Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
1962. november 25., vasárnap NEPOJ8AG Befejezte munkáját a pártkongresszus (Folytatás a 4. oldalról) küldetését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem vol öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél. Ez a kommunizmus rendeltetése és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvédeni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ezzel a mi népünk, a mi országunk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartaní az imperialista agressziót és így megőrizni a békét, majd állhatatos harcban kivívni a háború nélküli világot. , A legfontosabb a munkánkban: a bizalom a nép, a néptömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. (Nagy taps.) Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kiderül majd, hogy az illető méltatlan volt a bizalomra, mintsem, hogy mind a száz emberrel szemben eleve legyünk bizalmatlanok, s akkor ez is további bizalmatlanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggel szemben, hanem az imperializmussal és az,osztályellenséggel szemben! I összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért azt kérem a tisztelt kongresszustól, [ a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság nevében, hogy a két jelentést és ezt a most elhangzott választ vegye tudomásul, a benyújtott javaslatokat emelje határozattá. Biztos, hogy a VIII. kongresszus ezzel új, jó és hatalmas fegyvert ad pártunk és népünk kezébe a további harchoz, további sikerek eléréséhez. (Hosszan tartó, viharos, nagy taps.) Ezután került sor a határozathozatalra. Nemzetközi feladatainkról Azt hiszem, helyes, ha mi, magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelességünk nemzetközi életben visz- szájára fordítani az úgynevezett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ezelőtt hat esztendővel testvérpártjainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink, a mi helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk, és ne a reakció kiabálhassa a mi elvtársainknak, ha azt mondják, hogy a kommunizmus, a szocializmus maga- sabbrendű társadalom, hogy „arról beszéljen, mi van Magyarországon”, hanem a mi elvtársaink mondhassák azt, hogy „gyerünk, beszéljünk arról, mi van Magyarországon”. (Nagy taps.) Nem nacionalizmus, nem sovinizmus mondatja ezt' velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár internacionalista kötelességünk. Internacionalista kötelességünk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tábor egységének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egység, erős és megbonthatatlan legyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor egysége ezután is, éppen úgy, mint eddig, csak a marxizmus—leni- nizmus tiszta eszmei alapján állhat fenn és növekedhet tovább. (Nagy taps.) A testvérpár1 knak kongresszusunkon felszólaló küldöttségei közül a kínai delegáció vezetője, Vu Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott ellenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megállapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyoldalúan elítélte az Albán Munkapárt vezetőit. Mi ezt a megállapítást, mint a kínai elvtársak álláspontját, ebben a kérdésben figyelembe vesszük, a kínai elvtársakat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelembe a mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világmozgalom állásfoglalását. (Hosszan tartó, nagy taps.) Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az imperialisták minden olyan terve, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor gyengülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista világmozgalom és a szocialista tábor egysége, a marxista-leninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps) Említésre méltó, hogy kongresszusunk ülésezésének napjaiban is olyan változások álltak be a nemzetközi helyzetben, amelyek a mi álláspontunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Államok kormánya megszüntette a Karib-tengeren korábban létesített blokádját, demobilizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának provokatív lépésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nemzetközi ereje Továbbra is úgy kell fellépnünk és küzdenünk, hogy mind a békét, mind Kuba szuverenitásét, a kubai nép és az őt támogató haladó erők biztosítsák és Kubát megtámadhatat- lanná .tegyék. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáló intézkedésekkel felelt, és a harckészültséget feloldotía a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél. Ugyancsak ezekben a napokban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtár- saink, a Kína. és India között kialakult határviszályban az összeütközések megszüntetését, tűzszünet megteremtését kezdeményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvözöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljük, most India korrftányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, maga is megtegye azokat a lépéseket, amelyek a béke ügyének megfelelnek, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján rendeződjenek. Meg kell mondanunk azt is, hogy Indiából híreket hallottunk kommunista funkcionáriusok, többek között testvérpártunk, az Indiai Kommunista Párt főtitkárának letartóztatásáról. Bennünket, magyar kommunistákat, magyar munkásokat, magyar dolgozókat ez mélyen felháborít, ezt mi elítéljük, és tiltakozunk ellene. (Nagy taps.) A fényekhez tartozik, hogy az India és Kína között kelet kezett áldatlan viszály hírére — ahogy az szokott lenni — megjelent Indiában a ragadozó, az Egyesült Államok. Egyáltalán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperializmus képviselői és bújtogatói megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosztani, üldözni, bebörtönözni, és gyilkolni. A felelős indiai tényezőknek tudniok kell, hogy a kommunisták és a haladó emberek üldözése még sohasem vált a jó ügy javára, mindig az imperialista reakció és a belső reakció erőit erősítette. Mi sokszor üdvözöltük India demokratikus és szabad fejlődését, és az a véleményünk, hogy a haladás és a demokrácia erőire kell támaszkodni. Szót kell érteni Kína és India között, hogy az emberiség javára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is, és ne az imperialisták aknázhassák ki a viszályt a világ összes hgdadó erői, többek között a független India népének érdekei ellen. Elvtársak! Ügy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak politikai, gazdasági kulturális programunk végrehajtásának feltételei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadalmunk politikai és erkölcsi ösz- szeforrottságát, a szocialista társadalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgálják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság és a központi revíziós bizottság beszámolóit, valamint Kádár János elvtársnak az elhangzott felszólalásokra adott válaszát. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a kongresszus a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit az írásban beterjesztett módosításokkal együtt, továbbá a Szervezeti Szabályzatot az írásban beterjesztett módosításokkal. Ezzel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei, továbbá a módosított Szervezeti Szabályzat határozattá emelkedett. Ezután következett a kongresszus harmadik napirendi pontja: a fellebbviteli bizottság jelentése, amelyet Harmati Sándor, a fellebbviteli bizottság elnöke terjesztett elő. A kongresszus a felebbviteli bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. A VIII. kongresz- szustól 256 fellebbező kérte ügyének újbóli felülvizsgálatát és a pártba való visszavételét. A kongresszus 11 fellebbező kérésének helytadott, s őket kizárásuk előtti eredeti tagságuk elismerésével visszavette a pártba. Egy fellebbezőt 1956- tól, hármat pedig a kongresszus ülésének lezárása napjától számított tagsági idővel vett visz- szá a párttagok sorába. Hetvenhat fellebbező ügyét a kongresszus az új központi ellenőrző bizottság hatáskörébe utalta újabb vizsgálatra, 165 visszavételi kérelmet pedig elutasított. Ezután az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a szavazati jogú küldöttek részvételével zárt ülés következik. A központi szervek tagjai és póttagjai A zárt ülés után az elnök I rendi pont szerint a kongresz- I Szocialista Munkáspárt bejelentette, hogy a 4. napi- I szus megválasztotta a Magyar | ponti vezető szerveit. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁBA 81 TAGOT VÁLASZTOTTAK: közAczél György, Ajtai Miklós, Apró Antal, Bakó Agnes, Benke Valéria, Henkel András, Biszku Béla, Blaka Béla, Brutyó János, Czinege Lajos, Csatő László, Cscrvenka Ferencn' Cseterki Lajos, Dabrónaki Gyula. Darabos Iván, Dobi István, Egri Gyula, Erdei Lászlóné Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Halas Lajos, Harmati Sándor. Háy László, Hevesi Gyula, Ilku Pál, Jánossy Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kakuk Józsetné, Kilián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Komócsin Zoltán, Kossá István, Lombos Ferenc, Losonczi Pál, Major Tamás, Martin Ferenc, Molnár Ernő, Münnich Ferenc, K. Nagy Sándor, Nemes Dezső, Nemeslaki Tivadar, Németh Károly, Nezvál Ferenc, Novobáczky Károly, Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Pap János, Párdi Imre, Péter Ernő, Pothomyik Józs Prieszol József, Pullai Árpád, Rapai Gyula, Révész Géza, Rónai Sándor. Sándor József, Sík Endre, Somogyi Miklós. Schumeth János, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád. Szerényi Sándor, Szénási Géza, Szilágyi Dezső, Szirmai István, Szipka József, Szurdi István, Tausz János, Tömpe István, Úszta Gyula, Valkó Márton és Veres József elvtársakat. A nagy tapssal fogadott bejelentés után az elnök bejelentette: e változásokkal ösz- szefüggésben a Központi Bizottság elhatározta, javaslattal fordul az elnöki tanácshoz, hogy Biszku Bélát mentse fel miniszterelnök-helyettesi megbízatása alól és nevezze ki Fehér Lajost miniszterelnök-helyettessé, továbbá Nyers Rezsőt mentse fel pénzügyminiszteri megbízatása alól és Tímár Mátyást nevezze ki pénzügyminiszterré. Bejelentette, hogy a Központi Revíziós Bizottság ülést tartott, amelyen Horváth Andrást a bizottság elnökévé, Csi- kesz Józsefnét pedig elnökhelyettesévé választotta. Ugyancsak megtartotta első ülését a agitációs és propaganda bízott- ság vezetője: Szirmai István, — tagjai: Darabos Iván, Ilku Pál, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Orbán László. A Központi Bizottság elhatározta továbbá, hogy a part központi lapjának, a Népszabadságnak a főszerkesztője Komócsin Zoltán legyen, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője Benke Valéria, a Pártélet szerkesztő bizottságának vezetője pedig Lajtai Vera. A Központi Bizottság megerősítette, illetve kinevezte a Központi Bizottság apparátusának osztályvezetőit. Adminisztratív osztály: Rácz Sándor (megbízott vezetőként): — agitációs és propaganda osztály: Orbán László, — államgazdasági osztály: Párdi Imre; — ipari osztály: Szurdi István; — külügyi osztály: Hollai Imre; — mezőgazdasági osztály: Dí- mény Imre; — párt-gazdasági A KÖZPONTI BIZOTTSÁGBA 39 PÓTTAGOT VÁLASZTOTTAK: Bakos István, Lakatos Dezső, Csáki István, Méhes Lajos, Csergő János, Molnár Endre, Dimény Imre, Molnár Frigyes, Dallos Ferenc, Molnár Jenő, Deák Lívia, Nagy Józsefné, Gál László, Nagygyörgy Mária, Galambos József Némethi József, Gódor Ferenc, Óvári Miklós, Gosztonyi János, Palkó Sándor, Herczeg Károly, Papp Árpád, Horn Dezső, Putnoki László, Horváth Ede, i Somoskői Gábor, Jakab Sándor, Juhász János, Kárpáti Ferenc, Kelen Béla, Szabó István, Szekér Gyula, Szirmai Jenő, Kiss János, Sziveri Kálmán, Korom Mihály, Tapolczai Jenő és Köteles Jenő, Varró György elvtár' A KÖZPONTI REVl ZIÓS BIZOTTSÁGBA 15 TAGOT VÁLASZTOTTAK: Böjti János, Kruzslák Béla, Czett József, Maros Józsefné, Csikesz Józsefné, Nőhrer Árpád, Gács László. Ragó Antal, Horváth András. Horváth János, Róka Mihály, Karakas László. Sebes Sándor és Kádas István, Terényi László elvtárs A tanácskozás izünetében: Mäkinen Aili, a Finn Kom* munista Pátt KB tagja, dr. Münnich Ferenc és Hunya István veterán. (MTI Foto — Papp Jenő felv.) Központi Ellenőrző Bizottság is, amelynek elnökévé Nógrádi Sándort, titkárává pedig Ba- \ rinkai Oszkárt választották I meg. ! A Központi Bizottság az első I ülésen elhatározta, hogy a j Központi Bizottság mellett két ; állandó bizottság működjék, ! mégpedig az államgazdasági 11 bizottság, valamint az agitációs és propaganda bizottság, | az államgazdasági bizottság vezetője: Nyers Rqzső — tagjai: i A jtai Miklós, Dimény Imre, Fehér Lajos, Fock Jenő, Német Károly és Párdi Imre. — Az osztály: Lakatos Dezső; — párt- és tömegszervezetek osztálya: Sándor József; — tudományos és kulturális osztály: Darabos Iván. A Központi Bizottság irodájának vezetője: Barkóczí Imre, — a Pártfőiskola igazgatója; Szerényi Sándor, — a Párttörténeti 'Intézet vezetője: Vass Henrik. A Központi Bizottság vezető szerveinek megválasztására és apparátusa vezetőinek megerősítésére, illetve kinevezésére vonatkozó döntése ismertetése után az elnök átadta a szót Kádár János elvtársnak. Kádár elvtárs zárszava A KÖZPONTI 13 TAO Barinkat Oszkár. Birkás Imre, Borbándi János, Hart Jánosné, Mózes Viktor, Mulató János, Nógrádi Sándor, Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a Központi Bizottság megtartotta első ülését, és titkos szavazással megválasztotta a Politikai Bizottság 13 tagját, 6 póttagját, továbbá a Központi Bizottság első titkárát és titkárait. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Münnich Ferenc, Nemes Dezső, ÓZÓ BIZOTTSÁGBA í OSZTOTTAK: Olajos Józsefi Papp Lajos, Pólyák János, Scberczel Lajosné, Suhajda József Szőke Lajos elvtársakat. Rónai Sándor. Somogyi Miklós és Szirmai István. — A Politikai Bizottság póttagjai: Ajtai Miklós, Brutyó János, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső. Ugyancsak megválasztották a Központi Bizottság titkárságát. Első titkár: Kádár János, — a titkárság tagjai: Biszku Béla, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső és Szirmai István. — Tisztelt kongresszus! Tiszáit elvtársak! Kedves elvtársi nők! í — Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának munkája befejeződött. Mély meggyőződésünk szerint kongresszusunk elvégezte azt a nagy és jelentős feladatot, amely reá hárult pártunk történelmi útjának e fontos állomásán: megerősítette pártunk fő politikai irányvonalát, megerősítette és jóváhagyta a gazdasági és kulturális építő munkában érvényes terveinket, törekvéseinket, megteremtette a párt jövendő munkájának jó alapjait. Olyan fegyvereket adott a párt kezébe, amelyekkel bizakodással és jóreménységgel foghatunk ahhoz a nagy munkához, amely ránk, pártunkra, munkásosztályunkra, népünkre vár — fejlődésünknek abban a szakaszában, amely ezzel a kongresszussal nyílt meg —, hogy hazánkban építsük fel teljesen a szocialista társadalmat, tüntessük el és temessük el az átkozott kapitalista kizsákmányoló rendszer összes maradványait. (Nagy taps.) — A párt megválasztotta a kongresszuson központi vezetőszerveit. Meggyőződésünk, hogy pártunk eszmei, politikai és szervezeti egysége a kongresz- szuson tovább erősödött. Meggyőződésünk, hogy pártunk és népünk egysége és összefor- rottsága ezzel a kongresszussal még tovább erősödött. Minden feltétel adva van tehát, hogy jövendő munkánkban még jelentősebb, még nagyobb eredményeket érjünk el, hogy épüljön fel a mi szocialista világunk, virágozzék a mi rendszerünk és hazánk, a népi Magyarország. — Tisztel kongresszus! Kedves elvtársak! (Folytatása a 6. oldaioró