Népújság, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-20 / 271. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. november 20., kedd Hatvani gimnazisták A hatvani Bajza József Gimnázium KISZ-fiataljai nem várják, hogy „szájukba repül­jön a sült galamb”, hogy min­den magától menjen, hogy minden megtörténjen — az emberek, a fiatalok tevékeny közreműködése nélkül. Nemrég, hogy sor került az iskolai vízvezeték építésére, a fiatalok vállalták, hogy társa­dalmi munkában kiássák a vezetékrendszer árkait. Kiásták a csövek árkait, se­gítenek a politechnikai tanmű­hely építésében, csinosítják, parkosítják az iskola környé­két. — Jól kezdték ezt a tan­évet. Szorgalmukat nemcsak az osztálynaplók igazolják, ha­nem Az ifjúság a szocializmu- sért-mozgalom naplói is, ahová bejegyzik ß társadalmi mun­káért kijáró pontokat is. Fehér István — BEFEJEZŐDTEK a pé- tervásári járásban az oktatási intézmények ez évi felújítási munkái, amelyeknek elvégzé­sére 300 ezer forintot fordítot­tak. Jelenleg a jövő évi felújí­tási munkák tervet készítik, erre előreláthatóan ' 365 ezer forintot fordítanak majd 1963- ban. (K. S.) — A PEDAGÓGUSOK el­méleti és gyakorlati munkájá­nak segítéséről tárgyalt Heve­sen a járási tanács mellett működő nevelési tanácsadó testület. — MUNKÁSAKADÉMIÁT szerveztek Bükkszenterzsébe- ten. A megnyitó előadáson 146 hallgató jelent meg. A mun­kásakadémia a bükkszenter- zsébeti művelődési otthon és az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságának rendezésében működik (Pál Vendel) Választmányi értekezletet tartott a KIOSZ Heves megyei szervezete Tegnap délelőtt kilenc órai kezdettel tartotta meg választ­mányi értekezletét a KIOSZ Heves megyei Szervezete Egerben, az I. számú pártkör­zet nagytermében. Az értekez­leten Szabó Imre, megyei tit­kár beszámolt a megye kis­iparosainak eddig végzett munkájáról, a hibákról, és az eredményekről. Az ülésen töb­bek között felszólalt dr. Mikes István, a Könnyűipari Minisz­térium kisipari osztályának vezetője és dr. Kemény István, a Magyar Kisiparos főszerkesz­tője is. A televízió műsora 18,00- A kis csibész. Magyarul beszélő szovjet film. — 18,55: A Magyar Hirdető műsora. — 19,05: Találkozásaim. Urbán Ernő irodalmi jegyzete. 19,30: Tv- híradó. 19,45: A tv mese­könyve. 19,50: Tanácskozik az MSZMP VIII. kongresszusa. 20,20: Legenda a vonaton. Ma­gyar film. 21,40: Szülők, neve­lők egymásközt. Ésszerűséget a szeretetben! Előadó: Tunkli László pszichológus. 22,00: Hí­rek. Tv-híradó. (Ism.) (MTI) Idő járásjelentés Várható időjárás kedd estig: Felhős, párás idő, esőkkel. Nyugaton és a magasabb he­gyeken helyenként havaseső. Mérsékelt, időként élénkebb délkeleti szél. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet a Dunántúlon és északkeleten minusz 1, plusz 3, máshol plusz 3—7, legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap kele­ten 7—10, nyugaton 3—6 fok között. (MTI) Egerben délután fél 4 órakor: HAMLEXNEK NINCS IGAZA (Klslaludy-bérlet. 3.) Az író és félezer olvasó ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ KARÁCSONDON IDŐS NÉNIKE ül az első sorban. Nem veszi le a hárász- kendőt, pedig alaposan befű- töttek. A kendők bolyhos gyapjúszálain, mint valami sű­rű szövésű pókháló finom fo­nalain, ott sorakoznak a friss esőcseppek. Esik. Lassan, egyenletesen permetez, alig satírozza a leve­gőt, de felázott már minden. Feláztak a dűlőutak, sár lett a traktorok és a gépkocsik ke­rekeiről a műút bitumenjére hullott kőkemény rögökből. Esernyővel, kendőben jár­nak az emberek, a fiatalabbak műanyagköpenyben. De aki teheti, inkább otthon marad, délelőtt is csak az a másfél száz fanatikus könyvárus járta a falut, aki a Kincses Köny­vekkel, az Olcsó Könyvtár kö­teteivel, Móricz és Berkesi, Gergely Sándor és Gergely Mihály, régi és mai magyar írók munkáival „házalt”. Úttörők és idősebbek voltak a vasárnapi brigádban — nem bizományosok. Helybeliek, ka- rácsondiak. Ismerték, ki lakik az újonnan épült, vörösfesté­sű házban, odébb a kissé meg- roskadt épületben, ki kedveli a meséket, hol olvasnak este hangosan útleírásokat, hol van gyarapításra váró magán- könyvtár. Nem hivatásos kereskedők, nem is ismerték az üzleti rek­lám fogásait, az eredmény mégis díszére válna a legta­pasztaltabb könyvterjesztőknek is. — Mert az eredmény nem­csak az ötezer forintos forga­lomban, az eladott könyvek több száz kötetében mutatko­zik meg: az öreg nénike sem lenne most itt, ha a hirtelen nekizendülő eső elől nem hoz­zá szalad be az az alacsony, barna lány, hóna alatt a köny­vekkel megrakott táskával. Pe­dig csak véletlenül nyitott be ezen a kapun: nylon-kendője alatt sem érezte biztonságban frissen rakott frizuráját. És amíg bent a szobában néze­gették a könyveket, beszél­gettek az irodalomról, szóba került Gergely Mihály, a va­sárnap esti író—olvasó talál­kozóra, Karácsondra érkező író, a Józsáék és az Omlás szerzője. — És megérkeztek az afrikai diákok is, akik az író beszámolója után a karácson- di kultúrcsoporttal együtt mű­sort adnak. A feketébe öltözött nénike szeret olvasni, de „eleven írót” még nem látott életében, s el­jött, hiába esett egész nap. És eljött az is, aki már látott: félezer embert üdvözöl Cso­mós Miklós, a községi tanács vb-elnöke, amikor megnyitja az ünnepséget. Nem szabályos ünnepség a karácsondi falusi könyvhét megnyitója: az el­nökséget nem parlamentárisán választják, minden szerv, vállalat, intézmény képvi­selője helyet foglal az elnöki asztalnál, ame­lyik bármiképpen is hozzájá­rult a könyvhét rendezéséhez. A tanács, a könyvtár, a kul­túrotthon, a párt, a MÉSZÖV, a tömegszervezetek vezetői mellett ülnek a földművesszö­vetkezet képviselői is. Az üdvözlések, köszöntések után az író beszél munkájáról, könyveiről. — Vallomás a mű­helyről. Beszél, hogyan szüle­tett meg a Józsáék című regé­nye és az Omlás. Terveiről be­szél, arról, hogy filmet ír a közeljövőben, és felolvassa legújabb elbeszélését, a Hogy hal meg az ember-1. — Ez az elbeszélés első publikációja. AZ ASSZONY az első sorban előredőlve figyel. Szemvilla­násával utasítja rendre az előt­te álldogáló, állandóan mocor­gó kis iskolást, akit nem na­gyon köt le a nyilvánvalóan „felnőtteknek írt” történet. A rövid előadás után Kaba Ibrahima, guineai diák, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem hallgatója beszél hazája irodalmáról. Akadozva, törve ejti a szavakat — nehéz a ma­gyar nyelv. És következik a kultúrmű­sor. Minden szavalatnak, zene­számnak, táncnak sikere van: hálás, látni és hallani akaró közönség van a termeben. Kü­lönösen a Guinée és a Telefo- niszta című guineai népdalo­kat fogadta fergeteges taps, amelyeket a három vendég — hadd jegyezzem fel a neveiket is: Kaba Ibrahima, Kétmara Sekou és Kamara Mohima — kiszi nyelven adott elő. Egyórás késéssel kezdődött az ünnepség: a rossz idő miatt késtek a guineai diákok. De a kendős néni ötzázad magával türelmesen várt. Az esőcsep­EGRI VÖRÖS CSILLAG: 18—19: Candide. EGRI BRÖDY: Az utolsó vacsora. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Földről jött ember. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Amikor a fák még nagyok voltak. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Igazság a hazugságról. HATVANI KOSSUTH: • Iván gyermekkora. HEVES: Két élet. I. rész. pétervasAra: Békét az érkezőnek. FÜZESABONY: Holnap felnőtt leszek. pék kristálygyöngyei nyirkos foltok lettek a kabát szövetén, s a párás meleg kellemetlenül behatolt az emberek pórusai­ba. Mégsem ment haza senki, mégsem kelt fel senki a szék­ről. A kendős néni is csak akkor állt fel, amikor egy csoport fiatal, noteszokat, emlékköny­veket lobogtatva az autogram- kérők fanatizmusával a szín­pad felé tört. AKKOR FELÁLLT, kisétált a teremből, felhúzta kesztyű­jét és hazaindult. Hátra se né­zett, oda se figyelt a székeket tologató rendezőkre, akik elő­készítették a termet a könyv- bálra. — Az ő lábai már nem kívánják a táncot. De ha a frissen rakott hajú lány délelőtt megmondja neki, hogy a bálon könyvtombola is lesz, talán még marad másfél órát. Krajczár Imre 1963. NOVEMBER 20., KEDD: JOLÁN 40 évvel ezelőtt, 1922. nevembe- rében halt meg MARCEL PROUST irancia író. Újszerű stílusának (a lélekábrázolás új módszere, a sok­rétű benyomások egyetlen mon­dattal való kifejézése) nagy befo­lyása volt az európai irodalomra. 15 kötetes fő művének (ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN) részletei ma­gyarul is megjelentek. Életrajzi regényében a nagypolgárság és az arisztokrácia erkölcsi hanyatlását mesteri módon ábrázolta. 360 évvel ezelőtt, 1602. november 20-án született OTTO GUERICKE német fizikus, Magdeburg polgár- mestere, a feltörekvő polgárság képviselője. Ö fedezte fel a lég- szivattyút, és a híres „Magdeburgi félgömbökkel” 1654-ben végrehaj­tott kísérlete révén bebizonyította a légnyomás létezését. 21Ó évvel ezelőtt, 1752-ben szüle­tett THOMAS CHATTERTON an­gol költő. Az angol nép harcait tár­gyaló, régies nyelven, kiváló formaérzékkel írt* költeményeit (ROWLEY KÖLTEMÉNYEK) egy 15. századbeli szerzetes neve alatt írta. Ezt a hamisítást leleplezték s emiatt az angol iroda­lom e különös egyénisége öngyilkosságot követett el. 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon született MIHAIL BENIUC román költő, az ottani írószövetség ' főtitkára. Lírájában (Zászlók — 1951) a szocializmus építése a fő téma. Fordított magyar költők műveiből is. Magyarul VÁLOGATOTT VERSEI és a VILLÁMOK ÉS CSILLAGOK című műve jelent meg. 1918-ban ezen a napon alakult meg a KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PARTJA. MARCEL PROUST Kényszerleszállás Gyárfás Miklós filozófiai bohózata Gyárfás Miklós — kissé a görög istenfigurák mintájára — modern, úgy is mondható, filozófiai anekdotát alkotott ebben a rádiójátékban. A Jó­isten elküldi angyalát a mo­dem idők pápájához; de nem ám a régi kiadásban! Egy an­gyal a mai időkben, szárnyak nélkül, angol kosztümben, an­gol ladyvé varázsolódik a Jó­isten utasítására. Finnország­ból indul az Itália 28 gépével. De — és erről már nem tehet a Jóisten, Gyárfás szerint — a gépnek kényszerleszállást kell végeznie, éppen a Mátra felett s ott pottyan le egy tisztás kö­zelében az angol kosztümben, tarsolyában az új kinyilatkoz­tatással. Ebben az ősembert is elringató festői környezetben mondja szerelmi vallomását magnóra egy marxista filozó­fus, Andy Ádám, hogy elküld- je menyasszonyának, Mar­gitnak. A férfi fennkölt árado- zását hallja az angyal, aki — ha nem is volt eddig — most már élni kezd: először egy áment mond, majd néhány groteszk filozófiai fintor után nővé rukkol elő. Kivallatja Ádámot szerelmi vonzalma fe­löl, a magnolevelezésből elő­kerül Margit hangja, azzal vi­fejlesztővel, konzervekkel fel­szerelt mai Robinsonba botlik a nemlevő égből lerepülő, nem levő égi angyal, hanem népe­sebb vidékre, ahol tarkább és emberibb kalandok várhatnak rá. így, ez a párbeszéd, ilyen befejezéssel nem tud „mai mi­tológiává” érni bennünk. Pethes Sándor Jóistene ke­gyes, alázatos, kenetteljes, mint egy házmester, ha nem bántja a reumája. Áz angyalt yáradi Hédi egy serdülő gim­nazistalányról mintázta, aki addig gügyög és helytelenke- dik, míg a maga választotta, és •tudottan vállalt verembe bele nem esik. (Kitűnő jellem­rajz Váradi Hédié.) Gábor Mik­lós filozófusa passzív egyéni­ség az író szándékából, nagy­vonalúan viselkedik partneré­vel szemben s a fináléban az angyal emberi varázsa ellen már nincs tiltakozása. Békés Rita hangja kellemes, kifejező, hangulatot teremtő. Molnár Mihály rendezése az író által is túlhangsúlyozott angyalfigurát formálta meg leginkább. Tamássy Z denkó zenéjét fel kell jegyeznünk, mert lírai hangsúlyt adott a bohózat egy részének. Farkas András 36. Csalódott volt, türelmetlen, nyugtalan, fellökte magát a székről. — Én csak egyet tudok, hogy még ma elkezdem végig­járni a falut, mint a házaló koldus... és kikönyörgöm a házból a ráérő uraságokat. Vagy ha nem jönnek szép szóra, kirángatom őket á fü­lüknél fogva! Mert ez a legna­gyobb disznóság... A vén Márton hibbant fővel is ke­gyetlen igazat mondott: a falu fele elszokott a dologtól. — Miért volna hibbant? — Papot járat magához: de ez hosszú história. — Nekünk kellett volna oda­járni. — Hát mik vagyunk mi? Kántáló barátok? — Oda nem megyek! Ebbe az egy házba én nem! — Na jó, hát nem. De a töb­bibe ... mert csakugyan ez a legfontosabb, erő nélkül a leg­szebb gondolat se ér semmit... De ne egyedül csináld. Így nem sokra mégy. Szét kell osz­tani a munkát, és nemcsak ezt az egyet kell megfogni, hanem az egészet, a rákészülést a ve­tésre, a jószágtartást, a kocsi­sokat, a felelősséget, a... Madaras közbeszólt: — Nem tudok én kapkodni! És ezekkel.., mi a fenét oszt­hatnék meg? Néztek rám, a pofámat is únták, hát még, amit mondtam! Csákó váratlanul elmosolyo­dott, de csak úgy befelé, szemmel, mint akinek moso­lyogni való dolgok jutottak az eszébe. — Olyanok lehettek, mintán voltam — mondta, — és meg­igazította a fazekat a tűzön.— Hiába, az ember nem villany­csengő, hogy megnyomják és mindjárt szól... Lehet, hogy únták, amit mondtál, szerettek volna szebbet hallani: de azóta már motoszkál a dolog a ko­ponyájukban, gondolkodnak rajta és... — Te? — kérdezte az elnök, mert sehogy sem értette az egybevetést. — Te is voltál ilyen? — Nem itthon. És ez ... nem is fontos. — Mondd csak, ha elkezd- ted! — Ez még a bányában volt... ősszel nekem is szóltak, hogy van egy jó nehéz frontfejtés, de nem a föld alatt, hanem odafent: falun. És nem ártana oda egy kis erősítés. Madaras meglepődve nézett rá. — Hát te ... nem magadtól jöttél haza? — Nem. Azaz, hogy aztán már igen. Hiszen ... idevalósi vagyok én, és annak idején nem is jókedvemből mentem el innen. De azért, tudod, ott­hagyni a jó keresetet, jó la­kást ... — Egy rossz szövetkezetért — mondta rá az elnök, nem is annyira sajnálkozva, mint in­kább barátságosan, mert jó volt ezzel az emberrel együtt lenni: tapogatózás és ravasz1- kodás nélkül is beleláttak egy­másba, és lám, ennek se köny- nyű, és még nem is vezetőnek jött haza, hanem csak úgy, parasztnak. — Hogyan is tudsz megélni? — kérdezte. — Van még egy kis félretett pénzem. Meg a tejből, tojásból is jön valami. És aztán, csak jobb lesz, jobbnak kell len­nie: a teremtésit, nem létezik, hogy éppen Lackóházán ne tudnánk egy épkézláb szövet­kezetét csinálni! — És te láttad, hogy ez az egész ... csak döcög? — Nem mindjárt. De tudod, a bányában, vagy a gyárban, ahol sokan dolgoznak, és rendnek kell lenni, egyvalamit megtanul az ember. Áttekin­tést. Hogy jobbra is nézzen, balra is, maga mögé, és min­denhová, mert miatta is el­akadhat az egész, és ő is el­akadhat mások miatt. Madarasnak közben még egy gondolata támadt, s izgatta, és szerette volna tisztázni, de nemigen tudta, hogy hogyan is fogjon hozzá.- — Érdekes ... mondta. — Szóval, téged voltaképpen küldtek? — Így is lehet mondani. — Na, igen... — Mérges volt magára, amiért nyögdé- csel és hirtelen kibökte: — És utasítást is kaptál? — Miféle utasítást? — Hát, hogy itthon is csi­náld ezt az áttekintést, vagy mit. Te, ha jól tudom, bent vagy a pártban. — Bent. — Na, hát tirátok hol ezt bíznak, hol azt... Nem mond­ták, hogy figyelj? — Mit? — Mindenfélét... Meg, pél­dául, engem is ... Csákó elnevette magát. — Nem tudták, hogy Lackó­házán ki az elnök, — mondta, nem is titkolva, hogy Madaras aggodalmán nevet. — Azt meg kiváltképpen nem tudták, hogy ilyen gyimóti módra dirigálsz: ne haragudj, de én csak így mondom. Az elnök is felderült. — Gyimóti? — mondta, és az ujjával megfenyegette Csákót. — Vigyázz ám, még téged is nadrágba rázhatlak! De mondd csak. Nem jönnél közénk, nyolcadiknak? A vezetőségbe? — Ez nemcsak a kettőnk dolga. És amúgy is, más ter­vem van. mással vesződöm. (Folytatjuk.) tázik, s mire leszáll az éjsza-| ka, s mire a reggel feljön, az angyal már nem kíván Rómá­ba utazni, nem érdekli őt a fi­lozófiai felhőkön nehezen meg­ülő Jóisten sem, a kinyilatkoz­tatás sem, mert... A kitűnő alapötlet valahol önmaga lehetőségeitől elka­nyarodik és Gyárfás az an­gyalnak nővéválási folyamatát túlhangsúlyozva veszti el a szellemes torna lehetőségének fonalát. Vagy kevés volt az ötlet az egyórás rádiójátékhoz, vagy az ötlet felhasználásának módja nyelte el a játék izgal­mát, mert annak első felében • még filozófiai a bohózat, még élvezzük az író által vetett bukfenceket, de az angyalkán lötyögő nagy férfipizsamával együtt megérkezik a szabvány megoldás: ha bárhonnan is pottyan le egy nő, egy fiatal marxista filozófus (aki civil­ben pesti, jóvágású, és jól fé­sült fiatalember!) „megtéríti” őt magához, az igaz tanhoz és „megtéríti” magának. Pedig az író igénye több ennél a meg­oldásnál, a játék indulásakor. Persze, talán szerencsésebb eset, ha nem egy rengetegbe felejtett és Moszkviccsal, áram-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom