Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

4 NÉPŰJSÁG 1962. november 30., péntek r Uj művelődési autóval a gyöngyösi járásban Nem kell magyarázni Két kis hír, minden kom­mentár nélkül... Amikor a francia ejtőernyő­sök hat évvel ezelőtt a csúfos kudarcba fulladó agressziót, köpették el a Szuezi-csatorna mentén, a francia hatóságok levették a párizsi opera műso­ráról az Aidát, mert a Verdi- opera szövegkönyvében előfor­dult az „Éljen Egyiptom!” fel­kiáltás. S egy mostani hír: A Casino de Paris lokál mű­sorában egy vidám dal szere­pelt, amelyet a végén így fe­jezett be a sanzonénekesnő: „Éljen Kuba!” A francia rend­őrség — az USA iránti szoli­daritásból — megváltoztatta ezt a szövegrészt, s az „Éljen Kuba!” helyett most már azt kell énekelnie a mademoiselle- nek, hogy „Éljen a tabac!” — SZORGALMASAN ké­szül az egri Városi Művelődé­si Ház bábszakköre a télapó- ünnepségre, amelyet decem­ber 5-én rendez a művelődési ház vezetősége a Bródy-mozi helyiségében. A szakkör a Télapó igazságot tesz című bábjátékot adja elő.- MA DÉLUTÁN ülést tart a KPVDSZ megyei bizottsága. A bizottság megtárgyalja a gazdaságvezetők és a munkás­ellátási bizottság tevékenysé­gét. valamint a szakszervezeti oktató-nevelő munka eredmé­nyeit! — DECEMBER elsejével fotoszakkör indul az egri Szakszervezeti Székházban. A szakkör tagjai, a korábbi szo­kásos formáktól eltérően, a riport- és villámfelvételek fényképezésének technikájá­val ismerkednek meg.- JÓL SIKERÜLT szellemi Vetélkedőt rendezett a hatvani vasútállomás KISZ-szervezete. A földrajz, a napi események, az irodalom és a sport téma­köréből összeállított kérdések megválaszolására sokan jelent­keztek. Akik a legtöbb kérdés­re adtak helyes választ: könyv- jutalomban részesültek, (váry) — 68 SZAKEMBER került megyénk termelőszövetkeze­teihez a megyei párt-végre- hajtóbizottság határozata alapján. A szakemberek kö­zül 28 gyenge termelőszövet­kezetben működik. Idő jár ás,jelentés Várható időjárás péntek es­tig: felhős, párás idő. Egy-két helyen jelentéktelen hószállin- gózás, vagy esőszitálás. Mérsé­kelt, változó irányú szél. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet holnap plusz 1—4, legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet nulla, minusz 3 fok, keleten, a hómentes területe­ken nulla fok felett. (MTI) ALIG NÉGY ÓRA, de a vá­rosra ereszkedő sűrű, szürke felhő már estét varázsol. A tanárképző főiskola előtt mik­robusz várja utasait. A néhány hónapos művelődési autót ke­vesen ismerik Egerben, hisz alig időz valamit a városban, de a művelődni vágyók százai és ezrei szeretettel simogatják tekintetükkel, gyermekhad tán­colja körül, ha befut egy-egy községbe, ahol már ismeretsé- I get kötött a lakossággal. A „lámpás” szerepét tölti be ez az autó, amely könyvet visz az I olvasóknak, filmet a nézőknek, i előadót a hallgatóságnak. , Ebben a hónapban a gyön- jgyösi járás községeibe viszi a TIT megyei előadóit. Olyan helyekre, ahol nincs megfelelő szakember a kijelölt témákból, öt előadó sorakozik egymás mellett, illetve mögött a gép­kocsiban. Dr. Udvarhelyi Ká- Iroly, a földrajzi szakosztály elnöke, már a kocsi elindulása előtt megkezdte csillagászati előadásait. Az érdeklődő kollé­gák kíváncsiságát igyekszik ki­elégíteni. A kocsiban, most mint hallgatóság foglal helyet a filozófus, az orvos, a peda­gógus és az irodalmár, de talá­lunk a kocsiban műszaki em­bert is. A művelődési autóban ugyanis Generál Ferenc, a gép­kocsivezető is tagja a TIT-nek, közelebbről a műszaki szakosz­tálynak. AZ INDULÁSRA elered az eső is, ezzel azonban nem tö­rődnek a benn ülők, legfeljebb a vezető, aki erősebben fogja a volánt és szeme valósággal rá­tapad az eső áztatta üvegen keresztül az úttestre. Mire megérkeztünk utunk első állo­mására, Vécsre, szinte éjszaka fogad. Itt-ott pislákolnak az ablakok és teljes fényben tün- döklik az iskola. Talán a har­madik „műszak”, a felnőttek tanítása kezdődött nemrég. Üres a község, alig látni em­bert. de a kultúrházban igen sokan vannak. A filozófiai elő­adás-sorozat első előadójára várnak. Majd Abasáron, Pálos- vörösmarton, Domoszlón száll ki egy-egy előadó az autóból, míg Kisnánáson, az utolsó ál­lomáson a gépkocsivezető is el­hagyja a művelődési autót. A volán helyett a vetítőgépet tartja most a kezében, itt ugyanis az előadás után vetí­teni fog. A gyöngyösi járás öt közsé­gében kezdődik TIT-előadás ugyanabban az időben, igen nagy számú hallgatóság előtt. Az érdeklődés nagy. Ilyenkor tapasztalja az ember, hogy mennyire szomjazza a tudo­mányos igazságot, a szót a köz­ségek lakossága is. Az előadá­sok megszervezése kifogásta­lan, s ez Nagyváradi István­A FOGORVOSNÁL A televízió műsora '10.00: Tv-híradó (ism.). 10.15: Telesport (ism.). 10.30: Dr. M. csapata. Jugoszláv film (ism.). (10 éven aluliaknak nem ajánl­juk!) 11.55: A jövő hét műsora. Hírek. avagy ahogyan a beteg látja. (Kiss Béla rajza) nak, a TIT járási titkárának, s a kultúra községi munkásai­nak köszönhető, akik fáradsá­got és időt nem kímélve, mun­kálkodnak az előadások sike­réért. Dr. Varga Béla szemészfőor­vost több mint száz ember hallgatja Domoszlón, Kovács Vendel főiskolai adjunktus abasári előadásán is szinte ki­csinek bizonyul a terem, de nem panaszkodik Borai Emil sem a vécsi szervezésre. KÖZEL AZ ÉJFÉL, mire Eger fényeit megpillantjuk. A kocsiban egyre csendesedik az együttes. Fáradtak az utasok. Csak a gépkocsivezető figyel éberen. Neki nem szabad elfá­radni. Az autórádió friss rit­musú zenével tölti meg a gép­kocsit ... A városba érünk, itt is csend vesz körül, az utcák kihaltak. Legtöbben már nyu­govóra tértek. A művelődési autó utasai is hazaértek. Fá­radságos volt az út, de nem volt hiábavaló. Közel nyolc­száz ember hallgatta őket. Nagy Andor Barangolás közben akadtam rá. Ott szendergetí egy kö­kénybokor tövében, a barlang szájánál. Látszott rajta az em­beri kéz nyoma. Pattintott kő, hajításra használhatta valami­kor valamelyik ősöm, és na­gyon könnyen meglehet, hogy éppen én használtam, ameny- nyiben a lélekvándorlásnak igaza van. Mindenesetre el­dugtam farkasbőr iszákomba, és beléptem a barlangba. Tagolt hangon közöltem ve­lük, hogy semmilyen vadászat­ra nincs kilátás, amíg a Nagy Fehér Víz el nem megy oda, ahonnan jött. Ök tagolt han­gon bólintottak. Letelepedtem én is, hogy körülüljem a me­lengető tüzet, amit nemrég ta­láltunk. A törzsfőnök kisvár­tatva megszólalt. — Még nagyon sokszor ká­rom nap múlva, ahány ujj van tizenkét harcos kezén (ugyanis még csak kettőig tudtunk szá­molni), elindulunk a Hold felé, ha a meteorológia kedvezőt jó­sol. — Megkérdeztem az istene­1962. NOVEMBER 30., PÉNTEK: ANDRÁS 115 évvel ezelőtt, 1847. november 30-án született HÖGYES ENDRE orvos, a budapesti Pasteur-intézet első vezetője, az oltóanyag tökéle- tesítője. A szakirodalomban jelen­tősek a vese működésére vonat­kozó 'kutatásai. 295 évvel ezelőtt. 1667-ben e na­pon született JONATHAN SWIFT angol iró és publicista. Az ifjúság részére is feldolgozott regénye 'Gulliver utazása — 1726) korának különösen éles visszásságait, az egyházi és politikai viszonyokat, valamint az ír nép Anglia általi elnyomását ábrázolta. 145 évvel ezelőtt, 1817. november 30-án született THEODOR MOMM­SEN német történetíró és jogtudós. Hőgyes Endre A berlini egyetemet a történeti tanszék vezetőjeként, munkásságá­val (Rómaiak története) az ókori tudományok kutató központjává tette. Politikai tevékenységével a múlt század 70-es éveiben Bis­marck liberális ellenzékének vezére volt. 45 évvel ezelőtt, 1917. november 30-án jelent meg Lenin ÁL­LAM Es FORRADALOM című műve, amelyben az államról szóló marxista elméletet, a nemzetközi proletár forradalom és az állam viszonyát fejtette ki. Ebben az igen jelentős művében Lenin az 1871-es párizsi kommün tapasztalatait alapulvéve a kapitalizmus­ból a kommunista társadalomba való átmenet gazdasági és poli­tikai alapjait tárgyalta meg. gálni őket a hajitókövekkel. — Mosf vadtehenekre fo­gunk vadászni — mondta a törzsfőnök. — Nincs ám hajitókövünk — jelentette munkadalt fütyö- részve az egyik harcos. Akkor jutott eszembe a talált hajító­kő. Elképzeltem, hogy ha meg­tudják, hogy nálam van egy, mindjárt megkezdődik az osz­tálytagozódás, és akkor fucee az ősközösségnek. De a büsz­keség csak nem hagyott bé­kén. Odamentem a főnökhöz, és megmutattam féltve őrzött kincsemet. Megnézegette, hümmögött, majd megvető mozdulattal visszaadta. — Fusimunka. Dobd el... Nagyon elkeseredtem, hogy ennyire lebecsülik az ember kezemunkájának kőkemény gyümölcsét, ami kiemelte tu­lajdonképpen az állatvilágból. Elvittem hát az őslénytani mú­zeumba, ahol ujjongva fogad­tak értékes leletemért. , — kátai— két — nyekeregte öreg házi varázslónk, hogy van-e ott sok­sok vad. Azt mondták, hogy van, de akkor fel kell fedez­nünk a hajítókövet, mert a va­dak nem szeretik, ha megesz- szük őket és elszaladnak. — A hajítókövet már felfe­deztük ebben a korban, Dar­win is megmondta, amikor egy cromagnoni parasztot kiszán­tott a földből — legyintett a törzsfőnök. Fölkerekedtünk. A harcosok kőbaltájukat lobogtatva mene­teltek elől, meg hátul, közé­pen az asszonyok és a gyere­kek. A Nagy Piros Meleg elol­vasztotta a Fehér Vizet, mire a völgybe értünk. Ott tüzet raktunk, hogy legyen mit fel­fedezniük a régészeknek, az­tán a férfiak, meg én, elmen­tünk mammutot lőni, mert éhe­sek voltunk. Az asszonyok ad­dig ősközösségi alapon gyűjtö­gető életmódot folytattak. Egy tisztásra értünk. Sok-sok őz állt körben, éppen termelé­si tanácskozást tartottak. Oda­kúsztunk, és elkezdtük hajt­űöaozf IMREI EGRI VÖRÖS CSILLAG Esős vasárnap EGRI BRODY ördögcsapda GYÖNGYÖSI PUSKIN Esős vasárnap GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A kétéltű ember HATVANI VÖRÖS CSILLAG Utazás a léggömbön HATVANI KOSSUTH Hófehérke és a 7 törpe HEVES Adua és társnői FÜZESABONY Malachias csodája 1. mü s o e>> Egerben este 7 órakor: Karácsonyi vőlegény (Katona-bérlet 4.) Sírokon este 7 órakor: Hamletnek nincs igaza 45. A szétszóródott embersor visszasímult az omlás tövéhez. A nap melegen sütött, a ren­geteg föld felfogta az északi szelet, lassan már majd min­denki mellényre, ingre vetkő­zött, s Pistával folyton abba­hagyatták a munkát, mind sű­rűbben küldözték vízért. A fiú beszaladt a házba, még egy vödörért, s amikor kijött, Mú­zsái megkérdezte tőle: — Apád mit csinál? Pista közelebb jött, hogy az apja ne hallja, mit válaszol. — Figyel — mondta halkan. — Félretartja a fejét, hallgató­zik. — Nem mond semmit? — Nem... — Nem is kérdezi, hogy mi a fene történik az udvarán? — Nem. Csak figyel. — Hát figyeljen, a guta üsse meg... Jobban tenné, ha lapá­tot fogna. Pálmák lihegve intette, már fáradni kezdett, s nem tudta szabályozni a lélegzetvételét. — Ne kívánjon rosszat a fe­lebarátjának. — De az istenit, az ő háza, nem az enyém! Miért nem mozdul? — Hiszen tudja, hogy lelki­beteg. — Hát ne a léikével lapátol­jon! Én se azzal csinálom, ha­nem a két kezemmel, az meg neki se romlott el... A guta ellen meg mi kifogása van, plébános úr? Egy jó alapos, gyors gutaütés nem is olyan rossz halál. t — Hogyne! — nevetett Czo- bádi. — Kilencven éves kor­ban! Addig ne legyen semmi baja az embernek: egyen, igyon, szép asszonnyal hál- j<p... '— Kérem, én is itt vagyok — mondta Palinák, sértődöt­ten. — Hiszen magától se sajnál­juk! — felelte jólelkűen Czo- bádi. — Nem mi csináltuk a papi regulát: elhiheti, hogy mi job­bat csináltunk volna Na, szó­val, ha megéri az ember a ki­lencven évet, jó egészségben, akkor aztán megütheti a guta! Múzsái megvigasztalta Pistát: — Jól van, nem szidjuk apá­dat, csak hozd már a vizet. Ej­nye ... borotok nincs? — Nincs. — Gondolhattam volna. Ahová egyszer pap kezd járni, ott se bor, se szalonna, se pénz. Palinákot már nagyon ide­gesítette, hogy ő itt a céltábla, pedig éppen úgy dolgozik, ne­kivetkezve és haladósan, mint a többiek. — Én nem bántam magát — mondta Múzsáinak — és örül­nék neki, ha abbahagyná a goromba megjegyzéseit. A fekete ember vigyorgott. — Ne tessék haragudni — mondta sunyin —, de nem tud­juk szebben, mi már csak ilyen faragatlan parasztok va­gyunk. — Vegye tudomásul, hogy én is paraszt voltam! — Akkor meg nem kell úgy rázni a szőrét, mint kutya az esőben ... Jusson csak eszébe, plébános úr, hogy gyerekkorá­ban milyen jó vastag mondá­sokat hallott a kedves édesap­jától. Palinák vállat vont, s lapá­tolt, ezekkel úgy sem boldo­gul. Múzsái azonban még nem végezte be, a közönség is igen hálásan viselkedett, jóbbra- balra csak úgy rázkódtak az emberek. — De meg is látszik, hogy paraszt volt — folytatta — dolgozni megtanult. Mondja, nem kár, hogy ilyen szoknyás mesterséget választott? — Akkor ez még nem volt rossz mesterség! — Hja, akkor még az anyá­mat Juliskának szólították ... De igazán, plébános úr, kár el­tölteni a szép idejét: miért nem csap fel parasztnak? A munkája kifogástalan, amit meg káromkodásból felejtett, nálunk hamar lehet pótol­ni... — Talán álljak be maguk­hoz, igen? — vágott vissza Pa­linák. — Hogy felkopjon az állam, igen? Múzsái nevetett, teli szájjal, és figyelmeztetően: — Nana! Lesz még olyan az Aranykalász, hogy aki beáll közénk, megnyalhatja az ujját! Palinák is nevetett, műlő bosszúsága, az iménti csipke­lődésért, hamar elszállt munka közben és voltaképpen jól érezte magát e nfehéz szavú, de szapora mozgású emberek közt; s már szöhri akart az elnöknek, hogy egyszer tasén komolyabban is beszélhetné­nek kettejükről, már mint ró­la és az Aranykalászról, almi­kor Madaras hirtelen hátra- ugrott, s magával rántotta a papot is: föntről a tetőéi ma­gasságából zuhogva megindult a föld lefelé, beterítette vasta­gon az udvart, s a kamra fa­lához szorult omladék annyira leapadt, hogy a maradék ha­lom felett a kétfelől lapátoló emberek megpillantották egy­más fejét. — Az istenit — dörmögte Múzsái — majd ledöntött a lá­bamról ... — De, hiszen ez jó — örült Czobádi. — Lentről már köny- nyebben eldobáljuk! Gebenyi zöld volt ijedtében. — Átkozott föld... — he­begte, pedig az omlástól ő volt legmesszebbre. — Agyonvág, és a két gyerekem árván ma­rad ... — Nézzétek csak! — kiáltot­ta Dóri. — A föld befelé nyomta a falat, s az mégis ki­felé hajlik! Most már látható volt az ed­dig földborította tűzfal. Oda- átról is átjöttek az emberek, s nézték a falat, amelyet mint­ha homorúan raktak volna fel, Farsang azonban elküldött on­nan mindenkit, és figyelmez­tette az elnököt: — Meglásd, ez ledől... Megroppant, a kövek közül mindenütt hullik a malter. És ha ledől, akkor sajnos a tető is leszakad. — Az egész? — kérdezte Czobádi. — Nem hiszem. De... ki tudja? — Mert akkor — mondta Czobádi — ne játsszunk, a mindenségit! — hozzuk ki az öreget a házbői, akár jön, akár nem! Palinák beszaladt a házba, de nemsokára ki is szaladt, mert a lassan gördülő tűzfal felett nagyot roppant a tető. A pap a nyitott konyhaajtóa át, a csörgőtől egészséges tá­volságban, hangosan könyör- gött az öregnek, hogy térjen észre, hiszen amit csinál, az halálos bűn, egyenesen öngyil­kosság, és arra nincs feloldo- zás: aztán megint beszaladt, de egy újabb óriási roppanás­ra megint kiszaladt, s akkor már dühbe gurulva ordítozott, a haragos pap, s az indulatos paraszt mondandóinak furcsa elegyítésével, hol egyházi átok­kal fenyegette Mártont, hol meg szidta, mint a bokrot, ká- rotnló szavakkal, akár egy ko­csis. Múzsái meglódult. — Kirángatom én, a kuka szentségit! Még csak nem is felel! De ebben a pillanatban hul­lani kezdtek a kövek a tűzfal­ból, aztán ijesztő robajjal le­dőlt az egész, s mindjárt utá­na gerendák dörgő hasadá­sától, lécek, s cserepek recse­gésétől kísérve rogyott lefelé a tető is, széjjelnyomva a kam­ra megingott falait. Pista el­dobta a vizes vödröket, jajdul- ni sem volt hangja, halott fe­héren rohant be a házba. De az ajtóban már ott állt az öreg, ezt a rettenetes robajt mégsem bírta ki odabent. A fia karon ragadta, rángatta ki az udvar közepére, minél messzebb a háztól: Márton azonban lefejtette magáról a fia kezét, s fekete ruhájában nyugodtan, szikáran, egyene­sen ment, vagy húsz lépést, akkor megállt, megfordult, és szótlanul nézte a házat sokáig. Még kopogott a törmelék, mint ahogyan a jégeső dobol, még szürke porfelhők lebeg­tek a kamra romjai felett, 3 egy-egy széjjelpattanó szarufa még élesen ropogott: de a pusztulás megállt, a hátsó kis szobától a völgyre néző hom­lokzatig a ház megmaradt. (Folytatjuk) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom