés, kukorékolás, nyávogás, bégetés, mint egy tanyasi udvar, úgy hangzik az egész üzem. Közben dolgoznak, leg-; alábbis azt a látszatot keltik, mert ha a munkának nem len-! ne hangulata, nyolc óra alatt! biztosan bepenészednének. [ Befejezték a munkát. A( megfigyelés alatt állók fellé-! legzenek. ] — Végre! Elmegy az „idő-( jós”. Bár csak vissza se jönne (a dolgozó lélektana), de az „időjós” visszajön (ez meg &z' 6 lélektana), Vargánénak meg- ] mutatja a munkafényképet, 51 hihetetlenül nézi. — Nyolc órából csak hat és] felet dolgoztam? — Tessék, olvassa, itt írtam maga előtt i — Csodálatos. Ki hitte vol-j na, hogy mennyi minden tör- ( tént ebben a 480 percben. Simon Imre J (Wilhuié képek tftj munkanapé él — Te, Boris, miért nem mégy sorjázni? Sorjázni megy, mire 10 darabot megcsinál, a lakatos visszahívja a gépre. Dolgozik, közben észreveszi az ajtó felől közeledő normásokat. Munkatársi „riadó” hallatszik: — Lassan! Itt vannak a stopperórások. TOTHNÉ NEM szereti ezeket az embereket. Hogyne, mikor az egyik egész nap mellette áll, s ez olyan idegesítő, mindig engem néz és ír. A másik meg félóránkint jön, és húz egy strigulát a „munkás jelen van, de nem tevékeny” rovatba. Az asszony az időmérőkre tekinget, felsóhajt: — Csak már két' óra lenne! Még dél sincs. — Inni megy. Dohogva jön visszafelé. — Megint nem nyertünk a lottón, no, majd a jövő héten — mondja, s új darabot fog a készülékbe. A többi asszonynak jókedve van. — Nézzen már bennünket is — kacsingatnak a megfigyelő felé, közben dolgoznak és énekelnek: „Reszket a Hold a tó vizén ...” Ég a munka a kezük alatt. Füstöl az olajos forgács. Kíváncsian érdeklődnek. — Ez az idővizsgálat tényleg nem függ össze a normával? — Nem! — Neeem? — hitetlenkedik egy köpcös lakatos. — Ismerjük már ezt a trükköt... A megfigyelő válaszol: — Azért kell ez, hogy el tudjuk határolni, mik azok a veszteségidők, amelyek a munkás— Képes ezt is beírni? — Egy percig ezen nevet. Visszajön. — Na, ezt írja fel — sorba- álltam! Tíz fülkéből csak kettő használható, a többi be van szegezve... LESEPRI a készülékről a forgácsot. A gépek egy része leáll. Sokan reggelizni mennek. Evés előtt van, aki kezet mos, van, aki csak kóccal törli meg olajos kezét. Egymásnak mondják: — Sietve, gyorsan kell enni, mert még azt is figyelik, hogy meddig „kajálunk”. Reggeliznek. Az emberek a munkagépek mellett, a fal felől hosszú étkezőasztal mellett ülnek. Falatozás közben mindig beszél valaki. — Azt mondják, a gyárkapun kívül egy tejivót akarnak felállítani. — A jó lenne ... Szükség lenne rá, — hümmögnek válaszként a többiek. Egy termetes ember a lábast a Sportújságra teszi,, eszik, olvas, és fél szeme a gépen van. A gép jár, mert nem reggelizhetik mindenki egyszerre. A reggeliidőt eltörölték, pedig reggelizni kell. Az emberek fél ötkor keltek, akik Füzesabony felől járnak, sokkal korábban. Früstökre már megéheztek. A gépek újra teljes ütemben zúgnak. Mindenki dolgozik, kivéve Tóthnét. Elszakadt a motorszíj, a javítani valót vele küldik a tmk-ba. Félórába telik. Állásidőt ír a lakatos. A szerszámot újra állítják. A dolgozó tétlenül várja. így kezdődött a „fényképezés”. MUNKAKEZDÉS hat órakor. Nagyné dolgozik egy percig, aztán ládát keres. Keresgélés közben találkozik Kissné- vel, ő is ládát keres. Most már ketten keresik. Mikor munkahelyükre visszatérnek, az anyagmozgató már egy halom üres ládával várja őket Nagyné indítja a gépet, dolgozik. Kissnét az irodába hívják. Áthelyezték a 17-es üzembe csiszolni. Ott sok a munka, jól is fizetnek. Itt meg kevés múnka van a hónap elején. Nagynét hét órakor másik műveletre állítják. Fúróról marógépre hat perc az átállás. Dolgozik. Hét negyvenkor anyagért megy. Tovább dolgozna, de erős az anyag mérete. Hívja a csoport- vezetőt. A meó visszadobja az alkatrészt. A művezető ízes magyarsággal szentségei. Időtartam: két perc. Aid káromkodik, húsz fillért fizet. A dolgozó tartja a perselyt. A meós forintot fizet. Nevetnek és szidják még azt is, aki ezt a szerszámot megcsinálta. Hét ötvenkor újból dolgozni lehet. — Ez az istencsudája még ezt is felírja — berzenkedik az asszony. — Kései munkakezdésért kiesés: 8 perc, — állapítja meg a „fényképész”. Negyed kilencig dolgozik és beszél... — Na hallja, attól, hogy a szám jár, megy a gép is. A gép tényleg jár, de üresen. Nem alakít. Az asszony WC-re megy. TEGNAP MONDTA a csoportvezető, hogy másnap munkafényképfelvételt készítenek az üzemről. Erre a napra Var- gáné rendbehozatta a haját. Fodrászhoz ment, manikűröz- tetett. Reggel kedvesebb volt mindenkihez. Fényképeznek, gondolta magában, kicsit izgatott volt, le s fel járt az asszonyok között, igazgatta gépén a vándorzászlót, anyagot készített, leült, felállt, mindent csinált, csak éppen nem dolgozott. Megjött a „munkafényké- pész”, papírral, ceruzával a kezében, megállt Varga Jánosné előtt. Felvette személyi adatait és közben valami unalmasakat mondott a veszteség és kieső időikről. — És a fénykép? — kérdezte az asszony, hogy izgalmát kendőzze. — Meglesz az is, pontosan műszak végére. Mindent felírok magáról, amit csinált és amit nem csinál műszak alatt. — Négygyermekes anya vagyok, nekem elhiheti, nem azért járok ki a Bervába, hogy ne dolgozzak. Dolgozunk mi itt éppen eleget, igaz, néha anyagra várunk, vagy gépállításra, de azért nem tétlenkedünk. A meósokról kéne már egyszer felvenni a normát, van úgy, hogy négy dolgozóra hét meós jut. — Ez nem normafelvétel. — Hát mi? : — A munkaidő-kihasználás vizsgálata. — Hát az meg mi? , — Nem mondta el maguknak a csoportvezető? Az a sok irkafirka, amit itt egy műszak alatt feljegyez az ember, s jamelyböl sok csodálatos dolog ldderül.
