Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

1962. november 6., kedd NßPÜlSAG s AZ ÜNNEP ELŐESTEJEN A megyében minden üzem­ben, hivatalban és intézmény­ben megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulójáról. Ez az ün­nep a régi harcokat, az emberi nagyságot bizonyító eredmé­nyeket elevenítette fel, és ket­tős ünnepet hozott azok szá­mára, akik munkájukkal, oda­adásukkal méltónak bizonyul­tak arra, hogy ezen a napon kitüntetésben, jutalomban ré­szesüljenek. Így kapcsolódott össze — mint már évek óta — a nagy harc emléke azzal a bé­kés élettel, amelyik alkotja a békés mákat, s a teremtő holnapokat... 4* AKOV legjobb gépkocsivezetői számára vasárnap délelőtt ren­deztek ünnepséget Egerben, a Vasutas Szakszervezet műve­lődési otthonában. 1954 óta ez a november 7. előtt megren­dezett ünnepség izgalommal várt eseménye a gépkocsive­zetőknek, mert ekkor osztják ki „A balesetmentes közleke­désért” elnevezésű kitüntető okleveleket, plaketteket ' és pénzjutalmakat. A 4. számú Autóközlekedési Vállalat gép­kocsivezetői közül ezúttal 81 -en kapták meg a kiváló munkájukat dicsérő kitüntető plakettet. Egerben kilencen kaptak második fokozatú ezüst-, huszonhármán pedig harmadik fokozatú bronz-pla­kettet, ötszáz, illetve három­száz forintos pénzjutalmakkal. Az egri ünnepség után Gyön­gyösön, ugyancsak megrendez­ték a kitüntetés kiosztását. Itt nyolcán kaptak ezüst-, hu­szonnyolcéul bronz-plakettet, ugyancsak oklevéllel és pénz­jutalommal. Ezúttal Petőfi- bányára is több plakettet vit­tek ki, tizenhármán kaptak eddigi kiváló munkájuk^jutal- mául, 200 ezer kilométer bal­esetmentes közlekedésért bronzplakettet. Mint az ünnep­ségeken elmondották a válla­lat vezetői és a rendőrfőkapi­tányság képviselői, a követke­ző esztendőben már arany­érem osztására is lehet számí­tani. - j.j . A megyei kórházban dr. Varga Béla kórházi főorvos, érdemes orvos, a szakszerve­zeti bizottság -elnöke tartott ünnepi megemlékezést, majd ez alkalomból ünnepélyes ke­retek között 200 dolgozót ju­talmaztak, kiváló munkájuk elismeréséül, s mintegy 90 ezer forintot osztottak szét a kór­ház orvosai, ápolói és más dol­gozói között. A város több üzemében, így a postán is megtartották az ünnepi gyűlést, amelyen Rátkai Ferencné, a posta dol­gozója, országgyűlési képvise­lő mondott beszédet. A Do­hánygyárban Ráduly Lajos párttitkár ünnepi szaval után, rövid műsor keretében mint­egy 23 000 forintos jutalmat osztottak szét a jól dolgozó munkások között. Az SZTK- ban dr. Iszlay István emléke­zett meg november 7. esemé­nyeiről, majd a jó munka el­ismeréséül közel tízezer fo­rintot adott át jutalomképpen a dolgozóknak. 4 földműves­szövetkezeti vezetők megbeszélésén amelyet tegnap délelőtt ren­deztek meg a városi tanács nagytermében, a földműves­szövetkezeti boltok előtt álló kereskedelmi feladatok megol­dásának segítéséül, valamint a szolgáltatási hálózat bővíté­si lehetőségeit megtárgyalva — ugyancsak több kitüntetést és jutalmat osztottak ki. Így Bakondi Károlyné detki vá­lasztmányi tag a Kiváló föld­művesszövetkezeti dolgozó ki­tüntető jelvényt, oklevelet kapta, ezer forint pénzjuta­lommal. Llkker István do- moszlói takarékszövetkezeti ügyvezető ugyancsak kiváló földművesszövetkezeti dolgo­zó jelvényt, oklevelet kapott eddigi jó munkája elismerésé­ül, 700 forint pénzjutalom kí­séretében. Az értekezlet rész­vevői közül 52-en mintegy 35 ezer forint pénzjutalómban ré­szesültek. A vendéglátóipari vállalat dolgozói este hat órakor a Széchenyi Étteremben gyűltek össze ünnepségre. A vállalat Vezetősége mintegy tízezer fo­rintot osztott szét dolgozói között, főként a közelmúltban megrendezett hidegkonyhai bemutatón és cukrászati be­mutatón jeleskedő szakácso­kat, cukrászokat jutalmazva. 4 szakszervezetek megyei tanácsa délután két órára hívta meg a különböző bizottságokban te­vékenykedő, legjobb társadal­mi aktívákat a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsának nagytermébe. Itt Mudriczki János emlékezett meg novem­ber 7-ről, és köszöntötte a vendégeket. A társadalmi ak­tívákat — kellemes meglepe­tésként — megajándékozták az ünnepségen. 43 csomagot osztottak szét, amelyekben 300—350—400 forint értékű ajándéktárgyak voltak. Itt ad­ták át egyébként Nagy István­nak, a Téglagyári Egyesülés dolgozójának Az építőipar ki­váló dolgozója kitüntető jel­vényt, az ezzel járó 600 forin­tos pénzjutalommal. A jovo evt gabonatermésért! Nóctronibizottsági ülés Füzesabonyban Tegnap délelőtt Füzesabony­ban, a járási pártbizottság he-; lyiségében kibővített elnöksé- 5 gi ülést tartott a Hazafias 5 Népfrontbizottság járási el-5 nöksége. Dr. Pekán Károly, aj Kompolti Kísérleti Intézet tu­dományos kutatója tartott elő-S adást, a népfrontbizottság ve-5 zetőit búzatermésünk időszerű} kérdéseiről tájékoztatta. Az előadást hosszas szakmai} vita követte, többek között el­mondották a jelenlevők, hogy j a jövőben a saját munkaterü-í létükön hogyan kívánják elő-} segíteni a járás jövő évi gabo-< natermelési tervének teljesítő- í sét. Cs. I. CÁ fnír-tblz&ttLáq önzttlwi SUl'dőtü/LQL — megalakulásának: 10. évfordulója alkalmából,’ november 7 tiszteletére bé-! lyegkiálliiást rendez a hat-: vani bélyeggyűjtők köre. A! kiállítást az I. számú Általá- \ nos Iskolában november 7-én,: délelőtt 9 órakor nyitják meg.! Az üzemi pártbizottságok, közük, az egri Finomszerel- vénygyáré is sokrétű munká­juk elvégzéséhez segítőtársa­kat szereztek, s a kommu­nistákon kívül megtalálhat­juk, ezek között az önzetlen társadalmi munkások kö­zött, a pártonkívülieket is. A Finomszerelvénygyár pártbi­zottságának például a kö­vetkező bizottságok segíte­nek: műszaki, agitációs, okta­tási, a pártmunkát segítő és ellenőrző, a tömegszerveze­tek politikai munkájával foglalkozó, a Bervai Figyelő szerkesztőség tennivalóit végző bizottság, amelyekben több mint száz kommunista, köztük 38 pártonkívüli tevé­kenykedik. E bizottságok megszerve­zésénél, akadtak,akik ellenez­ték a pártonkivüliek bevoná­sát, sőt, egynéhányon ma sem értenek egyet ezzel. A pártbizottság azonban kitar­tott amellett, hogy a kom­munistákon kívül minél több. o párt politikájával egyetér­tő, segíteni akaró pártonkí­vüli kapcsolódjék e bizottsá­gok munkájába, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a párthoz. A műszaki bizottság, amely összetételénél fogva alkal­mas arra, hogy a különböző részfeladatok vizsgálata után megfelelő reális javaslatokat tegyen a munka megjavítá­sára, elsősorban a műszaki fejlesztésben, az anyag- és készletgazdálkodásban, a gyártmányfejlesztésben segí­tett igen sokat. Az üzemi pártértekezleten újabb bizto­sítékot kaptak e bizottságok tagjai, hogy továbbra is fi­gyelembe veszik javaslatai­kat a különböző intézkedé­seknél. döntéseknél, hogy a több szem többet lát elv alapján eredményesebb le­gyen a pártbizottság tevé­kenysége. 99 Hogy a terveknek szavuk legyen ... Tiszanánai tanulságok €t Levól nyomán: Tanácstag, aki méltó a bizalomra Alig néhány héttel ezelőtt, e lap hasábjain cikk jelent meg azokról a tanácstagokról, akik csak nevükben tagjai a tanácsnak, a nép választott testületének, mert gyakorlati­lag semmilyen munkát nern végeznek választóik bizalmá­nak megfelelően. A cikk után levelet kapott a szerkesztőség, a feladó: Horváth József Apc- ról. Ezt írja a levelében: „... de vannak egyes ta­nácstagok, akik szívükön hord­ják a nép dolgát, akik igye­keznek megfelelni a bizalom­nak. Ilyen például Apcon Márta Ferenc, József utcai ta­nácstag ...” A levél nyomán örömmel mentünk Apcra, mert ezekben a sorokban is igazolva láttuk, hogy a tanácstagok nagy több­sége, lehetőségeihez, képessé­geihez mérten valóban igyek­szik mindent megtenni, hogy megfeleljen annak az előlege­zett bizalomnak, amellyel őt a tanácsba küldték választói. Márta Ferenc már nem fiatal ember, s ez elsősorban a köz igazgatásban végzett munká­jára vonatkozik: húsz éve végzi, s ebből tizenhatot a ta­nácson belül. Róla szól a le­vél, aki immáron fél évtize­de, 1957 óta titkára az apci ta­nácsnak, s ez alatt az idő alatt minden negyedévben egyszer saját körzetében, rendszeresen beszámol a három hónap mun­kájáról választói előtt... Hol levélírónknál, hol Gu* lies Istvánéknál gyűlik össze választókörzetének majd min­den lakója, hogy meghallgassa és megbeszélje Márta Ferenc beszámolóját. Hoznak széket, sámlit, körülülik a konyhá­ban, vagy az udvaron a tit­kárt és meghallgatják: mit tett ő, mit tett a tanács az utcabe­liek, a község lakóinak dolgá­ban. Itt van rendszeresen özv. Benus Istvánná, Lévai József, Krecsmarik Ferenc, Jambrik Miklós, de itt vannak a töb­biek is, néha huszonöt család is, és folyik a baráti beszélge­tés, néha két-három órán ke­resztül is, meghányva-vetve ilyenkor nemcsak a község, de világ sorsát, dolgát is. Márta Ferenc valóban mél­tó volt a nép bizalmára, — ezt írta meg Horváth József, s ezt tapasztaltuk mi magunk is, Apcon járva, örvendetes példa ez, s örvendetes, hogy nem egyedülálló példa, i (gyurkó) AZ ÉJJEL eső áztatta a ti­szanánai határt, a fekete rögöt? tetején fényesen csillog a ned­vesség. Az út két oldalán lom­ha varjak serege tanyázik, szem után kutatva, a levegő párás, ködös, az ég borús, most is a levegőben lóg az eső lába... — No, itt van az első, igazán őszies hangulatú nap — mond­ja felénk fordulva Sallós Gyu­la, a tiszanánai Lenin Tsz el­nöke, s mi — városhoz szokott emberek — önkéntelenül ugyan mit is mondhatnánk mást, mint azt: — Köszönjük, nem kérünk belőle! — Pedig, hej, de elkelne egy párnapos eső — folytatja to­vább az elnök —, csak a szán­tás teteje lett meglocsolva, lej­jebb átkozottul kemény a föld. Még az elismerten legjobbak közé tartozó jugoszláv eke sem állja! — Tudják az elvtársai?, hét­ről hétre micsoda erőfeszítése­ket tettek traktoristáink, hogy előbbre jussanak a szántással? Hiszen az idén Tiszanána volt a megye legszárazabb része, idestova hat hónapja nem esett az eső. Voltak napok, amikor 8—10 munkagép törött el, az emberek szidták még a magas­sá gos egeket is —, de hősiesen hadakoztak a betonra száradt földdel. Az ekevas két—három óra alatt nemcsak hogy kicsor­bult, de úgy össze-visszahaj- lott, mintha mesebeli óriások kézébe került volna játéksze­rül... Tengernyi nehézség — az emberek mégis erőt vesznek rajtuk. Hullatják verejtéküket, s kín osan—keservesen, de óLelüh pÁldakép ANKLI JÓZSEF az Építőmunkás Szövetségnek. Részt vett az Ifjúmunkás Szö­vetség szervezeti életében is. Mozgalmi tevékenysége mellett nem hanyagolta el az önkép­zést sem. Sokat, s rendszere­sen olvasott különböző balol­dali szemléletű könyveket. Mint szakmunkás is kiváló volt. Szaktársai szerették, megbe­csülték. A pesti évek komoly iskolát jelentettek számára. Itt edződik igazi harcossá, itt szer­zi meg azokat a jellemvonáso­kat, amelyeknek birtokában a későbbi mozgalmi munkájában sikerrel veszi fel a harcot a különböző opportunista állás­pontok ellen. A z 1918-as polgári de- mokratikus forrada­lom eseményei az olasz fron­ton érték. A helyzetet felis­merve, itt sem tétlenkedik, s mint szakaszparancsnok-he- lyettes, sok jó barátot szerez magának. Szervező munkája eredményeképpen sokan dob­ták el fegyverüket, s jöttek ha­za, hogy jtthon részt vegyenek a forradalom harcaiban. Itt- Von még a Tanácsköztársaság Kikiáltása előtt, eddigi fejlődé­se következményeként, belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és a párt irányítása alatt tevékenykedik. Közben meg is nősül, családot alapít. 1919 tavaszán a Tanácsköz­társaság kikiáltása után az eg­ri munkásszázad megszervezé­sével bízza meg a helyi direk­tórium. A század megszerve­zése után rábízták az újonnan szervezett század parancsnok­ságát is. Ezt a tisztséget viselte egészen a Tanácsköztársaság bukásáig, illetve az 1919. augusztus 11-én történt letar­tóztatásáig. A vezetése alatt ál­ló munkásszázad a Tanácsköz­társaság idején Egerben példás fegyelmet és rendet tartott. A Tanácsköztársaság megdön­tése után az uralkodó osztá­lyok minden olyan embert, aki a kommün munkájában részt vett, különféle ítéletekkel sújtottak. Ankli József ellen az egri királyi ügyészség 1919. de­cember 7., december 12. és 1920 február 10., március 2. és március 7-én összesen hat vád- indítványt adott ki, s egyévi börtönnel sújtották. előbbre Jutnak. Hajtja őket az állammal, a termelőszövetke­zettel szemben vállalt kötele­zettség, a becsület, meg a vir­tus is. „Ha Kovács Pista megbirkó­zik a nehézségekkel, miért ne birkóznék meg én is?” — és keményebben markolják meg a volánt, vagy a többi szerszá­mokat Mert a magnak időben földbe kell jutnia. — A LENIN TSZ 4100 hold szántó területéből már csak 1000—1200 hold nincs feltörve, de ha beáll az e6ő, megázik a föld, rövidesen azzal is vég­zünk — fogadkozi k az elnök, kibámulva az iroda ablakán, amelyen most néhány esőcsepp koppan. — De jól állunk a be­takarítással is, sokkal jobban, mint tavaly. Még néhány nap, és a brigádok befejezik a ku­korica törését, a répa ásását. Nagyot szippant a cigarettá­ból, aztán folytatja: — Es ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy a földben van már 1227 hold búza, 275 hold árpa, 50 hold répa, 60 hold őszi takarmánykeverék, 56 hold repce, 30 hold spenót. A kenyérgabona vetésterülete mintegy 10 százalékkal nőtt! Nekünk különösen mindent el kell követnünk azért, hogy ,,a terveknek szavuk legyen", mert a velünk tavaly egyesült két kisebb termelőszövetkezet­ben éveken át alig kerestek valamit a tagok, elvesztették a tervezésbe vetett hitüket is. Ezeket az új embereket meg kell most győznünk a szövet­kezeti tervgazdálkodás ko­molyságáról, céltudatosságáról, vei. Vörö9 diktátornak nevezi, s igyekszik munkáját lehetet­lenné tenni. Az uralkodó osz­tályok szemében 6 is, mint annyi más, népéhez hű ember, megbélyegzettnek számított, s igyekeztek eltenni láb alól. 1938-tól kezdve gyakran behív­ták katonai szolgálatra, vagy internálták. A második világ­háború alatt, 1942-ben, egy munkásszázadhoz hívták be, majd a frontra hurcolták. 1943 őszén innen hazakerült, de békét most sem hagytak ne­ki, Miskolcra hadimunkára hívták be. 1944. április 9-én a német megszállás után ismét internálták, s a budapesti Mo- soni úti gyűjtőfogházba szállí­tották. Innen Ricsére vitték, ahol 4 hónapot töltött. 1944. október 16-án Kistarcsára hur­colták, majd onnan Németor­szágba. Itt az embertelen mun­ka, s az elégtelen táplálkozás következtében legyengült. Ha­zájába már nem térhetett vissza, Németországban kivé­gezték. pgész életében rendithe- tetlen optimizmus, a munkásosztály győzelmébe ve­tett hit jellemezte. Tudomá­nyos alapokon álló, világnéze­téből fakadt kommunista ma­gatartása és eTvhűsége. Élete a mai emberek számára is tanul­ságul szolgálhat. Szecskó Károly arról, hogy itt végső soron minden értük, az emberért, ax emberek életének jobbá és szebbé tételéért történik. Nincs annál jobb dolog, nincs annál szebb dolog, mint amikor egy ember hisz abban, amit csinál. Amikor érzi, hogy a közösség ereje átsegít minden akadá­lyon, hogy nincs magára ha* gyatva és közös úton halad a többiekkel egy magasabb élet­forma felé. > EGY PILLANATRA szüne­tet tart, majd egyenesen ne­kem szegzi a kérdést: — Tudja, milyen gondot Je­lentett nekünk, hogy a száraz­ság miatt nem sikerültei? az aprómagvakkal kapcsolatos terveink és ez több százezer forintos kiesést okozott a szö­vetkezetnek? Hetekig főtt a fe­jünk, hogy most mit csinál­junk? A kiesést minden áron pótolni kellett — de miből? — Végül is úgy döntöttünk, hogy növeljük a hízómarha- és a baromfiállományt. Sikerült 35 ezer csirkét és 4000 kacsát hizlalnunk, s ez hozzávetőle­gesen egymillió forintot hozott a konyhára! Méghozzá arány­lag rövid idő alatt. A mi egy kilogrammon felüli csirkéink iránt nagy volt a kereslet! Mindez meggyőzte tagsá­gunkat az állattenyésztés első­rendű fontosságáról. A jövő­ben alapozottabb terveket kell készítenünk, hogy kedvezőtlen időjárás esetén sem legyenek számottevőek a kiesések. Itt konkrétan arra gondolunk* hogy lényegesen csökkentjük azoknak a növényféléknek ter­mesztését, amelyekhez nincse­nek meg a megfelelő feltéte­lek: nincs hozzá gép, megfele­lő szaktudású munkás, megfe­lelő összetételű talaj. Inkább a saját lehetőségein­ket használjuk jobban ki. Rizstelepeink például „kiöre­gedtek”, helyükön öntözéses takarmánytermesztésbe fo­gunk. A barázdás öntözéssel, meg a két öntözőgép segítségé­vel 4—500 holdat tudunk rend­szeresen öntözni, s ez bizton­ságos alapot ad az állatte­nyésztés további fokozására. Persze, nagy problémát jelent számunkra az istállóépületek elavult volta. Ezek sürgős át­alakításra, korszerűsítésre szo­rulnak, — ehhez is pénzre* sok pénzre lesz szükség. De hát majdcsak megoldjuk ezt a kérdést is ... •k A LENIN TSZ tagsága esti közgyűlésre készül. Így hát mi sem zavarjuk tovább az elnö­köt, aki odaérkezésünkkor ép­pen az utolsó simításokat vé­gezte a beszámolón. Elbúcsúzunk. A szokásos néhány sablonos mondat csakhamar a levegőbe száll, de mély nyomot hagyva megmarad bennünk az az igaz­ság, amely az egész szövetke­zeti gazdálkodás egyik jelen­tőé alaptétetének számít: „A tervnek szava kell, hogy legyen...!” Somody József 1090 október 8-án a Ma- 1 gyár Királyi Állam­rendőrség miskolci kerületének főkapitánya Egerből kitiltotta, s a zalaegerszegi gyűjtötábor- ba internálta. Itt éhezésben, s kegyetlen bánásmódban volt része. Kiszabadulása után Egerben még hosszú ideig rendőri felügyelet alatt állott, és hetenként rendszeresen kel­lett a rendőrségen jelentkeznie. A várost munkaügyben is csak a Horthy-rendőrség engedélyé­vel hagyhatta el. Munkásmoz­galmi tevékenységét azonban a szigorú felügyelet sem tudta megszakítani. Már 1922-ben ott volt a szakszervezeti cso­portok újjászervezésénél. 1923- ban részt vett az építőmunká­sok bérmozgalmában, majd sztrájkot szervezett. Tagja volt az Építőmunkás Szakszervezet­nek és az illegális kommunista pártnak is. 1927-ben a világ- gazdasági válság elején több hétig tartó, az egész megyére kiterjedő építőmunkás sztráj­kot szervezett, amit diadalra is vezetett. E bérmozgalomnak idején a klerikális Egri Nép­újság is foglalkozott személyé­\nkli József a megyei ^ munkásmozgalom azon hősei közé tartozik, aki nem megyénkben született, de mun­kásmozgalmi tevékenysége me- gyénkhez köti. 1892-ben, az ak­kor már nagyvárossá fejlődő Miskolcon született, szegény munkáscsaládból. Heten voltak testvérek. Édesapja, aki csiz­madia volt, korán elhalt, s né­pes család nevelése és fenn­tartása az édesanyára szakadt. Édesanyja szívós munkásasz- szony volt és keményen dolgo­zott családja fenntartásáért. A népes család eltartása azonban az édesanyára nagy terhet rótt, s nemegyszer vallottak szüksé­get. Ankli'József így már fia­tal korában sok nélkülözésen ment keresztül, a többi prole­tárgyerekhez hasonlóan. Már 13 éves korában elment ta- noncnak, a kőműves szakmát választotta. Ekkor is sokat nél­külözött, de kedélye, optimiz­musa sohasem hagyta el. Se­gédlevele megszerzése után be­utazta az országot. Felkereste az ország nagyobb vidéki vá­rosait, majd a fővárosban tele­pedett le. A fővárosban való tartózkodása döntő jelentősé­gű további útja és munkás- mozgalmi tevékenysége kibon­takozása szempontjából. Sze­mélyes ismeretségre tett szert az akkori munkásmozgalom baloldali vezetői körében. IU Ismerkedett meg a szakszerve­zeti mozgalommal is. Tagja lett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom