Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

1962. november 22.. csütörtök NßPOJtSÄG A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE ŐSZI NAPSUGÁR illaktaron tovább folytatják a kongresszusi munkaversenyt A makiári Üj Élet Termelő­szövetkezetben nyolc munka­csapat áll versenyben egy­mással. A versenyszerzödések szerint a szövetkezeti tagok nemcsak a munkában, de a szórakozásban, a tanulásban is együtt vannak és szép ered­ményeket érnek el. A munka­csapatok vállalták, hogy ke­nyérgabonából 13, takarmány- gabonából 15 mázsát termel­nek holdanként. A vállalással szemben a munkacsapatok kenyérgaboná­ból 18, takarmánygabonából pedig 16 mázsát termeltek holdanként, így túlteljesítet­ték vállalásukat. A kongresz- szusi munkaverseny kezdemé­nyezője Végh Lajosné munka­csapatvezető volt, aki munka­csapatával a legszorgalma­sabbak közé tartozott. A kö­zelmúltban a gazdaság elhatá­rozta, hogy egy háromszáz négyzetméteres kombájnszé­rűt épít, amelynek betonozá­sára egy hetet irányoztak elő. A kongresszusi munkaverseny­nek köszönhető, hogy ezt a munkát négy és fél nap alatt végezték el. A munkaversenyben részt vevő munkacsapatok nemcsak a munkában vannak együtt, de esténként együtt tanulnak, együtt nézik a televíziót is. Ketten közülük ' a gyöngyösi mezőgazdasági technikum fü­zesabonyi, kihelyezett osztá­lyába kérték felvételüket, 30-an pedig szakmunkásképző tanfolyamon képezik magu­kat és rendszeresen hallgat­nak szakelőadásokat. Túl ezen, esténként összejönnek a szövetkezet székházában és közösen vesznek részt a tele­vízió szakmunkásképző adá­sain is. Közös színházlátoga­tást is szerveztek, s a tél fo­lyamán továbbra is vannak ilyen terveik. A gazdaság vál­lalta a kongresszus tiszteleté­re, hogy áruértékesítési ter­vét 110 százalékra teljesíti. A mai nappal e tervet már 116 százalékra teljesítették, de év végéig elérik a 130 százalékot. Ezzel az eredménnyel a mak­iári Űj Élet Termelőszövetke­zet megyei viszonylatban is kimagasló sikert ért el és pél­damutatással szolgált. A mun­kacsapatok most elhatározták, hogy a kongresszusi versenyt tovább folytatják és annak végső kiértékelésére csak a zárszámadáskor kerül sor. A „harmadik“ brigád Major Lászlót ismerem. Kellemes napot töltöttünk el többedmagunkkal nemrégi­ben, egy gépkocsivezető-alkal­massági vizsgán. Csupa idegen ember volt ott, de hamar ösz- szebarátkoztunk, hiszen ottho-' nosabb légkört teremt néhány jóízű történet, mint egy egész napos tanácskozás. Munkaru­hában láttam viszont az Egri Lakatosárugyárban. Barátsá­gosan ordítoztunk egymásra, mivel a pokoli zajban másképp a saját hangját sem hallja az ember, ö is tagja a Zombori, vagy másképpen Dobó István szocialista brigádnak. — Mit csináltok? — kérde­zem egy hatalmas, kádszerű al­kotmányra. A körül forgolód­tak, kopácsoltak éppen. — Motollás festőkádat. Bu­dapestről rendeltek ötöt. Ket­tőt már el i's felejtettünk... Hamar előkerül a brigád- vezető, Zombori József is. —Van-e nagy hajtás? — kérdezem, miután kezet szorí­tottunk. Felsivalkodott egy kö­szörű, meg kellett várni, amíg abbahagyja. — Ügy dolgozunk, mint ed­dig, csak egy kicsit jobban ... Teljesíteni akarjuk a kongresz- szus tiszteletére tett felaján­lást. Külön kongresszusi mű­szakot nem indítottunk a gyár­ban. Dolgozzon mindenki egy­formán — jól... Azért, vala­hogy mégis más. Amikor „odafent” mirólunk, a mi jö- vőnkről folyik a szó, valahogy „más szemlélettel megy a do­log .. .» Addig körénk gyülekeztek a brigád többi tagjai is.-!■ Azt ne írja meg, hogy harmadikok lettünk — szól közbe az egyik. — Majd ha el­sők leszünk... — Nem szégyen az. Mennyit teljesítettek? — 105,7 százalékot a harma­dik negyedévben ... Igaz, hogy nem sokkal maradtunk el Bö- göséktől. De ők elsők lettek . . Szocialista címért folyik a harc, s a Zombori-brigádnál talán még nagyobb az igyeke­zet, mint másütt, hiszen ők a második félévtől vetették bele magukat a küzdelembe. A má­sok „időelőnye” nagy ambíciót ad, utói kell érni, túl kell szárnyalni a többi brigádot. Nagy versengés folyik a lafca­dig is, amíg erre sor kérni, példát mutat. Méltó társa Kor-1 mos Sándor molnár. Mező Sán­dor, a cementoldali karbantar­tó brigádvezető és Z imány Ferenc lakatos. Nehézség és baj is akad bő­ven. Leszakadt a kötélpálya. Ilyenkor érzik csak igazán, hogy mennyire hiányzik a kő­tároló. Leállt az üzem, sürgős volt a javítás. Esett, sárban, esőben, hajnaltól késő estig dolgoztak a kötélpályaszerelők, Csősz Ferenc vezetésével. A javítóműhely lakatosai is di­cséretet érdemelnek, sokat se­gítettek, becsülettel dolgoztak. Októberben üzemi nagyaktí- va-ülést tartottak a gyárban. Ott határozták el, hogy kong­resszusi műszakot tartanak. Ez azt jelenti, hogy a maga mun­kahelyén mindenki igyekszik jobban dolgozni, mint eddig. De „őrséget állítottak” az ön­zés, a nemtörődömség elé. Kö­vetkezetesen szemmel tartják az üzemrészeket, megkeresik, hogy milyen lehetőség adódik a munka javítására. Pontosan felmérik a rendelkezésre álló erőket és segítenek egymás­nak. Borongás őszi délután kö­szöntött az ostorosiakra, ám azok az ünneplőbe öltözött, idős szövetkezeti parasztok nyugdíjasok, akik a kultúrház jelé igyekeztek, úgy érezték, mintha a napsugár lopakodnu a sárba veszett házak közé — hiszen őket ünnepelte kedden délután a falu. Egyikük-mási- kuk botra támaszkodva lép­delt, de mtkor az úttörők lát­ták bizonytalan mozgásukat, gyorsan elébük siettek, s az ő segítségükkel jutottak el a fel­díszített teremhez, ahol szí­vélyes fogadtatásban részesí­tették őket a falu vezetői, s az ünnepséget rendező Vöröske­reszt és nőtanács asszonyai. S az öregek eljöttek csak­nem valamennyien. Az el&zö napokban személyeseti felke­resték őket, úgy invitálták er­re az évenkint megrendezett, meleg hangulatú ünnepségre Az asztalokon virág, ünnepi külsőségek, táncruhába öltö­zött' úttörők fogadták a mun­kában megöregedett ostorost férfiakat, asszonyokat. Az üd­vözlő felirat, s a szívélyes fo­gadtatás, nemkülönben a szív­ből jövő ünnepi beszédek, könnyeket csaltak az öregek szemébe. Hallgatták az elismerő sza­vakat, amint Képes Zoltánná egyike az ünnepség szorgos előkészítőinek — nyugalmat, békés, boldog öregséget kí­vánt az idős szövetkezeti gaz­dáknak, miként a többi szó­nok is, kezdve az apró óvodá­soktól, Bartók Kálmán párt­titkárig, akik arról biztosítot­ták a falu öregjeit, hogy szív- vel-szeretettel gondoskodnak róluk, s feledtetik velük a múlt keserveit. Meghatóan kedves műsort adtak az öregek tiszteletére az óvodások és úttörők, amelyből meggyőző erővel csendült ki. hogy a falu fiataljai nemcsak énekben, versben fejezik ki a szülök, idős emberek iránti tiszteletüket, de valóban en­nek szellemében nevelkednek, s számukra már ismeretlen fo­galom lesz a szülők cserben- hagyása, kitagadása a vagyon, a föld miatt. Ez'az ünnepség fényesen bi­zonyította azt is. hogy az osto­rost párt- és társadalmi szer­vezetek. a termelőszövetkezet vezetői és tagjai méltóképpen megbecsülik az öregeket, akik erejükhöz mérten még most is részt kérnek a munkából, akik eljártak szüretelni, s közülük nem egy, mint például Mészá­ros István, nyugdíjas létére 200 munkaegységet teljesített. S a fáradságos munkában eltelt évtizedek után, most elfogódot- tan ülnek a fehér asztalok mellett özv. Molnár Istvánná, Böjt Józsefné, özv., Nyilas Fe- rencné, idős Márcis József, s « falu közel másfél száz idős embere, akik jóízűen fogyasz­tották az ünnepi vacsorát, kor­tyolták a tüzes ostorosi bort, s mire az ünnepség vége felé járt, a nóta is előbátorkodott. Mire besötétedett, hazafelé szállingóztak az ünnepeltek. Bak Lászlóné s társai, akiknek sokáig emlékezetes lesz ez a nap, újból és újból köszönetét mondtak a gondoskodásért a falu vezetőinek, s mindazok­nak, akik ennek a kedves ün­nepségnek megrendezésén fá­radoztak. S akik részesei lehettek en­nek a délutánnak, egyöntetűen bizonyították: nagyon jogot volt ez a dicséret. (kovács) tosárugyárban. Az állandó elé­gedetlenség itt jó eredménye­ket szül, hiszen a harmadik helyezett brigád is 100 száza­lékon felül termel! — A brigád nagyrészt 1957 óta dolgozik együtt — mondta a vezető, aki már majd tizen­két éve ebben a gyárban keresi kenyerét. Hogy jól dolgozik-e, kellőképpen bizonyítja a nem­rég kapott kiváló dolgozó ok­levél, és a könnyűipar kiváló dolgozója jelvény. Hegedűs Miklós is a brigád törzsgárdájának tagja. Nős ember, most épített házat, és — jó eredménnyel érettségizett. De tanul mindenki a brigád­ban, ki általános iskolát, ki technikumot, vagy gimnáziu­mot végez. Meg tanfolyamokra is járnák. Politikai oktatások­ra, szakmai továbbképzésekre. — Ha már dicsekedhetünk — mondta Major Laci — azt is írd meg, hogy sokat dolgoz­tunk társadalmi munkában. A szociális otthon kerítését a brigád csinálta. Részt vettünk az új klubhelyiség berendezé­sében is... Nem sokáig zavartam a bri­gád munkáját, bár nagyon jó volt köztük lenni. Kedvesek, közvetlenek, értik a tréfát, de értik szakmájukat is. Ennek köszönhető, mint ahogy Kor­mos Bernátné versenyfelelős mondta: Eddig nem volt se­lejtjük! (kátai) Terven felül 6000 tonna cement Országos első díj Bélapátfalván A Mész- és Cementipari Igazgatóság 6000 tonna cemen­tet kért terven felül a bélapát­falvi gyártól. Szükség van rá, még az idén, most, a negyedik negyedévben. Sólyom László üzemvezető szavai nyomán megértették ezt a megbeszé­lésre összegyűlt cementmalmi molnárok, kenők és műveze­tők. Hatezer tonna cement, ter­ven felül. Mennyit is kell ter­melni november közepétől? Gyors fejszámolás következett és máris ismert volt az új fel­adat: napi 700—720 tonna ce­ment. A vita most már arról folyt, hogy kinek, melyik üzemrésznek mit kell tennie, milyen akadályokat kell le­győznie. Klinker van bőven. Nem fiatalok már a ’gépek, de egy hónapig bírják a nagyobb üte­met. Persze, sok mindenre kell vigyázni. A fokozott igény- bevétel jobb karbantartást, gondosabb kezelést igényel. Most így dolgoznak a Bélapát­falvi Cement- és Mészműben. 'már nyugdíjba készül, de ad­A kongresszusi őrségnek, a közös összefogásnak. meg is volt az eredménye. Egy kilo­gramm klinker égetéséhez ok­tóberben 37 kalóriával hasz­náltak fel kevesebbet, mint amennyit korábban vállaltak. Igen kedvezően alakult a klin­ker- és cementüzem energia­felhasználása. Októberben 222 637 forintot takarítottak meg. Az országos energiameg­takarítási versenyben a har­madik helyen végeztek, egyen­ként 500 forint jutalmat kap­tak a klinkeresek. A legöregebb égetők sem emlékeznek olyan kiváló ered­ményekre, mint amilyenekkel októberben a mészüzemben dicsekedhettek. Több mint 90 százalékos volt az első osztá­lyú mész részaránya, a bél­apátfalvi mészégetők országos elsők lettek az energiamegta­karítási versenyben. A mész- üzem 300 924 forint megtaka­rítást ért el, 16 200 forint ju­talmat kaptak a mészégetők. Az elmúlt napokban vizes, sáros kő érkezik a bányából. Sok a baj, nőnek a gondok. De a nagyobb feladatokhoz na­gyobb akarattal, jobb felké­szültséggel látnak neki. Az őr­séget nem lehet elhagyni, eh­hez tartják magukat a bél- apátfalviak. És hozzáteszik, hogy olyan harc ez, aminek csakis a dolgozók, az ország látja hasznát. Kallódó értékelt a recski kőbányánál... A fiatalok országszerte igény­lik a kulturált szórakozást és mindent megtesznek azért, hogy emberséges környezet­ben, szórakozva tanuljanak. A fiataloknak ezt az igényét és vágrót sok intézmény, gyár, vagy üzemvezetőség a leg­messzebbmenőkig támogatja, komoly összegeket fordít a kü­lönféle zeneszerszámok be­szerzésére. így van ez az ÉM. 3. számú Kőbánya Vállalatnál is. Vala­mikor, évekkel ezelőtt több ezer forint értékben hangsze­reket vásároltak, hogy az ön­tevékeny fiatalok zenekarba állva gyakoroljanak, fejlesszék zenei műveltségüket. E nemes és szép költekezés nem érte el célját. Az üzemek szétszóródottsága következté­ben sem Somoskőújfalun, sem Szarvaskőben, sem Recsken nem tudott kialakulni komo­lyabb zenekar, amely használ­ni tudta volna a gitárokat, he­gedűket és egyéb más zeneka­ri felszereléseket. S mi lett a sorsa ezeknek? Hatalmas ládában, költői összevisszaságban hevernek a recski kőbánya kultúrházának helyiségében. De hogyan tá­rolják a hangszereket? Leg­alul az értékes hegedűk, man­dolinok és rajtuk a valamicsiké­vel súlyosabb tangóharmonika, a sakkfelszerelések és a fut- ballcipők. És az ilyen komoly „ráhatás” következtében de­formálódnak, szép lassan tönk­remennek a hegedűk, és man­dolinok. A szakszervezet rendelkezik felette, á vállalat tulajdona, de igazi értéket csak akkor jelen-1 tenek, ha játszanak rajtuk, ha gyönyörködtetik az embere­ket. Zenekar működik a recski üzemnél a vállalat hangszerei­vel, de fejenként csak „száza­sért” hajlandók részt venni egy-egy vállalati összejövete­len. A napokban jártak a válla­latnál a terpesi KISZ-fiatalok, akik önálló zenekart akarnak létesíteni és a hangszerek meg­vásárlásáról tárgyaltak a recs­kiekkel. A kallódó értékek hasznosí­tására máris adódott megoldás. Ezek után érdeklődéssel vár­juk, mi lesz az értékes, még menthető hangszerek sorsa? Továbbra is porosodnak a láda fenekén, vagy pedig a zenét szeretők kezében valóban ér­téket jelentő kulturális eszköz válik belőlük? (ács) Eltemették Füzesabonyban az ismeretlen szovjet katonát A felszabadító szovjet hősök iránt érzett hála és kegyelet jegyében ünnepélyes keretek között temették el Füzes­abonyban azt az ismeretlen szovjet katonát, akinek holt­testét nemrég a község határá­ban találták meg. A község la­kossága ekkor elhatározta, hogy az ismeretlen szovjet hős maradványait méltó keretek között helyezi örök nyugalom­ra. Az ünnepélyes temetési szertartáson jelen voltak a A pártkongresszus küldötte! szovjet hadsereg képviselői, valamint a járási párt-, KISZ- és tanácsszervek, a füzesabo­nyi vállalatok, iskolák és in­tézmények képviselői. A temetési menet a telepi is­kola udvaráról indult a temető felé. A holttestet vivő halottas­kocsi után a szovjet hadsereg katonái és az úttörők díszcsapa­ta haladtak. A honvéd zenekar gyászindulójának kísérete mel­lett felvonultak a temetési me­netben a járási fegyveres tes­tületek — rendőrség, munkás­őrség — képviselői, majd a já­rási párt- és tanácsszervek* valamint a vállalatok képvise­lői. SRAMKÓ LÁSZLÓ Erdőtelken értem utói, a szö­vetkezet irodájában. Nem „el­lenőrzésen” volt, hanem baráti beszélgetésen Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára, aki egyben a me­gye, de talán az ország legfia­talabb járási titkára is. Álta­lában ritka szerencse otthon találni, Hevesen, ahol az iro­dája van, mert az igazi „iroda” számára a járás, a termelőszö­vetkezetek, a tanácsok, a dol­gozó parasztok otthona, a párt- szervezetek helyiségei. Lelkes és nagyon hozzáértő ez a har­mincat alig túlhaladott fiatal ember, aki agrárközgazdász diplomával a zsebében, immá­ron most már jó fél évtizedes pártgyakorlattal és nagy-nagy szerénységgel irányítja egy egész járás életét. Megpróbálom saját dolga, élete után faggatni, de bármi­ről esik szó, mindig és újra látszólag nagyon is száraz kér­désekre terelődik a szó: a já­rás mezőgazdaságának fejlődé­sére, az ezernyi és eddig alig, vagy egyáltalán ki nem hasz­nált lehetőségekre. Adatokat idéz fejből, aztán a papírokat veszi elő, abból ellenőrzi, jól emlékszik-e, de nincs hiba ami a fejben, az a papíron. — Nagyon hálás, nagyon jó járás ez. S mennyi itt a lehe­tőség! — mondja és rögtön so­rolja is, hogyan, miként lehet 'elérni, hogy kereken újabb há­romezer holddal, viszonylag kis befektetéssel növekedjék a négyezer holdnyi öntözött te­rület. Rögtön hozzá kell tenni, hogy három évvel ezelőtt a mostani, több mint négyezer hold helyett, még csak ezer hold alatti területet öntöztek a járásban, pedig itt folyik a Tama és itt — a Tisza ... — Az volt a vélemény, hogy a rri«-’a mentéri nem lehet ön­tözni, mert ott sona ne.,, kí­náltak ilyet, nincsenek hoz­záértő emberek — emlékezik vissza és rögtön sorolja is, hogy Pélyen, Komlón. Kiskö­rén milyen termést hozott a paradicsom, dinnye, olyan ke­zek alatt, ámelyek „soha nem csináltak ilyet...” — Csak akarni kell, csak se­gíteni kell és ki kell használni minden lehetőséget... Éppúgy mint az aprómagvak esetében — teszi hozzá. Ez az „eset” is egyszerűnek látszik az első ol­vasásra : megközelítőleg 35—40 vagon lucerna — és vöröshere- magot adtak el ebben az évben a járás termelőszövetkezetei. Ez annyit jelent, hogy járási átlagban 3—4 forinttal emelke­dett az egy munkaegységre eső jövedelem értéke! Ennyit je­lent az államtól kapott tízmil­lió forint, ennyit egy gazdasá­gi lehetőség felhasználása. Hát­ha még jobban kihasználnák! Ez a megjegyzés már Sram­kó Lászlóé, aki megelégedett a járással, megelégedett munká­jával, bár az eredményekkel korántsem, s akit ezrek ismer­nek személyesen és százakat ismer név szerint is gondjával, bajával együtt. Amikor a járás kommunistái őt jelölték a me­gyei pártértekezletre, s amikor a megyei értekezlet őt jelölte •ongresszusi küldöttnek, eb- "■n kettős elismerés volt: ajá- ’s dolgozói ismerték el oda- ""ió munkáját és egy egész me­lye ismerte el rajta keresztül a hevesi járás egyre eredmé­nyesebb tevékenységét, a hol­nap falujának kialakításában. (gy...ó) A temetőben az Intemacio- nálé dallamával vette kezdetét |a temetési szertartás. A szov­jet alakulatok képviselője a Vörös Hadsereg, a kommuniz­must építő szovjet nép nevében búcsúzott a szovjet katonától. Magyar részről Koncz Lajos elvtárs, a járási tanács elnök- helyettese mondott ünnepi bú­csúbeszédet. A szovjet hős holttestét a szovjet himnusz hangjai mel­lett bocsátották le a sírba* majd a frissen hantolt sírt el­borították a kegyelet és hála koszorúi. Császár István Ötórai teák a falusI szórakozóhelyeken A földművesszövetkezeti ven­déglátóipar cukrászdáiban, eszpresszóiban, családias han­gulatú kisvendéglőiben ezen a télen rendszeresítik az ötórai teákat. Ezeken az ifjúsági ren­dezvényeken azonban szeszes italt nem szolgálnak fel. Bővül a bálok listája is. Szerte az országban megrende­zik a traktorosok bálját. Több száz kis községben megoldatlan probléma a tánc- tanítás. A szövetkezeti ven­déglátóipar ez évtől kezdődően — hivatásos tánctanárok bevo­násával — a kis községekben is indít tánctanfolyamokat. Ugyancsak a téli időszakban I széleskörűen szerveznek majd I különböző játékversenyeket. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom