Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

2 NEPOJSAG 1962. november 21., szerda A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak, elvtársnők! A Központi Bizottság jelenti, hogy a párt lenini szervezeti szabályzata előírásainak és szellemének megfelelően készült fel a kong­resszusra. A taggyűléseken és pártértekezle­teken mintegy százezer felszólalás hangzott el, az alkotó munka egészséges légköre ural­kodott, a párt fő irányvonalával és politikájá­val való teljes egyetértés jutott kifejezésre. Mindenütt megnyilvánult és tovább erősödött pártunk egysége, összeforrottsága. A kongresz- sausi irányelvek egyetértésre és helyeslésre találtak a magyar dolgozó nép nagy tömeged­ben is. Ez nagyszerűen kifejeződött annak a sok­százezer öntudatos dolgozónak igaz és meg­győző kiállásában, akik' a kongresszus tiszte­letére indított szocialista munkaversenyben a legszebb módon, az alkotó munka tetteivel fejezték ki együttérzésüket a párt politikájá­val, a szocializmus ügyével. A VII. kongresszuson kitűzött alapvető cé­lokat elértük, történelmi jelentőségű eredmé­nyek születtek hazánkban. A Központi Bizott­ság őszinte köszönetét mond a támogatásért és elismeréssel adózik a nagyszerű eredménye­kért a magyar népnek, a magyar kommunisták és ifjú kommunisták seregének, pártonkívüli STOVetségeseinknek. Őszinte köszönetét mon­dunk felbecsülhetetlen értékű segítségükért a testvéri kommunista és munkáspártoknak, a szocialista országok . népeinek és kormányai­nak, mindazoknak, akik szerte a világon közös ügyünkért, a béke megőrzéséért és a társa­dalmi haladásért küzdenek — állapította meg Kádár elytárs, majd hangsúlyozta: A Központi Bizottság beszámolója és a kongresszusi irányelvek módosítására vonat­kozó előterjesztés a lezajlott vita ismeretében, az elhangzott javaslatok és vélemények figye­lembevételével készült. • I A nemzetközi helyzet Külpolitikai feladataink Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Az emberiség fejlődésének abban a korsza­kában élünk, amelyben a kizsákmányoláson alapuló régi, hanyatló társadalmi rendet», a kapitalizmust az új, a szocialista rend, a mun­ka szabad világa váltja fel. Ez a folyamat a társadalmi fejlődés megváltoztathatatlan tör­vénye. A haladás és» a béke fő ereje a szocia­lista világrendszer, amely korunkban a fejlő­dés meghatározó tényezője — folytatta Kádár elvtárs, rámutatva, hogy a Szovjetunióban mar teljes és végleges győzelmet aratott a szocializmus és mind szélesebben bontakozik ki a kommunizmus építése. A Szovjetunió kor­szakalkotó eredményeire; a szputnyikokra és az űrhajókra, a legutóbb felbocsátott Mars—1 űrállomásra, a világűr szovjet hőseire, Gaga­rin, Tyitov, Nyikolájev és Popovics elvtársakra méltán büszke az egész emberiség. A szocialista világrendszer országainak töretlen és lendületes fejlődésével szemben a tőkés világ ellentmondásokkal és válságokkal küzdve hanyatlik. A nemzetközi osztályharc fő frontja a szocializmus és a kapitalizmus kö­zött húzódik és ez a küzdelem a két rendszer harcában fejeződik ki. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott a kapitalista rendszer hanyatlását mutató je­lenségekre, köztük a gyarmati rendszer szét­hullására, a kapitalista rendszernek egyre éle­sedő belső ellentmondásaira. Az imperialisták a gazdaság militarizálásóban, a fegyverkezés fokozásában, a hidegháborús politikában, sza­kadatlanul ismétlődő agressziókban vélik meg­találni a kiutat válságos helyzetükből. Emiatt kell az emberiségnek még ma is a háború fe­nyegető árnyékában' élnie. Az imperialisták, élükön az Egyesült Államok imperialista kö­reivel. lépten-nyomon megsértik az általáno­san elfogadott nemzetközi jog normáit, me­rényleteket» követnek el a nemzetek függet­lensége, az országok szuverénitása és a béke ellen. Az Amerikai Egyesült Államok kormá­nya legutóbb a Karib-tenger térségében tör­vénytelen tengeri és légi zárlattal, Kuba meg­támadására tett más», katonai lépésekkel, láb­bal tiporta a nemzetközi jogot, felidézte az emberiség békéjét és a második világháború óta fenyegető legnagyobb veszélyt. Az embe­riség a nagy felelősségérzettél, önuralommal és higgadtsággal fellépő Szovjetuniónak, a szovjet kormánynak és elnökének. Hruscsov elvtársinak köszönheti, hogy az imperialista provokációt elhárították, Kuba szuverenitását és a békét megvédték. A magyar nép és kormánya teljes mérték­ben szolidáris a kubai nép igazságos ügyével, teljes mértékben helyesli mindazokat a lépé­seket, amelyeket a Szovjetunió kormánya ez ügyben tett'. Népünk forró üdvözletét küldi a hős kubai népnek és bátor vezetőinek. Támo­gatjuk a kubai kormány ötpontos javaslatát, amelyekben követeli, hogy az USA kormánya tartsa tiszteletben és garantálja Kuba törvé­nyes jogait. Az imperialistáknak mindenkor számolniok kell azzal, hogy a szocialista világ, a szabadsá­gukhoz és függetlenségükhöz ragaszkodó or­szágok és népek, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a béke-világmozgalom egyesített ereje hatalmasabb az agresszív erők­nél. Provokációikra kudarc vár, és ha kalan­dor módon mégis a háború útjára lépnek, ak­kor mérhetetlen szenvedést zúdíthatnak ugyan az emberiségre, de semmit nem nyerhetnék, mert a háború saját pusztulásukat okozza. Büszkék vagyunk arra; hogy a Magyar Népköztársaság korszerűen felszerelt hadse­rege ott van a varsói szerződésben tömörült országok hadseregei sorában, azokkal együtt készen áll és képes a béke, a szocialista haza védelmére, a szocialista világrendszer bizton­ságának megőrzésére, mindenféle imperialista agresszió visszaverésére. Az egész emberiség szerencséje, hogy az imperialista agresszoro- kat féken tartja és elrettenti, s ha kell, az egész szocialista táborral együtt megfelelő el­lencsapást mér rájuk a békeszerető erők élén álló, a legfejlettebb és leghatalmasabb katonai eszközökkel rendelkező Szovjetunió. (Nagy taps.) A Szovjetunió, a varsói szerződés országai, a szocialista tábor országai a legyőzhetetlen erő birtokában is rendíthetetlenül folytatják békepolitikájukat. A Magyar Szocialista Munkáspánt, a Ma­gyar Népköztársaság kormánya és népe teljes egységben vallja a békés egymás mellett élés eívét. Az általános és teljes leszerelésért, a gyar­mati rendszer teljes megszüntetéséért folyta­tott harcban a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország sorában ott van a mi szabad, szo­cialista hazánk, a Magyar Népköztársaság is. Tudjuk, hogy e célok teljes megvalósítása még nem kevés erőfeszítést, harcot és munkát követel a népektől. Pártunknak és népünknek szilárd meggyőződése, hogy végül is felülke­rekedik a józan ész, megvalósul az általános és teljes lefegyverzés — jelentette ki Kádár elvtárs. A Központi Bizottság beszámolója ezután kiemelte, hogy a békéért folytatott harc a be­csületes embermilliók mindennapi feladata, ugyanakkor fiz imperialistáikkal szemben nemzetközi méretekben folyó osztályharc is. Éppen ezért a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért vívott harc nemcsak a szocialista országok külpoliti­kájának alapja; minden kommunista és mun­káspárt forradalmi tevékenysége elválasztha­tatlanul összekapcsolódik a békés egymás mellett élés fenntartásáért, az új világháború elhárításáért folytatott küzdelemmel. A békés egymás mellett élés külpolitikájának sikerei meggyorsítják a kapitalizmus feletti győzel­met, megkönnyítik a tőkés országok munkás- osztályának harcát, segítik a nemzeti felsza­badító mozgalmakat, tehát gyengítik a háború erőit Elvtársak! Pártunk, a magyar nép és kor­mánya üdvözli és támogatja a Szovjetunió és a varsói szerződés államainak javaslatait A Szovjetunió és a varsói szerződés többi tag­állama évek óta következetesen küzd a német kérdés ma egyetlen lehetséges megoldásáért azért, hogy a német békeszerződést megkös­sék és Nyugat—Berlint szabad várossá nyilvá­nítsák. E megoldás mind sürgetőbbé válik, mivel a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya növekvő agresszivitással folytatja re- vanspolitikáját, igyekszik mielőbb nukleáris fegyverekhez jutni és mindinkább fenyegeti Európa és az egész világ békéjét. Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetunió­nak azt a javaslatát, hogy az összes külföldön állomásozó csapatokat vonják vissza a nem­zeti határok mögé. Helyeseljük, hogy a varsói szerződés és az Északatlanti Szövetség tagál­lamai kössenek megnemtámadási szerződést. Ezek külpolitikánk világos elvi alapjai és céljai, amelyeket az egész magyar nép ismer, helyesel és támogat. A külpolitikai céljainkért folytatott harcban a szovjet—magyar barátság hazánk legerősebb támasza. Rendíthetetlenül hűek vagyunk és maradunk a varsói szerződés szervezetéhez, a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor országaihoz fűződő barátságunkhoz. Pártunk internacionalista kötelességének tartja, hogy népeink érdekeinek megfelelően, közös eszméink alapján a maga részéről is mindent megtegyen a szocialista tábor erejé­nek és egységének növelésére. Az a törekvé­sünk, hogy még erősebbé tegyük ideológiai és politikai egységünket, gazdasási kapcsolatain­kat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársaság­gal, valamennyi európai és ázsiai szocialista országgal. Támogatjuk a Kínai Népiköztársaság igaz­ságos harcát Tajvan felszabadításáért, köve­teljük, hogy elfoglalhassa törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Támogat­juk a vietnámi és koreai nép harcát, amelyet kettészakított hazájuk békés egyesítéséért folytat. Kívánjuk, hogy tárgyalások útján, bé­késen rendeződjenek a testvéri Kfnai Népköz- társaság és a baráti India határkérdései. A beszámoló ezután megállapította, hogy a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális élet területén egyaránt a semleges államokkal meglévő kapcsolatok fejlesztésére törekszünk. A semleges országok között nagy és egyre fontosabb szerepet töltenek be azok a függet­lenségüket nemrégiben visszanyert országok, amelyek a pozitív semlegesség elvét vallják. Kapcsolataink az országok e csoportjával ba­rátiak. A szociális haladásra vonatkozó célja­ik mély együttérzésre találnak a magyar nép­ben. Kötelességünknek tartjuk, hogy szerény lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtsunk ezen országoknak gazdasági függetlenségük biztosításában, nemzetgazdaságuk kiépítésé­ben. A semlegesség politikáját követő szomszéd országokkal jó viszonyra törekszünk. Feladatunknak tekintjük, hogy Jugoszlávi­ával való viszonyunkat, — amely ma normá­lisnak nevezhető — valóban zavartalan, jó szomszédi, baráti viszonnyá fejlesszük. A ma­gyar—jugoszláv kapcsolatokban — különösen gazdasági vonatkozásban — sok, eddig kellően ki nem használt lehetőség rejtőzik. Hasznosí­tásuk mindkét országnak igen előnyös lenne. Kapcsolataink fejlesztéséhez jó lehetőséget nyújt az alapvető társadalmi viszonyokban meglévő hasonlóság és az, hogy álláspontunk egyes fontos nemzetközi kérdésekben azonos, más kérdésekben hasonló. Meg kell találnunk a módját, hogy — a nemzetközi munkásmoz­galom legfontosabb kérdéseiben fennálló ide­ológiai véleményeltérésünk ellenére — a Ma­gyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság kapcsolatai állami, gazda­sági vonalon tovább javuljanak. Arra törekszünk, hogy Ausztriával kapcso­latunk ne csupán normális, hanem jószomszé­di is legyen. Ügy véljük, hogy hasznos együtt­működés lehetséges a két ország között .Ré­szünkről megvan a jóindulat, készség. De szük­ség van erre Ausztria részérői-is. Időszerű len­ne, hogy Ausztriában végre határozottabban szánjanak szembe azokkal, akik szándékosan zavarják az országaink közötti kapcsolatokat. A Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete az utóbbi években folytatott egyér­telmű, világos és következetes külpolitika, va­lamint népünk alkotó munkája eredménye­képpen megszilárdult. A Magyar Népköztár­saság az elmúlt három év alatt tizennyolc ál­lammal létesített diplomáciai viszonyt és most ötvenhét állammal van kapcsolatunk. Ugyan­ebben az időszakban negyvennyolp államközi egyezményt és szerződést kötöttünk nem szo­cialista állammal. Magyarország megerősödött nemzetközi helyzete kifejezésre jut az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül is. Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége az ENSZ-ben immár hat esztendeje folytatja magyarellenes támadá­sait, de évről évre kisebb sikerrel. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete közgyűlésének na­pirendjére erőltetett „magyar kérdés” egysze­rűen hidegháborús akció, amely mögött nincs és nem is volt semmilyen valóságos, az ENSZ illetékességébe tartozó probléma. A kérdés gyökere nem is az ENSZ-ben, hanem az Egye­sült Államok és a Magyar Népköztársaság kor­mánya közötti rendezetlen viszonyban rejlik. Mi teljes őszinteséggel törekszünk arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal is normali- záljuk viszonyunkat. Ehhez semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy az USA kormá­nya mondjon le semmiképpen meg nem való­sítható törekvéséről, a beavatkozási kísérle­tekről a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Államunk mindenkor és minden kérdés­ben a magyar nép elemi érdekeinek megalku­vás nélküli védelméből, szocialista rendsze­rünk lényegéből, az emberiesség meggondolá­saiból indul ki, ennek megfelelően büntet és kegyelmez. Mint ismeretes, az Elnöki Tanács az ellenforradalmi bűncselekményekért elítél­tek esetében is sorozatosan és széleskörűen élt a kegyelmezés jogával. Az ilyen cselekmé­nyekért elitéit embereknek már több mint 95 százaléka — részben büntetését letöltve — nagyobbrészt azonban amnesztia útján ki­szabadult és beilleszkedett a normális életbe. Ez a helyzet most e kérdésben, és államunk az eddig követett elveket alkalmazza a jövő­ben is. Elvtársak! A Magyar Népköztársaság bel­ső viszonyai olyanok, hogy büszkén megmutat­hatjuk mindenkinek: nincs títkolnivalónk. Népünk alkotó munkája nagy és szép ered­ményeket szült. Honfitársaink sok országba utaznak és szí­vesen látunk mi is minden érdeklődőt hazánk­ban. A ki- és beutazások száma évről évre nö­vekszik. A kapitalista országokból 1958-ban még 26 000, 1961-ben már 71 000 látogató jött Magyarországra, 1958-ban 18 000, 1961-ben pe­dig már 43 000 magyar állampolgár utazott ka­pitalista országokba. íme, a magyar állampolgárok nyugodtan utaznak tőkés országokba is, bár a kapitalista rendszer dicsőítői szeretnek arról beszélni; több ember disszidál a szocialista országokból kapitalista országokba, mint fordítva. Ez azon­ban ostoba fecsegés. A kapitalizmus a múlt, a szocializmus pedig a jövő. Kézenfekvő, hogy az önmagukkal meghasonlott emberek mindig a múltba menekülnek, hiszen a jövőbe nem le­het „menekülni”. A jövőbe menni csak tuda­tosan lehet. A kapitalizmus országaiban töb­ben akadnaic olyanok,, akik szocialista társa­dalmi rendszerben szeretnének már élni, mint nálunk olyanok, akik a kapitalizmusba szeret­nének visszatérni. A különbség az, hogy a ka­pitalista országokban élő és szocialista társa­dalmi rendet kívánó emberek, öntudatos és gondolkodó emberek, akik a maguk hazájában akarják kivívni a szocialista társadalmi ren­det. Sok hazánkfia él a kapitalista országokban. Visszavárunk minden, Magyarországon élni és dolgozni akaró becsületes embert. Azoknak, a Magyarországról elszármazott embereknek pedig, akik már kint gyökeret vertek, üzenjük,- hogy maradjanak a régi hazának jó barátai, szerezzenek becsületet a magyar névnek, har­coljanak a dolgozók ügyéért, a békéért és ha* ladásért új hazájukban — mondotta. II. Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását A társadalom osztályszerkezetében végbement változások és a szocialista nemzeti egység erősítése Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Három éve, pártunk VII. kongresszusa abban foglalta össze a legfőbb feladatokat, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus épitését és a legközelebbi években fejezzük be hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. Most, ezen kongresszuson a Központi Bizottság jelentheti a pártnak és a párt a magyar dol­gozó népnek, hogy e feladatokat megoldottuk: a szocializmus építése nagy lendületet vett és befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A beszámoló a továbbiakban kiemelte, hogy az elmúlt három év legnagyobb ered­ménye a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése volt. Pártunk helyesen alkalmazta a marxista—leninista tudományos elméletet az agrárkérdésben; a parasztságot a párt, a munkásosztály vezette a szocializmus útjára, szigorúan érvényesítve az önkéntesség lenini elvét. Népi demokratikus államunk, munkás- osztályunk biztosította a szövetkezetek munká­jának megindulásához elengedhetetlenül szükséges gépeket, épületeket és más, szük­séges termelési eszközöket. — Biztosítottuk, hogy a parasztság anyagilag érdekelt legyen a szövetkezésben, a belépéskor térítést kapjon a bevitt termelési eszközökért; a szövetkezetbe földdel belépett paraszt földjáradékot kapjon; a részesedés és a premizálás sokféle formáját alkalmazzuk, hogy a többet és jobban dolgozó szövetkezeti tag nagyobb részesedést kapjon a termelőszövetkezet közös munkájának ered­ményéből. Fontos volt az is, hogy pártunk a szövetkezetek megalakulásakor a paraszt tömegek iránti teljes bizalommal érvé­nyesítette a szövetkezeti demokratiz­must a vezetők megválasztásában és a gazdálkodás irányításában. Sikerült eredmé­nyesen megoldanunk az úgynevezett kettős feladatot is: a mezőgazdaság átszervezésének időszakában is növekedett a mezőgazdasági termelés, az 1959—1961-es évek átlagában — bár az időjárás nem kedvezett — az előző három évhez képest 8 és fél százalékkal. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének idő­szakában növekedett az ország állatállomá­nya, jelentősen kiterjedt az öntözött terület, a szőlő- és gyümölcstelepítés. A kialakult egységes szocialista termelési viszonyok kedvező feltételeket teremtettek a termelőerők és a termelési viszonyok eddigi­nél gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. A mező- gazdaság szocialista átszervezése, amely a szocializmus eszméjének nagy győzelme és egyben a magántulajdonosi szemlélet súlyos veresége is, jelentős mértékben előrelendí­tette a kulturális forradalmat. A falvainkban végbement hatalmas válto­zások érzékeltetésére lássunk egy példát. Harminc évvel ezelőtt Drégelypalánk község­ről és lakóiról így írt Móricz Zsigmond:,, Hogy él a nép? Nagyon nehézen, nagyon keserve­sen. Van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem látott kenyeret, s aratásig nem is fog. De nagyon sok család van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi zsírozójuk nincs”. Drégelypalánk ma termelőszövetkezeti köz­ség. A termelőszövetkezetnek ötmillió forint közös vagyona van. Egy termelőszövetkezeti tag évi átlagos jövedelme 15 000 forint. Nem­csak zsírozóban hincs hiány, hanem a cukor- fogyasztás is többszörösére nőtt. Ma az egy la­kosra jutó évi cukorfogyasztás 41 kilogramm. A falu 480 lakóházából 186-ot a felszabadulás óta építettek. Jelenleg ebben a kétezer lakosú községben 386 rádióelőfizetö és 20 televízióelő­fizető van. összesen 193-an járatnak újságot A falunak 1961-ben épült fel a művelődési ott­hona, könyvtárral és 220 személyt befogadó mozival. Ami pedig áll Drégelypalánk köz­ségre, az ma áll úgyszólván minden magyar falura. ' összefoglalva a szocializmus építésében ed­dig megtett út lényegét, megállapíthatjuk, hogy egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá lettek a szocialista termelési vi­szonyok. Jelenleg a nemzeti jövedelem csak­nem 96 százalékát a szocialista szektorban termelik. Az ipari termék 98 százalékát szo­cialista vállalatokban állítják elő. A mezőgaz­daságban a szántóterület mintegy 96 százalé­kát termelőszövetkezetek ■ és állami gazdasá­gok művelik.' Hazánkban többé nincsenek ki­zsákmányoló osztályok, amelyek mások mun­káján élősködhetnek. Nincs munkanélküliség, nincs létbizonytalanság. Dolgozóink a szocia­lista elosztás elvének megfelelően munkájuk szerint részesülnek a megtermelt javakból. Ez a tartalma kongresszusi irányelveink fö tételének, hogy „hazánkban befejeztük a szo­cializmus alapjainak lerakását”. Népünk el­mondhatja, hogy a szocializmus nemzetközi erőivel összeforrva és rájuk rendületlenül tá­maszkodva, a szocializmus építésében elért vívmányaink visszavonhatatlanok és örökér- vényűek. Hazánk további fejlődésében döntő ténye­ző: a szocializmus teljes felépítésén ma már olyan - társadalomban munkálkodhatunk, amely közel került ahhoz, hogy a munkásosz­tálynak, a termelőszövetkezeti parasztságnak és az értelmiségnek, a dolgozó népnek egysé­ges, szocialista társadalmává váljék. Köteles­ségünk, hogy a társadalom osztályszerkezeté­ben és a dolgozó osztályok magatartásának szocialista fejlődésében bekövetkezett változá­sokkal reálisan számöljünk és vonjuk le belő­lük a szükséges következtetéseket. Történelmi jelentőségű tény, hogy Magyar- országon ma már a dolgozók mintegy 95 szá­zaléka szocialista állami vállalatokban és intéz­ményekben, Illetve szövetkezetekben dolgozik. Társadalmunk vezető ereje a munkásosz­tály. amelynek létszáma 1949 óta megkétszere­ződött. A számszerű növekedéssel egy időben (Folytatása a 3. oldatonI

Next

/
Oldalképek
Tartalom