Népújság, 1962. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-21 / 298. szám
1962. december 21., péntek NÉPÚJSÁG s Örök ös hiányzók maradnak ? A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Flórián Gusztáv, a Gyöngyösoroszi Ércbánya igazgatója egyszer, Kun Béla főmérnök pedig az utóbbi két évben egyszer sem vett részt a dolgozók tanácskozásain. Akik arra hajlamosak, hogy csak a papírnak higyjenek, azok nyugodtan fellapozhatják a különböző tanácskozások jegyzőkönyveit, s megállapíthatják a fenti tényeket, akik inkább a lényeget, az elveket tartják fontosnak, azoknak a bánya igazgatója és főmérnöke bebizonyítja, számukra nem kötelező ezeken a tanácskozásokon részt venni és a jövőben, sajnos, még kevesebb (!?) időt tudnak szakítani arra, hogy a termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádértekezleteken, a párt- és tömegszervezetek különböző megbeszélésein részt vegyenek. Ez ugye, meglepő? Különösen most, hogy a VIII. kongresszus határozottan felhívta a figyelmet a dolgozók fokozottabb bevonására, alkotó kedvük, kezdeményezésük bátorítására, a vezetők és vezetettek jó kapcsolatának megszilárdítására. De hallgassuk meg, mit mondanak minderről az érdekeltek: — Valóban nézegettük, hogy milyen ritkán vesz részt Flórián elvtárs és a főmérnökünk a különböző tanácskozásokon — igazolja a panasz valódiságát Kecskés Gábor üb-titkár. De amikor ráért, mindig ott volt az igazgató — fűzi hozzá. — Hányszor? — Ügy tudom... egyszer. — A két év alatt? — Igen. De különben is az üzemvezetőkre van átruházva ez a jogkör. Az igazgató úgyis ismeri a tervet — menti a helyzetet, ahelyett, hogy segítene meggyőzni az üzem vezetőit, mennyire igénylik az emberek részvételüket a különböző tanácskozásokon. Az igazgató ismeri a tervet... a főmérnök is. Ebben senki sem kételkedik, de vajon a dolgozók tanácsai, ötletei nem segítik-e elő a tervek teljesítését, sőt végső soron nem rajtuk áll, vagy bukik-e a termelés? Mégsem méltatják arra őket az üzem vezetői, hogy részt vegyenek tanácskozásaikon. Török József, a pártszervezet titkára is igen diplomatikusan felel a kérdésre, hogy az igazgató részt vesz-e a taggyűléseken, pártnapokon? — Aki párttag ... az jár. Aztán hozzáteszi — ha csak nagyon sürgős dolga nem akad, részt vesz a taggyűléseken. Ám az igazgató és a főmérnök igen elfoglalt ember. Sokat járnak más, felsőbb szintű tanácskozásokra, sok időt vesz el a bányák egyesítésével kapcsolatos problémák intézése is, de mindezek mellett az igazgató még azzal is magyarázza távolmaradását, hogy esetleg feszélyezi az embereket, az ő jelenléte, s nem beszélnek olyan nyíltan a hibákról. Valóban feszélyezi-e a gyöngyösoroszi bányászokat, ha igazgatójuk részt vesz tanácskozásaikon? A főmérnök jelenlétével kapcsolatos véleményekről, sajnos, nem adhatunk képet, mert neve sehol sem szerepel a tanácskozások jegyzőkönyveiben, holott oda még az üzemvezető-helyettes, sőt a gépészeti vezető jelenlétét is bejegyzik. Utalunk arra az egy esetre, amikor — ezelőtt két évvel — az igazgató utoljára vett részt termelési tanácskozáson. — Olyan aktív értekezletünk azóta sem volt — mondja Kecskés Gábor. — Képzelje el, hogy az egy műszakban dolgozó 76 ember közül 33 kért szót, máskor meg a három műszak embereiből sem kerül össze tíznél több felszólaló. Annak a tanácskozásnak alig tudtunk végét vetni, olyan sokan szóltak hozzá. — Valami különlegesen érdekes napirend volt talán? — Nem. Olyan volt, mint a többi. Tervértékelés. De azemUtcai garázdálkodás •— betörés 30 forintért Gyöngyös lakosságát sokáig foglalkoztatta az a garázdálkodás, amelynek többen áldozatul estek azon az éjszakán, a Petőfi utcában. Három fiatal férfi támadt rá a munkából hazatérőkre, minden ok nélkül. Több embert megvertek, kövekkel dobálóztak. Este 10-től a hajnali órákig tartott az 5, uralmuk”. Ugyanezen a hajnalon betörtek a 73 éves özv Deák Jánosáé lakásába. Gyertyával kutatták át a lakást, de csak harminc forintot és két gyűrűt találtak. Ügy látszott, hogy az események összefüggnek egymással. A lakosság segítségével, egyhetes nyomozás után derült fény mindenre. Az utcai verekedésben Juhász József Petőíi utcai, Kiss László Sáros utcai és Pataki Ferenc Kiss Antal utcai lakosok vettek részt. A betörés elkövetői pedig Karsai András és Farkas Sütő László, Víg utcai lakosok voltak. Ök mindketten büntetett előéle- tűek. özv. Deák Jánosnét karddal többször fejbe vágták, de a gondos kórházi ápolás visszaállította egészségét. Az elvetemült betörők alig néhány forintért veszélyeztették életét. I t (gmf) berek azt vallják: az a biztos, amit az igazgató jelenlétében | mondanak el. Az üzemvezetők ugyanis sokszor apró panaszokban nem intézkednek, előfordult, hogy a dolgozók saját pénzükön vették meg a kötődrótot, amely a munkához szükséges, / mert még arról sem gondoskodtak, csak az igazgató személyes közbelépésére Nem „félnek”, tehát a bányászok, ha igazgatójukat is ott látják a tanácskozásaikon, sőt alig várják, hogy személyesen is tájékoztathassák őt javaslataikról, véleményeikről, a bányában uralkodó állapotokról. Hiszen ezeken a tanácskozásokon azért vesznek részt a bányászok — s ezért igénylik az üzem vezetőinek megjelenését is — mert szeretnék mielőbb elhárítani a gazdaságosabb termelés akadályait, amelyet ugyan hangoztatnak a bányaj árások során is, de a nagy nyilvánosság előtt elmondott vélemények és ígéretek sokkal nagyobb hatékonysággal esnek latba, mint a négyszemközt felsorolt panaszok. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Flórián Gusztáv igazgató a hozzá került panaszokat lelkiismeretesen intézi, s a bányaj árások során jegyzetfüzeteket ír tele a dolgozók észrevételeivel, s intézkedik is azok orvoslásáról. De mennyi panasz, észrevétel, javaslat megy veszendőbe amiatt, hogy nem jelennek meg a dolgozók tanácskozásain, s nem ösztönzik az embereket még nyíltabb állásfoglalásra, véleményük elmondására? Az igazgató is, a főmérnök is arra hivatkozik, hogy számukra nem kötelező részt venni ezeken az értekezleteken, tanácskozásokon. Nos, vegyük úgy, hogy nem kötelező, bár ezzel is lehetne vitatkozni. De ha a rendeletek nem is írják elő a kötelező részvételt, az a tény, hogy a bányászok, ércelő- készítők igénylik az üzem vezetőinek jelenlétét és nem tartják elegendőnek, hogy a bányajáráson, és a szűkre szabott fogadó-napokon mondhatják csak el észrevételüket a vezetőknek, úgy azt hisszük, ez minden kötelező rendeletnél hatékonyabban sürgeti részvételüket. Sürgeti, hogy más, látszólag fontos munkákat is félretéve, időt szakítsanak arra, hogy részt vegyenek a bányászok tanácskozásain, s ne maradjanak örökös hiányzók azokról a megbeszélésekről, ahol éppen az egyszerű emberek adják össze ötleteiket, javaslataikat a bánya és az ércelőkészítő mű tökéletesebb vezetéséhez, a zavartalan, gazdaságosabb termeléshez. Kovács Endre Mátraháza, 1962. december... 12X Hetenként négyszer jelentkezünk pályázatunkkal. Egy-egy alkalommal három kérdést teszünk fel, s egy kérdés mellé három választ közlünk. Pályázóinknak «kell kitalálniuk, hogy a feltett kérdésre melyik a helyes válasz: 1, 2, vagy X? Egy kérdés helyes megfejtése egy pont. Aki hetenként mind a 12 kérdésünkre helyes feleletet ad. tehát akinek telitalálata van, az részt vesz a hetenkénti sorsoláson és könyvjutalmat nyerhet. Vasárnaponként közöljük a telitalálatot és a nyertesek névsorát. • • • Akik nyolc héten keresztül részt vesznek pályázatunkon, azok sorsolás útján nyerhetnek: 96 PONT: f. di): 14 napos tengerparti üdülés Bulgáriában, Romániában vagy a Szovjetunióban (választás szerint). II. díj: 8 napos külföldi utazás Csehszlovákiába, Lengyelországba, vagy a Német Demokratikus Köztársaságba (választás szerint). III. díj: Világvevő rádió. 81-TÖL 95 PONTIG: 1 db fényképezőgép, 1 db kerékpár, 1 db villanyborotva. 60-TÖL 80 PONTIG: 1 db 500 forintoö vásárlási utalvány, 1 db 400 forintos vásárlási utalvány, 1 db 300 forintos vásárlási utalvány. Vigaszdíj: 100 értékes tárgynyeremény. Nyilvános műsorral egybekötött nyereménysorsolás Egerben, 1963. február 25-én. hétfőn. A 12 kérdés megfejtése az újságból kivágott szelvényeken egyszerre küldendő be. Az első 4 szelvény beküldési határideje 1962. december 28. a borítékra kérjük ráírni: Rejtvény pályázat. Egy személy több szelvénnyel is pályázhat. I. hét 2 ^ 4. szám TOTÓPÁLYÁZ aTT A válasz, az 1, 2, vagy az X, az üres kockába írandó Ki volt az a versenyző, aki az 1912. évi stockholmi olimpián két aranyérmet szerzett, de később profivád alapján bajnokságát megsemmisítették? 1 Kohlemainen 2 Taipale X Thorpe Melyik magyar király uralkodásának időszakára esik az első hiteles, szőlő- termesztésünk múltjára vonatkozó feljegyzés? 1 1. István 2 1. Géza X 1. László Angol költő, aki saját költségén dandárcsapatot szerelt fel a görög szabadságharc támogatására. Halálakor Scott így kiáltott fel: Mintha a nap ment volna le. 1 Shelly 2 Ben Johnson X Byron A pályázó neve: ....................... Po ntos címe: ............................ Ké rjük olvashatóan kitölteni. Szerdai számunkban közölt rejtvény helyesen: I. hét 3. szám ÚTKÖZBEN GYULÁN Tulajdonképpen Kijevvel kell kezdenem. Állok egy kirakat előtt, valaki belém karol és azt mondja: gyere, együnk meg egy kefirt. Az illető természetesen viccel, gondoltam, bár annyiban igaza volt, hogy éppen egy élelmiszer üzlet előtt álltam. De nem, ő komolyan gondolta. Bementünk, kért egy kefirt, ami tulajdonképpen aludttejszerű valami és rendkívül élvezettel elfogyasztotta azt. Csak amikor ez megtörtént, kezdtem el gondolkodni. hogy végtére is, ha Kijevben az emberhez magyarul szólnak, ezen illene meglepődni. Mondom a kefirevőnek, honnét tudja, hogy én is magyar vagyok. Ne viccelj, válaszolja, hiszen egy szállóban lakunk. Azután két hé- üó együtt mászkáltunk a kijevi és a moszkvai éjszakákban, s bárhová mentünk, ez az ember mindenütt lágy tojást és kefirt evett. Gyomorbeteg, gondoltam magamban. De egyébként szimpatikus, intelligens ember. Sok kedves közös élményünk volt. A Tretyakov- ban és a Nagy Színházban ö kalauzolt, mert, ahogy mondta, minden nyáron a Szovjetunióban tölti szabadságát, így hát jól ismer itt már mindent. Augusztus 20-án hazaérkeztünk és elváltunk. Azt sem kérdeztük meg egymástól, hogy melyik városban élünk és mit csinálunk. Most Gyulán találkoztam vele, kiderült, hogy ott igazgató az egyik gyárban. Meghívott ebédre, s ez alkalommal a következőket fogyasztotta: húsleves cseresznyepaprikával, töltöttkáposzta, bőséges zsírral, egy rántott karéj és egy adag túróscsusza tepertővel. Mondom neki: nem értelek, már meggyógyultál? — Ah’, komám — szólt, s közben jót húzott a frőccsből —, te biztos a kefirre gondolsz. Nos, sohasem volt semmi bajom a gyomrommal, csupán a vaj, a sültvaj... Hát azt én, ha agyonvernek, sem tudom megszokni, különösen a pörköltben. Tudod — teszi még hozzá — nem akartam ott kinn az embereket megsérteni, hogy nem bírom a kosztjukat, ezért adtam ki magam gyomorbetegnek. — No, szerbusz — köszön. — No, viszlát, Kijevben, a kefirbolt előtt — válaszolok nevetve. SZOLNOKON A klubban, ahová meghívtak, találkoztam egy egri emberrel, aki panaszkodott, hogy meglehetősen rosszul él. — Sok pénzbe kerülnek a gyerekek — mondja, s keserű arcot vág, amiből sejtem, most jön a részletezés. Azután eszembe jut, hogy az illető elvált, s ezt meg is mondom neki. De a gyerektartás — siránkozik —, fizetésem negyven százaléka! Felkiált, s egy kissé színpadias pózba vágja magát. Egy kis undor fog el, de nem akarom megsérteni, másra terelem a beszélgetést. Ekkor megszólal egy mellettünk ülő, harmadik ember: — Én is hasonló cipőben járok, az öreglány feljelentett, s most megítéltek számára 250 forint tartásdijat. Hogyan lehet ma valakit gyámság alá helyezni — kérdi tőlünk. Kiről van szó, kérdezem vissza. — Kiről? Hát az öreglányról, az anyámról! Ránézek, s kedvem volna beleköpni a farizeus arcába. — No,no, ne ítéljen el, elvtikém, nem keres mindenki olyan jól, mint maguk! — csap át támadásba, mert kiolvashatott valamit a szememből. Otthagyom őket, s megállapítom magamról, hogy idealista bolond vagyok, mert azt hittem, hogy nálunk ez az állatfajta már kihalt. GYOMÁN A falusi borbély pamacsól, és felteszi szokásos hanglemezét,/illetve megkezdi rendes műsorának közvetítését. Kikérdez alaposan, ki vagyok, mi vagyok, honnét vagyok. Düny- nyögök valamit, mert nincs kedvem a csevegéshez. A borbély cselhez folyamodik. Elsüt egy reakciós viccet, közben elrontja a poént, s én nem röhögök. Ahá, gondolja, engem nem csapsz be, s elkezdi szidni az amerikaiakat. Erre sem reagálok. Megmérgesedik és bosz- szút áll rajtam. Felszólítja a tanulót borotváljon 6. Erre sem szólók,. bár a térdem egy kissé összekoccan, ahogy a 14 éves fiúra nézek. A mester elmegy, kisvártatva visszatér. Átveszi a munkát. Rendkívül udvarias, s végén megkér: segítsem Pesten egy szövetkezetbe elhelyezni. Utálom a maszekságot, mondja. Jó, válaszolom. Kint a gépkocsivezető bekapcsolja a motort, s csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy a borbélynak azt mondta, a minisztériumból vagyunk. Jól tette, gondolom, s megsimogatom az arcom. PESTEN A Rákóczi út. és a körút kereszteződésénél egy negyven év körüli nő át akar menni a tilos jelzésen. Egy középkorú férfi elkapja a karját, mert az asszony féllábbal már az autóbusz kerekei alatt, másik féllábbal pedig a túlvilágon volt. A férfi mozdulata ösztönös, S ijedtében egy ember életéért hangosan és durván felmordul: hová a fészkesfenébe siet, mit ugrál itt, mint valami bakfis. Az asszony fel sem tudja mérni, hogy a halálból menekült meg, csupán a sértést fogja fel, s azt elég paprikásán ki is kéri magának. A sokaságban megszólal egy öregúr is, bár szelíden, de az életmentővel szolidarítva. — Kérem, örüljön, hogy megmentették! Az asszony hátranéz, elönti a dühvei vegyes szégyen. — Szóval, maga is ennek a durva fráternak ad igazat? — szól, s gondolkozás nélkül, agyán a vörös köddel, ismét neki vág a tilosnak, melyen nyilvesszöként. suhannak az autók. Szerencséje van, azaz mégsem ... Autó alá nem került, de a rendőr karjaiba szaladt. Közben, odaér a két férfi is. Hallgatnak, azután mindketten kérlelik a rendőrt, ne büntessen. Sikerül, megússza a húsz forintot, s az asszony halkan, rebegve, mindent megköszön — mindenkinek. Suha Andor
