Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

1962. november 25., vasárnap NEPOJ8AG Befejezte munkáját a pártkongresszus (Folytatás a 4. oldalról) küldetését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem vol öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél. Ez a kommunizmus ren­deltetése és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvé­deni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ez­zel a mi népünk, a mi orszá­gunk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartaní az imperia­lista agressziót és így megőriz­ni a békét, majd állhatatos harcban kivívni a háború nél­küli világot. , A legfontosabb a munkánk­ban: a bizalom a nép, a néptö­megek iránt. A nép iránti biza­lom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt je­lenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. (Nagy taps.) Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal for­dulunk hozzájuk és száz eset­ből kétszer kiderül majd, hogy az illető méltatlan volt a biza­lomra, mintsem, hogy mind a száz emberrel szemben eleve legyünk bizalmatlanok, s akkor ez is további bizalmatlanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggel szemben, hanem az imperializmussal és az,osz­tályellenséggel szemben! I összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért azt ké­rem a tisztelt kongresszustól, [ a Központi Bizottság és a Re­víziós Bizottság nevében, hogy a két jelentést és ezt a most elhangzott választ vegye tudo­másul, a benyújtott javaslato­kat emelje határozattá. Biztos, hogy a VIII. kongresszus ezzel új, jó és hatalmas fegyvert ad pártunk és népünk kezébe a további harchoz, további sike­rek eléréséhez. (Hosszan tartó, viharos, nagy taps.) Ezután került sor a határo­zathozatalra. Nemzetközi feladatainkról Azt hiszem, helyes, ha mi, ma­gyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelessé­günk nemzetközi életben visz- szájára fordítani az úgyneve­zett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ezelőtt hat esz­tendővel testvérpártjainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink, a mi helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dol­gozni, hogy ezt megfordítsuk, és ne a reakció kiabál­hassa a mi elvtársainknak, ha azt mondják, hogy a kommu­nizmus, a szocializmus maga- sabbrendű társadalom, hogy „arról beszéljen, mi van Ma­gyarországon”, hanem a mi elvtársaink mondhassák azt, hogy „gyerünk, beszéljünk ar­ról, mi van Magyarországon”. (Nagy taps.) Nem nacionaliz­mus, nem sovinizmus mondat­ja ezt' velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár in­ternacionalista kötelességünk. Internacionalista kötelessé­günk a világ kommunista moz­galma, a szocialista tábor egy­ségének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egység, erős és megbonthatatlan le­gyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista moz­galom, a szocialista tábor egy­sége ezután is, éppen úgy, mint eddig, csak a marxizmus—leni- nizmus tiszta eszmei alapján állhat fenn és növekedhet to­vább. (Nagy taps.) A testvérpár1 knak kong­resszusunkon felszólaló kül­döttségei közül a kínai delegá­ció vezetője, Vu Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott el­lenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk meg­állapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyolda­lúan elítélte az Albán Munka­párt vezetőit. Mi ezt a megál­lapítást, mint a kínai elvtársak álláspontját, ebben a kérdés­ben figyelembe vesszük, a kí­nai elvtársakat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelembe a mi pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világ­mozgalom állásfoglalását. (Hosszan tartó, nagy taps.) Mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy az imperialisták minden olyan terve, amely a nemzetközi kommunista moz­galom, a szocialista tábor gyen­gülésére épül, hamis. A nem­zetközi kommunista világmoz­galom és a szocialista tábor egysége, a marxista-leninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősö­dik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps) Említésre méltó, hogy kong­resszusunk ülésezésének nap­jaiban is olyan változások áll­tak be a nemzetközi helyzet­ben, amelyek a mi álláspon­tunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Álla­mok kormánya megszüntette a Karib-tengeren korábban léte­sített blokádját, demobilizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának provo­katív lépésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nemzetközi ereje Továbbra is úgy kell fellép­nünk és küzdenünk, hogy mind a békét, mind Kuba szuvere­nitásét, a kubai nép és az őt támogató haladó erők biztosít­sák és Kubát megtámadhatat- lanná .tegyék. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáló intézkedésekkel felelt, és a harckészültséget feloldotía a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél. Ugyancsak ezekben a napok­ban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtár- saink, a Kína. és India között kialakult határviszályban az összeütközések megszünteté­sét, tűzszünet megteremtését kezdeményezték. Mi ezt mele­gen és szívből üdvözöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljük, most India korrftányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, ma­ga is megtegye azokat a lépé­seket, amelyek a béke ügyének megfelelnek, hogy a vitás kér­dések tárgyalások útján rende­ződjenek. Meg kell monda­nunk azt is, hogy Indiából hí­reket hallottunk kommunista funkcionáriusok, többek között testvérpártunk, az Indiai Kom­munista Párt főtitkárának le­tartóztatásáról. Bennünket, magyar kommunistákat, ma­gyar munkásokat, magyar dol­gozókat ez mélyen felháborít, ezt mi elítéljük, és tiltakozunk ellene. (Nagy taps.) A fényekhez tartozik, hogy az India és Kína között kelet kezett áldatlan viszály hírére — ahogy az szokott lenni — megjelent Indiában a ragado­zó, az Egyesült Államok. Egyáltalán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperializ­mus képviselői és bújtogatói megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosz­tani, üldözni, bebörtönözni, és gyilkolni. A felelős indiai té­nyezőknek tudniok kell, hogy a kommunisták és a haladó emberek üldözése még soha­sem vált a jó ügy javára, min­dig az imperialista reakció és a belső reakció erőit erősítet­te. Mi sokszor üdvözöltük In­dia demokratikus és szabad fejlődését, és az a vélemé­nyünk, hogy a haladás és a demokrácia erőire kell támasz­kodni. Szót kell érteni Kína és India között, hogy az emberi­ség javára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is, és ne az imperialisták aknáz­hassák ki a viszályt a világ összes hgdadó erői, többek kö­zött a független India népé­nek érdekei ellen. Elvtársak! Ügy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak politikai, gazdasági kulturális progra­munk végrehajtásának feltéte­lei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Ma­gyar Népköztársaság külpoli­tikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődé­sét, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadal­munk politikai és erkölcsi ösz- szeforrottságát, a szocialista társadalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgálják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság és a központi revíziós bizott­ság beszámolóit, valamint Ká­dár János elvtársnak az el­hangzott felszólalásokra adott válaszát. Ugyancsak egyhangúlag el­fogadta a kongresszus a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kong­resszusi irányelveit az írásban beterjesztett módosításokkal együtt, továbbá a Szervezeti Szabályzatot az írásban beter­jesztett módosításokkal. Ezzel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányelvei, továbbá a módosított Szerve­zeti Szabályzat határozattá emelkedett. Ezután következett a kong­resszus harmadik napirendi pontja: a fellebbviteli bizottság jelentése, amelyet Harmati Sándor, a fellebbviteli bizott­ság elnöke terjesztett elő. A kongresszus a felebbviteli bizottság jelentését egyhangú­lag elfogadta. A VIII. kongresz- szustól 256 fellebbező kérte ügyének újbóli felülvizsgálatát és a pártba való visszavételét. A kongresszus 11 fellebbező ké­résének helytadott, s őket kizá­rásuk előtti eredeti tagságuk elismerésével visszavette a pártba. Egy fellebbezőt 1956- tól, hármat pedig a kongresszus ülésének lezárása napjától szá­mított tagsági idővel vett visz- szá a párttagok sorába. Hetvenhat fellebbező ügyét a kongresszus az új központi ellenőrző bizottság hatáskörébe utalta újabb vizsgálatra, 165 visszavételi kérelmet pedig el­utasított. Ezután az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a sza­vazati jogú küldöttek részvéte­lével zárt ülés következik. A központi szervek tagjai és póttagjai A zárt ülés után az elnök I rendi pont szerint a kongresz- I Szocialista Munkáspárt bejelentette, hogy a 4. napi- I szus megválasztotta a Magyar | ponti vezető szerveit. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁBA 81 TAGOT VÁLASZTOTTAK: köz­Aczél György, Ajtai Miklós, Apró Antal, Bakó Agnes, Benke Valéria, Henkel András, Biszku Béla, Blaka Béla, Brutyó János, Czinege Lajos, Csatő László, Cscrvenka Ferencn' Cseterki Lajos, Dabrónaki Gyula. Darabos Iván, Dobi István, Egri Gyula, Erdei Lászlóné Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Halas Lajos, Harmati Sándor. Háy László, Hevesi Gyula, Ilku Pál, Jánossy Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kakuk Józsetné, Kilián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Komócsin Zoltán, Kossá István, Lombos Ferenc, Losonczi Pál, Major Tamás, Martin Ferenc, Molnár Ernő, Münnich Ferenc, K. Nagy Sándor, Nemes Dezső, Nemeslaki Tivadar, Németh Károly, Nezvál Ferenc, Novobáczky Károly, Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Pap János, Párdi Imre, Péter Ernő, Pothomyik Józs Prieszol József, Pullai Árpád, Rapai Gyula, Révész Géza, Rónai Sándor. Sándor József, Sík Endre, Somogyi Miklós. Schumeth János, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád. Szerényi Sándor, Szénási Géza, Szilágyi Dezső, Szirmai István, Szipka József, Szurdi István, Tausz János, Tömpe István, Úszta Gyula, Valkó Márton és Veres József elvtársakat. A nagy tapssal fogadott be­jelentés után az elnök beje­lentette: e változásokkal ösz- szefüggésben a Központi Bi­zottság elhatározta, javaslattal fordul az elnöki tanácshoz, hogy Biszku Bélát mentse fel miniszterelnök-helyettesi meg­bízatása alól és nevezze ki Fe­hér Lajost miniszterelnök-he­lyettessé, továbbá Nyers Rezsőt mentse fel pénzügyminiszteri megbízatása alól és Tímár Má­tyást nevezze ki pénzügymi­niszterré. Bejelentette, hogy a Közpon­ti Revíziós Bizottság ülést tar­tott, amelyen Horváth And­rást a bizottság elnökévé, Csi- kesz Józsefnét pedig elnökhe­lyettesévé választotta. Ugyan­csak megtartotta első ülését a agitációs és propaganda bízott- ság vezetője: Szirmai István, — tagjai: Darabos Iván, Ilku Pál, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Orbán László. A Központi Bizottság elha­tározta továbbá, hogy a part központi lapjának, a Népsza­badságnak a főszerkesztője Komócsin Zoltán legyen, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője Benke Valéria, a Pártélet szerkesztő bizottságának vezetője pedig Lajtai Vera. A Központi Bizottság meg­erősítette, illetve kinevezte a Központi Bizottság apparátu­sának osztályvezetőit. Admi­nisztratív osztály: Rácz Sándor (megbízott vezetőként): — agi­tációs és propaganda osztály: Orbán László, — államgazda­sági osztály: Párdi Imre; — ipari osztály: Szurdi István; — külügyi osztály: Hollai Imre; — mezőgazdasági osztály: Dí- mény Imre; — párt-gazdasági A KÖZPONTI BIZOTTSÁGBA 39 PÓTTAGOT VÁLASZTOTTAK: Bakos István, Lakatos Dezső, Csáki István, Méhes Lajos, Csergő János, Molnár Endre, Dimény Imre, Molnár Frigyes, Dallos Ferenc, Molnár Jenő, Deák Lívia, Nagy Józsefné, Gál László, Nagygyörgy Mária, Galambos József Némethi József, Gódor Ferenc, Óvári Miklós, Gosztonyi János, Palkó Sándor, Herczeg Károly, Papp Árpád, Horn Dezső, Putnoki László, Horváth Ede, i Somoskői Gábor, Jakab Sándor, Juhász János, Kárpáti Ferenc, Kelen Béla, Szabó István, Szekér Gyula, Szirmai Jenő, Kiss János, Sziveri Kálmán, Korom Mihály, Tapolczai Jenő és Köteles Jenő, Varró György elvtár' A KÖZPONTI REVl ZIÓS BIZOTTSÁGBA 15 TAGOT VÁLASZTOTTAK: Böjti János, Kruzslák Béla, Czett József, Maros Józsefné, Csikesz Józsefné, Nőhrer Árpád, Gács László. Ragó Antal, Horváth András. Horváth János, Róka Mihály, Karakas László. Sebes Sándor és Kádas István, Terényi László elvtárs A tanácskozás izünetében: Mäkinen Aili, a Finn Kom* munista Pátt KB tagja, dr. Münnich Ferenc és Hunya István veterán. (MTI Foto — Papp Jenő felv.) Központi Ellenőrző Bizottság is, amelynek elnökévé Nógrádi Sándort, titkárává pedig Ba- \ rinkai Oszkárt választották I meg. ! A Központi Bizottság az első I ülésen elhatározta, hogy a j Központi Bizottság mellett két ; állandó bizottság működjék, ! mégpedig az államgazdasági 11 bizottság, valamint az agitá­ciós és propaganda bizottság, | az államgazdasági bizottság ve­zetője: Nyers Rqzső — tagjai: i A jtai Miklós, Dimény Imre, Fehér Lajos, Fock Jenő, Német Károly és Párdi Imre. — Az osztály: Lakatos Dezső; — párt- és tömegszervezetek osz­tálya: Sándor József; — tudo­mányos és kulturális osztály: Darabos Iván. A Központi Bi­zottság irodájának vezetője: Barkóczí Imre, — a Pártfőis­kola igazgatója; Szerényi Sán­dor, — a Párttörténeti 'Intézet vezetője: Vass Henrik. A Köz­ponti Bizottság vezető szervei­nek megválasztására és appa­rátusa vezetőinek megerősíté­sére, illetve kinevezésére vo­natkozó döntése ismertetése után az elnök átadta a szót Kádár János elvtársnak. Kádár elvtárs zárszava A KÖZPONTI 13 TAO Barinkat Oszkár. Birkás Imre, Borbándi János, Hart Jánosné, Mózes Viktor, Mulató János, Nógrádi Sándor, Az elnöklő Biszku Béla be­jelentette, hogy a Központi Bi­zottság megtartotta első ülését, és titkos szavazással megvá­lasztotta a Politikai Bizottság 13 tagját, 6 póttagját, továbbá a Központi Bizottság első titká­rát és titkárait. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Mün­nich Ferenc, Nemes Dezső, ÓZÓ BIZOTTSÁGBA í OSZTOTTAK: Olajos Józsefi Papp Lajos, Pólyák János, Scberczel Lajosné, Suhajda József Szőke Lajos elvtársakat. Rónai Sándor. Somogyi Miklós és Szirmai István. — A Poli­tikai Bizottság póttagjai: Ajtai Miklós, Brutyó János, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső. Ugyancsak megválasztották a Központi Bizottság titkársá­gát. Első titkár: Kádár János, — a titkárság tagjai: Biszku Béla, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső és Szir­mai István. — Tisztelt kongresszus! Tisz­áit elvtársak! Kedves elvtárs­i nők! í — Pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt VIII. kongresszusának munkája be­fejeződött. Mély meggyőződé­sünk szerint kongresszusunk elvégezte azt a nagy és jelen­tős feladatot, amely reá há­rult pártunk történelmi útjá­nak e fontos állomásán: meg­erősítette pártunk fő politi­kai irányvonalát, megerősítet­te és jóváhagyta a gazdasági és kulturális építő munkában érvényes terveinket, törekvé­seinket, megteremtette a párt jövendő munkájának jó alap­jait. Olyan fegyvereket adott a párt kezébe, amelyekkel biza­kodással és jóreménységgel foghatunk ahhoz a nagy mun­kához, amely ránk, pártunkra, munkásosztályunkra, népünk­re vár — fejlődésünknek ab­ban a szakaszában, amely ez­zel a kongresszussal nyílt meg —, hogy hazánkban építsük fel teljesen a szocialista társadal­mat, tüntessük el és temessük el az átkozott kapitalista ki­zsákmányoló rendszer összes maradványait. (Nagy taps.) — A párt megválasztotta a kongresszuson központi vezető­szerveit. Meggyőződésünk, hogy pártunk eszmei, politikai és szervezeti egysége a kongresz- szuson tovább erősödött. Meg­győződésünk, hogy pártunk és népünk egysége és összefor- rottsága ezzel a kongresszussal még tovább erősödött. Min­den feltétel adva van tehát, hogy jövendő munkánkban még jelentősebb, még nagyobb eredményeket érjünk el, hogy épüljön fel a mi szocialista vi­lágunk, virágozzék a mi rend­szerünk és hazánk, a népi Ma­gyarország. — Tisztel kongresszus! Ked­ves elvtársak! (Folytatása a 6. oldaioró

Next

/
Oldalképek
Tartalom