Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-28 / 302. szám

1962. decamber 28., péntek NEPŰJSAG 5 Nagy tervekkel várják az új esztendőt A aarudéak közgyűlése elé MÉG AUGUSZTUSBAN híre terjedt a megyében, hogy megalakult Sáriidon a Tisza- mente Termelőszövetkezet, a helyi négy közös gazdaság egyesülése folytán. Az egyesü­lést akkor csak elvben mond­ták ki, hiszen napjainkban is mind a négy tsz létezik, végzik a zárszámadásra való felkészü­lést. Az igazi egyesülésről csak január 1-vel lehet majd beszél­ni, amikor nemcsak elvben, ha­nem a gyakorlatban is meg­születik az új, közös gazdaság. A jelenlegi helyzet tehát „át­meneti” jellegű, amely sok munkát, feladatot ró vala­mennyi tsz-vezetőre, de külö­nösen azokra az emberekre, akik a régi tsz irányítása mel­lett végzik az új gazdaság ügyeinek intézését is. Ilyen ember Nagy Géza intéző bi­zottsági elnök, aki a Kossuth Tsz elnöke is egy személyben, valamint Nagy Dezső agronó- mus, aki az új és régi szövet­kezet mezőgazdász tennivalóit látja el. Velük beszélgetünk az irodán, a kályha köré mene­külve a hideg elől, s arról sza­porítjuk a szót, hogy mikép­pen is történt ez a nagy elha­tározás? — milyen tervekkel indultak és indulnak az új év­nek? — Az egyesülést elsősorban a Kossuth Tsz tagjai szorgal­mazták, bár a többi szövetke­zetben is sok szó esett róla, — magyarázza az agronómus az egyesülés okát —, mert az emberek arról beszéltek, hogy a szomszédos községekben az egyesülés óta jobban érvénye­sülnek, éppen ezért a sarudi- aknak is követniök kell a pél­dát. | — AZ EGYESÜLÉS | tosabb oka nem ez volt — kap­csolódik a beszélgetésbe az el­nök is —, hanem az, hogy a termelőszövetkezeteink továb­bi fejlődése- csak az egyesülés útja»—látszott - biztosítottnak. Akár a beruházásokra gondo­lunk, akár a jövedelemelosz­tásra, a munkalehetőségek megteremtésére, nem kétséges, hogy az új, tízezer holdas szö­vetkezet nagyobb lehetőséget biztosít majd, mint a régi ki­sebb gazdaságok. Tehát ezek az okok vezették a falubelieket arra, hogy egye­süljenek. Tárgyalt róla a párt- alapszervezet, tsz-vezetőség és a közgyűlés is, s mindenki egyetértett a gondolattal. 25 személyből álló intéző bizottsá­got hoztak létre, hogy ez in­tézze a szövetkezet ügyeit, irá­nyítsa az őszi munkákat, tervet készítsen a vezetőség megvá­lasztásáig. Mi volt az első tennivaló? — Egy hét alatt el kellett készítenünk az őszi vetési, ter­vet — mondja az agronómus —, s megcsináltuk. Az intéző- bizottság átvette a gépek irá­nyítását. Tervszerűen dolgoz­tunk és október 16-ig elve­tettünk mindent. 2165 holdon került a mag a földbe, s ezzel az országban is az elsők kö­zött voltunk, akik ilyen ha­mar végeztünk a munkával. A vetés mellett 2550 hold őszi mélyszántásunk is van, 800 holdon pedig az istállótrágyá­zást is elvégeztük, ami még nem fordult elő a község tör­ténetében. EMLÍTÉSRE MÉLTÓ ezenkívül az is, hogy közösen végezték a beruházásokat, sőt, a hajtatóház építését, a mun- kaerőgép-vásárlásokat is. Vet­tek egy silókombájnt. Hozzá­fogtak egy csővázás gépszín építéséhez és egy víztorony felállításához, hogy legyen elegendő víz jövőre. Mindez hatalmas munka volt, amelyet rövid két-három hónap alatt kellett megoldani, éppen ezért, csak az elisme­rés hangján szólhatunk az in­téző bizottság eddigi tevé­kenységéről, hiszen időben el­végeztek minden munkát, s emellett még elkészítették jövő évi tervüket is. Tervük­ben szerepel a pillangós terü­let és az állatállomány növe­lése, kenyérgabona, takar­mánygabona, ipari növények termesztése és egy csomó be­ruházás megvalósítása is. Ügy igyekeznek gazdálkodni, hogy a tsz jelenlegi, 14,5 millió fo­rint vagyona a jövő év végé­re legalább a 17 millió forintot érje el. EGYELŐRE ENNYIT dani erről az új, születendő termelőszövetkezetről, amely­nek első közgyűlése éppen ma lesz, ahol sor kerül a vezető­ség és az elnök megválasztá­sára is. De ezek az eddigi ered­mények biztatóak Sarudon és a közgyűlés után már csak a tagság, a falu szorgalma és iparkodása, a megfontolt, jó vezetés szükséges ahhoz, hogy 1963-ban virágzásnak induljon megyénk egyik legnagyobb kö­zös gazdasága: a sarudi Tisza- mente Termelőszövetkezet. Fazekas István Kemény tel Európában és Észak- Imerikában LONDON: Portugália télen is napfényben fürdő vidékei­nek szokatlan hideget hozott az idei tél: a hőmérő higany­szála a legalacsonyabbra — mínusz 15 fokig — az Estrela- hegységben süllyedt a csütör­tökre virradó éjjelen. Az olaszországi Trapelle-ben, Európa legmagasabban fekvő lakott helyén dermesztő hide­get — mínusz 35 fokot — mér­tek. Svájcban szerdán helikopte- i rek vittek élelmiszerutánpót­lást a Meien-völgy három köz­ségébe, amelyeket a hófúvás több mint egy hete zárt el a külvilágtól. Az ausztriai Insbruckban szerdán mínusz 7 fokot mértek. Nem sokkal volt enyhébb az idő Garmisch-Partenkirchen- ben sem, ahol a hideg elérte a 23 fokot. A tengerentúlról érkezett hí­rek is kemény hidegről adnak számot. Colorado-állam egyes vidékeiről 35 fokos hideget je­lentenek. a Wisconsin-állam- beli Madisonban majdnem 80 éve nem mutatott a hőmérő 30 fok hideget. Chicagóból is 20 fokos hideget jelentettek. Az enyhe éghajlatú Kalifornia egyes vidékeiről is fagypont alatti hőmérsékletről érkezett hír. (MTI) 12X FEJLŐDÉSTÖR TENET A fantasztikus regények fej­lődéstörténetében két korsza­kot ismerünk eddig: A Légből Kopott Elképzelések és az Űr­ből kapott Elképzelések kor­szakát. Rendszertanilag mind­két korszak a Verne-félék csa­ládjába tartozik, az újabbakat a tudomány még ma sem is­meri, de megnyugtatásul közöl­hetjük, hogy lesz. Hajaj. Időszámításunk előtt néhány fényévvel egy ismeretlen szer­ző azt hitte, hogy egy Ikarus nevű fiatalember az édesapjá­val összebeszélve fölemelke­dett a levegőbe. A közelebbi céljuk ismeretlen. Feltételez­hető, hogy a kozmikus sugár­zást akarták tanulmányozni, s mivel az akkori politikai hely­zet miatt csak illegalitásban tehetett hasonló célú kutatáso­kat végezni, azt mondták, hogy hazarepülnek. Ezután sokáig lappangott az évezredek mögött a fantaszti­kus regények csírája, míg Dante biztatására virágba szökkent. A Divina Commedia, amely föld alatt játszódik. Szé­dítő története van. A szerep­lők körbemennek, és sok olyan emberrel találkoznak, akiket mi csak hírből ismerünk. Itt találkozunk először a fantasz­tikus regények fő alapvonásá­val, a magas fokú számtani műveletekkel (Első Kör, Máso­dik Kör, stb.. ■) Néhány évszázadnyi szünet után lépett az irodalom szín­padára Verne Gyula, akit an­golul Gyula Vernernek hívtak. (Franciául is!) Az egyik regé­nye forradalmasította a fan­tasztikus regényeket. Az, ame­lyikben több ember, néhány tyúk és egy kutya szerepel. Ezek az emberek fogták ma­gukat és beleültek egy na­gyobb méretű puskagolyóba, s föllövették magukat a világűr­be. A Mihály nevű főszereplő csupa válogatott útitársakat vitt magával, akiknek az ol­vasóval együtt volt idegzetük végighallgatni a differenciál integrál számolásról tartott öt fejezetnyi fejtegetését. A ku­tyánál azonban tévedhettek valamit, mert az néhány feje­zet múlva megdöglött. Így néz hát ki a fantasztikus regények egyik őse, amelynek szerkezeti elemeit ma is fel­használják hasonló célú köny­vek írására. Az Űrből Kapott Elképzelé­sek korszakának irodalmi al­kotásai már sokban eltérnek az úgynevezett „naiv fantasztikus regények”-től (lásd: népkölté­szet, Kalevala). Ez persze új szóval bővítette az anyanyel­veket, az „űrhajó”-val. (Olyan hajó amelyik belülről üres, amíg nem szánja el magát va­laki.) Érdekes alkotmány, mert, bár hajó, a fedélzete mégis be­lül van, hogy nehezebben le­hessen kitalálni. Ezekben a re­gényekben mar bizonyos jel­lemábrázolás is fellelhető, ugyanis mindegyikben van egy hős, akinek nincs igaza, és van egy hős, akinek igaza van, és természetesen az győz, aki­re kijön a huszonnégy. Sok bajt okozott az űrre- gényhősöknek a meteorfelhő. Amióta azonban a tudomány rájött, hogy az nem is vesze­delmes, a fantasztikus regény­írók kis időre elhallgattak. De dolgoznak továbbra is ... Veszedelmet gyűjtenek... — kátai — Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három, kérdést teszünk tel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pályázóinknak keli kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasá. 1, 2, vagy X? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont Alti hetenként mind á 12 kérdésünkre helyes feleletet aü, tehál akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson es könyvjutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatát és a nyertesek névsorát. • • • Akik 1963. februái 15-ig rendszeresen részt vesznek pályázatun­kon, azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: l. díj: 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). , 11. ciij) 3 napos külföld! utazás Csehszlovákiába. Lengyelországba, vagy a Német Demokratikus Köztársaságba (választás szerint). 111. díj: Világvevő rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép. 1 db kerékpár. 1 db vtllanybprotva. 60-TÖL 80 PONTIG: 1 db 500 forintos vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vlgaszdij: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybe kötött nyereménysorsolás Egerben, 1963. február 25-én. hétfőn. A 12 kérdés megfejtése az újságból kivágott szelvényeken egyszerre küldendő be. A II. hét szelvényeinek beküldési határ­ideje 1963. január 4. A borítékra kérjük ráírni; Rejtvénypályázat. Egy személy több szelvénnyel Is pályázhat. II. hét 2. szánt TOTOP4LYAZAÍA A válasz, az 1, 2, vagy az X, az üres kockába írandó í* í* ( 41 ‘C c-o 1-3 )£> I Capri Olaszország melyik szigetén töltött hosszú éveket Gorki)? 2 Szicília X Szardínia Melyik, város van összefüggésben a magyarok régi történeté­vel ? 1 Genf. 2 Zürich X St. Gallen Í906-ban hol rendeztek soron kívül olimpiát? 1 Párizs 2 Amsterdam X Athén A pályázó nevet ........................ Po ntos címe: ............................ Ké rjük olvashatóan kitölteni. teilte Cf á jdaLő tiL h Imldoíf s áíj Alacsony emberke volt, nyiszlett. Arca csúnyán háromszögletű arc. Benne ap­ró, vizenyős-kék szem, kis, pi­sze orra s túlontúl vastag és nagy szája. Ha nevetett, két szétálló füle is mozgott, s a vele szemben álló behunyta egy pillanatra a szemét, mert a röhögő szájban a felső fog­sorból mindössze egy hatal­mas, sárgászöld csonk meredt az emberre. Nagyon szeren­csétlen külseje volt, de annál jobb természete. Foglalkozá­sára nézve nyomdász volt, ap­ja után pedig Kovácsnak hív­ták. Kisvárosban tanulta a szakmát, így aztán értett min­denhez. Szedés, gépmesterség, kéziöntés, csak éppen a gép­szedéshez nem, mert szedőgép nem volt a maszek kócerájá- ban. A helyi lapot is ő szedte és nyomta már inas korában is, . rábízták egyszer-kétszer. Megszerette az újságot, bár kézzel kiszedni azt. a rengeteg sok cikket, nem volt gyerek­játék. Különösen az újságíró­kat szerette. Jól el lehetett velük a politi­káról is vitatkozni, bár ő sokat nem értett hozzá, de az újság­írók magyarázták, hogy az is politikai kérdés, ha a munká­sok nem élnek jól. Egyébként az újságírókat azért is szerette, mert bár sokat ugratták, kü­lönösen nőügyekben, de soha- ,sem gúnyolták, ifi ég célzást 'sem tettek külsejére. Amikor a lapot tördelték, valamelyik újságíró másnaposán egy üveg ruszlival meg két üveg sörrel megjelent a nyomdában, s csak annyit mondott neki: — Na, Jóska, itt vásároltam a Jakabovicsnál. Mancika, a pénztárból, üzeni, hogy csókql- tatja magát, s kéri, hogy ké­szítsen neki 30 darab üdvözlő kártyát újévre. De arany be­tűkkel nyomja ám, s pénz nél­kül. Maga szállítja a lapokat, Mancika szállítja a csókot. No, egyék, igyék, ne vigyorogjon örömében, még lebukhat. — S ahogy Jóska, mármint Ko­vács József, a nyomdász, fel­nézett kissé . értetlenül, az új­ságíró egy csomó hagymát bo­csátott le a torkán, azután jót húzott a hűs sörből, s Jóska felé tartva az üveget, magya­rázatképpen ennyit mondott: — Először is kiszúrhatja a főnök, hogy az ő anyagából fusizik. Másodszor pedig Man­cika vőlegénye megszimatolhat valamit, s akkor leveri a ma­ga derekát. Jóska örült, s hitte is, hogy összesen csak ennyi akadálya lehet a csóknak, s már sós szédületben érezte is az ízét, a nő forró leheletét. Pedig hát erről a csókról szó sem volt. S ezt nem azért írjuk, mintha Mancika valami fiatal liliom lett volna. Ó, nem. Mancika, a pénztárosnő, már túl volt egy­két szerelmen, egyébként is a taxisofőröket kedvelte. Szeret­te a bőrkabátjukat, még in­kább a kocsit, amelyben oly elegáns beülni, s felugrani a Mátrába. De a játékba ő is szívesen belement. S a csókból mégis lett valami. Karácsony után, záráskor Jóska, az újságírók biztatására megvárta Manci­kát, s átnyújtotta neki az el­készült üdvözlő lapokat. Az szépen megköszönte, s már tá­vozni is akart, de Jóskában még hatottak az újságírók ra­finált szavai és nem hagyta magát. Sután, ügyetlenül, de annál makacsabbul ragadt a lányra. Mancika végül is el­nevette magát, s beleegyezett: kísérje haza a fiú. Jó messze laktak, legalább nem megy egyedül, gondolta. A mai esté­je úgyis üres. Szép, téli este volt, a roman­tika minden kellékével. Szik­rázó égbolt, kellemes hideg, s vidáman csikorgó hó. Az ajtó­ban a lány búcsúra nyújtotta kezét. — Te megfogod jobb kezed­del a lány bal kezét, finoman, de határozottan a hátára szo­rítod s így húzod őt villám­gyorsan magadhoz. Azután rá­tapadsz, hogy levegőhöz se jusson — hallotta Jóska még most is barátainak tanácsát. S most húszéves, szűzi életének minden energiájával, fellob­banó vérének minden vadsá­gával és remegésével, behúnyt szemmel, vacogó fogakkal ro­hant a nőre. Egy halk sikoly, egy kis vergődés, azután a ka­pun belül megszólalt egy hang: — Kislányom, te vagy? Behívták őt is, s mikor el­ment, az anya csak annyit mondott: tisztességes, jó szak­mája van, iparos ember. Mi­ért ne mehetnél hozzá? — Ó, anyukám, ehhez a csúfsághoz? Jóska az este berúgott, amit eddig sohasem tett. Fizetett mindenkinek, kivált az újság­íróknak. Azután váratlanul farsangkor megesküdtek. Man­ci élete nem sokat változott, legfeljebb a sofőrökkel ezután titokban találkozott. Kovács viszont kivirult, sőt megszé­pült. — Az asszonykám sütötte, az asszonykámmal moziba me­gyünk, az asszonykám így, az asszonykám úgy — hencegett ártatlanul, s a nap minden órájában, mint jó katolikus az imát, ejtette ki az asszonykám szót. Törődni kezdett magával, s ettől még nevetségesebb lett. Abban az időben jött divatba a fehér keménygalíér, főnöke abban járt a nyomdába, ő is abban ment dolgozni. Mindent az asszonyáért tett, minden­nap újra és újra meg akarta hódítani Mancit, Az újságírók mindent lát­tak, de nem akartak szólni. Bűnösnek érezték magukat, hi­szen ők heccelték bele a nyom­dászt, de ezután azzal köny- nyítettek lelkiismeretükön, hogy hát: ha a Jóskának így is jó, közösen a sofőrökkel!? No, hát akkor ők mit csinálja­nak?! Pedig az egyik azt is megkérdezte Mancikától, hogy miért ment ehhez a fiú­hoz. — öreg vagyok már — fe­lelte a 25 éves nő — s ebben a városban úgyse venne el sen­ki Jóskán kívül. Márpedig az törvény, hogy a lányoknak be­kötik a fejét. Maga vállalko­zott volna rá? — kérdezte a nő, s nevetett, mintha másról, egy idegen nőről beszélne. Karácsonykor hatalmas cso­magokkal a hóna alatt érke­zett haza. Az asszony még dol­gozik, gondolta, s szépen elrej­tett mindent. Befütött, kitaka­rított, s feldíszítette a fenyőt. Az ajándékokat alárakta. Mindegyiken szedett, szép arannyal nyomott betűkkel a karton lapocska: aranyos asz- szonykámnak — Jóska. Amikor fél tíz lett, egy kis­sé nyugtalanná vált. Tíz óra­kor átment a szomszédba, s megkérdezte: — Nem hagyott üzenetet az asszonykám? Nem, nem ha­gyott, s kínálták borral, ka­láccsal, hívták, kártyázzon ve­lük. Az ünnepekben bejárta a fél várost, s mindenütt megkér­dezte. Nem látták az asszony­kámat? Az első hétköznap az egyik újságíró megsúgta neki: érdeklődjön a sofőröknél. Nem értette, hogy biztos taxival utazhatott el. Elment a ven­déglőbe, ahol a sofőrök ta­nyáztak, s alázatosan, üres te­kintettel, már-már eszelősen kérdezte: pem tudják hová utazott az, asszonykám. Az egyik emlékezett, hogy kará­csony délután az ő kocsiján fuvarozta egy pesti pali az asz- szonyt az állomásra. Letörten távozott. Múltak a napok, ® vézna alakja papíbkönnyüre fogyott. Szedte a betűket, ké­szítette a plakátot, az újságot, ette af kínált ruszlit, itta a sört, de semminek sem volt íze, még a betűket is megútálta. Két hét múlva kapta az első levelet: „Ne haragudj, nem szeretlek, más életre vágyom! Manci”. Két hónap múlva visszajött. Másnap az egész város tele volt az esettel. Maga Jóska új­ságolta mindenkinek: megjött az asszonykám! Piszkos-szürke bőre ragyogott a boldogságtól, s mindezt úgy mondta, mintha Manci két hónapig a szanató­riumban feküdt volna élet és halál között, s most onnét me­nekült volna meg. Hanem azt sohasem tudta meg, ami azután Manci és a sofőrök között történt. Hírlik, hogy az újságírók is statisztál­tak a tárgyalásnál. Minden­esetre, a sofőrök állították, hogy nem fog a nő többé meg­szökni, mert akkor ők ütik agyon, s ezt az asszonynak is megmondták. Sőt a városban is beszéltek róla, csak szegény Jóska nem tudott az egészről. De hát talán jobb is, végtére is megérdemelte ezt a kis ma­kulátlan szerelmet és boldog­ságot, abban a sanyarú világ­ban. Egyébként is számára az volt a fontos, hogy ő szerethe­tett. Suha Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom