Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-17 / 269. szám

1962. november 17., szombat NEPCJSAG 8 Ezer vagonnal több zöldséget vásároltunk, fel, mint tavaly— Kielégítő tesz a burgonyaellátás — 68 vagon tartósított árut tárol télre a MÉH A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás, valamint az értékesítés ez évi tapasztalatai MEGYÉNK zöldség- és gyümölcsterme­léssel foglalkozó megyék közé tartozik. Sajnos, ez évben a különböző természeti csapások károsan befolyásolták a meg­termelt áru mennyiségét, de a minőségét is. Termelőszövet­kezeteink jó munkájukkal igyekeztek ellensúlyozni az időjárás okozta károkat. En­nek a munkának meg is volt az eredménye, hiszen zöldség­félékből ez ideig a földműves- szövetkezeti szervek 3943 va­gont vásároltak fel, ami közel 1000 vagonnal több, mint az elmúlt évi zöldségfelvásárlás. Gyümölcsfélékből a fagy- és a jégkár okozta kiesés jelentős és így az elmúlt évben felvá­sárolt 2230 vagonnal szemben ez ideig csak 1100 vagon gyü­mölcsfélét sikerült felvásárol­ni. Szőlőből a kiesés több mini 500 vagon, kajsziból 250 va­gon, szilvából 2S0 vagon. Ki­esés mutatkozik burgonyából is az aszály miatt, ami mint­egy 150 vagonra tehető. Azon­ban ezeknek a számoknak is­meretében elmondhatjuk, hogy az időjárás viszontagságai el­lenére az 5350 vagon áru fel­vásárlása termelőszövetkeze­teink egyre javuló munkáját bizonyítja, és egyben azt is, hogy javult a felvásárló ke­reskedelem munkája. A felvásárolt árukból ez ideig 1700 vagonnal exportál­tunk. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás következtében a mi­nőség romlása miatt kevesebb volt a vártnál az exportpara­dicsom mennyisége és jelentős volt a szőlőexport-kiesés is. Zöldségfélékből azonban 350 vagonnal többet exportáltunk, mint az elmúlt évben. Ezen belül a legjelentősebbek vol­tak a görögdinnye, uborka, zöldpaprika, zöldbab és a zöld­borsó. A FELVÁSÁRLÓ kereske- délem munkájának javulása ellenére még ez évben is elég sok gátló körülmény jelentke­zett. Mindenekelőtt a szerződé­ses fegyelem be nem tartása, ami a termelőszövetkezetek részéről esetenként a leszer­ződött áruk szabadpiacon való értékesítésében, a földműves- szövetkezeti szervek részéről az áru egy-két helyen előfor­duló késedelmes szállításában mutatkozott meg. Akadályozta a zavartalan munkát az elöje- lentések pontatlansága, amely­nek következtében az áru egy része eladatlanná vált, vagy fordított esetben nem tudtunk legnagyobb kötbéres kötelezettségeinknek eleget tenni, mivel termelőszö­vetkezeteink egy része a leje­lentett áru kétszeresét, vagy felét bocsátotta rendelkezé­sünkre. Ez évben, főleg au­gusztus hóban, komoly aka­dályt jelentett a szállító eszkö­zök hiánya (gépkocsi, vasúti kocsi), ami a nagy meleg és a megfelelő raktárhiány miatt károsan befolyásolta az áruk minőségét is. Ezeket a hibákat az elkövetkező évben feltétlen ki kell küszöbölni mind a ter­melőszövetkezetek, mind a fel­vásárló kereskedelem részéről. A hibák mellett beszélni kell arról is, hogy a minősítés, az áru csomagolása, az árkiala­kítás területén jelentős fejlő­dést értünk el. A termelőszö­vetkezetek és a földművesszö­vetkezeti szervek kapcsolata jelentősen javult és mindkét szerv egyre inkább egyenran­gú kereskedelmi partnert lát a másikban, akivel közösen kell megoldani a feladatokat. EZ ÉV HÁTRALEVŐ idő­szakában még mintegy 150— 200 vagon zöldség-, gyümölcs- féleség felvásárlása várható. Különösen gyorsítani kell a felvásárlást almából. Jelentős mennyiségű áru várható még káposztából, burgonyából és egyéb zöldségféléből. A föld­művesszövetkezeti szerveknek a felvásárlás mellett most a legfontosabb feladata a táro­lás elvégzése, a tartósítás fo­kozása, hogy a lakosság téli zöldség- és gyümölcséllátása minél zavartalanabb legyen. Az előző évben tárolt bur­gonya kétszeresét — 300—350 vagont — kívánja a MÉK a földművesszövetkezetekkel együtt tárolni, és ez azt jelenti, hogy megyénkben a tavaszi burgonyaellátást megoldjuk. A tároláshoz, illetve a jelenlegi ellátáshoz a megyén belüli felvásárlás mellett mintegy 400 vagon burgonyát más megyék­ből, illetve importból kapunk. A burgbnya mellett jelentős mennyiségű vöröshagymát, al­mát, sárgarépát, káposztát, gyökeret, stb tárolunk. Á MÉK tartósító üzeme az előző évi 27 vagon tartósított áruval szemben ez évben 68 vagon tartósított árut bocsát a lakosság rendelkezésére. Ez nagymértékben javítja a téli ellátást és megszűnik a tartó­sított áruk hiánya. A földmű­vesszövetkezeti szervek úgy készülnek a téli ellátásra, hogy 1963. évben már 200 vagon áru kerüljön megyén belüli érté­kesítésre és a friss zöldségfé­lék jelentkezéséig az ellátás biztosított legyen. Amikor az 1963. évi, megyén belüli ellátásról beszélünk, szólni kell arról is, hogy 1963. évben termelőszövetkezeteink­től még több zöldség- és gyü­mölcsféleséget vár az ipar, a megyén kívüli lakosság, és még több árut kell szállítani exportcélra is. A TERMELÉSI szerződések megkötése jelenleg még fo­lyik és a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy termelőszö­vetkezeteink az elkövetkezen­dő években- még nagyobb te­rületen termelnek zöldséget, fejlesztik az öntözéses terme­lést, ami nagymértékben nö­veli a zöldségáru mennyiségét. Csak a MÉK-kel mintegy 10 ezer katasztrális hold burgo­nyára, zöldségre kötnek szer­ződést a termelőszövetkezetek. Ez azt jelenti, hogy a földmű­vesszövetkezeti szervek felvá­sárlása 1963-ban már mintegy 7—8000 vagon lesz, s ennek lebonyolítására már most ala­posan fel kell készülni. Mind szakmailag, mind po­litikailag tovább kívánjuk ké­pezni felvásárlóinkat, növelni akarjuk szaktudásukat. A ren­delkezésünkre álló anyagi erőknek megfelelően javítjuk a raktározási lehetőségeinket K ál ban, Egerben, Gyöngyösön és tovább kívánjuk növelni a felvásárlás gépesítését. A szál­lítási nehézségek elkerülésére több tranzittelepet és értékesí­tési raktárát kívánunk létre­hozni. Az előbbit a termelő­hely közelében, míg az utób­bit aziokon a helyeken, ahol a legnagyobb mértékű a fogyasz­tás. Az árufelfutások elkerülé­sére a termelőszövetkezetekkel összhangban meg akarjuk va­lósítani az egyes zöldségfélék szakaszos termelését. Ez azt is jelenti, hogy az egyes zöld­ségfélék jelentkezési ideje el­nyúlik, zavartalanabb lesz a felvásárlás és így maga az ér­tékesítés, ellátás is. A téli idő­szakot fel kívánjuk arra is használni, hogy termelőszövet­kezeteinkkel megtárgyaljuk a felvásárlás lebonyolításának rendjét. • ­EZEK A Fö feladatok, ame­lyeknek végrehajtásával fel kell készülnünk az 1963. évre, hogy a termelőszövetkezetek-, kel együttműködve, minél több árut tudjunk szállítani a lakosságnak, exportra és az ipar részére egyaránt. Patkó József MÉK ig. elnök Jíandan A Svéd Tudományos Akadémia meg­bízottja fehér köpenyt öltött ünnepi ruhá­jára, úgy lépett a betegszobába. Korunk egyik legnagyobb tudósát, Lev Landau-t értesítette hivatalosan arról, hogy neki ítélték idén a fizikai Nobel-díjat. „Nagyon büszke vagyok a szovjet tudo­mányra”— mon­dotta az 54 éves világhírű fizi­kus. A kitünte­tés, úgy érezte, nagy népének szól, a Szovjet­unió napról napra gyara­podó tudomá­nyos sikerei­nek, amelyekre tisztelettel te­kint az emberi­ség. Lev Davido- vics Landau pá­ratlanul fiata­lon, 19 éves korában nyerte el a doktori cí­met a leningrá- di egyetemen. Munkássága azóta a modem fizika egész te­rületére kiter­jed: térelmélet, kvantum-me­chanika, a szi­lárd testek elektrodinami­kája, a csepp­folyós testek és gázok fázisvál­tozásai. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek elvont problémák. Ellenkezőleg: olyan gyakorlati kérdések megoldását segítik elő, mint az atomenergia felhasználása és az űr­hajózás. Landau professzor legutóbb például azt vizsgálta, hogy az abszolút fagypont, vagyis mínusz 273 fok közelében hogyan visel­kednek a gázok. Nos, a Mars-rakéta már he­tek óta a — 273 fokos világűrben száguld... A tudósok élete általában nem esemény­„Nagyon büszke vagyok dús. Az ő világuk a laboratórium, a foönpeefok a katedra, az asztali lámpa fényköre, Len Landaut ez év elején súlyos autóbaleset értei Teste tizenegy helyen szenvedett törést, lét*, fontosságú szervei is megsérültek. Nem t£U zás, ha azt mondjuk: az egész világ a nagy tudós megmen- teuere sietett, mm uillMHiilRl" Egyszerű embe­rek ajánlották fel vérüket, csontjukat, és az öt világrész legkiválóbb or­vosai sereglet­tek betegágyá­hoz. Két hónapig az elmúlás ve­szélye lebegett a roncsolt test körül, kialvás fenyegette a kü­lönleges képes­ségekkel felru­házott agyvelőt. Végül győzött az emberi szo­lidaritás és az orvostudomány együttes ereje. Landau pro­fesszor, a Lo­monoszov Egye­tem tanára, szá­mos külföldi akadémia és- egyetem dísz­tagja, meggyó­gyult, most mát utókezelésben részesül. Hatal­mas tudása, fáradhatatlan és termékeny alkotókészsége hamarosan ismét hazája és az emberiség javára munkálkodik. Szívből kívánunk neki jó egészséget, és sok sikert szenvedélyesen szeretett tudomá­mányában, amelynek végső célja: a világ megismerése, a klasszikusokkal együtt mát Landau nevétől is elválaszthatatlan. Gy. I. A Hamletnek nincs igaza if­júsági előadásán történt. Két diáklány beszélget. Mindket­ten főiskolások már, de még nemrég hagyták ott a gimná­ziumot, amolyan „gólyák”. — Szerinted van ilyen fiú, mint a Gabi? — Hát...? Akkor, amikor ez játszódik, én még nem nagyon gondolkodtam ilyen dolgokon, úgy hiszem, voltak ilyenek a főiskolások között is. — Nem hiszem. Sokkal job­ban el tudom képzelni, hogy egy gyűlésen így beszéljen, mint lépten-nyomon. — Tudod mit? Meg kéne be­szélni á KISZ-ben. Ugyan ki­nek mi a véleménye? ... Ha megbeszélték, akkór hasznos vita alakulhatott ki az előadás nyomán. ★ Estétől éjszakáig csengett azon a napon a színház tele­fonja, amikor a rádió bemond­ta, hogy a kaposváriak Gül Baba-együttese nekiszaladt valaminek és sebesülések is történtek. Sokan csak azt hal lották, hogy „Gül Baba”, s máris az egri társulatra gon­doltak. Ez azért mégiscsak azt jelenti, érdekli az embereket MAR HETEK ÓTA bujkál­tak a nyílt paranccsal a zse­bükben. A hivatalos papift még Szászrégen mellett sze­rezték, Lővéren községben. Ki­rályházán, a jegyzővel íratták alá, aki maga is „megfeledke­zett” arról, hogy a kiürítési parancsot végrehajtsa. Ügy látszott, hogy Királyházán megvárhatják a Vörös Hadse­reg előre-nyomulását. Aztán a tábori csendőrség kezdett egy­re jobban érdeklődni Bordák József honvéd és Murz Sándor őrvezető iránt. Murz Sándor Pestre ment, Bordák József pedig Debre­cenbe, az alakulatához. Itt Calner László zászlóssal, lég­védelmi ütegparancsnokkal ta­lálkozott, s a kettőjük között lefolyt beszélgetésből tudta meg, hogy a Vörös Hadsereg már nagyon közel van a vá­roshoz. Mit tegyen? Azt már elhatá­rozta, hogy az alakulatnál nem marad. De hol húzza ki az időt? Eszébe jutott a rokona, özv. Maláj Györgyné, aki az Oláh Károly utca 58. számú házban lakott. Nem találta ott­hon. Két éjjelt töltött el a la­kásban, amikor elhatározta, hogy elindul a Vörös Hadse­reg elé. Toronyirányt, amerre Nagyváradot sejtette. Kora hajnal volt. A város- '•Zéli házakban semmi és senki A DEBRECENI CSATÁTÓL „ PASSAUIG Három szovjet kitüntetés története nem mozdult. Óvatosan haladt. Minden kerítésnél megállt. Fi­gyelt. MÁR-MAR ELÉRTE az utol­só kerteket, amikor az egyik fa mögül szovjet katonák lép­tek eléje. Mint utóbb kiderült, Bazsenkó ezredparancsnok, Malenkov alezredes, politikai tiszt és Szokolov őrnagy állták útját. — Mi történt aztán? — kér­dem Bordák Józsefet, amikor idáig ért az emlékezésben. Tizennyolc év távlatából idézi fel a továbbiakat. Jól beszél oroszul Bordák Jó­zsef, hiszen édesanyja kárpát­ukrán. Tőle tanulta a nyelvet. — Mit keres itt? — ez volt az első kérdés, amit az ezredes feltett. — önként jelentkezem szol­gálatra a Vörös Hadseregbe — hangzott az egyszerű válasz. Kocsiba ültették, és elvitték a parancsnokságra. Leigazol­ták. Este már őrséget állt. Más­nap fogadalmat tett az ezred­parancsnok előtt. Már a szov­jet katonák egyenruhája fe­szült rajta. Megkapta a kato­nakönyvét is. így lett a Vörös Hadsereg katonája Bordák József, 1944. októberében. — Hol vett részt a harcok­ban? — kérdezem tovább. — Az alakulat légvédelmi és páncéltörő tüzér-ezred volt. Az ezredes gépkocsijának ve­zetője lettem. Debrecenből Nyíregyházára mentünk, majd Temesvárra, aztán Szegedre. Innen a Dunántúlra. Buda ostromában fontos szerep ju­tott az ezredre. Majd Győr, Bécs, Linz és Passau követke­zett. Itt találkoztunk az ame­rikaiakkal. És ezzel vége. — A hosszú hónapokból me­lyik a legemlékezetesebb nap? — VOLT NÉHÁNY. A leg­kétségesebb helyzetbe Budán kerültünk. A németek hátba támadtak bennünket. A csator­nákon keresztül nyomultak előre. A Vérmezőn erőteljes aknatüzet kaptunk. De nem tartott sokáig. Néhány óra alatt megsemmisítettük a né­meteket. Azokban a percekben nem sokat adtam volna az éle­csak tágra nyilt szemmel cso­dálkozott rájuk. — Hogy fogadták a munka­társak a kitüntetését? — Mindenki örült neki és gratulált. Ahogy ez már ilyen­kor lenni szokott. Ezzel be is fejezhetném a szavak sorát, de úgy illik, hogy megírjam: a vállalat igazgatósága az ünnepen jó munkájáért jutalomban része­sítette Bordák Józsefet, a He­ves megyei Húsipari Vállalat dolgozóját. Most már valóban hiánytalan a befejezés. És még­sem az. Ugyanis Bordák Józsefet a múltból még egy esemény fog­lalkoztatja. 1946-ban kizárták a pártból. Hihetetlen? Az. In­dok: kulák-családból kért fe­leséget. Elvették a tagköny­vét. Most a Szovjetunió kor­mánya Budapest felszabadítá­sáért, Bécs felszabadításáért és a Német fasizmus leveréséért kitüntetésekkel ismerte el pél­dát adó, cselekvő hősiességét. Több mint másfél évtized után jutottak el az egykori doku­mentumok átvizsgálása nyo­mán a volt közkatona szemé­lyének felfedéséhez. £s ma már Bordák József katonakönyvében ez áll: tarta­lékos őrmester. MÉG CSAK EGYETLEN vá­gya van: szeretné visszakapni tagsági könyvét. G. Molnár Ferenc minden, ami a színházzal tör« ténik. Szerencsére semmi baja a tájoló együttesnek, jó egész­ségben indulnak ma útnak Nyíregyházára, ahol három előadásra várja őket a nyír« egyházi közönség. ★ Folyamatos szakmai képzés­ben vesznek részt a színház színészei és segédszínészei. Legutóbb Kemény György, a A színészi játék irányai a XX. században címmel tartott elő« adást. ★ A takarékossági napok sike­réért a színház művészei is megteszik a magukét. Hétfőn a színházban tartandó ankét után esztrádműsorral szóra­koztatják a közönséget. Fel­lépnek az est folyamán Ben- cze István, Huszár László, Mendelényi Vilmos, Dariday Róbert, Varga Tibor, Fontos Magda, Lengyel János és Bü­ros Gyöngyi. Zongorán kísér; Kiss Kálmán. ★ Szomorú hír az Illetékesek számára: ázik a színház, sőt beázik! Egy éve keresi a szín­ház gondnoka, hogy ki vállal­ná el az „apaságot” az épület felett, mert minden nagyobb esőzés alkalmával agyonra ázik a Bartók tér felőli fal, ugyanis jóval több esőt kap a széthúzódott csatornákból, mint más egyéb épület. Nincs vízlevezető csatorna, s az eső elönti az alagsorban levő mos­dókat. Ilyenkor úszik minden. Mint például ezekben a na­pokban is. Talán nem lenne kárára a nagy pénzzel újjávarázsolt épületnek, ha végre valame­lyik szerv — esetleg a Műem­léki Felügyelőség — a csator­nákat rendbe hozatná, hogy ne menjen tönkre a fal, s hasz­nálni tudják a színházba já­rók a mosdókat. Vannak még csodák! Hátha a krónikás szavát hamarább meghallják, mint a sokat ko­pogtató, kérő gondnokét?! (á) temért. Persze, hasonló eset máshol is előfordult. — Mikor szerelt le? — 1945. augusztus 12-én, Debrecenben^Ide tért vissza az alakulatunk Passauból. — Mikor tudta meg, hogy három szovjet kitüntetést kap? — Két nappal hamarabb. Nagyon meglepődtem. Monda­nom sem kell, hogy kellemes érzés fogott el. Az igazgatóm, Tóth Sándor közölte az öröm­hírt. És, hogy megkérdezem, mit érzett, amikor a kitüntetést át­vette a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­jának ünnepén, úgy néz rám, mint aki a kérdést fölösleges­nek tartja. Gondolatait azon­nal ki is mondja. — És otthon? — A feleségem beteges, az ünnepségen nem tudott ott lenni. Tibof, a kisebbik fiam az ágyból ugrott ki, amikor megérkeztem. A kitüntetések még a mellemen voltak. Nem mert hozzájuk érni a fiam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom