Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-10 / 263. szám
1962. november 10., szombat NßPCJ8AG Az újszülött neve: univerzális kérgezőgép ...hogy XXIII. János pápának erőteljes harcot kell vívnia saját egyháza legreakció- sabb köreivel, főleg az i n- t e g r istákkal. Szerintük a civilizáció, a kultúra, a fejlődés mindenképpen káros, mert megzavarja a már kialakult „bevált” módszereket, viszonyokat — a dogmákba vetett hitet. — Mindent vissza kell állítani eredeti állapotába — tanítják —, s akkor a megrendült, hit „magától is visszatér’’. — Példaként Franco Spanyolországát emlegetik, ahol az ellenforradalom győzelme után a „hitélet automatikusan feléledt". Ilyen szégyenletes példát 1962-ben már nem vállalhat a katolikus egyház feje... (zár) — Hallottam — fordult Adamkó József igazgató Csermák János és Imrik Gusztáv felé —, jól sikerült a próba- üzemeltetés. — Igen, de a jövő héten kivisszük a gépet valamelyik telephelyünkre, és egyhónapi próbaüzemeltetés után mondunk végleges véleményt — válaszolt az igazgató szavaira Csermák János. * A megbeszélés az igazgatói irodában pár perc múlva véget ért, és egyedül maradtam az egyik feltalálóval. Csermák János és Imrik Gusztáv a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság dolgozói, s a „feltaláló” jelző nem túlzás nevük mellett, hiszen találmányukkal rászolgáltak erre. Az „újszülött” neve: univerzális kérgezőgép. Érdemes j múltjáról, megszerkesztésének előzményeiről is beszélni. Az egész világon gondot jelent a fa feldolgozásával foglalkozó vállalatoknál a kitermelt fa kérgének leszedése. Hagyományos módszerrel, kézi erővel végezve, nagyon fárasztó munka, s emberenként a napi teljesítmény mindössze fél köbméter. Hazánkban és külföldön is sokszor próbálták már a kérgezést gépesíteni — kevés sikerrel. A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaságban is évék óta kísérleteznek kérgezőgép szerkesztésével, több megoldás is született már, de kisebb, nagyobb hibája mindegyiknek volt. Nem kis feladatra vállalkozott tehát Csermák János és Imrik Gusztáv, amikor több magyarországi sikertelen' kísérlet után hozzáláttak a kérMezőgazdasági kiállítás Egerben Az idén harmadízben került sor megyénk székhelyén a mezőgazdasági kiállítás rendezésére. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy az Egri Tanárképző Főiskola dísztermében november 7-én megnyitott mezőgazdasági kiállítás felülmúlja az eddigieket. Állíthatjuk ezt elsősorban azért, mert ez a kiállítás nem elégedett meg azzal, hogy csupán általánosságban mutassa be a termelőszövetkezetek fejlődését, a szocialista nagyüzemek fölényét, de szakszerűség tekintetében is hiteles, minden vonatkozásban megbízható. A megoldás — gondolunk itt a tablók elhelyezésére, a grafikonokra, a grafikai munkákra — feltétlenül dicséri a kiállítás tervezőit, kivitelezőit. gezőgép megszerkesztéséhez. Júniusban történt mindez, és ma már túl vannak a gép első próbáján is, ahol a gép, kisebb, kijavítható hibák ellenére, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Méreteiben nem nagy a gép: tizenöt centiméter magas és tizennégy centiméter átmérőjű henger. S éppen ez az előnye. Viszonylag kis területet foglal el, súlya csak hét kilogramm, így könnyen szállítható, a vele dolgozónak nem jelent nagyobb erőkifejtést kezelése. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy ennek a kis gépnek a teljesítménye tízszerese a kézimunkáénak. öt-hat köbméter fát képes lekérgezni egy műszak alatt Csermák János és Imrik Gusztáv találmánya. Az ötletes masina villany- és robbanómotorral hajtható. A jelenlegi gép — méreteiből adódóan — csak „papírfa” kérgezésére alkalmas, de a feltalálók már készítik a bánya- fakérgező gépet is. Készítik, és rövidesen az is munkába áll. Segít majd, dolgozni fog, mert az emberi találékonyság, ötletesség diadalt arat, és új gépek feltalálásával teszi köny- nyebbé az ember munkáját (t) II világ ifjúságának napján Ma tizenhét éve több mint félezer fiatal gyűlt össze Londonban, bogy részt vegyen az első világifjúsági konferencián. Hatvanhárom ország ifjúsági szervezetei — köztük a magyar fiatalok is — létrehozták az ifjúság önálló, világméretű tömegszervezetét, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget, amely — faji megkülönböztetés nélkül — egyesíti magában azokat a fiatalokat, akik békében és biztonságban akarnak élni. Ma már, ha a DlVSZ-röl beszélünk, több tízmillió tagot számláló, hihetetlen erejű szövetségről szólunk. A DIVSZ-nek nagy szerepe volt és van abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a népek, új kapcsolatok alakuljanak ki, új barátságok szövődjenek eddig egymástól távol álló országok között. A DÍVSZ a béke ügyét szolgálta és szolgálja, ez magyarázza népszerűségét, nemzetközi befolyását. Fő törekvését, a népek békés egymás mellett élésének, együttműködésének eszméjét, legszembeszökőbben a világifjúsági találkozók fejezik ki. Érthető hát, hogy egyeseknek nem tetszik a világ- ifjúsági szövetség tevékenysége, akiknek a békéért folytatott harc egyáltalán nem erős oldaluk, s igyekeznek a szövetséget megosztani, vagy gátolni munkáját mindenképpen. Jó példa volt erre a helsinki „ellenfesztivál’’, amely azonban csúfos kudarcba fulladt. ’A fiatalság őszinte lelkesedését, békesze- retetét nem lehet letörni. A DÍVSZ harcolt és harcol az ésszerűség, és az igazság hatalmas erejű fegyverével mindaddig, míg lesz olyan társadalom, ahol az emberi jogokat az igazságtalanság méri, ahol az álhumanitás pusztító fegyverekre támaszkodik. A világifjúsági szervezet állást foglal korunk nagy kérdései, a béke, a békés egymás mellett élés oldalán. November 10., a DÍVSZ napja ünnep, a világ ifjúságának ünnepe. K. G. Qtépek Imzáia, tiaqijoiláéf A GYÖNGYÖSI IRODALMI SZÍNPAD ELŐADÁSA Heves lázban égtek a PRO- TEKCIOMPEX vállalat vezető munkatársai. Nem kisebb embert vártak vendégségbe, mint iparáguk miniszterhelyettesét. Az igazgató már reggel nyolckor kiállt a kapuba, kifogástalan öltözetben, egy csokor virággal, hogy személyesen üdvözölhesse elsőnek a gépkocsiból ' kilépő miniszter- helyettest. Emelte a nap fényét és jelentőségét a PROTEK- CIOMPEX számára, hogy a vállalatnál még sohasem járt ilyen magas tisztséget viselő közember. Mondogatták is mindig, hogy azért szorul háttérbe a vállalat, mert más vezetők ügyesebbek, odacsalogatják a minisztereket, miniszterhelyetteseket, gondoskodnak arról, hogy jól érezzék magukat, s csak természetes, hogy ilyen viszony esetén szélesebbre nyílik az állami buksza. Mindjárt jobban van beruházási keret, szabad kapacitás, béralap, jól jövedelmező gyártmány és így tovább. No, de majd ők is! Megmutatják, hogy vendégszeretetben náluk sem lesz hiba. Olyan fogadtatásban részesítik a miniszter- helyettest, hogy mindig visszahúzza majd a szíve az ő vállalatukhoz. Az igazgató tehát ott topor- gott a gyárkapuban, a többiek pedig mind a kijelölt helyen. Nagyszerűen megszerveztek mindent. Mikor a direktor int, a portás azonnal jelez az irodának, s erre a jeladásra a folyosón felsorakoznak az összes irodai alkalmazottak, akik természetesen ugyancsak sötét ruhában jelentek meg hivatalukban erre a napra. A személyzetis ezalatt a tanácsterem berendezését ellenőrzi: helyén van-e minden, kifogástalan-e a terítés a tízóraihoz, megvan-e minden felszolgálónak a szükséges felszerelése, elég hideg-e a sör és nem követett-e el valaki valamiféle provokációs SZ. SIMON ISTVÁN: cselekedetet a találkozás színhelyén. Ólomlábakon mászott az óramutató. Minden perc nehéz várakozás volt, pedig fél tizenkettő felé járt az idő. Az igazgató telefonáltatott, sürgö- nyöztetett, de semmi pontosat nem tudott meg a miniszter- helyettes tartózkodási helyéről. Egyik lábáról a másikra állt, hiszen éppen tizenkettőre rendelte az ebédet, akkorra terítettek az Aranyfácán-ban, s a vendég még sehol. De egyszer csak feltűnt a karcsú Mercedes! A miniszterhelyettes mosolyogva lépett ki a kocsiból, az igazgató mosolyogva nyújtotta a kezét és a virágot, és együtt, ugyancsak mosolyogva indultak a tanácsterem felé, az eleven sorfalak között. A tanácsteremben mosolyogva megittak egy-egy pohár pálinkát, s a vendéglátók a vendég tiszteletére, aki ez alkalommal nem ivott, szólván, hogy ebéd előtt nem szabad egyetlen csöpp alkoholt sem magához vennie. Így hát nem is kellett külön alkalmat keríteni az ebédre szóló meghívásnak, a direktor bejelentette, hogy máris terítve van az Aranyfácánban és legjobb lesz. ha csak ebéd után térnek a tárgyalások érdemi részére. Így is történt. Huszonhat vendéglátó és egy vendég fuvaroztatta át magát a díszebédre, az Aranyfácánba, ahol roskadt az asztal már a terítéktől is. Kicsi, közepes és nagy poharak, természetesen kristályból, és mindenféle evőeszközök. Tálakon sajtok, vaj és HADD KEZDJEM AZZAL, hogy főként élményeimet akarom elmondani a Gyöngyösi Irodalmi Színpad idei évadnyitó előadásával kapcsolatban, hiszen a minden részletre kiterjedő elemző bírálat: a jó és rossz, a teljes és hiányos, a sodró erejű és a langyos hatású aprólékos szembeállítása túlzott türelmet igényelne az olvasótól. Sommázni szeretnék. Talán mindjárt a végső megállapítással: az irodalmi színpad produkciójában a fejlődés kétségtelen tény. Megnyilvánult ez mindenekelőtt a felelősségben, az összefogott lelkesedésben, a többre, a szebbre való törekvésben. A műsor dramaturgiai mondanivalóját az összeállítás sorrendje adta. Mindenkinek anysonka, üvegekben vodka, konyak és barackpálinka, mint hideg előételek és bemelegítő italok. Hat pincér sorakozott az asztaloknál, hogy az egyéb speciális kívánságokat teljesítse. Az előétel minden igényt kielégített, így el is fogyott. Azután jöttek a finom sültek. Pirított csirke, fácán, süllő és kecsege, rostélyos, fatányéros és vajas szeletek. Kitűnő volt az étvágy, s ami igaz, igaz, a miniszterhelyettes is kiadósán evett. Badacsonyi szürkebaráttal koccintottunk ezután, de aki sört kívánt, ihatott pilse- nit, zsiráfot, vagy rockit. Lassanként az emésztés órája következett, kényelmetlen volt már az asztal mellett tétlenül üldögélni, ezért a miniszterhelyettes asztalt bontott. Intett a pincérnek. — Volt kérem egy fél barack, két sajt, egy adag fácánsült, egy adag vajas kecsege, három kenyérrel, egy savanyúsággal és egy üveg szürkebaráttal ... — Pardon, pardon — integetett az igazgató —, egyben kérem a számlát! Tessék csak hagyni, kérem, miniszterhelyettes elvtárs. ön vendég. Ezt a díszebédet az ön tiszteletére rendeztük. — Kérem, számoljon, fizetek! — fordult újra a pincérhez a miniszterhelyettes, önöknek pedig köszönöm a figyelmességüket, de nem akarok kiadásokat okozni. — Semmi, semmi, hiszen van erre keretünk, hiszen futja... — Így még kevésbé fogadhatom el. Tehát, tessék számolni ! És a miniszterhelyettes fizetett. Az igazgató vakarászta egy darabig a tarkóját, s úgy döntött, hogy ezek után legjobb követni az elöljárót, majd ő is fizetett. Könnyű ezt meggondolni: ha a díszebéden éppen az fizet, akinek tiszteletére rendezték, akkor nem lehet a költséget elszámolni. Ebből országos botrány lenne! A főmérnök, meg az osztály- vezetők is átláttak ezen a ritka szitán, így hát mit tehettek egyebet, minthogy va- sarászták tár-t cájukból a hu- 5 szasokat és öt- ■ veneseket. Az asztal alatt eközben motoztak, egy-egy százast adtak tovább annak, aki készületlenül jött a díszebédre. Száz és jó egynéhány forint esett egy-egy koponyára, any- nyi, amennyiért három-négy hétig ebédelhet az ember az üzemi konyhán. Mindenki szíttá a fogát, s okoskodott, miként számol majd el otthon ezzel a rendkívüli kiadással, mert otthon olykor ötven forintról is nehezebb számot adni, mint ötezerről az üzemben. nyit, amennyit ebből ízlésének, lelki tartalmának, világnézetének egységében át tudott venni. Használati utasítás nélkül zúdult rá a gondolatok sora, az érzelmek változó erejű áradása a művekben megnyilatkozó költők: főként a maiak, a közvetlen tegnapiak, a Duna— Tisza táján született alkotók és a nagyvilág messzi tájainak gyermeke szíve-lelkéből — a háború értelmetlen iszonyatáról, a hősök önmagukat áldozni kész helytállásáról, s a holnapi szépért, az illatterhes tavaszért, a nagyszerűvé sokasodó hétköznapi tettekért — a békéért feszülő indulatot, cselekvő elhatározást vajúdó legnagyobb csodáról: az emberről. A KEZDŐ KÉP ÉRZÉST és gondolatot serkentő hatása kétségtelen: a drótokkal körülzárt világdarab fegyveres őrével szemben az élet szerelmesei, az egymás kezét fogó fiatalok adták a jövő bizonyosságát. Közben híreket hallottunk a szovjet népek és a Nyugat gyújtózsinóros lovagjainak életéből. Mintha figyelmeztető ujj meredt volna felénk: Emberek, vigyázzatok, a viperaveszély a kerítésnél leselkedik. Az indítás tehát a műsor meghatározását is adta: súlyos mondanivalót, amivel felelősséggel kell foglalkoznunk. És, hogy a nézőtér ocsúdó emberének figyelmét semmi ne vonhassa el a fő gondolattól: a díszletek egyszerűsége, a mozgásnak a szükségesre való leszorítása ezt a célt szolgálta, aminek csak kiegészítője volt a fényhatás hangulat- és gondolatteremtő ereje. A summázás ennyi. Az egység azonban megköveteli, hogy részletekről is szó essék. Mindenekelőtt a versmondásról. A legnagyobb teljesítményt Dé- csey Judit nevéhez fűzöm. A Jobbágy-vers feldolgozás beli bizonytalankodása után szinte tökéletesen szólaltatta meg Ritsos nagyhatású sorait. Őszinteségével Szappan Katalin jutott legközelebb ehhez a szinthez. Rövid idő alatt nagy utat tett meg Kain András és Tere- bessy Ilona. Illyés Hídon című versével bizonyított Terebessy. Az eszköztelen drámaiság volt jellemző dr. Gyulai Kálmán előadására a Fucik-mű részletének megszólaltatásakor. Kancz Sándor a Népek hajnala című versben talált magára. Csekő László a tőle megszokottat nyújtotta most is. A színpad új tagjai csak ft műsor második részére tudták leküzdeni elfogultságukat: Szőke Ilona, Csörgő Katalin, Buda György, míg Molnár László tudatos biztonsággal építette fel produkcióját. A Z ELMONDOTTAKBÓL talán az is kitetszik, hogy a versmondók szintbeli egymáshoz közelítése megoldandó feladatot jelent. Ehhez kapcsolódik a beszédtechnika fejlesztése, ami nemcsak a hangok tisztább képzését tételezi fel, de a hangsúly és a beszédritmus nyelvi-gyakorlati használatát. Még a legjobbak is vétenek ellene olykor. Hogy az irodalmi színpadnak milyen felelőssége van a szép beszéd vonatkozásában, fölösleges részleteznem. A részletekhez tartozik még a fényhatások tudatos alkalmazása, ami kissé formálissá sűrűsödött az első részben. De nem tudták megoldani a nézők a színpad bal oldalán üresen, elhagyottan álló zöld pad funkcióját sem, mivel ennek a lócának az áthelyezése a rács elé, nem szimbolizálta a béke győzelmét a háború felett, bármennyire is ezt célozta. A kisebb, de zavaró bizonytalanságok az igényesség mércéjét csökkentették, pedig a műsor koncepciója éppen a nemesen egyszerű, színvonalas érzelem — és gondolatközlést ébresztette bennük, hallgatókban. Feltétlenül szólnom kell még a nemes veretű, cizellált, olykor költői zengésű bevezetőről, amit Sereg József, gimnáziumi igazgató mondott el. Utána Ge- reblyés László költő lépett a függöny elé, akit nagy szeretettel köszöntöttek a gyöngyösiek, mint régi ismerősüket. Kár, hogy előadását a Mit és mennyit? vonatkozásában nem hangolták össze a műsor egészével. A Városi Kórus Zá- borszky József vezetésével témájában egészítette ki az irodalmi összeállítást. AZ IGÉNYES ELŐADÁSHOZ az igényesség igyekezetét szándékoztam én is hozzákapcsolni. G. Molnár Ferenc Hétfőn kezdődik a tsz-akadémia Gyöngyösön A február végéig tartó tsz- akadémiai előadássorozat hétfőn kezdődik Gyöngyösön. Az Új Élet Tsz tagjaiból álló akadémia első előadását Raft Miklós, a városi tanács vb- elnöke tartja Korunk legégetőbb problémái címmel a Tsz Ifjúsági Székházban. A következő napokban, sorrendben a Hazafias Népfront, a Mátragyöngye és a Dimitrov Tsz tagjai részére nyitják meg a tsz-akadémiát. Szövetkezetenként átlagban mintegy száz hallgató választotta az önképzésnek előbb említett módját,
